Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-15 / 39. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. február 15. cÁ k&s éle tátin E néhány kis riport, amely csaknem másfél évtized em­lékeit eleveníti fel Mátai Antal úttörő életéről ad hiteles ké­pet. A hős ifjúkommunista, aki halált megvető bátorsággal védte ezerkilencszázötvenhatban a stúdiót az ellenforradalmár csőcselékkel szemben a tizenötödik évfordulóját ünneplő út­törőmozgalom első úttörői közé tartozott. Gyermekkora úttörő tevékenysége és élete példaképül szolgál a sok tízezer úttörő­nek, aki nyomdokába lépett. X. oldani. Nem válaszol Szöszi kér­désére, csak int a kezével; — Gyere! Majd az őrsgyűlés után elintézzük. Bent a teremben percek alatt helyreállt a rend. Csak Anti be­széd. Minden szavát figyelemmel hallgatják. Tud fegyelmet tarta­ni. Nem gorombasággal szerezte tekintélyét, hanem tudással. Töb­bet tud, mint a többiek, s ezt olvasottságának köszönheti. Ér­dekes dolgokról szokott beszélni. Könyvek százainak epizódjait használja fel, hogy beszédeit pél­dákkal tarkítsa. Romantikus lé­lek. Olyan, mint általában min­den fiatal. De benne a közönsé­ges romantika helyett a forra­kolai tulajdont és 'meg kell be- csülnie mások munkáját.” Ot perc múlva négy óra. Anti Már az iskola előtt áll, amikor da,mi romantika vert tanyát meggyorsítja lépteit. Rátér a vé- egy fiút pillant meg. Rögtön rá- Ahogy az iskolai és általában kony gyalogösvényre, amely a ismer. Mindenki „Szöszinek” hív temető mellett vezet el, s a „Jó- ja. A fal mellet guggol és raj­bor” negyedet köti össze a falu- zol. Kezében egy darab szén van. val. Néma sírok sorakoznak egy- Egy kör a fejet, két pont a sze­más mellett. Szél fütyül a sírkő- meket, egy vonás az orrt és az epizódját. Szöszi egy darabig a közösségi tulajdon megvédésé­re és mások munkájának megbe­csülésére tereli a szót, elmondja a Szöszivei történt találkozás vek között. Vetkőznek a fák. Do- égnek meredő tüskék a hajat áb- hánybarna, süppedő avarszőnyeg rázolják. borítja az ösvényt. Anti hátán vé _ Hát te mit csinálsz Szöszi? gigfut a hideg. Félelmetes szo­rongás fogja el, valahányszor a temetőt látja. A sírok közötti fá­kon apró madarak csivitelése di­cséri az életet. Amikor a fenyőligethez ér, megkönnyebbül a lelke. A fenyő­fák örökzöldje az elmúláson győ­zedelmeskedő életről regél; Csaknem futva teszi meg az utolsó húsz métert. Sietni kell! tükröződik. Nem késhet le az őrs-gyűlésről. — Beárulsz az igazgató bácsi- Ö a parancsnok. Egy pontot kell nak? megmagyaráznia. Az úttörő foga- Antit mellbe csapják, a sza- dalom egyik pontját, amelynek a vak. Nem! A világért sem akar- lényege.a következő: „Az úttörő- ja, hogy őt bárki is strébernek nek óvnia kell a közösségi, is- tekintse. Másként kell ezt meg­lapít, majd megindul a kijárat felé, de a többiek visszatartják. — Ha megcsináltad, most vál­lald is a felelősséget! — kiáltják A kérdezett gyors, ösztönszerű többen is. mozdulattal ejti el a szenet, mint Az őrsgyűlés végén az őrs tag- ha égetné a kezét és feláll. Ál- íai nem oszolnak szét. Végig- láig ér csak Antinak. Hatodikos, vizsgálják a hosszú iskolaépüle- Uttörő nyakkendője félrecsúszva tet- A fal- amelyet néhány nap­lóg a nyakában. — Semmit! — Hát ez? — tnutat Anti a rajzra. — Még hazudsz is? Szöszi szemeiből kétségbeesés ffitönlhiíjM... .nem Budapest, hanem a másai hánya negyedik ssintje Erről jutott eszembe, hogy itt a szemünk láttára mindennapi életünk közepén mennyit is fej­lődött bányánk, mennyire hódí­tott a technika. A bánya negye­dik szinti fő szállító vágatában neonfények villognak... No, de ne vágjunk elébe mindennek, néz­zük meg sorban a fejlődést dió­héjban. Arról szól pártunk és kormá­nyunk programja, hogy tegyük a nehéz fizikai munkát a tech­nika fejlesztésével mind köny- nyebbé. Ez a folyamat üzemünk­ben végbement szemünk láttára, anélkül, hogy észrevettük volna vagy különösebb jelentőséget tu­lajdonítottunk volna neki. Pedig van jelentősége, nézzük csak meg­A mázai bánya első szintjén (a föld alatt 46 méterre) a hosszú szállító vágaton igen nehéz vi­szonyok között, sok helyen sár­ban, vízben kézierővel csillézték (szállították) az 1300 méter hosszú vágaton a nehéz 6 métermázsa rakománnyal teli csilléket. A vi­lágítás mindössze egy kis benzin lámpa volt. Bizony, mire itt egy dolgozó egy műszak alatt ezt a távot S—10-szer megtette alapo­san elfáradt. A második szinten már tet­tünk egy lépést előre. Az ugyan­olyan hosszú vágatban a szállí­tást lovak végezték. Igen lovak. A ló vontatta vonatban 7—8 csille volt egyszerre. Itt már az ember csak a lovat vezette a sötét vágatban, igaz, már vil­lanylámpa világítása mellett (CEAG bányalámpa, melynek sú­lya 5 kiló és mindig kézben kel­lett hordani.) A harmadik szinten újabb lé­pés következett előre. A ló kike­rült a bányából, jött helyette a gép. Az ugyancsak 1300 méter hosszú fő szállító-vágaton végte­len kötélpálya volt és két ember egyszerre 18—20 csillét vontatott ki gép segítségével az aknákhoz, vagy onnan üresen be a munka­helyekre. Érdemes megemlíteni, hogy itt már a nagy sár és víz ismeretlen fogalom volt. És ma a negyedik szinten, a föld felszíne alatt mintegy 200 méterre az 1060 méter hosszú fő szállító-vágatban neonfényes vi­lágítás van, nappali fényben, szépen kitakarított és felsalako- zott vágat. A szállítás itt már Diesel-mozdonnyal történik. Egy- egy forduló után az akna előteré­ben 35—40 rakott csille sorakozik és mindehhez két dolgozóra — a mozdonyvezető és a vonatkísé­rő — van szükség. Na persze ez csak az aknához-szállítás folya­mata. Azt hiszem, ezen keresztül is lemérhető, hogy a mázai bányába is betört a technika és reméljük ezután még nagyobb teret hódít majd magának olyan területeken is, ahol még jelenleg nincs nagy eredmény. Mindez a szemünk előtt történt és nem vettük észre, de vajon jó volna-e elölről kez­deni? Azt hiszem mindenki azt mondaná, és ez természetes is, nem. így van ez jól, a fejlődés nem fog, de nem is állhat meg. I. L. pal a gyűlés előtt meszeltek vakí­tó fehérre a lengyeli MNDSZ asszonyai, már több helyen fel­írásokkal és rajzokkal van csú­fítva. Az udvar végében maradék oltott mész áll. A mész melletti vizes hordóban meszelőecset ázik. Az őrstagok kimondják az egy­hangú ítéletet. — Szöszinek le kell kaparni és újra kell meszelni a befirkált részeket! Szöszi szabadkozik. Csak a sa­ját rajzát akarja eltüntetni, de végül is az őrs akaratának nem állhat ellen. Ahogy munkához lát, hárman is segítenek neki. — Ti miért csináljátok? — kér di Mátai Anti csodálkozva. — A büntetés csak Szöszit érinti. — Azért, mert mi is firkáltunk a falra — böki ki kelletlenül a legnagyobb fiú, aki a hetedik ősz tály legcsintalanabb tanulója. Másnap Kontság Sándor az igazgató a tízórai szünetben ma­gához inti az udvaron vitatkozó Mátai Antit. — Hogy sikerült a tegnapi őrsgyűlés,? Anti csak egy szóval válaszol. — Jól. — Mindenki megértette, hogy' óvni kell a köztulajdont és meg kell becsülni mások munkáját? — Meg. Megszólal a csengő. Vége a tízpercnek. Anti indul az osztály­ba. Kontság Sándor ahogy kilép az utcára tenyérnyi friss mésznyo- mot vesz észre a falon. Kíván­csian ráncolja a homlokát, s megindul a fal mentén a tangaz­daság irányába. Olvassa a mész- foltokat: Pontosan kilencet ta­lál. Az egyik mészfolt helyén emlékszik, hogy trágár rajz ék­telenkedett tegnap délelőtt. Bosz- szankodott is miatta. Mielőtt a trafiknak venné áz irányt, eszé­be jutnak Mátai Anti szűkszavú válaszai, s elégedetten dohogja magában. „Ez a fiú nemcsak szavakkal nevel, hanem a gyakorlatot is be­leviszi a nevelésbe.” H. T. ___________(Folytatjuk.) ____ B efejeződött a növényvédő tanfolyam Fácánkerten A növényvédelem egyre na­gyobb jelentőséggel bír a mező- gazdasági munkában, s ennek el­végzése fokozatosan a termelő- szövetkezetekre hárul. A termelő- szövetkezetek egy része már ren­Növekssik a csehszlovák filmexport A csehszlovák „Filmexport” filmet exportált 1960-ban a Szov- Vállalat az elmúlt esztendőben j jetunió, az NDK, Magyarország, jelentősen növelte az egész es- Lengyelország, Bulgária, az NSZK, tét betöltő és a keskenyfilmek j Olaszország, Franciaország, az exportját. 1960 első három ne gyedében a vállalat a világ min Egyesült Államok, Japán, Kuba. Argentína, Uruguay és más or­den tájára összesen 161 egész es- szágok vásároltak filmeket Cseh­iét betöltő filmet és 317 keskeny-! Szlovákiától, delkezik növényvédő gépekkel, amelyeknek alkalmazása képzett növényvédő szakmunkásokat igé­nyel. A megyei tanács mezőgazdasá­gi osztálya és a növényvédő ál­lomás szervezésében háromhetes tanfolyamot szerveztek Fácán­kerten, amely az elmúlt napok­ban fejeződött be. A tanfolyamon 31-en vettek részt, tsz-tagok és a növényvédő állomás permetező mesterei. A résztvevők valamennyien jó ered­ménnyel vizsgáztak és végzettsé­gük elismeréséül oklevelet kap­tak. A gyönki gépállomáson Mint valami őskori szörny csontváza, olyan az AC—400-as kombájn a gépállomás szerelőcsarnokában. Csak a váza áll ott, az alkatrészek pedig szanaszét a szerelőasztalon, látszólagos rendet­lenségben. De csak a laikusnak. A szerelők a legapróbb alkatrész­ről is tudják, hol a helye. Tóth Pál és Egresi Ferenc szerelőknek nem okoz gondot, hogy »a jelen' óriását« újból élctrekeltsék. Most éppen a kombájn sebességváltóját szerelik össze. Az AC—400-as egy hét múlva már kigördül a zerelőműhelyből, hogy a nyáron naponta mintegy negyven ember munkáját végezze el. A gyönki gépállomás a járás egész területén dolgozik. A já* rás meredek-dombos vidéke az erőgépeket ugyancsak próbára teszi és sok helyen csupán lánctalpas traktorokkal lehet dolgoz­ni. Müller Adám szerelő és Wolf János traktorvezető a HTZ "gyógyításával« foglalatoskodik, a lánctalpas traktor hengerfej­tömítését teszik fel. A tavasz folyamán nagy szükség lesz a vetőgépekre. ' gép­állomáson már valamennyi négyzetbevető gépet kijavították. Szabó József munkagép-technikus és Jávori Vince műhelyvezető még egyszer ellenőrzi az udvaron felsorakoztatott vetőgépeket.

Next

/
Thumbnails
Contents