Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-03 / 53. szám
ÍOLNA MEGYEI NEPŰJSAO TTOl. március 3. Mobutu martalócai folytatják garázdálkodásaikat Leopoldville: (MTI) Kongóban a helyzet lényegében változatlan és a hírügynökségek nem jelentenek nagyobb csapatmozdulatokat. A hatalombitorló Mobutu parancsnoksága elhatározta, hogy a törvényes kongói kormány egységeinek az egyenlítői tartomány keleti vidékein történt előrenyomulása miatt csapaterősítéseket vezényel Ingende városába. Az első Mobutu-féle század elindítása Coquilhatville városában Mo- butu-ellenes tüntetést váltott ki. Mobutu martalócai egyébként folytatták garázdálkodásaikat és fékezhetetlen hordák módjára mindenütt rabolnak, fosztogatnak, erőszakoskodnak. Szerdán Mobutu ejtőernyősei feltartóztattak egy ENSZ-teher- gépkocsit. leráncigálták róla az ENSZ kötelékeihez tartozó két tunézai katonát, majd lefegyverezték és összeverték őket. Az egyenlítői tartományban három malájföldi ENSZ-katonát fegyvereztek le és összevertek. A puccsista Mobutu martaló- cairól az Uj Kína és a PAP hír- ügynökség érdekes részleteket közöl. Kiderült, hogy ezek a hordák a világ legjobban fizetett zsoldosai. Egy káplárnak Mobu- tuék 100 amerikai dollárt fizetnek havonta. Még e példátlanul magas zsold ellenére sem tudják azonban növelni e martalócegy- ségek harci szellemét. Az Uj Kína hírügynökség jelentése szerint egyre több hír érkezik arról, hogy Mobutu csapatai nem hajlandók harcbaszállni a törvényes kongói kormány egységeivel. Erre vall a Kaszavubu—Mobutuklikk egyre gyakoribb rádiófelhívása is, amelyben katonai szolgálatra próbálják rábírni a kongóiakat. Mint AFP-jelentés közli, Kazadizsnu a Leopodville-i »hadügyminisztérium« főbiztosa szerdán rádión szólította fel a tartalékosokat, hogy haladéktalanul jelentkezzenek szolgálatra. Brüsszelben szerdán nyilvánosságra, hozták a belga kormány levelét az ENSZ-főtitkárhoz. A belga kormány arcpirító leereszkedéssel adja az ENSZ tudtára, hogy »hajlandó együttműködni« a határozat végrehajtásában. Ezután igyekszik elhitetni, hogy Kongóban nincsenek tekintélyes számban belga katonai, valamint úgynevezett katonai és polgári szakértők és ezért ilyen személyeknek a határozat értelmében Kongóból történő eltávolításáról az ENSZ főtitkárának feladata tárgyalni a »kongói hatóságokkal«. Ismeretes, hogy ezek a »hatóságok« a belgák kongói ügynökei, akik a belga tanácsadók« egész hadának irányításával működnek, s nagyon jellemző a londoni Times értesülése, amely szerint a szakadár Csőmbe ellenőrzése alatt lévő katan- gai területen sok kulcspozíciót belgák töltenek be. Az angol lap különtudósítója azt írja, hogy jelenleg már több mint 35 000 belga van Katangában, jóllehet augusztusban számuk csak 23 000 volt. A Csombe-féle csendőrségben szolgálatot teljesítő 400 európai túlnyomó többsége szintén belga. A levél megemlíti, hogy »néhány« belga katona még van a Kamina és Kitona kongói támaszpontokon és bejelenti, hogy ezek a csapatok március 15-ig elhagyják állomáshelyüket, de a »kongói hatóságoknál foglalkoztatott« katonai személyek hazarendelésére csak ígéri, hogy intézkedéseket tesz. Végül a levél bejelenti, hogy a belga kormány »felkéri majd« a Kongóba zsoldosnak szegődött belgákat a hazatérésre és később intézkedik, hogy megszűnjék ilyen zsoldosok toborzása Belgium területén. New York-i jelentés szerint az ENSZ kongói tanácsadó bizottsága szerdán háromórás bizalmas megbeszélésen vitatta meg azt a levéltervezetet, amelyben ismét fel akarja hívni Belgiumot, tegyen eleget a Biztonsági Tanács idézett határozatából a reá háruló feladatoknak. Az ENSZ kongói »békéltető bizottsága« — amely, mint ismeretes, Genfben készíti el kongói munkájáról beszámoló jelentését — szerdán közleményt adott ki. A nyilatkozat cáfolja a bizottság álláspontját elferdítő sajtójelentéseket és megállapítja, hogy Kongó alkotmánya értelmében a kongói kormánynak megbízást kell kapnia mind a parlamenttől, mind a szenátustól, tehát az Ileo-kormány is csak a parlament két háza megbízatásának birtokában tekinthetné magát az ország törvényes kormányának. — Ismeretes, hogy Kaszavubu elnök a parlament megkerülésével alakított álkormányt Ileo vezetésével. Jól tájékozott ENSZ-körök szerint az ENSZ főtitkára érintkezésbe lépett Malgas Köztársaság kormányával és felkérte küldjön csapatokat az ENSZ kongói rend- fenntartó erői létszámának növelésére. Jelentések szerint a jugoszláv ENSZ-küldöttség utasítást kapott, hogy a baráti ENSZ-küldöttsé- gekkel együtt állapítsa meg, milyen formában tegyenek újabb lépést, amely biztosítaná, hogy Belgium végrehajtja a Biztonsági Tanács kongói határozatát. Antoine Gizenga táviratot intézett A. Zawadzkihoz, a Lengyel Népköztársaság államtanácsának elnökéhez, s közölte, hogy a Kongói Köztársaság kormánya Antoine Avessit nevezte ki a Kongói Köztársaság varsói nagykövetévé. A kongói nép — írja Gizenga — hálás a lengyel népnek azért az erkölcsi támogatásért, amelyet a függetlenségért és szabadságért vívott nehéz harcában nyújt számára és úgy véli, hogy a diplomáciai viszony megteremtése sarkköve lesz a két ország őszinte, szilárd és gyümölcsöző barátságának. Közös közlemény a rabati tanácskozásról Rabat: (MTI) II. Hasszán marokkói király, Burgiba tunéziai elnök és Ferhat Abbasz, az algériai ideiglenes kormány miniszterelnöke rabati tanácskozásairól csütörtökön reggel közös közleményt adtak ki, amely követeli, hogy Franciaország mielőbb kezdjen közvetlen tárgyalásokat az algériai ideiglenes kormánnyal az algériai szabadságharc befejezéséről. A közlemény a többi között megállapítja: A három észak-afrikai kormányfő az algériai probléma legutóbbi fejleményeit figyelembe véve úgy véli, hogy semminek sem szabad akadályoznia a francia kormány és az algériai ideiglenes kormány közvetlen tárgyalásait. Ezeknek a tárgyalásoknak a gyarmati uralom teljes megszüntetése alapján kell megteremteniük Algéria függetlenségét. A közlemény szerint a rabati tanácskozáson átfogó eszmecserét folytattak az algériai problémáról, miután meghallgatták Burgiba beszámolóját de Gaulle francia elnökkel folytatott tárgyalásairól. A közös nyilatkozat végül hangsúlyozza, e magasszintű megbeszélés alkalmából a mohamedán vezetők megerősítették azt az elhatározásukat, hogy megteremtik a nagy Maghrebet (Észak-Afrika politikai és gazdasági szövetségét — a szerk.) és örömmel állapítják meg, hogy már eddig is tapasztalható haladás ebben az irányban. Minisztertanács Párizsban A francia kormány kész tárgyalásokra az FLN vezetőivel Párizs (MTI). A francia kormány szerdán minisztertanácsot tartott. De Gaulle beszámolt Burgiba tunéziai elnökkel hétfőn folytatott tanácskozásáról és ismertette álláspontját az algériai kérdésben. Terrenoire tájékoztatásügyi miniszter a kormány ülése után újságíróknak kijelentette, hogy Franciaország hajlandó „minden előzetes feltétel nélkül tárgyalni a főbb algériai politikai szervezetekkel az önrendelkezés megvalósítására megtartandó népszavazásról” és e politikai szervezetek között a miniszter első helyen említette az FLN-t. A miniszter szerint De Gaulle tábornok közölte Burgiba elnökkel, hogy „Franciaország kész a különböző algériai politikai irányzatokkal, nevezetesen az FLN-nel megvitatni az algériai önrendelkezés feltételeit”. A Rambouillet-ben hétfőn tairtott tanácskozáson de Gaulle hangoztatta, hogy „Algéria jövőjét egyetemes választójog alapján, csakis maguknak az algériaiaknak kell eldönteniök”. Mint az AP tudósítója rámutat, a francia kormány eddig ahhoz a feltételhez kötötte az FLN vezetőivel való tárgyalások megkezdését, hogy előzőleg állapodjanak meg az algériai tűzszünetben. A francia Minisztertanács szerdán több határozatot hozott Algériáról. így elrendelte, hogy rendőrprefekturát kell létesíteni Algírban és Oranban. Eddig Párizs volt az egyetlen francia város, amely saját rendőrprefektu- rával rendelkezett. A kormány elhatározta, hogy »Algériában a jövőben a polgári hatóságok jóváhagyása nélkül nem lehet olyan intézkedéseket hozni, amelyek magánszemélyek szabadságát érintik«. A minisztertanács végül jóváhagyta a fegyveres erők minisztériumának átszervezéséről szóló terveket. Kennedy problémái és reményei Walter Ulbricht beszéde a KGST ülésszakán részt vevők tiszteletére adott fogadáson Berlin (TASZSZ). Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke beszélt a fogadáson, amelyet szerdán rendeztek a KGST berlini ülésszakának részvevői tiszteletére. Walter Ulbricht hangsúlyozta: ez az ülésszak, amelyet a történelmi nevezetességű moszkvai értekezlet után hívtak össze, nagy jelentőségű a tanács egész további munkájában, mert a moszkvai értekezlet után a KGST feladatai még nagyobbak lettek A Német Demokratikus Köztársaság — folytatta Ulbricht — rendkívül bonyolult- gazdasági viszonyok közepette harcol a bonni militaristák ellen, a béke biztosításáért. E harc nehézségét mindennél jobban megmutatja, hogy a nyugatnémet monopóliumok gazdasági ereje az amerikai támogatás miatt ma nagyobb, mint a fasizmus idején volt. Nyugat-Németországban a toké jelentős koncentrációja valósult meg. Az Egyesült Államok után Nyugat-Németországnak van a legnagyobb arany- és valutakészlete a kapitalista világban. Nyugat-Németországnak a NDK-hoz viszonyítva lényegesen kedvezőbbek a feltételei gazdaságának fejlesztésére: a Német Szövetségi Köztársaság rendkívül gazdag nyersanyaglelőhelyekkel rendelkezik, Németország hagyományos iparvidékei Nyugat-Németország területén helyezkednek el. Annál jelentősebbek azok a sikerek, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói a maguk ereiéből elértek a Német Szocialista Egységpárt vezetésével — hangsúlyozta Ulbricht. — A Német Demokratikus Köztársaság ma a világ első tíz ipari hatalma között van. A Szovjetunió után az NDK a szocialista tábor legfontosabb gép'záilítója. Walter Ulbricht hangsúlyozta: nagy jelentőséggel bír az a tény, hogy a KGST-ben tömörült valamennyi állam kidolgozta 1965-ig terjedő, egybehangolt népgazdasági tervét és a 3. ülésszak ajánlásának megfelelően most készíti el az 1980-ig terjedő távlati vezértervét. A szocialista tábor ebben az időszakban — mondotta Ulbricht — a munka termelékenységének színvonalát tekintve minden döntő iparágban felülmúlja majd a legfejlettebb kapitalista országokat és megteremti a szocialista országokban a termékbőség anyagi és technikai alapját. Nagy jelentősége van annak, hogy a KGST a moszkvai értekezlet történelmi nevezetességű döntéseiből kiindulva kidolgozza országaink nemzetközi együttműködésének legésszerűbb formáit és módszereit és indítványait haladéktalanul megvalósítják a tanács tagállamaiban — hangsúlyoz" ta a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára. Walter Ulbricht befejezésül köszönetét mondott a szocialista országoknak és különösen a Szovjetuniónak, valamint a KGST- nek azért a segítségért, amelyet az NDK gazdasági fejlesztéséhez nyújtottak. Az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Kennedy elnök szerdai sajtóértekezletének érdekes mozzanata volt, hogy az elnök, bár nem cáfolta, de nem is vállalta: lényegében elhatárolta magát leszerelési főtanácsadójának, John Mccloy-nak február 25-i nyilatkozatától. Mccloy akkor »jelszónak« nevezte és megvalósíthatatlannak mondotta Hruscsov javaslatát arról, hogy az általános és teljes leszerelést négy év alatt valósítsák meg. Kennedy most kijelentette: Mccloy nem nyilatkozhatott az USA leszerelési politikájáról, mert ennek irányvonalát még nem állapították meg. Az elnök hangoztatta, hogy körülbelül nyárig még eltart, amíg a leszerelési kérdés tanulmányozása befejeződik. Addig is — mint ismeretes — megkezdik a tárgyalásokat az atomfegyverkisérletek megszüntetéséről. A Washingtonban tárgyaló angol leszerelési küldöttség és az amerikai leszerelési bizottság között állítólag megállapodás jött létre közös angol-amerikai platform tekintetében. Az amerikai leszerelési bizottsághoz közelálló körök értesülései szerint az angol és az amerikai bizottság megállapodott abban, hogy milyen javaslatokat tegyenek a Szovjetuniónak Genfben. A többi között állítólag hajlandók az ellenőrzések számának »lényeges« csökkentésére. Az értesülések szerint most úgy vélik, meg lehetne egyezni a szovjet és az amerikai javaslatban szereplő ellenőrzési számok közötti valamilyen középértékben. Kennedy elnök a szovjet-amerikai viszony alakulásával kapcsolatban azt mondotta, hogy valószínűleg több hónapig tart, amíg megállapíthatja, hogy milyen megegyezés jöhet létre a Szovjetunióval. Az elnök kijelentései megerősítették azt a más forrásokból Ciprus szigete felett rajtolt a Venus-rakéta Prága: (MTI) Dr. Vladimir Guth docens, a Csehszlovák Tudományos Akadémia asztronómiai társaságának tagja kijelenda vasárnapi számában adatokkal. A csehszlovák sok számítása szerint a rakétát, amely a bolygóközi állomást ke közölt tudótette, hogy a Csehszlovák Tudó- ringési pályájára vitte, február mányos Akadémia csillagászati intézetének munkatársai a Venus-rakéta kilövése után azonnal megkezdték a szovjet bolygóközi állomás pályájának kiszámítását. Számításaik eredménye megközelítően egyezik a moszkvai Prav12-én 3.30 órakor (moszkvai idő szerint) lőtték fel és egy körforgás után, néhány perccel öt óra után Ciprus-sziget feletti pontban rajtolt a rakéta a Venus térsége felé. származó értesülést, hogy az Egyesült Államok kormánya még nem tudott határozni arról, milyen lépéseket tesz a legfontosabb nemzetközi kérdésekben, mint amilyen a leszerelés és a szovjet-amerikai viszony. Kennedy mindenekelőtt puhatolózik a szovjet álláspont felől. Jelenleg éppen azt várja, milyen jelentést kap Moszkvából, Thompson nagykövettől, aki az elnök levelét vitte magával. Valószínűnek tartják, hogy diplomáciai úton több hónapos tárgyalásokra kerül sor, mielőtt az Egyesült Államok véglegesen elhatározza politikájának irányvonalát e fontos nemzetközi kérdésekben. Ezt az időt arra akarják kihasználni, hogy egyrészt hozzálássanak a belső megoldatlan, főleg gazdasági kérdések rendezéséhez, másrészt pedig megerősítsék az Egyesült Államok pozícióit és betömjék a réseket saját szövetségi rendszerükön. Ez természetesen nagyon nehéz feladat. Komoly ellentétek vannak aközött, hogy egyrészt a NATO-t megerősítsék másrészt Afrikában is megjavítsák az Egye sült Államok pozícióját. Ez megmutatkozott a sajtóértekezleten is, amikor Kennedy védelmébe vette Gilliams helyettes külügyi államtitkárt akinek hangzatos nairobi kijelentéseit az afrikai népek jogairól az angol gyarmatosítók túlságosan komolyan vették és felzúdultak ellene. Afrika most különlegesen érdekli az amerikai kormányt. Nehéz problémát jelent az Egyesült Államok számára például a kongói kérdéssel kapcsolatban az, hogy vajon milyen álláspontot foglaljon el Belgiummal szemben? Nehéz igazat adni a belgáknak, s egyúttal megvédeni Hammarskjöld főtitkárt is közben azt bizonygatva az afrikai országoknak, hogy az Egyesült Államok a barátjuk és »antikolonialista« politikát folytat... Ezzel függ ösz- sze valószínűleg az a látogatás is, amelyet szerdán Belgium Egyesült Államok-beli nagykövete tett Rusk külügyminiszternél. Ellentétekkel birkózik Kennedy a latin-amerikai államokban, ahol Brazília, Ecuador és más latin- amerikai országok a jelek szerint nem helyeslik az Egyesült Államok Kubával szemben folytatott politikáját. Kennedy arra számít, hogy mindezeket a kérdéseket nyugvópontra hozhatja néhány hónapon belül és utána már nagyobb erőket mutathat a Szovjetunióval való tárgyalásokon. Kérdés, hogy a valóság igazolni fogja-e az amerikai elnök reményeit.
