Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-22 / 94. szám

•961. április ss. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG A VILÁGOT FORMÁLÓ ESZME — Lenin születésének 91. évfordulójára — Ü nnepel a világ, ünnepli a halhatatlan munkásve­zért, korunk lángelméjét, Lenint. Kilencvenegyedik szü­letésnapján rá gondolnak azok, akik az általa megkezdett nagy­szerű munkát folytatják, róla emlékeznek a szocialista tábor országaiban, ahol megvalósul­tak már nagyszerű történelmi jóslatai, nagyszerű előrelátásai. Rá emlékeznek ott is, ahol még a kapitalizmus törvényei ural­kodnak, ahol a munkás verej­téke még a burzsoáziának je­lent hasznot, ahol mérhetetlen a kizsákmányolás, a nyomor. Rá, a nagy vezérre gondolnak Nyugat-Németországban az ül­dözött kommunisták, Spanyol- ország börtöneiben sínylődő ha­zafiak ezrei, Görögországban a fasiszta diktatúrát nyögő dol­gozók. Leninre emlékezik ma mindenki, aki a haladásért, a szocializmusért küzd, harcol az emberi felemelkedésért. Nincs, ki többet tett az embe­riségért, mint ő, aki a marxiz­mus tanításait nagyszerűen al­kalmazta az imperializmus vi­szonyaira, feltárta törvénysze­rűségeit, kidolgozta a munkás- mozgalom stratégiai és taktikai tervét, majd az ő vezetésével a Naey Októberi Szocialista For­radalomban sikeresen valósí­tották meg az elméletet a gya­korlatban. A századforduló ele­jén létrehozott forradalmi párt másfél évtized alatt elvezette az o ősz proletariátust a hata­lomra. A párt vezette orosz munkásmozgalomnak volt ere­je me-,sz"kít''ni az impe iaVz- mus mindent átrágó láncát: képes volf arra hog r az embe­riség történeimé''en eh'ször lét- re''0 zon olyan ; Ta rot. am^’y sikeresen harcol az osztMynél- küli társadalom megteremtésé­ért. Létrehozta az új típusú ál­Megemlékezés Lenin születésének 91. évfordulóján Len;n születésének 91. évfordu­lójáról tegnap délután ünnep­ség keretében emlékeztek meg a Tolna megyei Tanács Építőipari Vállalatának dolgozói. Az ünnepségen a városi pártbi­zottság képviseletében részt vett Módos István elvtárs, az 1. számú általános iskola igazgatója és dr. Bársony Róbert elvtárs, a Beze- rédj István Közgazdasági Tech­nikum igazgatója is. Az ünnep­ségen kultúrműsort a technikum énekkara adott, majd két fiatal szavalata hangzott el Leninről. Töbl’ mint száz tsz számít önköltséget idén megyénkben a Földművelésügyi Minisztérium segítségével A múlt évben megyénkben csak tizenegy tsz számított önköltséget a Földművelésügyi Minisztérium segítségével és felügyelete mel­lett. Idén ez a szám majdnem tízszeresére emelkedik, több mint száz tsz számít rendszeresen ön­költséget a minisztérium irányí­tásával. A szekszárdi járásban eddig ti­zenöt, a paksiban huszonkettő, a dombóváriban tizenöt, a bonyhá­diban tizenhét, a gyönkiben ti­zenöt, a tamási járásban is ti­zenöt tsz jelentkezett idáig, hogy idén önköltséget számít, örvende­tes, hogy több olyan tsz is van, amely idén tavasszal alakult és már működésének első évében kettős könyvelést vezet és önkölt­séget számít. Dunaföldváron pél­dául három új tsz számít önkölt­séget. A dombóvári járás termelőszö­vetkezetei ismerték fel leginkább az önköltségszámítás nagy jelen­tőségét és nélkülözhetetlenségét a gazdálkodás irányításában. A já­rásban kivétel nélkül minden tsz számít az idén a minisztérium irányítása mellett önköltséget. lamot, amelyben a dolgozók sa­ját maguk intézik ügyeiket, s amely hősi harcban leküzdve az osztályellenség minden ár­mánykodását, egy országban is diadalra vitte a szocializmust. Volt erő, akarat, lelkesedés, amely az elmaradottságból alig négy évtized alatt kiemelte Európa egyik legelnyomottabb népét. Nincs eszme, mely oly soka­kat lelkesített volna harcra, mint a marxizmus—leninizmus. Ma a világon 87 kommunista és munkáspárt több mint 36 mil­lió tagja harcol az emberi hala­dás élvonalában, de mellettük százmilliók menetelnek az em­beriség legszebb céljainak va- lóraváltásáért. Lenin, kommunizmus, Szov­jetunió, Moszkva: a négy név ma csaknem egy foga’mat je­lent a világ dolgozói számára. Jelenti a világ leghaladóbb tár­sadalmának megvalósulását, a kommunizmust; jelenti a leg­magasabb életszínvonalat; a legrövidebb mi,r'k-idő : a kapi­talizmus vezető á laménak, az Amerikai Egyesült Államnak legyőzését a termelésben, a technikában, a tudományban; jelenti a világ békéjét. Lenin és tanítása az életet jelenti száza­dunkban. Hányszor támadta az ellen­ség a leninizmust, és a nagy ve­zér eszméi nyomán megvaló­sult szocialista áH^mo*. fegy­verrel és id^lógiai síkon, hány- fzor tűzték ki cé’ul a k mmu- nizmus megsemmisítését a tő­kések? Soha' annyian nem fog­tak össze eszme ellen, mint a leninizmus ellen, soha nem kí­séreltek meg összefogni annyi­an egy állam ellen, mint éppen a Szovjetunió ellen. De ahány­szor támadtak, annyiszor szen­vedtek csúfos vereséget. A le­ninizmus él, a leninizmus hat, a leninizmus egymás után arat­ja világraszóló diadalait. »Nincs messze az az idő, ami­kor a marxizmus—leninizmus a földkerekség lakossága több­ségének tudatát meghódítja. Ami a világban az októberi forradalom győzelme óta eltelt, negyvenhárom év alatt végbe­ment, minden szempontból iga­zolta a szocialista világforrada- lom lenini elméletének tudo­mányos pontosságát és érvé­nyességét« — mondotta Hrus- rsov elvtárs. a Moszkvai Nyi­latkozat méltatásáról szóló be­szédében. A kommunizmus épül, s mi már nemcsak a Földet járja be kísértete, hanem a Szovjetunió zászlaját és címerét jelképként használva ott van a Holdon, ott ragyog a naprendszer első mes­terséges bolygóján és a májusi randevúra száguldó Venus-ra- kétán egyaránt. S a kommuniz­must építő ország 1961. április 12-én kijuttatta magát az em­bert is a kozmoszba, a béke üzenetével. Az 1960-ban Moszkvában ta­nácskozó 81 kommunista és munkáspárt nyilatkozatában foglalt állást a leninizmus mel­lett és szétverte azokat a kísér­leteket, amelyek a marxizmust —leninizmust revízió alávették. A leninizmus tanításaira tá­maszkodva dolgozták ki a ta­nácskozás idején Moszkvában azokat a legfontosabb elvi kér­déseket, amelyek korunk prob­lémáira adnak választ és fo­gadták el azokat a stratégiai és taktikai elveket, amelyeket a nemzetközi munkásmozgalom egységesen vall és törekszik azok megvalósítására. Nagy erővé, világot formáló erővé lett a leninizmus. amely a századfordulóval indult el vi­lágtörténelmi útjára, s amely­nek figyelmen kívül hagyásá­val nem lehet megoldani egyet­len nemzetközi kérdést sem. »Az emberi társadalom törté­nelmi fejlődésének fő tartal­mát, fő irányvonalát és fő sa­játosságait korunkban a szocia­lista világrendszer, azok az erők határozzák m^, amelyek az imperializmus ellen, a társa­dalom szocialista átalakításáért harcolnak. Az imperializmus semmiféle erőlködése nem ál­líthatja meg a történelem elő­rehaladását. Létrejöttek a szo­cializmus további döntő győ­zelmének szilárd előfe’tételei. A szocializmus teljes győzelme elkerülhetetlen« — mondja a Moszkvai Nyilatkozat. Több mint 36 millió ember halad a munkásmozgalom élvo­nalában! Lenin, a nagy gondol­kodó, a nagy teoretikus, a zse­niális munkásvezér, ha láthat­ná ezt a seregszemlét! Har­minchatmillió szív együtt dob­ban szerte a világon, s e ritmust százmilliók veszik át, mentei­nek a végső győzelem felé, amely elkerülhetetlen. Nagy­szerű érzés végignézni e harcoló sereg győzelmes harcait, s még felemelőbb ezzel a sereggel együtt küzdeni a legszebb cé­lokért. amelyek emberré teszik az embert. Készülnek a zöldborsó-idényre a Paksi Konzervgyárban A hét elején megkezdődött ki adós esőknek örülnek a Paksi Konzervgyárban is, hiszen a gyár tervteljesítése nagymértékben függ a mezőgazdaság termésered­ményeitől. Az eső megnövelte a zöldborsó terméskilátásait is, a gyárban már biztosra veszik, hogy a tervezett 120 vagon zöldborsó- konzervhez megkapják a szüksé­ges mennyiségű nyersanyagot. A konzerviparban ugyanis a zöldborsó feldolgozásával kezdő­dik a gyártási idény, Május má­sodik felében, tehát egv hónap múlva várják az első zöldborsó­szállítmányokat. Hatszáz hold zöldborsóra kötött a gyár szerződést, ebből kétszáz holdon termelőszövetkezetek, négy százon pedig állami' gazdaság termeli a borsót. Az idei borsószezon újdonsá­ga lesz» hogy a gyár által feldolgozott zöldborsó teljes mennyiségét nagyüzemi mód­szerekkel takarítják be, tehát lekaszálják és borsócséplő­géppel csépelik ki. A visszamara­dó szalma és hüvely a termelő- szövetkezetekben, illetve állami gazdaságokban marad, ahol ta­karmányozásra — nagyobb részét silózás útján — használják fel. Három-négy évvel ezelőtt még teljes egészében hüvelyes álla­potban került a borsó a gyárba, a gvári feldolgozás első állomása a borsófejtőgép volt. Az idén már nem lesz szükség e gének munkájára, az üzembe kizárólag szemes borsót hoznak be. A bor- sófejtö-gépeket már ki is iktatták a „borsóvonalból”. * Ütemterv szerint folyik a gé­pek javítása. Tavaly erősen túl volt ter­helve a borsóvonal — a zöld­borsó feldolgozását végző gép­sor —, az idén ezt úgy szün­tetik meg, hogy két borsó­vonalat állítanak fel. Ezáltal javítani tudják a minő­séget, a tavalyinál sokkal jobban tudják megoldani a borsó osztá­lyozását. A múlt évi borsóidényben ne­hézséget okozott a sterilizáló- részleg szűk kapacitása. Ezt is kiküszöbölik, két újonnan beállí­tott autoklávval bővítik a steri­lizáló-kapacitást. A többségében exportra kerülő zöldborsó-konzerv gyártásához egymillió ötnegyedes konzerves üvegre van szükség. A gyár már hetek óta folyamatosan kapja az üvegszállítmányokat a hazai üvegipartól, de jelentős mennyisé­gű üveg érkezik külföldről is. Az elmúlt napokban futott be egy üvegszállítmány a Német Demok­ratikus Köztársaságból, rövidesen érkezik üveg Lengyelországból is. A TMK-ütemterv szerint má­jus 15-ére lesz kész a két borsó- feldolgozó vonal, ekkor kerül sor a vonal gépeinek, berendezései­nek próba.iáratására, hogy a pár nanpal később érkező borsót már teljes felkészültséggel fogadhassa a gyár. A Bartina utcaiak kérése: Építsék ki a vízvezetéket az utca teljes hosszában! Napról napra épül, fejlődik Szekszárd. Az idén ismét újabb bérházakkal gyarapszik, több ut­cát leköveznek, új útburkolatot kap az Arany János és a Bar­tina utca. Szépül a város és job­bá válnak a lakók életkörülmé­nyei. És nőnek az igények — te­gyük mindjárt hozzá; jogos igé­nyek — is. A Bartina utcaiak nevében fel­kereste szerkesztőségünket Sáp- -zky Gyula egy javaslattal és kérte, továbbítsuk a városi ta­nács felé. — Két-három évvel ezelőtt megjelent az újságban, hogy a Bartina utca teljes hosszában megépítik a vízvezetéket, de ez 14. Honnan tudhatta volna, hogy •>!--dc"uc’; a uagyszerisó”"’; a megélésére alig van tizenöt-húsz perce, mert attól kezdve valami más kezdődik. Az óramutató egymás után hagyta maga mögött a perceket, és amikor a harmincadik perc is elmúlott. Glory mosolyogva nyúj. tott kezet Alánnak. Azt hitte, rosszul lát. A mindig derűs, kedves és kis­fiúsán mosolygó Putter kapitány nem mosolygott. Udvariasan fel­állt és nagyon komolyan csak annyit mondott: — Nehezen vártam. őszinte volt a hang. de volt valami, nem könnyen elviselhető, komor árnyalata. Glory, mint egy szeizmográf, rögtön reagált. Megérezte, hogy most nincs helye a tréfának, ezért ő maga is hirtelen áthangolt. Két kezébe /ogta a kapitány jobb ke- kezét és őszinte féltéssel és olyan aggódással, amely még önmagát is meglepte, csak ennyit kérde­zett; — Az istenért Alan. Baj van? — Baj. — Segíthetek valamit? — Csak maga segíthet... — Beszéljen, számíthat rám. És Alan Putter kapitány, az U. S. Navy egyuc legmodernebb rombolójának parancsnoka, be­szélni kezdett Glory Cumberley- hek, Cumberley tábornok lányá­nak; Jánossy Zoltán: Tjkiti (A VAKOK SZIGETE) Glory figyelmesen hallgatott, és észre sem vette, hogy közben ronggyá gyűrte azt a csodaszép sálat, amit azért vett fel, mert tudta, hogy Alim nagyon szereti a szépet. * A kapitány fáradtan nyúlt a pohara után és valami sápadt és mégis szép derű világította be az arcát, amikor két korty után újra megszólalt; — Ennyi a történet Glory drá­gám... Igyekeztem pontos lenni és remélem, ez a rendkívül derék barna fickó, ez a hogy is hívják? igen: Uitaka-Ti — elégedett lenne velem... Van azonban tovább is, ez azonban már... Szóval nekem volnának még a történethez hoz­záfűzni valóim, ha magának nincs közben kérdeznivalója... Glory szótlanul nemet intett, bár eszébe jutott, hogy meg kel­lene kérdezni Alant, merre van most az az ember, és hogy ezért kellett őt iderángatni? A hatudik érzéke azonban azt súgta, hogy korai lenne még mind. a két kér­dés, mert Alan tarsolyában még fontos dolgok lehetnek. Ezért nem kérdezősködött, és nem szólalt meg egyáltalán. Putter hét nekiszánta magát. Előrehajolt az asztalnál, és nem törődve azzal, hogy látják, nem látják, férfias, erős kezét gyöngé­den ráborította Glory sálat mor­zsoló ujjaira: — Drágám, ne vegye rossz né­ven, de vissza kell kanyarodnom egy pár nap előtti beszélgeté­sünkre. Akkor csak határozatlan és kapkodó választ tudtam ad­ni egy kérdésére — gondolom em lékszik rá: az orvosi hivatással kapcsolatosan. — Emlékszem... — bólintott Glory, és nem értette meg azon­nal, mit akar a kapitány ezzel a bevezetéssel. — Akkor jó... Tudom, hogy az a válasz magát nem elégítette ki, túlságosan is általános volt. Ha azonban most tenné fel ugyanazt a kérdést, nos., akkor... — ...akkor? — nézett szembe Glory a kapitánnyal. még mind ez ideig nem történt meg. Az utca felső részén köz- kutakról hordják a vizet. — Szeretnék az utca lakói, ha most megépítenék a vízvezetéket — háromszáz méterről volna szó —, miután az úttestet úgyis át­építik, most könnyebben, olcsób­ban elvégezhetnék a csőfektetést. A csatornahálózatot is bővítik az utca alsó részén. — Érdeklődtünk a vízmű vál­lalatnál, azt a választ kaptuk, hogy anyaguk van, munkaerő is, elvégeznék a hálózat bővítését, amennyiben erre pénzösszeg van. Az utca érdekelt lakói társadal­mi munkával segítenének. Már többször kértük a vízvezetéket, de eddig teljesítetlen maradt, leg Ijebb ígéretet kaptunk. — Akkor most meg tudnám adni a pontos, vagy ha akarja a konk.ri. feladatot... És ez lenne az én igazi válaszom a maga őszinte kérdésére. Glory csodálkozva látta, hogy Alan mennyire tűzbe jött és mi­lyen csillogás van a szemében, mintha valami láz fűtené belül­ről. — Figyelek Alan... — Glory, itt magának kell se­gítenie. Arra a szigetre orvos kell... Az az egy nem boldogulhat magában, igaz? — s látva a lány bólintó mozdulatát, nagyon egy­szerűen, de halálos komolyan tett pontot a mondanivalójának vé­gére: — Magára gondoltam. Menjen oda, és segítsen. Orvosi köteles­sége... Hát... ez a válaszom. — Alan...! Körülöttük a kaszinó gondatlan és gazdag kavargása zsivajgott; Éjfélre járt, Glorynak indulnia kellett. Gyalog és szótlanul mentek; Csillagsátoros takaróját borította rájuk az éjszaka és < Hold. mint egy örökégő lámpás, ballagott előttük, hogy mutassa az utat. A kapuban megállt a lány és szembefordult a kapitánnyal. Nem volt benne semmi póz. semmi teatralitás. Majdnem kislányos volt. Amikor megszólalt, a hang­ja tisztán csendült meg, és még sokáig- harangozott Alan fülében és szívében: — Megyek, (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents