Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-24 / 47. szám

.0 m 1'lehiv.Ssakszárd ^ ''2yetérni Könyvtá 'cs . Szapessy u1 VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! /lenuuuxa A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS, LAPJA Péntek 1961. február 24. XK évfolyam 1 Áz 1961. évi költségvetés tárgyalásával folytatta tanácskozását az országgyűlés A költségvetés szerdai vitájá­ban Nyers Rezső pénzügyminisz­ter beszámolója után felszólalt Friss István, aki bevezetőben a hároméves terv teljesítésével foglalkozott. Megállapította, hogy a folyamatosan emelkedő terme­lésből nemcsak a lakosság fo­gyasztásának növelésére jutott, hanem növekvő mértékben a be­ruházásokra is. A tervezettet el­sősorban a mezőgazdasági beru­házásoknál haladtuk túl. Friss István hangsúlyozta, hogy az elmúlt három év igazolta pártunk és kormányunk cél­jait, módszereit. Beszélt a vezetés céltudatos­ságáról, majd a gazdasági veze­tés demokratizmusának erősítésé­ről szólt. Hangoztatta, hogy je­lentősen kiszélesedett a helyi szervek önállósága, a dolgozó tö­megek részvétele a gazdasági ve­zetésben. A sikerekben nagy ré­sze volt annak, hogy jobban összehangoltuk az anyagi ösztön­zést, az adminisztratív előíráso­kat és a meggyőzés eszközeit. A társadalmi és az anyagi érdek I összhangját tudatosan is minél teljesebb mértékben erősíteni kell. A továbbiakban Friss István elmondotta, hogy az elmúlt évek Áz országgyűlés Az országgyűlés csütörtöki ülé­sén folytatta az 1961. évi költség- vetés tárgyalását. Az ülésen részt vett Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Gáspár Sándor, Ko­mócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagjai, Benke Valéria, Csergő János, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Incze Je­nő, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, Nagy Józsefné, dr, Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, dr. Sík Endre, Tausz János, Traut- mann Rezső miniszterek. Az ülést 10 órakor Rónai Sán­dor, az országgyűlés elnöke nyi­totta meg, majd elsőnek Erdei Fe­renc képviselő szólalt fel. A tanácsi vállalatok munkájá­val, a helyiipar eredményeivel és problémáival foglalkozott. Rámu­tatott, hogy állami helyiiparunk ma már az ország ipari termelé­sének számottevő részét adja. — Szemléltetően bizonyítja ezt az 1960-as év néhány termelési ada­ta: égetett téglából például 25,7 százalékát, égetett mészből 18,5, nyershúsból 44, mozaik cement­lapból 12,5, kenyérből és péksü­teményből 100 százalékát adta a helyiipar az ország ipari terme­lésének. Az állami építőipar tel­jes termelésének 13 százalékát a tanácsi építőipar oldotta meg. — A helyiipar fejlődése egyes megyékben különösen nagyará­nyú volt az elmúlt évben — foly­tatta. — Ez a helyi vezetők kez­deményezését, lelkesedését és rá­termettségét is dicséri. Bács me­gyében például a tanácsi helyi- ipar könnyűipari termelésének értéke az 1953. évi 30 millió fo­rintról tavaly 300 millió forintra emelkedett, s az 1961. évi terv ben a szocialista országok közöt­ti együttműködés új formái fej­lődtek ki. Kibontakozik a szocia­lista országok gazdasági tevé­kenységének, terveinek céltuda­tos egyeztetése, nagyobb távlat­ra is összhangba hozzuk e ter­veket, a fejlődés meggyorsítása érdekében. Beszélt arról, hogy a lakosság életszínvonalát nemcsak tartani, hanem növelni is akarjuk. Kiemelte, hogy a jövőben az eddiginél is na­gyobb figyelmet kell fordí­tani mezőgazdaságunk fej­lesztésére. A lehetőségeket valósággá kell változtatni, ehhez a paraszti tö­megek jó munkája mellett vál­tozatlanul szükséges a munkás- osztály államának segítése is. Ipari termelésünk néhány kér­désével foglalkozva, felhívta a figyelmet az üzemszervezés meg­javítására, majd a helyes anyag- gazdálkodás jelentőségéről és az ipar termelési lehetőségeinek fo­kozottabb kihasználásáról beszélt Friss István. Befejezésül a főiskolai és egye­temi oktatás fejlesztéséről, vala­mint egész munkánk, gazdaságpo­litikánk tudományos megalapo­zottságának jelentőségével foglal­kozott. csütörtöki ulese már 400 milliós termelést irá­nyoz elő. A megyében hasonlóan figyelemre méltók a tanácsi vál­lalatok gazdaságosság-mutatói. A legjellemzőbb számokba sűrítve az eredményeket: 100 forint be­ruházásra eső termelési érték 1958-ban 254, 1959-ben 314, 1960- ban pedig 657 forint volt. Idei költségvetésünk jelentős fejlesz­tést irányoz elő. Erről tanúsko­dik az, hogy a vállalatok befize­tése 1960-hoz képest ebben az év­ben 560 millió forinttal növek­szik, ami a vállalatok termelésé­nek 8 százalékos növekedésén alapszik. Szóvá kell azonban tennünk a helyiipar fejlődésének néhány nem egészséges tünetét. A tanácsi vállalatok munkájának termelé­kenysége korántsem emelkedett kielégítően. Az átlagos létszám például 1959-hez képest 9,5 száza­lékkal nőtt, az egy dolgozóra ju­tó termelés csupán 3,8 százalék­kal emelkedett. Ez arra utal, hogy a tanácsi vállalatok munká­jában vannak problémák, miha­marabb meg kell találnunk meg­oldásukat. Ilyen például a váll í- latok nem kielégítő szervezettsé­ge, a szakemberek hiánya, egyes helyeken az anyagellátás fogyaté­kossága és az alacsony műszaki színvonal. Fel szeretnénk hívni az illetékesek figyelmét arra is, ho"v az ország helyiiparának fej­lődésében nagy szerepet játsza­nak a tanácsi gazdálkodás anyagi alapjai. A helyi gazdálkodás anyagi forrásainak szűkülése na­gyon is kihat a tanácsi vállala­tok tevékenységére — hangoztat­ta. Erdei Ferenc ezután a költség- vetés tudományos kutatásokra szánt előirányzataival foglalko­zott. Rámutatott, hogy 1961-ben államunk a költségvetés kiadásai­nak több mint 2 százalékát biz­tosítja tudományos kutatásra. — A tervszerű tudománypoli­tikához elengedhetetlen, hogy cél­szerűen, a fontossági sorrendet megállapítva, gazdálkodjunk az anyagi erőinkkel — folytatta —. Ehhez nagy segítséget nyújt az országos távlati tudományos program összeállítása, azoknak a kutatási köröknek kijelölése, amelyek népgazdaságunk szem­pontjából a legfontosabbak. Mint ismeretes, 104 tudományos prob­lémakör kimunkálásán dolgoznak a tudomány munkásai — vala­mennyi problémakörrel a szakte­rület leghozzáértőbb embereiből alakított előkészítő bizottság te­vékenykedik. A bizottságok összeállították programjukat, részletes kutatási tervüket, ezekben a hetekben, hó­napokban egyeztetik elképzelései­ket. A munka nagyon biztatóan halad, minden bizonnyal jelen­tősen fellendíti a legfontosabb népgazdasági feladatok megoldá­sát szolgáló tudományos munkát. Vargha Ferencné, Győr-Sopron megyei képviselő hozzászólásában megállapította, hogy a költségve­tés előirányzatai az elmúlt év gaz dasági eredményeire épülnek, s hathatósan alátámasztják az ez évi feladatok végrehajtását. Me­gyéjük valamennyi textilipari üzeme maradéktalanul teljesítet­te múlt évi tervét, s fő törekvé­sük továbbra is az, hogy a rneny- nyiségi követelmények kielégíté­sén túl minél nagyobb választék­ban lássák el a lakosságot szép kivitelű, jóminőségű ruházati cik­kekkel. Divatbemutatók, kiállítá­sok és az üzletek kirakatai jel­zik, hogy könnyűipari termékek­ben ilyen választékkal még soha nem rendelkeztünk — mondotta. Dr. Huth Tivadar, Baranya me­gyei képviselő a hároméves terv egészségügyi eredményeivel és az egészségügyi ellátás idei felada­taival foglalkozott. Szijjártó Lajos Pest megyéi képviselő a tanácsi felügyelet alatt álló iparvállalatok gazdál­kodásáról beszélt, majd Nagy Dániel Csongrád megyei képvi­selő néhány fontos mezőgazdasá­gi kérdés szemszögéből vizsgálta a költségvetést. Takács András Somogy megyei képviselő sző­kébb hazája mezőgazdasági nagy­üzemeinek fejlődéséről számolt be. Tóth István Borsod megyei kép viselő után Kovács Sándor Sza- bolcs-Szatmár megyei képviselő szólalt fel a költségvetési vitá­ban. Prantner József elvtárs felszólalása Ebédszünet után Rónai Sándor elnökletével folytatódott az ülés. Prantner József, Tolna megyei képviselő néhány fontosabb szo­ciálpolitikai feladattal foglalko­zott, amelyek valóraváltását — mint mondotta — a költségvetés messzemenően biztosítja. Az ilyen célokra előirányzott összegek meggyőző tényei annak, hogy szociális ellátottságban már rég elhagytuk a legfejlettebb tőkés országokat és megtisz­telő helyen állunk a szocialis­ta táborban is. Társadalombiztosításunk a mező­gazdaság szocialista átszervezésé­nek befejezésével össznépi jelle­ge^ öltött, s év végére az ország lakosságának mintegy 95 százaié ka biztosított lesz. A nyugdíjakra előirányzott ŐSZ' szeg meghaladja a négy és félmil- liárd forintot. A szociális ottho­nok hálózata átfogja az egész or­szágot, ellátottságuk, munkájuk minősége évről évre fejlődik. Eb­ben az évben a szociális otthonok befogadóképessége ötszázötvennel növekszik. Szociális intézményeinken kí­vül széleskörű a szociális tevé­kenység üzemeinkben és ugyanez kezd kibontakozni termelőszövet­kezeteinkben is. A termelőszövet­kezetekben például évente töbu- száz milliót költenek szociális cé­lokra A szocialista humanizmus, amely pártunk és kormányunk minden intézkedésében, vala­mennyi tettében megnyilvá­nul. egyre inkább egész tár­sadalmunk szemléletévé, mind inkább közvéleményformáló erővé válik hazánkban. A szocialista humanizmus a né­pek testvériségének, a proletár internacionalizmusnak szent ér­zésével párosul — mondotta ezu­tán. Nagyszerű példáját látjuk en­nek abban a mélységes felháboro­dásban, amellyel egész népünk fogadta a kongói nép nagy fiának, Patrice Lumumbának és harcos­társainak meggyilkolását Társa­dalmunkban mélységes emberi együttérzés nyilvánult meg a már­tír hazafi családjával. Megyénk­ben sokszáz úttörő készít játékot, hogy ajándékba küldje a kis Lu- mumba-árváknak. A költségvetést mind a maga, mind a . Tolna megyei képviselő­csoport nevében elfogadta. Horváth Imréné békés megyei képviselő a földművelésügyi tárca költségvetéséről szólva részletesen foglalkozott a nagyüzemi barom­fitenyésztés helyzetével és továb­bi lehetőségeivel. A baromfiállo­mányt például az 1960. évi 26 mil­lió darabról 1965-re 28 millióra, a baromfihús-termelést 16 500 va­gonról 22 550 vagonra, a tojáster­melést egymilliárd 810 millióról kétmilliárd 440 millióra kell nö­velni. A második ötéves terv idő­szaka után ez a fejlődés tovább fokozódik. Adottságaink kedvezőek a nagy­üzemi baromfitenyésztés kialakí­tására, parasztságunk kellő tapasz­talattal rendelkezik e téren. Most már csak az a fontos, hogy az or­szág minden részén — elsősorban a termelőszövetkezetek — a me­zőgazdaság fejlesztésének egyik fő feladataként kezeljék ezt a kérdést. Számos közös gazdaság már fel­ismerte a baromfitenyésztés jöve­delmezőségét, s a baromfi-férőhe­lyek számának növelésével igyek­szik lehetőséget teremteni az állo­mány nagyarányú növelésére. A múlt évben például országosan több mint 174 000 férőhelyet léte­sítettek önerőből a termelőszövet­kezetek. Mihályfi Ernő, Nógrád megye képviselője felszólalásában el­mondotta, hogy a községfejlesz­tési alap segítségével a városok­ban, falvakban sok értékes kom­munális, szociális és kulturális beruházást, felújítást valósítottak meg. Csupán 1959-ben és 1960-ban több millió négyzetméternyi utat építettek, vagy újítottak fel köz­ségfejlesztési alapból — mondot­ta — s a falvakban az elmúlt évben két és félmillió négyzetmé­ter járdát építettek. Ugyancsak a községfejlesztési alapból fedezték több mint hétmillió méter hosz- szú vízvezetéket, több száz mű­velődési ház és otthon építését, felújítását, sokhelyütt a közvilá­gítást fejlesztették, csatornáztak, kutakat építettek, kórházi ágya­kat létesítettek és egyéb, szociá­lis jellegű beruházásokat való­sítottak meg. Mihályfi Ernő ezután rámuta­tott, hogy a községfejlesztési alap rendszere kitűnően bevált, bár az elmúlt években egy sor nehézség is jelentkezett. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a köz­ségfejlesztési alap pénzügyi lehe­tőségeit nem mindig kísérte meg­felelő műszaki és anyagi fede­zet. Ebből adódott, hogy az alap egy részét a községek nem tud­ták minden évben megfelelően felhasználni — maradványok ke­letkeztek. Az alap, továbbá a műszaki és anyagi fedezet közötti összhang megteremtésére az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet hozott, amely kimondja, hogy az egész­ségügyi, oktatási és népművelési beruházások megvalósításához meghatározott mérvű hozzájáru­lást kell az alapból biztosítani, s a tanácsok kötelesek községfej­lesztési alapjuk költségvetésében meghatározott tartalékot létesíte­ni, amelyet a költségvetési évben nem használhatnak fel. Mihályfi Ernő felszólalása vé­gén rámutatott, hogy a község­fejlesztési alapok szinte maguk köré kristályosítják a társadal­mi munkát, s az alapok összegé­nek növekedésével együtt nő év- ről-évre a társadalmi munkák értéke is. Nagy Károlyné Vas magyei képviselő után Németh Imre Bor- sod-Abaúj-Zemplém megyei kép­viselő elmondotta, hogy az or­szággyűlés mezőgazdasági állan­dó bizottsága részletesen meg­tárgyalta és helyeselte a földmű­velésügyi és az élelmezésügyi minisztérium költségvetését. A bizottság tagjai az ülésen szá­mos tennivalóra is felhívták a kormányzat figyelmét. Bakos István, Veszprém me­gyei képviselő többi között arról szólt, hogyan segíti a megye munkásosztálya és parasztsága a párt és a kormány politikájának végrehajtását. Kiss Máthé, Békés megyei kép viselő a költségvetés mezőgazda- sági részéhez szólva elmondotta, hogy a szocialista szektor ará­nya megyéjükben elérte a 95 szá- zadékot. Az országgyűlés péntekén ki­lenc órai kezdettel folytatja az 1961. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalását, majd a legfőbb ügyész tartja meg be­számolóját, végül az interpellá­ciókra kerül sor.

Next

/
Thumbnails
Contents