Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-17 / 41. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1961. február 17. Világszerte folytatódnak a tüntetések Lumumba és két társa meggyilkolása miatt Egy belga tisxt ölte meg Kongó minisxterelnökét A Biztonsági Tanács Leopoldville: (MTI) Mint azAP jelenti, Leopoldvilleben szerdára virradó éjszaka összetűzések tá­madtak a törvényes kormányhoz hű kongóiak és a lázadó Mobutu hívei között öten megsebesültek. A nyugati hírügynökségek köz' lése szerint a gyilkos Csőmbe, a szakadár katangai kormány ve­zetője, szerdán kijelentette, nem hajlandó beleegyezni, hogy nem zetközi bizottság vizsgálja ki Lu­mumba miniszterelnök halálának körülményeit. Nem közlik senki­vel, merre található Lumumba holtteste, — mondta — és azt sem engedélyezi, hogy maguk az ENSZ-szervek indítsanak vizs­gálatot. A Tanjug jugoszláv hírügynök­ség értesülése szerint Lumumba miniszterelnököt és két fogolytár­sát Csőmbe megbízásából egy belga százados lőtte agyon. A hírügynökség elmondja, hogy a belga százados előbb Mpolot, majd Okitót végezte ki, félórával később pedig Lumumbát lőtte tarkón. Ez közvetlenül azután történt, hogy a foglyokat Leo- poldvilleből Katangába szállítot­ták. Mint a Reuter közli, a Nemzet­közi Vöröskereszt szerdai közle­ménye szerint Mobutuék többször is megtagadták, hogy a vöröske­reszt Leopoldville-i képviselője meglátogassa a később meggyil­kolt Lumumbát Thaysville-i bör­tönében. Mint már közöltük, Akkrában négyórás tüntetést tartottak, til­takozásul Lumumba miniszterel­nök meggyilkolása miatt. Az AP jelentése szerint a tüntetés után szerdán délután gyászünnepséget rendeztek Akkra főútvonalain, amelyen hatezer ember vett részt, közöttük Nkrumah elnök is. Ghánában ezenkívül bejelentet­ték, hogy tekintettel Lumumba miniszterelnök meggyilkolására, felülvizsgálják az országban lévő belgák ott-tartózkodási engedé­lyét. Sok belgától megvonták az engedélyt és felszólították őket, hogy 48 órán belül hagyják el az országot. Villiam Siroky csehszlovák mi­niszterelnök és Novotny, a Cseh­szlovák Köztársaság elnöke táv­iratban fejezte ki együttérzését Lumumba miniszterelnök család­jának és a törvényes kongói kor­mánynak. Szerdán ülést tartott a cseh­szlovák nemzetgyűlés külügyi bi­zottsága is és határozatot foga­dott el, amelyben tiltakozik az aljas orgyilkosság miatt. A Szakszervezeti Viliágszövet­ség titkársága szerdán kiadott nyilatkozatában szintén elítélte a Csombe-klikk által elkövetett gyilkosságot és tagjainak nevében együttérzését és szolidaritását nyilvánította a kongói dolgozók­kal és az egész kongói néppel. A francia külügyminisztérium szóvivője — jelenti a Reuter — »sajnálkozással« vette tudomásul a Kongóban lezajlott eseménye­ket, de ugyanakkor védelmébe vette Hammarskjöld ENSZ-főtit- kárt és elutasította a főtitkár le­váltását célzó szovjet javaslatot. A szóvivő megjegyezte, bár kor­mánya nem ért teljesen egyet a kongói ENSZ-szervek működésé­vel, mindazonáltal teljes bizalmát nyilvánítja Hammarskjöld iránt. Ezzel összefüggésben a külügy­miniszter méltatlankodott amiatt, hogy számos országban a lakos­ság tüntetett a belga gyarmatosí­tók ellen. Szukarno indonéz elnök szer­dán kiadott nyilatkozatában meg­bélyegezte Lumumba miniszterel­nök gyilkosait s felszólította az ázsiai és afrikai nemzeteket, fo­kozzák éberségüket, harcoljanak az imperializmus és a gyarmato­sítás ellen. Mint a Reuter közli, Sekou Touré guineai elnök táviratot küldött Hammarskjöld ENSZ- főtitkámak, amelyben megállapí­totta, hogy a főtitkár személyé­ben is becstelenné vált, elvesz­tette az afrikai és a nemzetközi közvélemény bizalmát. »Most, hogy az ön első bűnös cseleke­dete napvilágra került, fontos, hogy e bűntény egyetemes elíté­lésének nyomán ön levonja a kö­vetkeztetéseket«. Nehru indiai miniszterelnök szintén táviratot intézett Ham- marskjöldhöz, s megállapította, hogy Lumumba és társai meg­gyilkolása »páratlan nagyságú nemzetközi bűntény, amely va­lamennyiünket megrázott«. — Nehru hatékony intézkedéseket sürgetett és követelte a bűnösök felelősségre vonását. Az indiai miniszterelnök azon­ban ugyanakkor megpróbált kü­lönbséget tenni Hammarskjöld, valamint a Csombét és Mobutut támopató egyes ENSZ-szervek kö­zött és elismerését fejezte ki a főtitkár erőfeszítéseiért. Az ENSZ-nek vállalnia kell a felelős­séget a kongói hazafiak ellen elkövetett véres bűncselekményért Moszkva: (TASZSZ) Igor Or­lov, a TASZSZ hírmagyarázója írja: — Minden becsületes ember, akit megrendített a Kongóban el­követett kegyetlen bűntény, most a felelősök szigorú megbünteté­sét követeli. A társadalom legkülönbözőbb rétegei megelégedéssel fogadták a szovjet kormány nyilatkozatát, amely radikális programot tar­talmaz a belga gyarmatosítók, va­lamint azok szövetségeseinek és ügynökeinek működése miatt Kongóban kialakult tragikus hely­zet megoldására. Mint a nyilat­kozat rámutat, az ENSZ csak ak­kor mentheti meg presztízsét, ha határozottan elítéli a belgák, te­vékenységét, szankciókat alkal­maz az agresszorok ellen és le- fegyverzi azok felbérelt bandáit Kongóban. A kongói események­ben játszott aljas szerepének le­lepleződése után Dag Hammarsk­jöld nőm maradhat az ENSZ-fő- titkár tisztségében továbbra anél­kül, ho®y ne okozzon komoly kárt a szervezetnek — írja többek kö­zött Orlov, majd utal arra, hogy mély megértésre és támogatásra talált a szovjet kormány nyilat­kozata Ázsia, Afrika és Latin- Amerika országaiban. A Damaszkuszban megjelenő Dimaszk al Massza felhívja az afrikai és ázsiai országokat, vala mint mindenkit, aki hisz a sza badságban és az igazságban, fog­laljon el Hammarskjöld kérdé sében határozott álláspontot és követelje minden bűnös szigorú megbüntetését. Sokan rámutatnak, hogy Lu- mumbának és híveinek meggyil­kolását kizárólag az ENSZ-főtit- kár magatartása tette lehetővé, valamint Belgium NATO-szövet- ségesei, amelyek — mint azt a Scotsman című angol lap helye­sen megjegyzi — mindenekelőtt »Belgiumnak és barátainak érde­keit szolgálták ki«. A TASZSZ ezután rámutat, hogy a gyarmattartókat kiszolgá­ló sajtó természetesen megkísérli mentegetni a gyilkosokat és fe­hérre mosni azok felbujtóit. A gyarmattartók érdekeinek vé­delmezői azonban nem tudják le­csendesíteni a népek haragját, amelyet a belga gyarmatosítók és azok szövetségesei — közöttük Hammarskjöld — szörnyű bűn­tette váltott ki. Hammarskjöld mentegetődzik a Biztonsági Tanács előtt New York: (MTI) A Biztonsági | miatt, azonban kiállt a főtitkár Mint az AP jelenti, Párizsban szerdán újabb tüntetések voltak a belga nagykövetség előtt. A rend­őrség megkísérelte erőszakkal szétoszlatni a tüntetőket s ekkor súlyosabb összetűzésre került sor. Az összecsapás során 24-en meg­sebesültek, közülük 14 rendőr. A rendőrség kétszáztizenhat tünte­tőt letartóztatott. Wigny belga külügyminiszter szerdán mentegette kormánya fe­lelősségét, azt állította, hogy sem­mi köze sincs Lumumba halálá­hoz. Ugyanakkor támogatásáról biztosította a gyilkos Csombét, mindössze azt a megjegyzést tet­te, hogy a katangai szakadár kor­mány cselekedeteiért Belgium nem vállal felelősséget. Tanács szerda délutáni ülésén Irak képviselője is részt vett. Az első szónok Hammarskjöld volt, aki hosszú beszédben igye­kezett védekezni. »Sajnálkozá­sát« fejezte ki Lumumba és tár­sai meggyilkolása miatt, de azzal érvelt, hogy a felelősség tulaj­donképpen az ENSZ összes tag­államait terheli. A főtitkárnak és kongói képviselőinek ugyanis — szerinte — »nem volt megfe­lelő felhatalmazása arra, hogy az események fejlődését megállít­hassa«. Azt bizonygatta, csak addig tudták megvédeni Lumum­bát, amíg el nem hagyta Leo­poldville-i lakását, utána — mint Hammarskjöld mondta — »húsz­ezer főnyi ENSZ-haderő képtelen volt megakadályozni azt, hogy Lumumbát elfogják«. A főtitkár ezután kijelentette, nem mondhat le, nincs joga le­mondani állásáról, elsősorban azért, mert a Szovjetunió az ő lemondása esetén nem lenne haj­landó új főtitkár megválasztásá­hoz hozzájárulni, hanem három­tagú titkárságot akar. Másodszor azért nincs joga lemondani, mert hiszen csak a Szovjetunió bizal­ma ingott meg benne. Ha az úgy­nevezett el nem kötelezett álla­mokkal együtt a tagok többsége ellene szavazna, akkor természe­tesen azonnal lemondana. Végül a főtitkár öt pontból álló javas­latot tett a kongói helyzet ren­dezésére. Hammarskjöld beszéde után a török küldött szólalt fel. Kifejez­te a török nép sajnálkozását Lu­mumba és társai meggyilkolása mellett. Majd a csangkajsekista- klikk delegátusa vállalkozott ar­ra, hogy megvédje Belgiumot. — Franciaország küldötte rövid fel­szólalásában nem foglalkozott ér­demben a kongói üggyel. Chile képviselője kétszínűén elítélte a kongói eseményeket, de az ENSZ főtitkára mellett állt ki. Az ázsiai—afrikai delegációk körében egyébként szerdán dél­ben és délután élénken vitatták Stevenson délelőtti állásfoglalá­sát. A legtöbb ázsiai—afrikai de­legátus sajnálatosnak tartotta Stevenson ál! spontját, többen hangoztatták azt, hogy ha Gizen- gát nem lehet elismerni, mint a törvényes kormány vezetőiét, ak­kor nem lehet tudni, hogy tulaj­donképpen ki képviseli a kongói szerdán összeült, hogy újból, s ezúttal már a tragikus esemé­nyek fényében vitassa meg a kongói helyzetet. A tanácsko­zást több fontos esemény előz­te meg, mindenekelőtt a szov­jet kormány nyilatkozat;-, mely levonva Lumumba és tár­sai meggyilkolásának minden következményét, követeli, hogy Belgiumot, mint agresszort bé­lyegezzék meg, Kongó területé­ről vonjanak ki minden csapa­tot, Hammarskjöld főtitkár pe­dig távozzék a magas tisztségé­ből. A szovjet kormány nyilat­kozatának megjelenésével egy- időben több ország bejelentette, hogy Gizenga Stanleyvilleben székelő kormányát az egyetlen törvényes kongói kormánynak ismeri el. A világszerte lejátszó­dott hatalmas arányú tünteté­sek, vezető államférfiak megbé­lyegző nyilatkozatai, a világsaj­tó kommentárjai azt mutatják, hogy a földkerekség minden ré­szén mélységes megdöbbenést keltett Lumumbának és társai­nak meggyilkolása, s mindenütt követelik a gyilkosok felelős­ségre vonását, a gyarmatosító hatalmak agressziójának azon­nali megszüntetését. A világszerte megnyilvánuló felháborodás a Biztonsági Ta­nács ülésére is kihatott. Amikor Stevenson, az amerikai ENSZ- küldöttség vezetője megpróbál­ta védelmébe venni Hammarsk­jöld főtitkárt, a karzaton viha­ros jelenetekre került sor. »Hi­ába tartotok zárt ülést, nem tit­kolhatjátok el az igazságot!« — hangzott a teremben s az elnök kénytelen volt félbeszakítani a tanács ülését. Zorin szovjet külügyminisz­terhelyettes beszéde pontosan összegezte mindazt, ami a vilá­got jelenleg a kongói kérdéssel kapcsolatban foglalkoztatja, s egyben megszabta azt a megol­dási lehetőséget is, amivel a je­lenlegi súlyos helyzetet meg lehet '-’dani. Zorin mindenek­előtt 't arra, hogy az ameri­kai 1 "ttség magatartásából hiányzanak mindazok a követ­keztetések, amelyeket okvetlen le kellett volna vonni a legutób­bi gvászos eseményekből. Az ENSZ ugyanis Kongóban olyan politikát folytatott, amely sem­miképp sem alkalmas tekinté­lyének megszilárdítására, sőt a világszervezet csak akkor sze­rezheti vissza tekintélyét, csak akkor válhat valóban világszer­vezetté, ha nem azonosítja ma­gát a főtitkár ténykedésével. Közismert az a gyalázatos szerep amit Hammarskjöld a gyarma­tosítók szolgálatában végzett, mindenki által tudott tény, hogy Lumumba és munkatársai meggyilkolása nemcsak a belga ;yc ......atosítólc akciója volt. h anem abban tevékeny szerepet látszott maga a főtitkár is. A Szovjetunió nem egyszer figyel­meztetett arra a súlyos helyzet­re, ami az imperialista beavat­kozás miatt Kongóban kiala­kult, s a Biztonsági Tanács kü­lönböző határozatokat is ho­zott. A főtitkár azonban kifeje­zetten szabotálta a határozatok végrehajtását, s így történhetett meg, hogy a világszervezet né­ma szemlélője volt mindannak a brutalitásnak, amit Csőmbe és Mobutu martalóc hadserege hajtott végre Kongóban. A hely­zetet súlyosbítja, hogy Belgium ma is nyíltan fegyverei Csőmbe bandáit, külföldi tisztekkel erő­síti ezeket a fegyveres különít­ményeket, s egyetlen célja, hogy fenntartsa uralmát Kon­góban. A megoldás világos és egyér­telmű. A főtitkár mesterkélt »be nem avatkozási elve« azt jelentette, hogy szabotálta a Biztonsági Tanács határozatait, nem hajtotta végre azokat a feladatokat, amelyekkel a világ- szervezet megbízta. Természe­tes tehát, ha a világ népei nem bíznak többé Hammarskjöld- ben, aki egy követ fúj a gyar­matosítókkal, hisz az ENSZ-nek nem a tétlen szemlélődés lett volna a feladata, hanem az, hogy segítse a kongói belpoliti­kai kibontakozást, annál is in­kább, mert az ENSZ-csapatok a törvényes kongói miniszterel­nök, Lumumba kérésére jelen­tek meg a fiatal köztársaság­ban. De nemcsak Hammarsk­jöld azonnali leváltását követe­li sürgetően a jelenlegi súlyos helyzet, hanem azt is, hogy az idegen katonaság kivonása után lehetősége nyíljék a kongói nén nek arra, hogy minden imperi­alista beavatkozástól mentesen maga rendezze saját belügyeit. A szovjet kormány nyilatkoza­ta erre hívta fel a világ népeit, s az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének nem lehet fontosabb feladata, mint az, hogy megvéd je a kongói nép nemzeti érde­keit és segítse azoknak az elvek­nek a valóra váltását, amelye­ket a 15. közgyűlés a gyarmati rendszer megszüntetéséről szó­ló határozata kimond. A TASZSZ Jelentése Kennedy sajtóértekezletéről Washington: (TASZSZ) Ken­nedy elnök szerdán Washington­ban sajtóértekezletet tartott. Elöl járóban nyilatkozatot tett az Egyesült Államok kongói politi­kájáról. Kijelentette, hogy Ste­venson, az Egyesült Államok ENSZ-képviselője »egészen vilá­gosan kifejtette az amerikai kor­mány álláspontját« azokkal a ja­vaslatokkal szemben, amelyeket a Szovjetunió a Biztonsági Tanács szerdai ülésén terjesztett be. Kennedy hangsúlyozta, hogy az kormányt. Kaszavubu tekintélye 1 Egyesült Államok továbbra is hí­ugyanis a semmivel egyenlő, ha tásköre pedig egyáltalán nin­csen, azaz csak annyiban, ameny- nyiben külföldi megbízói támo­gatják. A főtitkár pozíciójának kérdé­sében az ázsiai—afrikai delegá­tusok azon az állásponton van­nak, hogy részint bizalmatlanok vele szemben, részint eljutottak addig •» határig, hogy ennek a bi­zalmatlanságnak már hangot kell adni. A Newsweek című amerikai folyóirat most megjelent száma egyébként közli, hogy Leopold­villeben olyan hírek keringenek, amelyek szerint Lumumbát és társát január 18-án, közvetlenül Katangába érkezésük után, megásott sírjuk mellé állították és akkor lőtték agyon őket. ve az ENSZ-csapatok Kongóban maradásának, és hogy az egyet len törvényes kormány, amely az egész Kongó nevében beszélhet, az Egyesült Államok véleménye szerint a Kaszavubu elnök által létrehozott kormány. Az elnök a továbbiakban hosz- szadalmasan fejtegette, hogy az Egyesült Államokat »a legkomo­lyabban nyugtalanítja a munka- nélküliség problémája«, majd is­mét felsorolta azokat az intézke­déseket, amelyeket az amerikai kormány a munkanélküliség csök­kentésére tett. Az újságírók sok kérdést tettek fel az elnöknek. Ezek lényege az volt, hogy vajon a Szovjetunió­nak és az Egyesült Államoknak a kongói kérdésben elfoglalt el­lentétes álláspontja nem hátrál­tathatja-e az amerikai—szovjet viszony rendezését, egyebek kö­zött a sikeres leszerelési tárgya­lásokat. Kennedy ezekre a kérdésekre válaszolva többek között kije­lentette: »Remélem, hogy az Egyesült Államok és a Szovjet­unió viszonya olyan irányban fej­lődhet, hogy megmaradhasson a béke, és hogy országaink erőfe­szítéseit a békés, produktív és eredményes fejlődés útján hasz­nosíthassuk«. A Washingtonban szerdán nyil­vánosságra hozott Hruscsov-üze- net kapcsán Kennedy kijelentet­te: reméli, hogy már az idén le­hetőség nyílik közös szovjet— amerikai erőfeszítésekre a békés világűrkutatásban. »A legőszin­tébben reméljük — mondotta az elnök —, hogy viszonyunk har­monikus maradhat, és együttmű­ködhetünk különböző békés terü­leteken«. A Venus felé tartó szovjet űr­állomásról szólva Kennedy, akár­csak korábban, utalt arra, hogy az űrrakéták vonalán a Szovjet­unió megelőzte az Egyesült Álla­mokat, és amint az elnök kife­jezte magát »bizonyos ideig a jö­vőben is az Egyesült Államok előtt lesz«. Kennedy »benyomást- keltőnek« nevezte a szovjet tu­domány ez utóbbi eredményét.

Next

/
Thumbnails
Contents