Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-07 / 32. szám

»61. február 7. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 8 Megyénk úttörőcsapatainak további feladatai A szekszárdi Jóreménység Tsz-ben: Munkához látott a kertészeti brigád — A kocsisok trágyát hordanak — Az építöbrigád istállókat javít A szekszárd-felsővárosi Jóre- óta hordják ide a trágyát, készí- mónység Termelőszövetkezet is J tik a melegágyakat. Tegnap be- Tolna megyei legfiatalabb közös ; fűtötték a palántanevelő háza- gazdaságai közé tartozik. A kö- kát, s ma elvetik a korai káposz- zösség vezetői eddig földrendé- tapalánta-magokat. A kertészeti zéssel, leltározással, a különböző | brigád ugyan már a -tavaszra adminisztratív ügyek intézésével készül, de azért még tél van, s volt elfoglalva. Nagyjából a fel- a savanyúkáposzta keresett. Ezért sorolt munkák befejeződtek, az | káposztát is savanyítanak nap­idő is jobbra fordult, s így a ' jainkban a Jóreménység Terme- Jóreménység Termelőszövetkezet lőszövetkezet kertészei. Erre le- tagjai megkezdték a közös mun- I hetőség van, mert a volt szek- kát. I szárdi Haladás Tsz — amely be­A termelési tervek szerint 15 olvadt a Jóreménységbe — nagy holdon folytat öntözéses zöld- I mennyiségű fejeskáposztát priz- ségtermelést a gazdaság. I mázott el a tél elején, ezt sáva- A kertészeti brigád készül a nyitják most le, mert így jobb zöldségtermelésre. Február 2-a 1 árat kapnak érte és könnyebben Találkozásom Megdöbbenve hallottam a hírt, amelyet a rádió röpített világgá. De nem akartam elhinni, hogy meghalt Csók István, hisz még most is úgy emlékszem rá, mint mikor először találkoztunk. Tizenhét éve történt, 1944-ben. Akkor Sárszentlörincen tartózko­dott a mester, húgánál. Rövid- nadrágos gyerek voltam, s a va­kációt legszívesebben itt a Sió­parton töltöttem. Ott volt a ban­da tartózkodási helye, mely ba­ráti körömet alkotta. A Sió-part volt a birodalmunk. Olyanfor­mán, mint a városi gyerekeknek a grund. Kunyhót építettünk ma­gunknak, s Horváth bácsi, a gátőr teheneinek legeltetése köz­ben különféle harcias játékot ját­szottunk. Egy nyári délután megjelent birodalmunkban egy ismeretlen ember, aki háromlábú állványt állított fel a közelben s festege- tett. Bozai bácsi a halász volt a modell. Feltámadt bennünk a kí­váncsiság s egyre közelebb hú­zódtunk a különös emberhez. — Egyszer csak azt vettük észre, hogy ott állunk egészen a háta mögött. Ha nagyobb lendületet kell vennie, talán útban is let­tünk volna. Ö is észrevette kí- váncsiskodásunkat, s néha moso­lyogva visszanézett ránk. Mi csak szótlanul figyeltük munkáját, ho­gyan alakul ki a fehér vásznon az öreg halász képe. Mozgalmi hírek A tamási járás néhány párt- szervezetében összevont párttag- gyűlést tartottak, ahol a Moszk­vai Nyilatkozatot beszélték meg. A vita során a nyilatkozat első, második, harmadik és negyedik fejezetével kapcsolatban alakult ki véleménynyilvánítás. A béke kérdéseinek megtárgyalásánál érezhető volt a bizakodás, mely szerint a béke növekvő erői győ­zedelmeskednek a háborúra spe­kulálókkal szemben. Az összevont taggyűléseken kívül pártnapokon is ismertetik a Moszkvai Nyilat­kozatot: eddig Tamási, Nagyszo- koly és Magyarkeszi községek­ben tartottak pártnapokat. ❖ A paksi járás 14 közégében ta­nácsüléseket tartottak. A tanács­üléseken jó volt a tanácstagok megjelenése, valamennyi tanács­ülés határozatképes volt. A ta­nácsüléseken az 1961. évi község­fejlesztési terveket tárgyalták meg, de foglalkoztak az adóbe­vételi tervek teljesítésével is, va­lamint a termelőszövetkezetek megszilárdításának kérdésével. Jól előkészített tanácsülés volt Györköny, Bölcske és Madocsa községekben — mind a megjele­nés, mind a napirendi pontok megvitatása tekintetében. * A Dombóvári MÁV Forgalom vöröskereszt-szervezete taggyűlést tartott január 27-én. A taggyű­lésen jelen lévő 250 vasúti dolgo­zó iavaslatára táviratban tilta­koztak Lumumba bebörtönzése ellen. A táviratot a Magyar Vö­röskereszt Országos Központjába küldték továbbítás végett. Csók Istvánnal Egyszer aztán megszólított ben­nünket és azt kérdezte, mit né­zünk szívesebben, a Bozai bácsit, mikor halászik, vagy őt, mikor fest? Nem mertük azt mondani, hogy az izgalmasabb, ha a Bozai bácsi a hálót emelgeti, hanem a festészet mellett foglaltunk ál­lást. Öt azonban nem lehetett be­csapni. Bevallotta, hogy ő maga is szívesen nézi a halászokat és együtt izgul velük, mi lesz a hálóban. »Ez az élet rendje — mondotta. — A festészetnek is megvan az ideje«. Ezután minden délután ott vol­tunk és néztük a munkáját. — Összebarátkoztunk, beszélgettünk. Megnézte a mi kis birodalmun­kat is Azóta sok idő telt el. S megtanultam a mester igazságát. A festészetnek is megvan az ide­je. Akkor mi elnéztük a dolgozó mestert, mert egy festmény készí­tése érdekes. De egy festmény megértéséhez más kell. Ahhoz művészi érzék kell, ennek meg­szerzésében sokat jelentett a mes­terrel való ismeretség. Tizenhét év telt el azóta, min­den hatalmas változáson ment keresztül. De Csók István még mindig úgy él emlékezetemben, mint azokon a nyári délutánokon, ott a Sió partján. Fürgén és élet­vidámat > S így is fogom meg­őrizni továbbra is emlékét, mert az ilyen nagy művész, mint Ö nem hal meg. Tovább él bennünk emlékeinkben és műveiben. kéri tudják értékesíteni, mint a fejes­káposztát. A szövetkezet szakvezetői ki­jelölték már a területeket, a cukorrépa és magkender ter­melésére. Nagy termés elérésének terem­tik meg a feltételeket. Jórészt azzal, hoav istállótrágyázott föld­be vetik a kender és cukorrépa­magot. A szövetkezeti tagok lo­vai az istállóban állnak, a foga- tosok is ráérnek. Ezért a vezető­ség intézkedett, hogv negyven ló- fogattal hordják az istállótrá­gyát. Egy héttel ezelőtt lapunkban a Béri Balogh Ádám Tsz első köz­gyűléséről szóló tudósításunkban említést tettünk arról, hogy a Jóreménység Tsz-ben érdekes kezdeményezés van. Az, hogy a tagok háztáji gazdaságukból egy 30—35 kilós süldőt adnak a kö­zösbe. Ezzel kapcsolatban tegnap megtudtuk, hogy a közösnek fel­ajánlott süldők összehordásának lehetőségeiről intézkedett a ve­zetőség. Csötönyi Antal Irányítá­sával építöbrigád alakult a Jóre­ménység Tsz-ben, amely még e héten rendbehoz egy istállót, amit szintén a Ha­ladás Tsz-től vettek át. Némi átalakítás és tatarozás után, ebben az istállóban el tud­nak helyezni mintegy 40 sül­dőt, melyeket a tagok össze­adnak. Utána pedig scrtés- fiaztatókat, süldőszállást, majd később növendck- szarvasmarha-istállót épít az építőbrigád. Végül beszámolunk arról, hogy a Jóreménység Termelőszövetke­zet tagjai tegnap tartották meg első rendes közgyűlésüket. A szö­vetkezeti gazdák megvitattak, majd elfogadták az alapszabályt, megválasztották a brigádvezető- ket és több más fontos kérdés­ben hoztak határozatot. — Jelentős villanyhálózat-bőví­tés szerepel Tolna megye 1961. évi népgazdasági tervében. Vil­lamosítják a decsi újtelepet, a Nagykónyihoz tartozó Medgyes- pusztát és Zomba Szentgál-pusz- tát. Decsen és Nagykónyiban 2300—2300 méteres vezetéket épí­tenek meg. Megyénk úttörőcsapatainál 1957. tavaszától kezdve vezettük be a próbarendszert. Szövetségünk he­lves. vonzó célkitűzései nagv visszhangra találtak megyénk csapatvezetői között. Nagy ered­mény volt már ebben az évben az is. hogy sokkal több csapatunk ment önálló táborba, mint az előtte való években. Gondosan kidolgozott programjukat átszőt­ték a nevelő célzatú megmozdu­lások. A próbarendszer adta meg munkánkhoz azokat a lehetősége­ket. amelyeken keresztül megfe­lelő módszereket, formákat talá­lunk úttörőink kommunista szel­lemű neveléséhez. Uttörővezetőink megértették, hogv csapataink életében megho­nosodó úi formák nem önmagu­kért vannak, hanem azért, hosv iobban szolgálják nevelési célki­tűzéseinket. Céliaink eléréséhez segítsé­günkre sietett a társadalom is Ezen évben kezdtek KlSZ-szer- vezeteink segíteni az úttörr~'”r>- kában. és a kisebbek irán tt szeretetüktől indíttatva . . a nő szolgálatot tettek, és tesznek a mozgalomnak. A tantestületek is megismer­kedtek a szövetség célkitűzéseivel, elvi. módszertani gyakorlatával, és megértették, hogv egvmás se­gítése. az egyetértés elengedhe­tetlen feltétele az eredményes ne­velőmunkának. mind az iskolá­ban. mind az úttörőcsapatokban. E közös összefogás eredménye, hogv az elmúlt év szeptember 30- án megyénkben 202 működési en­gedéllyel rendelkező csapatunk volt. melyek magukba foglalták az általános iskolai tanulólétszám 73.7 százalékát. Csapataink az 1960/61-es tan­évben úttörőmunkáiukat a KISZ intéző bizottsága és a Magyar Út­törők Szövetsége Országos Elnök­sége által hozott határozat alap­ién végzik, annak ieevében. hogv a Magvar Úttörők Szövetsége 1961. június 2-án lesz tizenöt éves. Munkánk fő programja a jubi­leumi évben is a kötelező úttörő- próbák követelményeinek '“lissí- tése. Emellett fokozottabb figyel­met fordítunk arra. hogv a próbák szolgálják a KISZ-életre való fel­készítést és azt. hogv minden út­törő maradéktalanul tegyen ele­get iskolai kötelezettségének. Csapataink 1960. őszén, az út­törőmozgalom 15. évfordulójára 15 pontos vállalást tettek, melvet csapat, raj és őrsi terveikben pontosan meghatároztak. E vállalások között van olvan pont is. amelyben csapataink minden úttörőié vállalta, hogv öt óra társadalmi munkát vállal az év folyamán a faluiában lévő tsz-ben. E vállalást csapataink már ed­dig is jelentősen túlteljesítették. Például a dunaszentgvörgvi 3462- es számú Sziklai Sándor úttörő- csapat minden egyes úttörőié 19 óra. a gerieni 1073. számú II. Rá­kóczi Ferenc úttörőcsapat min­den tagia 17 óra. a nagvdorogi Körösi Csorna Sándor úttörőcsa­pat minden tagja 12 óra társadal­mi munkát végzett tsz-ben. Csapataink többségénél lezaj­lottak a kulturális szemlék, ame­lyek arról tanúskodtak, hogv a paitások jól készülnek a járási és a megvei seregszemlére. Csapataink előtt a 15 pontos vállalás teljesítése közben a to­vábbi fő feladatok állnak: a paj­tások fokozatosabb felkészítése a KISZ-tagságra. a VIII osztályt elvégző paitások átadása a KISZ- szervezetnek. az iskola oktató munkájának fokozottabb segítése. Társadalmi munkával fokozottab­ban segíteni a tsz-eket. Csapataink előtt álló feladatok igen sokrétűek, de lelkesít ben­nünket az. hogv a szülők, s az egész társadalom támogatása nanról-naora nő. 202 csapatunk közül már 142-nek van KISZ- testvérszervezete. És ha ma még problémánk az. hogv KISZ-es raivezetőink között még kevés az ifjúmunkás, ifjú termelőszövet­kezeti paraszt, hogv esves tan- testületi tagok, osztályfőnökök nem segítik eléggé az úttörő­munkát. akkor holnap már ez is kisebb probléma lesz. Éppen ezért arra törekszünk, hogv úttörőcsapataink a szerve^ -zet életének tartalmassá, érdekessé tételével növeljük és kielégítsük a gyermekek érdeklődését. A fentiekben nem törekedtem a teljességre. Feladatainka* to­vábbra is az egész társadalom, az általános iskolák nevelői a KISZ-szervezetek tagjainak tá­mogatásával kívánjuk megoldani. Az előttünk álló feladatok nem könnyűek, de bízunk abban hogv közös erővel győzelemre visszük úttörőink kommunista szellemben való nevelésének ügvét. Bauer József megvei úttörő elnök Horváth József: ARANYKALITKA 26. A megyeháza nagytermében hosszú, terített asztalok mellett mintegy száz-százötven szovjet tiszt, harcos és polgári személy foglalt helyet. A tálakban pom­pás vacsora gőzölgőit s a poha­rakban gyöngyözött a ki tűnő, ba­dacsonyi bor. Az ünnepi vacsora résztvevői egy magas, dereshajú szovjet tábornok szavára figyel­tek. Az asztalfőn állt, s éppen befejezni készült pohárköszöntő­jét, amelyet a tolmács pontosan fordított. — Nagy öröm számomra, tá­bornok, tiszt és harcostársaim számára, hogy városuk vezetőivel és polgáraival együtt baráti és meghitt együttlétben ünnepelhet­jük ezt a nagy napot, április ne­gyedikét, Magyarország felszaba­dulásának napját. Amikor csapa­taink ma hajnalban Nemesmed- ves községnél az utolsó náci fa­siszta katonát is kikergették az önök gyönyörű hazájából, ez a puskalövés egy új korszak haj­nalát is jelezte, drága barátaim. Engedjék meg, hogy poharamat a baráti magyar nép szabadságá­ra, jólétére és boldogságára emeljem. Éljen a szabad, függet­len, demokratikus Magyarország! Tomboló öröm és éljenzés visszhangzott a tábornok szavai nyomán. Folytatták az ünnepi va­csorát. A terem szüntelenül zsi­bongott. Kézzel-lábbal folyt a társalgás magyarok és szovjet katonák között, de láthatóan jól megértették egymást. Egyik po­•' "köszöntő a má??!--?t követte. Vacsora uíán az asztaltársasá­gok csoport ba verődtek és a bor mellett élénk beszélgetésbe merültek. Rudakov alezredes, a megyeszékhelyen működő hadi­kórház népszerű orvosa a megye­háza falán függő portrékat néze­gette. Annyira elmélyedt a ké­pek böngészésében, hogy szinte összerezzent, amikor Versinyin őrnagy, az egyik lövészezred pa­rancsnokának politikai helyette­se, Rudakov földije vállára tette a kezét: — Ej, Ilja, hát szabad ezt? — mosolygott huncutul. — Javaso­lom függeszd fel szakmai to­vábbképzésedet, ma ne foglalkozz fiziognómiai tanulmányokkal. In­kább gyere, igyunk egy pohár bort. Letelepedtek egy kis, kerek asz­talka mellé. Rudakov hátradőlt a kényelmes, süppedős fotelben. — Mi van veled? Gondterhelt­nek látszol, testvér — jegyezte meg aggódva Versinyin. — Nem, nincs semmi bajom, Azaza... tulajdonképpen jó, hogy találkoztunk, Andrej. Egy rejté­lyen töröm a fejemet, de mi ta­gadás, az én orvosi pszichológiai tudományom csődöt mondott. Ta­lán te, a komiszár kisütsz vala­mi okosat. — Miről van szó? — kíváncsis­kodott Versinyin. — Tíz nappal ezelőtt a tábori egészségügyiek behoztak a front­ról hozzám a kórházba egy ma­gyar katonát. Bakaruhája elny volt. ötven évesnek nézem, de lehet, hogy valamicskével keve­sebb, mert nagyon rossz bőrben van. Külseje, kondíciója után ítélve, munkásember. Sajnos, képtelenség megállapítani, hon- nét hozták be. Tíz-tizenöt sebe­sültet szállítottak be vele egyidő- ben, de ők különféle helységek­ben sebesültek meg, így hát el­képzelést sem alkothatok, hogy hol bukkantak erre a magyarra. Az egyik felcserem homályosan emlékszik, mintha a tábori egész­ségügyiek közül valaki azt mond­ta volna, hogy ez az ember ájul- tan feküdt egy elhagyott magyar parancsnoksági épületben a pad­lón. — Megsebesült? — Nem. Itt kezdődik a rejtély. A szanitécek őt is bevitték az elsősegélyhelyre. Megállapították, hogy rendkívül súlyos mérgezést szenvedett. Azonnal gyomormo­sást alkalmaztak, s behozták hozzánk. Mi kezelésbe vettük, teleszurkáltuk koffein injekciók­kal. Képzelheted, szokatlan a mi tábori prakszisunkban egy öngyil­kos katona, súlyos mérgezéssel. Oxigénnel tápláltuk, mert amint elvettük tőle az oxigént, nyom­ban elkékült. Elég sok bajom volt, hogy honnan a fenéből sze­rezzek én itt oxigént, de azért si­került. Izgatott a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy egy közkato­na, aki munkásembernek látszik, mérget hajt fel közvetlenül fog­ságba esése előtt? Mert azt meg­állapítottuk. hogy valami rend­kívül erős altatót vett be - elké­pesztő adagban, és nyilván oldott állapotban, hiszen nagyon gyor­san felszívódott. A mérgezéstől a gyomormosásig legfeljebb más­fél óra telhetett el. Ennek kö­szönhető, hogy megmenekült. — Tehát él? — Igen. Két napja eszméletre tért. Túl van az életveszélyen. Cudar, rossz állapotban van, de most már napról napra javulni fog és egy héten belül talpraáll. — Őszintén szólva nem ériem — szólt közbe szelíden Versinyin — miért kerítesz ekkora feneket a dolognak. — Mondom, az izgat, hogy miért mérgezte meg magát ez a baka? — Hát ha él, majd megmagya­rázza. — Csakhogy most jön a java. Ez az ember a súlyos mérgezés hatására elveszítette az emlékező­tehetségét. Fogalma sincs, kicso­da, mi a neve, hová valósi, ho­gyan került a kórházba, egyálta­lán: mi történt vele? Teljesen ki­szakadt előéletéből. — Iratai? — kérdezte most már növekvő figyelemmel az őrnagy. — Egy papírszeletke nem sok, annyit sem találtunk nála. — Megfoghatatlan. (Folytatjuk,)

Next

/
Thumbnails
Contents