Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-21 / 44. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 1961. február 21. Forró szeretettel fogadta Budapest népe Antonin Novotny elvtársat (Folytatás az 1. oldalról.) deklődést is, amely dolgozóink körében a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság népének élete, munkája és eredményei megnyilvánul. Az önök látogatása oly idő­szakra esik, amikor orszá­gaink belső életét a gyors, szocialista fejlődés, kölcsönös kapcsolatainkat a szüntelen erősödés jellemzi. A nemzetközi életben pedig egy­részről a gyarmatosítók barbár tettei, imperialista mesterkedé­sek láthatóak, másrészről azon­ban mind határozottabb és ered­ményesebb az emberiség jobbik felének a harca a népek szabad­ságáért, a társadalmi haladásért, a békéért. Szilárd meggyőződésünk, hogy Novotny elvtárs és kíséretének ez a látogatása tovább erősíti népe­ink testvéri kapcsolatait, a szocia­lista országok egységét, az emberi haladás és a béke. frontját. Még egyszer szívből üdvözlöm önöket és kívánom érezzék magu­kat jól nálunk. Éljen és virágozzék a magyar és csehszlovák nép örök barátsága! Éljen a szocialista országok megbonthatatlan egysége! iránt Antonin Novotny elvtárs beszéde Drága Kádár elvtárs! Kedves elvtársak, barátaink! Engedjék meg, hogy kifejezzük hálás köszönetünket azért, hogy hívtak bennünket országukba. Szí vesen fogadtuk a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának és a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsának meg­hívását. Nagyon örülünk, hogy találkozhatunk önökkel és elbe­szélgethetünk a Magyar Népköz- társaság dolgozóival városokban és falvakban egyaránt. Megkö­szönöm Kádár János elvtársnak a csehszlovák népről, szocialista köztársaságunkról és Csehszlová­kia Kommunista Pártjáról mon­dott elismerő szavait. Szeretném önöknek és az egész magyar dolgozó népnek tolmá­csolni kommunista pártunk köz­ponti bizottsága, kormányunk és a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság dolgozó népének őszinte, elvtársi üdvözletét. Mint szomszédok és jóbarátok jöttünk önökhöz. Több mint ezer­éves történelmünk azt igazolja, hogy szomszédságunk, országaink és népeink kölcsönös kapcsolatai időszakonként hol pozitív, hol negatív jellegűek voltak. Vitán felül áll azonban, hogy mai, új szomszédi jóviszonyunk kialaku­lására alapvető befolyással volt a munkásmozgalom létrejötte és a közös harc a dolgozók kizsák­mányolása ellen. Már a múlt században meg­születtek az alapok mostani kö­zös útunkhoz és harcunkhoz a közös célok megvalósításáért. A szocialista társadalmi rend fel­építése teremtett új viszonyt dol­gozóink, népeink, nemzeteink között. Közösen harcoltunk az el­ső világháború utáni időszakban, amikor a magyar munkásosztály hősiesen küzdött a tanácsköztár­saság megvédéséért, amikor Csehszlovákiában is börtönbe ve­tették azoknak a munkásoknak százait, akik a tanácsköztársaság megsegítéséért harcoltak. Nem feledkezünk meg arról, hogy az akkori magyarországi forradalmi fellépés következtében Presov_ városában is megalakult a ta­nácsköztársaság és forradalmi hullám csapott át a Csehszlovák Köztársaság egész területére. És nem utolsó sorban közös volt a harcunk a fasizmus ellen, ami­kor pártjaink kéz a kézben küz­döttek országaink felszabadítá­sáért és egyidejűleg a burzsoá rendszer megdöntéséért. Ma szoros egységben együtt harcolunk a szocialista rendszer felépítéséért. Az önök sikerei egy­úttal a mi sikereink is. Meg va­gyunk győződve arról, hogy a magyar nép hasonlóképpen figye­lemmel kíséri a fejlődést a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság­ban és sikereinket úgyszintén sa­játjának tekinti. Együtt menete­lünk és együtt is fogunk célhoz érni. El akarunk érni a kommu­nizmushoz és ebből adódnak kö­zös feladataink, együttműködé­sünk és a kölcsönös segítség. Együttműködésünk évről-évre szélesedik, kapcsolataink szi­lárdulnak és az eddigi fejlő­dés alapján jogosan várha­tunk mind sikeresebb ered­ményeket a jövőben is. Mindez azért van, mert együtt­működésünk és barátságunk a proletár nemzetköziségen, tudo­mányos világnézetünk a marxiz­mus—leninizmus alapelvein nyug szik. Ugyanakkor összes céljaink megvalósításánál közös barátunk­ra, a nagy Szovietonióra támasz­kodunk. Ez a br> ~ág nyújt ne­künk biztosítékot munkánkhoz, biztonságot szilárd előrehaladá­sunkhoz. A szocialista országok egysé­ge, a kommunista és mun­káspártok egysége a szocialis­ta országokban — ez az az alap, amelyre építjük orszá­gaink és egész szocialista családunk egységét. Forradalmi pártjaink egysége — amint ezt a novemberi moszkvai tanácskozás is igazolta — manap­ság hatalmas vezető erőt képvisel a békéért, a leszerelésért, a bé­kés egymás mellett élésért, az emberiség szabadságáért és a haladásért folytatott harcban. És ettől a szellemtől áthatva jöttünk el önökhöz, hogy önök­kel együtt fejezzük ki azt a kész­ségünket, hogy a népek közötti béke és barátság útján fogunk haladni. Immár ez a mai gyönyörű fo­gadtatás is bizonyítja, hogy a magyar nép ebben a szellemben, a baráti együttműködésért, a bé­kéért és a békés együttélésért folytatott harc szellemében fogad minket. Meg vagyunk győződve arról, hogy szép hazájukat azzal a tu­dattal fogjuk elhagyni, hogy önöknél tett látogatásunk — épp úgy, mint a párt- és kormánykül­döttségük, Kádár elvtárs látoga­tása Csehszlovákiában — hozzá­járul baráti kapcsolataink továb­bi fejlesztéséhez és még szilár­dabb összeforrottságunkhoz. Éljen a Magyar Népköztársa­ság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozó népei közötti barátság, közös barátságunk a Szovjetunió és az összes szocia­lista országok dolgozó népével! Éljen a magyar népet a szocia­lizmus útján vezető Magyar Szo­cialista Munkáspárt! A nemzetek közötti baráti egyetértésben előre a világbéké­ért! A nagy tapssal fogadott beszéd után a megjelentek hosszasan él­tették a csehszlovák és a magyar nép testvéri barátságát. Antonin Novotny ezután elha­ladt a téren összegyűlt dolgozók hosszú sorai előtt, barátságosan üdvözölte őket, ismét magasba emelkedtek a dolgozók kezében a csehszlovák és a magyar zászlók, s meleg szeretettel köszöntötték a magyar főváros vendégét. Antonin Novotny Kádár János társaságában a megjelentek lelkes ünneplésétől kísérve hagyta el a fogadtatás színhelyét. Antonin Novotny látogatása az Országházban Antonin Novotny, a Csehszlo­vák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság elnöke hétfőn délben az Országházban látogatást tett Ká­dár Jánosnál, az MSZMP Közpon­ti Bizottsága első titkáránál, Kiss Károlynál, az Elnöki Tanács el­nökhelyettesénél és dr. Münnich Ferencnél, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnökénél. Antonin Novotny tiszteletére az Országház főbejárata előtt dísz­őrség sorakozott fel, A díszőrség katonai tiszteletadással üdvözölte az elnököt és a zenekar eljátszot­ta a csehszlovák és a magyar himnuszt. Az Elnöki Tanács fogadótermé­ben a testvéri barátság légköré­ben lefolyt látogatásánál jelen volt Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Sík Endre külügyminiszter, Kris­tóf István, az Elnöki Tanács titkára, Kovács Zoltán, az MSZMP Központi Bizottsága kül­ügyi osztályának helyettes vezető­je, Púja Frigyes külügyminiszter­helyettes, Marjai József, a Ma­gyar Népköztársaság prágai nagykövete. Az Elnöki Tanács ebéde Antonin Novotny tiszteletére A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa hétfőn az Országház va­dásztermében ebédet adott An­tonin Novotny, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bi­zottságának első titkára, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság elnöke tiszteletére. Az ebéden részt vettek Novot­ny elnök kíséretének tagjai. Magyar részről megjelent Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kiss Károly, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Marosán György, Rónai Sándor, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja, dr. Sík End re külügyminiszter, Czinege La­jos altábornagy, honvédelmi mi­niszter, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Veres József, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a politikai élet számos más vezető személyisége. Ott volt a budapesti csehszlo­vák nagykövetség több tagja. A rendkívül szívélyes, baráti légkörű ebéden Kiss Károly, az Elnöki Tanács elnökhelyettese pohárköszöntőt mondott. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében köszöntötte a baráti Csehszlová­kia párt- és kormányküldöttsé­gét, s végül a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság népeinek őröl*, megbonthatatlan barátságára ürí­tette poharát. Az ebéden pohárköszöntőt mon dott Rudolf Strechaj, a Csehszlo­vák Kommunista Párt Politikai Bizottságának póttagja, a Szlo­vák Nemzeti Tanács elnöke, a csehszlovák kormány elnökhelyet­tese is, Budapestre érkezett Leonyid Brezsnyev Leonyid Brezsnyev, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnöksé­gének elnöke Guineában, Gháná­ban és Marokkóban tett látogatá­sáról hazatérőben hétfőn délután Budapestre érkezett. • Leonyid Brezsnyev fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Kiss Károly, a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsának el­nökhelyettese, Biszku Béla bel­ügyminiszter, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai, dr. Sík Endre külügyminiszter, Aczél György, a művelődésügyi minisz­ter első helyettese, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai, valamint a külügyminisztérium több vezető munkatársa. A magyar és csehszlovák nép barátsága a felszabadulás óta évről évre mélyült és gazdagodott. A két nép legjobb fiai annak idején együtt harcoltak a Habsburg- zsornokság, majd a fasiszta el­nyomás ellen. Amikor a Szov­jetunió 16 évvel ezelőtt mind­két népet felszabadította, or­szágaink között leomlottak a mesterségesen emelt válaszfa­lak, azóta a magyar és a cseh­szlovák népet egyaránt a szo­cialista építés nagy közös cél­ja vezeti, s vállvetve harcolunk a béke védelméért és nemzeti függetlenségünk megóvásáért. A magyar és a csehszlovák nép őszinte barátságában, test­véri együttműködésében fontos állomás kedves vendégünk, An­tonin Novotny elvtárs látoga­tása. Novotnyt Magyarországon is úgy ismerik, mint a szocia­lizmus ügyének következetes, tántoríthatatlan harcosát. Antonin Novotny 1904 de­cember 10-én született Prága mellett, s iskoláinak elvégzése után géplakatos lett. 1923 és 1935 között prágai üzemekben, mint lakatos és esztergályos dolgozott. Korán bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Édesapja a kommunista párt egyik funk­cionáriusa volt, ő maga pedig már 17 éves korában tagja lett a pártnak. 1928 óta több ve­zető funkciót töltött be. Volt járási pártbizottsági elnök, ke­rületi instruktor, majd a prágai kerületi pártbizottság tagja volt. 1935-ben részt vett a Kommunista lnternacionálé VII. kongresszusán, két év múl­va pedig megválasztották a prágai kerületi pártvezetöség titkárává. Még abban az évben a pár hodonini kerületi titkára lett. A hitleri megszállás éveiben bekapcsolódott az illegális párt- munkaba. 1944 szeptemberében a Gestapo letartóztatta, s végig­járta a fasiszta börtönöket, majd a mauthauseni koncent­rációs táborba zárták. Csehszlovákia felszabadulása után tovább folytatta a párt­munkát, s előbb a párt prágai kerületi főtitkárának választot­ták meg, majd 1946-ban tagja lett a Központi Bizottságnak. 1951-ben a Központi Bizottság titkárává, az elnökség és a po­litikai bizottság tagjává válasz­tották, 1957. november 19-én pedig Antonin Novotny elvtárs lett a Csehszlovák Köztársaság elnöke. Népünk igaz szeretettel fo­gadja a magasrangú csehszlo­vák vendéget és kíséretét, mert tudja, hogy Novotny elvtárs lá­togatása tovább erősíti a ma­gyar—csehszlovák barátságot, de erősíti az egész szocialista tábor egységét is. Félelem és bizonytalanság Leopoldvilleben New York (MTI). Dayal, az ENSZ főtitkárának kongói megbí­zottja levelet intézett Hammarsk- jöldhöz és ebben beszámol a Kongóban kialakult súlyos hely­zetről — jelenti a Reuter. — Da­yal közli, hogy Leopoldvilleben a félelem és bizonytalanság légköre uralkodik. A hatóságok lábbal ti­porják a legelemibb emberi jogo­kat és számos ellenzéki politikust letartóztatnak. Az őrizetbevette- ket Bakvangába, a Kalondzsi ellenőrzése alatt álló Dél-Kaszai tartomány fővárosába szállítják. Általános vélemény — folytatja az ENSZ-megbízott —, hogy a le­tartóztatottakat kivégzik. Bakvangába hurcolták Finant, a keleti tartomány kormányának elnökét és ismeretlen időpontban meggyilkolták. Ugyanerre a sors­ra jutott Lumumba egyik állam­titkára is. Február 16-án Kamin- gát, a kongói kormány igazság­ügyminiszterét vették őrizetbe és deportálták Kalondzsiék főhadi­szállására. Dayal levelében azt is megírja, hogy az őrizetbevetteket nem ál­lítják bíróság elé és embertelenül bánnak velük. A nemzetközi vö­röskereszt és az ENSZ egyes szer­vei megpróbáltak érintkezésbe lépni a leopoldvillei hatóságok­kal a ietartóztatottak ügyében. A hatóságok azonban mereven el­zárkóztak és azt állították, hogy Leopoldvilleben nincsenek poli­tikai foglyok. Az ENSZ-megbízott hasonló kérelemmel fordult egyébként Ileo hoz, az úgynevezett leopoldvillei kormány miniszterelnökéhez és a szakadár Kalondzsihez is. Ileo és Kalondzsi azonban válaszra sem méltatta Dayalt. Tekintettel a Leopoldvilleben kialakult rendkívül súlyos hely­zetre — írja a főmegbízott — kö­telességemnek tartom, hogy érte­sítsem a főtitkárt a fejlemények­ről. Nkrumah, ghanai elnök újabb adatokat közölt Lumumba meg­gyilkolásának körülményeiről. Az einök — jól értesült forrásokra hivatkozva — bejelentette, hogy Lumumbát, a kongói nép immár legendáshírű hősét, január 18-án végezték ki. A kongói politikust egy belga tiszt felkereste börtö­nében és felszólította, hogy kö­vesse, majd később utasította, térdeljen le. A tiszt egy afrikai katonának megparancsolta, vé­gezze ki Lumumbát. Az afrikai azonban megtagadta az engedel­mességet, mire a belga tiszt saját maga lőtte agyon a miniszterelnö­köt. Újabb tüntetések Londonban, a Trafalgar-téren hatalmas tömeg tüntetett a kon­gói miniszterelnök és társai vad­állati meggyilkolása miatt. A té­ren tartott nagygyűlésen több ne­ves személyiség, köztük munkás­párti képviselők szólaltak fel és szolidaritást vállaltak a függet­lenségéért küzdő kongói néppel. A (nyugat-németország; Frank­furtban hatalmas tömeg tiltako­zott a felháborító politikai gyil­kosság miatt. A tüntetők a máso­dik világháború áldozatai tiszte­letére emelt emlékműre koszorút helyeztek a következő felírással: -Afrika szabadságáért! Patrice Lumumba kongói hős emlékére!« Hasonló tömegmegmozdulások­ról érkeztek jelentések Stuttgart­ból is.

Next

/
Thumbnails
Contents