Tolna Megyei Népújság, 1961. április (11. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-25 / 96. szám

1961. április 25. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 3 Amerre a szem ellát, minden­felé homok és homok! Valamikor szegényemberek vettek ezen a vi­déken összekuporgatott pénzük­ből apró parcellákat. Az olcsó ho­mokos föld művelése kevés ha­szonnal és sok fáradsággal járt. A csámpai, biritói, cseresznyési homok ellen a legutóbbi években hatalmas invázió indult. Amit év­tizedek alatt nem tudtak külon- külön elérni a környék lakói, most a nagyüzemi gazdaságok kö­zösségeinek ereje évek alatt való­sággá változtatja. A homökvidé- ket járva a hódítókkal, az elődök álmait valóra váltó emberekkel és a megváltozott tájjal ismerke­dem. A homok gyöngye Fodor Ágoston hirtelen lefékezi a motort. Gyalog indulunk a sző­lőültetők tarka .tömege felé. Bo- dahelyi Pali bácsi fogad bennün­ket, aki tizenkét év óta szőlészeti brigádvezetője a gazdaságnak. Pali bácsitól megtudom, hogy valamikor, huszonöt évvel ezelőtt saját parcelláján ásóval, forgatta szőlő alá a homokot. Rendkívül nehéz munka volt és hosszú ideig tartott. Rövid fejszámolást vég­zünk. Kiderül, hogyha kézierővel végzik a földforgatást, holdan­ként 3440 forintba kerül, simító­zással együtt, a gép viszont egy nap alatt két holdat képes meg­forgatni és a költség holdanként alig éri el a 150 forintot. Óriási ■méretű hadművelet ké­szül! Az értéktelen, satnya er­ó d i t ó k Iskolanap Tolnán dőcskék és sovány földek helyére 1200 hold szőlőt telepítenek gé­pek segítségével az eljövendő né­hány év leforgása alatt. A telepí­tést úgy végzik, hogy motoros permetezőgépekkel is be lehessen -ni - fn'-isk közé. A szőlészet, ahogy Fodor Ágos­ton, a Biritói Állami Gazdaság főszőlésze mondja: »A homok gyöngye lesz«. Tóvidék Cseresznyés vízben szegény vi­dékéből, ahol á legértéktelenebb homok keserítette a lakosokat, rövidesen tóvidék lesz. A tavak új színfoltok a táj térképén. A Paksi Halászati Szövetkezet Cseresznyésben létesített új száz holdas halastavából holdanként 6 mázsa halat fogtak ki az elmúlt évben. A szövetkezet újabb száz hol­das halastó létesítését tervezi. A beruházások busásan megtérül­nek. Új szántóföldi kultúra Ma már a> szántóföldek is meg­változtak a homokon. Horváth János, biritói üzemegység-vezető elmondása szerint, ahol 4—5 év­vel ezelőtt 30—40 mázsás holdan- kénti burgonya termésátlagot ér­tek el, ott a múlt évben már 30 mázsás terméssel dicsekedhettek. A B. 14-“es táblán májusi mor- zsoltba átszámítva 26 mázsát ter­meltek holdanként kukoricából. Ez napjainkig a homok kukorica- rekordtermése. A szántóföldi termésátlagok állandó emelkedésének titka a rendszeres istállótrágyázásban és a tervszerű zöldtrágyázásban rej­lik. Az alapos, szakszerű munka megzabolázza, termékennyé teszi, megváltoztatja a homokot. Kutatják a homok titkait A környék parasztemberei év­tizedek óta figyelik, tanulmá­nyozzák a homokot. Jelentős be­avatkozásra természetesen képte­lenek voltak. Észrevételeik, mégis figyelemreméltók. Meglepett a cseresznyési ter­melőszövetkezet elnökének, Dóczi Pálnak az esete. Egyéni paraszt korában feltűnő termésátlagokat ért el. Mindenki csodálkozott raj­ta. Pedig nem csoda folytán szü­lettek a kiemelkedő eredmények. A magyarázat egyszerű. Dóczi Pál rájött arra, hogy 50—60 cen­timéterre a homok alatt értékes fekete föld van. Mélyen megfor­gatta a földet. A felszínre kerülő fekete föld bőséges termést ho­zott. • Talajkutatók járnak a vidéken. A homok szeszélyes. Alapos tudo­mányos kutató munka néV'öl csalódásokat okozhatnak. A kuta­tók munkájuk során figyelembe veszik a parasztemberek sok év­tizedes tapasztalatait. H. T. „Egy a jelszónk, a béke, harc­ba boldog jövőért megyünk” — zengett a DlVSZ-induló a több mint kétszáz gimnazista ajkáról. Iskolanapot rendezett a tolnai Állami Földvári Mihály Általá­nos Gimnázium KISZ-szervezete, szülői munkaközössége és neve- tőtestülete szombaton. Az iskola­nap programja kezdődött a DlVSZ-indulóval, mintegy jelké­pezve a fiatalok harcát a szebb, boldogabb jövőért. Az üzemek dolgozói, a szülők, a megyei és járási vezetők és ven­dégként a tamási általános gim­názium harmadik osztályának ta­nulói is részt vettek az Iskola­napon. Együtt ünnepeltek a tol­nai gimnazistákkal. Kettős ün­nep volt a szombáti nap az is­kola életében, mert ezen a na­pon vette fel a KISZ-szervezet Radnóti Miklós, a nagy forradal­már költő nevét, s ezen a napon avatták az iskola politechnikai műhelyeit. Kenderes Cecilia KISZ-titkár fogadalomtétéle után Farkas Tu­ránira, harmadik évfolyamos ta*- nulő ismertette a költő életét, műnk-' "ságát, majd kultúrműsor következett. Szauter Mihály, a községi párt- szervezet titkára a párt és a ta­núi készült zászlót ajándékozott a KISZ-szervczetnek. melyre az első szalagot Thísz ■ Mária,' a se- lycmfnnóvyár KISZ-Mtkára köte­te fel. A járási KISZ-bizottság részéről Bartus György, a járási ICiSZ-bizottság munkatársa kö­szöntötte az ünneplő iskola ne­velőtestületét, ifjúságát, s hat ki­váló diáknak KlSZ-megbízóleve- let adott át a következő szavak kíséretében: „Legyetek büszkék iskolátokra, s arra kérünk benne­teket, hogy az egyetemen is le­gyetek hűséges harcosai az ifjú­sági mozgalomnak.” Az iskolanap keretében avat­ták fel a tolnai gimnázium egyik büszkeségét, a politechnikai mii-' helyeket, amelyekhez hasonló nem sok van a megyében. A tolnai Állami Földvári Mi­hály Általános Gimnázium poli- technikumi tanulói Kappelmayer Mátyás tanár irányításával két évvel ezelőtt elkészítették a Le­nin atomjégtörő kicsinyített má­sát. Most az iskolanapon újabb sikerekről adtak számot. Ez al­kalommal mutatták be a poli­technikai rádiós csoport legújabb konstrukcióját,, az elektromos ku­tyát, amely Pavlov feltételes reflexeiről szóló tanítását szem­lélteti. A rádiós csoport egy vi- iágvevő rádiót és egv lemezját­szót is készített, Mindkettőt tom­bolán sorsolták ki. kötött bált rendeztek. A bál a tanulóifjúság megnyitó táncával kezdődött és éjfél után két óráig tartott. P-né nacs neveben egy vörös Az iskolanap délutáni prog­ramjában kézilabda-mérkőzésre és szertoina-^emutatóra került selyem- | sor. este kultúrműsorral egybe­Kameruni vendégek Művészi amatőr fényliépklállftás a 900. évforduló tiszteletére Szekszárdim Mielőtt a Mátai Antal Ifjúsági Seregszemle szekszárdi bemuta­tója megkezdődött volna, az af­rikai földrész egyik fáradhatat­lan harcosának, Nd jog Aloys Mariénak a beszédét hallgatták a városi művelődési ház szék­sorait zsúfolásig megtöltő fiata­rok. Szűnni nem akaró vastaps szakította meg időnként a beszé­det. A szekszárdi fiatalok lelke­sedve ünnepelték a gyarmati if­júság képviselőjét. Ndjog Aloys Mariét és Emma Batuomot piros nyakkendős úttörők csapata ro­hanta meg autogramért, amikor a fiatalok közé vegyültek. Csaknem egész napot töltöttem társaságukban. Nagyszerű embe­reket ismertem meg bennük. dott állapotban volt. amikor fel­koncolták. Egy másik barátnője a tűz martaléka lett: Rágyujtot- '.ák a házat! Kamerun jelenlegi vezetői közt még sok a francia-barát. A nép tovább folytatja a harcot. A ka­meruni népek szövetségének ha­talmas tábora van. Erős ifjúsági szövetség és 45 000 tagot szám­láló szakszervezet működik az országban. A nyolcszáz kilomé­ter hosszú Sanaga-folyó mentén napjainkban is fegyveres parti­zánok pusztítják a gyarmatosí­tókat és a 2250 méter magas Ka- merun-hegységben hazafiak ki- sebb-nagyobb csoportjai tanyáz­nak. Régmúlt időkbe nyúlnak vissza az ellenállás szálai. Az 1884-es és az 1914-es 'Duala-feX- kelés a német gyarmatosítók el­len, az 1958-as a franciák ellen irányult. A franciák tízezer ha­zafit megöllek, ötvenezret pedig koncentrációs táborokba zártak. Nd jog Aloys Mariénak, Emma Batoumnak, meg a többi fekete- bőrű forradalmárnak még sokat kell harcolni a teljes szabadság kivívásáig. Búcsúsáskor Ndjog Aloys Marié a szocialista Magyarország felvi­rágzására ürítette poharát, mi pedig a kameruni nép mielőbbi győzelméhez kívántunk sok si­kert. A városalapítás 900. évfordu­lója tiszteletére a szekszárdi vá­rosi művelődési ház fotoköre jú­lius 2—15 között rendezi meg az 1961. évi Tolna megyei amatőr fényképkiálítást. A kiállításon bárki részt vehet az alábbi felté­telek mellett: Beküldhető bármilyen tárgyú fénykép, amely országos kiállítá­legfeljebb tíz képet küldhet be, tetszőleges kivágásban, de a hosz- szabbik oldal legalább 40 centi­méter legyen. A kjápításop való részvétel egyéb feltételeiről a vá­rosi művelődési ház ad felvilá­gosítást. A legjobb képeket, dí­jazzák. Beküldési határidő: 1961. jú­nius 10. Cím: Városi művelődési HAYPÁL TIBOR son még nem szerepelt. A kiállí- ház, Szekszárd. tott képek az alábbi csoportokban A bírálóhiznttság tagjai: Réti szerepelnek: a. fekete-fehér ké- .'Pál fotóművész, Budapest, dr. pék, b, színes, de nem kézzel szí-; Halász Rezső fotóművész, Pécs, nezett képek, c. színes diapozití- Ottót! József, a megyei fototanács vök. Csoportonként egy személy. tagja, Szekszárd. Ndjog Aloys Mariénak felesé­ge és négy gyermeke van. Meg­járta a gyarmatosítók hírhedt Yaoundei börtönét. Először pap­nak készült, majd tanár lett, vé­gül is a diákjai »neveltek« be­lőle hivatásos forradalmárt. Kö­zépmagas, erős testalkatú ember. Harminc évesnek néztem, s kide­rült, hogy a negyvenediket ta­possa. Bejárta a fél világot. Gomblyukában német jelvényt pillantottam meg, < Berlinből jött Budapestre. Szekszárdról soha nem hallott. Járt Moszkvában, beszélt Pekingben Mao-ce Tung- gal és ott állt Fidel Castro mel­lett Havannában az emelvényen 1960. januárjában, a kubai nép felszabadulási évfordulójának ün­nepségén. Miközben Ndjog Aloys Marié a világot járja, mindent feljegyez magának. Tanul. A baráti népek tapasztalatait gyűj­ti, hogy hasznosíthassa saját né­pe harcában. Könyvet akar írni a látottakról. Magyarország, sze­rinte meg tudja érteni más népek elnyomás elleni gyűlöletét, mert sokáig elnyomott nemzet volt. Hosszasan nézte a Tolna megyei mártírok emlékművét, s megje­gyezte: »Ez az emlékmű erőt ad nekem, mert arra figyelmeztet, hogy az áldozatok harca nem hiábavaló.« A másik vendég, Emma Batoum, Icevésbeszédű, halkszavú asszony. Férje börtönben ül. Politikai fo­goly. A szekszárdi Előhegyen nem ivott a legkitűnőbb borból sem: Náluk tilos a nőknek szeszes italt fogyasztani. Elmondta, hogy barátnői közül többen életüket áldozták a kameruni nép szabad­ságáért. No Matip Catherine ál­16. Olyan szeme van, mint a sas­nak, élesen látja vele a horizon­tot. Néhány sirály röpdös kint a víz fölött, de különben semmi élet. Nincs vitorla, nem látszik füstcsík, csak a habok gördülnek erre, őfelé. — Az a baj, hogy elég mélyen állok, így saját magam szűkítem le a látóhatárt — kapaszkodik a reménységbe, ebbe a féligaz­ságba és rögtön megindul, hogy felkapaszkodjék a látófára, ahon­nan a halak vonulását szokták figyelni. Fele úton se járt még, amikor egy kislány szalad eléje és feléje nyújtja mind a két kezét: — Éhes vagyok Miene-no... A csöppség nem több öt-hat évesnél, de olyan ijesztően so­vány, hogy nem látszik négynek sem. Miene-no már jól ismeri a kis göndörhajút és magához szo­rítva megnyugtatja: — Mindjárt sütök neked halat, és abból annyit ehetsz, amennyi jól esik... A kislány boldogan szaladt előre, a doktor pedig elgondol­kozva taposta mögötte az ösvényt. Elhaladt a látófa mellett, de már eszébe sem volt, hogy felmásszék rá, más probléma izgatta: — Mi lehet az oka, hogy ez a gyerek négyszer annyit eszik mint én, és mégis így néz ki. Semmi elváltozás nincsen rajta, semmi jel nincs bármiféle abnor- mitásra. és mégis... Azelőtt az ét­vágya olyan volt, mint a többié... Mit lehetne kezdeni vele? — Miene-no, segítsek megrak­ni a tüzet? — érdeklődött a kis- '•'oy. amint a, férfi utolérte. — Látod, az jó lesz, annál ha­Jánossy Zoltán : marabb elkészül a finom sült hal... — mosolyodott el a doktor és gyors kézzel nyársat faragott a vesszőből, hogy a ma reggel nagy kínnal szerzett halászzsákmány­ból jóllakassa ezt az éhes gyere­ket. Magának sem nagyon vallotta be, azért rövidítette meg a hajnali halászattal amúgy is nagyon rö­vidke pihenő-idejét, mert vala­hogy bizonyosra vette, hogy ma már megérkezik Uitaka-Ti és a segítség és meg akarta vendégelni őket. így sem vész kárba a fáradsá­ga és amikor az első halat a pa­rázs fölé tartotta az jutott az eszébe, hogy második napja még enni is elfelejtett. De azért az első darab halat a kislánynak adta, aki kerekre tá­gult, vágyódó szemekkel leste az adakozó mozdulatát. • Valami éjjeli madár tévedt be a kunyhóba és szárnya surrogása rlfújta a Miene-no asztalán égő faggyú-mécsest. Az égett kanóc nehéz szaga megcsapta az orvos arcát, aki bosszúsan vette tudo­másul, hogy most mehet a közös tűzhöz, hogy onnan hozzon be egy kis lángot. Alig volt már egy­(A VAKOK SZIGETE) két doboz gyufája, azt nem akar­ta ilyen semmiségre pazarolni. Mióta megjöttek, állandó tűz ég, annak a lángját felváltva vigyáz­zák, mert nem lehet tudni, mikor jutnak gyújtószerszámhoz. Miene-no hát kibotorkált a kunyhóból és a büdös faggyú- szag után nagy lélegzetet vett az óceán-küldte sós levegőből. Meg­állt a kunyhó előtt és karjait széttárva, nagyot nyújtózott. Köz­ben a szeme is megszokta a sötét­séget és éppen el akart indulni, amikor valami bizonytalan ár­nyék mozgását látta, vagy inkább csak sejtette meg a fák között. Csak ember lehet, ez nyilván­való, ha nem is egészen érthető. Az orvos szeretett végére járni a dolognak és elhatározta, hogy nem mozdul addig, amíg biztos nem lesz a dolgában. A hold a háta mögül világított, de még nagyon erőtlen volt a fénye. Ah­hoz azonban elég volt, hogy őt el­takarja a kunyhó előtti hatalmas kfenyérfa árnyékával. Teljes és tökéletes csend volt nz egész szigeten. A víz hangja idáig már nem hallatszott be. Miene-no csendben, lélegzetét visszafojtva várt. Nem tartott semmi rossztól, de a kíváncsisága nem hagyta nyugton. A következő pillanatban szá­raz ág reccsent. — Valaki jár erre, valóban jól láttam — állapította még a. fél fű s még elképzelni sem tuclla, hogy kinek van itt és ilyenkor titkos (és titokzatos mászkálnivalója. Miene-no éles füle már hatá­rozottan felismerte, hogy valaki csúszik, mászik, settenkedik a kunyhó mögötti bokrok körül, s talán már a kunyhó ablakai alatt van. — De ki az, és mit keres ott? — tépelődött, s azon gondolkozott, hogy hogyan közelíthetné meg az éjszakai látogatót. Óvatosan, csúsztatott talppal, hogy száraz gallyra ne lépjen, visszalépett a kenyérfa mögé és ott négykéz- lábra ereszkedve, nagy ívben megindult a fák között, hogy há­tába kerüljön az ismeretlennek. Sietett, de az óvatosságról azért nem feledkezett'meg. Néha meg­állt, hogy hallgatózzék, de olyan nagy volt a csend, hogy már bi­zonytalankodni kezdett abban< amit pár perce látott. — Fáradt a szemem és meg­csalta az árnyékok játéka, bár a teccsenések... — .gondolta, s óva­tosan kinézett az előtte magaso­dó bokrok közül. Kis hijján felkiáltott, amikor meglátta az elébe tárulkozó- képet. Szembenézett vele a saját kuny­hójának sarkig nyitott ablaka, s az ablak alatt egy erős magas férfi test guggoló helyre ’ n be­felé leselkedik. A vonása t nem lehetett a sötétben látni, külön­ben is pont háttal volt a doktor­(Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents