Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-05 / 31. szám
Tavasz felé... Mi vonz hát mégis ? EÖtVÖS JÓZSCf »Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona,- sem ismerőse nem vagyok senkinek.« Sercenve nő a fű. Fejem felett össze koccannak a duzzadt levelek ünnepélyesen. Magam pagyok. Az-emberek a túlsó parton [élnek. Nem faggat senki sem. Utamba lámpa se villan, megszabva mikor indulhatok. Pi/ienni jöttem — s íme most egyedül is nyugtalan vagyok. Mért fáj Kongó nekem? S mért érzem hátamon gumibotok tompa puffanását — hiszen vele sohase vertek — Mi vonz hát... Mért van, hogy nélkületek nem tudok élni. Nélkületek, idegen világ, idegen emberek... örökké bántjuk egymást. Békés üvegházamat széttöritek. Mi vonz' hát közétek mégis, mi hajt e tiszta nyugalomból hogy veletek legyek? Nincs mégegy arc az enyémmel egy, testünk egyetlen atomja sem közös. Mondjátok: mi mégis ez az örökös remegés az idegenekért? De a tengereket,, folyókat tápláló erek, is idegenek! — s a tenger felségesen egy. — S az ér elhal magányos útján felissza a kő, vagy homok, s csak az él — névtelenül bár, de hatalmasan — amelyik a tengerig elér. GALLAI KÁROLY Samolka esete az írással Mikor Samolka Tivadar egy molka. mert eszébe jutott egy tehetségkutató pályázaton humoros riportjával díjat nyert, elhatározta, hogy .szakít közönséges polgári foglalkozásával és végleg átképezi magát íróvá. Az írók úgyis sokkal többet keresnek. mint más polgári egyének. azonkívül igen nagy köz- becsülésnek örvendenek. Samolka Tivadar elhatározta tehát, hogy író lesz. Csak még azt nem tudta, hogy miről fog írni. A díjnyertes riport kiszaladt belőle, niert éppen látta a kérdéses eseményt, viszont már annak idején is azt mondotta róla a magyar tanára, hogy ha- . tarozottan jól fösgthpaz. Éppen °'ézért most ’valóságos öngyilkos- 1 ságot látott“ abban, 'hogy érett-' ségi után nem mindjárt az írói "''pályát válákkfötéá. ’Miiem más foglalkozás .után nézett. Pedig • ha akkor csak kicsit is törekszik. már bizonyára babérko- szorúsan ülne az Olimpuszon, Jól is állana őszülő tincsein egy zöld dekoráció..,. Nos hát Samolka Tivadar úgy gondolta, hogy csak téma kell. és minden megy magától. De mi legyen az a téma? Mindenesetre éppen szombat lévén, kapóra jött a csendes délután. Alig ért haza. főzött magának egy ió erős feketét, azután elnyújtózott a kályha melletti fotelban és elkezdett gondolkodni. Csodálatosképpen nem jutott eszébe semmi sem. Pedig sorra vette összes ismerőseit, de mindegyikről meg kellett állapítania. hogy mégsem érdemesek arra, hogy tollával halhatatlanná tegye őket. Sorra vette a házban ugráló gyerekeket, valamint a kutyákat, macskákat és egyéb háziállatokat is, de egyik sem lendítette mozgásba a képzeleték Már késő délutánra járt az idő. amikor végre is elunta az írói elmélkedést és azzal men- tsg ette magát ^gaját lelkiismerete előtt. ■, högy ' úgy látszik, nincs elég rutinja a -gondo1 kodásban. a téma-formálásban.' Mert hát ez is bizonyára csak gyakorlat kérdése. Rá kell jönni mindennek a ! technikájára, azvytán mát megy a dolog magától.- "/ ; Ment is Samolka magától vacsorázni. mert bizony éhes volt. Lerohant a vendéglőbe, ahova hetenként előre befizetett, és elképzelte, mennyire meg lesz lepve Józsi, a pincér, ha néhány hét múlva kiderül róla, hogy ő nem közönséges honpolgár, hanem igenis érdemes tehetség, csupán eddig félreismerte mindenki ... Sajnos, még ő is saját magát ... — No talán evés közben jön meg az ihlet! — mélázott el Sarégi közmondás, amelyet minden nép felvett aranymondásai közé. s amely magyarul így hangzik: »Evés közben jön meg az étvágy.« De evés közben most csak egy régi ismerős toppant elébe. Kar- macsi. akivel valamikor együtt érettségizett. — Hát te mit csinálsz? ... Pesten élsz? — kérdezte Kar- macsi. — Igen. És te? — Én is. Hát nem tudtad, hogy újságíró lettem? Samolkával majdnem cigány- litereket hányt a világ. . —i Mi a fene! Pedig gyerek- korodban nem írtáig.. Nem is volt jó stílusod, a magyar tanár mindig csak engem dicsért, emlékszel? Karmacsi felhúzta az orrát. — Az akkor volt!... Különben is nem a stílus a fontos, hanem a téma! Akinek van témája, abból .kicsordul á mondanivaló, az belejön a stilizálásba is! Samolka megrettenve hallgatott, majd lassan szófa nyitotta a száját. — És mondd csak. hogyan találod ki a témákat? Karmacsi fenségesen elmosolyodott. — Azok rajzanak! Szinte kísértenek, üldöznek! Ha a házbeliek egyet köhintenék. már tárcává dagad bennem a mondanivaló! Samolka hüledezve tótogott. Karmacsi azt hívén, hogy lelkes hallgatóra akadt, egészen beleheccelte magát a beszédbe. Valóságos1 előadást vágott ki a vadas marha felett. Nem vette . észre, hogy Samolka elsápad és rosszullét' környékezi. Csak akkor kapott utána,, . púkor le akart szédülni, a székről. Mert hát j Saraolkát gores kínozta, Ily*en vpd dolgokat igazán nem ‘.l^iet,,; megemészteni! Hogy Karmácsinak «lépnek a .témák és neki nem. ez', gálád elbánás a sors" készéről1. Vagy ha úgy tetszik, a múzsa hűtlensége! ... És ebben a szent pillanatban elhatározta, hogy mégsem lesz író. Nem, azért sem! Még, ha az egész világ íróvá akarja avatni, akkor sem! Ha ma már a stílus nem fontos, akkor úgysincs keresnivalója az: Olimpuszon!... írjanak csak az ilyen stílusnélküli Kar- macsiak tovább! És felzaklatott gyomrának megnyugtatására hozatott egy kisfröccsöt. Szabó Ibolya i Nem is lehetett volna más. mint író. Még ifjú, amikor Kazinczy neki ajánlja utolsó munkáját, a Pannonhalmi utazást, ő pedig nem sokkal később Bajzáék ellenében kel az agg mester védelmére. Hu- j szonhárom éves, amikor elkészül A karthauzival, amely olyan hírt és dicsőséget szerez neki, amivel előtte író nem dicsekedhetett. A karthauzi egy évszázados hagyományba illeszkedik: nemcsak Goethe Wertherje. hanem Kármán Fannija, vagy Kazinczy Bács- rhegyeije is ennek az érzelgős világszemléletnek a termék- ke, melyben a szív szava minden mást elhailgattat. De a fiatal Eötvöst más természetű becsvágy vezeti, nem szórakoztatni akar, hanem nevelni s tennivalója bőven van, hisz a negyvenes évek reform- mozgalmai a feudális, osztrák zsarnokság alatt szenvedő ország minden baját feltárják. Eötvös demokrata, programszerűen küzd a szabadságért, a demokratikus jogokért, mintha állandóan az apja bűnét akarná jóvátenni. Mert Eötvös Ignác volt az 1831-i felvidéki koleralázadás leverésére kirendelt királyi biztos, akit Pulszky Ferenc emlékirataiban népnyúzó, kegyetlenkedő zsarnoknak rajzol, akinek kezéhez a lemészárolt jobbágyok százainak véne tapad. Varjúcímerét még hordja a határ S én már a tavasz felé baktatok. Álmodom róla. De mit is csináljak? Meguntam a zord téli évszakot. Források nyelve csettint, pajkos vizük Erdők zöldmázas korsójába csorog. Mindegyik egy-egy pici gyorsvonat — Tavasz felé rohan, mint e sorok. Virágszoknyákat billeget a szél. Fűszál hegyére felfut a bogár. Homokvárából kibújik a hangya. Halk zümmögésből selymet sző a táj. A Nap-asztalhoz leülnek a felhők, Tavasz borától lesznek részegek S á fényből metszett nagy kristálypohárban Fent az égen a kékség felpezseg. LELKES MIKLÓS Egyszerű szavakkal... Egyszerű szavakkal szeretnék szólni, hogy mindenki megértse, egyszerű szavakkal, ahogy testvéreim beszélnek a gyárakban, i. szántóföldeken. Munkások léptében legyek a ritmus, 'árasztok kezében kaszasuhintás, tévelygőknek a megtalált menedék, ni tét-vesztetteknek az önbiztatás... Egyszerű szavakkal szeretnék szólni, ahogy anyámtól tanultam... (Tamás Menyhért) VONATON A fiatal Eötvös szeme előtt játszódik le mindez s a valóságban látja a feudalizmus minden szörnyűségét. Talán épp az 1831-es felvidéki lázadás adja neki az ötletet, hogy megírja Dózsa forradalmát, majd utána a feudális Magyarország hatalmas korrajzát, Á falu jegyzőjét. Itt van igazán elemében: maró gúny, a közállapotok fölényes ismerete s nem utolsó sorban a regény1 író bőséges mesélőkedVe teszik ma is élvezetes olvasmány- nyá A falu jegyzőjét. Természetesen a regény is a reformot szolgálja, amit maga Eötvös így fogalmaz meg: „A valónak felkeresése az, mit a regény-, rmint a történetíró feladatául kitűz; s az előbbi, ha állításának bebizonyítására az emberi természetre hivatkozhatik, miért pirulna a tudós előtt, ki minden tényt tíz írott oklevéllel bizonyíts be.” Amikor kilencven évvel ezelőtt meghalt, az idő már régen túlhaladta reformeszméit. Ezekben az esztendőkben indult meg Magyarországon is a kapitalista fejlődés, proletár tömegek jelentek meg, hogy új fordulatot adjanak a történelemnek. Eötvös maga sem tudta, hogy ami 1840-ben a haladást szolgálta, ekkor már anakronizmus volt. De miftt írót joggal soroljuk a legnagyobbak közé, (b) VWVWrtVÍWAWWWAWA'rt W Kényelmesen elhelyezkedtem a gyorsvonat egyik fülkéjében, s cigarettára gyújtva várakoztam. Nem sok idő volt hátra az indulásig, és örömmel láttam, hogy a vonaton alig lézeng egy-két utas, mert ez azt jelentette, hogy nyugodtan tudok szundítani hazáig. Csomagjaimat elhelyeztem a csomagtartón s kabátomat is úgy akasztottam fel a sarokba, hogy majd a szememre húzhassam, ha mái a kalauz kezelte a jegyemet. Az utolsó pillanatban azonban egy húsz év körüli fiatalember lihegett be a szakaszomba: — szabad egy hely — és a választ meg sem várva, hatalmas bőröndjét fellendítette a szemben lévő hálóba. Levetette kabátját, s mikor végkép elhelyezkedett az ablak mellett, jóleső kényelemszeretetről tanúskodó mosoly- lyal nyúlt el a széles bőrülésen. Egy ideig bizalmatlanul szemléltük egymást, de úgylátszik az én arcom is megnyerte bizalmát, mert hangosan beszédbe elegyedtünk. Lassan kigurultunk az állomásról, s míg a vonat felgyorsult, különböző, utasokhoz méltó kérdésekről fecsegtünk. Kiderült, hogy egyetemista és a kollokviumok előtt haza utazik, mert ott jobban tud tanulni, mint a diákszálláson. Fiatalos derű áradt arcáról, míg egyetemi viselt dolgairól beszélt, és igazán kellemesen éreztük magunkat. Cigarettát vettem elő ... s akkor minden megváltozott. Hirtelen mozdulattal kabátzsebébe nyúlt, s revolvert szegezett felém. A cső hidegen villant szemem előtt és éreztem, hogy lefut minden vér az arcomból. A fiatalember mosolygása is úgy tűnt egyszeriben, mintha a kéjgyilkos gengszter vigyora lett volna, aki karmai között érzi áldozatát, és kegyetlen tréfákkal teszi még borzalmasabbá annak utolsó perceit. Egy pillanat alatt átfutott em lékezetemen mindaz, amit az ilyen vonatrablásokról hallottam és úgy döntöttem, hogy nem ellenkezem, — legalább az életemet megmentsem. A vonat lassan fékezni kezdett. Agyamon átvillant a felismerés: „pontosan kitervezte, most lelép a vonatról, s eltűnik a várakozók sokaságában., Már magasba akartam emelni a kezem, amikor láttam, hogy hosszú horgas ujja ráfeszül a revolver ravaszára, és..; Behunytam a szememet. Amikor kinyitottam, az ő szájában is cigaretta lógott, a revolver végén pedig aprócska láng táncolt, s előzékenyen nyújtotta felém: — parancsoljon, gyújtson rá! Monostori Miklós r/wnnAAnrvA". aww jwm Hz oklevél még nem minden... (Folytatás a 8. oldalról.) nem .mindenkinek és nem bármilyen körülmények között... ,f Megzavarták a lány pzavaí, ’ meg, kellett, pihennie • egy ki: csit. Hát ilyen keveset ért ő a ,hSzakmá^-hoz? .Túltesznek raj- da ,-a tanítóképzősök? Ha nem Jutkáról lett, volna szó, nagyon szégyellte volna elnémulását, bár nem sikerült a lánynak meggyőznie, ha meg is zavarta kissé. S lám, a pedagógiai tanszék vezetője félreérthetetlenül őt igazolta! * Jókedvűen gondol erre most is, ahogy a könyvtár utcára néző ablakában Jutkát észreveszi. Derékig 'kibei )lt és egy levelet lobogtat feléje. , — Hivatalos! — kiált le a kíváncsi tekintetre. A fiatalember minden harmadik lépcsőre ugorva rohan fölfelé. — Előbb lássuk a diplomát! hárítja el a lány a türelmetlen követelést Büszke mosollyal teríti ki a lepedőriyi oklevelet. És a szemével követi az olvasását. Az- : fájni ő tépi fel a borítékot. Az oktatási osztály áthelyezési értesítője volt. Hangosan, kapkodó lélegzettel olvassa. S megittasultan néz a lányra, amikor befejezi. — A szülőfalumba megyek! — kiált fel nagysokára, és odarohan az ablakhoz. — Üvölteni és sírni tudnék a boldogságtól. Pedig... valamikor — folytatja a visszaemlékezéstől akadozó nyelvvel — az volt minden vágyam, hogy elkerüljek hazulról... Jutka csak most mozdul. Arca fénylő lángszín. S mintha gyanús fény bujkálna a szemében is. Hirtelen az egyik polc elé guggol és sebesen rakodni kezd. A fiú nézi és odalép a háta mögé. Ujját áliához érintve felemeli a fejét. A ránéző, sötét szempár mélységes, mint a meg semmisülés. Homlokán, arcán, tiszta tekintetében Izzó rajongás tüzel. — Eljönnél velem? — kérdezi tőle, inkább csak a szemével. — Olyan sokat tanulhatnánk egymástól!... De azt... be kell látnod, hogy a múltkori állásfoglalásom helyes volt! Ezt nem akárki erősítette meg a főiskolán — mosolyodik el büszkén. — De ugye, azért — karol engesztelőén a lányba — tudnál velem dolgozni?.., A forró csendben a guggoló test felegyenesedve a fiú mellé lép és lassan megfogja a feléje nyújtott kezet. Aztán igenlően, engedelmesen lehajtja a fejét. És a válasz —- csók közben úgy remeg az erős karokban, mint a rózsaszirom, — földrehullás előtt. PESTI JÁNOS
