Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-26 / 73. szám
1961. március 26. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 7 GYERMEKEKNEK Egységben az erő Egy udvar végén, a kerítés sarkában volt egy hangyaboly. Derék, igyekvő hangyák lakták. Napestig dolgoztak, építették, csinosították otthonukat és gyűjtötték az élelmet. Mindannyian szorgoskodtak, csak egy — ki talán a legerősebb volt közöttük — húzta ki magát minduntalan a munka alól. Hiába kérték társai, jöjjön, segítsen nekik, ő hol ezt, hol amazt a kifogást rángatta elő. Egyszer így panaszkodott: — Most fáradt vagyok, az én nagyobb testemnek több pihenésre van szüksége. Máskor meg így: — Hagyjatok, most erőt gyűjtök, hogy holnap többet segíthessek. Addig, addig tette ezt, míg a többiek megunták állandó semmittevését, s ugyancsak megszidták lustaságáért. Igen ám, de ahelyett, hogy belátta volna testvérei igazságát, még neki állt feljebb: % — Micsoda? Nekem mertek parancsolni, aki erősebb vagyok hármotoknál együttvéve? Hát majd megmutatom, hogy egyedül is boldogulok. — Azzal hátat fordított a többieknek és nekivágott az udvarnak. Átkapaszkodott egy ottfelejMese a hangyáról tett kapanyélen, máj a kert felé vette útját. Rendíthetetlenül törtetett előre. Beleizzadt míg egy nagy faraká«^- átvergődött... Egészen beesteledett, mire sikerült a kertbe jutnia. Fáradtan, fázósan húzódott egy száraz levél alá. Másnap reggel korgó gyomorral ébredt. Elindult reggeli után nézni. Ám hiába bocorgott jobbra-balra, sehol nem akadt harapnivaló- ra. — Tegnap nem volt szerencsém — gondolta —, de ma majd megmutatom, hogy egyedül is megélek. Karcsú fűszál hegyéről nézett körül. Egyszercsak észrevett egy almacsutka darabkát. — Lesz már ebédem egy hétig — kiáltotta, — s máris rohant a csutka felé. Felkapaszkodott rá és épp el akarta kezdeni a lakmározást, mikor odaröppent egy madár és vele együtt felkapta a levegőbe. A hangya ijedten eresztette el zsákmányát és hanyatt-homlok zuhant a földre. Épp egy heverő gallyra esett. Úgy megütötte magát, hogy egészen beleszédült. Minden por cikája fájt. Nagy kínjában elaludt. Azt álmodta, ismét ott Üreg házaspárt segítenek a mázai úttörők Ez évben a mázai úttörők egész évet befogó, legnagyobb munkának tekintik a forradalmi nyomolvasást. Fel akarják kutatni a felszabadult 16 év iskolai történetét írásokban, képekben és ebből egy könyvet készíteni az iskola részére. Tervük szerint a kutatást március 30-ra befejezik, azután jön a rendezés és beköttetés. Ismerik az úttörők a társadalmi munka fogalmát is. A helyi termelőszövetkezetnél fejenként több mint 20 órát dolgoztak, természetesen nekik való, könnyű munkán. A vasgyűjtés különösen szép teljesítményt hozott ebben a kis községben, ahol az üzemek (bánya, téglagyár) saját maguk adják le hulladékvasukat. Az úttörők összeszedtek, szinte a semmiből 7 mázsa vasat. A budapesti Erzsébet-híd újjáépítéséhez gyűjtötték. Egyik, talán legszebb és legemberibb elhatározásuk: a téglavan a bolyban, testvérei és barátai melengetik, gyógyítgatják fájó tagjait, s jobbnál-jobb falatokkal halmozzák el. Boldogságában, hogy újra otthon lehet, sírvafakadt. Egyre folyt a könnye, már csuromvíz volt körülötte minden. Érezte, hogy himbálódzik a fekhelye. Hirtelen felébredt. Zuhogott az eső. A kis gally a pocsolyában úszott. Rettenetesen megijedt: mi lesz vele, így egyedül, Utolsó erejét megfeszítve kapaszkodott a vízen úszkáló ágba. — Csak még egyszer élve szabaduljak, soh’sem hagyom el társaimat — fogadkozott. Ekkor egy hatalmas hullám lesodorta. Többre nem emlékezett. Mire észhez tért, a boly legmelegebb zugában ápolták testvérei. Az történt ugyanis, midőn elállt az eső, a hangyák elindultak felkutatni a kintre- kedteket. így találták meg őt is. Hamarosan felgyógyult, s ettől kezdve ő tanította a kisebbeket arra, hogy a legerősebb is gyenge lesz, ha egyedül marad. Csak közös erővel, egymást segítve-támogatva boldogulhatnak. ZOLNAY GYÖRGY Kacsa-csaliul Sorjáznak szépen le a tóra. Delet mutat a vén napóra. Tollúkra tűz a fény ragyogva, s ballagnak, billegnek totyogva. 1 Jegyzetfüzetemből; gyárhoz közel lakik egy öreg házaspár. Segítenek az öregeknek a kisebb-nagyobb házkörüli munkákban. A nagyobb gyerekek rendszeresen eljárnak hozzájuk fát vágni és bekészíteni, a kisebbek pedig a boltban kisebb bevásárlásokat végeznek, a kenyeret, és tejet pedig rendszeresen, minden nap hazahordják részükre. A most épülő új iskola építésénél is kiveszik majd részüket a munkából. Máris vállalták, hogy a leendő iskola-udvarban egy kézilabda-pályát építenek. A tanulásban sem akarnak persze radni, ennek érdekében közös tanuló órákat rendeznek, a gyengébbeket rendszeresen segítik. De ne higgye senki, hogy a mázai fiatalok nem szórakoznak. Jelenleg egy estét betöltő kultúrműsorra készülnek, melyet április hónapban szeretnének bemutatni, Imrő László levelező, Máza Utánuk bámul még az ág Is. Elöl a gácsér — generális. Velük vonul a néma árnyék, diccg-döcög miként kacsáék. Kacsanyelven tereferélnek, míg lassan le a tóra érnek. Aztán vidáman vízre szállnak hajósai a tóvilágnak ... MISZLAI GYÖRGY Tudtok számolni? 1. Melyik az a szám, amelyiknek háromszorosához ötöt hozzáadva 11-et kapunk? 2. Egy fán almák voltak. Arra ment egy vándor. Megrázta a fát. A következő pillanatban sem a fán, sem a levegőben, sem a vándornál nem voltak almák. Hogy lehet ez? 3. ötven úgy osztandó két rész_ re, hogy az egyik rész negyede egyenlő legyen a másik rész hatodával! • Az elmúlt heti Tudtok számolni? kérdések megfejtése: 1. Igazuk volt, három fiú és két lány voltak testvérek. 2. Egyik sem helyes, mert 5+6=11. 3. Huszonnégy kiló. Jótanácsok barkácsoló pajtásoknak Megkönnyíthetjük a munkát, ha szerszámaink keményfával érintkező felületét szappannal kenjük be. Jobban szalad a fűrész, nem görbül el a szög, köny- nyebben becsavarhatjuk a csavart, ha munkábafogás előtt egy szappandarabkát vékonyan végighúzunk rajtuk. * Ha fémtárgyaink, szerszámaink felületét vékony méhviaszréteggel vonjuk be, nem fognak megrozsdásodni. * Vastag szövetek, bőrszerszánm'. varrását megkönnyítjük, ha a varrócérnát méhviasszal bedörzsöljük. Szükség esetén a varrócérna bedörzsölésére megfelel a cipőpaszta is. TÖRD Á FEDED! Ö R I A Legutóbbi törd a fejed rejtvényünk megfejtései: 1. Rigó. 2. Egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz. Ügyeskedjetek ! Agyúszó a szobában Ha kíváncsi vagy, milyen is az ágyúdörgés, kérd meg barátodat, szorítson a fejedhez, pontosan a füled nyílása fölött egy vékony spárgát, azt feszítse ki és másik kezével, illetve körmével pengesse, mint a hegedűhúrt szokták. Ha közben két tenyereddel a spárgát a füledhez szorítod, olyan hangos ágyúdörgést hallasz, mintha az utca túlsó oldalán volna az üteg felállítva. Meg ne ijedj tőle! Vízzel Törjetek el öt szál gyufát a közepén, de csak annyira, hogy a két rész ne váljék széjjel, egy kis szál tartsa. A széttört gyufákat rakjátok azután a rajz szerint csillag alakba. A középre, ahol a rajzon A betű látható, csöp- pentsetek egy csöpp vizet úgy. hogy az a töréshelyeket mindenhol megnedvesítse! Érdekes új ábrát fogtok kapni. A% „újkalapos öreg“ Való igaz, öreg ez az öreg, olyannyira, hogy nincsen emberfia, aki emlékezne arra, mikor rakták le alapkövét, mikor és hová helyezték el az alapító oklevelét? öreg lábai olykorolykor megroggyannak, s ha a szokásos évi hol kisebb, hol nagyobb javításokat, tatarozásokat el nem végeznék, talán már az életébe is került volna. Nos, minden híresztelés ellenére, ez az öreg egyre fiatalabb lesz. Néhány évvel ezelőtt »új kalapot kapott az öreg« — ahogyan az üzemben beszélnek róla —, de ez a kijelentés így távolról sem pontos. Nem pontos így beszélni róla, mert ugyanis nemcsak a tető új a Paksi Téglagyár megvénült kemencéjén, hanem az egész ring is, sőt meghatározott időközönként egy-egy oldalbordája — pontosabban egy-egy kamrája — meg is fiatalodik, újjászületik. Az idén például másfél kamráját építik újjá. Ilyen apró »újjászületések« eredményeként az elmúlt néhány évtized alatt lényegében kétszer teljesen meg- ifjodott. így tehát az »öreg« m.egszólítás nemigen illik hozzá. S a megifjodott vén kemence, ez a — néhány személy által ki tudja hányszor — lebontásra ítélt alkotás sokszorosan meghálálja a róla való gondoskodást. Egyre többre vállalkozik. A legfontosabb ezek közül talán az, hogy nem kínozza már felesleges melegével a ki- és behordókat, meg a rakókat, hanem ventillátorok segítségével utószárítót melegít. Az ország téglagyáraiban nincs még egy ehhez hasonló. Az utószárító segítségével pedig mintegy 25—30 százalékkal jobb eredménnyel hasznosíthatják az amúgyis kicsi szárító felületet. E nagy és elismerésre méltó teljesítmény mellett természetesen még más jószolgálatot is tesz a körülötte dolgozóknak, így például ugyancsak a felesleges hevével a testébe épített csőhálózatban cirkuláló vizet melegíti, és kora tavasztól késő ö-zig, olykor a tél közepéig is jó tisztálkodási lehetőséget biztosít. Ha beszélni tudna, minden bizonnyal visszautasítaná áz »öreg« megszólítást. Már hogyne sértődne meg, amikor volt idő — egész ifjú korában — de még 15 évvel ezelőtt is, hogy az egész gyártási szezon alatt mindössze 2—2,5 millió vályogot pirított acélcsengésű téglává. Most ennek több mint háromszorosát rakhatják a kihordok a kocsijukra. A gyáriak és magam által is öregnek tartott, de valójában egyre fiatalabb kemence így hálálja meg ennek a nemzedéknek a szerető gondoskodást. S én ahányszor arra járok, kissé 'megilletödve köszöntöm az »újkalapos öreget«. K. BALOG JÁNOS VESSZŐTISZTÍTÓK Két öreg foglalatoskodik a be- lecskai Szabadság Termelőszövetkezet hajtatóháza mellett. Szélvédett helyre húzódtak, oda, ahova jóleső meleget áraszt a tavaszi nap. Valósággal körülbástyázták magukat fűzvessző-nyalábokkal. — Vesszőt tisztítanak. Kezükben kés, amellyel gépies mozdulatokkal metszik le az oldalhajtásokat. Nagy Gyula és Stefik Albert — a két öreg — még a múlt év elején lépett a szövetkezetbe. Beléptek, kétségek között gazzal a nagy kérdéssel, vajon miként lesz megélhetésük? Nem bírják már a munkát sem úgy, mire is megy majd velük, öregekkel a szövetkezet. — Kaptunk könnyebb munkát. A dinnyét, paradicsomot kapáltuk, a kertészetben dolgoztunk, vagy a szőlőben — sorolják. — A jövedelem? — Kevés volt — mondja Nagy Gyula bácsi — beteg, rokkant vagyok, nem tudtam dolgozni. Augusztus óta most dolgozom először. Hiába, már nem olyan az ember, mint a fiatal. — A nyugdíj is lehetne több — teszi hozzá Stefik Albert, ő már nyugdíjas, de könnyebb mun'!rra el-eljön. — Arra is sor kerül majd Albert bácsi — felel rá egy fiatal kertész, aki a hajtatóházból jött ki és megállt egy pillanatra, figyelni a beszélgetést. — Majd ha erősebbek lesznek a szövetkezetek, jobban tudják támogatni a magukfajta öregeket is. — Csak legalább ne lenne any- nyi huzavona, amíg az ember megkapja a nyugdíjat. Ilyen felülvizsgálás, olyan felülvizsgálás... — panaszkodik az öreg Nagy. — Sokan meg sem akarják érteni, hogy nem fiatal már az ember. — De ha egyéni marad Gyula bácsi, akkor kire számíthatna? Kitől kapna nyugdíjat? Mit csinálna a földjével? Egyik fele elmenne orvosra, a másik patikára, ha gyógyítani akarná magát... — Nem azért mondom — enyhül meg az öreg — csak az a baí hogy maholnap tehetetlen lesz az ember. Honnan lesz megélhetése? — Onnan, hogy hazajön a fia a tsz-be, dolgozni... Úgy, ahogyan már sokan visszajöttek, akik könnyebb kereset reményében itthagyták a földet. A két öreg nagyot hallgat. Nehezen forgó, bütykös ujjaik közt siklik a fűzfavessző, amelyből majd vékát kötnek. Látszik rajtuk, igazat adnak a fiatal kertésznek. M.Í.