Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-11 / 84. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. április 11. Sirnontornya tavaszi napsütésben és árnyékban Volt alkalmam látni a simon- rosban irodalomra és történelem- napokat él. Abban igaza volt ba- tornyai gyerekeket, amint a tava- re tanítja a diákokat — lévén rátomnak, hogy a falu külső képe szí napsütésben hancuroztak. A gimnáziumi tanár —, bementünk lényegében nem változott meg — legkedveltebb játékszer a labda, a tanácshoz, s az elnökhelyettes- Simontornya községből nem lett Labdáztak. Kerestem, kutattam, sei. Nagy Sándorral beszélget- időközben közkedvelt vidéki kis- hogy vajon melyik közülük az a tünk. Beck Zoli és az elnökhe- város. Viszont az is érthető, hogy lyettes csakhamar megállapítot- Zoli barátóm minden egyes haza- ták, hogy ez a község bizony nem jövetelekor egy új bérházat, ét­bizonyos „kis-császár”, vagyis a labdatulajdonos. Mert ugye vala­mikor a gyermekseregben valósá- sokat fejlődött. gos kis-császár volt a vlabdatulaj­Valahányszor donos. Kiváltságos tulajdonjoga- mindig ugyanaz a termet, utcát és egyéb létesít- hazajövök, ményt szeretne látni. Vajon ki­kép fogad, nek ne lennének hasonló kíván­nak tudatában valósággal uralko- mint amikor tíz egynéhány éve ságai a saját falujával szem- dott a többiek felett. Ha ellenkez- először vettem búcsút a falumtól ben ... De hát a sok kicsi is sok­- mondta Zoli. ra megy — különösen, ha a kicsik Szokásomhoz híven szorgalma- mellett olyan adatokat is félje­tek vele. tiltakozásul felkapta labdát, hogy viszi haza, mire más megoldás nem lé- san jegyezgettem a többiek vén — teljesítették kívánságát, során mellékesen elejtett Igaz. most is észrevettem, amint kát. az egyik gyerkőc a labda-tulaj­beszélgetés gyezhet az újságíró, mint a 300 új adató- ház. a vízmű és a többi... Mostanában mindenki tavaszi Hogy mi az a simontornyai és nyári ruhát vásárol. Ezt ugyan dón joggal akart hatalmaskodni. A újtelep? Körülbelül háromszázan csak láttam: a simontornyai leá­többiek kórusban mondták neki: építkeztek ott. Mit játszod meg magadat? — Nagyon jó gondolat volt nyok, fiatalasszonyok szeretnek a sütkérezni a szép, modern vonalú ízt hiszed, hogy csak neked van vízmű megépítése. Régi probléma tavaszi ruhákban. Öltözködésük, labdád? Én enyémet. is kihozhatom az volt a községben a vízellátás. Barátom egész utcasorokat mu A basáskodni akarót elküldték, tatott. Szemlesütye. pironkodva hagyta el a játszóteret, és pár percen be- egy ép ház sem a front lül tíz labda is előkerült. külsejük a jó élet vitathatatlan jele. fiatalok, idősebbek szorgal­masan dolgoznak, és annak nyo- Ezen a részen nem maradt mán tisztességesen élnek. Derűs után. tavaszi napok köszöntöttek Si­Nagv harcok voltak itt. Minden montornyára. Csip-csup dolog az egész. Ne- tető leégett. Látod, abban a pin­kem sem jutott volna eszembs megírni, ha ennek előzményeként nincs egy különleges élményem. cében kucorogtunk több százan. Nem akarom idézni azt a sok gatni. Csakhogy a fény mellett árnyé5.!: is van, és ezt sem lehet elhall­adatot, amit leírtam. A lényegük Beck Zoltánnal, egykori ősz- egy: a falu lakossága — apraja- den rendjén, még akkor sem tálytársammal, aki egy alföldi vá- nagyja — derűs, örömteli hétköz- dolgoznak, jól keresnek, jól TOURA3ZOK Emlékezés A zászlóalj merev vigyázzban állt, mint a cövek. Nádasdy al­ezredes megsimogatta szakállát és felnézett az égre. Az állomáson .katonavonat futott keresztül. A frontról jöttek. A szakállas vad­ember megkezdte a szokásos na­pi szónoklatot, amely abból állott, hogy megjönnek az új fegyve­rek és győzünk! Ezt már hall­gatni is unalmas volt. A fiúk közben a szerelvényt bámulták. Egyszer valaki fel­szisszent és ez a felszisszenés, minf áram futott keresztül min­denkin. Az „ales” mindezzel nemigen törődött, nem is vette észre, annyira el volt foglálva a katonák harci kedvének - foko­zására szánt, ezerszer megunt szófecsérlésével. A szemek az el­vonuló szerelvényt pásztázták és nem kis megdöbbenésünkre a kö­vetkező szöveg díszelgett a sze­relvény egyik kocsiján: „Wir. dir- alte Äffen, sind die neue Waf­fen”. Ez magyarul így hangzik: „Mi, az öreg majmok, mi va­gyunk az új fegyverek”. Az alezredes mindebből nem látott semmit, mert háttal állt a szerelvénynek, meg le is fog­lalták gondolatai. Hadonászott; hogy tetszetősebbé váljék szónok­lata. Vég nélkül szaporította a szót, amikor a második század­ban halkan sziszegte valaki: — „Marha!” Megismertük a hangot. Kondor József, görög-latin szakos tanár volt a tettes. Az alezredes felnézett és fel­ordított: — Ki pofázott Kondor kilépett a sorból. — Én, alázatosan jelentem. — .Mit mondott Ön, anyaszo- morító?! — Alázatosan jelentem, azt, hogy marha hideg idő van. — Igaz ez? — kérdezte a szá­zadot a nagyúr. — Igenis, igaz — volt az azon­nali válasz. A tiszt megnyugodott. — De máskor ne pofázz bele a beszédembe, mert úgy rúglak... hogy az... — és dőlt belőle a szó, a szitok, az átok. A „nagyböjti prédikáció” be­fejeztével az alezredes eltávozott. Kondor csak akkor sápadt el. — Te, kár volna az utolsó na­pokban meghalni, vetette oda Korsós Pista. Mindannyian fellé­legeztünk. Budapest akkor már felszabadult. Erre a történetre legalább két tucatnyi Tolna megyei ember emlékszik, mert együtt remeg­tünk Kondor Józsiért. Kár lett volna érte! Most ki tanítaná Homéroszt az égjük al­földi gimnáziumban? Viszonzás A feleségem Rachmaninov: Cis- moll prelüdjét játszotta, amikor megzörgették az ablakot. Két orosz katona állt ott. Mind a ket­tő mosolygott. Oroszul szóltak hozzám, de nem értettem belőle semmit. Látva tétova tekintete­met, az egyik németre fordítot­ta a szót. így meg is értettük egymást. — Ha nincs kifogása ellene, hallgatnánk egy kis muzsikát. Be is jöttek. Leültek és rágyúj­tottak. Hallgatták a zenét. Csaj­kovszkij darabot is szerettek vol­na hallani. Kívánságuk teljesült. Megnéztem a vállukat. Nem talál­tam rajta rangjelzést. Az egyik engedélyt kért, hogy ő is játsz- hassék. Odaült a zongorához és felcsendült Bartók Medvetánc-a... Viszonzásul. Aztán órájukra néztek és me­leg kézfogás után távoztak. Bállá A fiatalok körében nincs min­ha öl­töznek. tehát jó anyagi körülmé­nyek között élnek. Valóságos vad­nyugati esetek tartották hosszú időn keresztül rémületben a falu lakosságát, elsősorban a nőket. A' „főszereplők” serdülő gyermekek voltak — amint később kiderült —, jó munkakörülményekkel és a szülők nemtörődömségével. Ami­kor hatósági intézkedésre került sor-, a szülőket is megkeresték. A szülők ártatlan hangon tiltakoz­tak: — Az én gyermekem nem olyan, az nem csinál ilyet... Persze a tények mást mondot­tak. Kiderült, hogy amíg a szü­lők otthon nyugodtan ültek, el­kápráztatta őket gyermeküknek jó munkahelye és. hogy nagy anyagi jövő áll előtte, noha még csak 17 éves. Ugyanakkor a gyermek gátlástalanul garázdál­kodott a községben. És nem egy ilyen eset volt. Akárhogyan is nézzük a dolgot, ez nem illik azokhoz a szülőkhöz, akik egyébként szépen gyarapod­nak anyagiakban. Az anyagiak mellett például a gyermekek ne­veléséért is nagyobb felelősséget kellene érezniük. Én így láttam Simontornvát a tavaszi napsütésben és árnyék­ban. Rnda Ferenc Nemcsak ktsz-ekben történik ... „Hitkor már kezdeni kell — nem pedig vetkőzni“ Egyik ktsz mérlegzáró közgvű- iiújságra írják a későn jövő, ke­lésén hallottam a címben idé- sőn munkába álló dolgozót, Ugyan zettet. Az eredmények, a jó ebben a ktsz-ben számították azt módszerek mellett szenvedélyes is ki, hogy nyolc óra munkaidő­hangon vitatták meg a ktsz tag- bői csupán hat órát dolgozott a jai, hogyan tudják a munkát tér- munkás. Egy órát anyagra, szer- melékenvebbé tenni, melyek a számra várt — munkaszervezési munkaszervezési hibák, hol szorít probléma — és egy órát vett igénybe a sétálás, beszélgetés, tízóraizás. későbbi munkába ál­a cipó. Azt hiszem, nemcsak ktsz-prob léma az, hogy a munkások nem lás, stb. hétkor kezdenek, csak hétre men­nek be reggel műszakkezdésre. Sok bizonyíték van erre. A bé- lvegzőórák legtöbb gyárban ezt igazolják. A munkás legtöbb m€goWódna a munka termelé­' g kenységének emelése, minden kü­A KISZÖV főelőadója Pollák Andor elvtárs, mondotta egy má­sik ktsz-ben. hogy a munkaidő kihasználásával, kidolgozásával esetben hét óra 'néhány perccel ér a gyárba, ekkor kezd átöltözni, és jó ne­gyednyolcra jár már az idü , a mutatókat, többet hozna amikor termelni kezd. S hogy „ iönösebb megerőltetés nélkül, a többi lehetőség pedig csak javí­ts óra felé mée néhány falat a dolgozóknak a tizenharmdik tíz óra tele, meg nenany íaia. hayi borítékban. S ezen az erte­„bekapására” abbahagyja a mun kát, csak nő a nem munkával __,TO_ t öltött „munkaidő” Az említett frQ,.mr,nk. ktsz-ben — szándékosán hallgat­juk el, melyikről van szó, mert azóta már jórészt e hibát kijaví­tották — úgy oldották meg e kérdést, hogy felelőssé tették a kezleten sem mondta senki, hogy Sőt! Mint ér­tesültünk, a megyében már min­den szövetkezetben vizsgálják e problémát és a tagság saját ma­ga oldja meg. Nemcsak ktsz-ekben, de más dolgozókat társukért. Először üzemekben is volna lehetőség e csak figyelmeztetni kellett. Arra „módszer” átvételére, máj; nem került sor, hogy a fa- (pj) Nyílt leve egy pártvezetőségi taghoz önnek tulajdonképpen vita köz­ben elmondtam már, amit itt le­írok, csupán azért vetem papírra gondolataimat, mert úgy érzem, másokkal is vitatkoznom kell. Az ön által képviselt nézetek­nek akad néhány híve. Nagyra becsülöm nyíltságát, éppen ezért nem írom ki a nevét. Nem a név a fontos! Sokat beszélt faluja »kulákjai- ról«. Kulákökról, akik nem lé­teznek, mióta faluja minden pa­rasztjából termelőszövetkezeti pa raszt lett. Aztán valami olyas­félét mondott, hogy jelenlegi po­litikánk hibája, hogy — falun nincs osztályharc: Vitatkoztunk! Sokáig és szen­vedélyesen. És végül is elismer­te, hogy az átszervezés új hely­zetet teremtett. A gazdasági ré- tegeződés megszűnt és ma már csak a gondolkodásbeli különb­ségek vannak meg. Vannak, akik szocialista módon élnek és gon­dolkodnak és akad még szép számmal, akinek érzés- és gon­dolatvilágát még most is a meg­vert kapitalizmus befolyásolja. Az osztályharc most is dúl! Egyik oldalon állnak azok, akik egyéni boldogulásukat a közös­ség boldogulásán keresztül akar­ják elérni, a másikon pedig azok, akik egyéni önző érdekeiket elő­térbe helyezve, a közösséget ká­rosítják. Ez az osztályharc szükségessé teszi, hogy ne hátrafelé nézeges­sünk, hanem előre. Ne azt néz­zük, ki, mi volt, hanem azt, ho­gyan munkálkodik a mában, mit ad a közössé ' nek, előre viszi-e a termelőszövetkezetek ügyét. Ne a szavak, hanem a végzett munka szerint értékeljük az em­bereket. A becsületes, jó mun­kát végző emberek megtalálják egymás kezét. Szép és nehéz utat tettünk meg. Sokan érdemeket szereztek harcaink során. Akiknek érde­meik vannak, soha ne felejtsék el, hogy a régi érdemekre a má­ban is méltóknak kell lenni. Aki régen példát mutatott, annak az egyre bonyolultabbá váló mai életben is példát kell mutatnia. A gondolkodásmódban meg­búvó kapitalizmus elleni osztály­harc rendkívül nehéz dolog. Az önzés, t észrehajlás, megveszte­gethetőség, a naplopás, a mások becsapásának, megcsalásának ha­szonélvezése, a személyeskedés; veszedelmes, lappangó csökevé- nyek! Ezekre kell össztüzet irá­nyítanunk. A közösség erejével kell ki­gyomlálnunk a kapitalista gon­dolkodásmód eme örökségeit azokból, akik még mindig ter­helve vannak általuk. A közösség erejével! Ezt sze­retném sokszor ismételni és alá­húzni. Mert a termelőszövetke­zeti közösség nagy része becsüle­tes, jószándékú ember, s egyre több szocialista jellemvonást mu­tat fel. Bizonyára emlékezik rá: azt mondta, hogy az átszerve­zésben részt vevő agitátorok a nagy munkák idején is jók len­nének arra, hogy a lustákat, a munkából elmaradozókat agitál­ják. Amikor ezt mondta, meg­feledkezett egy óriási helyi le­hetőségről. Olyan lehetőségről, amelyet ott, az önök falujában sajnos még nem használnak ki megfelelően. A jól dolgozó pár- tonkívüli termelőszövetkezeti ta­gokra gondolok! Most, a fejlődés­nek ebben a szakaszában külső segitségvárás helyett elsősorban is őket kell bevonni az agitáeió- ba. Ők menjenek el a tétlenke- dökhöz, a munkából kimaradók­hoz és ők agitáljanak! Az ő se­gítségük a legnagyobb segítség a pártalapszer számára a ne­velő műnk ‘ Az ő szavuknak óriási éritől. tele van, mert tettekkel mulatják az utat. A ma még nehéz, mindennapi munka tetteivel. Falusi osztályharcunk jelenle­gi szakaszában az foglal el he­lyes álláspontot, aki a termelő­szövetkezet megszilárdítása érdé kében minden erejét, minden tu­dását latbaveti és bátran fel­veszi a harcot mindenkivel, aki a megerősödés, a kibontakozás, a hiba eltakarítása útjába áll. Vitánk végén, amikor búcsút vettünk egymástól, osztotta véle­ményemet. Jó lenne, ha e nyílt levél azok nak is hasznára válna, akik nem, vitatkoznak, akik rejtegetik gon­dolataikat, akik magukban tart­ják véleményüket, s ezáltal za­varos elgondolásaik nem egy esetben zavaros cselekedeteket szülnek a legnagyobb »jóindu­lat« mellett is. HAYPÁL TIBOR Ülést tartott a TIT irodalmi és művészeti szakosztálya A Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat küldött-közgyűlésre készül. A járási szervezetek és a TIT egyes szakosztályai egymás után tartják meg közgyűléseiket. Pénteken délelőtt a TIT-klubban az irodalmi és művészeti szak­osztály tagjai jöttek össze, hogy megtárgyalják a szakosztályok munkáját. Bevezetőben Szállásy Ernő, a TIT titkára tájékoztatta a szak­osztályok tagjait az időszerű kér­désekről, majd Gyalog Béla, az irodalmi szakosztály munkássá­gát ismertette. Érdemes a szak­osztály-elnök jelentéséből néhány adatot kiemelni: Az irodaimi szakosztály az I. félévben 16 elő­adó előadásában 69, a II. félévben 27 előadó előadásában 98 elő­adást tartott. Az előadásoknak 9000 hallgatója volt. A legtöbb előadás Petőfivel, Gárdonyival és Mikszáth Kálmánnal foglalkozott. A beszámoló szerint hiba volt, hogy a népi demokráciák irodal­mának problémáit egyáltalán nem tűzték napirendre. Úgyszin­tén a mai magyar irodalom kér­désével is csak elvétve foglalkoz­tak a szakosztály tagjai, örven­detes, hogy a falusi előadások lá- togatottabbak voltak, mint a vá­rosiak. A termelőszövetkezetek­ben pl. 26 irodalmi előadásra ke­rült sor. Hiányosság viszont, hogy az ipari munkások körében mutatkozott a legkisebb érdek- i lődés az irodalmi tárgyú előadá­sok iránt. Végül arra figyelmez­tette a szakosztály tagjait az el­nöki beszámoló, hogy a közönség előadásigénye sokszor egyáltalán nem szerencsés. A mai magyar irodalom iránt pl. éppen ezért nem mutatkozik érdeklődés a hallgatóság körében, mert a szé­les rétegek általában nem isme­rik még a mai magyar irodalmat. Bodonyi Ferenc, a művészeti szakosztály nevében a modern zene háttérbe szorulásáról szólott és arra hívta fel a figyelmet, hogy a hangversenyek és az isme­retterjesztő előadások között lé­nyegesen szorosabb kapcsolatot kellene teremteni. Tucsni László felszólalásában a szekszárdi és vidéki hangverseny­élet eredményeit ismertette. Ez­után beható eszmecsere alakult ki a megye képzőművészetének problémái, a megye kórusainak, zenekarainak eredményei, hiá­nyosságai körül. Végül is a szak­osztály úgy döntött, hogy az idei sikertelenségek ellenére is fenn kell tartani az ifjúsági hangver­senysorozatot, az 1961—62. hang­versenyévadra is meg kell szer­vezni a Zenebarátok Körét és el­fogadta az 1961—62-es hangver­senyévadra vonatkozó tervezetet. A szakosztály-ülés végül kül­dötteket választott a közgyűlésre és a szakosztályi tisztségeket töl­tötte be. O. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents