Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-07 / 32. szám
»61. február 7. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 8 Megyénk úttörőcsapatainak további feladatai A szekszárdi Jóreménység Tsz-ben: Munkához látott a kertészeti brigád — A kocsisok trágyát hordanak — Az építöbrigád istállókat javít A szekszárd-felsővárosi Jóre- óta hordják ide a trágyát, készí- mónység Termelőszövetkezet is J tik a melegágyakat. Tegnap be- Tolna megyei legfiatalabb közös ; fűtötték a palántanevelő háza- gazdaságai közé tartozik. A kö- kát, s ma elvetik a korai káposz- zösség vezetői eddig földrendé- tapalánta-magokat. A kertészeti zéssel, leltározással, a különböző | brigád ugyan már a -tavaszra adminisztratív ügyek intézésével készül, de azért még tél van, s volt elfoglalva. Nagyjából a fel- a savanyúkáposzta keresett. Ezért sorolt munkák befejeződtek, az | káposztát is savanyítanak napidő is jobbra fordult, s így a ' jainkban a Jóreménység Terme- Jóreménység Termelőszövetkezet lőszövetkezet kertészei. Erre le- tagjai megkezdték a közös mun- I hetőség van, mert a volt szek- kát. I szárdi Haladás Tsz — amely beA termelési tervek szerint 15 olvadt a Jóreménységbe — nagy holdon folytat öntözéses zöld- I mennyiségű fejeskáposztát priz- ségtermelést a gazdaság. I mázott el a tél elején, ezt sáva- A kertészeti brigád készül a nyitják most le, mert így jobb zöldségtermelésre. Február 2-a 1 árat kapnak érte és könnyebben Találkozásom Megdöbbenve hallottam a hírt, amelyet a rádió röpített világgá. De nem akartam elhinni, hogy meghalt Csók István, hisz még most is úgy emlékszem rá, mint mikor először találkoztunk. Tizenhét éve történt, 1944-ben. Akkor Sárszentlörincen tartózkodott a mester, húgánál. Rövid- nadrágos gyerek voltam, s a vakációt legszívesebben itt a Sióparton töltöttem. Ott volt a banda tartózkodási helye, mely baráti körömet alkotta. A Sió-part volt a birodalmunk. Olyanformán, mint a városi gyerekeknek a grund. Kunyhót építettünk magunknak, s Horváth bácsi, a gátőr teheneinek legeltetése közben különféle harcias játékot játszottunk. Egy nyári délután megjelent birodalmunkban egy ismeretlen ember, aki háromlábú állványt állított fel a közelben s festege- tett. Bozai bácsi a halász volt a modell. Feltámadt bennünk a kíváncsiság s egyre közelebb húzódtunk a különös emberhez. — Egyszer csak azt vettük észre, hogy ott állunk egészen a háta mögött. Ha nagyobb lendületet kell vennie, talán útban is lettünk volna. Ö is észrevette kí- váncsiskodásunkat, s néha mosolyogva visszanézett ránk. Mi csak szótlanul figyeltük munkáját, hogyan alakul ki a fehér vásznon az öreg halász képe. Mozgalmi hírek A tamási járás néhány párt- szervezetében összevont párttag- gyűlést tartottak, ahol a Moszkvai Nyilatkozatot beszélték meg. A vita során a nyilatkozat első, második, harmadik és negyedik fejezetével kapcsolatban alakult ki véleménynyilvánítás. A béke kérdéseinek megtárgyalásánál érezhető volt a bizakodás, mely szerint a béke növekvő erői győzedelmeskednek a háborúra spekulálókkal szemben. Az összevont taggyűléseken kívül pártnapokon is ismertetik a Moszkvai Nyilatkozatot: eddig Tamási, Nagyszo- koly és Magyarkeszi községekben tartottak pártnapokat. ❖ A paksi járás 14 közégében tanácsüléseket tartottak. A tanácsüléseken jó volt a tanácstagok megjelenése, valamennyi tanácsülés határozatképes volt. A tanácsüléseken az 1961. évi községfejlesztési terveket tárgyalták meg, de foglalkoztak az adóbevételi tervek teljesítésével is, valamint a termelőszövetkezetek megszilárdításának kérdésével. Jól előkészített tanácsülés volt Györköny, Bölcske és Madocsa községekben — mind a megjelenés, mind a napirendi pontok megvitatása tekintetében. * A Dombóvári MÁV Forgalom vöröskereszt-szervezete taggyűlést tartott január 27-én. A taggyűlésen jelen lévő 250 vasúti dolgozó iavaslatára táviratban tiltakoztak Lumumba bebörtönzése ellen. A táviratot a Magyar Vöröskereszt Országos Központjába küldték továbbítás végett. Csók Istvánnal Egyszer aztán megszólított bennünket és azt kérdezte, mit nézünk szívesebben, a Bozai bácsit, mikor halászik, vagy őt, mikor fest? Nem mertük azt mondani, hogy az izgalmasabb, ha a Bozai bácsi a hálót emelgeti, hanem a festészet mellett foglaltunk állást. Öt azonban nem lehetett becsapni. Bevallotta, hogy ő maga is szívesen nézi a halászokat és együtt izgul velük, mi lesz a hálóban. »Ez az élet rendje — mondotta. — A festészetnek is megvan az ideje«. Ezután minden délután ott voltunk és néztük a munkáját. — Összebarátkoztunk, beszélgettünk. Megnézte a mi kis birodalmunkat is Azóta sok idő telt el. S megtanultam a mester igazságát. A festészetnek is megvan az ideje. Akkor mi elnéztük a dolgozó mestert, mert egy festmény készítése érdekes. De egy festmény megértéséhez más kell. Ahhoz művészi érzék kell, ennek megszerzésében sokat jelentett a mesterrel való ismeretség. Tizenhét év telt el azóta, minden hatalmas változáson ment keresztül. De Csók István még mindig úgy él emlékezetemben, mint azokon a nyári délutánokon, ott a Sió partján. Fürgén és életvidámat > S így is fogom megőrizni továbbra is emlékét, mert az ilyen nagy művész, mint Ö nem hal meg. Tovább él bennünk emlékeinkben és műveiben. kéri tudják értékesíteni, mint a fejeskáposztát. A szövetkezet szakvezetői kijelölték már a területeket, a cukorrépa és magkender termelésére. Nagy termés elérésének teremtik meg a feltételeket. Jórészt azzal, hoav istállótrágyázott földbe vetik a kender és cukorrépamagot. A szövetkezeti tagok lovai az istállóban állnak, a foga- tosok is ráérnek. Ezért a vezetőség intézkedett, hogv negyven ló- fogattal hordják az istállótrágyát. Egy héttel ezelőtt lapunkban a Béri Balogh Ádám Tsz első közgyűléséről szóló tudósításunkban említést tettünk arról, hogy a Jóreménység Tsz-ben érdekes kezdeményezés van. Az, hogy a tagok háztáji gazdaságukból egy 30—35 kilós süldőt adnak a közösbe. Ezzel kapcsolatban tegnap megtudtuk, hogy a közösnek felajánlott süldők összehordásának lehetőségeiről intézkedett a vezetőség. Csötönyi Antal Irányításával építöbrigád alakult a Jóreménység Tsz-ben, amely még e héten rendbehoz egy istállót, amit szintén a Haladás Tsz-től vettek át. Némi átalakítás és tatarozás után, ebben az istállóban el tudnak helyezni mintegy 40 süldőt, melyeket a tagok összeadnak. Utána pedig scrtés- fiaztatókat, süldőszállást, majd később növendck- szarvasmarha-istállót épít az építőbrigád. Végül beszámolunk arról, hogy a Jóreménység Termelőszövetkezet tagjai tegnap tartották meg első rendes közgyűlésüket. A szövetkezeti gazdák megvitattak, majd elfogadták az alapszabályt, megválasztották a brigádvezető- ket és több más fontos kérdésben hoztak határozatot. — Jelentős villanyhálózat-bővítés szerepel Tolna megye 1961. évi népgazdasági tervében. Villamosítják a decsi újtelepet, a Nagykónyihoz tartozó Medgyes- pusztát és Zomba Szentgál-pusz- tát. Decsen és Nagykónyiban 2300—2300 méteres vezetéket építenek meg. Megyénk úttörőcsapatainál 1957. tavaszától kezdve vezettük be a próbarendszert. Szövetségünk helves. vonzó célkitűzései nagv visszhangra találtak megyénk csapatvezetői között. Nagy eredmény volt már ebben az évben az is. hogy sokkal több csapatunk ment önálló táborba, mint az előtte való években. Gondosan kidolgozott programjukat átszőtték a nevelő célzatú megmozdulások. A próbarendszer adta meg munkánkhoz azokat a lehetőségeket. amelyeken keresztül megfelelő módszereket, formákat találunk úttörőink kommunista szellemű neveléséhez. Uttörővezetőink megértették, hogv csapataink életében meghonosodó úi formák nem önmagukért vannak, hanem azért, hosv iobban szolgálják nevelési célkitűzéseinket. Céliaink eléréséhez segítségünkre sietett a társadalom is Ezen évben kezdtek KlSZ-szer- vezeteink segíteni az úttörr~'”r>- kában. és a kisebbek irán tt szeretetüktől indíttatva . . a nő szolgálatot tettek, és tesznek a mozgalomnak. A tantestületek is megismerkedtek a szövetség célkitűzéseivel, elvi. módszertani gyakorlatával, és megértették, hogv egvmás segítése. az egyetértés elengedhetetlen feltétele az eredményes nevelőmunkának. mind az iskolában. mind az úttörőcsapatokban. E közös összefogás eredménye, hogv az elmúlt év szeptember 30- án megyénkben 202 működési engedéllyel rendelkező csapatunk volt. melyek magukba foglalták az általános iskolai tanulólétszám 73.7 százalékát. Csapataink az 1960/61-es tanévben úttörőmunkáiukat a KISZ intéző bizottsága és a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége által hozott határozat alapién végzik, annak ieevében. hogv a Magvar Úttörők Szövetsége 1961. június 2-án lesz tizenöt éves. Munkánk fő programja a jubileumi évben is a kötelező úttörő- próbák követelményeinek '“lissí- tése. Emellett fokozottabb figyelmet fordítunk arra. hogv a próbák szolgálják a KISZ-életre való felkészítést és azt. hogv minden úttörő maradéktalanul tegyen eleget iskolai kötelezettségének. Csapataink 1960. őszén, az úttörőmozgalom 15. évfordulójára 15 pontos vállalást tettek, melvet csapat, raj és őrsi terveikben pontosan meghatároztak. E vállalások között van olvan pont is. amelyben csapataink minden úttörőié vállalta, hogv öt óra társadalmi munkát vállal az év folyamán a faluiában lévő tsz-ben. E vállalást csapataink már eddig is jelentősen túlteljesítették. Például a dunaszentgvörgvi 3462- es számú Sziklai Sándor úttörő- csapat minden egyes úttörőié 19 óra. a gerieni 1073. számú II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat minden tagia 17 óra. a nagvdorogi Körösi Csorna Sándor úttörőcsapat minden tagja 12 óra társadalmi munkát végzett tsz-ben. Csapataink többségénél lezajlottak a kulturális szemlék, amelyek arról tanúskodtak, hogv a paitások jól készülnek a járási és a megvei seregszemlére. Csapataink előtt a 15 pontos vállalás teljesítése közben a további fő feladatok állnak: a pajtások fokozatosabb felkészítése a KISZ-tagságra. a VIII osztályt elvégző paitások átadása a KISZ- szervezetnek. az iskola oktató munkájának fokozottabb segítése. Társadalmi munkával fokozottabban segíteni a tsz-eket. Csapataink előtt álló feladatok igen sokrétűek, de lelkesít bennünket az. hogv a szülők, s az egész társadalom támogatása nanról-naora nő. 202 csapatunk közül már 142-nek van KISZ- testvérszervezete. És ha ma még problémánk az. hogv KISZ-es raivezetőink között még kevés az ifjúmunkás, ifjú termelőszövetkezeti paraszt, hogv esves tan- testületi tagok, osztályfőnökök nem segítik eléggé az úttörőmunkát. akkor holnap már ez is kisebb probléma lesz. Éppen ezért arra törekszünk, hogv úttörőcsapataink a szerve^ -zet életének tartalmassá, érdekessé tételével növeljük és kielégítsük a gyermekek érdeklődését. A fentiekben nem törekedtem a teljességre. Feladatainka* továbbra is az egész társadalom, az általános iskolák nevelői a KISZ-szervezetek tagjainak támogatásával kívánjuk megoldani. Az előttünk álló feladatok nem könnyűek, de bízunk abban hogv közös erővel győzelemre visszük úttörőink kommunista szellemben való nevelésének ügvét. Bauer József megvei úttörő elnök Horváth József: ARANYKALITKA 26. A megyeháza nagytermében hosszú, terített asztalok mellett mintegy száz-százötven szovjet tiszt, harcos és polgári személy foglalt helyet. A tálakban pompás vacsora gőzölgőit s a poharakban gyöngyözött a ki tűnő, badacsonyi bor. Az ünnepi vacsora résztvevői egy magas, dereshajú szovjet tábornok szavára figyeltek. Az asztalfőn állt, s éppen befejezni készült pohárköszöntőjét, amelyet a tolmács pontosan fordított. — Nagy öröm számomra, tábornok, tiszt és harcostársaim számára, hogy városuk vezetőivel és polgáraival együtt baráti és meghitt együttlétben ünnepelhetjük ezt a nagy napot, április negyedikét, Magyarország felszabadulásának napját. Amikor csapataink ma hajnalban Nemesmed- ves községnél az utolsó náci fasiszta katonát is kikergették az önök gyönyörű hazájából, ez a puskalövés egy új korszak hajnalát is jelezte, drága barátaim. Engedjék meg, hogy poharamat a baráti magyar nép szabadságára, jólétére és boldogságára emeljem. Éljen a szabad, független, demokratikus Magyarország! Tomboló öröm és éljenzés visszhangzott a tábornok szavai nyomán. Folytatták az ünnepi vacsorát. A terem szüntelenül zsibongott. Kézzel-lábbal folyt a társalgás magyarok és szovjet katonák között, de láthatóan jól megértették egymást. Egyik po•' "köszöntő a má??!--?t követte. Vacsora uíán az asztaltársaságok csoport ba verődtek és a bor mellett élénk beszélgetésbe merültek. Rudakov alezredes, a megyeszékhelyen működő hadikórház népszerű orvosa a megyeháza falán függő portrékat nézegette. Annyira elmélyedt a képek böngészésében, hogy szinte összerezzent, amikor Versinyin őrnagy, az egyik lövészezred parancsnokának politikai helyettese, Rudakov földije vállára tette a kezét: — Ej, Ilja, hát szabad ezt? — mosolygott huncutul. — Javasolom függeszd fel szakmai továbbképzésedet, ma ne foglalkozz fiziognómiai tanulmányokkal. Inkább gyere, igyunk egy pohár bort. Letelepedtek egy kis, kerek asztalka mellé. Rudakov hátradőlt a kényelmes, süppedős fotelben. — Mi van veled? Gondterheltnek látszol, testvér — jegyezte meg aggódva Versinyin. — Nem, nincs semmi bajom, Azaza... tulajdonképpen jó, hogy találkoztunk, Andrej. Egy rejtélyen töröm a fejemet, de mi tagadás, az én orvosi pszichológiai tudományom csődöt mondott. Talán te, a komiszár kisütsz valami okosat. — Miről van szó? — kíváncsiskodott Versinyin. — Tíz nappal ezelőtt a tábori egészségügyiek behoztak a frontról hozzám a kórházba egy magyar katonát. Bakaruhája elny volt. ötven évesnek nézem, de lehet, hogy valamicskével kevesebb, mert nagyon rossz bőrben van. Külseje, kondíciója után ítélve, munkásember. Sajnos, képtelenség megállapítani, hon- nét hozták be. Tíz-tizenöt sebesültet szállítottak be vele egyidő- ben, de ők különféle helységekben sebesültek meg, így hát elképzelést sem alkothatok, hogy hol bukkantak erre a magyarra. Az egyik felcserem homályosan emlékszik, mintha a tábori egészségügyiek közül valaki azt mondta volna, hogy ez az ember ájul- tan feküdt egy elhagyott magyar parancsnoksági épületben a padlón. — Megsebesült? — Nem. Itt kezdődik a rejtély. A szanitécek őt is bevitték az elsősegélyhelyre. Megállapították, hogy rendkívül súlyos mérgezést szenvedett. Azonnal gyomormosást alkalmaztak, s behozták hozzánk. Mi kezelésbe vettük, teleszurkáltuk koffein injekciókkal. Képzelheted, szokatlan a mi tábori prakszisunkban egy öngyilkos katona, súlyos mérgezéssel. Oxigénnel tápláltuk, mert amint elvettük tőle az oxigént, nyomban elkékült. Elég sok bajom volt, hogy honnan a fenéből szerezzek én itt oxigént, de azért sikerült. Izgatott a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy egy közkatona, aki munkásembernek látszik, mérget hajt fel közvetlenül fogságba esése előtt? Mert azt megállapítottuk. hogy valami rendkívül erős altatót vett be - elképesztő adagban, és nyilván oldott állapotban, hiszen nagyon gyorsan felszívódott. A mérgezéstől a gyomormosásig legfeljebb másfél óra telhetett el. Ennek köszönhető, hogy megmenekült. — Tehát él? — Igen. Két napja eszméletre tért. Túl van az életveszélyen. Cudar, rossz állapotban van, de most már napról napra javulni fog és egy héten belül talpraáll. — Őszintén szólva nem ériem — szólt közbe szelíden Versinyin — miért kerítesz ekkora feneket a dolognak. — Mondom, az izgat, hogy miért mérgezte meg magát ez a baka? — Hát ha él, majd megmagyarázza. — Csakhogy most jön a java. Ez az ember a súlyos mérgezés hatására elveszítette az emlékezőtehetségét. Fogalma sincs, kicsoda, mi a neve, hová valósi, hogyan került a kórházba, egyáltalán: mi történt vele? Teljesen kiszakadt előéletéből. — Iratai? — kérdezte most már növekvő figyelemmel az őrnagy. — Egy papírszeletke nem sok, annyit sem találtunk nála. — Megfoghatatlan. (Folytatjuk,)
