Tolna Megyei Népújság, 1961. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-18 / 66. szám

i®fl. március 18. TOT, VA MFfiTFI VfiPtt.lSAG Sikereinkben a nők jó munkája is benne van, velük vállvetve értük el Kommunista nőaktíva Szekszárdion Első alkalommal került sor az ellenforradalom óta arra, hogy az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága tanácskozásra hívta ösz- sze a kommunista asszonyokat. Az aktívaülés célja egyrészt az volt, hogy értékelje megyénk asszonyainak helyzetét, tevékenységét'. Másrészt a megváltozott körülményeknek megfelelően meghatároz­ták azokat a tennivalókat, amelyek a közeljövőben a kommunista asszonyokra várnak. Az aktívaülés elnökségében helyet foglalt Prantner József elv­társ, a megyei pártbizottság első titkára, Ribánszki Róbert elvtárs, a pártközpont politikai munka*ársa, Szigeti János elvtárs, a PTO vezetője, Takács Mihályné, a nölonács megyei titkára. Beszámolót Háromházi Jánosné, a megyei pártbizottság politikai munkatársa mondott. A beszámolóból A felszabadulás, a proletárdik­tatúra hazánkban is megteremtet­te a nők egyenjogúságát. A nők a társadalom egyenrangú tagjaiként élnek, dolgoznak, vezető funk­ciókat töltenek be. Megyénkben három országgyűlési képviselő, 17 női párttitkár, 11 megyei és 416 járási, illetve községi tanácsta­gunk van. öt községben nő a ta­nácselnök, 13 községben a tanács titkára nő, A vezető beosztásban lévő asz- szonyok becsülettel felelnek meg a dolgozóktól kapott megbízásuk­nak. Lelkesen, odaadóan dolgoz­nak. Dolgoznak az üzemekben, helytállnak a termelésben. Mun­kájukat elismerik. Hegyi Ferenc- né és Baranyai Józsefné simon- tornyai bőrgyári nődolgozók a nőnap alkalmával kapták meg a Könnyűipar Kiváló Dolgozója ki­tüntetést. Megyénkben befejezték a me­zőgazdaság átszervezését. Az át­alakulásnak különösen igen nagy a jelentősége a parasztasszonyok szempontjából. A közösben vég­zett munka alapján a nő önálló keresettel bír. Ez felszabadulttá magabiztossá teszi. Részt vállalnak az asszonyok a társadalmi munkából is. Dolgoz­nak a szülői munkaközösségek­ben, az üzemekben a szakszerve­zeti nőbizottságok, a falvakban a nőtanácsok irányításával. Tanul­nak a nők politikai tanfolyamo­kon, a dolgozók esti iskoláján, is­meretterjesztő előadásokon és szaktanfolyamokon. Politizálnak, segítik a pártszervezetek munká­ját, de vannak olyan tapasztala­tok is, hogy a férfiak nem min­denhol veszik szívesen, ha a nők beleszólnak a politikai kérdések­be. Több helyen van olyan véle­mény a pártvezetők részéről, nem érdemes nőket felvenni a pártba, mert úgy sem tudnak pártmun­kát végezni. A beszámoló a fen­tiekből kiindulva határozta meg a tennivalókat. Lelkesedés jellemezte a kom­munista nők aktíváját és ezt tük­rözték a tartalmas felszólalások. Szabó Sándorné: — A kommu­nista nőktől azt várja a párt, hogy az élet minden terültén tűnjenek ki munkájukkal, maga­tartásukkal. Legyenek bátor szó­szólói a párt politikájának. Ta­nítsák meg környezetüket hinni abban, hogy a kommunisták az emberiség életének szebbé-jobbá tételén fáradoznak. Nekünk, kommunista nőknek egy hitvallá­sunk legyen, az amit a pártunk hirdet, megteremteni itt a földön a dolgozók mennyországát. Gyorsok Istvánná: — Mi, kom­munista asszonyok minden mun­kából kivesszük részünket, le­gyen az mezőgazdasági termelő, politikai, vagy társadalmi mun­ka. Községünkben, Mázán meg­alakítottuk a kultúrbizottságot a különböző rendezvények össze­hangolására. Rendeztünk színvo­nalas kultúresteket, családias KISZ-esküvőt, névadó ünnepséget a közösség összefogásával. Heiszler Mihályné: — A oaksi Vörös Sugár Tsz-ben jó munkát" végzünk mi, asszonyok. A terüle­tet az idén is egyénekre osztjuk fel, ezt látjuk a legalkalmasabb­nak arra, hogy földjeink V>1 meg legyenek művelve és nagyobb ter­melési eredményeket érjünk el. Gyenei Istvánná: — Termelő­szövetkezetünkben, a dombóvári Alkotmány Tsz-ben befejeződött az ezüstkalászos tanfolyam. A jó eredményt elérőket munkacsapat­vezetőknek választottuk meg. A harminc ezüstkalászos gazda kö­zött szép számmal vannak nők. Az idei évben a közösben 20 000 pecsenyecsibét nevelünk, a ház­táji gazdaságban pedig kacsa­hizlalással foglalkozunk a húsel­látás biztosítására. Majoros Mihályné: — Szövet­kezetünk, a németkéri Ságvári Tsz vezetősége nagyra értékeli a nők munkáját a termelésben. Jó munkánk elismerését látjuk ab­ban, hogy a közelmúltban mosó­gépet kaptunk a háztartási mun­ka megkönnyítésére. A tél folya­mán baromfinevelő tani jlyamot és szabó-varró szakkört szervez­tünk. A szakkörön ruhákat varr­tunk a bölcsődei gyermekek ré­szére. A tanácskozáson résztvevő 20') nő közül a vitában tizenhatan kaptak szót. Igen tartalmas beszé­deket lehetett hallani, bár vala­mennyi leközlésére a helyszűke miatt nem kerülhetett sor. Az aktívaülésen felszólalt Ri- h-mszki Róbert elvtárs, a párt­központ munkatársa. — A párt megyei végrehajtó bizottsága részéről helyes volt az értekezlet összehívása. Szükség van arra, hogy azokat, akik az élet sűrűjé­ben dolgoznak, időnként összehív­juk. Ennek a gyakorlati hasznán kívül érzelmi oldala is van. A gyakorlati oldala alkalmat ad a tapasztalatok kicserélésére. Az érzelmi oldalát nézve pedig je­lentősége abban van, ha az élet nehézségeket támaszt, látjuk, hogy nem vagyunk egyedül, s ez erőt ad a munkához, a harchoz. Büszkék vagyunk arra, hogy ná­lunk a nők tudnak élni egvenjo- «*** _____ ^ 60. gúságukkal, amelyet alkotmá­nyunk jogilag biztosít. Azonban a társadalmi és gazdasági vonalon az egyenjogúságért még sokat kell tenni. És azért is hasznos volt összehívni a kommunista nők tanácskozását, hogy előbbre jus­sunk az e téren meglévő hiányos­ságok kiküszöböléséhez. A vitát Prantner József elvtárs, a megyei pártbizottság első titká­ra foglalta össze, összefoglalóját az asszonyok helyeslése és tapsa kísérte. — A szocializmus építésének gyorsítása megkívánja, hogy idő­közönként női harcostársainkkal is tanácskozzunk, hisz sikereink­ben a nők jó munkája is benne van, velük vállvetve értük el. — Na^v változás állt be megvénk fejlődésében. Megyénk mezőgaz­daságában urakodóvá vált a nagy üzemi gazdaság, de hátra van még a legnehezebb és a legszebb feladat, a szocialista nevelőmun­ka, hogy az emberek gondolko­dásában, szívében is győzedel­meskedjen a szocializmus ma­gasztos eszméje. Az öntudatos ember jobban ter­mel, jobban vigyáz a közös va­gyonra, s ebben hatványozott fel­adat vár a kommunistákra. Nem elég, hogy zsebében a piroskönyv­vel valaki szólamokat hangoztas­son. Minden kommunistától azt várjuk, hogy szívével, eszével és kezével dolgozzon. Ma már van­nak szép számmal politizáló asz- szonyok, de még sok a tennivaló. A nők körében fejleszteni kell a politikai munkát. Segítsük és bátorítsuk a nőket, hogy jöjje­nek sorainkba. A nevelés olyan folyamat, amely az embert a szü­letésétől a sírig elkíséri, s ezt a feladatot a kommunistáknak vál- lalniok kell. Javaslom, hogy mai értekezletünk tanulságát min­den pártszervezetünk tűzze napi­rendre és tárgyalja meg. Nagy örömmel látjuk a nők noüHkö! fejlődését, harcosságát. Jóleső ér­zés látni azt. hogy mennyire szí­vükön viselik a szocializmus ügyét. Hassa át minden kom­munista nőt az a tudat, hogy amit a kommunisták tesznek, az szép és nemes feladat, mert az emberiség szebb, boldogabb jö­vőjéért dolgoznak. P-né Kilencven évvel ezelőtt kiáltották ki a Párizsi Kom in iánt Kilencven esztendővel ezelőtt, 1871. március 18-án reggel »Éljen a Kommün [«-kiáltásra ébredt Pá­rizs, ahonnan menekülni kény­szerült a burzsoázia. A nép ha­ragja söpörte el a népelnyomó­kat, s a forradalmi Párizs, amely a történelemben már annyiszor mutatott példát a forradalmi harcban, lelkesedésben, új típusú államot teremtett. A világon elő­ször jött létre olyan állam, amely az osztálytársadalom megszünte­tését tűzte ki feladatául. A program, amelyet megvalósí­tott — állandó hadsereg helyett a hatalom a felfegyverzett népre támaszkodott; a parlament helyé­re a néppel szoros kapcsolatban álló kommün került, amelynek tagjai szükség esetén visszahív­hatók voltak; egyesítette a tör­vényhozó és végrehajtó hatalmat; bérrendezést hajtott végre; a nyomortanyák lakóit az elmene­kült burzsoák pompásan berende­zett lakásaiba költöztette, beve­zette az üzemek munkásellenőr­zését, sőt néhány üzemet a dolgo­zók igazgatása alá helyezett, stb, — azt mutatja, hogy egy feltör.) osztály lépett a történelem szín­padára, amely egyre tudatosab­ban tör a burzsoázia hatalma el­len és kész megvalósítani azt a történelmi feladatot, amit első­nek Marx és Engels ismert fel és foglalt össze a Kommunista Kiált­ványban. A Párizsi Kommün, úgyszólván mindenki számára érthetővé tet­te, hogy mit jelent a Kommunis­ta Kiáltvány első mondata; »Kí­sértet járja be Európát — a kom­munizmus kísértete«. A Párizsi Kommün, a proletárdiktatúra 1871-ben még csak kísértet, mert a munkásosztály fejletlen, nincs forradalmi elmélettel felvértezett egységes, forradalmi harcban ta­pasztalatot szerzett párt, amely lehetővé tette volna, hogy mara­déktalanul megvalósítsa saját diktatúráját a párizsi proletari­átus. Az akkori világ valamennyi fejlettebb munkásosztálya harco­san állt ki a kommün védelméért és vállalta vele a szolidaritást. Hatalmas tüntetések, sztrájkok zajlottak le a kommün védelmé­nek jegyében. A magyar munkás­ság is, amely eddig alig tette még meg az első lépéseket az osztállyá szerveződés útján, nagyszabású tüntetések közepette éltette a vi­lág első proletárdiktatúráját. De nemcsak a nemzetközi mun­kásosztály mozdult meg, nem ma­radt tétlen a burzsoázia sem. Kü­lönösen a poroszok adtak sok se­gítséget a francia burzsoáziának, hogy úrrá lehessen a párizsi pro­letárokon. »... a régi világ dühro­hamot kapott a vörös lobogó lát­tára, mely a munka köztársasá­gának szimbólumaként a város­háza felett lengett« — írja Marx Károly, méltatva a Párizsi Kom- münt. A vörös zászlóért, munkás­hatalom kialakításáért kegyetlen bosszút állt, rémuralmat valósí­tott meg a hatalomba ismét visz- szakerült burzsoázia. Rövid né­hány nap alatt tízezreket mészá­rolt le, nem kímélve asszonyokat és gyerekeket sem. Mindössze hetvenkét napig tar­totta kezében a hatalmat a fran­cia főváros proletariátusa. Kevés idő ez, de mégis olyan gazdag ta­pasztalatot adott a nemzetközi munkásmozgalomnak, hogy ma is hasznosítja a kommunista világ­mozgalom. Évtizedekkel később is nagy­szerű tettekre serkentette a dol­gozókat a kommün emléke. Ha­zánkban például 48 esztendővel később, 1919. március 18-án or­szágszerte — többek között Tolna megyében is, Pakson — földfog­lalást hajtott végre a parasztság. A kommünárdok harca ha 1871-ben el is bukott, nem volt hiábavaló. 1917-ben az orosz pro­letárok Lenin vezetésével diadal­ra vitték a vörös lobogót, a szo­cializmus eszméjét, amely ma már világtörténelmet formáló erővé lett. K. Balog János. Tanulnak a fiatalok a dombóvári járásban Több mint 1100 fiatal jelentke­zett az ősz folyamán a dombóvá­ri járásban politikai oktatásra. A fiatalok nagy része különböző ok­tatási formák keretében folytatja tanulmányait. A tapasztalat az, hogy a legnagyobb érdeklődés az Ifjúsági akadémia előadásai iránt ! nyilvánult meg. A két helyen Hsriátli Jóisel: ARANYKALITKA ÜLJ--------------------------------­S zerencsés lehunyt szemmel hallgatta ezt a neki szánt hit­vallást. Az idomszerüzem bővítése ügyében megszületett a döntés. Az építési osztály javaslatát el­vetették, csak egy toldalék-épü­letet ragasztanak az üzemhez. Szerencsés rosszkedvűen állt fel az értekezleten az asztal mellől, ban. Júlia már kész volt a ven­Benkő a kíséretébe szegődött; — Akkor hát megegyeztünk! dégfogadás programjának további — Ne mérgelődj, öregem. Ma- — szorította meg Szerencsés ke- részleteivel is: gad is be fogod látni, hogy így zét Benkő. — A zenegépet — nagytakarí­jobb. Tévedtél, hát aztán? Azért Szerencsés amint magára ma- tás érve alatt — átvittem a vagyunk ennyien, hogy ha egy radt, tüstént felhívta Júliát. szomszédba. A házmester majd ember tévedne, együtt segítsünk — Szivecském, Benkő és a levisz néhány feltűnő bútorda­kiigazítani. Vagy azt hiszed, felesége holnaputárl este feljön- rabot és szőnyeget a pincébe, hogy csorbult a tekintélyed? nek hozzánk. Már megbeszéltem vele is. Ugyan! Hanem régen szeretnék Júlia alig válaszolt néhány Szerencsés körülnézett a szó­val amit ajánlani neked. Termé- szót. Letette a kagylót. bábán: szetesen tőled függ, én csak Szerencsés alig várta, hogy ha- — Ezt a szőnyeget okvetlenül megteszem a javaslatomat. A fe- zakerüljön. Júlia ezzel fogadta: vitesd le. És ezt az állólámpát is. leségem is régóta unszol már, — Tudod, hogy most a tűzzel Hát ezzel az ólomkristály kész­hogy menjünk el egyszer hozzá- játszol? lettel mi lesz? tok, meg hát én is szeretném — Nem tudtam kitérni! — le- — Ez az örökségem. Remé­egyszer úgy igazán kibeszélget- gyintett kedvetlenül Szerencsés, lem, a párttitkárodnak így nem ni magamat veled, de zavartala- — Hát jó. Mindent elintéztem, fog szemet szúrni. És meg kell nul. És az otthonodra is kíváncsi Hány órára jönnek? Hét felé? szépen, ügydsen magyarázni, vagyok. Rendben. A lány holnap szabad- hogy mi még a falatot is kispó­Szerencsés nyájas mosolyt erői- napra megy. Majd én főzök. roljuk a szánkból, csakhogy tetett magára és amilyen szívé- — Te? Na hiszen! — tréfál- szép otthonunk legyen. Az ilyen lyesen csak tudta invitálta Ben- kozott Szerencsés — és ugyan mániát nem tiltja a szocializmus, kőt: mit? A bútorok nagy részét apuéktől — Hát persze, ez nagyon jó — Csak nem gondoltad, hogy kaptam slussz. És figyelmeztet- lesz, pajtás! Ó, Júlia is hányszor bankettet rendezünk a barátod- lek János, hogy semmiféle szen- nógatott már s én szamár, min- nak? — sziszegte Júlia. — Va- timentalizmus. Vigyázz, mert dig elfelejtettem. Na, de most lami egyszerű sültet körettel, sa- ezen a hülyeségen úgy elcsúsz- már nyélbeütjük. Tudod mit? vanyúsággal és egy üveg sört. hatunk, mint a pinty. Gyertek fel holnap, vagy holnap- Semmit többet. Szerencsés magára maradt. Fá­után. Szerencsés arca felderült: zósan kuporodott le egy fotelbe. — Jó. Holnapután. Úgy este- — Tényleg, milyen okos vagy. Tehát Benkő idejön — gondolta, felé. Júlia! Ép err» nem is gondoltam. — S mjt talál itt? Csupa hazug­— Mondjuk, hat-hét óra táj- Hát persze, nemes egyszerűség, ságot. Én hazudni fogok neki. szervezett előadásokon rendszere­sen 400—450 fiatal vett részt. Az akadémia előadássorozatán belül a »Politika, politizálás« című té­ma váltotta ki a legnagyobb ér­deklődést a fiatalokból. Hason­lóan élénk volt az érdeklődés a TIT tudományos előadásai iránt is. És Júlia is. És hazudnak a búto­rok, a falak, minden. De félt is. Hátha Ben­kő megint bírálni, figyelmeztetni akarja, mint a múltkor, s erre épp az ő meghitt otthonát tartja legal­kalmasabbnak? Vajon tovább ku­tatott, szimatolt volna? Ki tud­hatja? Szégyenkezett önmaga előtt. Benkő talán éppen abba a székbe telepszik majd, amelyben minap Felpáczy fejtegette a rend­szer ellenségeinek hitvallását. De hiszen ez immár az ő hitvallása is! Milyen szörnyen összegaba­lyodott minden. Az egész élete egy kusza gomolyag. „Micsoda kegyetlen, gonosz tréfa az egész! Hogy is van ez?” — töprengett Szerencsés. — „Ha kapitalizmus volna, hatalmas úr volnék. De én harcolok a kapitalizmus el­len”. Meg kell bolondulni. Estére, mire Benkőéket várták, jócskán átalakult Szerencsés la- kásá. Júlia úgy megváltozott, mintha világéletében egyszerű, szerény háziasszony lett volna. Még kora délután átöltözött a cselédlány holmijába. Felvett egy elnyűtt ruhát, fejkendőt kö­tött a fejére, s a lábára húzta a lány, nagy, széles papucsát. Szerencsés fanyarul mulatott raj­ta. Akár egy tűzről pattant fa­lusi menyecske. A lakásból néhány feltűnő da­rabot átcipeltek a szomszédba. Júlia páratlan körültekintéssel konspirált. Egész délután zúgatta a porszívógépet, hadd hallja a szomszéd, hogy csakugyan nagy- takarítás van. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents