Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-04 / 30. szám

1961. február 4. TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A termelőszövetkezetek gépesítésének időszerű kérdései A Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság nyolcvanhét népi eUenőr, 35 termelőszövetkezetben végzett vizsgálata alapján meg­tárgyalta a termelőszövetkezetek gépesítésének időszerű kérdéseit és határozatokat hozott a hiányosságok megszüntetésére. A vizsgá­lat sokoldalú, alapos, nagy érdeklődésre tarthat számot már azért is, mert termelőszövetkezeteink gépesítése meggyorsult az utób­bi években; egyre több tsz, egyre több saját géppel rendelkezik. A jövő perspektívája is az, hogy a termelőszövetkezetek saját gépparkja növekedni fog. A népi ellenőrzési bizottság megállapításai nyomán ismertet­jük a gépesítés néhány időszerű kérdését. Ismertetésünkben a hi­bákról beszélünk többet, de ezt olyan szándékkal tesszük, hogy ez­által is felhívjuk azokra a figyelmet és így elősegítsük megszün­tetésüket. A személyi feltételekről A vizsgálat megállapításai sze­rint a jelenlegi gépesítési szín­vonal személyi feltétele sem adott sok esetben. Az erőgépek vezetői általában szakemberek, végeztek alapfokú traktorvezetői tanfolyamot, egy kisebb részük pedig elvégezte a pápai trakto- ros-gépészképző iskolát. Olyan szakemberek azonban, akik a ki­sebb javításokat és karbantartá­sokat elvégeznék, nincsenek még minden termelőszövetkezetben. Legtöbb helyen a javítást és kar­bantartást a tsz kovácsa végzi el. Csak a nagyobb termelőszö­vetkezetek rendelkeznek saját javítóműhellyel, ahol szakképzett szerelők dolgoznak. Ilyen tsz-ek például a tengelici Petőfi, a faddi Lenin, a' tamási Uj Élet. Olyan termelőszövetkezet azonban a megvizsgált 35 közül egyetlen sem akadt, ahol gépészmérnököt, vagy technikust alkalmaznának. A helyi szakemberhiányon se­gíthetne az, ha a tanácsok me­zőgazdasági osztályai gépesítési kérdésekben is tudnának szakirá­nyítást és szakellenőrzést gyako­rolni. Az az egyetlen szakember, aki a megyei tanács mezőgazda- sági osztályán gépesítéssel fog­lalkozik képtelen alaposan és hatékonyan ellátni munkáját. A szakirányítás és ellenőrzés hiá­nyából adódik olyan eset, mint ami előfordult a bátaszéki Búza­kalász Tsz-ben, ahol a gépekben a legfelsőbb szint fölé is töltöttek olajat és az olajcserét rövidebb időközönként végezték el a szük­ségesnél. A bátaszéki tsz-nek ez a szakszerűtlenség egy év alatt körülbelül 50 000 forint kárt oko­zott. A gépesítés tárgyi feltételeiről Az erőgépeket akkor lehet gaz­daságosan kihasználni, ha azok­hoz komplett munkagéppari; csatlakozik. Legtöbb tsz-ben az erőgépekhez hiányoznak a meg­felelő munkagépek. így a tsz ar­ra kényszerül, hogy a gépállomás munkagépeit kérje kölcsön, vagy sok esetben engedély nélkül és meg nem engedett módon hasz­nálja. A vizsgálat kiderítette, hogy például a gerjeni Rákóczi Tsz-nek egy UTOS traktorhoz csak ekéje és vetőgépe, a tenge­lici Petőfi Tsz-nek ugyanilyen traktorhoz csak egy ekéje van. Még ennél is nagyobb problé­ma a gépek tárolása. Erről egé­szen elrettentő példákat sorakoz­tatnak fel a vizsgálati jegyző­könyvek. A gépek tárolásának hiányosságai egyrészt abból ered­nek, hogy a tsz-nek nincs elég fedett gépszinje, másrészt pedig hanyagságból. Nincs elég tároló helye a naki Napsugár, a mado- csai Igazság, a kocsolai Vörös Csillag és sok más tsz-nek. A kocsolai Vörös Csillag Tsz azon­ban a hanyagságra, a szövetkeze­ti tulajdon felelőtlen kezelésére is példa lehet a gépek tárolása esetében. A vizsgálat idején egy burgonyaszedőgépet az udvaron tároltak, sáros tisztítatlan álla­potban. A fedél alatt tárolt há­rom vetőgép közül kettőre rászá­radt a sár, s az egyik magszek­rényében rothadásnak indult magot találtak a népi ellenőrök. A lucernatáblán meg kint felej­tettek egy lógereblyét, amelyet már erősen kikezdett a rozsda. Ugyanilyen képet kapott az el­lenőrzés a sársze~'+1*r'f'oi (uzdi) Táncsics Tsz ''en is. A közei iűöOŐű forint értékű járvasilózó, két vetőgép, egy trágyaszórógép tisztítatlanul, sárosán, rozsdásod­va állott a tsz udvarán. A gépállomások a tárgyi felté­telek megteremtésében, főleg a gépek javításában segítik a ter­melőszövetkezeteket. A további feladat az lenne, hogy egyre job­ban korszerűsíteni kellene a gép­állomások javítóműhelyeit és bő­víteni is őket, hogy legyen elég kapacitásuk ellátni a tsz-ek gé­peinek nagyjavításait. A tsz-ek- nek pedig olyan kisebb saját mű­helyeket kellene berendezni, ahol a gépek kisjavítása megoldható lenne. A tárolás problémáját ol­csó fészerek építésével kell sür­gősen megoldani, mert a szaksze­rűtlen tárolás sokat ront a gépek állagán, megrövidíti azok élet­tartamát és így komoly károkat okoz a termelőszövetkezeteknek. Meg kell szüntetni a hanyagságokat A gépesítést, a gépek állagá­nak megvédését, kapacitásuk jó kihasználását a géppel dolgozó emberek biztonságát sok ha­nyagságból eredő hiba is gátol­ja. Ezek közül már említettük azt, hogy nem tisztogatják meg kellőképpen a gépeket, sárosán, piszkosan tárolják és rozsdásod­ni hagyják azokat. Hanyagságból fordulnak elő a balesetek is. A vizsgálat két pél­dát említ. A madocsai Igazság Tsz-t, ahol 17, a györkönyi Sza­badság Tsz-t ahol, 7 baleset for­dult elő egy évben. Egyik tsz-nél sincs írásbeli nyoma annak, hogy a gépek kezelői balesetvé­delmi oktatásban részesültek. Sú­lyos hibákat lehet találni a ta­mási Vörös Szikra, a tamási Uj Élet, a kocsolai Kossuth, a szak- csi Uj Élet, a tengelici Petőfi és más tsz-ekben is, ahol nincs megfelelő védőkorlát, védőrács, a gépek meghajtó szíjánál és fo­gaskerekeinél. Az adminisztrációs munkában is elburjánzott a hanyagság. Sok tsz hiányosan kezeli a gépek nyilvántartását. A tamási Vörös Szikra Tsz például a múlt évben majdnem egymillió forint értékű gépet vásárolt, de egyetlen gépet sem vezetett be az állóeszköz­nyilvántartásba. Ugyanezt a hi­bát elkövette a tengelici Petőfi a bonyhádi Dózsa Népe, a cikói Uj Élet, a zombai Vörös Csillag Tsz. A Szentgál-pusztai Jóbarát­ság és a madocsai Igazság Tsz- nél úgyszólván nem volt a vizs­gálat idején állóeszköz nyilván­tartás. Sok tsz nyilvántartása pe­dig nem megbízható. A gyönki Vörös Csillag Tsz nyilvántartá­sában szerepel két villanymotor, egy robbanómotor, de a valóság­ban egyik sincs meg. A kölesd.i Haladás nyilvántartásából pedig hiányzik egy ténylegesen meg­lévő Zetor traktor. Nem lehet megállapítani a tsz-ek gépeinek teljesítményeit, üzemanyag-felhasználósát, ugyan­csak nyilvántartás hiányában, így a gépek morkáiának gazda­ságossága nem kísérhető figye­lemmel és nem mérhető. A nyilvántartás hiánya melegágya a fekete fuvaroknak, a teljesít­ménycsalásnak és az üzemanyag pocsékolásának. Előfordul még olyan eset is, hogy gépeket selejteznek ki jegyzőkönyv nélkül. A mado- csai Igazság, az értényi összefo­gás. az ozorai Petőfi gépeket se­lejtezett ki anélkül, hogy ezt jegyzőkönyvbe rögzítette és in­dokolta volna. így nem lehet tudni, miért kellett selejtezni, azért-e, hogy a gép elhasználó­dott, vagy esetleg javíthatatlanul megrongálódott. * Néhány kérdést ragadtunk .ki a néni ellenőrzési bizottság értékes vizsgálati anyagából. Ismét hang­súlyozzuk, hogy a hibáknak szen­teltünk leginkább teret. Hiszen ezek a hibák, ióllehet a fejlődés velejárói, de akadályozzák a ter­melőszövetkeztek gépesítésének továbbfejlődését, a gépesítés ál­dásait korlátozzák és rontják a gépek gazdaságos kihasználását. A hibák körött sok olyan van, amit azonnal meg lehet szüntetni, főleg a hanyagságból eredő hibát. A termelőszövetkezetek vezetői­nek és a tanácsok mezőgazdasági osztályainak a feladata, hogy ezekkel a kérdésekkel is többet és mélyebben foglalkozzanak, mint eddiCT. G'zn?s .János Kedden ülést tart a megyei tanács vb. A Tolna megyei Tanács Végre- adója Sajgó Ferenc elvtárs, a hajtó Bizottsága kedden délelőtt ülést tart a szokásos munkarend szerint. Dr. Tuska Pál elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke je­lentést terjeszt elő a lejárt ha­táridejű vb-határozatok végre­hajtásáról, majd a Dombóvári Járási Tanács VB. beszámolóját vitatják meg a mezőgazdasági és ipari-gazdasági irányító tevé­kenységről. A napirendi pont elő­Dombóvári Járási Tanács VB-el- nöke. Hovorka János légoltalmi törzsparancsnok jelentést terjeszt elő a megye légoltalmának hely­zetéről és a feladatokról. Ezután a megyei tanács vb. apparátusá­nak káderhelyzetéről és az appa­rátus dolgozóinak továbbképzésé­ről tanácskoznak. A napirendi pont előadója dr. Tuska Pál elv­társ lesz. Korszerű gépeket szerelnek fel az idén két téglagyárban A Tolna megyei Téglagyári Egyesülés üzemeiben az idén folytatják a több évvel ezelőtt megkezdett géppark felújítását. Az idén főleg a paksi téglagyár fejlesztésére fordítanak nagy gon­dot. A földkitermelés teljes gé­pesítését tudják majd biztosítani a közeljövőben üzembeállítandó száz méter hosszú szállító-szalag­gal. Ebbe a gyárba villamos to­lópadot is üzembeállítanak még az idén, ezzel további lehetőség i nyílik a gyáron belüli anyag- mozgatás gépesítésére. A paksi gyár utánszárító berendezéséhez az idén több félautomata és au­tomata berendezést szerelnek fel. A dombóvári egyes számú tég­lagyárban a nyersanyagszállítás meggyorsításéra — olcsóbbá té­telére — motoros kulit állítanak üzembe. Pakson, az egyesülés központi javítóműhelyében korszerű ha- rántgyalut állítanak még az 1 lén munkába. Ezen kívül számos ki­sebb értékű, új és korszerű gé­pi berendezést állítanak még az idén termelésbe az egyesülés hat téglagyárában. Megoldják az AKÖV javítóműhelyének vízellátását A szekszárdi 25. számú Autó- közlekedési Vállalat fél éve kezd­te az átalakító munkálatokat a volt BELSPED-istállóban és sze­kértelepen. Házilag végezték el a sok munkát. Három állásos javí­tóműhelyt készítettek, egy mű­helyt a pótkocsik javítására ren­deztek be, s itt kaptak helyet az ipari tanulók is. Jól felszerelt műhelyt rendeztek be a gépko­csiszerelő tanulóknak. A koráb­biakban is sok nehézséget oko­zott a telepen a vízhiány. Most úgy tervezik, hogy február kö­zepén megkezdik egy csőkét fú­rását. A vízvezetéket és a kút fúrását is a vállalat munkásai készítik el. A kút létesítésének költsége szinte minimális lesz, hisz nagyrészt társadalmi munka segítségével oldják meg az új javítótelep vízellátását. A csőkút elkészültével a szociális létesítőié nyékét is bőven el tudják majd látni hideg és melegvízzel. Darvas Jázsel: Hajnali tűz című drámáját mutatja be az Állami Déryné Színház Az Állami Déryné Színház ez évi munkájának nagy eseménye lesz a február 26-i szekszárdi elő­adás, amikor Darvas József: Haj­nali tűz című új drámáját mu­tatják be a városi művelődési ház közönsége előtt. A Déryné Szín­ház szekszárdi előadása nyitja meg az új dráma előadássoroza­tát, itt tartják a darab bemuta­tóját. Addig ezen kívül csak a Nemzeti Színház fogja játszani az új Darvas-drámát. A szekszárdi előadás után még 15 Tolna me­gyei községben mutatják be a Hajnali tűz-et. A szekszárdi bemutatóra a me­gyei tanács népművelési szervei meghívták a szerzőt, Darvas Jó­zsef Kossuth-díjas írót, a Magyar írók Szövetségének elnökét. 24. Borsiczky visszasietett a szobá­jába. Maga elé tette az asztalra a halálos méreggel telt poharat. Úgy várta Matej ka Andrást. Matejkának össze kellett szed­nie maradék erejét, hogy fel tud­jon botorkálni a lépcsőn. Perla- ky zászlós türelmetlenül sürgette. A pallér nem értette, mi törté­nik vele és körülötte. Annyit lá­tott, hogy pánikszerű sürgés-for­gás van az épületben. Mindenki futólépésben közlekedik, iromá­nyokat és súlyos csomagokat ci­pel. Már az épület előtt megfi­gyelte, hogy a csomagokat felha- jigálták a teherautóra. Most for­ró füst csípte meg az orrát. A folyosó végén, az egyik helyiség­ből kékes füstfelhő gomolygott elő. Perlaky benyitott Borsiczky szobájába. Szemvillanással jelez­te, hogy elhozta a pallért. Bor­siczky az ablaknál állt, s most előre sietett. Matejka belépett az ajtón. — Köszönöm. Most hagyj ma­gunkra. Készítsd elő a nagy pa­rancsnoki kocsit. A zászlós betette maga mögött az ajtót. Matejka András meg­roggyant térddel állt Borsiczky előtt. Amikor tisztelgésre emel­te jobb karját, úgy érezte, mint­ha ólomból volna. A főhadnagy szótlanul bámulta a pallért. El­képesztően megviselt, elnyűtt volt. Mintha minden ízében ösz- szezsugorodott volna. Arca csupa csont és bőíi Horváth József: ARANYKALITKA A főhadnagy szava úgy csat­tant végig Matejkán, mintha ku­tyakorbáccsal sújtott volna a mez télén bőrére. — Itt az utolsó pillanat, Ma­tejka. Maga nem hülye, láthatja, hogy a várost kiürítjük. Megért­heti, hogy nekem már nincs vesz teni valóm. Ajánlatom a követ­kező: Maga most, azonnal meg­mondja, hova dugta az aranyat. Aztán velem jön, s előadja. Már­mint a felét, természetesen. Az­tán csinál, amit akar. Ha tetszik, felőlem haza is mehet, itt marad hat a városban. Borsiczky hirtelen szünetet tartott. Aztán eltorzult hangon folytatta: — Ha pedig nem, akkor ... nézzen ide. Ebben a pohárban halálos méreg van. Megfogja a a poharat és felhajtja a mér­get. Hát tessék, válasszon. Matejka András üres tekintet­tel bámult a semmibe. Jól is­mert arcok suhantak el előtte. Mária arca mindenekelőtt. Szép volt, fiatal és szelíd. Készséges és béketűrő. Érezte, hogy meg­remeg. Aztán Bartalis építész nagy, kerek fejét látta, öntelt, magabiztos volt az arca, enyhe mosollyal fürkészte őt. Aztán az emberei jöttek, az öreg Bogdán, a tudálékos Molnár, meg a fia­tal Kónya ... Milyen huncutul néz, milyen okosan pislog most is. Váratlanul egy félig-meddig megőrzött kép libbent meg előt­te. Ott ült a körúton, a Nyalka Huszár vendéglőben, s vele szem ben egy barátságos, finom úr. Derék ember ez az úr, még azt is megmondta figyelmeztetően, hogy az aranyat nem szabad ám mutogatni... Az arany! Tíz ru­dacska a ládikó mélyén, az övé volt, az övé marad! Igen, az er­dei tisztáson, az óriás tölgyfa mohos oldalán . .. Milyen szép lett volna, milyen nagyszerű ... — Matejka, nincs idő! — hal­lotta Borsiczky izgalomba fúló sürgetését. Ez a türelmetlen hang visszazökkentette a való­ságba. Az asztalra tévedt tekin­tete. Egy pohár, benne sűrű, fe­hér folyadék. Csak lassan ha­tolt tudatába, hogy ő most itt áll, élet és halál mezsgyéjén. Nézte, nézte a fehér folyadékkal telt poharat, érdekes, mintha hí­vogatná, csalogatná ez a pohár. Hirtelen megsuhintotta a ha­lál szele, Hát itt kell elpusztít nia, gyűlölt ellenségének lábai előtt! Legyőzte őt ez a gazem­ber. Legyőzte? Nem! Diadalmas érzés lobbant fel Matejkában. — Nem tudott le­győzni, sohasem lesz övé az arany! De megint visszazuhant a ha­lál közelségébe. Kétségbeesetten ágaskodott fel benne az életösz­tön: „Add fel ezt a halálos pár­bajt, osztozz meg vele és él­hetsz!” Élni? Miért ragaszkodnék az élethez? Végzetesen összegaba­lyodott és tönkrement az élete* Élni kihűlt szívvel, reménvvesz- tennen. Mária nélkül? És ha most... ha most kiadja titkát ennek a vadállatnak, vajon meg­tartja-e, amit ígér? Ez? Soha! Lepuffantja, mint egy kutyát és megkaparintja az aranyat. Nem, ezt nem engedi. Az ő aranyán nem' lesz boldog Bor­siczky főhadnagy úr! Akkor in­kább jöjjön a halál. Ez lesz a bosszúja! Matejka lába megmozdult. Nem vette le a szemét a pohárról. Té­tova léptekkel közeledett az asz­talhoz. Egy lépés, kettő, még egy ... S az asztal közelében las­san, vontatottan kinyújtotta kar­ját a méregpohár után. Borsiczky élesen felszisszent. A pallér elé ugrott, megragadta a karját. — Ember! — ordította fájdal­masan. Már tudta, hogy vesz­tett, (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents