Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-12 / 10. szám
4 TOLNA MEGYEI NGPCJSAG 1961. Január 12. Tavaszi híradás a Tolnai Baromfikeltető Állomásról Nem túlozunk, ha azt mondjuk, tavaszi hangulat uralkodik a tolnai keltetőállomáson, ahol a naposcsibék keltetésére készülnek. A keltetőgépek kijavítva, üzemképesen várják a tojásokat, sőt már a próbaüzemeltetés is megtörtént. Január 16-án kezdik meg a keltetést, illetve a 25 ezer tojás berakását. A keltetéshez szükséges tojásokat a mezőgazdasági üzemekből, elsősorban a Juhéi Állami Gazdaság tenyész-telepéről, a Középhídvégi Kísérleti Gazdaság Lencse-pusztai üzemegységéből és tizenhat termelőszövetkezet fajtiszta baromfitörzsének tojáshozamából folyamatosan biztosítják. Az idén már kevesebb lesz a minta-községekből történő tojásfelvásárlás, miután a fent említett mezőgazdasági üzemek és termelőszövetkezetek baromfi törzsállománya már jobban biztosítja a faj tisztaságot. Másrészt azért, hogy a tojásfelvásárlással is emeljék a termelőszövetkezetek jövedelmét. A tsz-eknek ugyanis nagyon kifizetődő a tenyésztojás- termelés. mert a napi piaci áron felül 40 százalékos tenyész- felárat és 10 filléres nagyüzemi felárat kapnak az eladott tojások után. A keltetésre való felkészüléshez tartozik az is, hogy 18 asszony a második vérvizsgálatot végzi, hogy tífuszmentes baromfi kerüljön a tsz-ekbe to- vábbtenyésztésre. Az első kelésből származó naposcsibék kiadását február 7-én kezdik meg. Az első keltetés naposcsibéit is elsősorban azon termelőszövetkezetek rendelkezésére bocsátják, amelyek jól fel vannak készülve az apróbaromfi téli nevelésére. A termelőszövetkezetek szívesen foglalkoznak korai baromfi-neveléssel. Ezt példázza a dombóvári Alkotmány, a faddi Lenin Tsz, a várdombi és a hőgyészi termelőszövetkezetek példája. A dombóvári Alkotmány Tsz havonta 6000, a faddi Lenin Tsz 6000, illetve 4000, a várdombi és a hőgyészi tsz-ek 3—3000 csirke átvételére jelentették be igényüket. A háztáji gazdaságok március 1-től kezdve szerezhetik be a naposcsibéket. A szükségletek kielégítése a földművesszövetkezetekkel megkötött szerződés időbeni sorrendjében történik. A Tolnai Baromfikeltető Állomás ez évi tervében 850 000 naposcsibe keltetése szerepel. De amennyiben még május hónapban is lesz igénylés, emelik a tervet. A keltetőállomás kapacitása ugyanis elbírja az egymillió naposcsibe keltetését is az idei évben. Szívügyének tekinti a téli oktatás segítését az aparhanti népfront-bizottság Az elmúlt év tapasztalatai azt mutatták, hogy a népfront által szervezett oktatás a téli időszak közkedvelt, hasznos eseménye volt mindenfelé. Egyetlen zavaró körülmény mutatkozott csak. Mégpedig az, hogy á különböző szervek egymástól függetlenül folytatták az ismeretterjesztés e jól bevált formáját. Az idén ez az utolsó zavaró körülmény is elhárult, mert a párt javaslatára közösen dolgozták ki az oktatás programját egy-egy községben, s a szervezés is közös feladattá vált. S ebben a népfront-bizottságok nem kis részt vállaltak. Aparhanton már a fenti elvek szerint indult be a téli oktatás és a helyi népfront-bizottságnak is nagy szerepe van benne, hogy egyike a legjobb eredményekkel működőknek. Először is arra törekedtek, hogy az előadások minél érdekesebbek, vonzóak legyenek. Ehhez legjobb aktíváikat bocsátották rendelkezésre. Maga az elnök, Dránovits Pál is az előadók közt van, vagy említhetnénk Ebert Imrét, de a többieket is. Ehhez járult az előadások tartalmi érdekessége. Kit ne érdekelt volna a december 19-én megtartott „Milyen legyen a termelőszövetkezeti közösség”, vagy a január 7-i „A második ötéves tervről” című előadás. Egyenkint közel 200—200-an vettek rajta részt a község dolgozói köréből. Január 30-án a következő előadásra kerül sor: A tanácsok községpolitikája és a községfejlesztés kérdései. Ez is olyan probléma, amely mindenkit közvetlenül is érint, foglalkoztat, hiszen nem közömbös lakóhelyük fejlődése az aparhantiaknak sem. Mindent összevetve, hogy a téli oktatás Aparhanton jól megy, abban közrejátszik a népfrontbizottság lelkiismeretes munkája is. Szívügyüknek tekintik az oktatás segítését. Ezt célozza a következő tanácskozásuk is. Január 20-án ugyanis ülést tartanak, amelyen megvitatják az oktatás eddigi tapasztalatait és a további feladatokat, hogy az oktatási év teljes sikerrel záruljon. Mozgalmas lesz a megye hangversenyélete januárban is A most folyó hangversenyévadban örvendetes fejlődésnek indult megyei hangversenyéletnek jelentős állomásai lesznek januárban is. Bár a január 12-re tervezett faddi hangverseny elé váratlan akadályok tornyosultak (az új faddi kultúrotthon használatát a tűzoltóság az általa megállapított hiányosságok kiküszöböléséig nem engedélyezi), Szekszárdon kívül Tamásiban. Simontornyán, Bony- hádon és Dombóvárott lesznek zene-estek. Szombaton, 14-én Tamásiban kerül sor az első hangversenyre. Itt dr. Erdélyi János és dr. Zoltán Vilmos mutatja be műsorát. Ugyanők szerepelnek majd egy hét múlva Simontornyán, a községben rendezendő első hangversenyen is. Bonyhádon a helybeli zeneiskola rendez hangversenyt, de az is lehet, hogy a pécsi zeneművészeti • • Ötperces beszélgetés A falu főutcáján megy egy fiatal nő. Bizonytalanul tépked, minden házszámot megnéz. Keres valakit. S közben segélytkírően te- kintget szét az utcán. Csak jönne valaki, aki felvilágosítást adhat. így találkozik egy idős nővel, akit megszólít, kérdezvén a keresett ismerős címét. A beszélgetés során aztán kiderül, hogy a megkérdezett a helybeli volt földbirtokos családnak egy, a felszabadulás után, ittfelejtődött tagja, maga a volt bárónő — személyesen. Ott lakik egyedül volt kastélyának régi tartozékában, ahogy a falusiak mondják, a bagolyvárban. Az idő is napirendre tért fölötte, a falusiak is. Ittfelejtődött s rokonai — ha ugyan vannak — sem törődnek vele. Elmeséli, egyedül él. Megtanult főzni, ellátni saját magát. A tejet egy parasztcsaládtól hordja, s mint mondja: ... — tudja kedvesem, egészen tiszta emberek ezek. Nem is gondolná ezt ilyen egyszerű, alsóbb társadalmi osztályból való emberekről. Persze sokat szenved ezeknek az embereknek a »rossz modorától«, mert — kedvesem ezek nem olyan mifélék, nem úriemberek ezek: földszagúak. S aztán így: — De tudja, azért sok hasznosat is tanultam tőlük, amit mostani egyszerűbb háztartásomban fel tudok használni. Végigméri a beszélgető partnert: — De kicsoda maga? Hallom a szavaiból, hogy finom gondolkodású, intelligens nő. Biztosan maga is jó családból származik és úr i nevelést kapott!? Autó fékez a beszélgetők mellett. A gépkocsivezető kihajolva az ülésről így szól: — Elvtársnő, mikor indulunk vissza? Rögtön besötétedik. A bárónő meglepetve kapja fel a a fejét és megkérdezi: — De hát, kicsoda ön tulajdonképpen? — Én egy kilencgyermekes volt gazdasági cseléd egyik gyermeke vagyok. — Egy pillanatig gondolkozik, aztán kimondja: — Kommunista... — Egyébként most készülök az érettségire. Az autó elrobog, az egykori bárónő áll s nem érti mi történt. Honnan is értené, hiszen talán azt sem érti, hogy a dátum: 1961. BARTUSEK ANDOR szakiskola szimfonikus zenekara látogat el a pezsgő életű járási székhelyre. Dombóvárott a fiú és a leány diákotthon együttes hangversenyén Husek Rezső és Haider Ákos dr. szerepel majd. Ugyanők adják majd a faddi hangverseny műsorát is, amelyre a tűzoltóság intézkedése miatt később kerül majd sor. A megyeszékhelyen a hónap végén két hangversenyt is élvezhetnek a zenekedvelők. Előbb 26-án a felnőtt bérleti sorozat keretében Szeép Zoltán hegedű-, illetve Váczi Gyula Zongoraművész mutatkozik be a szekszárdi közönségnek. Az ifjúsági sorozat harmadik hangversenyére január 29-én délután 5 órai kezdettel a zeneiskola nagytermében kerül sor. Ezen a szekszárdi születésű Áldor Lili hegedűművésznő ad önálló hangversenyt Commensoli Mária zongorakísérete mellett. Szekszárdon, Bonyhádon, Tamásiban, Simontornyán, Dombóvárott és Faddon a megye zenekedvelői érdeklődéssel várják ezeÉRTELMISÉGIEK ipedagógusok az új faluért Degöly község elindult az új ^ úton: a közelmúltban termelőszövetkezeti község lett. Azóta már javában folyik a közös gazdaság megszervezésének, kialakításának sokoldalú munkája. Ha elemezni akarnánk, hogyan jutott el a község eddig, nagyon sok mindenről kellene beszélni. Ez esetben azonban a sok közül csak eggyel foglalkozunk, mely súlyában, jelentőségében igen lényeges helyet foglal el az okok között. A község értelmiségi dolgozóiról, a pedagógusokról van szó. Ha visszatekintünk népünk töténetébe, világosan láthatj uk, hogy az ételmiség nagy része mindig a haladás szolgálatában állt, segítette a társadalmi fejlődést, vagy más szavakkal: a nép szolgálatában állt. Napjaink történetéről méginkább hasonlókat mondhatunk. A sok egyéb példa közül a regölyi is ezt igazolja. A községben tizenegy tagú pedagógus-kar oktatja, neveli a falu ifjúságát. Ágoston Béla igazgató irányításával. Iskolai tevékenységükről csak ennyit: felsőbb szerveik, mint a környék legjobb pedagógusgárdáját tartják nyilván. Mint mondani szokták, a községhez nőtt a pedagógusok nagy része — a rokoni, a családi szálak sokasága fűzi őket Regölyhöz. — Ez az eggyéforrottság, ez a szoros kapcsolat a közelmúltban abban mutatkozott meg, hogy sokat tettek a község fejlesztése, az új gazdálkodási formára való áttérés érdekében. — Hát ez már csak természetes dolog volt, — mondotta az igazgató, Ágoston Béla, aki egyben a községi pártszervezet titkára is — hiszen a pedagógus azzal még nem tesz meg mindent, hogy a tanterem négy fala közt lelkiismeretesen oktatja a gyermekeket. Nemcsak tanítványaira, hanem az iskola környezetére, az egész falura is kell hatnia. Oktató munkánk nem választható el a községben lévő gazdálkodási formától. így hát mi sem természetesebb, mint, hogy kötelességünknek éreztük a szövetkezeti szervezkedés segítését. Egy kisgyermekes anya kivételével minden pedagógus kijárt a házakhoz, agitációs munkára. Mindezt a napi munkájuk mellett tették, mert természetesen az agitáció nem mehetett az iskolai oktatás rovására. Nem mulasztottak órákat, sőt annak rendje és módja szerint lelkiismeretesen felkészültek azokra. Még a dolgozók esti iskolája és a továbbképző iskola is rendesen működött. Ágoston Béla, az igazgató, Nagy Imre, az igazgatóhelyettes, Mátics József nevelő igen sokat tettek a szövetkezés ügyéért — de ugyanígy feljegyezhettem volna a többi nevet is. Dolgoztak, tevékenykedtek a szövetkezés érdekében, noha sok esetben értetlenséggel találták magukat szemben. Vagy talán éppen ezért érezték szükségességét, hogy ők, mint a falu köz- tiszteletben álló értelmiségi dolgozói is segítsék a gondolatok tisztulását. Bizony megesett még az is, hogy egyik-másik pedagógusnak ezt mondták: — Magának mindegy, hogy szövetkezet van-e a községben, vagy nincs, a fizetését így is, úgy is megkapja. — Nem mindegy — válaszolták határozottan a pedagógusok. —• Nem mindegy, hogy rendezett családi, gazdasági körülmények között élő gyermeket tanítunk-e* vagy esetleg a gazdasági bizonytalanság miatt felzaklatott lelkületű gyermek ül előttünk a pad- ban. És sorakoztatták tovább az érveket — türelmesen, megfontoltan, mert hiszen, ha valaki tudja, hát a pedagógusok tudják* hogy nem lehet olyan egyszerűen az értelemre hatni s valakinek a nézetét egyik percről a másikra megváltoztatni. Igaz, ami igaz, a regölyi pedagógusoknak is nagy szerepük volt abban, hogy megtarthatták az alakuló közgyűlést december Utolsó napjainak egyikén, miután a község parasztsága aláírta a belépési nyilatkozatot. Amikor érveltek — agitáltak — nem felejtették el azt sem meg- jegyezni: — Mi itt akarunk maradni és tanítani ezután is a községben és a falu lakosságával ezután is szembe akarunk nézni. Azét't tanácsoljuk a szövetkezést, mert határozott meggyőződésünk, hogy ez boldogulást hoz majd a falu népének, jobb életet, mint amilyen jelenleg van. Végül akadt olyan gazda, aki kijelentette, hogy belép a szövetkezetbe, de csak akkor, ha az egyik pedagógus megy el hozzá* Pintér Zoltánná. Az illető alá is írta a nyilatkozatot Pintérnének. Befejezésül hadd tegyem hozzá: itt nem fejeződött be a regölyi pedagógusok társadalmi, közéleti tevékenykedése. A pedagógusok nevében az igazgató ezt mondta: — Ezután pedig minden lehető módon segítjük majd a szövetkezet megerősödését, mert hiszen a szövetkezet megalakítása még csak a kezdet... Boda Ferenc két az alkalmakat. Agronómus osztálynaplóval... A szőke fiatalember kezébe veszi az osztálynaplót és elindul órájára. Egyébként ő az ügyeletes tanár is, nemrég csöngetett be a majosi általános iskola diákjainak... Az udvar és a folyosó csendes már, a diákok valameny- nyien az osztálytermekben várják a tanár érkezését... — Ma ez az utolsó órám — mondja. — Szíveskedjen addig lom azt is, hogy nem pedagógus. De akkor miért tanít? ...Az iskola orosz szakos tanárnője szülési szabadságra ment. Az igazgató az illetékes szervek- amit korábban tanultak... Jegyre / Tíz évig tanultam oroszt jó eredménnyel, s a foglalkozásokon csak az a feladatom, hogy a gyerekek tudatában megtartsam azt, tői kért tanerőt a helyettesítésre, de nem tudtak biztosítani. És akkor a termelőszövetkezet fiatal agronómusa, hőrincz Antal felajánlotta segítségét... Már középiskolás korában is az volt a várni. — És elsiet. Mintha egy ki- terve, hogy tanár lesz, s erről a csit izgatottabb lenne, mint a tervéről véglegesen most sem többi nevelő... Alig múlik el egy mondott le, amikor elvégezte a perc, nyílik az ajtó, ismét belep és a kezében lévő osztálynaplót miát. leteszi az asztalra. Másikat ke- után rés... — Hiába, nem ismerem még... Nem a nyolcadik osztályét, hanem a hatodikét vittem be... Az igazgató jóindulatúan mosolyog rá és olyasmit mond, hogy majd megszokod... Majd felém fordul és elmondja, hogy az új kolléga ma, az új év első tanítási napján tartotta első óráját... A következő órája »lukas« (így nevezik a szabad időt a tanárok és diákok), s amíg a többi nevelő a tantermekbe megy, mi kettesben maradunk... Most veszem csak jobban szemügyre... Huszonöt év körüli fiatalember, s eláruKeszthelyi Mezőgazdasági Akaié- A gyakorlati idő letelte szeretne tovább tanulni, nem feleltetek, csak olvasgatunk, ismételjük a nyelvtant, hogy a gyerekek ne felejtsenek... — Mit tapasztalt az első nap? — Észrevenni, hogy melyik diák foglalkozott a szünetben a tantárggyal. A nyelvet könnyen lehet felejteni, ha nem gyakorolja az ember. S amelyik a szünetben bele sem nézett a könyvbe, az bizony szép keveset tudott. Már az utcán beszélgetünk, hogy mezőgazdasági szakiskolá- a termelőszövetkezet irodája felé sietve. Mert a tanár úr, amint letette kezéből az osztálynaplót, már nem mint tanár — aki orosz nyelvre oktatja a diákokat — szerepel, hanem mint a termelőszövetkezet fiatal agronómusa, akinek a közös gazdaságban is van dolga. ö bízik abban, hogy mind a kettőt lelkiismeretesen el tudja végezni. A tervkészítés alatt legfeljebb egy kicsit tovább marad fönn esténkint, s amikor azzal végzett, még átnézi a másnapi orosz óra anyagát is... (BUNI) ban taníthasson, de szívesen oktatná a politechnikát akár általános iskolában is. A felettes szervek engedélyezték, hogy amíg a szaktanár szülési szabadságon van, helyettesítse. — Szívesen teszi? — Igen. Régi vágyam, hogy egyszer taníthassak. — Vajon milyen érzés volt belépni az első órára a hatodik osztályba? — Egy kicsit furcsa... De ami a nyelvet illeti, nem okoz nehézséget . a foglalkozások levezetése.
