Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-08 / 57. szám
4 tOMí MECTTEI 1VEPÜJSÄG 1961. március 3, Elismerés jár szövetkezetünk nődolgozóinak — Lápafői feljegyzések A DOMBÓVÁRI JÁRÁS egyik legkisebb községe Lápafő. Az élet úgy zajlik itt is, mint a többi faluban: a régi paraszti életforma helyett újat kezdenek a földművelők, közösen művelik meg a község 1200 holdas határát. Ha mégis van némi különbség Lápafő és a hasonló kis faluk között, akkor azt így lehet megfogalmazni: A község történelmi átalakulásának a nők a főszereplői. Férjeik és apáik irányításával a nők szereztek egy év alatt becsületet és hírnevet a helybeli Aranykalász Termelőszövetkezetnek. „Főleg az asszonyok és lányok művelték meg tavaly az 1200 holdas határt.” — Ezt Tarr Sándor, a növénytermesztési brigád vezetője mondta. A szövetkezeti elnök Fábián József a zárszámadási közgyűlésen így fogalmazta meg a dicséretet: „Elismerés jár szövetkezetünk nődolgozóinak”. Ez pedig nagy szó, hiszen köztudott — ha nőket kell dicsérni — a férfiak a világért se túloznak. A lápafői termelőszövetkezetben kezdettől fogva dolgoztak és dolgoznak ma is nők az állattenyésztésben. Az elmúlt nyá ron kapáltak, ha a helyzet úgy hozta, gabonakévéket adogattak, összegyűjtötték a takarmányt, helytálltak a cséplőgépnél, ők silózták be a takarmányt, időben felszedték a cukorrépát, letörték a kukoricát, betakarították a napraforgót. S az eredmény: a tervezett 658 ezer forinttal szemben 1 050 000 forintot hozott a szövetkezet növénytermesztése. Mindenki megelégedésére 2 forint 92 fillérrel többet osztottak Lápafőn egy-egy munkaegységre a tervezettnél. A MÜLT ESZTENDŐBEN nap mint nap 45 asszony és lány dolgozott a közösben. De a csúcsmunkák idején még hetvenen is voltak Ezt nem a férfiak, az asszonyok szervezték meg. Szó se róla a férfiak nem voltak hálátlanok. Az őszi betakarítás után a férfiak teljes megelégedésére a szövetkezet vezetősége hat liter likőrt vett az asszonyoknak. A lányok pedig 10 mázsa kukoricát kaptak prémiumként, mivel nekik nem mértek háztáji földet. És olyan volt az első zárszámadási közgyűlés is, amit — Békőnye Sán- dorné szerint — nem lehet elfelejteni. A szeretet, a gondoskodás és a megbecsülés övezte az asszonyokat. Ez volt tavaly. Mi van most? —• vetődhet fel a jogos kérdés. A dombtetőn nagy port kavar a tavaszi szél. Már messziről látni lehet a burgonyaprizmánál szorgoskodó asszonyokat és lányokat. Itt dolgozik Békőnye Sándorné és Németh Jánosné munkacsapata. De vannak itt állattenyésztők is. A többi között például Botha Sándorné, A Bonyhádi Cipőgyár szakszervezeti bizottsága eredményesen oldja meg sokrétű feiadatát A Bonyhádi Cipőgyár szakszervezeti bizottsága is fő feladatának a termelés segítését tekinti. Biztosít minden lehetőséget a dől gozók jogainak teljes évrényesí- téséhez, a különböző munka- és szociális feltételek megteremtése mellett. E fontos és nagy feladatot a szakszervezeti bizottság eredményesen oldja meg. A szakszervezeti bizottság különböző reszortosai rendszeresen munkaterv alapján végzik munkájukat, beszámolnak a bizottságtól kapott feladatok végrehajtásáról. A szakszervezeti munka igen fontos része a termelés segítése, az új mozgalmak alkalmazása, patronálása. Jelenleg például — többszöri felülvizsgálás után -- az üzemrészek közötti verseny az, amely legjobban segíti a tervek teljesítését. Itt figyelembe veszik a tervteljesítést, a minőség alakulását, a munkavédelmi szabályok betartását. Ezen kívül tizenegy brigád tagjai versenyeznek a szocialista munkabrigád címért és a múlt évben több mint negyven dolgozó kapta meg a Szakma Kiváló Dolgozója kitüntetést, az e címért folyó versenyben elért kimagasló eredményekért. A termelési tanácskozások egyik legfontosabb fóruma — a szakszervezeti taggyűlés, a bizalmi gyűlésen kívül — a dolgozóknak, ahol véleményüket mész- szemenően figyelembe veszik. Az intézkedésekről rendszeresen értesítik a dolgozót, aki a hibát, vagy javaslatot a tanácskozás ele tárta. A munka .eredményes, mert sok a gyár előtt álló probléma megoldására hívták fel a szakszervezet figyelmét a dolgozók, a szakszervezet pedig véleményezte és továbbította a gyár vezetőinek. A dolgozók szakmai oktatása csak másodlagosan kapcsolódik a termeléshez, mert elsősorban a dolgozók érdekét szolgálja. Nagyobb szaktudással, eredményesebben tud a munkás dolgozni, s ennek következtében keresete is emelkedik. Hatvan fő részvételével üzemgazdaságtan-tanfölyam indult a gyárban, s harminc fiatal részvételével szakma ifjú mes tere-tanfolyam kezdődött. A szak. mai továbbképzés egyik fontos távolabbi feladata a szakszerve zeteknek, már készítik a következő oktatási tervezetet. A szakszervezeti bizottság, különböző albizottságai, mint például a nőbizottság, az egész gyár előtt álló feladatok egy kis részét valósítják meg. A nőbizottság például a munkásnők termelő munkájának és második műszakjának könnyítését segíti, különböző intézkedésekkel, javaslatokkal. A szabás-varrás tanfolyam, a háztartási gépek kölcsönzése, az ismeretterjesztő előadásokra mozgósítás példázza ezt. A cipőgyári szakszervezeti bizottság munkájában is természetes fellelhetők hibák. Ezek azonban a munka során keletkeznek, s így is szűnnek meg. aki fejőgulyás. Elvégzett az istállóban és kijött segíteni társainak. Látni itt férfiakat is. Az asszonyok társaságában dolgozik id. Fias János bácsi feleséges- től, sót magával hozta 5 év körüli kis unokáját is. Durczi József szintén itt van, aki állattenyésztő, de -segít a nőknek. Sőt olyan asszonnyal is beszéltünk, akinek a férje ma még egyéni gazda. Ifj. Pordán Istvánnénak hívják. A LÁPAFŐI ARANYKALÁSZ TSZ-BEN az asszonyok többsége ma még nem tag, „csak” bedolgozó. De úgy sorolják a szövetkezet terveit, mintha könyvből olvasnák. — Lesz 30 hold borsónk, ezt már elvetettük. Kiszórtunk az elmúlt napokban 80 mázsa műtrágyát mi, asszonyok. Harminc holdon termelünk cukorrépát, 40 holdon burgonyát, 80 holdon napraforgót, 10 hold má kot, 10 hold spenótot és 200 hold kukoricánk lesz, — diktálja az adatokat Békőnye Sándorné. De meg kell dicsérni Cs. Dávid Sándornét, Kovács Lajos- nét, meg a lányokat, Tarr Juliskát, Katona írónkét. meg Bedő Margitot, hiszen ők is itt dolgoznak nap mint nap a szövetkezetben — szól közbe Durczi János, aki a beszélgetés kezdetén kissé haragra gerjedt, amikor férfitársai csakis a szövetkezet nődolgozóit dicsérték. — Igaz, ami igaz, ők is, meg a férfiak is sokat és jól dolgoznak. Kevesen vannak a férfiak, leköti őket az állattenyész tés. De azért amikor csak tehetik, részt vesznek a növény- termesztési munkában is — jegyzi meg Botha Sándorné. Az csak természetes, a férfiak is elismerést érdemelnek. Amikor arról van szó, hogy az elsőéves termelőszövetkezet — megyei viszonylatban — a legjobbak közé tartozik. — A férfiak jól irányítják a szövetkezetét. Az elnök, az ag- ronómus, meg a brigádvezető jól tud szervezni — állapítja meg az egyik ifjú asszony. Bog- nárné, aki a legszorgalmasabb asszonyok közé tartozik. 224 munkaegységet teljesített tavaly. ÍGY FOLYT a BESZÉLGETÉS a burgonyaprizma mellett, amikor elbúcsúztunk, Paizs József főagronómus „megsúgta”: — Március 8-án, a nemzetközi nőnapon mi is köszöntjük asszonyainkat. Néhány kedves szó kíséretében kis virágcsokrot nyújtunk át mindegyiknek, megérdemlik, mert igazán szór. gal masak Nekem is ez a véleményem» Dorogi Erzsébet Alázattal könyörgünk Mielőtt bekopogtattam volna Russicsékhos ii. Hogy milyen utat tett meg a levél a minisztérium kapuján belül, azt természetesen nem tudni. Ki és miért jegyezte volna fel ezer és ezer levél sorsát. Azt sem tudni, hogy ki hasította fel a borítékot. Ez nem is lényeges. A kérelem teljesítetlen maradt. Igaz, a levél az elintézett akták közé került, hiszen még válaszoltak is rá. Közölték Ruzsics Jánossal, hogy az Eszterházy hit- bizomány »nem érinthető«. Ezzel az ügy elintézettnek volt nyilvánítva. Ruzsics Jánoséknak ki kellett józanodniok ábrándozásaikból. Rá kellett jönniök a szomorú valóságra: ilyen megható sorok sem elégségesek ahhoz, hogy sorsuk megváltozzék. Lám, milyen köny- nyű ábrándokat szőni, tervezni, reménykedni és milyen nehezen lesz abból csak egy hajszálnyi valóság is... Mit tehettek egyebet, mintha mi sem történt volna, másnap dolgoztak tovább, hogy a család egy-egy falat kenyérrel csillapíthassa kínzó éhségét. Aztán pedig — mint ahogyan az a szegény embernél lenni szokott — jöttek az újabb ábrándok... Ruzsics János és 114 társának kérelme beporosodott, elsárgította az idő. De, hogy hogyan, hogyan sem, átvészelte a hosszú éveket, nem emésztette el a háború és a későbbi »nagytakarítások« után is megmaradt. Puszta véletlen, hogy ráakadtam a másolatára a »Parasztsors — Parasztgond« című könyvben, amelyet a Magyar Történelmi Társulat és a Hazafias Népfront adott ki. Ebben könyvben vagy kétszáz hasonló jellegű régi dokumentum olvasható. Ez a könyv az első sortól az utolsóig vádirat. Vádirat, egy rendszer ellen, amely sohasem orvosolta a Ruzsics Jánosok panaszát és lényegénél fogva soha nem is orvosolhatta. Vádirat egy olyan rendszer ellen, amely immár másfél évtizede a történe lem szemétdombjára került. Nemcsak vádirat, hanem emlékeztető: nem árt egy kicsit visz- szatekinteni a múltba. Ahhoz, hogy a maga valóságában lássuk és kellően értékeljük a jelent, ösz- sze kell hasonlítanunk egy másik világ jellemzőivel. Mi sem természetesebb, mint, hogy a könyvet táskámba tettem és a legközelebbi alkalommal ellátogattam Magyarkeszibe. Az első utam a tanácshoz ve zetett, hogy megtudjam, egyáltalában a faluban lakik-e még a Ruzsics-család. Németh István vb.-titkár igennel felelt, — mint a tenyerét, úgy ismeri a községet, de egyben meg is lepődött. Vajon főzött az új... Most nemrégen két szállítóeszközt kaptunk erdőgazdaságunktól. A neve: közelítő kerékpár. Egy pár hétig azonban az istállónál hevert, mert senki nem akart ezzel a »marhasággal« dolgozni. Egyszer aztán egyik jó fo- gatosunkat »rászedtük« és megpróbáltuk az »újat«. Az eredmény az lett, hogy nagyon megtetszett György József fogato- sunknak az új szerkezet és most már nem adná oda senkinek. A tavalyi gazdasági évben, ott, ahol most szállítunk egy fogatnak (két lóval) a napi teljesítménye 2,5—3 köbméter fa volt naponta. Most ugyanott ennek a kerékpárnak napi teljesítménye 1 lóval 5—6 köbméter. A másik lóhoz egy lóvezető van és az is elvégzi a napi 5—6 köbméter közelítést. Tehát 1 pár ló napi 3 köbméteres tavalyi teljesítményével szemben most 12 köbméter teljesítmény áll. > Könnyű kiszámítani, hogy az idei 350 köbméter anyagot, ha kocsival szállítanánk ki, 3 köbméteres teljesítményt alapul véve 116 fogatnapra lenne szükség. így azonban ezzel az új kerékpárral 1 fogatra napi 10 köbmétert számítva 35 fogatnapra lesz szükség. Megtakarítás 81 fogatnapra, 227x81 = 18 387 forint, csak 350 köbméternél. Ezenkívül, ami még szorosan hozzátartozik ehhez, az ember erejét félannyira sem veszi igénybe, mint a kocsi. Talán ha van 50 kiló súlya a kerékpárnak. s a fel- és leterhelés is könnyű, mert alacsony a szerkezet. Nagyon könnyen megy vele a ló is, hiszen kis gumikerekeken gurul. A mi példánkból okulhatnak a többi Tolna megyei erdészek és fogatosok is, ha ilyesmit kapnak, ne idegenkedjenek tőle, hanem azonnal állítsák munkába. Minden perc késedelem nagy veszteség a népgazdaságnak és ami szintén nem jelentéktelen nekünk is haszon, mert majd a nyereségrészesedés előtt azt is kiszámítják a könyvelők, hogy a közelítést hány forinttal végeztük olcsóbban a tervezettnél, vagy mennyivel drágábban. Későbbi tapasztalatainkat szintén közöljük majd, hadd tudja meg mindenki, hogy munkájukat termelékenyebben tudják végezni. BENCZE JÓZSEF erdész, Váralja mit akarhat az újságíró pont Ru- zsicsékkal, hiszen nem volt ötös találatuk a lottón, nem ellett hármat a tehenük, nem találtak római-kori aranyszelencét a krumplispincében és egyéb nevezetesség sem történt a családban. Amikor megmutattam neki Ruzsics János egykori kérelmét, akkor kezdte érteni az újságíró kíváncsiságát. Igyekeztem tájékozódni a környék egykori birtokviszonyairól. A titkár felsorolta a környező puszták neveit, amelyek az egykori magyar paraszti élet legszembetűnőbb maradványai. Az Eszterházyaknak körülbelül 2500 holdjuk volt a környéken. A falu lakóinak körülbelül 1400 hold szántó volt a birtokában. A faluban 7—800 család élt, de a .földdel rendelkezők száma nem haladta meg a 150—200-at. — És a többi? — A többi nincstelen volt. Részesarató. Napszámos. Az uradalmakban dolgoztak, csak éppen nem a pusztákon laktak, mint a cselédek. Szokásos kép. De engem most inkább a jelen érdekel: milyen az új falu ma? 1959-ben villanyt kapott. A külső vezeték megépítése közel 900 000 forintba került. — Amikor a villanyt bevezették — mondja a titkár — a földművesszövetkezeti bolt nem győzte ellátni az újfalusiakat rádióval. Legalább kétszázötvenen vettek... Mindnyájan kaptak földet 45-ben és természetesen jól éltek már a termelőszövetkezet előtt is. Az egyik újfalusi gazdánál, Renczeséknél már televízió is van. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert mindössze három televízió található a községben és a másik kettő közületi tulajdonban van. Mint hatósági embertől, megkérdeztem a vb.-titkártól, hogy van-e valakinek is megélhetési gondja újfaluban. Neki, mint a község egyik vezetőjének hivatalból is ismernie kell a lakosság életkörülményeit. — Megélhetési gond? Kérem, csak meg kell nézni az emberek ruházatát. A városiaké sem különb. Jónéhány családnál van motorkerékpár, még Pannónia is. A régi ruhák még nem koptak el, de a hagyományos népviselet már kiment a divatból, mindenki új, modern ruhában jár. Ezt csak az teheti meg, akinek van hozzá pénze. Azelőtt a faluban a gazdagabb házaknál is alig volt padlós szoba. Mostanában az újfalusiak közül annyian padlóz- tatnak, hogy az asztalos alig győzi a munkát. — Ruzsicsék sem voltak még a tanácsnál szociális segélyért nyomorúságos helyzetük miatt? Elmosolyogja magát. — Látogassa meg őket. Gyorsan átfutottam — ki tudja hányadszor — ftuzsics János egykori kérelmét. Igen... így kesergett 1934-ben: »Dolgozni akartunk, hisz arra születtünk, de nincs mit és hol.« — Van-e munkanélküli ember a faluban? Olyan, aki szeretne dolgozni, de nem talál munkaalkalmatosságot... A titkár úgy nézett rám, hogy már tekintetével is ezt mondta: ma, 1961-ben, hogy lehet ilyet kérdezni? Kihúzta az egyik fiókot, kivett belőle egy gondosan összehajtogatott aktát: — Tessék kérem ezt elolvasni! Az állami gazdaságok versengenek a munkásokért. Ezt a levelet is ilyen ügyben írták. De ez csak az állami gazdaság... Ma legfeljebb az lehet a kérdés, hogy valaki akar-e dolgozni, vagy nem. Az állami gazdaságok reggel vontatóval és teherautóval jönnek a munkásokért... Ilyen előzmények után indultam el újfaluba és kopogtattam be Ruzsics Jánosékhoz. (Folytatjuk.) Boda Ferenc
