Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-11 / 9. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1961. január 11. Új módszer az új évben (Alternatív menetrendek a vasúti teherszállításnál.” Újsághír.) — Még tíz percünk van. Csomagoljunk! A brigádvezető, Horváth II. István körülnéz a kis szobában, keresi társai tekintetét, hogy abból leolvassa, pihenten jöttek-e, itt vannak-e valamennyien szo.- gálattételre. — Gyuri még nem jött? — De itt volt, csak leszaladt cigarettát venni — válaszol a kérdésre a zárfékes — mindjárt jön, itt a táskája is. Majd feltöltöm addig a lámpáját, rám bízta. Még egy utolsó kézmelegítés a duruzsoló kályhánál, utolsó zárellenőrzés a nehéz, élelemtől zsúfolt táskán. S elindul a brigád. Tudják hol a vonatjuk. A vonatvezető megy csak a forgalmi irodába, neki még itt sok dolga van. A brigádtagok „megszállják” a vonatot. A zárfékező, Nagy Dénes, felakasztja a nehéz -jelzőlámpákat a kampókra; a vonat közepe táján imbolyogva távolodnak a sárgán pislogó lámpák. Az indulás előtti percek örökös feszült várakozással, csiga- lassúsággal múlnak. A lámpák fényétől homályosan csillan a gőzgép frissen olajozott oldala. A brigád elfoglalta helyét. Kocsivizsgálók kopogtatják hosszúnye- lű kalapácsaikkal a fékeket. Győr san végeznek ezzel a munkával is. A mozdonyvezető feltölti a szerelvényt levegővel. A vonatvezetőt várják. — Hé. fiúk! Lámpák emelkednek a vonat mentén a magasba, jelezve, hogy a szólítást értették a brigádtagok. — .Szaladjatok ide! A lámpák közelednek a vonatvezetőhöz. Nehéz lélegzéssel, fújtatva állják körül a vonatvezetőt. — Tudjátok, megkezdjük mi is az új évet. új módszerrel. — Az új évet tudom. az új módszert nem — szól közbe az „első ember”. Kultúra Furkó-pusztán Ha nem lenne kendergyár, a legnagyobb lelki nyugalommal elmondhatnák, ez a hely tényleg •„az Isten háta mögött” van, legalább két kilométerrel. Azért két tővel, mert ennyire van Furkó- puszta, az országút mellett fekvő Furkó-teleptől. Harminc család, körülbelül százhúsz fő. Eny- nyi a puszta. S milyen itt az élet? A kulturális lehetőségek? Ha nem lenne a kendergyár, bizony... De a gyár megvan, az egyszerű léten kívül másmilyenné formálta a pusztát, mint ha az megmaradt volna pusztának, a szó valódi értelmében. Az irodában Magyar Elemér, főkönyvelő azt mondja: — Kulturális lehetőségeink nem rosszabbak, bármely kis fa- luénál. Televíziót, rádiót meg többet láthatunk, mint ha falun élnénk. Utólag bevallom, akkor hittem is, nem is. De aztán megtudtam: általában elégedettek a kulturális helyzettel az emberek. Az okok a következők: Hetenkint kétszer rendeznek mozielőadást. (Semmivel sem kevesebb, mint a kis községekben). Sokszor előbb mutatnak be egy filmet itt, mint például Szek- szárdon. A mozielőadások részére a gyár biztosít helyiséget. A kultúrteremben helyezték el a televíziót, amit az üzem vásárolt. Hozzávetőlegesen tízezer forintba került a felszerelési költségekkel együtt. Megfelelően berendezett napközi otthon is működik a pusztán A napközi otthon bővítésére tizen ötezer forintot adott legutóbb a gyár. Tavaly az öt kis kendergyár közül a Furkó-pusztai érte el a legjobb eredményt. Jutalomképpen tizenötezer forintot kaptak. Ebből a többi között az üzem dolgozói és családtagjaik részére kirándulást szerveztek Fonyódra. Zenekari felszerelést is vásároltak, megteremtve ezzel a vasárnapi táncos mulatságok egyik feltételét. Kétszázharmincöt kötetes könyvtára van a szakszervezeti bizottságnak. Az elmúlt év második felében hetven kötetet kölcsönöztek a dolgozók. Ha figyelembe vesszük, hogy a lakosság száma alig száznegyven, ez nem csekély mennyiség. Munkásszállása a gyárnak nincs, hiszen dolgozói itt laknak, vagy a két kilométerre lévő Furkó-telepen, saját házukban. illetve lakásukban. Nemrégen megalakult a vöröskereszt-szervezet keretében a mű veszeti csoport és pár héttel ezelőtt már jól sikerült műsoros estet is szervezett. A jövő hónapban ismét tartanak előadást. Egy bolt van a pusztán, kocsma pedig a telepen. A kulturális helyzet nagyjából ebben vázolható fel. Látszatra nem sok, de vegyük figyelembe azt, hogy meglehetősen rossz közlekedési viszonyok között, messze minden falutól, térdig érő sártenger közepén élnek a Furkó-pusztaiak. Ha ezt is látjuk, akkor látni kell, hogy a kulturális helyzet, a pusztán nem is olyan rossz. S a vezetőkben és dolgozókban minden törekvés megvan arra, hogy egyre jobb legyen. (I) Megjeleni a Műscrválasztási könyvjegyzék A megyei tanács művelődésügyi osztálya és a megyei könyvtár kiadásában megjelent a Műsorvá- lasztási könyvjegyzék. A kiadvány a színjátszó csoportok, tánc- együttesek, bábcsoportok és énekkarok számára nyújt segítséget azzal, hogy felsorolja a műkedvelő csoportok számára ajánlott színművek, népi táncok, bábjátékok és kórusművek jegyzékét. A könyvjegyzék mintegy 150 színmű rövid ismertetését tartalmazza, 22 népi tánc és 18 bábjáték címét ismerteti. Minden műnél feltüntetik a szövegkönyv lelőhelyét. A színműveknél rövid ismertetést is nyújt a műsorválasztási könyvjegyzék. A művelődésügyi osztály és a megyei könyvtár ezzel az öntevékeny művészeti együttesek régi kérésének tesz eleget s nyújt segítséget munkájukhoz, további fejlődésükhöz. A műsorválasztási könyvjegyzéket megküldték a megye valamennyi művelődési otthonának és népkönyvtárának. Ezenkívül eljuttatjuk a KISZ műkedvelő művészeti együtteseknek is. — Hát az az új, hogy rövidítsük a tolatási és tartózkodási időt! Ez kétszeresen jó. Gyorsabban megyünk, s a családhoz is előbb visszatérünk. S az árut is előbb juttatjuk a címzetthez. — És a kereset? — Annyi lesz, mint eddig volt, íövidebb munkaidőre. — Akkor mehetünk! — Várjunk. Beszéljük meg még a dolgot. A mozdonyvezető derékig kihajol a zsákkal elfüggönyözött „konyhából”, úgy szól le. — Rajtam nem múlik, csak ti hajtsatok a kirakásnál, meg a tolatásnál. .. — Szóval, ha egy állomáson megállunk — fűzi tovább a vonatvezető — akkor gyorsan elvégezzük a munkát, s mindjárt azt is megbeszéljük, hogy a következőnél mit, hogyan csinálunk. Rendben? — így jó lesz! — Na most mehetünk ... A forgalmista kezében kigyullad az indítólámpa, zöld a szemafor is. A mozdony rándul egyet. Nagyot nyög a vonóhorog. A kerekek lassú forgásba kezdenek, s mire az utolsó kocsi elhalad az indító tiszt előtt, csattognak a kerekek. A ködben, az éj sötétjébe, a messzeségbe vész a zárfékes piros lámpája. Megjelent a Jelenkor legújabb száma A Pécsett szerkesztett, de tárgykeresésében és a problémák felvetésében egyre inkább az országos érdeklődés körébe kapcsolódó irodalmi és művészeti folyóirat új száma a napokban jelent meg. A lap többek között Bokros János, Ben- cze József, Gallay Károly, Jobbágy Károly, Harcos Ottó. Káldi János, Marczonnay Tibor, Szabó Gizella, Vámosi Pál verseit és Gyurkó László, Kende Sándor, Morvay Gyula, Sü- kösd Mihály, Varga Imre elbeszéléseit tartalmazza: Tarbay Ede fordításában mai török költők műveiből közöl válogatást. A nemrégiben Magyarországon járt Karl-Heinz Jakobs német író, Wqimári novellájával szerepel. Érdekes tanulmányt olvashatunk a folyóiratban Thomas Mann: A Varázshegy, avagy a dekadencia legyőzésének útja címmel. — Most kapott helyet a folyóirat korábbi számaiban, a modernizmusról szóló vitát lezáró szerkesztőségi cikk is. Eddig az ismertetés. Ennyivel azonban nem érhetjük be. hiszen a folyóirat legújabb száma ismét felhívja néhány, egyáltalán nem mellékesnek tekinthető problémára a figyelmet.' S ezekről a problémákról szólni kell mindeneket őtt a Jelenkor érdekében. Azért szólunk röviden, mert lényegében egyetértünk Thiery Árpádnak, a Dunántúli Naplóban megjelent értékelésével. Ami leginkább hiányzik a Jelenkor legújabb számából — és nemcsak a legújabb számából — o jelleg, az egységes vonalvezetés, a folyóirat mondanivalójának kidomborítása. Ha önmagukban nézzük az egyes Tíz óra múlva visszajelentkezik a vonatvezető Gyékényesről Dombóvárra: — Sikerült a tervünk. Másfél órával rövidítettük az utat az új módszerrel. Négy órát pihenünk és egy kavicsvonattal jövünk vissza, alternatív menetrend szerint ... (P) JÍ vakáció-Idánműveket, kevésbé tűnik fel mindez — noha egyes művekről is szólni kell —, de összességében szerkesztetlenséget mutat a legújabb szám. Talán a legtalálóbb kifejezés lehet rá: Jellegtelen. A folyóirat a Jelenkor címet viseli, tartalma azonban mérsékelten mutat arra, hogy jelen korunk bemutatására törekszik a szerkesztőség, éppen a legfontosabb mai kérdések maradnak ki a szám szerzőinek alkotásaiból. Tévedések elkerülése végett, nem azt kívánjuk, hogy az irodalmi folyóirat az első oldaltól az utolsóig nagy politikai kérdésekkel foglalkozzék, viszont az is érthetetlen, ha éppen a politikai, társadalmi kérdések megkerülésére látszik szándék. S véleményünk szerint, ilyen szándék látszik. Különösen az új szám költeményeire — néhány kivételtől eltekintve — mondható ez. A Jelenkor a Dunántúl folyóirata. Ez azonban csak elvi megállapítás, a lap nem adja keresztmetszetét a Dunántúl irodalmának, noha ez feladata lenne, természetesen anélkül, hogy munkáját kizárólag a Dunántúlra szűkítené le. Több előző számhoz viszonyítva, a színvonal tekintetében is jelentős engedményeket tettek a szerkesztők. Különösen a »fiatalok« költeményeinél érezhető ez. Tudomásunk szerint változás — pontosabban megújulás — következett be a Jelenkor szerkesztésében. A következő számot már úgy várjuk, mint amely magán fogja viselni a változás hasznos jeleit. (— i — V) SZŐKE. BARNA lányfejek hajolnak a könyvek, a füzetek fölé. A vakáció után megkezdődött a tanítás az iskolában. A Hőgyészi Petőfi Sándor Nevelőotthon tanulói többségükben az intézetben vakációztak: ötven fiatal utazott haza és ünnepelt a családi körben. Szombaton és vasárnap egymás után érkeztek vissza a* vakációzó tanulók. Volt is nagy öröm. Az összeszokás, a sorsközösség baráti, testvéri kapcsolatokat alakított ki és a kétheti távoliét után sírva-nevetve borultak egymás nyakába, majd amikor már a találkozás első örömein túljutottak, ki-ki arról számolt be, hogy és mint ünnepelt, vakációzott, milyen ajándékot kapott. Azoknak a fiataloknak is, akiket nem várt a szülői ház, és az intézetben töltötték a szünetet! volt miről mesélni. Az intézel igazgatója és nevelőtestülete gondoskodott arról, hogy mindenki megtalálhassa a maga szórakozását. Volt bál, klubest és jó szórakozást nyújtott az otthon házi stúdiója is, amely jutalomműsort adott a jó tanulóknak és a példás magaviseletűeknek. — Legnagyobb sajnálatunkra egy nagy csalódás ért bennünket — mondják a lányok. A téli sport kedvelői tervbe vették ugyanis a ródlizást, és már előre felkészültek a nagy hócsatákra. A csalódást az okozta, hogy az »időfelelős* nem jól dolgozott, helyesebben nem vette figyelembe a hőgyészi nevelőotthon bent vakációzó tanulóinak óhaját. Nem volt hóesés. No, de ezért a csalódásért bőven kárpótolta őket az egyéb szórakozás. A VAKÁCIÓ UTÁN Hőgyészen is épp úgy, mint az ország többi intézetében, iskolájában újból kezdetét vette a munka, a tanulás, s a többség ezt komolyan is veszi, különösen most. A félévi vizsgák előtt ugyanis minden tanulónak van javítanivalója az osztályzaton. A Hőgyészi Petőfi Sándor Nevelőotthonban az általános műveltséget adó tantárgyakon kívül nagy súlyt helyeznek az életre, a munkára való nevelésre. E cél megvalósítását szolgálják a különböző szakkörök is. amelyből van vagy nyolc. Húsz fiatal lány a perzsaszőnyeg szövését tanulja, egyelőre még házilagosan készített kereteken, de szó van arról, Támadások az olasz kormány ellen Az olasz kormány a napokban több intézkedést hozott, hogy elnémítsa az ellene hangzó éles kritikákat. A baloldali sajtó és több, egyébként kormányhű lap is, »botrányosnak« minősítette a kormány több milliárd dolláros költséggel épített két létesítményét: a fiumicioni repülőteret és az u. n. olimpiai országutat. A * fiumicioni repülőtérnek augusztusban kellett volna megnyílnia, hogy lebonyolítsa a nyári olimpiai játékok légiforgalmát. Az 50 millió dollárral épült repülőtér azonban nem készült el, és csak most, az egyre élesedő hangú kritika nyomására nyitják meg, január 16-án. A 6 400 000 dolláros költséggel épült új olimpiai autóút viszont megnyílt tavaly augusztusban, de máris tele van lyukakkal és repedésekkel. A kormány most elrendelte, hogy megfelelő karbantartási munkálatokat kell végezni az új autóúton. Az Unita megállapítja, hogy ezt a nagy költséggel épült autó- utat a környékbeli földbirtokosok spekulációs érdekeinek megfelelően építették, teljesen allcalmat- lan helyre. Fő célja, hogy a római katolikus egyház környékbeli földjeinek értékét emelje. (AP) Csehov-esttel lép a közönség elé a szekszárdi irodalmi színpad Január 21 és 22-én ismét láthatja a szekszárdi közönség a Garay János Gimnázium Geisler Eta KISZ-szervezete Irodalmi Színpadának előadását. Csehov-esttel lépnek a közönség elé, amelynek műsorában két egyfelvonásost, a Medvé-t és a Leánykérés-t mutatják be. Ezenkívül előadják az irodalmi színpad tagjai Csehov három karcolatét is. Az irodalmi est műsorában közreműködik Hu- sek Rezső zongoraművész és Szép Zoltán hegedűművész, ha a kézicsomózásban már némi ügyességre tesznek szert, gépeken dolgoznak majd, amelyeknek beszerzése folyamatban van. A nagyobbak közül többen körkötőgépen és sikkötőgépen dolgoznak. Ez igen hasznos foglalkozás, melynek a fiatalok az iskola elvégzése után, kikerülve az életbe, nagy hasznát veszik. De a haszna máris megmutatkozik ennek a munkának. A körkötőgépen dolgozók szép zoknikat, a síkkötők pedig mellényeket és pulóvereket kötnek saját maguknak és társaiknak. Működik még hímző, varró és zeneszakkör. A kicsinyek pedig ügyesen dolgoznak a játékkészítő szakkörben. A biológiai szakkörben azok a fiatalok dolgoznak szép számban, akik a mezőgazdasági munka iránt érdeklődnek. Koszter Józsefné pedagógus irányításával megalakult a korongozó (fazekas) szakkör is, amelynek kilenc tagja van. A kilenc fiatal lány már szépen dolgozik. Mázas paraszttálakat, boká- lyokat, vázákat készítenek, s ezek kel is — mint a maguk készítette hímzésekkel, kézimunkákkal — az intézetet díszítik és teszik otthonossá. Somodi Irén a mázfestésben jeleskedik, Szobolevszky Eta jó rajzos, ötletes és szép motívumokat rajzol. Kovács Mária és P. Nagy Rózsi a korongon dolgoznak ügyesen. A kilenc fiatal a népművészet iránt vonzódik, és ha minden jól megy, talán sikerül is a tervük: népművészek lehetnek. SZÉP ÉS KULTURÁLT környezetben tanulnak és dolgoznak a Hőgyészi Petőfi Sándor Nevelő- otthonban azok a fiatalok, akik az ország különböző részeiből kerültek Hőgyészre és találtak otthonra. Az intézet igazgatója és tantestülete szívvel-lélekkel dolgozik azon, hogy a gondjaikra bízott fiatalokból művelt és a társadalom számára hasznos munkásokat neveljenek. Pozsonyi Ignácaá
