Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-06 / 80. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁÖ 1961. április 8, Vetés előtt is pusztítsuk a gyomnövényeit — Tengelici tapasztalatok — kanások l Hétezer fej salátát és 1500 csomó “ ' retket exportál a faddi Lenin Tsz Az Állattenyésztési Kutató In­tézet Alsótengelici Kísérleti Gaz­daságának üzemgazdászával, Volk Jánossal beszélgetünk. Az üzem­gazdász miközben a munkaerő- megtakarításről beszél, egy érde­kes helyi tapasztalattal hozako­dik elő. — Nálunk ilyenkor, tavasszal legalább kétszer simítózunk és kétszer fogasolunk a kései kapá­sok vetése előtt, s ez egy kapá­lással felér. Azért mondom el, mert szeretném, ha tapasztalata­inkat a termelőszövetkezetek is átvennék. — Tavaszi előmunkálataink okkor kezdődnek, amikor a talaj­ra rá lehet menni, és a kapások elvetése előtti héten fejeződnek be. Egyik héten simítózunk, a másik héten fogasolunk. Az álta­lános szokást a vetés előtti, egy­szeri simítózást és fogasolást megszegtük, s ebből nagy hasz­nunk származik. Hogy miért? Majd azt is részletesen elma­gyarázom. — A többszöri simítózással a talajt lezárjuk, s elérjük, hogy a nedvességet megőrizhetjük. Ezek a műveletek a későbbi munká­hoz is biztosítják a talaj porha- hanyósságát. • — A talajban csírázásnak in­A paksi járásnak a tanyai fiók­könyvtárakkal együtt 29 könyv­tára van. Az elmúlt évben léte­sült Paks-Ujváros, a Paks-Biri- dult gyomnövényeket tönkreteszi I tói és a Dunaföldvár termelőszö­ide.ién, csodálkoztak, hogy fel­tűnően kevés a kukorica között a gyom. — Vannak, akik a gyakori ta­vaszi simítózást és fogasolást költségesnek tartják. De számol­junk csak! Mi a költségesebb? Ha tavasszal egy esetben többet simítózunk és fogasolunk, vagy ha egyszer több kapálást kell végrehajtatnunk? — Végezzünk olyan számításo­kat. amelyeket a termelőszövet­kezeti gazdálkodásra is lehet vo­natkoztatni. Egy hold kézi kapá­lása három munkanapot vesz igénybe. A három munkanapért 90 forintot számíthatunk. Egy hold simítózási, vagy fogasolási ideje lófogattal két óra. Ha a ló­fogat költségeit számítjuk, nem tesz ki többet 24 forintnál. — Ez a gyakori tavaszi simító- zás és fogasolás eltér az általá­nos szabályoktól. Sokan talán kétkedve fogadják eredményein­ket, amelyeket ezáltal a kapások vetés előtti gyomtalanítása terén elértünk. Mi csak azt mondhat­juk, hogy aki nem hisz a szónak, az jöjjön el hozzánk, és saját szemével meggyőződhet eredmé­nyeinkről. Ez tulajdonképpen megelőző orvoslás! A megelőző orvoslás pedig betegségek eseté­ben is a legjobb. A ki nem nőtt, csírájában elfojtott gaz nem je­lent komoly veszélyt. — Termelőszövetkezeteink kö­zül volt egy-kettő, amely a múlt évben »nem bírt« a gazzal. Aki átveszi a mi módszerünket, an­nak megkönnyebbül a munkája. Egy kapálást takaríthat meg! ÍH) Egy év alatt 24,5 százalékkal emelkedett az olvasék száma a paksi járásbaa a simító és a fogas. Meggátolja fejlődésüket. Ezért mondhatjuk, hogy ezek az élőmunkák felérnek egy kapálással. Akik meglátogat­ták gazdaságunkat első kapálás vetkezeti fiókkönyvtár. A könyv tárak könyvállománya 1960-ban 4877 kötettel gyarapodott A be­iratkozott olvasók száma az el­múlt év végén 6531 fő volt, a já­híref Az MSZMP Gyönki Járási Bi­zottsága Simontornyán tartotta legutóbbi vb.-ülését. Az ülésen a simontornyai Kossuth Tsz párt- szervezetének munkáját tárgyal­ták. ♦ A gyönki járásban a miszlai Búzakalász Tsz, a simontornyai MÁV, a gyönki gépállomás, a ke- szőhidegkuti MÁV, a simontor­nyai községi és a Tolnanémedi Kendergyár pártalapszervezete tartott taggyűlést az elmúlt hé­ten. * A szekszárdi járásban az el­múlt hét folyamán a politikai gazdaságtan tanfolyamok kivéte­lével zömében befejeződtek a po­litikai oktatások. Általában az üzemi oktatások voltak a legszer­vezettebbek, * A bonyhádi járás pártalap- szervezetében taggyűléseket tar­tottak az elmúlt héten. A taggyű­léseken a tavaszi munkák hely­zetét és a pártépítéssel kapcsola­tos tennivalókat tárgyalták meg. Az első napirendi pont tárgyalá­sán részt vettek a párton kívüli tsz-agronómusok és brigádveze­tők is. Szocialista brigádot avattak Mázán A múlt év júliusában közöl­tünk riportot arról, hogy a mázai bányaüzem gépműhelyében öt munkás elhatározta, munkaver­senyt indít a szocialista cím el­nyeréséért. A napokban ünnepelt a műhely, a bányaüzem: az öt munkás állta szavát, teljesítette vállalását, szocialista brigád cím­mel tüntették ki őket. Rétfalvi János brigádvezető így vélekedik a kitüntetésről: — Annak idején öten vállaltuk, hogy a szocialista címet kiérde­meljük. Betartottuk szavunkat, S a brigád tagjai: Tolnai Béla. „Ünnepi“ balesetek Az elmúlt ünnepek egyebek között közlekedési balesetekben sem szűkölködtek. Szekszárd környékén a 6-os műúton összeütközött egy motor- kerékpár és egy személygépkocsi. A gépkocsit Jakab Endre tolnai, a motorkerékpárt pedig Harmat István kisteleki lakos vezette. Jakab Endre ittas állapotban ve­zette a gépkocsit, Harmat István pedig nem adta meg az előírt elsőbbséget a gépkocsinak, így mindkettő ellen eljárást indított a rendőrség. A baleset során je­lentős anyagi kár keletkezett. Jákli László dunaföldvári la­kos motorkerékpárjával ittas ál­lapotban közlekedett Dunaföld­vár községben. Nekihajtott a szabályosan közlekedő Dór Im­re kerékpárosnak, aki könnyebb sérülést szenvedett. Jákli ellen megindították az eljárást, Wascher Bálint, Stölker József és Gender Márton, és természetesen a brigádvezető. Rétfalvi János úgy határoztak: az idén úgy dol­goznak. hogy a megtisztelő, ki­tüntető címet továbbra is visel­hessék. I. L. Máza rás lakosságának 12,6 százaléka. Az olvasók foglalkozás szerinti megoszlása: 10,9 százalék mun­kás, 20,4 százalék paraszt, 7,8 százalék értelmiségi és 60,9 szá­zalék egyéb, az utóbbi kategó­riából 45,4 százalék a tanulók száma. Á kölcsönzött kötetek száma 131 209. Ha könyvtáraink tevékenységét a megelőző év adataihoz hason­lítjuk 24,5 százalékkal emelke­dett az olvasók, és 17,4 százalék­kal a kölcsönzött kötetek szá­ma. 1961-ben két új fiókkönyvtárat létesítünk: Gerjen-Kovács ma­jorban és Dunaföldváron. Tavaly tíz író-olvasó találkozót rendez­tek. • Dunaszentgyörgy községi taná­csa megyei hozzájárulással két helyiségből álló könyvtárat épí­tett. Mind az olvasó, mind a köl­csönző helyiséget be is bútoroz­ta és 10 000 forint értékben új könyveket vásárolt. A nagydorogi községi tanács az elmúlt évben sokat áldozott könyvtára fejlesztésére. Nyolc­ezer forintért új könyveket, ezen kívül függönyöket, térítőkét és linóleumot vásárolt. A könyvtár igényeinek megfe­lelően állították be költségveté­sükbe más községek is a könyv­vásárlási keretet, Bölcskén pél­dául 6000, Madocsán 5200, Duna­földváron 5000, Dunakömlődön 4100, Németkéren 3000, Gerjenben 2500 forintot. Szederkényi Lászlóné járási könyvtárvezető Amint már lapunkban is hírül adtuk, a faddi Lenin Tsz ker­tészetében 360 melegágyi ablaküveg alatt zöldellnek a bokros sa­láták. A korai salátákból 7000 fejet exportálnak Párizsba és Lon­donba, fejenként 3 forintért. Türk Tibor kertészeti agronómus. Eigner György, a tsz párttivkára és Schilli Károly a MÉK agro- nómusa válogatják, minősítik a salátát, készítik elő a hosszú útra. A retket Prágá­ba és Berlinbe küldi a Lenin Tsz. Százhúsz ab lak alatt 20 000 retek növekedik. Ebből 1500 cso­mót küldenek exportra, csomó­ját 3 forint 20 fillér, illetve 3 fo­rint 60 fillérért. Csendes Irénke gyönyörködik a díónyi nagyságú piros retkekben. Élénkült a KISZ-élet a bonyhádi járásban A KISZ megyei végrehajtó bi­zottsága legutóbbi ülésén Bonyhá dón értékelte a járási KISZ-bi- zottság munkáját és értékes ta­pasztalatokkal látta el a járás kiszistáit. A segítség eredményeképpen felélénkült a KISZ-élet a bony­hádi járásban. Tevelen 30 fiatal vett részt az ifjúsági park építé­sén. Nagyvejkén a kiszisták 35 ezer facsemetét ültettek el. Bá­taapátiban és Cikón a KISZ-fia- talok sportpályaépítésbe kezd­tek. Izményben, Kisvejkén, Vár­alján, Cikón, Győrén, a zombai Vörös Csillag és Parasztbecsület Termelőszövetkezetekben á KISZ- szervezetek szocialista szerződést kötöttek a tsz vezetőivel. A szer­ződések alapján a KlSZ-szsrve- zetek meghatározott munkaegy­ség-mennyiség teljesítését vállal­ták a csúcsmunkák idején. Jtla is, mayáénak tudja őket a cipőgyár AMBRUS MIHÁLY ÉS DO- NÁTH DÉNES bevonult kato­nának — ugye ez még semmit sem mond? Ambrus Mihály és Donáth Dénes a Bonyhádi Cipőgyár dolgozói voltak — ez sem mond semmit. Mindketten kiváló munkások voltak, mindkettőjüket Pestre küldte a gyár annak idején, s onnan tértek vissza Bonyhádra; Donáth aljaköri beugró lett, vagyis mindig kulcsfontosságú gépen dolgozott, Ambrus a rá- mázókhoz került, ő is szintén kulcsfontosságú gépekre került, mindig ahová kellett — ez mar többet mond, de még nem min­dent. Mindketten vezetőségi tagjai lettek a KISZ-szervezetnek, Do­náth lett az Ifjú Gárda pa­rancsnoka, de Ambrust is az élgárdához számították — ez már megközelíti a két fiatal hi­teles portréjának rajzát. A GYÁR MA IS MAGÁÉ­NAK TEKINTI a két fiatalt. Nemcsak azért, mert itt nőitek felnőtté, nemcsak azért, mert itt váltak kiváló dolgozóvá, nem csak azért, mert annyi termelési értéket adtak az évek során a gyárnak, hanem ... hanem ma­gam sem tudnám, miért — ők ide tartoznak, őket ide számít­ják és ők ide is számítják ma­gukat. Miért? Ki tudná ezt szavakba önteni? Könnyű azt leírni, hogy: a munka szeretete, a munkahely szeretete, a közös­ség ereje és így tovább ... ezt csak érezni lehet. De érezni, azt nagyon! Értékelték a bonyhádi cipő­gyárban is az utolsó negyedévi munkát. És az értékelés során kiderült, hogy Ambrus Mihály is, Donáth Dénes is »Kiváló dolgozó« lett. Jelvényes. Még ebben is kevés lenne a szenzá­ció, noha korunk kiemelkedő eseményének számít minden egyes kitüntetés, hiszen az egy­szerű emberek nagyságát, nagy- rendűségét bizonyítja, de ez a két fiatal nem volt itthon, hogy részese lehetett volna az ünnep­lésnek, hogy átvehette volna a csillogó kitüntetést. Ök valahol a határon őrzik ugyanazt, ami­ért itthon dolgoztak — a ha­zájukat —, határőr mindkettő. S van-e különbség a két munka között? Semmi. Bár most nem termelnek új értéket, egy fil­lérnyit sem, de védik azt a so­kat, amit ők adtak eddig, s amit munkatársaik adnak most Egymás nélkül meg nem lehet­nének, csak együtt, de ők ezt így nem is mondanák, mint ahogyan az újságíró papírra- veti, mert számukra ez a világ legtermészetesebb dolga. Őrzik a hazát, őrzik a Bonyhádi Ci­pőgyárat. DE ITT A KITÜNTETÉS, amely őket illeti, s amelyet most át nem vehetnek, mert u szolgálat a távolba szólítja mindkettőjüket. Ekkor segít — nem. nem segít, hiszen köteles­ségét teszi csupán — o gyári vezetőség. Autóba ül az igaz­gató, a párttitkár és a KISZ- titkár, magukkal viszik Ambrus Mihály édesapját is, aki szin­tén a Bonyhádi Cipőgyár dolgo­zója, hogy majd ott, a mostani »munkahelyén«, a laktanyában, bensőséges ünnepség keretében adják át a »Kiváló dolgozó« jelvényt. így történt, ennyi a történet. És valóban csak ennyi? Nem, azt hiszem sokkal több! Talán abban foglalható össze, amit Cziráki, személyzeti vezető mon dott: — Nem váltunk el tőlük, hi­szen visszavárjuk őket. Vagy ahogy én fogalmaznám meg: — A Bonyhádi Cipőgyárhoz nemcsak addig tartozik valaki, amíg a gyár számára termel ér­téket, hanem akkor is, ha pilla­natnyilag más• helyen teljesíti a kötelességét, hiszen ugyanazért a célért küzd itt is, ott is. — És az emberek megbecsü­lése, ez is benne van ebben a történetben. Bár mindenhol így lenne. Majd elöbb-utóbb, mindenhol így lesz! (LETENYEü

Next

/
Thumbnails
Contents