Tolna Megyei Népújság, 1961. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1691. február 1. r Elénk visszhangot keltett Nyugaton Kennedy kongresszusi üzenete Az Egyesült Államok politikai köreiben vegyes fogadtatásra ta­lált az új elnök kongresszusi üze­nete. Szenátusi körökben az üze­net vegyes benyomásokat keltett. A demokratapárti politikusok ál­talában megelégedéssel méltat­ták az elnöki üzenet »kendőzet­len-« hangját, az ál-optimizmus hiányát és az elnöknek az ame­rikai erőforrásokba vetett hitét. Több köztársaságpárti szenátor azonban bírálta az elnököt. — Thurston Morton és George Ai­ken szenátorok szerint Kennedy őszinte volt, de túl sötét képet tárt a kongresszus elé. Fulbright demokrata szenátor szerint az üzenet kijózanító és realisztikus volt. Ezzel éles ellentétben nyilatko­zott Barry Woldwater arizonai szenátor, a köztársaságpárti jobb­szárny elismert vezetője, aki sze­rint a Kennedy-kormány »el­ijeszti a világot az amerikai élet­formától és veszélyezteti a nem­zet érdekeit«. A New York-i tőzsdén azonnal megélénkült az irányzat, mihelyt az üzenet ismeretessé vált. Az ipari részvények — mint az UPI jelenti — 1960. június óta a leg­magasabb színvonalat érték el. Az MTI washingtoni tudósító­ja jelenti: Bizonyos washingtoni meg­figyelők szerint nyitott kérdés marad, mennyire ismerte fel Kennedy, hogy az Egyesült Ál­lamok nehézségeinek és bajainak oka elsősorban az erőviszonyok tényleges megváltozása volt. — Kongresszusi üzenetéből ez nem állapítható meg, bár elgondolá­sainak egy része tükröz ilyesféle felismerést is. E körök szerint Kennedy őszintén feltárta a ne­hézségeket és bajokat, mint tényeket. Ez teljesen ellentétes az Eisenhower-kormány magatar­tásával és komoly önbizalomra vall. A »gyógymód« kérdéséről Kennedy nem beszélt részletesen, de a Fehér Ház köreiben azt han­goztatják, hogy a gazdasági ne­hézségek leküzdéséhez szüksé­ges összegeket »az adóalap jobb felhasználásából« tudják majd előteremteni. Ezen az eddig el­titkolt jövedelmek megadóztatá­sát értik. Ha ez valóban így lesz, akkor Kennedy szembe fog ke­rülni a nagyvállalatok egy részé­vel, más vállalatok pedig, ame­lyeket jó kapcsolatok fűznek a mostani kormányhoz, előnyökhöz jutnak, s ez ellentétek forrása lehet. Az elnök politikai terveiről Washingtonban megállapítják: Kennedy szükségesnek tartja, Amnesztiát követeinek a spanyol és portugál politikai foglyok Montevideo: (TASZSZ) Uruguay fővárosában véget ért a spanyol és portugál politikai bebörtönzöt- tek számára közkegyelmet köve­telő második latin-amerikai kon­ferencia. Az értekezlet több fontos ha­tározatot hozott. Egyhangúlag jó­váhagyta azt a nyilatkozatot, amelyet a közelmúltban Spa­nyolországban és Portugáliában megfordult jogászok készítettek, s amely a többi között rámutat, hogy ezekben az országokban megvalósított rendszer össze­egyeztethetetlen az emberi jo­gokról szóló ENSZ-nyilatkozat szellemével. Népmozgalmat kell szervezni azzal a céllal — hang­súlyozza a nyilatkozat —, hogy az ENSZ megfelelő szerveit lé­pések megtételére bírják e jogok helyreállítására. Az értekezlet résztvevői felhí­vással fordultak Spanyolország és Portugália kormányához, adjon haladéktalanul amnesztiát a po­litikai foglyoknak. Egy másik határozat szolidari­tási mozgalmat szorgalmaz a po­litikai b'^örtönzöttek és azok családi"' --lyagi és erkölcsi meg­segítésére. hogy az Egyesült Államok egész politikáját átvizsgálják, és min­den jel arra vall, hogy ezt ko­molyan végre is akarja hajtani. Figyelemre méltó, hogy az elnök lényegében mindvégig elkerülte az agresszív hangot és modorá­ban a diplomáciai keretek között maradt. Ez a hangnem módot ad a kérdések józanabb megtárgya­lására, a reális, komoly vitára. Washingtoni körökben felhív­ják a figyelmet, hogy az új kor­mány gyorsan munkához látott. Kennedy erőteljesen kezében akarja tartani az Egyesült Ál­lamok egész politikai és katonai gépezetét. Kérdés, milyen ellen­állást kell emiatt leküzdenie a kongresszusban. Kedden erre már bizonyos vá­laszt kapunk. A képviselőház ugyanis szavazni fog a minden­ható házszabálybizottság hatal­mának megtöréséről. Rayburn, a képviselőház demokratapárti el­nöke a 12 tagú bizottság létszá­mának 15-re növelését javasol­ja, ami biztosítaná Kennedy többségét. Zorin megbeszél Washington (MTI) Nyugati hír- ügynökségek egybehangzó jelen­tése szerint Valerian Zorin, a Szovjetunió állandó ENSZ-megbí- zottja hétfőn találkozott Adlai Washingtoni megfigyelők sze­rint a keddi szavazás bizonyos értelemben bizalmi szavazás lesz Kennedy mellett vagy ellen. Ha az elnök megnyeri ezt a mene­tet, akkor nagy akadály hárul el terveinek megvalósítása elől. Angliában jórészt kedvezően fogadták az elnöki üzenet józan, a »komor valósággal szembenéző« szellemét. A keddi Times sze­rint az üzenet »becsületes csata­kiáltás a veszély órájában«. A szabadelvű Guardian megálla­pítja, hogy a legutóbbi nyolc év alatt a Nyugatot állandó fájda­lomcsillapító adagokkal kormá­nyozták. Az új amerikai vezető képes rá, hogy szembenézzen a kellemetlen igazságokkal. Hason­ló hangon írnak a többi londoni lapok is. A Combat szerint Kennedy kí­méletlenül felébresztette az ame­rikaiakat. A nyugatnémet DPA hírmagyarázója szerint Kennedy" hétfőn lerántotta a leplet annak a programnak körvonalairól, amellyel erőssé akarja tenni Amerikát. lse Stevensonnal Stevensonnal, az Egyesült Álla­mok újonnan kinevezett ENSZ- beli főmegbízottjával. Tárgyalá­saikról részletesebb jelentés nem érkezett. Tárgyalások Galvao kapitány és Alleen Smith amerikai ellentengernagy között Havanna (TASZSZ): Mint a Prensa Latina tudósítója Rio de Janeiróból jelenti, Allen Smiht ellentengernagy, az Egyesült Ál­lamok 10. Karib tengeri körzeté­nek parancsnoka kedden tárgya­lásokat kezdett a Santa Maria fedélzetén Galvao kapitánnyal az amerikai utasok átadásáról. Párizsból jelenti a TASZSZ, hogy mint a demokratikus jogá­szok nemzetközi szövetsége kö­zölte, hogy táviratot kapott a Santa Maria fedélzetéről. A távirat hangsúlyozza, hogy „az ibériai félsziget elnyomott hazafiai, akik éltek a felkelés jogával, felhívás­sal fordulnak az egész világ be-1 csületes jogászaihoz, ítéljék el a hivatalos hírügynökségek és dik­tátorok sértő kijelentéseit. Az utasok és hajó személyzete éli a maga megszokott normá­lis életét. Minden olyan lépés e'őtt, amely^a hajó utasainak egy semleges kikötőben való partra­szállására vonatkozik, követeljük a felkelés elismerését”. A táv­iratot Enrico Galvao írta alá. A demokratikus jogászok nem­zetközi szövetsége táviratban vá­laszolt, amely a többi között rá- i mutat, hogy a felkelőknek joguk j van partra tenni az utasokat és | élhetnek a politikai felkelőket I megillető jogokkal. Visszavonulással fejeződött be a Mobutu-zsoldosok támadása Az ENSZ kongói parancsnoksága sorozatosan kivonja csapatait a lázadók várható támadása előtt AP-jelentés szerint Leopoldvil- leben úgy tudják, hogy a Mobu- tu-féle zsoldosoknak hétfőn nem sikerült megszilárdítani helyze­tüket a kongói törvényes kor­mány ellenőrzése alatt álló kele­ti tartomány területén. Bár a kongói lázadók egyik szóvivője hangoztatta, hogy a zsoldosok el­érték Basokot, a jelek szerint a kongói törvényes kormány csa­patainak ellenállásába ütköztek és visszavonultak Basoko térségé­ből. Az ENSZ leopoldvillei képvise­letének egyik szóvivője hétfőn foglalkozott azzal a légitámadás­sal, amelyet egy állítólag „isme­retlen nemzetiségű” repülőgép hajtott végre Manono észak-katan- gai város ellen. A szóvivő nem vett tudomást róla, hogy Csőm­be, Katanga szakadár „miniszter- elnöke” felvonultatta zsoldosait Észak-Katangának, a kongói tör­vényes kormányhoz hű baluba- törzs lakta területei ellen, ha­nem azt kívánta elhitetni, hogy az ezen a területen fekvő Amono ellen végrehajtott banditatáma­dás az ENSZ-szel szemben elkö­vetett ellenséges cselekmény. Mint hozzáfűzte, az ENSZ sem­miféle előzetes figyelmeztetést sem kapott és ezért a támadás felkészületlenül érte a Mananó- ban állomásozó ENSZ-egysége- ket. A szóvivő nem tiltakozott a manonói polgári lakosságot ért támadás miatt. Az ENSZ-nek ez az intézkedé­se követi a korábbiakat, amikor | a rendfenntartással megbízott fegy veres egységeinek kivonásával elő­segítette a lázadók támadásait a kongói törvényes kormány ellen­őrzése alatt álló területek lakos­ságával szemben. Az AFP New York-i jelentése szerint a Biztonsági Tanács szer­dán tartja „egyik legnagyobb je­lentőségű ülését”, amikor ism^ Kongó kérdésével foglalkozik és meghallgatja Hammarskjöld jelen tését. Az ENSZ-főtitkár főképpen az ENSZ kongói fegyveres erői­nek problémáját akarja a tanács elé terjeszteni. Ismeretes, hogy több ország az ENSZ rendfenn­tartó erői rendelkezésére bacsá- tott csapatok visszahívásával til­takozott az ENSZ kongói maga­tartása ellen. A Biztonsági Tanács elé került szerdán az úgynevezett „casablan cai csoport” tiltakozása Lumum bának, Kongó törvényes minisz­terelnökének elhurcolása ellen, továbbá az a panasz, amelyet a kongói árulókat képviselő Ka- szavubu elnök nyújtott be az Egyesült Arab Köztársaság állí­tólagos „kongói beavatkozása” miatt. Leopoldvilleben bejelentették, hogy Josehp Ileót, a Kaszavubu- féle árnyék-kormány miniszter- elnökét választották meg a kü­lönböző lázadó csoportok ellen­téteinek kiküszöbölésére Leopold viliébe összehívott úgynevezett ..kerelcasztal-értkezelet” elnöké • nek. Tizenöt évvel ezelőtt az országgyűlés kikiáltotta a Magyar Köztársaság megalaku­lását, s ezzel az évszázados feu­dális elnyomás utolsó jelképe is eltűnt. A magyar történelem­ben több kísérlet is volt, amely a Habsburgok trónfosztására irányult a kedvezőtlen belső és külső helyzet azonban mind­annyiszor lehetővé tette a gyű­lölt uralkodócsaládnak, hogy visszaszerezze hatalmát, s to­vább bitorolja az uralmat. A sorrendben az ónodi országgyű­lés volt az első, amely ki­mondta a trónfosztást, Marti- novicsék mozgalma pedig nem jutott tovább a kísérletnél. A nevezetes katekizmus, amelyet Martinovics 1794 tavaszán írt, már világosan kimondta, hogy »a magyar nemzet vegye ki a főhatalmat a király kezéből és hazáját szabad és független köztársasággá alakítsa«. Félszázaddal később a ma­gyar szabadságharc sem hozta meg a várt eredményt: Debre­cenben ugyan detronizálták a Habsburgokat, a szabadságharc leverése után azonban szörnyű elnyomás szakadt az országra, amelynek minden gonosztette az uralkodóházhoz tapad. Évszázadok szabadságtörek­vése vált valóra tizenöt évvel ezelőtt, a Magyar Köztársaság megalakulásával. A Horthy-kor szak közjogi képtelensége, a király nélküli királyság után a feudalizmus utolsó jelképe is eltűnt: Magyarország köztársa­ság lett. A Szovjetunió felsza­badító harcai, a szovjet kato­nák hősiessége évszázadok sú­lyos bilincseit zúzták szét, hisz a királyság fogalma egyet je­lentett a feudális rabszolgaság­gal. A magyar nép szabad lett s ez a szabadság egyben azt is jelentette, hogy saját akarata, legjobb belátása szerint fej­lesztheti tovább életét. Meg­szűnt a nagybirtok, a föld azé lett, aki megműveli, majd a bányák, bankok, gyárak álla­mosításával a magyar nép ura lett a magyar föld minden gaz­dagságának. A királyság végképp elavult, már a Horthy-kor szak alatt is anakronizmussá vált intézmé­nyének felszámolása és a köz­társaság kikiáltása természete­sen csak az első lépés volt a fejlődésnek azon az útján, amelyre a magyar nép a sza­badság birtokában lépett. Mert Magyarországon is megértek a szocializmus építésének feltéte­lei s hazánk népe egyre hatá­rozottabban lépett fel a szocia­lista építés ügye mellett, ami a kizsákmányolás minden formá­jának felszámolását jelentette. A köztársaság kikiáltása és megvalósítása óta nagy lépés­sel mentünk előre a fejlődés­ben, amit az ország nevében is kifejezünk. Ma már hazánk népköztársaság, s az elnevezés­sel is hangsúlyozni akarjuk, hogy Magyarországon, amely a szocialista világtábor része, minden hatalom a dolgozó nép kezében van. Ennek a fejlődés­nek, amely a nép felemelkedé­sének biztosítéka volt, első ál­lomása az az ünnepélyes or­szággyűlési aktus volt, amely köztársasággá nyilvánította ha­zánkat. Kennedy kongresszusi üzenete vegyes érzelmeket keltett nem­csak az Egyesült Államokban, hanem a szövetséges országokban is. Ismeretes, hogy a választási hadjárat során Eisenhower és Nixon több ízben is az Egyesült Államok tekintélyének, gazdasá­gi és kulturális helyzetének emel kedéséről beszélt, mint a repub­likánus kormányzat sikereiről. Nos Kennedy első kongresszusi üzenetében alaposan rácáfolt mindenre. Sötét színekkel, bár amint az Egyesült Álllamok- ban megállapítják, kendőzetlenül vázolta az Egyesült Államok mai helyzetét. Megállapította, hogy a gazdasági élet aggodalmat kelt, mert hét éve csökken a gazdasá­gi fejlődés üteme, a munkanél­küliek száma pedig az Egyesült Államok történetében most a leg magasabb. Jelenleg 5,5 millió munkanélküli van az Egyesült Államokban, s ezek közül több mint 1 millió már négy hónap­nál hosszabb idő óta keres munkát. A munkanélküliek egy- nyolcada — mondotta Kennedy — jóformán minden remény nél­kül él abban a körülbelül száz körzetben, ahol különösen nagy a nyomor, nagyok a nehézségek. Az új elnök megjgyezte, hogy szakértői szerint a gazdasági élet további lanyhulására lehet számí­tani. Ezzel a kérdéssel függ össze a2 Egyesült Államok fizetési mérle­gében mutatkozó hiány. Az utób­bi három év alatt 11 milliárd dollárral nőtt a hiány, az arany- készletek pedig 5 milliárd dollár­ral apadtak. Itt Kennedy megje­gyezte, hogy mindez azért követ­kezhetett be. mert az Egyesült Államok a kelleténél nagyobb részt vállalt a Nyugat kötelezett­ségeiből, elsősorban a katonai segúlynyújtás terén. Hasonlóan komor színekkel ecsetelte Kennedy az ország kul­turális életét. Elmondotta, hogv 25 millió amerikai silány körül­mények között lakik, az iskolák befogadóképessége elégtelen, rossz és drága a kórházi ellátás, nincs elég orvos, nincs elég tanár. Be­szélt az amerikai szervezett bű- i-r-’-ről és a fiatalkorúak bűn- cs-’p'-r-'oypiről. sőt kitért a fa ji megkülönböztetésre is, amely, mint mondotta „nyugtalanítja az ország lelkiismeretét és kitesz bennünket a világ közvéleménye bírálatának.” Mindezek a problémák — foly­tatta az elnök — elhalványulnak azok mellett, amelyek világvi­szonylatban merülnek fel előt­tünk. A válságok napról-napra sokasodnak. Az események ára­data egyre inkább túlhalad raj­tunk, az idő pedig nem nekünk dolgozik. Kennedy kitért a Szovjetunió­val és a Kínai Népköztársasággal kialakult kapcsolatokra, s hang­súlyozta, meg kell vizsgálni és újra kell értékelni az Egyesült Államok katonai, gazdasági és politikai eszközeit. Ezen a téren kijelentette, hogy neki is szán­déka az Egyesült Államok kato­nai eszközeinek növelése, de emellett tökéletesíteni akarja a gazdasági eszközöket, valamint a politikai és diplomáciai fegyve­reket, „az együttműködés és az egyetértés eszközeit, mert vég­eredményben ezeken kell alapul­nia a világrendnek.” A kongresz- szusi üzenet részletesen foglalko­zott a leszerelés kérdésével is, hangoztatva, nem szabad megen­gedni, hogy a fegyverkezési ver­seny átterjedjen újabb orszá­gokra, hogy újabb nukleáris ha­talmak keletkezzenek. Kennedy kongresszusi üzenetét a republikánusok érthető aggoda­lommal fogadták, ugyanakkor az Egyesült Államokban is és Nyu­gaton is általában megállapítják, hogy az üzenet komor- hangja megfelel az Egyesült Államok jelenlegi komor helyzetének. Nem kétséges azonban az sem. hogy a nyolcéves republikánus kormányzat után Kennedy új han got és új módszereket próbál be­vinni az Egyesült Államok poli­tikájába. Ha valóban őszinteség vezeti, s ha őszinte szándékait valóra is tudja váltani, jóvá te­heti mindazt, amit elődjétől örök ségül kapott. Ha valóban a bé­kés egymás mellett élést és a nem zetközi feszültség enyhítését állít­ja külpolitikájának középpontjá­ba, a szovjet—amerikai viszony megjavításával kedvező lehetősé­geket nyithat az egész nemzetkö­zi életben. \

Next

/
Thumbnails
Contents