Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁO 1961. február 5. Íz UJlfCi AZ ÜZEMI BIZOTTSÁG iro­dájában találkoztunk. Nem vetett rám ügyet, amikor beléptem. Annyira el volt merülve az újí­tásról szóló kézikönyv tanulmá­nyozásában, hogy szinte se látott, se hallott. Szemüvegét hol fel­tolta a homlokára, majd vissza­illesztette az orrára. Elnéztem gyors mozdulatait, ahogy a könyv oldalait lapozta, s hallgattam ahogy eközben Petrits Máriával, a tolnai textilgyár üzemi bizott­ságának titkárnőjével beszélt. — Nézze, Marika. Én tisztában vagyok a dolgokkal, de a többiek is szeretnék tudni, hogy még mennyi pénzt kapunk az újítá­sért. Elvinném ezt a könyvet, ha odaadná, hogy közösen áttanul­mányozhassuk a rendeletet. így hozott össze a véletlen Szú­nyog Józseffel, a tolnai textil­gyár lakatosával, aki négy mun­katársával egy újításon dolgo­zott, amelyet a bizottság elfoga­dott és alkalmazott is. — Áz üzemben rendszeresen foglalkozunk a benyújtott újítá­sok elbírálásával — mondja az űzetni bizottság titkárnője. A kö­zeli napokban kerül sor Szúnyog bácsi és a munkatársai által be­nyújtott újítás végleges díjazá­sára, miután most már lemértük az újítás gazdasági eredményeit, s látjuk, hogy mit jelent a nép­gazdaság számára. SZÚNYOG JÓZSEF társaival a meghibásodott csévék végére új vasalást készített. Hetek, hóna­pok türelmes munkája eredmé­nyeként készítettek egy olyan szerkezetet, amellyel a vasalást gyorsan fel tudják szerelni. — Hogy mi késztetett bennün­ket az újításra, erre kíváncsi az elvtársnő? Elmondom. — Mindannyiónk előtt ismert az, hegy a faanyagot import út­ján tudja csak biztosítani nép­gazdaságunk, amelyért valutát kell adnunk. Tudjuk azt is, hogy évente több ezer csévére van szüksége a gyárnak ahhoz, hogy zavartalan legyen a termelés. Egy-egy ilyen cséve új állapot­>mmnm mrrTTn ban — mutatja a kezében lévő munkadarabot — 10 forint 20 fillérbe kerül. Az állandó súrló­dás következtében a vasalás megy tönkre leghamarabb és miután így hasznavehetetlenné vált, el­tüzeltük — mondotta. Azon tör­tük a fejünket, hogyan lehetne a csévék használati idejét meg- hasszabbítani és a vasalást pó­tolni, így született meg az ötlet. Ez az újítás lényege — mondotta szerényen. Amikor egyik munkatár­sa a türelem fogytán úgy nyilat­kozott, „hagyjuk a fenébe, kár vele az időt fecsérelni”, Szúnyog bácsi műszak után fúrt-faragott, mindaddig, amíg elgondolását a gyakorlatban is sikerült megvaló­sítani. TÖBB MINT EGY ÉV TELT EL az újítás bevezetése óta, s az­óta, ahogy a csévék meghibásod­nak, folyamatosan ki is javítják azokat. Volt olyan nap, amikor 500—600 csévén újították fel a vasalást és tették használhatóvá. — Szúnyog József, Főfai Sán­dor és két társa újítását — bár nem vehetjük 100 százalékosnak — jelentőséggel bír. Az iparigaz­gatóságnak ugyanis nagy gondot okoz a csévék beszerzése, pót­lása. Mint értesültünk, kísérle­tek folynak olyan irányban, hogy a faanyagot műanyaggal helyet­tesítsék. Addig is, amíg ez a kí­sérlet eredményre vezet. Szúnyog bácsi újításával jelentős megta­karítást értünk el — mondotta az üzemi bizottság titkárnője. A beszélgetés — amelyet most közreadok — két, vagy három hete történt. Két nappal ezelőtt telefonon beszéltem az újító Szu nyög bácsival, aki arról számolt be, hogy mire a riport megjele­nik az újításért járó pénz is a zsebükben lesz és a végleges el­számolásnál több mint 2000 fo­rintot kapnak. Hangjából az őszin te öröm érzése csengett ki, ami­kor az mondta: „örülünk az el­ismerésének, de az a kis pénz is jól jön.” Pozsonyi Ignácné Mérlegen A történet, amit leírok, igaz valóság. így történt meg, ahogy itt leírom. A neveket nem szerepeltetem és azt sem írom meg, hogy hol történt. Akik ismerik az esetet, azok úgy is tudják, má­sok meg tanulhatnak belőle. kJ orva János ott állt az * ■ istálló előtt és gondolko­dott. Megállóit a kezében a villa, feltolta fején a kalapot, homloka ráncba húzódott. Még azt sem vette észre, hogy egy idegen ember lépett be az ud­varba és közelít feléje. Csak akkor döbbent meg, amikor az idegen ráköszönt. Zavartan fo­gadta a köszönést, kötényébe törölte meg a kezét és nyúj­totta az idegennek. — Morva János vagyok. — Galamb Péter, — így az idegen, s mint aki nagyon otthonosan érzi magát, megin­dult az istálló ajtaja felé. — Jó ez a két pejkó, elad­hatná, megvenném... Morva elcsodálkozott. Ki ez az ember, aki ilyenkor lovat venne? — Ne viccelődjön! Majd meg veszi ezt a csoport. Én is be­léptem... — Éppen ezért jöttem ma­gához. Én nem vagyok csoport­tag. Fuvarozgatok, abból élek és nem is rosszul. Kell most nekem két jó ló. Amit én ezekért kifizetek, abból nem von le senki semmit és akár most leolvasom a pénzt az asz­talára. így kezdődött Morva János és Galamb Péter ismerkedése és a beszélgetés, amely végül is fehérasztal és pohár bor mel­lett alkudozásba csapott át. Az alku vége megegyezés lett, hat­ezer forintért eladta Morva Já­nos a lovakat. Az utcában a hír hamar el­terjedt. Volt, aki azt mondta: »Eszes ember ez a Morva, amit tud pénzzé tesz«. Volt olyan is, aki azt mondta: »Ravasz em­ber ez a Morva és furfangos. Ha már egyszer aláírta a be- miimnnniti-jtt mm Hatszáz új tagot vett fel a paksi Vörös Sugár Tsz A járási kultúrotthon nagy­terme is kicsinynek bizonyult. Sokan az előcsarnokba szorultak ki, mert nemcsak a beiratkozott új tagok jelentek meg a paksi Vörös Sugár Tsz rendkívüli köz­gyűlésén, amely az új tagok fel­vételéről döntött, hanem megje­lentek a családtagok is, sok asz- szony, fiatal lány is szorongott a székeken. A közgyűlés elnökségében he­lyet foglalt a járás és a község több vezetője és a szövetkezeti gazdák mellett Rév András elv­társ, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Paksi Járási Bizottságá­nak titkára. A jelentkező 600 új tagot Polányi Máté elvtárs, a szö­vetkezet elnöke üdvözölte és is­mertette a tsz anyagi helyzetét. — Régi tagjaink közismerten jól dolgoztak, a munkának meg­született az eredménye — mon­dotta Polányi elvtárs. Nem üres kézzel várjuk az új tagokat, van csaknem 2 és félmillió forint ér­tékű tiszta vagyona szövetkeze­tünknek. Egy-egy régi tagra több mint 20 000 forint jut ebből a tiszta vagyonból. Az elnök szavai után került sor az új tagok felvételére. Hatszáz név felolvasása nem kevés ideig tartott, de a gyűlés résztvevői fi­gyelmesen hallgatták a neveket. Az új tagok felvétele után a vezetőség kibővítéséről és kül­döttek választásáról is döntött a közgyűlés. A régi 7 tagú igazga­tóságot 15 tagra egészítették ki és új tagokat választottak a külön­böző bizottságokba. Minden egyes vezető megválasztását alaposan megvitattak. A közös ügyek eldöntése után többen felszólaltak: Rév András elvtárs üdvözölte a Vörös Sugár Tsz új gazdáit, s a következőket mondotta: — Úgy kell gazdálkodni a szö­vetkezetben, hogy mindenki job­ban éljen, mint ahogy eddig élt. A régi tagok sem éltek rosszul a Vörös Sugárban. Ebben is pél­dát lehet venni róluk, meg ab­ban is, ahogy megállták a helyü­ket a közös munkákban. A nagyszámú női résztvevőt üdvözölte Molnár Istvánná elv­társnő, a járási nőtanács titkára. Felszólalásában az asszonyok munkájának jelentőségéről be­szélt többek között. A közgyűlés végén több fon­tos határozatot fogadtak el Paks legnagyobb termelőszövetkezeté­nek, a 4000 holdas Vörös Sugár­nak gazdái. lépésit, akkor nem becsületes dolog eladni a lovakat«. Az eszmecserét aztán az em­berek hamarosan komoly fó­rumon folytatták le Morva Já­nos lóeladásáról. »1« Ü nneplőruhás emberek tó­dultak a kultúrház felé. A nagy esemény ünnepélyessé­ge ült az arcokon, első alakuló közgyűlése volt a termelőszö­vetkezetnek. Az új termelőszö­vetkezeti gazdák mindent fi­gyelmesen meghallgattak, meg­tapsolták a szónokokat és szót kértek, sokan, rendben. El­mondták gondolataikat, tervei­ket és aggályaikat is. Sok kérdésre kértek választ. Amíg ez a beszélgetés folyt a gyűlé­sen, addig a vezetőséget jelölő bizottság egy csendes szobában vitázott a javasolt vezetőkön. A jelölő bizottság egyik tagja, Morva Jánost is javasolta az igazgatóságba. A jelölő bizott­ság tagjai összenéztek. A te­kintetekből rosszallást lehetett kiolvasni, de nem szólott senki sem ellene. Fiatal, értelmes, okos gazdának ismerték Mor­vát, ám legyen ő is tagja az igazgatóságnak! A közgyűlés figyelmesen hall­gatta a javasolt neveket, moz­dulatlan arccal, de amikor Morva János nevét is felolvas­ták, az emberek megmozdultak. Fészkelődtek a helyükön, sug­dostak egymásnak, olyan volt az ülésterem, mint a tó, ame­lyet megborzol a szellő. Az el­nökség tagjai is összenéztek. Itt valami nincs rendben... Amikor aztán vitára bocsá­tották a javasolt vezetők ne­vét, egy ember, az utolsó sor­ból, tisztes, őszbajszú, őszhajú, pirosképű bácsi emelkedett szólásra, — A mi vezetőinknek na­gyon tiszta embereknek kell lenniök! Tisztáknak, egyenesek nek, nyíltaknak, becsületesek­nek. Nekünk bízni kell majd a vezetőkben, bízni abban, hogy csak a közösség javát akarják mindig, még akkor is, ha ez sa­ját hasznuk rovására menne időlegesen. No, már most be­választhatunk-e mi egy olyan embert a vezetőink közé, aki még a tsz alakulása előtt meg­károsította a közöst. A tömeg felzúdult, az embe­rek nyugtalankodtak. — Mert — folytatta az ősz ember — a jelölő bizottság ja­vaslatában egy ilyen név is sze­repel, a Morva János neve, aki lovait eladta még mielőtt el­döntöttük volna, hogy nekünk arra szükségünk van-e... Én nem javasolom Morva Jánost a vezetőségbe. Nagy taps tört ki és többen felszólaltak, hangot adván an­nak: megvonják a bizalmat Morva Jánostól. Morva összetörtén ült székén. Súlyosak voltak a szavak, de igazságuk ellen nem volt helye a fellebbezésnek. A közgyűlés mást javasolt helyette a veze­tésbe. Újra felállott az ősz ember és újra szólott. — Mérlegre tettünk Morva János, nyíltan, mindenki előtt. Nincs jogod haragudni ránk, mert a közösség érdekében, mindannyiónk érdekében igaz­ságosan cselekedtünk. Dolgoz­zál és viselkedjél úgy, ahogy azt mi elvárjuk a jövőben tő­led. Fiatal vagy és okos, lehet még belőled is vezető ember a termelőszövetkezetben. * így történt. így tette mér- 1 legre egy alakuló közös­ség Morva Jánost. Két dolgot igazol ez a történet. Először azt, hogy a vezetőnek feddhe­tetlennek kell lennie, másod­szor pedig azt, hogy az új ter­melőszövetkezeti gazdák nagy felelősséggel kezdik el új éle­tüket és már az első lépéseket is alaposan megfontolják. —is—os— Változatos program februárban a bonyhádi járási művelődési házban Változatos programmal szolgál­ja a közönség művelődését, szó­rakozását a bonyhádi járási mű­velődési ház február hónapban is. A színjátszó csoport a helyi előadás után Kakasdon. Bátaszé- ken és Regölvben is bemutatja Moliére: Tartuffe-iét. A Déryné Színház a hónap folyamán egy alkalommal vendégszerepei Bony- hádon. Táncmulatságot három íz­ben tartanak, köztük egyszer jelmezbált. A járási művelődési házban rendezi meg közgyűlését a Petőfi Termelőszövetkezet. Változatos az ismeretterjesztő program, de nemcsak helyben, hanem a járás községeiben is szerveznek ismeretterjesztő elő­adásokat. Közel harminc előadás­ra kerül sor a hónap folyamán Bonyhádon és a különböző közsé­gekben A program szerint a hónap valamennyi napjára jut egy je­lentősebb. nagyobb szabású ren­dezvény a bonyhádi járási műve­lődési házban. Hatvanöt kukoricatermelő munkacsapatot és 30 ifjúsági silózó brigádot szerveznek a termelőszövetkezeti KISZ-szervezetek A termelőszövetkezetek kukori­catermelő 'ifjúsági munkacsapa­téinak országok versenyébe áz idén a megye termelőszövetkezeti KISZ-szervezetei 65 munkacsa­patai neveznek be. A 65 munka­csapat 1500 holdon termel kuko­ricát. Cél a 30 mázsás holdan­ként! kukoricatermés elérése. Megyénk termelőszövetkezetei­ben a KISZ az . idén 30 if júsági silózó brigádot szérvez. A brigá­dok 20 000 köbméter jó ntinőségű siló készítését tűzik 'ki- célul, s ez­által a termelőszövetkezetekben számosállatonként 10 köbméter silótakarmány lesz biztosítva. Halálos baleset áldozata lett, mert szeszesital hatása alatt közlekedett Képünk a résztvevők egy csoportját ábrázolja Antal Fábián 52 éves zombai lakos Gáspár nevű fiával lovas­kocsival Harc községben voltak ismerősöknél. Baráti társalgás közben nagyobb mennyiségű sze­szesitalt fogyasztottak. Hazafelé : űyekezve bementek a Diófa csár­dába. ahol többen tartózkodtak szórakozás céljából. Egyszer csak Antal Fábián meggondolta magát, felült a lovaskocsijára és nagy sebességgel elhajtott Zomba köz­ség irányába. A rázós úton leesett a kocsiról, de a lovak nem álltak meg. hanem tovább szaladtak, és a kocsi Zomba községben árokba borult. Ekkor látták a járókelők, hogy a lovak hajtója nem tartóz­kodik a kocsin. Gyorsan keresé­sére indultak, meg is találták az úttesten, fejéből folyt a vér. de már ekkor halott volt.

Next

/
Thumbnails
Contents