Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-12 / 37. szám
1961. február 12. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 4 Péntek este Dővldóknál D ávidék úgy készülnek a péntek esti rádióhallgatásra, mint egy családi ünnepségre. A család valamenyc nyi tagja — bár az otthoniak létszáma már erősen lecsappant — úgy intézi a dolgát, hogy amikor a rádió Gáti Anti és a többiek című ifjúsági műsorát sugározza 19 óra 5 perckor, már semmi se zavarja a műsor hall-- gatását. Dávid néni talán a megszokottnál is gyorsabban végez a va- csorafőzéssel. Dávid bácsi jobban igyekszik haza, s útközben a világért sem állna meg beszélgetésre, eszmecserére. Gizi, az iskoláslány, anélkül, hogy erre/ figyelmeztetnék, korán elkészül leckéjével. Úgy ülik körül az asztalt, ame lyen a rádió áll, mintha előadó teremben lennének. Elkezdődik a műsor közvetítése. A szobában csend van, csak a nagy cserépkályhában égő tűz pattogása hallatszik. — Ez Ági hangja — suttog Gizi, de Ibolya, a nővére lepisz- szegi. _________ — Hallgass, hallgass már. Azt hiszed, mi nem tudjuk, mikor beszél Ági? — Pista, szüleimnek engem sohasem kell figyelmeztetniük arra, hogy mikor, miben segítsek nekik — sugározza a rádió Ági hangját. — Nem bizony. Nem válogat ő a munkában, legyen az földmunka, háztartási, vagy bármi más — helyesel Dávid néni úgy, mintha Ági a valóságban is itt lenne közöttük, a hőgyészi ház kis szobácskájábán. Dávid nénit a férje csendesíti, s valamennyien úgy figyelik a műsort, mintha Ági után szó szerint nekik is el kellene majd mondani. Dávidék lánya, az Ági a Szín- művészeti Főiskola hallgatója. Három évvel ezelőtt vették fel a főiskolára. Azóta szorgalmasan tanul és már többször kapott szerepeket is. Kéthetenként rendszeresen szerepel a rádióban, Gáti Anti és a többiek című ifjúsági műsorban. Legutóbb az Ir- . kucki történet című darabban i játszott a Nemzeti Színházban Az alkoholmentes üdítő italok nagyobb fogyasztása érdekében Az alkoholmentes üdítő italok nagyobb fogyasztása érdekében a közelmúlt hetekben több intézkedés történt. így többek között elrendelték, hogy a cukrászdák, vendéglők, üzletek kötelesek különböző típusú üdítő italokat tartani és árusítani. A Tolna megyei FŰSZERT a közelmúlt napokban bemutatót rendezett a Szabadság Szálló nagytermében. A bemutatóra meghívták a földművesszövetkezetek, a vendéglátó és a népboltok üzemvezetőit. A FŰSZERT részéről tájékoztatták a kereskedőket az alkoholmentes üdítő italok forgalomba hozatalának rendelkezéseiről, majd a résztvevők végigkóstolták a többféle üdítő italt. Mint a kereskedők mondották, az üdítő italok jó minősége lesz a biztosítéka a nagyobb fogyasztásnak. Itt említjük meg, hogy február 1-től a Belkereskedelmi Minisztérium lényegesen leszállította az alkoholmentes üdítő italok árát. és az előadásra meghívták Dávid nénit is. — Gyönyörű volt a darab — meséli áradozva, de a tartalmából csak egy töredéket tud elmondani. — Ott, a színházban, ahogy néztem Ágit, úgy elfogott a sírás, hogy alig tudtam figyelni arra, hogy mi történik a színpadon. Az jutott eszembe, hogy milyen csodálatosan alakult a mi életünk. Egyik lányom tanítónő, a másik katonatisztnek a felesége, a fiam ipari munkás, Ági pedig, ez a kis székely lány, színésznő lesz. — Elnézem a boldog szülőket, Dávid András elvtársat, aki a Juhéi Állami Gazdaság dolgozója és Dávid nénit, aki hét gyereket nevelt fel. Közülük hármat már a szárnyára eresztett. A negyedik, az Ági a Színművészeti Főiskola harmadik évfolyamának hallgatója. Ibolya az Ági után következő lány néhány hónap múlva a maga asszonya lesz, férjhez megy. És itt van a legkisebb, a Gizi, ő is tanulni szeretne. Ezt láttam, hallottam Dávidék- nál pénteken este a rádió hallgatása közben. így szórakozott a számban kicsi, de boldogságban annál nagyobb család. Pozsonyiné Színjátszó gárda alakult Faddon A megyében legkorszerűbb és legszebb művelődési ház épült | Faddon, melyre minden faddi lakos büszke lehet. I Kormányunk, amint ezt tapasz , táljuk, mindent megtesz a falu ■ kulturális igényeinek kielégítésé- I re. Nem is volt ezzel baj a múlt i év utolsó hónapjaiban. A Pécsi i Nemzeti Színház, a Déryné Színház és a Fővárosi Tánczenekar adott műsort, s mindenkor telt ház előtt játszottak. i Ezek után jogosan veti fel Fadd község kultúrát szerető kö- j zönsége, miért marad el ebben az évben ez a lehetőség? De egy reménye van a faddi közönségnek, mert egy lelkes színjátszó gárda alakult, nagyrészt családos apákból, és anyákból áll, akik esténként feláldozzák idejüket azért, hogy szórakoztassák a közönséget. A darab címe: Dunajevszkij: Szabad szél című nagyoperettje, melynek betanítását Raksányj elvtárs végzi. A darab bemutatása előreláthatóan két hét múlva lesz. Nyirati István levelező, Fadd Mai vásárlók-mai gondok Ha az újságírónak sok az ismerőse, még az is gyakran előfordul, hogy a háziasszonyok megállítják az utcán. A minap Kovácsné, miután meglátott, átsietett hozzám a túlsó oldali járdáról. Láttam, hogy paprikavörös és pulykamérges és ez nagyon meglepett, mert Kovácsnét viszonylag kiegyensúlyozott, nyugodt természetű asszonynak ismertem. »Talán csak nem rabolták ki lakásukat« — tűnődtem, de csak egy-két pillanatig, mert megszólalt: — Ha egy kicsit is képviselik az emberek érdekeit, megírhatnák... Ez mégis csak a disznóság teteje. Aztán gyorsan elhadarta, hogy már fél éve várnak egy megfelelő kombináltszekrényre és nem képesek hozzájutni. Ha érkezik áru, többnyire nincs közte olyan, ami lyen nekik megfelelne, a múltkor volt, de mire odaértek, már lefoglalták. Méghozzá a Vargáék. Es az is micsoda disznóság! A Vargáné nem dolgozik hivatalban és ráért kilesni, hogy mikor érkezik az áru, még le sem szedték a teherautóról, ő már ott állt, hogy az az övé és fizetett. Láttam egy idősebb nénit — ő is ismerősöm volt — aki az unokáját kézen fogva, másik kezében pedig egy kenyérrel rohant a csemegeüzletbe. Kiderült, hogy az unokáját küldte el a boltba kenyérért, aki nem idősebb még tíz évesnél és becsapták. Sőt »orcátlanul becsapták — és az újságban az ilyen dolgoknak is helyet szoríthatnának«. Láttam a kenyeret. Az egyik végénél valóban volt egy féltenyérnyi »gyürkés« rész, ahol ösz- szeért a másikkal. Kis szépséghiba. De a gyermeket becsapták... Sőt, ez a felháborító dolog még újságba is kívánkozik. Nem akarom szentesíteni a nyilvánosság erejével az ilyen dolgokat, de mégis azt mondom; »örvendetes dolog, hogy a legnagyobb gondokat elsősorban ilyen esetek okozzák«. Azért mon dóm, hogy a legnagyobb gondokat, mert a munkanélküliség, vagy a nyomor, ami oly természetes velejárója volt egykori életünknek, ma ismeretlen. A mai embernek, a mai vásárlónak a legnagyobb gondját az jelenti, hogy nem tud megfelelő minőségű bútort, olyat ami »neki is tetszik« vásárolni, mert az éppen elfogyott, vagy csak »két hét múlva várható újabb szállítmány«. Hiába van meg a »rd- való« — a pénz — esetleg nem lehet mindjárt megvenni azt a bizonyos különlegességet. Persze, hogy bosszúság ez, és nem is jogtalan. Hiszen mindenkinek az a természetes vágya, hogy a munkája gyümölcséből, a keresetéből kicserélje a régi, avult bútorokat, új, modern ruhát vásárolhasson magának és igy sorolhatnám tovább. És bosz- szantó, ha pont olyan nincs, amilyet az ember szeretne venni. De hát azért vegyük figyelembe — ne legyünk annyira mérgesek —, hogy egyszerre nem lehet mindenkinek minden igényét kielégíteni. Államunknak minden tette arra irányul, hogy a gondok eltűnjenek. Ami például a bútorkérdést illeti, minden évben több és nagyobb választékú bútort hoznak forgalomba, mint az előzőben. Tehát állandóan javul az ellátás. De hát azért ne legyünk anv- nyira indulatosak, ha véletlenül azt mondják az üzletben, hogy »tegnap vitték el«. Gyürkés volt a kenyér. Én is és mindenki jobban szereti, szívesebben fogyasztja a sima, ropogós, gömbölyded és friss kenyeret. Az is igaz, hogy Szekszárdon például az általános vélemény szerint valóban néha jobb is lehetne a kenyér minősége. Noha javulás mutatkozik az új kenyérgyár működése óta, de nem oldódott meg minden probléma. Például, ha »selejtes« kenyeret akarnak a szatyromba tenni, egyszerűen nem fogadom el. De azért még semmi bajom sem történt attól, hogy egy-két alkalommal Huligán ügyben még egyszer Hovatovább nem lesz magyar lap, amely ne foglalkozott volna a huligánok ügyével, a huliganizmus kérdésével. Lehet, hogy ez túlzásnak, szükségtelennek látszik, viszont arra mutat egyszersmind, hogy ilyen probléma van, az foglalkoztatja a közvéleményt és megvan az akarat arra, hogy a huliganizmust a társadalom valamennyi eszközének igénybevételé vei felszámoljuk — és ami ennél is fontosabb, kifejlődését megelőzzük. Lapunk február 9-i számában Csányi László tollából megjelent egy írás, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik. A benne leírt gondolatokkal lényegében egyet lehet érteni, igazak, ameny- nyiben néhány tényt rögzítenek. A cikk azonban csak a kérdés felületi jelenségeivel foglalkozott s ezért néhány szempontból kiegészítésre, átértékelésre szorul. Az alább következők sem igényelhetik a teljesség jogát, hiszen egy vitatott problémáról van szó, sok mindennel ki lehet egészíteni, néhány kérdésben azonban máris tisztázni lehet az adott helyzetet és a javítás módozatait is. Kétségtelen, hogy a huliganizmus nem jellemző, nem általános jelenség. Még talán a nyugati burzsoá társadalomra sem jellem ző, noha világjelenséggel állunk szemben; különösen nem általános a mi rendszerünkben, sőt elenyésző, egyedi esetekről van szó. De sajnos vannak huligánok, van velük bajuk a különböző szerveknek, s végül is több esetben rendőrségi ügy származott belőle. Egyedi esetek tehát, de vannak. Éppen ezért foglalkozni velük nem árt, sőt szükséges, s ha a sajtó és rádió rájuk irányítja a figyelmet s felhívja a figyelmet arra, hogy a különböző társadalmi szervek, végül pedig a rendőrség határozottan szálljon szembe ezekkel a garázda elemekkel, az semmi esetre sem azt szolgálja, hogy valamiféle nimbuszt teremtsen köréjük, s nem segíti elő a huliganizmus kialakulását. Mérték- tartásra természetesen . szükség van, de arra is, hogy megelőzzük a bajt, majd leleplezzük ifjúságunk eme vadhajtásait. S inkább megbocsátható, ha az ügy érdekében néha talán túlzásokra is ragadtatjuk magunkat elősegítendő a rendcsinálást, mintsem az, hogy éppen az agyonhallgatással segítsük elő a bajok növekedését. Nem egyszerűen valamiféle romantikus fenegyerekekről van elfogyasztottam olyan kenyeret is, amelyiknek volt egy kis szépséghibája. Ezt minden szitkozó- dás nélkül megettem — persze abban a reményben, hogy a jövőben még az a szépséghibája sem lesz. Milyen jó, hogy az élelmiszerrel megtömött boltjaink mellett ilyenek a gondjaink! Mennyivel jobb, mintha azt kellene panaszolni, hogy »voltam az üzletekben, de nem lehet kapni sem ezt, sem azt, és nem tudom, hogy mi lesz a vacsora«. Kicsit unott dolog, hogy hasonló bosszúságok során az egykori emlékekkel hozakodunk elő. De hát azért piégis csak túlzás, hogy a fél tenyérnyi helyen gyürkés kenyérből akkora problémát csinálunk, mintha a régi, jogosan nincstelennek nevezett világban élnénk. Amikor például a pusztai asszonyok, anyák számára ha vásárolni ment valaki a falusi boltba, az összesnek a holmiját haza tudta vinni egy kézikosárban. Mert az olyan természetes volt, hogy egyszerre csak negyedkiló cukrot vettek, de azt is csak nagy ünnep előtt... Most egy családhoz többet visznek haza, ha már egyszer bevásárolni mennek, mint akkor az egész pusztának. A pékek feltétlenül törekedjenek arra, hogy egy gyürkés kenyér se kerüljön ki az üzletekbe. De, ha véletlenül egy akad köztük, azért nem dől össze a világ... B. F. itt szó és nem a romantika keresése szüli a huligánokat. A huliganizmus az elavult, a rothadó és összeomló burzsoá rend bomlásának a terméke. A kapitalizmus teremtette életviszonyok egy re kilátástalanabbá válnak, Nyugaton eluralkodott a »világvéghangulat«, az »utánunk az özönvíz«, az »éljünk a mának, mert holnap úgysem tudjuk mi lesz« szellem. S mindez éppen a gazdasági alap bomlása következtében. Elavulttá váltak, felbomlóban vannak és fel bomlottak a régi normák és a burzsoá társadalom nem tud —■ nem is tudhat — új normákat adni a régiek helyébe. Kialakítóban van Nyugaton — nagyón jól fámért példák ezrei bizonyítják ezt — egy életeszmény nélküli, életcélt nem ismerő, nihilista ifjúsági réteg. Nem is vékony réteg. Felvetődhet a kérdés, ín'ért vannak nálunk is huligánok? Igaz, hogy mi új, szocialista viszonyok között élünk és dolgozunk, megváltozott a gazdasági alap s megváltozott a felépítmény is. A mi társadalmunk, a mi rend szerünk életcélt ad a fiataloknak, kibontakoztatja bennük a helyes, az egészséges életeszményt, egészséges és egyedül helyes világnézetet. De nem vagyunk hermetikusan elzárva a kapitalista világtól. A bomlás egyes termékei különböző rejtekutakon eljutnak hozzánk is, és mérgezik a levegőt. A burzsoá ideológiát még nem tudtuk teljességében felszámolni, annak maradványai, csökevényei még megtalálhatók, és hatnak a gyengébb jellemű fiatalokra. Ebben is, és elsősorban, ebben keresendő és található meg a szülője, az eredendő oka nálunk is — bár szórványósan jelentkező — huliga nizmusnak. Tehát nem a romantikakeresés, hanem ez szüli a huligánokat. Huligán nem születik, hanem lesz. És nagyon sok összetevő szűk séges ahhoz, hogy valaki azzá legyen. Az előbb a legfontosabb összetevőről már szó esett. Most beszéljünk a megelőzés, a huliganizmus megszüntetése, felszámolása kérdéséről. A huligánná válás* folyamatnak kell felfogni. S ha folyamatról van szó, akkor a kialakulás során különböző eszközökkel lehet segíteni ezeknek a fiataloknak abban, hogy ismét rendes ember váljék belőlük. Itt hárul igen nagy feladat, szerep a társadalmi szervezetekre, mindenekelőtt a KISZ-re. Hiszen a huli- gánság csak legutolsó stádiumában válik rendőri üggyé, mindaddig a nevelés eszközeire van szükség. Neveljük a fiatalokat — azokat is, akik talán furcsán öltözködnek, akiknek a frizurájuk nem mondható éppen Ízlésesnek, akiknek a modorukban is van sok lefaragni való, stb. — nyújtsunk megfelelő nevelési lehetőségeket és szórakozási lehetőségeket. Töltsük ki a szabadidőt, egészséges irányba tereljük a fiatalok tettvá- gyát, szereplési, feltűnési vágyát. De hiszen ehhez éppen az ifjúsági vezetők és a pedagógusok értekek leginkább, s ők tesznek is erőfeszítéseket. Legvégül, amikor már közveszélyes garázdaságról van '■zó. rendőrségi probléma a huligán probléma. Senki nem vitatja, hogy fokozott erélyre van szükség; de hiszen igazságügyi szervei nk éppen a ferencvárosi banda <’■ é- ben hozott intézkedésünk“1 és ítéletükkel példát is mutattak erre. Kár lenne a vészharangot kongatni. hiba lenne hallgatni »ólii. Beszéljünk a huligán kérdésről annyit. amennvi szükséges a különböző nevelési és fegyelmező eszközök összekapcsolásával segítsük elő, hogy a jelenlegi egvedi esetek is végképp eltűnjenek a mi ifjúságunk egy részének magatartásából. L, Gy.