Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-13 / 11. szám

1961. január 13. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO c A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusa elé Munkás—író találkozók, elméleti viták, ankétok, vidéki csoportok alakulnak Az írószövetség programjából Moszkva (TASZSZ). A Pravda írja vezércikkében: A Szovjetunió Kommunista r%' Pártja, a Lenini Központi Bizottság, a marxizmus-leniniz- mus diadalmas zászlaja körül szorosan tömörülve közeledik a XXII. kongresszus felé. Az SZKP XXII. kongresszusa öt évvel a XX. kongresszus után ül össze, amely történelmi szere­pet töltött be a párt és az ország életében, a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalomban, a marxista-leninista elmélet alkotó továbbfejlesztésében. A XX. kong­resszus bolsevik bírálattal illette a személyi kultuszt és intézkedé­seket tett következményeinek ki­küszöbölésére, kidolgozta a párt bel- és külpolitikájának valóban lenini irányvonalát, amelynek kö­vetkezetes megvalósítása biztosí­totta népünknek a kommunista építőmunkában elért nagy győ­zelmeit. A XX. pártkongresszus törté­nelmi jelentőségű határozatai nagymértékben élénkítették az or­szág politikai életét és óriási fel­lendülést adtak a munkának. Pár­tunk még egységesebb lett, kö­rülötte még szorosabban felzárkó­zott az egész szovjet nép. A párt és a nép 1957-ben egy emberként jóváhagyta a Központi Bizottság­nak azt a döntését, hogy határo­zottan elítélte és félreállította a megvetett egységbontók leleple­zett pártellenes csoportját, amely megkísérelte letéríteni a pártot a lenini útról, meghiúsítani a XX. kongresszus határozatainak teljesítését. A kommunista pártnak és Köz­ponti Bizottságának tevékenysége példaképe annak, miként kell al­kotó módon alkalmazni és to­vább fejleszteni a marxista-leni­nista elméletet, hogyan kell áll­hatatosan és következetesen har­colni a revizionizmus és dogma- tizmus ellen, a nagy forradalmi tanítás tisztaságáért. A párt a kádereket, az összes kommunistá­kat, magasfokú igényesség, vilá­gos kötelességtudat, az elvszerű bírálat és önbírálat, a hibákkal szembeni kérlelhetetlenség szel­lemében neveli. Az SZKP XXI. rendkívüli kongresszusával, amely jóváhagyta a Szovjetunió nagy­szabású hétéves népgazdaságfej­lesztési tervét, hazánk a fejlődés új periódusába, a kommunizmus általánosan kibontakozó építésé­nek szakaszába lépett. Népünk a párt vezetésével ered­ményesen megvalósítja a kommu­nizmus anyagi—technikai bázisá­nak megteremtésében igen fontos szakaszt jelentő hétéves tervet. Az ellenőrző számok szerint a hétéves terv első két esztendejé­ben az ipari termelésnek 17 szá­zalékkal kellett emelkedni és valójában csaknem 23 százalék­kal emelkedett. Ha továbbra is ilyen léptekkel haladunk — már pedig minden arra mutat, hogy lépteinket meggyorsítjuk — a hétéves terv folyamán az ipari termelés nem a tervben előirány­zott 80 százalékkal, hanem kö­rülbelül kétszeresére emelkedik. A szovjet emberek milliói arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hopr minél több időt nyerjenek a kapitalizmussal folyó gazda­sági versenyben. A szovjet nép gigantikus mun­kája nemcsak a kommunizmus anyagi-technikai bázisának meg­teremtésére irányul, hanem a szocialista társadalmi viszonyok további tökéletesítésére is. — A kommunizmus általánosan kibon­takozó építése időszakának egyik legszembetűnőbb vonása a szo­cialista demokrácia teljes kibon­takozása, a lakosság valamennyi rétegének bevonása az ország ügyeinek intézésébe. A kommunista építés során át­alakul a szovjet társadalom szemlélete, emelkedik az embe­rek öntudata és kulturális szín­vonala. Meggyőzően bizonyítja ezt az egész népet átfogó szocia­lista verseny lendülete, a kom­munista munkabrigád-mozgalom, mindazon hajtások szaporodása és erősödése, amelyek az embe­rek millióinak mindennapi lété­ben újat jelentenek. A kommunista eszmék csakis akkor megvalósíthatók, ha meg­teremtjük az anyagi és szellemi javak bőségét. Ezért sohase fe­ledjük, hogy a kommunizmus építésében az emberek életének megjavítására szolgáló anyagi ér­tékek termelése a legfőbb. Az ipari és a mezőgazdasági terme­lés gyors és szakadatlan növelé­se biztosítja életszínvonalának állandó emelkedését. A Szovjetunió Kommunista Pártja a marxizmust—leniniz- must alkotó módon fejlesztve, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elvéből kiindulva, XX. kongresszusán arra az igen fontos következtetésre jutott, hogy napjainkban a háborúk nem végzetszerűen elkerülhetet­lenek, hogy a háború elhárítható. Az azóta elteft öt esztendőben az események alakulása teljesen igazolta ezt a következetetést, amelyet az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egyöntetű helyeslésével és támo­gatással fogadott. A Szovjetunió és valamennyi szocialista ország tevékeny békeszerető külpoliti­kája még inkább megnövelte a szocialista tábor nemzetközi te­kintélyét, s elismerésre talált a népeknél. Az emberek világszer­te pontosabban látják a békéért és a szabadságért, az imperialis­ta háborús gyújtógatók ellen, a szégyenletes gyarmati rendszer teljes felszámolásáért vívott harc útját. pártunk és hazánk szem- pontjából óriási jelentősé­gű lesz az a körülmény, hogy a XXII. kongresszus jóváhagyja a párt új programját, mely pár­tunkat, a szovjet népet felfegy- verzi a kommunista társadalom felépítéséért vívott nagy küzde­lemben. Az SZKP jelenleg érvényben lévő programját 42 évvel ezelőtt, 1919. márciusában a párt VIII. kongresszusa hagyta jóvá, V. I. Lenin kongresszuson felszólalva a következőket mondotta: »Mi kötelesek vagyunk abból a marxi tételből kiindulva, melyet mindenki elismer, hogy tudni­illik a programot tudományos alapon kell felépíteni... A mi programunkban minden egyes pont azt tartalmazza, amit min­den dolgozónak tudnia kell, meg kell értenie«. Több mint négy évtized alatt hazánk és az egész emberiség létében roppant nagy változások mentek végbe. A szovjet nép az 1919-ben elfogadott program leg­fontosabb tételeit gyakorlatilag megvalósította a szocializmus és a kommunizmus építésében ara­tott nagy győzelmeivel. E tör­ténelmileg rövid idő alatt hazánk virágzó gazdasággal, élenjáró tu­dománnyal és kultúrával, győz­hetetlen véderővel rendelkező erős szocialista hatalommá, az egyetemes béke biztos bástyájává vált. A párt e győzelmekre tá­maszkodva szilárdan vezeti a szovjet népet a kommunista tár­sadalom felépítéséhez. Amint ezt a kommunista és munkáspártok képviselői­nek értekezletén elfogadott nyi­latkozat hangsúlyozza, a történe­lemben a Szovjetunió az első, amely megépíti a kommunizmus­hoz vezető utat az emberiség számára. Pártunk, az egész szov­jet nép büszke arra az értéke­lésre, amelyet e nyilatkozat a Szovjetunió Kommunista Párt­jának, mint a kommunista vi­lágmozgalom legtapasztaltabb és legedzettebb osztagának, általá­nosan elismert élcsapatának sze­repéről adott. A világ kommu­nistái hangsúlyozták, hogy a munkásosztály győzelméért folyó harcban, a szocializmus építésé­ben és a kommunizmus általá­nosan kibontakozó építésének megvalósításában szerzett szovjet tapasztalatok elvi jelentőségűek, hogy a XX. pártkongresszus tör­ténelmi határozatai új szakaszt nyitottak meg a nemzetközi kommunista mozgalomban. A szeretett párt, s annak N, Sz. Hruscsov elvtárs vezette Le­nini Közoonti Bizottsága körül szorosan tömörülő szovjet népet az elszántság vezérli, hogy új di­cső győzelmekkel fogadja a Szovjetunió Kommunista Pártja küszöbönálló XXII. kongresz- szusát. 1961. első félévében az írószö­vetség hét nagyobb író-olvasó ta­lálkozót rendez. Ezekre a talál­kozókra számos meghívást kap­tak az ország különböző megyéi­ből. a gyárakból és a falvakból. Ellátogatnak, ankétokat, irodalmi esteket tartanak Veszprém, Győr-Sopron és Heves megyé­ben. Az írószövetségnek továbbra is egyik fő törekvése: irodalmi kér­dések elvi-elméleti tisztázása. Az írószövetség különböző szakosz­Alsónyéken is eseményszámba mennek a téli oktatások előadá­sai. A télből visszalévő időben még három előadásra kerül sor. Nagyon hasznosnak mondható a munkaegység-számításról, a ku­koricatermesztésről szóló elő­adás. De a többi, az egészségügy­gyei, a föld keletkezésével fog­lalkozó is. A népfront-bizottság tagjai amellett, hogy szervezik e meg­mozdulásokat, s részt vesznek rajta, a politikai képzésben sem akarnak lemaradni. A bi­Az elmúlt esztendő a vörös- keresztes-szervezetek életében is jelentős volt. Hosszú volna elso­rolni tevékenységük minden ré­szét. A tisztasági mozgalom szer­vezése, segítése, a nyári mező- gazdasági munkákra készülés egészségügyi vonatkozásban és a különböző oltások, rák- és tüdő­szűrések megszervezése, a lebo­nyolítás segítése csak kis része munkájuknak. De nemcsak ezekben működtek sikeresen, hanem szervezeteik, tagságuk számát is növelték az elmúlt évben. Ezek szerint 12 vöröskeresztes-szervezettel bővült hálózatuk, amely mintegy 2400 új tagot jelent. Jelenleg 176 alapszervezetben több mint tályai a fél esztendő alatt mint­egy tizenöt tanácskozást rendez­nek. Az írószövetségben azon is munkálkodnak, hogy a vidéken élő írókat is fokozatosan bekap­csolják a rendszeres, tevékeny irodalmi életbe. Ezért néhány helyen megalakítják a Magyar írók Szövetségének vidéki cso­portjait. Debrecenben már meg­alakult az első vidéki csoport, amelynek ünnepélyes alakuló ülé­sén részt vett Darvas József, az írószövetség elnöke is. zottság tagjai közül nyolca.. .ízen rendszeresen részt vesznek a po­litikai oktatásban is. Egyúttal azonban már gondol­nak a jó időre is, amikor pél­dául nagyobb erővel megindulhat a községfejlesztési tervek meg­valósítása. Tervük az, hogy már a legközelebbi tanácsülés elé ter­jesztik elgondolásukat, miszerint a község főterét parkosítani akar­ják. Természetesen a megvalósítás­hoz szükséges társadalmi munka szervezéséből, s a példamutatás­ból sem akarnak kimaradni. 10 000 vöröskeresztes ta*, műkö­dik. Az előzőkben említett felada­tok sikeres megoldása betudható annak, hogy a szervezetek gondoskodtak tagjaik tanulásáról is. Az elmúlt évben 131 tanfo­lyamot indítottak be közel 3000 résztvevővel. Ehhez tartozik, hogy 389 eset­ben rendeztek előadást, 353 eset­ben filmvetítést és 15 Koch emlékünnepséget is tartottak. Nyilvánvaló, hogy a véradás fontosságáról tartott előadások­nak is betudható, hogy az el­múlt évben a véradók száma a megyében 849 új véradóval sza­porodott. Tanulnak, terveznek az alsónyéki népfront-bizottság tagjai Több mint 10 ezer vöröskeresztes Tolna megyében i József: | ARANYKALITKA 6. Kalapácsával óvatosan kopog­tatni kezdett a falon, öt centi­méterenként haladt előre a ta­pogatózással. Semmi. Letette a kalapácsot, s megpróbálta még egy darabon szabaddá tenni a falat. Kínlódva dolgozott, csör­gött a víz a homlokáról. A pin­cefal mellett egy régi tűzhely fe­küdt. A törmelék valósággal a falhoz ragasztotta, s a pallér alig tudta megmozdítani. Húzkodni kezdte a tűzhely lábát, aztán ne­kifeszítette a hátát a tűzhelyre boruló görbe fémdarabnak és nagynehezen odébb nyomta. A tűzhely most már kiszabadult. Matej ka ki vonszolta a pince elő­terébe, s tovább kopogtatta a fa­lat. Kip-kop. A tömör pincefal semmit sem árult el titkából. Most... Mintha itt... Matejka le­guggolt, és kalapácsával milli­méterenként haladt előre. Igen, itt van az üreg. Gyorsan élére fordította a kalapácsot és nehéz ütésekkel beszakította az üreg vékony falát. A támadt rést kimélyítette, egyenkint kiszedte a téglákat. Halálos izgalom szo­rongatta a torkát. Abbahagyta a kutatást, úgy érezte, megfullad, ha nem szív egy kis friss leve­gőt. Kibotorkált a pincefeljáróig. Nyugtalanul fürkészte a romo­kat. Képzelődött. Mintha a fe­nyőfák alatt árnyék suhanna. De nem, csak a szélmozgatta fák ár­nyékát látta. Köröskörül mély­séges csend. Visszamászott az üreghez. A kalapácsot bedugta az üregbe. Érezte, hogy a kalapács feje egy fából készült tárgyat kopogtat. Akkor jutott eszébe, hátha mégis üvegek vannak az üregben? óva­tosabban mozgatta a kalapácsot. Aztán visszahúzta, és most már sebesen bontani kezdte az üreg falát. Néhány percnyi megfeszített munka után jókora rés ásítozott előtte. Mindkét kezével benyúlt a lyukon. Egy faládikót tapintott ki. Gyalulatlan deszkából ké­szült, s a deszka jócskán átned­vesedett az üregben. Matejka iz­mai megfeszültek. A ládikót ide- oda huzigálta. Végre kiemelte a lyukon. A ládikó fedele könnyűszerrel felnyílt. Matejka a sötétben pró­bálta kitapintani a tartalmát. Si­ma fémrudakat érintett az ujja. Egymás mellett feküdtek. Hallotta erei lüktetését, ki akart szakadni a szíve. Zseb­lámpája után nyúlt, s belevilá­gított a ládikóba. Majdnem elszédült. A lámpás fénykévéjében tíz aranyrúd csil­logott. Matejka percekig nem tudott megmoccanni. Aztán gyorsan le­csukta a ládikó fedelét és ki­mászott a pincéből. A ládikót az omladék tövébe helyezte, majd elindult a kert végébe. Az öreg kertész egyszobás kis lakasa ál­lott ott. A légnyomás azt is és a berendezést, a szegényes holmi­val együtt úgy szórta ki az ud­varra, mint a polyvát. Nappal ott látott néhány ócska zsákot, s most azért óvakodott oda, hogy megkeresse. Nem kellett sokáig kutatnia. Kiválasztott egy ócska, foltos zsákot s visszatért a pincelej.ÚQ- hoz. A ládikót belecsúsztatta a zsákba, s a zsákot átvetette a vállán. Mekkota súlya lehet? — töprengett. — Talán tíz kilónyi. Az utca teljesen néptelen volt. Matejka nesztelen léptekkel ipar kodott hazafelé. A földszintes bérház, amelyben a pallér la­kott, a város túlsó végén állt. A pallér nagy vargabetűvel köze­ledett hazafelé. Kikerülte a tága­sabb utcákat és a város szélén ha­ladt. Körülötte sötétség hömpöly- gött. Az agya tompán zúgott. — Megpróbált gondolkodni, de sem­mi sem jutott az eszébe. Fásul­tan lépkedett, kiszakadt az idő­ből. Torkát néma döbbenet szo­rongatta. Benyitott a kiskapun, s egye­nest a fáskamrához tartott. A zsákot letette a kamra elé, majd a konyhából előhozta a lakat kulcsát, zseblámpájával bevilágí­tott a kamrába. Gyanakodva né­zett körüL Maga sem tudta. miért. Mintha ösztönösen tolvajt keresett volna, aki máris az ő kincsére les. Aztán a fáskamra okott látványa megnyugtatta. 3ezárta maga mögött a kamra ajtaját. Sebesen félrekotort egy nyaláb aprófát s a helyére be­ágyazta a zsákot. A fát rárakta a zsákra. Bezárta a lakatot és be­nyitott a konyhába. Matej káné vacsorát tett az as# talra. — Hoztál valamit? — kérdezte* nem tudván, mit keresett Matej« ka a fáskamrában. — Semmit. Csak egy rossz zsákot. Kell majd az apróiénak. A,z asszony is leült az r -'.falhoz és amíg a pallér a levest kana­lazta, kíváncsiskodott. — Hogy álltok a bontással? — Haladunk. — Meglesz holnaputánra? — A nagyja biztosan. — Találtatok valamit? Matejka kezében megrezzent a kanál. Tekintetét egy pilla­natra az asszonyra emelte. Aztán folytatta az evést. — Mit találtunk volna? — vont vállat. — Törmeléket. — Istenem — sopánkodott az asszony — az a sok finom drága holmi... Hát lehetséges, hogy semmi sem maradt meg belőle? — Semmi. — Mekkora lehet egy ilyen bomba? — Nem láttam. — Mégis? Megvan az öt mázsa is. Vagy még több. És nem is tu­dom, mi lesz, ha megint bombáz­ni fognak. Hová menekülünk, ha riadó Ifsz? — Sehova. (Folytatjuk^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents