Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-28 / 74. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAO 1961. március 2?". A párthatározatok valóraváltásáért: Az öreg malom haszna Burgonyaválogató lányok-asszonyok Adorján-pusztán Többet' termelni — olcsób­ban! Ezt a célt. tűzte pártunk a termelőszövetkezetek elé. A tamási Uj Élet Termelőszövet­kezet tagjai minden erővel e jelszó valóraváltásán munkál­kodnak. Módszereik, elért ered­ményeik tanulságul szolgálhat­nak fiatal termelőszövetkeze­teinknek. * Festő vásznára kívánkozik a táj. A cselingáti dombhajlat al­ján régi vízimalom áll. A mo­hos deszkájú hatalmas, korhadt kerék mozdulatlan. A régi ütött-kopott épület mellett halványzöld szomorúfűz leve­leit borzolja a tavaszi szél. A fiatalasszony, akitől elő­ször érdeklődöm a magányosan álló vízimalom haszna felől, válasz helyett felszólít, hogy kövessem. A mozdulatlan kerpk melletti kamrába lépünk. A helyiséget félhomály uralja. A fiatalasz- szony megnyit egy deszkaabla­kot, s láthatóvá lesz egy kör­fűrész, egy szivattyú és egy jó­kora dinamó. A fiatalasszony a fal melletti kapcsolókarhoz lép, megnyomja, s nyomban működésbe kezd a dinamó. — Itt Cselingáton az áram egyetlen fillérjébe se kerül a termelőszövetkezetnek, — ma­gyarázza, — alattunk lapátos­rendszerű vízikerék van. A pa­tak vizét széles csövön vezették a kamra alá. Csak egy kap­csolásba kerül és a víz meg­hajtja a lapátos kereket, a ke­rék a dinamót, a dinamó pedig a darálót, a fűrészt, vagy a víz- szivattyút, amelyikre éppen szükség van. Ez az ingyenes kis áramfejlesztő telep ellátja a telep istállóit villanyfénnyel, ha szükség van rá, egész nap fű­részt hajt, a szemestakarmányt darává őríi és vízszivattyút mű­ködtet, hogy az istállókat ellás­sa vízzel. Miközben a látotton-hallotton elmélkedem, eszembe ötlenek az úgynevezett »speciális adott­ságok«. Ahány szövetkezet, any nyi különleges adottság van! Ezeket nem lehet, általánosítani. Csupán a figyelmet tudjuk fel­hívni rájuk! Akinek eszébe ju­tott a kihalt, „pusztulásra” ítélt öreg vízimalom hasznosítása, az a helyi adottságok kihasználása terén rendkívül hasznos mun­kát végzett. A sokáig haszná­latlanul álló vízimalom ma a termelés olcsóbbá tételét, a szö­vetkezet felvirágzását, a tagság jólétének növelését szolgálja. Miközben a szövetkezetei já­rom, feltűnően sok asszonyt és lényt látok dolgozni. Érdeklő­désemre tudtul adják, hogy az Uj Élet Termelőszövetkezetben már évek óta sikerül a tag­ságon kívül a családtagok nagy részét is bevonni a munkába. Ennek fólytán sikerül a kellő időben, kellő helyen, kellő mun­kaerőt összpontosítani. Külö­nösképpen fontos ez kapálás idején. Az időben elvégzett ka­pálás több termést eredményez. A termés mennyiségi növelése olcsóbbá teszi egy mázsa ter­mény előállítási költségét, s az ésszerű, olcsó termelés a szö­vetkezet és a tagság gyors gaz­dagodásának titka. H. T. Jegyzetfüzetemből; H(/Li9«NOK Kollégáimmal több ízben is be­szélgettünk róla, hogy Szekszár­dim mind ez ideig nem talál­koztunk a huliganizmusnak kirí­vó megnyilvánulási formájával. Ebből a járványból talán mind­össze annyi a megfigyelhető a megyeszékhelyen, hogy fekete- nadrágos, feketeinges fiatalembe­rek tűnnek fel időközönkint az utcán és bemutatják furcsadivatú öltönyüket. Végigsétálnak a kor­zón, egy kicsit, hangosabbak a többi fiatalnál, de különösebb botrányokozás nem fűződik létük­höz. Amolyan hóbortként emlegetik sokan ezt. a furcsa, és valljuk meg őszintén a túlzások esetén ízléstelen divatot. Beszélgetéseink közben egyik kollégám azt is el­mesélte, hogy valamelyik unoka­öccse ugyancsak csináltatott ma­gának erősen cső vési tett fekete nadrágot, olyant, hogy maga nem tud kibújni belőle, s vet- kőzésénél valakinek mindig mel­lette kell lenni, hogy lehúzza lábáról a nadrágot. Talán az öl­tözködés és vetkőzés ilyen huza­vonája következtében unja meg ezt a divatot rövidesen az emlí­tett fiatalember, aki viselkedésé­ben semmivel sem rosszabb a többi hasonló korú fiatalnál. Szombaton délután fél egykor kellemetlen méglepetés ért, ami­kor a sétakerten haladtam át. Az r.z érzésem, hogy négy. valódi, ízig-vúrlg huligán fickóval talál­koztam. A következő történt: A pavilon melletti pádon két 15—16 év körüli diáklány üldö­gélt, élvezték a kora tavaszi nap­sütés melegét, s közben tanultak; Gimnazistáknak látszottak. A négy fiatalember körülvette őket — ami még nem lenne túlságo-. san nagy illetlenség — ha mindez fiatalos romantikakeresés jegyé­ben történik. De ismerkedésük olyképpen kezdődött, hogy mel­léjük ültek, és mitsem törődve a közeli padokon üldögélőkkel — 6ajnos valamennyi nő volt — ta­pogatni kezdték a lányokat. Az ölükbe akartak ülni, átölelték a vállukat és kikapdosták kezükből a könyvet. A lányok egyikének sikerült kiszabadítani magát a gyűrűből és elszaladni. A másik azonban, aki talán tapasztalatla­nabb volt és a könyvei is ott voltak mellette a pádon, nem tu­dott elmenekülni. Elkezdte tás­kájába rakni a könyveket. Látván ezt a fiatalemberek, gondoltak egyet és a leány könyveit, füze­teit szétszórták a pad körül, a szél messze vitte a fehér lapokat, a fiatalemberek pedig nevettek. Mintha valóban humoros, tréfás dolgot hajtottak volna végre. Hogy közben mit mondtak, azt most nem részletezem. Ajánla­taik tartalma és témája elkép­zelhető. Amikor már viselkedésük né­hány kíváncsit is a közelükbe csalt, s a diáklány sírva szede- I gette össze füzeteit — elsiettek: (Kár. hogy nem volt a közelben rendőr, s így akadálytalanul tá­vozhatlak az állomás irányába.) Ajánlanám a fiatalembereket a rendfenntartó szervek figyelmébe, ha garázdálkodásukat netán a jövőben is itt folytatnák. (buni) Stuttgarti emléli A lakószoba falán Marx és Le­nin kép. A sarokban íróasztal. Racsmány Dezső elvtárs alig né­hány perccel érkezésem előtt kelt ki az ágyból. Beteg. Szanatórium­ba készül. Kérésemre régi emlék­tárgyakat mutat és megjegyzése­ket fűz mindegyikhez. — Ilyen háromszögletű piros jelvényt hordtunk mi, kommunis­ták, amikor kijöttünk a koncent­rációs táborból. Ez pedig belépő­jegy volt az első stuttgarti párt­napra. Betűzgetem az apró kis belé­pőlapot: Kommunistiche Partei Kreis Stuttgart, Einlafzkart 15, September 1945. Racsmány elvtársban régi em­lékek ébredeznek. Tekintete ré­vedező, hangja kissé izgatott. — Sosem felejtem el a stutt­garti pártnapot. A legnagyobb gyár szerelőcsarnokában tartot­ták. Akik az emelvényen ültek, mind koncentrációs táborokból szabadult kommunisták voltak. A mellükön ott volt a piros három­szögletű jelvény. Az első sorban ültem. Az egész gyár munkássá­ga a Szerelőcsarnokban volt. Egy akkor, tizenhat évvel ezelőtt sza­badon kibontotta zászlaját, ma ismét illegalitásban van. Amikor elhallgat, hirtelen ke­letkezett csend terpeszkedik a szobára. (H) A hifii fejlődése Becstől Szehszárdig és 1683-tól 1961-ig Kara Musztafa a nagyvezir már hetek óta lövette Bécs erős vá­rát. Mindhiába sorakoztatta fel legnagyobb ágyúit, hiába volt a janicsárok mindmegújuló bősz ro­hama, a falak bevehetetlennek i bizonyultak. I. Lipót ■ fővárosa, a Habsburgok erőssége a meg­megújuló ostrommal szemben szi­lárdan tartotta magát. S amikor már fogytán volt az erő, amikor már elkopott a remény a liar'i- kedvveX egyetemben, amikor má­mé g fogy ott a fegyverfogható fér­KORUNK KÉPESKÖNYVE Szikrák a múltból... fiatalember szónokolt. Amikor azt mondta, hogy a német mun-S _ kásság egységét soha többé nem? dítően él'etszagú felvételről! engedjük megbontani, velezúgta' a tömeg. Néhány nap múlva a stuttgarti cirkuszban rendezett szociáldemokrata nagygyűlésen a szónok többször hangsúlyozta: „Nem engedjük többé, hogy a gp^ alchor megjelent Sobieski ' ZJános lengyel király, a diadalmas is 1683 szeptember havának 12. 2 napján Lotharingiai Károllyal ;egyetemben messze űzte Bécs fa- J lai alól a hódító ozmán hordá- s kát.. I Menekült a török had, s mene- | kiilt a nagyvezir Kara Musztafa. 5 Menekültek a janicsárok, porba- ‘ hullott megannyi lófarkas, fél- 5 holdas török zászló. Fellélegzett a bécsi nép, örült a nemes és örült a polgár. S a polgárok örömének adott kifeje - ,zést az a bécsi pékmester, aki első diadalmámorában, első bol­dogságában, bizonnyal nem min­den gúny és célzatosság nélkül, az ünnepi alkalomra egy külön­leges péksüteményt készített. — Görbe volt, furcsa, eleddig isme­retlen formájú, olyan mint a fo­gyó hold, az egyszerűség ked­véért, olyan mint a török félhold, amely néhány nappal ezelőtt lám porba hullott. Ez a péksütemény |a kifli. Továbbá már nem szüksé­ges bemutatni, mindenki ismeri, öreg, fiatal a viláq minden tá­ján. Ettől az időtől kezdve hódí­tó útjára indult, s hódított is. A napokban Lev Tolsztoj, Maxim Gorkij és Majakovszkij hangját hallottam a Kossuth- rádió kitűnő zenei körítéssel tálalt negyedórás műsorában. Egy csöppet se szégyellem, hogy a körmömet rágtam izgalmam­ban. Tolsztoj levele a későbbi' Natasához, saját szavaival, Gorkij beszéde a szovjet írók 1934. évi kongresszusán, Maja­kovszkij versének dinamikus lüktetése a torzító, de megren­Hangok, ^.melyeknek gazdái évtizedek óta porladnak, han­gok, amelyeknek modulációit a kor technikai felkészültségének megfelelő minőségben ezerlci­kommunistákat és a szociálde-s lencszázhatvanegyben millió és mokratákat a reakció szembeál-? millió ember hallhatja! Meg- lítsa. A kommunista munkások? rendítő élmény! Egyetlen pilla- testvéreiok!” Igen. Azokban a| nat alatt feltorlódik bennem a hónapokban szent esküvel fogad- J Háború és béke, hallom Karé­jük. a német munkások, hogy? nina Anna hangját és Tolsztoj egységesen lépnek fel a reakció? beszél; az az érzésem, pontosan ellen. Nagyon frissek voltak még? ilyen volt a hangja akkor is, az emlékek. A fasiszták nem ki-? amikor keveset beszélt már és mélték a szociáldemokratákat J elment meghalni a kis vasút­sem. Eltiporták a szakszervezete 2 -*■----------­k ét. — Ha újságot olvasok, mindig! eszembe jutnak ezek az izzó han-? guta!ú nagygyűlések és ökölbe? szorul a kezem. A nyugatnémet? szociáldemokrata vezetők megfe-j ledkeztek fogadalmukról. Ugyan-J úgy egyengetik a fasizmus útját,? mint Hitler hatalomra jutása előtt' állomásra, ahonnan a halhatat­lanságba vitte az örökvpnat. Es Maxim Gorkij! Nem te­hetek róla, Artamonov hangját éreztem ilyennek, Gorkijét fá- tyolozottnak; képtelen voltam megszólaltatása előtt szabadul­ni Capri szigetének sejtelmes kíséretétől, a megtámadott tü­dő kavernáinak tompa zörgésé­től. És megszólal tiszta, mélyen zengő hangon, mint egy hang- ja teljében levő basszista, aki fél órával előbb a Borisz Godu­nov színpadáról lépett be. Bevallom, a szövegekből, na­gyon hiányos orosz nyelvtudá­sommal csak egy-egy szót ér­tettem me‘g. Nem is az a fon­tos. Fordítani is fölösleges lett volna. Egészen más hevített föl a három hang hallatára. Maga a hang, amely ebben az eset­ben szinte felszaggatta a kegye- letes pompával megépített sír­emlékeket, s a műveikben örökké élő nagyok szellemivé magasodott alakját egyszerre emberközelségbe hozta. Hatal­mas életművük toronnyá maga­sodott az értelmemben; ez a ta­lálkozás ablakokat tárt fel a tornyon, éreztem a hangszálak rezdülését, szinte láttam a szá­jak nyitását, csukását, s hal­lottam mindent, amit ők az em­berről az embernek elmondtak, amit az emberi szellem rajtuk keresztül kapott, hogy ember­séggel tartsa kezében birtokát, a Földet. Ezt a műsort érdemes volt elküldeni hozzánk, Kossuth- rádió ... ORMOS GERŐ ~ most nézem, mi ez ami előt­tem hever? Amúgy formára egy kisült tésztadarab. Ha megerőlte­tem fantáziámat, úgy rémlik, va­lamiféle péksütemény. Nem gör­be, mint a holdsarló fogyatkozás idején a harmadik negyedben, amolyan alaktalan. Göcsörtösen alaktalan. Hosszas töprengés és beható nyomozás után sikerül megfej­teni a rejtélyt. Péksütemény ez. Valóságos kifli. Legalábbis ezen a címen hozta forgalomba a ke­reskedelem-, miután ugyancsuk ezen a címen vette át a sütödé­től. No de hol van ez a Kurz Musztafa rongyávert hadait ki­gúnyoló pékremektől. Hát bizony sok víz lefolyt azóta a Dunán, s úgy látszik az idők folyamán egynémely kifli alakja is módo­sult. Azt hosszas nyomozás után sem tudtam megállapítani, mi­lyen nevet viselt a hajdani pék­mester, az előttem fekvő mű­remek készítőjének a neve után kutatnom sem kellett: szekszárdi- sütőüzem. (A teljes igazsághoz persze az is hozzátartozik, általában nem ilyenek a szekszárdi kiflik, sőt szépek, formások, ízletesek Ve miért hagyja ki az újságíró az adódó ziccert?!) (—i —V) Tűzoltóversenyek a megyében Az idén is megrendezik az im­már hagyományossá váló önkén­tes tűzoltó-versenyeket. Az 1961. évi járási tűzoltó-versenyeket áp- z rilis 30-tól június 11-ig bonyolít,- jják le, s részt vesznek rajta a községi, üzemi és a mezőgazdaság szocialista szektorainak önkéntes tűzoltói. A tűzoltók versenyének gazdag hagyománya van Tolna megyében, hisz évek óta számos első díiat nyertek el a csapatok <az országos versenyekről. > A gyönki járási tűzoltó-verseny {április 30-án Kölesden. a bony­teíték. A kommunista párt, május 7-én Nagymányokon a tamási május 14-én Tamásiban, a paksi május 21-én Nagydorogon kerül megrendezésre. A szekszár­di járási versenyt június 4-én Bo- gyiszlón, a dombóvárit pedig jú­nius 11-én Nakon rendezik meg. A községi tűzoltóságok melleit jelentősen fejlődtek az utóbbi idő­ben a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok önkéntes tűz­oltóságai is. Ez a tény különösen örvendetes, hiszen azt bizonyítja, hogy szocialista mezőgazdaságunk tűzvédelme egyre biztosabb tűzol­tóink által. K. ta.

Next

/
Thumbnails
Contents