Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-15 / 88. szám

1961. április IS. TOLNA MEGYEI VEPÜJSAG r Kádár János elvtárs nyilatkozata a moszkvai rádiónak Tolna megye legkisebb falujában is nézték, hallgatták az első űrutas megérkezését Moszkvába Moszkva (MTI). Kádár János­nak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt első titkárának alábbi üdvözlő szavait közvetítette a moszkvai rádió pénteki adásában: — A szocialista rendszer vi­lágraszóló győzelmének, a bé­ketábor nagy sikerének tartom, hogy az ember első útja a vi­lágűrben a szovjet tudomány és technika eredményeként való­sult meg, s ennek hőse szovjet ember, Gagarin őrnagy elvtárs volt. Hasonlóan érez és gondolko­dik az egész szocializmust épí­tő magyar nép. Ezt jól kifejezi az is, hogy már egy-két órával Gagarin sikeres visszatérése után sorra alakították meg ön­tudatos dolgozóink róla és a „Vosztok” űrhajóról elnevezett szocialista brigádokat. Csütörtök reggeli lapjaink már ismert köl­tőinknek e hőstettről szóló ver­seit, tudósok, művészek, lel­készek, egyszerű dolgozók töme­geinek elismerő és örvendő nyi­latkozatait hozták. Elve az alkalommal, a szov­jet rádió útján is továbbítom a magyar dolgozók millióinak szerencsekívánalmait és (orró üdvözletét; amelyekkel Hrus­csov elvtársat, Gagarin elvtár­sat, a szovjet kommunistákat, tudósokat, szakembereket, dol­gozókat, az egész szovjet népet köszöntik. Uj, további nagysze­rű sikereket kívánunk önök­nek, kedves szovjet elvtársak! Pénteken a déli órákban Tol­na megye legkisebb falujában is a rádió és a televízió előtt ültek, hogy tanúi legyenek az első űrutas Moszkvába érkezé­sének. A bátaszéki Búzakalász Tsz tagjai az általános iskola televíziós készüléke előtt figyel­ték a moszkvai közvetítést, akiknek pedig nem jutott hely. a közös gazdaság központi épü­letében hallgatták a rádió köz­vetítését. Az öcsényiek a műve­lődési házban nézték végig a televízió közvetítését, de »telt ház« volt a két őcsényi televí­zió-tulajdonos, Sági György és Vecsei János lakásán is. Szekszárd utcái a déli órák­ban a Moszkvából történt rá­dióközvetítéstől voltak hango­sak. Sok lakó kitette a rádió­ját az ablakba, hogy azok is hallhassák, akiknek éppen arra volt dolga. A város iskoláiban rádión és televízión hallgatták, nézték a diákok a nagy ese­ményt, amelyet az utókor már tankönyvből is tanul majd. A Garay János Gimnázium tanu­lói rádión hallgatták a közve­títést, a tanári testület tagjai pedig a televízión a helyszíni közvetítést nézték. Az Áramszolgáltató Vállalat Szekszárdi Üzemigazgatóságá­nak dolgozói is mintegy hetve­nen gyűltek össze a vállalat televíziója körül, hogy szem­tanúi lehessenek a moszkvai ünnepségnek, A dolgozók arcát figyelve, az örömkönnyek is megtalálhatók voltak egy-egy szempárban. A közvetítés után ■ a vállalat dolgozói még sokáig beszélgettek a világraszóló ese­ményről. A kis Értény község lakói is a rádió adását figyelték pénte­ken, majd a pártszervezet az egész község nevében táviratban köszöntötte a hős Gagarin őr­nagyot, elismerésüket fejezik ki a szovjet tudósoknak, munká­soknak és személyesen az űr­hajósnak. Táviratuk így hang­zik: »A községi pártszervezet, valamint a község lakossága meleg szeretettel köszöntjük a szovjet állam vezetőit, a szov­jet tudósokat és munkásokat, akik meghódították a világűrt. Külön köszöntjük Jurij Alek- szejevics Gagarin elvtársat vég­rehajtott bátor tettéért. Továb­bi sok sikert és eredményes munkát kívánunk a szovjet népnek.-» Gagarin kislányának első sajtóinterjúja As űrhajó — Dombóváron Az űrhajóról nyilatkozik a könyvtáros, a nyugdíjas, az állattenyésztő Moszkva (MTI). A vnukovói repülőtérre egybesereglett embe­rek közül sokan szerették volna látni az űrhajós kislányát, de édesanyja nem hozta el a két éves L enocskát a repülőtérre. Le.iocska azonban mégis adott interjút, élete első interjúját, a TASZSZ tudósítójának. Arra a kérdésre: »Lenocska, tudod-e, hogy hol van a papád? ezt válaszolta: »Messze«. »Üzenj valamit apukának« — kérte öt a tudósitó. »Gyere minél előbb, nagyon hiányoztál, siess vissza« — kia­bálta lelkesen az ifjú »közéleti szereplő«. A fő téma most mindenütt a szovjet űrhajó és Gagarin. Aki mostanában a dombóvári járási könyvtárba lép, a szokás­tól eltérően először nem a könyvújdonságok iránt érdek­lődik, hanem azt kérdezi, hogy mi a hír Gngarinról. Most nem azt kérdezik, hogy „van-e bent Verne-regény?", hanem hogy Gagarin csakugyan jól érezhet­te magát, amikor másfél óra alatt megkerülte a Földet? Ga­garin vajon evett útközben? Gagarin milyennek látta az öreg Földet? Gagarin... Gaga­rin... A fantasztikus Verne-regé­nyek mintha eltörpülnének a csodálatos valóság mellett. Szilágyi Rózsa könyvtárosnőt meglepte a hír. — Alig tudtam lélegzethez jutni, amikor meghallottam, hogy Gagarin repül a világűr­ben —- emlékszik vissza az iz­galmas percekre. — Aztán jöttek az olvasók könyvekért — de némelyik ta­lán meg is feledkezett arról, hogy tulajdonképpen miért is jött. Vitatkoztak, elemezgettek a részleteket ég „záróra” után úgy kellett „elküldeni” őket. Korpádi Lajos, a „másik” könyvtáros azt mondja, hogy ezt az eseményt nem lehet ele­get csodálni. Bekopogtattam dr. Vajda Zsigmond, nyugdíjas ügyvéd­hez. — Én nem lepődtem meg — mondja. — A szputnyikok után ez várható volt, mert kérem az első szputnyik fellövése olyan csodálatos technikai dolog volt... Most kérem izgatottan várjuk a Jurij Gagarin — a Szovjetunió Kitt Moszkva (TASZSZ). A Szovjet­unió Legfelső Tanácsának Elnök­sége „ az első úrutazásért, amely dicsőséget szerzett szocialista ha­zánknak, a bátorságért, a hősi helytállásért, a szovjet nép, a kommunizmus ügye, az egész em­beriség haladásának ügye oda­adó szolgálatáért” A Szovjetunió Hóse címet, a Lenin-rendet és az Arany-Csillag Érmet adományoz­ta Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagynak, a világ első űrhajó­sának és ,úgy rendelkezett, hogy Moszkvában állítsák fel a hős bronz-mellszobrát. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége az ember első űrutazása alkalmából „A Szov­jetunió űrhajósa” címet alapí­totta. Ezt a címet elsőnek Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagynak, a Szovjetunió állampolgárának adományozta, további részleteket Gagarin uta zásáról. Dr Vajda Zsigmond 70 éves. Gyermekkorában, ami­kor még a Verne-regényeket kedvelte, még repülőgép sem volt. Most pedig, íme, már az űrbe is eljutott az első ember. ... és ezt az az ország pro­dukálta, amelyik az én ifjúko­romban iparilag még nálunk is fej letlenebb volt. Ma kérem már nem lehet kételkedni ennek az országnak a magas technikai szíp vonalában. — Mi a kívánsága? — Hát, mi lenne... szeretnék kezet fogni ezzel a merész űr- utassal és hát öreg napjaimban szívesen sétálnék egy kicsit a Marson. A Dalmandi Állami Gazdaság szarvasdi üzemegységében ser­tésgondozókat kerestem fel. Ez az üzemegység távol van a fal­vaktól, amolyan pusztai tele pülés, ahol — mint mondani szoktak — elszigetelten élnek az emberek. És amikor megkér­deztem. nem sokkal az űrutazás után, hogy hallottak-e a nagy eseményről, neheztelő pillantá­sokat vetettek rám. — Hogy hallottunk-e? Hát ez már csak természetes. Ilyen eseményt ne hallana meg az ember...? Ezt Kiss Ignác sertésgondozó mondta, aki, mint kiderült, rendszeresen olvas újságot. Te­hát nemcsak a sertések fialási átlagával törődik. A munkahelyén találkoztunk — véletlenül. Semmi esetre sem várhatta az újságírót, mert itt talán még soha az életben nem járt tollforgató ember. Ezt azért mondtam, mert ott, a ser­téskarám falának könyökölve, úgy sorolta az űrhajóval kap­csolatos adatokat, mintha pa­pírról olvasná. Másodpercnyi pontossággal tudta a földkörüli út idejét, stb. Németh Mihály, aki ugyan­csak sertésgondozó, azt mond­ta: — Ez 1 lágy dolog volt. Okos em csinálhatták ezt a szerkezetet. Tehát ő is elismeréssel be­szélt róla. Ez pedig azért lénye­ges, mert ezek szerint Ken­nedy tői, az Egyesült, Államok elnökétől kezdve a szarvasdi üzemegységben dolgozó Németh Mihály sertésgondozóig minden­ki elismeréssel beszél az űr­hajóról. És aki nem hisz az űrutazásban... Mert ilyen is van. A 82 éves özvegy Vincze Ferencné, dom­bóvári nénike. nem hisz ebben. Azaz várjunk csak... Az unokája este örömmel új­ságolta neki a hírt és addig magyarázott, mesélt neki az űr­hajóról, míg ő is igenlően bó- lintgatott. Este tehát, amikor lefeküdt, hitt benne. Hogyan, hogyan sem, reggel, mire fel­ébredt, ismét nem hitt, kétel­kedett. — Ha igaz lenne ez az egész, akkor annak a GQgarinnak tud­ni kellene az is. hogy mj van az égben, az pedig lehetetlen. Nem, ez nem lehet igaz. Ismét vita következett az unó kával. Végül ezt mondta: — Még ha ez elhihető is len­ne, azt már sehogyan sem tud­nám megérteni, hogy a felesége hogyan egyezhetett bele abba, hogy a férje egyedül menjen ilyen hosszú útra. , Diákokkal beszéltem. Mit sze­retnének? — Az érettségi bankettet sze­retnénk a Marson megrendezni. — Nem rossz ötlet. És mikor érettségiznek? — Az idén. Boda Ferenc Hogyan készült útjára ax első űrhajós? Jurij Gagarin, az űr első utasa hosszú utat tett meg az űrhajó kabinjáig. A kiváló fiatal pilóta nagy szakmai tudásával, gyors reagálóképességével, s mindenek­előtt szilárd, törhetetlen akarat­erejével hívta fel magára a szak­emberek figyelmét. Gagarin a repülés mellett az ejtőernyős sporttal is foglalkozott. Mintegy ötven nyilvántartott ugrása van, köztük igen sokat késleltetett ugrással hajtott végre. Ugrásai során fejlesztette ki magában a térben lebegve az orientációs ké­pességet. Később az ejtőernyőzés rendszeres része lett annak a szigorú, tudományos alapon ki­dolgozott programnak, amellyel az első űrhajós felkészült útjára. Ebbe a programba a legkü­lönbözőbb tanulmányok, edzések tartoznak. Gagarin az előkészítő időszakban kora reggel tornával, mezei futással kezdte napját, hogy állandóan fejlessze állóké­pességét, erejét. Reggeli után kezdődtek meg az elméleti és gyakorlati foglalkozások. Az űr­hajós-jelölt elsajátította mindazt a tudást, amely szükséges volt utazásához, megismerte az űr­hajó különböző részeinek felépí­tését, a műszerek rendeltetését, feladatát, kezelését, foglalkozott mechanikával és csillagászattal. Emellett állandóan több és több különleges edzést végzett. Nap- ról-napra gyakorolta például a Centrifugán az egyre növekvő fi­zikai megterhelés elviselését, az állandó gyakorlat lehetővé tette számára, hogy könnyen tűrje magában az űrhajóban is a nagy gyorsulást. Különleges gya­korlatokkal készült fel a súlyta­lanság állapotára. Szuperzónikus repülőgépeken, parabola-pályán végrehajtott légiutak, ejtőernyős ugrások, vízalatti lebegések tet­ték ki ennek a programnak je­lentős részét. Rendszeresen gya­korolta, hogyan kell az űrutazás különböző szakaszaiban elhelyez­kednie, hosszú időt töltött védő­öltözetekben, túlnyomásos kam­rákban, az űrhajó kabinjának makettjében. N. NY. Gurovszkij biológus, aki részt vett az űrha­jós felkészítésében, a Trud tudó­sítójának elmondotta: Gagarin példamutatóan, fegyelmezetten viselkedett az edzések minden szakaszában, s bár gyakran rend­kívül fárasztó munkát kellett végeznie, egy pillanatig sem pa­naszkodott fáradtságára. Az űrhajós . egész életrendjét új hivatása szolgálatába állí­totta. Leszokott a dohányzásról, egyetlen csepp szeszesitalt sem fogyasztott, gondosan beosztotta szabad idejét, időt fordított arra. hogy művelődjék, képezze ma­gát, sokat tartózkodott családja körében, szívesen járt sportver­senyekre, színházi előadásokra, mozikba. A rendkívüli gondos edzes, a nagyfokú felkészítés és minde­nekelőtt Gagarin példátlan aka­ratereje meghozta eredményét. Jurij Gagarin kiválóan hajtot­ta végre útját. Utazása során szervezetében nem mutatkozott eltérés a normális fiziológiai je­lenségektől. A szervezete műkö­désében repülés közben végbe­ment változások minimálisak voltak és megfeleltek a terhelés­nek, amelyről már előre tudtak­A szovjet tudomány és techni­ka nagy sikere. Gagarin földet érése rendkívül jól következett be. Az űrhajó pilótája egy szán­tóföld mellett ért földet, s azon­nal elindult az eléje siető embe­rek felé. A szovjet űrbiológia egyik leg­kiválóbb képviselője Parin aka­démikus, aki röviddel a földet érés után már találkozott Gaga- rinnal, a Megyicinszkij Rabofnyik lapnak adott nyilatkozatában méltatja az előkészítő munka nagy sikerét. A tudósok az első űrhajóst úgy készítették elő fel­adatára, hogy a legnehezebb kö­rülmények között is megoldja azt, s egyúttal megfelelő vé­delmi berendezéseket űs készí­tettek biztonsága érdekében. »Abogy most az egész világ meg­láthatta, a munkát rendkívül ma­gas tudományos színvonalon vé­gezték el. - Az űrhajós állapota, közérzete első repülése idősza­kában semmiféle kívánnivalót sem hagy maga után« — mon­dotta Parin. A kiváló biológus külön kiemelte annak jelentősé­gét, hogy Gagarin rendkívüli részletességgel, precizitással tu­dott beszámolni utazása körül­ményeiről. Semmiféle műszer, semmiféle állatkísérlet sem tud ilyen adatokat adni az űrhajó­zás tudományának birtokába. Különösen értékesek azok a fel­világosítások, amelyeket Gagariti a súlytalanság állapotáról adott. Az űrhajós-pilóta teljesen meg­őrizte idegrendszere normális ál­lapotát, a súlytalanság nem ha­tott közérzetére, s csupán ter­mészetes kíváncsiságot váltott ki belőle. Alaposan meglepődött pél­dául, amikor tapasztalta, hogy kariát felemelve, az izom meq- ’azítása után sem ereszkedik K hanem mintegu l»hpg a levegő­ben, megőrzi előző helyzetét. I A világ lelkesedik, a Pentagon viszont fegyverkezést sürget New York . (TASZSZ). Mialatt az egész világ lelkesedik az em­ber űrrepülése fölött és elismeri, milyen nagy mértékben segíti a szovjet tudomány és technika a béke megszilárdulását, bizonyos amerikai körök ezt az eseményt is ürügyként használják fel a ka­tonai program végrehajtásának meggyorsítására. Jellemző erre Raymond cikke a New York Ti- mesben. — A szovjet ember űrhajózásá­nak sikere —■ jelenti ki a cikkíró — talán ösztönzőleg hat majd a katonai űrkutatási program meg­valósítására, de úgy látszik, köz­vetlenül csak kevéssé befolyásol­ja az Egyesült Államoknak az ember űrrepülésére vonatkozó programját és a világűrrel kap­csolatos egyéb, nem katonai jelle­gű lépéseit. Kilátás van arra, hogy az Egyesült Államok meg­kettőzi erőfeszítéseit, amelyek célja, hogy védelmet biztosítson a nagy hatósugarú szovjet raké­tákkal és a szovjet szputnvjkok- kal szemben. A Pentagonban a lé­gihaderő képviselői ma különös nyomatékkai hangsúlyoztak, mi­lyen veszélyeket rejt masában az Űrhajózásban elért szovjet elsőbb­ség. . . — Az amerikai légihaderő ve­zetői a Pentagonban elhatározták, hogy a Szovjetunió megdöbbentő Űrhajózási Sikereire hivatkozva lferesztűlviszik azokat a javasla­taikat, amelyek szerint hozzá kell látni a világűr katonai célokra való felhasználásához. A Holdon és más égitesteken katon-i tá­maszpontokat kell létesíteni — írja befejezésül Raymond.

Next

/
Thumbnails
Contents