Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-02 / 28. szám

1961. február 2. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO Emlékezés VERÖFÉNYES SZEPTEM­BERI NAP VOLT... Aranysár­ga és rozsdabarna falevelek, az ablaküvegen fáradtan megtörő napsugarak figyelmeztettek, hogy a langymeleg nyárutó viaskodik a közelgő ősszel. 1944. szeptemberét írtuk... Az irodában, ahol öcsémmel együtt dolgoztunk, fásult meg­szokással indult a munka. — Gondoktól redőzött homlokok alól nyugtalan tekintetek vil­lantak rám, ha széjjel néztem. Megpróbáltam munkámba mé­ly edni, de gondolataim máshol jártak. Szinte megrezzentem munkatársam megszokott hang­jától: — Mit gondolsz, ma is lesz...? — tette fel az ugyancsak min­dennapos kérdést. — Teljesen ki van zárva — mondtam, minden megfontolt­ság nélkül, csakhogy felcsigáz­zam az érdeklődést. De nem kellett magyarázkodnom, mert a következő pillanatban a rá­dió »kisegített«: — »Légiriadó! Légiriadó! Bácska, Baja, Pécs, Szeged, Bé­kés! Légiriadó!« — Bármeny­nyire megszokott volt ez is, az ember háta lúdbőrös lett tőle. Pillanatok alatt elhagytuk az irodát s a munkatársak több­sége levonult az óvóhelyre. Ng- hányan átmentünk az udvaron s a Körös partján farönkökön ülve, szomorúfűzek védelme alatt kémleltük a tiszta, kék eget. A mindennapos látvány nem sokáig váratott magára. Monoton dörgéssel, félelmetes, ezüstös csillogással feltűntek a Liberátorok. — Egy, kettő, három... kilenc, tíz... tizenhét, tizennyolc... — számoltuk közönyösen a nagy magasságtól alig fellelhető, sza­bályos rajokban húzó gépeket. A szirénák egyenletes bugá­sa szakította félbe beszélge­tésünket, jelezvén, hogy a »lé­giveszély elmúlt«. Az örök­fiatal, mindig mókázó Sanyi ezúttal sem mulasztotta el megjegyezni: — Tegnap se’ volt semmi, máma se’ lesz semmi... SZEPTEMBER 20-ÁN alko­nyat előtt apámmal a virágos­kertben szemlélődtünk, ö ak­kor 58 éves volt, én huszon­egy. Apámnak szépen rendben tartott kétszobás kis családi háza volt. Büszke is volt rá, hiszen harminc év munkája, verejtéke, hangyaszorgalmú kuporgatása testesült meg a kis palotában. Ha mustráló tekintete végigsiklott a házon, szemei ezt ragyogták: elértem célomat. A kis lakóház az ő szí­vében szinte családtagnak szá­mított. Anyám, akinek a min­dene, boldogsága az öt gyerek volt, tisztelte apámban ezt a rajongást a ház iránt. Sokszor jegyezte meg szeretettel: — Apátok, mióta nyugdíjba ment, semmivel se’ törődik úgy, .mint a házzal. Ha valahol egy tenyérnyi vakolat lehullik, rögtön habarcsot kever és ki­javítja. Ha a vihar levisz egy cserepet a tetőről, azonnal má­sikkal pótolja és a padláson még be is »fugolja«, hogy télen be ne fújja a szél a havat. Azelőtt a szolgálatával volt így. Pörlekedtem is vele sokat akkor, hogy keveset törődik a családdal. És a ház? — for- tyant fel ilyenkor. — A házat a családnak szépítem. De a szol gálát az szolgálat. A vasút nem tréfadolog. Hányszor hallottam jóma­gam is tőle. hogy a vasutasnak mennie kell, ha szólítja a szol­gálat, ha esik, ha fúj... Most is, hogy ültünk a padkán, a vi­rágoskertben, vasutasélményei­ről mesél. A visszaemlékezés az ég fe­lé csalta tekintetét, amely egy ponton váratlanul megakadt. Mintha tűbe ült volna, úgy ugrott fel: — Nézd csak fiam, a csator­na! Ott, ott az »iksznitől« b~’ ra vagy két méterre, mirí’”' meg volna repedve. Mássz csak fel a tetőre, te könnyebben mozogsz, nézd meg, mi az a gyanús vonal a csatornán. Szolgálatkészen másztam fel és szemügyre véve a megjelölt helyet, közöltem apámmal, hogy a csatornán húsz centis repe­dés van. — Ugye mondtam! — mond­ta, olyan hangon, mint aki nagy felfedezést tett. — No nem baj, majd holnap dél­után kicseréljük — és még so­káig szemlélte a »gyanús vona­lat« a lebukó nap rőt fényé­ben. JUTKA KOLLÉGANŐM VOLT, 16 éves és nagyon bá­jos. Én meg szerelmes. Jutká­ba. Boldog voltam, hogy együtt dolgoztunk, külön öröm volt számomra, hogy mindketten a város munkásnegyedében lak­tunk s együtt járhattunk be dolgozni. Szeptember 21-én a szokott­nál még szorongóbb volt a hangulat a hivatalban. Nem tudni miért, a szinte naponta visszatérő, koradélelőtti légi­riadó egyre késett... S ez talán még idegesítőbb volt. Megnéz­tem az órámat: negyedtizenket- tő. Szemem Jutkát kereste. Úgy látszik megérezte féltő tekinte­temet, felnézett, odajött hoz­zám. Szokatlanul remegett a hangja: — Talán ma nyugalmas na­punk lesz — mondta, de hang­jában a nyugalomnak pará­nyi szikrája sem volt. — Hát... — kezdtem volna valamiféle mondvacsinált ma­gyarázatba, amikor váratlanul élesen, szaggatottan felbőgtek a szirénák. Vijjogásuk talán so­hasem volt ennyire bántó. Seb­tében összecsomagoltuk az ak­tákat és — nem tudom, hogyan történt — most mindenki az óvóhelyre sietett. Öcsémmel és Jutkával együtt ültünk a pince fapadján. Máskor, ha vontatot­tan is, megindult a terefere. Még az is előfordult, hogy az egyik sarokban ultiztak a kol­légák, nyilván, hogy idegessé­güket így vezessék le. Most bénult csönd ülte meg a nehéz pince-levegőt. Némán, többnyire lehorgasztott fejjel, szorongó érzéssel, mégis re­ménykedve gondoltunk vala­mennyien arra, hogy egyszer talán vége lesz... Néhány perc múlva borzal­mas detonáció-sorozat rázta meg a városban legjobbnak tartott óvóhely méteres falait. A villany elaludt, vaksötétség borult a pincére. Mintha föld­rengés lett volna, az egymásba kapcsolódó zuhogás így még fé­lelmesebb volt. Éreztem, hogy Jutka válla remeg a kezem alatt. Gyöngéden magamhoz vontam. Az időt ekkor már nem tudtuk érzékelni. Lehet, hogy hosszú percekig, vagy talán csak néhány másodper­cig tartott a félelmetes szín­játék... Az egyenletesen felharsanó szirénák búgása már a kéteme­letes épület padlásán talált bennünket. Kikémleltünk a szellőző-ablakon. Döbbenetes kép tárult elénk. A vasút két kilométernyire van innen s at­tól délnyugatra a város legna­gyobb kerülete, a munkásne­gyed. Most por és füsttenger borította az egész lakótelepet s csak a téglagyár kéményei me- redeztek az ég felé, mint vala­mi imbolygó kísértetek. Soha nem tapasztalt szorongó érzés lett úrrá bennünk: mi lehet otthon? Élnek valamennyien? Leírhatatlan vágyat éreztünk, hogy egy pillanat alatt otthon teremjünk. A bizonytalanság szörnyű érzete nehezedett szí­vünkre, agyunkra. Máskor oly szép panoráma nyílt innen a városra, most a látvány aj­kunkra forrasztotta a szót. Az utcán mentőautó sziréná­zott. — Gyerünk — szólt vésői rekedten, Ja>ó»ikus rövidc^s- "el az öcsém s mindketten éreztük, hogy rohannunk kell. AZ ELSŐ DÖBBENETES KÉP a vasút környéke volt. A vasúti szálloda eltűnt a föld színéről, szép állomásunk megtépázva, félig romokban hevert. Felté­pett sínek, váltók, vasúti ko­csik romjai szanaszét. A gya­logos átjáróhíd egy része le égett, két gyapotbálákkal telt vagon lángokban állt. Alig tud­tunk átvergődni a romhalma­zon. S a kép, amely szőkébb hazánkban fogadott bennünket, semmivel sem volt különb^ — Tíz-húsz méterenként borfiba- tölcsér, rombadőlt házak. S a romok tetején hozzátartozóikat kereső, megmaradt értékeiket guberáló, kétségbeesett embe­rek... Csak tovább, tovább! Mi le­het otthon? A reménykedés pa­rányi szikrája még élt ben nünk: talán nincs semmi baj. Csak tovább, tovább... Az egyik utcasarkon hét-nyolc év körüli kisfiú sírós hangjára let tünk figyelmesek: — Itt van a nagymama! — Sebtében odapillantottunk. — Amit láttunk, szívbemarkoló volt. A romhalmazból egy láb meredezett az égnek, rajta mamusz-cipő... Csak tovább, tovább! Tüdőnk zihált a futástól, bensőnket re­megés futotta át, az előbbi lát­vány hatása alatt. Végre elér­tük az utcánkat. Át kellett mennünk a túlsó oldalra, mert a harmadik háznál megtörik az utca. Amúgy is pattanásig fe­szült idegállapotunkban a vég­ső kétségbeesésbe sodort ben­nünket a látvány: a mi há­zunk is — anám féltett kincse — eltűnt a föld színéről! De mi van a szülőkkel, a testvé­rekkel?! Szaporábbra fogtuk lépteinket: még nyolc ház, még három... és odaértünk. A nagy tragédiában is megnyug­vást jelentett felzaklatott ke­délyállapotunkra az első be­nyomás: mindenki él! Ez a leg­fontosabb. Az egész család ott állt a bomba tölcsér szélén, szörnyű lelki nyomás alatt, megalázóban. Percek teltek el, míg felfogtuk, hogy tulajdon­képpen mi történt. Tüdőnk még fújtatott, lábunk reszketett a futástól. — Telitalálat — szaladt ki öcsém száján a szörnyűséges szó, amelynek hallatán min­denki újra sírni kezdett. Még apám is, akit pedig azelőtt so­hasem láttam sírni. Egyre azt hajtogatta, hogy az ő életének most már nincs semmi értelme, legjobb, ha felköti magát. Ott álltam az öt méter mély krá­ter szélén és ostobán, kétségbe­esetten néztem a gödörben egyre magasodó, bugyborékoló vizet. Gyötrő gondolatok kí­nozták megviselt lelkemet. — Igen, ez hát apám harminc éves munkájának, szorgalmának az eredménye? Eszembejutott a megrepedt csatorna iß01 Ma délután kellett volna meg-* javítanunk... Q AZÓTA TIZENHAT Milyen országból származnak gyümölcseink ? A bibliai legenda szerint alma amit elárul korábbi neve: »da- már a paradicsomban is létezett, maszkuszi gyümölcs«. A sárga- Az Edénkért Kis-Ázsiában az barack őshazája Örményország, Eufrates és a Tigris folyó vidé- a dióé pedig a Kaukázus. Az In­kán terül el. Valóban erről a vi- diából Európába származott na- dékről származik az alma. A cse- rancsot valamikor kínai almá- resznye hasonlóképpen Kis-Ázsiá- nak nevezték, mert először Kína ból ered. Európában kétezer éve déli vidékein termett. Az ana- honosodott meg. Az őszibarack nász, a banán, a paradicsom és Perzsiából származik, korábban a burgonya Dél-Amerikából ke- »perzsa almának« is nevezték. A rillt Európába. A szőlő Ázsiából szilva Damaszkuszból származik, származik. — ötven vetőgépet kapnak a megye tremelőszövetkezetei az idén abból a géptípusból, ame­lyet az Iregszemcsei Kísérleti In­tézetben alakítottak ki szójás si­ló vetésére. A géppel ugyanakkor egyidejűleg lehet vetni kukoricát és babot, ami a bab köztesként való termelését megkönnyíti. — A Halle anyó című mesejá­tékot mutatja be február 19-én a bonyhádi járási művelődési ház bábszínháza. — Jégmezők a Tien-San hegy­ségben. Szovjet geológusok expe­díciót indítottak a Tien-San hegy­ség nyugati részére, hogy fel­mérjék azokat a jégmezőket, amelyeknek létezését légifelvéte­lekkel állapították meg. A hegy­ség eme részén 11 új gleccsert fedeztek fel. A gleccserek 4000 méter magasságban vannak, né­melyik öt kilométer hosszúságú. — Szombaton, február 4-én, es­te fél 9 órai kezdettel rendezik hagyományos báljukat a szekszár­di mérnökök és technikusok a városi művelődési ház termeiben. A bál tiszta bevételét a műszaki klub iavára fordítják. — Január 29-én délelőtt 9 óra­kor tartotta évi közgyűlését a Szekszárdi Horgász Egyesület. A gyűlésen az elmúlt évi munkát és az ez évi feladatokat tárgyalták meg. — Villanyvonat, vezeték nélkül, Düsseldorfban elkészült egy négy méter nyomtávú sínpálya terve. A pályán rendkívül nagy mére­tű, gépkocsikkal megrakott vago­nokat szállítanak majd 100—150 kilométeres távolságra, 200—250 kilométeres óránkénti sebesség­gel. E különleges vonatok szá­mára olyan síneket készítenek, amelyek felső vezeték nélkül ké­pesek a vonat elektromos vezér­lésére. — Névadó ünnepséget rende­zett a tolnai textilgyár párt- és szakszervezete Belasics Ferenc, a lakatosműhely és felesége a csé­vélő üzem dolgozója gyermeke részére. A munkatársak gyer­mekkocsival ajándékozták meg ez alkalommal a boldog szülő­ket. — A televízió műsora: 18.00: Kicsinyek műsora. 1. Cserebere — mese rajzokkal. Irta: Medgye- si Károly. 2. A Hold meséje. Csehszlovák, rajzfilm. 3. Tücsök­lakodalom. Énekes népi játék. 19.00: A jövő hét műsora. 19.05: Hétköznapi tanácsok. A TV-ké- szülékek helyes kezeléséről. 19.15. TV-híradó. 19.30: Szerelmes hang jegyek — NDK kisfilm. 20.00: Szegény szerelmesek krónikája, Magyarul beszélő olasz film. Ílíasidó kenzuStációs központokat szerveznek a levelező agrármérnök- halfgalék részére Január végén megkezdődik az agrár-felsőoktatási intézmények levelező hallgatóinak új tanéve, Az általános gépész és kertész mezőgazdasági mérnökök levele­ző képzésének első évfolyamára 670 hallgató iratkozott be, húsz százalékkal több, mint tavaly. Az Arártudományi Egyetem, a há­rom mezőgazdasági akadémia, a kertészeti és az erdőmérnöki fő­iskola levelező tagozatán fele cT MOZI ____MŰSOR_____ a nnyian tanulnak, mint a nap­pali tagozaton. A Földművelésügyi Miniszté­riumban most intézkedéseket hoz tak a levelező-képzés színvona­lának további emelésére. Első­sorban a tanulmányi körülmé­nyeket könnyítik, hogy a gya­korlati munkával elfoglalt hall­gatóknak még inkább módjuk legyen a tananyag alapos elsajá­títására. A vizsga-időszakot az eddiginek kétszeresére hosszab- "’’l bították, s a félévi vizsgák szá­P®” ■mát — esetleg tárgykörök össze- A Q vonásával is — négyre maximál; ták. Minden agrár-felsőoktatási _ Magasabb elv. Csehszlovák rtintézményben tanévenként négy ESZ-n film. Bátaszék 3—5. uh»ti hont,- ívfalr /nlA TENDŐ TELT EL. Alig néhány*-1 Jheti benti foglalkozást írtak elő.. ., , m Kihívás. Olasz film. Dombóvár n-jőadások, konzultációk, labora­hete, Katalin napjan epen.-. 3__g Tamási g__g Utonumi gyakorlatok céljára. Je­e gészségesen együtt volt azU ’ . "lentős segítség a levelező hallga­egész család. Az öreg szülők* Az utolsó és az első nap. Ma- Utóknak, hogy az ország 12 váro- ötven éves házassági évfordu-0 gyárul beszélő szovjet film. Ta- *?ában állandó konzultációs köz­lóját ünnepeltük. Meghitt, ben-* mási 3—5, Dombóvár 6—8. Qpontot hoznak létre: ahol közép- sőséges családi ünnepség volt.Q A rejtjel. Román fíim. Toina * ás főiskolai tanárok részvét 3 lé­gyermekekkel, unokákkal megJJ 3_g gzekszárd 6__8 f)vel 32 aIso évfolyamok általános s zívküldivel, eszem-iszommal — p ’ _ Jjalap-tárgyaiból szerveznek- elő­már ahogy ez ilyenkor szokás. U Messzi utca. Magyarul beszélő 5 Másokat és konzultációkat. . Aranylakodalom... De szép is!* szovjet film. Dunaföldvár 3—5. U-----------------------------------------------­A beszélgetés során felszínreQ A bölcsődal. Szovjet film. Szék Z kerültek a fel évszázad ese-ii szárd 2_5 Xolna g_8 (J menyei, epizódjai. Jók es rosz-[J ■ szak egyaránt. Azt mondják, a a Szép Luretta. NDK-film. Paks Q jó érzésű ember hajlamos arra.n 3—5. hogy a rossz emléket az idő*^ Apróhirdetés Jó karban levő K—55-öst elcse­rélnék Pannóniára, ráfizetéssel. ,,, , , , .... - Fehér vér. Magyarul beszélő fjÉrdeklődni lehet bármikor. Bonv­mulásaval kitörölje emlekeze-p NDK-film. Bonyhád 3-5. ahád. Perczel Mór u. 5. sz. (132) tebol. De azt a szeptember hu-U ... ' szonegyedikét soha-soha nem** Ütött az óra. Csehszlovák film. (J lehet elfelejteni... 0 Dunaföldvár 6—8. * Felemelő, szívderítő, boldog* A mesterdetektív. Nyugatnémet 0 »mennyegző« volt nálunk. Ka-Q füm. Bátaszék 6—8. ■ talin napján. Apám szeme* fi mégis könnybelábadt, amikorn a tetőn. Angol film. Paks ■6-8 0' meg-n Meztelen igazság. Angol film- „ ♦ hozzámfordult: — Emlékszel, fiam, a repedt csatornára?... 0 Kazár Mátyás szatíra. Bonyhád 6—8. (5) IOIOBOIOIOIOIOI* 5,0| Építőipari szövetkezet felvesz műszaki vezetőnek több éves gyakorlattal ren­delkező építőipari technikust, vagy képesített kőműves mestert. Cím a kiadóban. (128)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents