Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-16 / 40. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1961. február 16. A községfejlesztési munka eredményei és tanulságai Légikalózok Mint ismeretes L. Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke 1961. február 9-én Moszkvából a Guineái Köztársaságba utazott. A 8000 méter magasságban repülő IL—18- as mintájú polgári repülőgépet, amely Brezsnyevet szállította, a Budapest—Rabat közötti útvonalon Algír városától északkeletre 130 kilométer távolságban, nemzetközi vizek felett francia lök- hajtásos vadászrepülőgép megtámadta és tűz alá vette, annak ellenére, hogy a gép útvonala a francia hatóságok előtt ismeretes volt. A nemzetközi jogszabályokat többszörösen is megsértő súlyos provokáció világszerte óriási felháborodást keltett. Térképünk Brezsnyev elvtárs repülőgépének útvonalát és a provokáció színhelyét ábrázolja. Czámadatok sora bizonyítja, ^ hogy a tanácsok a múlt év során is eredményesen dolgoztak a községek fejlesztése érdekében. Több mint 57 millió forintot fordítottak községfejlesztési célokra, jóval többet, mint az előző esztendőben, és csaknem tizenötször annyit, mint 1955-ben, amikor a tanácsok szervezni kezdték a helyi erőket a falu fejlesztése érdekében. A számadatok sokasága mögött ott áll az élő valóság. Megyeszer- te fellelhetők az eredményes munka nyomai. Nincs olyan község, ahol ne gyümölcsöztették volna az összefogásban lévő lehetőségeket. Hadd jegyezzem meg mindjárt, nem is apróságokról van szó. Művelődési otthonokat létesítettek, amelyek költsége nem egy esetben meghaladta az 1—1,5 millió forintot. Nagy, korszerű épületekkel gazdagodtak a falvak, olyanokkal, amelyek szemre is impozánsak, s a régiek között kevés hasonlót lehet találni. Ahol pár évvel ezelőtt az ember bokáig sáros lett, vagy majd a nyakát törte a régi, omladozó téglajárdán, ma korszerű beton-, vagy be- tónlapós járdán sétálhat. Uj óvodai, iskolai tantermek épültek. Nálunk a televízió még csak most kezd terjedni, de elterjesztésében a tanácsok nagy szerepet játszanak. Legtöbb községben az első televízióvásárló a tanács volt. A készüléket beszerelték a művelődési otthonba, s ott mindenki látogathatja. A terem minden adáskor zsúfolt. Mindebből feltétlenül levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a tanácsok hasznos célokra fordították a községfejlesztésből befolyt összeget: a lakosság összefogása minden tekintetben a lakosság érdekeit szolgálja. ]Vf őst készülnek az idei évre a községfejlesztési tervek. Ismét kikérik a lakosság vélemé- • nyét a jól bevált módszer szerint, és így a tervek tulajdonképpen az egész község tervei lesznek. A tanácsok végrehajtó bizottságai már mindenütt elkészítették a javaslatot, és sok helyen már a tanácsok is megvitatták, elfogadták azt, tehát elkészült a terv. Még nem mutatható ki számadatok, statisztika formájában, hogy a tervek szerint az idei évben hány millió forintot fordítanak községfejlesztésre. Nem lehet tehát párhuzamot vonni a hiúit év és az idei tervek között. Minden jel arra mutat azonban, hogy erőfeszítésben az idén sem lesz hiány. Megyénk ma már termelőszövetkezeti megye, és a szövetkezeti közösségek a tanácsok irányításával — a hagyományokhoz híven — az idén is sokat kívánnak tenni a falufejlesztés érdekében. De nemcsak a szövetkezeti közösségek. A pénzösszegben ott találjuk szinte az egész falusi lakosság forintjait, és a társadalmi munkából ugyancsak kiveszi a részét legtöbb ember. Nem árt azonban egy-két tanulságot is levonni az elmúlt évek tapasztalataiból éppen a további sikerek érdekében. A községfejlesztési munkánál a legtöbb gondot az építkezésekhez szükséges anyag szokta okozni. A rendelkezésre álló pénzösszegből megterveztek egy létesítményt, de nem tudtak építőanyaghoz jutni, vagy csak sok utánjárással sikerült előteremteni azt. Nos, a kilátások szerint az1 idei évben sem lesz építő- anyag-eldorádó. Olyan sok és nagy méretű építkezés folyik országszerte és olyan sokra lenne még szükség, hogy a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudnak elegendő anyagot biztosítani. Következésképpen az idén is számolni kell majd bizonyos nehézségekkel. Mindenekelőtt tudomásul kell venni, hogy nem lehet mindent a központi kerettől várni. A probléma megoldására azonban többnyire lesz lehetőség. Sok község példája igazolja, hogy megyeszerte található még bőven kihasználatlan helyi anyagforrás. Persze sokkal köny- nyebb vontatóval, vagy teherautóval megjelenni a tüzép-telepe- ken és felrakni a kívánt anyagot, mint mondjuk a romos épületet felkutatni, megvásárolni és lebontani. Dehát ha nincs más megoldás, ezt is meg kell tenni. Inkább ezt a módszert kell alkalmazni. mint tegyük fel, évekig várni egy-egy szükséges létesítmény kivitelezésével — anyaghiányra panaszkodva. A kisebb jellegű helyi építkezések jelentős részéhez biztosítani lehet az anyagot különböző helyi erőforrásokból. Természetesen erre nemcsak akkor kell majd gondolni, amikor már szeretnék megkezdeni az építkezést, hanem már most amikor lényegében még az előkészítés folyik. IV agy összegű községfej leszté 1 ’ si létesítmények nem egy esetben kismértékű és látszatra jelentéktelen anyag és tartozék miatt nem voltak befejezhetők Annak rendje és módja szerint javában folyt az építkezés és „menet közben" derült ki, hogy még hiányzik valami s azt a valamit csak hónapok múlva tudják majd megszerezni így kény- telkiek voltak leállítani az építkezést. Szükséges tehát, hogy a tanácsi vezetők, szakemberek, akik irányítják, szervezik ezt a munkát, a lehető legelőrelátób- bak, körültekintőbbek legyenek, mert így legtöbb esetben megelőzhető a hasonló probléma. Előfordult, hogy egyes vezetők a községfejlesztéssel kapcsolatos tevékenységet szinte kiadták „al bérletbe” valamelyik előadónaK és maguk csak akkor értesültek a problémákról, nehézségekről, amikor az előadót tanácsülésen, vagy vb-ülésen beszámoltatták A különböző reszort-feladatokat természetesen meg kell osztani, de ez nem azt jelenti, hogy a vezető ezzel már le is tette róla a gondot és másra hárítja a felelősséget. A tanácselnöknek, titkárnak szinte minden nap figyelemmel kell kísérnie a községfejlesztési munkát, ellenőrizni a tevékenységet s egyben szervezni, mert sok mulasztás, hiányosság csak így előzhető meg. Az elkövetett hibák nem a reszortfelelősnek, az előadónak a hibái, hanem legalább annyira a tanácsi vezetőké is. A társadalmi munka megszervezésénél kevesebb, de a munka megszervezésénél a munkára való mozgósításnál már több hiányosság szokott előfordulni. Vagyis a megvalósítás már nem nyújtott olyan megnyugató képet, mint a tervezés. Nem mintha a lakosság ból időközben kiveszett volna a közérdekű feladatok megoldása iránti lelkesedés, hanem mert a tanács sajnálta a fáradságot a mozgósításra, szervezésre. Helyette könnyebbnek mutatkozott a fizetés. Csakhogy így olyan pénzt fizettek ki segédmunkára, ami megtakarítható lett volna. Az igaz, hogy nem lehet minden létesítménynél társadalmi munkát végezni, de az is igaz, hogy ott sem mindenütt végeztek társadalmi munkát, ahol lehetett volna. Ezt a tényt sem árt figyelembe venni a következő mun kálinál. — Négytantermes iskola építését kezdik meg a tavasszal Mázán. Nagy szükség van az iskolára, hiszen jelenleg is négy helyen folyik tanítás. Az iskolaépítésre a községfejlesztésből is jelentős összeget fordítanak. — A tavasz folyamán három utcában kezdődik meg Döbrökó- zön a vízvezetékhá 1 ózat építése. A vízvezeték lefektetéséhez az árokásást társadalmi munkában végzi el a lakosság. — mintegy 2700 köbméter földet mozgatnak meg. Mozgalmas az élet a kakasdi KISZ-szervezetben Élénk, mozgalmas élet folyik a kakasdi KISZ-szervezetben, amely 56 tagot számlál. A fiatalok szorgalmasan részt vesznek A világ térképe előtt politikai előadássorozaton. Megalakították a tánccsoportot, s nagy lendülettel készülnek a Mátai Antal kulturális seregszemlére. Igen népszerűek és látogatottak a TIT rendezésében megtartott ismeretterjesztő előadások Kakas- don. A lányok kívánságára megszervezték a kézimunka-szakkört is. Fellendülőben van a sportmozgalom is. Szó van arról, hogy a közeljövőben megrendezik az asztalitenisz házibajnokságot és a sakkversenyt. A kakasdi fiatalok a társadalmi munka végzéséből is részt kérnek. Már többször segítettek az Egyetértés Tsz-nek a tavaszi magvak előkészítésében. A fiatalok tsz-ben végzett munkájáról elismeréssel emlékeznek meg faluszerte. Dicsérettel beszélnek Hucker Katalin, Bigler Teréz, Palkó Zsuzsa, Darabos Gergely, Sebestyén Dezső, Molnár Teréz, Schmidt József és Illés Antal munkájáról, akik mindenben élen járnak. A fiatalok a fásítási munkából is kiveszik részüket. Úgy tervezik, hogy a község arra alkalmas részén parkosítanak, de segítenek az utak és utcák rendbehozásánál is. A dombóvári népi táncegyüttes nagysikerű bemutatója Gyünkön Nagy élményt jelentett a gyönki közönség számára a dombóvári járási művelődési ház tánc együttesének vendégszereplése. Nem túl nagy létszámú közönség előtt került sor az előadásra. amit az magyaráz, hogy a népi táncbemutatók általában alacsony színvonalon mozogtak az elmúlt időkben s most is bizalmatlan volt a közönség. Akik azonban megjelentek, kellemesen csalódtak. Példás gyorsasággal pergett a kétórás műsor, az igazán művészi teljesítmény nyomán igen sokszor csattant fel a vastaps. Az ország különböző vidékeinek népi táncait gyűjtötték csokorba a dombóvári táncosok Boda József vezetésével, aki oktatója és koreográfusa a csoportnak. A gyönki közönség elismeréssel nyilatkozott az előadásról, s remélhetőleg ez a község népi táncmozgalmának fellendülését is maga után vonja majd. A rakéta valahol a világűrben száguld a Venus felé, útját milliók kísérik figyelemmel, s -az az érdeklődés, amely vele kapcsolatban megnyilvánul adta az ötletet, hogy megkérdezzek valakit arról, hogy rá milyen hatással van a világraszóló esemény. Kíváncsi lettem volna valakinek a véleményére, a hatásra, amelyet belőle kiváltott a világraszóló hír, amelyet a szovjet tudomány — mint annyiszor, most is — elsőnek vívott ki. Arra gondoltam, hogy valakit, hozzáértő embert kell megkérdeznem, aki szakszempontból is véleményt tud fűzni az eseményhez. Ki lenne erre alkalmasabb, mint egy tanár, szaktanár, aki járatos a kémiában, fizikában, csillagászatban... De amit tőle hallottam, valahogy idegen volt a számomra. Csupa szám, vonzás, sző,kési sebesség, hipotézis volt, amit elmondott, s kezében ceruzával, maga előtt papírral az asztalon, ellipszist, kört rajzolt. A Venus egy gondosan kirajzolt pont volt, a Nap egy nagyobbacska kör, a Föld pedig egy másik pont, a világűrben rohanó rakéta pedig egy szaggatott vonallal jelölt pályán, ugyancsak egy pont. Őszintén: nem sokat értettem belőle és valahogy nem ilyennek képzeltem el a beszélgetésünket. Csüggedten ballagtam, a hár- mashíd környékén két idős néni dugta össze a fejét. Egyikük — Margit néni — nagymama. Négy unokája van. s közülük a legidősebb gimnáziumba jár. A másik, akit Margit néJegy zetfüzetemból: A rakéta ni Rózsinak szállított, egyedülálló hölgy. Beszélgetésük néhány szava, amire fölfigyeltem, a rakéta kilövésének ténye volt. Erről beszéltek, s erről kérdeztem én is őket. A nagymama válaszolt először, mintha csak az előbbi beszélget test folytatná. — Elhiszem én fiam most már. De mégis csak csoda. Nem?... Milyen messze lehet ez a Venus? Messzebb van, mint Amerika biztos, de mennyivel? Próbáltam megmagyarázni, hogy a földi hasonlatok túlságosán kicsinyek ebben az esetben. A rakéta előtt álló út nagyon sokszor többszöröse az egyenlítő hosszának. Rózsa néni erre közbeszólt, nagyon megfontoltan és elgondolkozva. — A mennyországon is túl me—• ez? Mert az is ott lehet valahol — Édesem... — nevette el magát a nagymama. — Ott még nem volt senki, de ez a csodagép elmegy a Venusra... Hát nem csoda, amit ezek az oroszok csinálnak?... Azt mondják róluk, hogy nem hisznek istent. Majd most megnézik, hogy igaz-e, hogy ott fönn van-e. Rózsi néni ezen elgondolkozott, majd a hideg szélre hivatkozva indulni készült. Nagymama csodálatosképpen nem tartóztatta. Mintha örült is volna neki, hogy elmegy. — Szegény, mindent az istentől váré — mondta, amikor Rózsi néni már hallótávolságon túl volt. — Én pedig csodálom ezeket a rakétákat. Emlékezni látszott, kutatott valami után a gondolatai között. — Tudja fiam, nagy dolgok ám ezek. Emlékszem: Az én koromban, amikor annyi idős lehettem, mint most maga, hogy csodálkoztunk az első autón. Még az első fakerekű bicikli is ámulatba ejtett bennünket. Hát akkor a léghajó... Most meg? A repülő már senkit sem érdekel, már rakétákat csinálnak és maholnap ember utazik rajtuk a Holdba, meg Venusra. És ezeket mind emberek találják ki. — Igen, nagymama, ezeket mind emberek találják ki. Ezt ön is megjegyezte tegnap, és hozzátette még azt, hogy csodákat művelnek ezek az oroszok. Én csak annyit mondanék itt, hogy nem csodákról van szó. Egyszerűen a tudomány eredményeiről. Az emberiség egyetemes tudományának eredménye, hogy most a Venus felé száguld a szovjet tudósok által fellőtt rakéta. S hogy szovjet tudósok alkották ezt a rakétát, abban talán az jut kifejezésre, hogy a szocialista rendszerben a tudomány is nagyobb lépésekkel halad előre, mint a kapitalizmusban... Nem csodák ezek, hisz emberek, élő, alkotó emberek viszik véghez. BÜNI
