Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-19 / 43. szám
1961. február 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG GYERMEKEKNEK Ki ér többet? — Móra Ferenc meséje — Van nekem két kis keresztfiam, az egyiket Aladárnak, a másikat Imrének hívják. Aladár városi, Imre meg falusi deák. Értelmes, rendes gyerekek, nagyon szeretem mindkettőt. Hogy ők is megszeressék egymást, Aladárt is meghívtam hozzánk karácsonyi szünetre, meg Imrét is. — No, gyerekek — mondtam nekik — majd meglátjuk, hogyan fér össze a falu meg a város. Hát bizony nem fért össze sehogy sem. Hol az egyik, hol a másik szaladt hozzám, hogy tegyek köztük igazságot. — Tessék megmondani, hogy a város ér-e többet, vagy a falu? — Majd mindjárt megmondom. De előbb ti mondjátok meg, hogy a nagyujjatok ér-e többet, vagy a kisujjatok? A falu is lehorgasztotta a fejét, meg a város is. Azt felelték, hogn az egyik ujjunk éppen any- nyit ér, mint a másik. A kéz csak úgy kéz, ha kisujja is van, meg nagyujja is. — No látjátok: az ország is csak ú'"' egész, ha város is van, falu is van benne. De csak nem ér az okos szó semmit. Fél óra múlva összevesztek. — Mégis csak a város ér többet — erősködött Aladár. — A város nem szorul a falura. — A falu se szorul a városra — ellenkezett Imre — megél a falu a maga emberségéből. — Aludjunk rá egyet gyerekek — koccantottam össze a két gyerek buksiját — hátha reggel majd okosabbak leszünk. Másnap, ahogy reggelihez ültünk, üres csészét tettem a városi deák elé. Hol fölveszi, hol leteszi a gyerek a csészét, aztán megszólal szégyenlősen: — Keresztapa... Ebben a csészében nincs tej. — Nincs ám, fiam — mondom neki — tudod, a tejet faluról hozzák. Már pedig én azt hallottam tegnap, hogy a város nem szorul a falura. — Nem is szorul — vörösödött el Aladár — megvagyok én tej nélkül is. Jó nekem a zsemle is. — Ohó, fiam! — húztam el előle a kenyereskosarat — miből sütik a zsemlét? — Búzalisztből. — Látod! Pedig az se az aszfalton terem ám! — Hát akkor én mit egyem, keresztapa? — Az már a te dolgod, fiam! Aladárnak eltörik a mécsese s szégyenkezve megy ki az udvarra. Imrének azonban fülig szalad a szája, s jókedvűen látott hozzá a falatozáshoz. — Keresztapa kérem, szabad vajat kennem a zsemlére? — Szabad fiam. A vajat is faluról hozzák. — De kérek egy kést. — Azt már nem kaphatsz, fiam, a kés a városon készül már pedig te azt mondtad, hogy a falu nem szorul a városra. No de az én falusi keresztfiam nem esett a fejelágyára. Ha a vajat nem kenheti a zsemlére, a zsemlét dörgölte a vajhoz. Mikor jóllakott, megköszönte a reggelit, s azt kérdezte tőlem: — Ugyan keresztapa, hány az óra? — Azzal nem szolgálhatok, fiam. Az óra városi portéka, márpedig a falu nem szorul a városra, igaz-e? Imre kezdte a szemeit meregetni. Odafordult a könyvespolchoz és levett róla egy könyvet. — Megtévedtél, pajtás — vettem ki a kezéből a könyvet — ezt is városban nyomták, nem falun. Most aztán itt is eltört a mécses. Kibuggyant a gyerek szeméből a könny. — Keresztapa, szeretném megírni édesapámnak, hogy én már hazamennék innen. — Hát írjad fiam, írjad. De mivel s mire írod, hékás? Toll, tinta, ceruza, papiros, mint városi holmi. Egyik se kukoricaföldön terem. — Hát akkor én most mit csináljak, keresztapa? — Tudod, mit csinálj? Eredj, érts szót Aladárral, hogy a város ér-e többet, vagy a falu? Látom, odakünn szopogatja az ujját az ablak alatt. — Vihetek neki egy zsemlét? — Akár kettőt is! Vajat is kenhetsz rá. Mit végeztek egymással — mit se — nem tudom. De azt láttam, hogy délben már nagy barátságban voltak. Egyik se kérdezte, hol terem a paprikáscsirke, honnan került az asztalra? Bélyeggyűjtő pajtásoknak Jubileumi bélyegek A Szovjetunió Postaügyi Minisztériuma két jubileumi bélyeget hozott forgalomba. Az egyiket Nyikolaj Dobroljubov, orosz kritikus születésének 125. évfordulója, a másikat Nyikolaj Zelinszkij akadémikus születésének 100. évfordulója alkalmából. Mindkettő portré-bélyeg. Február 5-én a moszkvai, a le- ningrádi és a gorkiji postahivatalokban különleges, művészi bélyegzővel pecsételték le a Dobrol- jubov-jubileum alkalmából kibocsátott bélyegeket. Bandaranaike emlékbélyeg Ceylonban emlékbélyeget bocsátottak ki Solomon Bandaranaike, meggyilkolt miniszterelnök tiszteletére. A bélyegen az elhúnyt miniszterelnök arcképe, születési és halálozási dátuma olvasható. Világító bélyegek Egy német vegyész nemrég világító bélyegeket készített olymódon, hogy a felhasznált festékbe fluoreszkáló anyagot kevert. A bélyegek nappali világításban nem különböznek a közönséges társaiktól, sötétben azonban világítanak. Egyelőre nem közölték, hogy milyen gyakorlati értelme van ennek a kísérletnek. Találós kérdések 1. Milyen fa van legtöbb a vásárban? 2. Ki írta azt a verset, s mi a címe, amelyiknek első sora: »Hát hogymint vagytok otthon, Pistik ám?« 3. Tolla van és nem madár. Négy a lába, mégse jár. Mi az? 4. Melyik az a kis állat, amelynek nevéről egy ékezetet elvéve híres magyar várost kapunk? CSALAFINTA FELADAT MÁS KEZÉVEL Az asztalra teszek egy poharat tele vízzel és ráhelyezem a kalapomat. Kijelentem, hogy ki tudom inni a vizet a pohárból anélkül, hogy a kalaphoz hozzáérnék. Egy-két hókuszt-pókuszt csinálok, és pár bűvös szót mormogok. S ezután kijelentem, hogy sikerült, kiittam a vizet. Erre a társaság egyik tagja ellenőrizni akarja, hogy igaz-e és felemeli kíváncsian a kalapot. Erre én hirtelen odanyúlok, és nyugodtan megiszom a most már szabadon álló pohár vizet. A feltétel az volt, hogy „én” nem nyúlok a kalaphoz. Tudjátok-e, hogy... ... a világ legnagyobb lávakitörése 1815-ben történt az Indiai Öceán Szumbava-szigetén. A Tambora vulkán mélyéről ekkor 151,6 köbkilométer láva tört ki. A kitörés folyamán 11,2 kilométer átmérőjű kráter keletkezett, a vulkán magassága 1200 méterrel csökkent. * ... a föld „legviharosabb” helye a Jáva-szigeti Buitenzorg vidékén van, ahol egy évben átlag 322 napon villámlik. * ... a kaliforniai állambeli Santa Maria városban szinte soha sincs viharos idő: statisztikai adatok szerint itt két évben legfeljebb egyszer villámlik és dörög. Kis politechnikusok c4 hús életútja Mátai Antal, a hős ifjúkommunista, aki haláltmegvető bátorsággal védte 1956-ban a stúdiót az ellenforradalmár csőcselékkel szemben, a tizenötödik évfordulóját ünneplő úttörőmozgalom első úttörői közé tartozott. Gyermekkora úttörő tevékenysége és élete példaképül szolgál a sok tízezer úttörőnek, aki nyomdokába lépett. IX. A stúdiót védők gárdája szilárdan állja a harcot. A sötétségben egyre sűrűbb a fegyver- ropogás. Apró kis torkolattüzek jelzik a mindinkább közelgő ostromlókat. Kiáltások, jajveszékelések, puskaporszag. Olyan a környék, mintha a pokol elevenedett volna fel. Mátai Antal szemei a sötétséget fürkészik. Legjobb barátja, akivel együtt vonult be az államvédelemhez, halva fekszik mellette. Lövedékek fütyülnek a levegőben. Hull a vakolat. Por szálldos. Anti még nem lőtt. Figyel. Takarékoskodni kell a lőszerrel. Csak biztos célra lehet tüzelni. A szíve csordultig telt gyűlölettel. Tudja kikkel áll szemben. Ellenforradalmi banditák, alvilági hiénák csürhéje elevenedett fel és mindent lábbal akar tiporni. A szemben lévő ház árnyékából kiválik egy sötét alak és egyenesen vele szemben szökell. Arcához szorítja a géppisztoly tusát és rövid sorozatot enged a felbukkanó alak irányába. Az alak elvágódik. Újabb árnyszerű alakok bukkannak fel. Ismét lövéseket küld irányukba. Egyre dühödtebb a támadás. A védelem részéről ritkulnak a lövések. Mátai Anti tompa ütést érez a mellén. Ahogy megmozdul, úgy érzi, mintha kést szúrtak volna a bordái közé. A géppisztoly kicsúszik kezéből és nagyot csat- tanik a kövezeten. Megsebesült. Érzi, hogy a vér végigcsorog a ruha alatt a testén. Tompa zsibbadás lép fel. Minél nagyobb területen nedvesedik át vértől a ruhája, annál jobban érzi a zsibbadást. Homlokát odanyomja a kőhöz. Olyan a kő, mint a jég. Hűti a lázat. Nem mozdulhat. A legkisebb mozdulat is éles fájdalmat okoz. Percről percre gyengül. A vérrel együtt fogy az ereje. Nem akar meghalni! Élni akar! Óriási akaraterővel küzd a halál ellen. Várják! Várja az édesanyja, a hozzátartozók, a barátok és a kislány, akivel két nappal ezelőtt, amikor szabadságon volt, táncolt Lengyelen. Most is hallja a suttogást, amelynek kellemes, boldogító muzsikája volt: »Szeretlek«. Néhány pillanatra minden sötétbe borul előtte. Amikor újra eszmél, lábak dobognak körülötte. Félelmetes, otromba, fekete lábakat lát. Szörnyű kínok árán a hátára fordul és hörgi a szavakat. — Segítség! — Ez még él! — rikácsolja egy vékony hang és női arc hajol föléje. Az őrület lángja lobog a női szemekben, s hegyes karmok közelednek a szemei felé. Úgy érzi, mintha tüzes vasat nyomtak volna a bal szemébe. A felette guggoló nő visítva röhög. — Most meg a jobb szemedet! Valaki elrántja a nőt. A bal arcán könny és vér csörgedezik, de ő egyre hevesebb fájdalmat érez. Tompulnak az érzékszervei. Úgy rémlik, mintha zászlók égnének a levegőben. Zászlók! Egy pillanatra eszébe jut az eskü, ar-'t gyermekkorában a zászlóra tett május elsején. A zászlóhoz éle tem végéig hű leszek! Megint visszatért a nő. Valamit beszélnek, de ő nem tudja felfogni, ho^v mit. A rikácsoló han- kihallatszik a többi közül. Tompán zuhognak a rúgások a testén, de nem érez fájdalmat. Képzeletében utoljára édesanyja arca jelenik meg. A beteges, jóságos arcról patakzanak a köny- nyek és mond valamit az édesanyja, valami biztatót, de ő már nem tudja felfogni a szavak értelmét. Még egy utolsó erőfeszítést tesz, megemeli a testét, aztán zuhanik, zuhanik egyre a feneketlen mélységbe... H. T. (Folytatjuk:') Postás termelési értekezlet Tamásiban JÓZSEF ATTILA: MAMA Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra, Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magasba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő — szürke haja lebben az égen, békítőt old az éa vizében. A posta dolgozói is termelési értekezleteken alakítják ki az 1961. cvre szóló terveket, tennivalókat. Egy ilyen termelési értekezlet zajlott le a tamási postahivatalban. Diósi István, a hivatal vezetője részleteiben a legpontosabban kidolgozott »intézkedési« tervben ismertette dolgozóival, hogy milyen feladatok várnak az 1961. évben a tamási postahivatalra. A jövedelmi bevételek növelése mellett az önköltségcsökkentés és takarékosság megvalósítása volt jellemzője az értekezletnek, örvendetes jelenség az, hogy a pártsajtó terjesztése terén a posta- hivatalok komoly fejlesztési terveket állítottak be. A kézbesítők új előfizetések beszervezésével és az árusítás kiszélesítésével kívánják szolgálni a párt ama felhívását, hogy 50 százalékkal kell emelni az ötéves terv végéig a falu olvasottságát. Tudatában vannak annak, hogy a megye területén elsősorban a Tolna megyei Népújság olvasótáborát kell kiszélesíteni. A hét kézbesítő szaktárs a Tolna megyei Népújságból az év végéig közel 100 példányos új előfizetést vállalt. Elhatározásukat az intézkedési terv aláírásával kötelezővé ismerték el maguk részére. Völgyi József tCUgdii — A lift már működik! j — Tudjuk, mi csináltuk mca-, I tm
