Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-25 / 72. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1961. március 25. Az ENSZ közgyűlése napirendjére tűzte az angolai helyzet vitáját A portugál küldöttség kivonult az ülésről New York (MTI). Csütörtökön délután összeült az ENSZ-köz- gyűlés, hogy határozzon az álta­lános ügyrendi bizottság szerdán elfogadott két javaslatáról. Az egyik indítványozza, hogy a köz­gyűlés tűzze napirendjére az an­golai helyzet vitáját, a másik pe­dig javasolja, hogy • a közgyűlés 15. ülésszaka április 21-én fejezze be munkáját. Az ülés megkezdése után Ga­rin, a portugál küldöttség veze­tője tiltakozott az angolai helyzet megvitatása ellen és azt állította, hogy Angola kérdése Portugália belügye, amely nem tartozik az ENS£ hatáskörébe. Ezutáh a portugál küldöttség kivonult az ülésteremből. Boland, a közgyűlés elnöke elő­ször az általános ügyrendi bizott­ságnak azt a javaslatát tette fel szavazásra, hogy a 15. ülésszak április 21-én fejezze be munká­ját. A javaslatot a közgyűlés egy­hangúlag elfogadta. Ezt követően került sor a sza­vazásra az angolai helyzet napi­rendre tűzésének kérdéséről. A napirendre tűzés mellett szava­zott 79 küldöttség; ellene 2 (Spa­nyolország és a Délafrikai Unió), 8 küldöttség pedig (Franciaor­szág, Hollandia, Nagy-Britannia, Ausztrália, Belgium, a Dominikai Köztársaság, Luxemburg és Pa­nama) tartózkodott a szavazástól. A közgyűlés ezután szavazás nélkül úgy határozott, hogy az angolai kérdést nem utálják a bi­zottság- elé, hanem egyenesen a plénum kezdi meg a vitát, amely­nek időpontját még nem tűzték ki. Ax EXSZ-köxgyülés politikai és különleges politikai bizottságának ülése New York (MTI). Csütörtökön összeült az ENSZ-közgyűlés poli­tikai bizottsága, hogy megvitassa az Afrika megsegítéséről szóló amerikai javaslatot. Mint ismere­tes, a szóbanforgó javaslatot még Eisenhower terjesztette az ősszel a közgyűlés elé. Ez az amerikai javaslat Afrika megsegítéséről szól ugyan, lénye­Kennedy sajtóértekezlete New York: (MTI) Március 23-án esté Kennedy amerikai el­nök megtartotta szokásos sajtó- értekezletét, amelyet az amerikai rádió , és televízió is közvetített.*­Az amerikai elnök sajtóértekez­letét a laoszi helyzetről tett nyi­latkozattal kezdte. Kennedy a laoszi eseményekért a felelősséget »kommunisták által ellenőrzött csoportokra-« igyekezett hárítani. Az elnök nyilatkozatában fe­nyegető hangokat hallatott. így például kijelentette, hogy ha »nem szűnnek meg Laoszban a jelenlegi fegyveres támadások, amelyeket kívülről kommunisták támogatnak«, akkor az Egyesült Államok és szövetségesei »kény­telenek lesznek viszonzásul meg­felelő akciókkal megoldani a kérdést«. • Ezzel kapcsolatban Kennedy hangsúlyozta, hogy ilyen megoldást »gondosan fon­tolóra vesznek« mind Washing­tonban, mind pedig a SEATO külügyminisztereinek március 27-én Bangkokban megnyíló ta­nácskozásán. Az ADN-hírügynökség a sajtó- értekezletről szóló jelentésében kiemeli: Kennedy nyíltan köz­vetlen katonai beavatkozással fe­nyegetőzött, a Nosavan—Boun Oum-féle puccsista klikk javára. Rendkívül nyugtalannak látszott a szövetséges kormánycsapatok és a Patet Lao alakulatok gyors előrenyomulása miatt és kijelen­tette, hogy az Egyesült Államok­nak és a SEATO tagállamainak »mérlegelniük kell a megfelelő választ« és meg kell egyezniük az »ellenintézkedésekben«. Beismer­te, hogy az Egyesült Államok tá­mogatását élvező puccsisták hely­zete gvorsan romlik. Aggodalmá­nak adott kifejezést, hogy a kor­mánycsapatok és a Patet Lao- alakulatok hamarosan elfoglalják Luang Prabang királyi székvárost és Vientiane fővárost. Az amerikai elnök minden mértéktartás nélkül vádolta a Szovjetuniót,, a Kínai Népköztár­saságot és a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságot, hogy beavat­koznak. Laoszban, de a továbbiak­ban kénytelen volt bevallani, hogy erről nem állnak rendelke­zésére semmiféle bizonyítékok. Fenyegetéseinek mérséklésére Kennedy arról beszélt, hogy az Egyesült Államok hajlandó »bé­kés megoldásról« tárgyalni. Eb­ben az összefüggésben Kennedy támogatta az angol úgynevezett háromlépcsős tervet, amelyet jegyzék formájában csütörtökön hoztak a szovjet kormány tudo­mására. gében azonban szólamokat és igen csekély konkrétumot tartal­maz. Stevenson, az amerikai ENSZ- küldöttség vezetője a politikai bi­zottság csütörtöki ülésén mondott beszédében szintén nem tett egyebet, mint szépen hangzó sza­vakkal megígérte az .afrikai né­peknek, hogy az Egyesült Álla­mok által javasolt ENSZ-prog- tam segíti majd őket a felemelke­dés útján. A következő felszólaló Wachu- ku, a nigériai küldöttség vezetője volt. Wachuku, akit az afrikai or­szágok politikai jobboldala egyik vezetőjének tekintenek, élesen tá­madta az Egyesült Államokat, ami óriási meglepetést keltett. Hangoztatta, hogy csalódott az amerikai javaslatban és Steven­son beszédében, mert azt várta, hogy az Egyesült Államok konk­rét programot terjeszt a politikai bizottság elé. A nigériai küldött hangsúlyoz­ta, hogy Afrikának vissza kell kapnia valamit abból, amit tőle elraboltak és erre — viták helyett — konkrét javaslatokat kell ki­dolgozni. A nigériai küldött után ismét Stevenson szólalt fel és azt állí­totta, hogy az Egyesült Államok szívesen elfogad bármilyen afri­kai kezdeményezést ebben az ügyben. Csütörtökön délelőtt összeült a közgyűlés különleges politikai bi­zottsága is, hogy folytassa a vitát a délafrikai kormány fajüldöző politikájáról. Szoboljev, a Szovjetunió képvi­selője rámutatott, a Délafrikai Unió kormánya figyelmen kívül hagyta az ENSZ-közgyűlés ismé­telt felhívásait, hogy kezdjen tár­gyalásokat Indiával és Pakisztán­nal a Dél-Afrikában élő színesbő- rűelc helyzetéről. A szovjet kül­dött emlékeztetett a múlt évi vé­res incidensekre és hangsúlyozta, hogy Hammarskjöld főtitkár el­tűri a Délafrikai Unió kormányá­nak az ENSZ-szel szemben tanú­sított kihívó magatartását. Az ENSZ-nek kötelessége meg­tenni a szükséges intézkedéseket a fajüldöző politika és az elnyo­más megszüntetésére — hangoz­tatta Szoboljev és bejelentette, hogy a Szovjetunió a 14 ország határozati javaslata mellett sza­vaz, bár az abban foglalt intézke­déseknél erélyesebb rendszabá­lyokat tart szükségesnek. Mint ismeretes, 14 ország — Af­ganisztán,, Etiópia, Ghana, Indo­nézia, Irán, Irak, Mexikó, Nigé­ria, a Fülöp-szigetek, Szaud-Ara- bia, Tunézia, az Egyesült Arab Köztársasági Venezuela és Jugo­szlávia — határozati javaslatban sürgette, hogy a Délafrikai Unió kormánya mielőbb kezdjen tár­gyalásokat Indiával és Pakisztán­nal a Dél-Afrika területén élő színesbőrűek helyzetéről. Az Egyesült Államok közvetlen beavatkozással fenyegetőzik Laoszban Bangkok (MTI), Csütörtökön a 'aoszi lázadók „hadügyminisztere” is megerősítette, hogy a hazafias erők folytatják sikeres előrenyo­mulásukat. Muong Kassy stra­tégiai fontosságú város elfogla­lása után két oldalról indítanak támadásokat Luang Prabang irá­nyába. Mint az UPl megjegyzi, a Vientianetól 100 mérföldnyire északra fekvő Moung Kassy el­foglalása azt jelenti, hogy a lá­zadó kiikk elvesztette ellenőrzé­sét a Vientianét Luang Prabang- gal összekötő igen fontos ország­út felett. A laoszi lázadók katonai ku­darca miatt aggódó amerikai kor­mánykörök és sajtójuk egyre fe­nyegetőbb hangokat hallatnak és nyíltan közvetlen katonai be­avatkozással fenyegetőznek. Az AP amerikai hírügynökség jelen­tésében emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államoknak és ázsiai szövetségeseiknek milyen mozgó­sítható katonai erejük van Laosz közelében. Ismerteti White tá­bornoknak, a Csendes-óceáni ame­rikai csapatok parancsnokának nyilatkozatát. A tábornok kije­lentette, hogy az Egyesült Álla­mok Csendes-óceáni hadseregéből néhány óra alatt 1500 ejtőernyőst tudnak eljuttatni Laoszba: az Okinawán állomásozó amerikai katonákat két órán belül, a Hawaii-szigetén állomásozó ame- .rikai haderő tagjait pedig 12 órán belül Laoszba tudnák szál­lítani. Az AP a tábornok nyilatkozatá­nak ismertetése után még meg­jegyzi, hogy a Csendes-óceán tér­ségében 400 000 amerikai katona. 3400 repülőgép és 400 hadihajó áll készenlétben. Hasonló fenyegető hangnemben ír az amerikai katonai erők ké­szenlétéről a New York Herald Tribune is, amely emlékeztet rá, hogy Hongkongból a Laosz körüli vizekre irányították az amerikai hadiflotta több egységét és az Egyesült Államokban lévő támasz­pontokról csapatszállító repülőgé­peket küldtek Fülöp-szigeti tá­maszpontokra, amelyekről Vien­tianét öt óra alatt lehet megköze­líteni. Nehru indiai miniszterelnök Harriman amerikai vándornagy­követtel folytatott csütörtöki meg­beszélésén sürgette az Egyesült Államokat, hogy járuljon hozzá a háromtagú laoszi nemzetközi el­lenőrző bizottság mielőbbi össze­hívásához. Mint a Reuter közli, Harriman szerdán találkozott Souvanna Phouma laoszi miniszterelnökkel is, miután az eredeti tervtől elté­rően csütörtökön este nem utazott el Uj-Delhiből. Az angolai helyzet az ENSZ közgyűlése elé kerül s ezzel lehetőség nyílik arra, hogy a portugál gyarmat népe meginduljon a függetlenség felé éezető úton. Portugália kono­kul tiltakozott az angolai hely­zet megvitatása ellen, nem átal­lott olyari kijelentéseket tenni-, hogy Angola Portugáliának ten­gerentúli területe, s a színesbő­rűek egyenlő jogokat élveznek a fehérekkel. Mindebből azon­ban egy szó sem igaz. Az ango­lai hazafiak évek óta roppant erőfeszítéseket tesznek, hogy lerázzák a portugál gyarmati uralmat, s a portugál hatóságok önkénye és véres terrorja sem tudta megakadályozni az ango­lai hazafiak egyre erőteljesebb szabadságtörekvéseit. Mi is a valódi helyzet Ango­lában? Ismeretes, hogy Galvao kapitány a Santa Maria hőse, aki korábban Angola gyarmati főfelügyelője volt,' már 1947- ben leleplezte az ott uralkodó embertelen állapotokat. Galvaot akkor előbb három évi, majd 15 évi börtönbüntetésre ítélték. Galvao ezután nyílt levelet in­tézett a fasiszta Salazarhoz, amelj'ben kemény szavakkal bélyegezte meg a diktátor gyar­mati politikáját. Kritikátlan, ellenőrizetlen és embertelen po­litikának nevezte, ami a két portugál gyarmaton, Angolában és Mozambiqueben történik. »Támogatod és büntetlenséget nyújtasz azoknak a hivatalno­koknak, akik a feketékkel ke­reskednek. Látszólag keresztény törvényeid segítségével olyan kényszermunka-rendszert tar­tasz fenn az afrikai provinciá­kon, mely rosszabb a rabszol­gaságnál« — írta Galvao kapi­tány nyílt levelében. De hason­ló hangnemben számoltak be angolai tapasztalataikról az ott járt nyugati újságírók is, akik közül idézzük Sulzbergernek, a New York Times munkatársá­nak szavait: »Portugália azt ál­lítja, hogy Angola és Mozam­bique lakosságát integrálta oly­módon, hogy Portugália provin­ciáinak deklarálta és a művelt négerek asszimilálásának poli­tikáját követte. A baj csak az, hogy ezt az integrációt észreve­hetetlenül csekély mértékben hajtották végre«. Afrika, a fekete földrész, az utóbbi időben az érdeklődés előterébe került, s a korábbi gyarmati uralomnak ma már csak néhány nyoma találháíó meg ezen a hatalmas és gazdag földrészen. Mint Nkrumah, Gha na elnöke, egyik nemrégen el­mondott beszédében kijelentet­te, egyetlen afrikai sem törő­dik bele, hogy a gyarmati rend­szernek bármilyen formája to­vább éljen Afrikában. Az afri­kaiak következetesen és el­szántan, dacolva minden- rend­őri terrorral, harcolnak szabad­ságukért, s természetes, hogy a szabadságmozgalmak a portu­gál gyarmatokat sem kerülik el. Miért ragaszkodnak a portugá­lok Angolához? Itt is, mint a vele szomszédos Kongói Köz­társaság területén hatalmas uránium-lelőhelyek vannak, s jelentős rézbányákkal, valamint kőszénbányákkal rendelkezik az ország. Ugyanakkor a közép­kori rabszolga-intézmény fenn­tartása szinte korlátlan meny- nyiségű ingyen munkaerőt biz­tosít a gyarmatosítóknak. A világ azonban felfigyelt mindarra, amit Salazar fasiszta diktatúrája Angolában csinál. Az angolai kérdés ugyanis sem­miképpen nem Portugália bel­ügye. Ezt bizonyítja az ENSZ közgyűlésén lezajlott szavazás is, amikor az angolai helyzet napirendre tűzése mellett 79 küldöttség szavazott, s ellene mindössze Spanyolország, és a fajüldöző politikájáról hirhedt Délafrikai Unió mert csak sza­vazni. Az angolai kérdés tehát az ENSZ-közgyűlés elé kerül, s nem kétséges, hogy azt a szí­vós harcot, amit az angolai ha­zafiak hosszú idő óta folytat­nak hazájuk szabadságáért, si­ker fogja koronázni. A Francia Kommunista Párt felkészül a megyetanácsi választásokra Párizs: (MTI) A Francia Kom- J falvak kisembereinek vásárlóere­munista Párt politikai bizottsága deklarációt adott ki a június 4-re és 11-re kitűzött megyetanácsi vá­lasztások előkészítéséről. Megálla­pítja, hogy a januári népszava­zás után ez lesz az első országos horderejű választás, a megyeta­nácsi választások így nagy poli­tikai jelentőségűek. A választás lehetővé teszi a franciáknak, hogy megnyilatkozzanak a de­gaulleista politikáról, kifejezzék véleményüket a különböző pártok álláspontjáról és az ország előtt álló nagy problémák megoldására tett javaslataikról. A Francia Kommunista Párt politikai bi­zottsága leszögezi, hogy a sze­mélyi hatalom rendszerének gaz­dasági és szociális politikája a nagytőke számára újabb kiváltsá­gokat és óriási profitot hozott, ugyanekkor pedig egyre csök­kenti a dolgozók, a városok és a A francia sajtó Ferhat Abbasz beszédéről Párizs (MTI). Ferhat Abbasz­nak, az Algériai Köztársaság ide­iglenes kormánya elnökének csü­törtökön a tuniszi rádióban el hangzott beszédét bőven kom­mentálja a péntek reggeli pá­rizsi sajtó. A szélsőjobboldalt felpaprikázta pontos képet adott az eviani tár­gyalások megkezdésének előesté­jén az algériai álláspontról. A lap rámutat arra is, hogy az algériai kormányelnök beszéde megerősíti a francia kommunisták elemzé­sét: ha a közvetlen és előfelté­telek nélküli tárgyalások gondo­az algériai kormány elnökének patának elfogadása a béke erői­őszinte beszéde. A Párisién Liberé például így ír: az FLN a tár­gyalások előtt nem hajlandó le­tenni a kést a ruhatárba, sőt az algériai kormány „késsel a szá­jában” akar tárgyalni... A baloldali sajtó kiemeli Ferhat Abbasz megnyilatkozásának vilá­gos voltát. Az Humanité hangoztatja, hogy Ferhat Abbasz beszéde hű és nek nagy sikerét és a degaulleista hatalom meghátrálását jelenti is, változatlanul az a helyzet, hogy de Gaulle kormánya nem szánta el magát az önrendelkezés lojá­lis alkalmazására; a monopóliu­mok érdekeit képviseli, s ezért megsokszorozza követelményeit, különösen a katonai • támasz­pontok és Szahara kincseit ille­tően, jét. A népi tömegek nyomására a degaulleista -kormány rákénysze­rült arra, hogy tárgyalásokba bo­csátkozzék az Algériai Köztársa­ság ideiglenes kormányával. A kommunisták annyival is inkább üdvözlik ezt az első ered­ményt, mivel a háború kezdete óta harcoltak a tárgyalások ki­kényszerítéséért. De fennállanak még az akadályok — figyelmez­tet a Francia Kommunista Párt politikai bizottsága—a monopóliu­mok megpróbálják megvédeni gyarmatosító érdekeiket. A kom­munista párt ezért szólít fel a nép egységes akciójának fokozá­sára, hogy a tárgyalások sikerre vezessenek és elvezessenek a gyilkos háború befejezéséhez. A továbbiakban rámutat a deklaráció, hogy az egész ország­ban növekszik az elégedetlenség. A legutóbbi sztrájkok, tüntetések tanúskodtak erről. A megoldás egy igazán demokratikus rend­szer megteremtésében rejlik. En­nek a rendszernek hitelesen nem­zeti politikát kell folytatnia. A Francia Kommunista Párt megszövegezte a demokrácia megújhodását és helyreállítását célzó programját és a választási kampány idején ezt a programot széleskörű vitára bocsátja. A kommunisták a megyetanácsi vá­lasztások kampányával egyidőben folytatják 16. kongresszusuk elő­készítését. A választási kampány­ban is erőfeszítést tesznek a párt megerősítésére, új tagok toborzá­sára, új pártsejtek kialakítására, országos gyűjtést is indítanak a választási kampány sikerének biztosítására. A párt politikai bizottsága közli, hogy a megyetanácsi vá­lasztások első fordulójában min­den járásban állítanak kommu­nista jelöltet,

Next

/
Thumbnails
Contents