Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-18 / 90. szám
f TOLNA MEGYEI VEPE.TSAG 1961. április 18, Csodás Gemenc I A tamási járási könyvtárban nem tüdnám megmondani, hányszor jártam már ebben a Duna-ártéri erdőségben. Ismerem útjait, nevezetességeit, láttam az árvíz idején, szemtanúja voltam a természet újjáéledésének a nagy pusztulás után. jártam itt tavasszal, nyáron, ősszel és télen. Mégis valahányszor érkezem ide, nem a megszokott közömbösség lesz úrrá rajtam, hanem valami különös varázs. Gemenc újra és újra lenyűgöz, meghódít, ámulatba ejt, s mindig jobban és jobban vágyom utána. És most be kell vallanom, hogy az iménti kijelentésem egy kicsit túlzott volt: igaz, hogy sokat jártam itt, sok mindent láttam, de Gemencet nem ismertem meg. Ezt nem is lehet. Valahányszor járok itt, az erdő mindig nyújt valami újat, érdekeset, romantikusát. így aztán szaporodnak ugyan az élményeim, de egyben egyre titokzatosabb is lesz ez az erdőrengeteg, mert tudom, hogy még töméntelen váratlan meglepetést rejteget, és mint száraz talaj a nedvességet, várom, hogy ezek a titkok feltáruljanak előttem. Csodás Gemenc! Lomhán nyújtózik a Duna mentén. Nagyon sok külföldi Magyarországról nemigen tud többet, mint, hogy fővárosa Budapest, ugyanakkor tudja, hogy létezik a gemenci erdőség, a híres rezervátum és minden vágya, hogy egyszer megláthassa PARTI ISTVÁN, az Európahírű vadgazdaság vezetője, aki nemrégiben lett aranyjelvényes vadász, n*”'Iván tartó lapokat mutat a kíváncsi újságírónak. — Ezek a külföldiek, nyugatnémetek, svájciak jártak nálunk a múlt vadászati idényben. Voltak vagy húszán. Az egyik nyugatnémet gyáros már negyedszer járt itt vadászni. Ott szerepel a listán egy fogorvos neve, aki két évig gyűjtögette a pénzt, hogy eljöhessen Ge- mencbe egy szarvasbika-vadá- szatra. — A listán szereplők mind visszatérő vendégek. Aki egyszer belép a gemenci rezervátumba. nem tud szabadulni tőle, szíve mindig visszavonzza oda — mondja a fővadász. A múlt vadászati idényben négy aranyérmes, kettő ezüstérmes, öt bronzérmes bikát lőttek Gemencben. Értékes trófeák kerültek terítékre. Most nincs vadászati idény, az élet azonban mozgalmas. Parti István beavat a vadgazdálkodás titkaiba — már amennyire az lehetséges egynapi gemenci kirándulás során. — A vadgazdálkodás alapja a jó takarmányozás. Az erdő kü200 előadás a szekszárdi irodalmi színpad 20000 néző hároméves munkájának mérlege Három évvel ezelőtt, 1958-ban—vetőlegesen jött létre Kaszás Imre és Szalai Tibor tanárok szervező munkájából és az irodalomkedvelő diákok lelkesedéséből a szekszárdi irodalmi színpad. Teljes és pontos hevén: a szekszárdi Garay János Gimnázium Geisler Eta KISZ- szervezetének irodalmi színpada. Hol vannak már az alapítók? A szervezők és vezetők maradtak, de az első tagok már elhagyták az .iskolát, jószerint Szekszárdot is, felsőbb iskolákban tanulnak, vagy különböző munkahelyeken dolgoznak. Az irodalmi színpad azonban él, folytatja munkáját, sőt egyre jobb eredményeket ér el. Az első előadás nyomán keletkezett elismerés azóta csak megsokszorozódott, a hírnév nemhogy megkopott volna, sőt öregbedett, és a szekszárdi példa nyomán ma már alig akad Tolna megyében középiskola, ahol ne vállalkoztak volna tanárok, diákok az irodalom népszerűsítésére, a közízlés formálására, a magyar és világirodalom műveinek csokorba gyűjtésére és bemutatására. A szekszárdi diákok közben folytatták sikersorozatukat, mert a helyi előadásokon és a megye községeiben rendezett vendégszerepléseken túl tavaly az irodalmi színpadok győri fesztiválján harmadik helyet szereztek az országos versenyben. A szekszárdi irodalmi színpad programja változatos volt a három év alatt mindvégig. Máig is kiemelkedő teljesítményt jelentett a tanácsköztársaság emlékére összeállított és bemutatott nagysikerű műsor. Csokorba szedték a világirodalom legszebb szerelmes verseit, egy másik előadásban az évszakokról írt költe- méyeket, sőt Csehov-estjükön egy- felvonásosokat is- bemutattak. Figyelemre méltó sikerrel, példázva. hogy az irodalmi színpad célja nemcsak szavalóestek rendezése, hanem az irodalom minden területének feldolgozása és bemutatása a közönség előtt. De a Cse- hov-est azt is példázta, hogy a szekszárdi diákok képesek is e feladat megoldására. Eddig miptegy kétszáz előadást tartott a szekszárdi irodalmi színpad. A hallgatóság száma hozzáhúszezerre tehető. Szekszárdon kívül bejárták az egész megyét, egészen kis községeket is felkerestek, ahol előadásukkal úttörő munkát végeztek, s száz alkalommal szerepeltek a megyei könyvtár által szervezett író-olvasó találkozón. Kettős feladatot tűztek maguk elé most az irodalmi színpad vezetői és tagjai. Még április végén tartanak egy előadást Görbe tükör címmel, a magyar és világ- irodalom humoros alkotásaiból állítanak össze műsort. Júniusban pedig Szekszárd alapításának 900. évfordulóját ünnepük irodalmi esttel, amelyen magyar és külföldi szerzők Szekszárdról szóló műveit adják elő. lönböző pontjain kisebb ligetekben vagy 500 holdon gazdálkodunk, termesztünk takarmányt, hogy télen-nyáron legyen elegendő. Lucernásokat telepítenek vadlegelőnek, egy részéből szénát készítenek, hogy legyen mivel megtölteni a vadetetőket. A fél irodát megtöltik a szarvasagancsok. Ilyenkor hullatják le a szarvasok agancsaikat. amelyeket mint nagy értékeket, összegyűjtenek. Ez az agancsgyűjtemény mintegy tükre az erdő szarvasállományának. Körülbelül 150 bika agancsát láttam itt, de még nem ért véget a gyűjtés. ELINDULUNK AZ ERDŐBE. A terepjáró gépkocsival több órán keresztül kanyarogtunk a keskeny erdei utakon. Pár száz méterrel előttünk egy szarvasbika szökken előlünk a sűrűbe. Egy tisztás szélén egész csorda legelészik: hasas tehenek, bikák és egy kis borjú. Kíváncsian nézik az autót és bennünket, s mintha csak fényképezésre várnának. alig mozdulnak. Nem vagyok vadász, de elfogott az izgalom, legszívesebben a puska után nyúlnék. Parti István mellett ott a töltött fegyver, de a távcső után nyúl. Hosszasan nézegeti az állatokat: — Kár lenne kilőni a borjút. Egészséges, fejlődőképes. Engem pedig, a vadászat lázában lévő újságírót „megnyugtat”. hogy az igazi vadkedvelő vadásznál nem az a szokás, hogy ha vadat lát. felkapja a puskát, céloz és lő. A legfontosabb mindig a távcső, először meg kell vizsgálni a kiszemelt áldozatot, hogy kilövésre alkalmas-e. Egy kis tavacska mellett haladtunk el. Elénk tárult a tó madárvilága. Az egyik gém mit sem sejtve úszkált tőlünk olyan távolban, hogy szabad szemmel alig láttam. Parti István felemelte fegyverét, célzott és lőtt. A madár nem mozdult többé. EZ NÉMI „ELÉGTÉTEL” VOLT számomra, aki egy kis vadászatot is akartam látni, hogy „életízűbb” legyen a riport. Boda Ferenc Igen sok látogatója van a tamási járási könyvtárnak. Mi sem igazolja ezt jobban, mint az, hogy ez év első negyedében 2186-tal több könyvet kölcsönöztek, mint a múlt év hasonló időszakában. A kölcsönadott diafilmek száma is 1150-nel volt több. Az idén több mint negyvenezer forint értékű könyvvel bővítik a könyvállományt. mmm 88&S, ' *■ «»Ssföl Sokan keresik fel a könyvtár olvasótermét is, ahol mindenki megtalálhatja a kedvére való olvasnivalót; 53 újságot és folyóiratot járat a könyvtár. Ismét egy kis statisztika; az olvasótermi látogatók száma az idén 249-cel volt több, mint a múlt év első negyedében. Köszöntöttük öregeinket Az öregek napját szombaton. ünnepeltük rpéter báesi, a tejktzeLo 'Teherautó fordul be a Ta- mási Tejüzem kapuján. Megkezdik a tejeskannák lerakását, amikor a művezető kiadja az utasítást. — Rakják külön az ireg- szemcsei kannákat. — Miért?... Talán valami ba j van? . .. —kérdezi Fehérvári Péter, az iregszemcsei tejkezelő, aki éppen itt van az átvételnél. — Ellenkezőleg, Péter bácsi. Ha nem tudná, ez kultúra-tej — Az már más, akkor rendben van. Nem sokat értek a vitából, »kultúra-tej« — ezt még nem hallottam. Kincs elvtárs, az üzem vezetője magyarázza meg. A beérkező tejet pasztőrözzük, tehát elpusztítjuk benne a különböző baktériumokat, hogy a további erjedési folyamatot már mi irányíthassuk, mégpedig nemesített tejsav-baktéri- umokkal. Az erre felhasznált balztérium-színtenyészetet nevezik a szakmában »kultúrának«. A kultúra-készítés nagy figyelmet és tisztaságot követelő munka, amihez a legjobb tejet kell kiválasztani. Péter bácsi is ilyet szállít nekünk. Fehérvári Péter huszonnegyedik éve foglalkozik tejjel, mestere a szakmának. Nem becsüli le a minőségvizsgáló műszereket, de — mint mondja — a legfontosabb a szem, meg az orr. — Észreveszem azt is, ha a reggel behozott tíz liter tejbe fél decit kevernek az esti fejés- böl. Nem egyszer kellett figyelmeztetnem a tejet hozó asz- szonyt, vagy lányt hogy máskor fejés előtt ne szagosszappannal mossa meg a kezét, mert annak illatát vette fel a tej. A tej nagyon kényes. Ha az asztal egyik szélére egy gyüszűnyi kölnit állítok, a másikra pedjj egy pohár tejet, fél óra múlva már kölni szaga lesz a tejnek. Előfordult már, hogy azért kellett figyelmeztetnem valakit, mert egy vízben mosogatta a káposztásedényt a tejesedény- nyel. Van butirom éterünk a tej zsírtartalmának megállapítására, de én anélkül is megmondom kéttized százalék pontossággal, mennyi a tej zsírfoka. A napokban történt, hogy a Rákóczi Tsz-ből behozott tejnek csökkent a zsírfoka. Három istállója van a tsz-nek, Péter bácsi első dolga az volt, hogy megállapítsa, melyik istállónál van a hiba. Eddig ugyanis csak literre jegyezték fel, hogy melyik istállóból mennyit hoztak, a zsírfokot együtt mérték. Most kiderült, hogy a Szalai- féle istállóból jó tej jön. a másik kettőnél 3—3,1 a zsírtartalom. Legyenek ott egyszer-kétszer a reggeli fejésnél — ajánlotta a főagronómusnak, mindjárt megtalálják a hibát. Két-három nap múlva már megszűnt a hiba. Kiderült, hogy siettek a fejéssel, a tej java a tőgyben maradt. Az utolsó három-négy deci pedig a legzsírosabb, eléri a 6—8 fokot is. Egyébként nemcsak Péter bácsi vélekedik így, általános vélemény az üzemben: Ne csak literre premizálják a fejőket, hanem elsősorban a zsírtartalom után. Hasznos volna ez nemcsak a tejüzemnek, hanem a sző vetkezetnek is, hiszen a magasabb zsírtartalmú tej után több pénzt kap. Fehérváriéknál hajnali fél ötkor kezdődik a munkaidő. Elő kell készülni a tej fogadására, fél hatkor már hozzák a tejet. Átvétel, hűtés, kannába töltés, nyolcig jön a teherautó, utána mosogatás. Ugyanez este, kilencig, fél tízig. Napközben elszámolások, korpaosztás, meglátogatása a termelőknek, tanácsadás a takarmányozásra, a tehenek gondozására, a fejésre. Szabad reggel, vagy este nincs. Vasárnap és ünnepnap sincs. Kevesen vállalkoznának erre, de Fehérváriék — mert Péter bácsi felesége is a szakmában dolgozik — már megszokták. És meg is szerették. J. J. Lassan megtelik a tolnai munkásotthon nagyterme. . Jönnek öregeink, nyugdíjasaink, ősz fejek, mosolygó arcok. Évtizedek gondjaiban összeforrott kedves, öreg házaspárok, régi jóbarátok, munkatársak ülnek az asztaloknál. Együtt a selyemgyáriak, textilgyáriak, hajósok és építők. Összekoccannak a söröspoharak és beszélgetnek. A teremben itt is, ott is felsóhajtanak... »30 éve... 50 éve annak...«, ...»1903, 1919...« Emlékeikről beszélgetnek, nehéz munkáséletükről. A zenekar hangol és a futamok hangjai aláfestik a várakozás hangulatát. Köszöntésükre odaadó lelkesedéssel készült a kulturális egyesülés zenekara és szereplői. A meleg hangú üdvözlés közben elhangzik az a kívánság, szeretnénk, ha havonta egyszer rendszeresen összejönnének itt egy-egy klubestre... Fogadjanak bennünket szívükbe, mert mi, — mai fiatalok — szeretjük és tiszteljük önöket, kiknek munkás fiatalságuk nem volt ilyen szép, mint a miénk...« Majd sokáig zúgott a taps. A szereplők kitettek magukért. Aztán olyan következett, — amitől bevallom tartottam egy kicsit —, a tánc. Ki fog itt táncolni? Nehéz bál lesz ez... És mi történt?! Csak ültem egy sarokban és ámultam-bámultam. A lassan lép' kedő öregek megfiatalodtak. A ráncok kisimultak az arcokon. A párok felkerekedtek és játszi könnyedséggel keringtek a teremben. Éreztem, hogy emlékek ébredtek szívükben és felvillanyozták őket. Sz. K.
