Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-07 / 6. szám

1961. január 7. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAO 3 Egyre biztonságosabb a munka ott, ahol öt évvei ezelőtt szinte naponta fordult elő baleset A balesetek számának csökkenése és okai a Dombóvári Fatelítő Vállalatnál öt-hat évvel ezelőtt, amikor a íatelítő Vállalat dombóvári üze­mében a fűrészáruk tömeges gyártására tértek át, sok új mun­kást kellett felvenni, munkába állítani az új gépek mellé. Az új munkások többsége nem is­merte az üzemi rendet, fegyel­met, s hiába volt a munkábaál- lítás előtti balesetvédelmi okta­tás, a naponkénti ismétlődő fi­gyelmeztetés munkába állás előtt, gyakran fordult elő kisebb baleset. Ezelőtt négy éve a szak- szervezetek megyei tanácsa vizs­gálatot tartott az üzemben és a vállalatot felszólította a gondo­sabb védőberendezés alkalmazás­ra, a munkások még gyako­ribb, alaposabb kioktatására. A figyelmeztetés és az ezután következő intézkedések hatására a balesetek száma egyre csök­kent. Évről-évre mind kevesebb dolgozót kellett elősegélyben részesíteni, mind kevesebbszer kellett baleseti jegyzőkönyvet felvenni. Az 1960-as évben már jelentős eredményt értek el. A dolgozókkal lényegesen többet foglalkoztak, felszereltek minden munkagépet a szükséges óvó- és védőeszközökkel. Javult az üzemben a biztonság a korábbihoz képest. Melyek vol­tak a javulás fő okai? Lénye­ges volt az, hogy az új munká­sok megszokták a gyári munkát, megtanulták a gépeket kezelni, gyakorlottabbá váltak, többet törődtek a munkások társaik vé­delmével is. Ezen kívül termé­szetesen a javuláshoz tartozik az is, hogy a műszaki előírásokat pontosabban betartották. Érdemes összevetni a legutób­bi évek, 1959. és 1960. idevonat­kozó adatait. 1959-ben ötvenhá­rom baleset volt, a kiesett mun­kanapok száma 835. 1960-ban 33 baleset volt és 815 nap — több mint két és fél munkás munka­ideje esett így ki a termelésből. A balesetek száma lényegesen csökkent, a napok száma csak 16-tal. A baleset következtében kiesett munkanapok száma, a balesetek számával arányosan, azért nem csökkent, mert volt egy bokatöréses beteg, aki hat hónapig volt betegállományban. S a hat hónap bárhogy is szá­moljuk 150 munkanap. 1960-ban már a balesetek nagy többsége rövid gyógyidejű volt, Néhány évvel ezelőtt a gépek­nél fordult elő a balesetek 65— 70 százaléka. 1960-ban pedig a 33 közül csak négy, alig több mint 10 százalék. Tavaly a kül­színi nehéz fizikai munkáknál fordult elő a balesetek többsé­ge. S hozzá kell tenni azonnal, hogy a 33 baleset közül több mint húsz figyelmetlenségből, a tudott utasítás be nem tartásá­ból következett. Könnyelműek a dolgozók! így érte baleset Szalainét a parkett-üzemben. Nem a mun­kájára figyelt, csevegett, nézelő­dött és a gépbe figyelem nélkül rakosgatta a léceket, mígnem egyik ujjhegyét levitte. Figyelmet len, az utasítást szegte meg az a dolgozó is, aki egyedül vitte a több mint 100 kilós talpfát, holott ezt a munkát, az utasítás és a norma is két embernek ír­ja elő. Az anyagmozgatásnál fordult elő a legtöbb baleset: a vagonok ki- és berakásánál, a szállítás­nál éri legtöbbször szerencsét­lenség a dolgozót. Viszont érde­kesség, hogy az egyik legveszé­lyesebb munkahelyen, a daru­nál még senkit nem ért baleset A népboltok karácsony előtti forgalma nagyobb volt az előző évinél A megyei tanács kereskedelmi osztályán most készítik a statisz­tikát a karácsony előtti forga­lomról. Még igen sok adat isme­retlen, de a rendelkezésre álló számok máris azt mutatják, hogy az 1960-as karácsony sokkal gaz­dagabb volt, mint az előző évi. A lakosság több árut tudott vásá­rolni, egyik-másik helyen való­sággal »kiürítették« a boltot. Az illetékes kereskedelmi szervek körültekintő gondossággal ké­szültek a várható nagy forga­lomra, de egyes cikkekből még így sem tudták kellően kielégí­teni a rohamosan növekvő igé­nyeket. A Népbolt Vállalat boltjaiban december hónapban karácsonyig több mint 33,5 millió forintos for­galmat bonyolítottak le. Az 1959- es év hasonló időszakában alig több, mint 29 millió forint volt a népboltok forgalma. A legna­gyobb volt a boltok forgalma a karácsony előtti héten: a lakos­ság ez idő alatt több mint tíz millió forint értékű árut vásárolt. A legnagyobb forgalmat a di­vatáru és cipőboltok bonyolítot­ták le. Nemcsak december hó­napban, hanem a múlt év utolsó negyedében is nagyobb volt a népbolt-üzletek forgalma, mint az előző év hasonló időszakában. 1959-ben nem érte el a kiskeres­kedelmi forgalom a 99,5 millió forintot az utolsó évnegyedben, míg a múlt év hasonló időszaká­ban már jóval 101 milliód forinton felül forgalmaztak. Ugyanezen idő alatt az élelmiszerek forgalma 2 millió, a vegyes iparcikkek for­galma közel 3 millió forinttal növekedett. A lakosság ez idő alatt is gyak­ran vette igénybe a hitelvásárlási lehetőségeket. Amint az közis­mert, egyes iparcikkféleségeket OTP-hitelre is lehet vásárolni. Ilyen alapon csak a népből t-üzle- tekben több mint 300 lemezját­szót, magnetofont, rádiót és zene­szekrényt, 33 televíziós készülé­ket, 47 kályhát, igen sok motor- kerékpárt, varrógépet vásároltak. A földművesszövetkezeti üzletek­ben még ennél is nagyobb szám­ban vásároltak hitelre hasonló iparcikkeket. — itt nagyobb figyelemmel kell dolgozni. Ez a jelenlegi helyzet a fatelítőben. A balesetek száma jelentősen csökkent, sokkal töb­bet tesznek a dolgozók oktatása érdekében, mint évekkel ezelőtt. Kötelező a munkavédelmi okta­tásokon részt venni mindenki­nek, - a csoportvezetők munkába állás előtt kioktatják a dolgozó­kat még akkor is ha a munkát előző nap ugyanott vé­geztek. Bevezették azt is, hogy a megtörtént balesetet a következő oktatáson értékelik. A dolgozók­kal mondatják el a vezetők a megtörtént baleset elkerülhetősé­gének módját. A tapasztalatok szerint a baleseteket három fő ok köré lehet csoportosítani: könnyelmű­ség, műszaki hiba, egy másik dolgozó. E három dolog közül az első a leggvakoribb, s ha to­vább boncolgatjuk az első okot, több előidéző okra bonthatjuk. Ilyenek például a fiatalok könnyelműsége a munkaidőbeni beszélgetés, az idősebbek tanácsának figyelmen kívül hagyása és nem utolsó sorban a kétlakiság. A mezőgaz­dasági munkák csúcsidején a ha­todik és a hetedik hónapban fordul elő a legtöbb baleset. A többműszakos termelés lehetővé teszi, hogy a dolgozók több nap­pali szabadidőhöz jussanak, s ezt felhasználják a (háztáji) föld művelésére. A fő kereseti forrás­hoz, az üzemhez már fáradtan érkeznek. A figyelem lanyhul, a baleseti veszély mindjárt foko­zottabb, mint az olyan dolgozó­nál, aki frissen, pihenten megy munkába. Kétségkívül az utóbbi évek­ben egyre javul a munkavédel­mi helyzet a Fatelítő Vállalat dombóvári üzemében, mind ke­vesebb baleset fordul elő: de ez az egyre javuló tendencia adja meg a további feladatokat is az ember védelme, a balesetek meg­előzése érdekében. S ahogy jelen­leg a munkavédelmi feladatok­kal foglalkoznak a vállalatnál, az arra enged következtetni, hogy az idén még kevesebb dolgozót ér szerencsétlenség munka köz­ben. P. Ismeretterjesztő előadások három és félmillió hallgatónak Az ismeretterjesztés eredmé­nyei arról tanúskodnak, hogy a gazdagabb, sokrétűbb témaválasz tás a hozzáértő előadók, mind tekintélyesebb tábora az elmúlt néhány évben megsokszorozta az ismeretterjesztő előadások hall­gatóinak számát. Csupán az üzemekben három és félmillióan vettek részt isme­retterjesztő előadásokon, egymil­lióval többen, mint a legutóbbi statisztika összeállításakor. Megnőtt a világnézeti nevelést szolgáló előadások száma. Csu­pán a tudományos ismeretterjesz tő társulatba tömörült szakem­berek hat hónapon belül 60 000 hallgatónak tartottak vallásos világnézettel közvetlenül polemi­záló előadásokat, s ezeknek egy- harmada az üzemekben hangzott el. Az üzemeinken kívül a fal­vakban is megnőtt az ismeret- terjesztés rangja, tekintélye. Az előadások a legtöbb helyen lépést tartottak a parasztság életében most végbemenő forradalmi válto­zásokkal, átalakulással. Szóltak: arról, hogy a közös gazdaságok miért jelentik a mezőgazdaság fejlődésének útját, ismertették a termelőszövetkezetekkel kapcso­latos jogi, közgazdasági és mun­kaszervezési kérdéseket. Ezen kívül nagy számban tartottak munkaegységszámítási tanfolya­mokat is, s széles körben ma­gyarázták a tsz-ekre vonatkozó rendeleteket. A termelőszövetkezeti közsé­gekben és az új közös gazdasá­gokban általában ugrásszerűen megnőtt a hallgatóság számai Ma már a falvakban sem ritka, hogy egy-egy előadáson 150—200- an is részt vesznek. Lemérhető az általános műveltség gyarapí­tásával foglalkozó, s a tovább­tanulás igényét felkelteni kívánó előadások hatása is. Ezeknek je­lentős része van abban, hogy az általános és középiskolákba be­iratkozott felnőtt paraszt-hallga­tók száma megháromszorozódott és most már közel jár a negy­venezerhez. _____ K önyvtári hírek A művelődési autó egyéves munkája. — Mennyit olvasnak a pak­si 18—20 évesek? — Milyen lesz a megyei könyvtár új épülete? Egy éve elmúlt már, hogy meg­indult első útjára a művelődési autó, amely azóta is járja a megye legnehezebben megközelít­hető településeit. Az autó útját úgy szervezték meg, hogy átlag havonta tér vissza ugyanarra a helyre. Jelenleg 28 települést lá­togat, ebből 14 helyen könyvet kölcsönöz. 494 beiratkozott ol­vasó kölcsönzési igényeit elégíti ki a művelődési autó, 3348 kö­tetet adott ki az elmúlt évben. TlT-előadást 52 alkalommal tar­tottak, összesen 4400 hallgató előtt. Nagy sikerük, sőt talán a legnagyobb, volt a filmvetítések­nek. A múlt év szeptember 1-ig 90 filmet mutattak be 8711 néző előtt. A művelődési autó mun­kájához tartozott még a múlt esztendőben a különböző isme­retterjesztő filmek, esetenként pedig kiállítási tablók bemuta­tása a községektől félreeső tele­pülések lakóinak. * Rendkívül érdekes és figyelem­reméltó munkát végzett a paksi járási könyvtár azzal, hogy a múlt év első negyedében felmér­te, mennyit és mit olvasnak a járási könyvtár könyvállományá­ból a 15—18 éves fiatalok? A negyedév alatt az említett kor­osztályba tartozó lányok és fiúk 2319 kötet könyvet vettek köl­csön a járási könyvtártól. A köl­csönzött könyvekből 1787 kötet elbeszélés, vers, illetve regény* tehát szépirodalmi alkotás volt, 532 kötet pedig ismeretterjesztő mű. * 1958-ban vették tervbe — az igények egyre sürgetőbb jelent­kezése nyomán — a megyei könyvtár új helyiségének építé­sét. A munkát 1959-ben kezdték meg. Az iroda-, műhely- és mel­lékhelyiségek elhelyezése nagy­jából ugyanolyan lesz, mint a régi helyen volt. Sokkal jobb lesz azonban a réginél az, hogy megvalósítják a szabadpolcos kölcsönzést egy 15x6 méteres alapterületű, az udvar és az utca felől egyaránt jól megvilágított helyiségben. A terem elhelyezé­se és berendezése egyrészt jó át­tekinthetőséget biztosít, másrészt növeli a befogadóképességet. A számítások' szerint 8—10 000 kö­tetet tudnak elhelyezni a pol­cokon, ahol szabadon válogathat­nak majd az olvasók a könyvek között. Az olvasók felöltőjüket, táskájukat a ruhatárban helyezik majd el. Bartalisné gyöngéden megráz­ta alvó férje vállát: — Ébredj, szívem, öt óra. A férfi félig felnyitott szem­héja mögül körülnézett a szobá­ban. A redőnyök nyílásán át a délutáni nap gyér fényei lopa­kodtak be. Amint ringó léptek­kel hajladozó felesége mozdula­tait követte, forró áram cikázott át Bartalis erein. A félhomály­ban szinte csak a sziluettjét lát­ta. Az asszony így még kívána­tosabbnak tűnt, mint máskor. Bartalisné frissen vasalt fehér inget, meg egy bordó csokornyak­kendőt vett elő a szekrényből, majd türelmetlen pillantást ve­tett a kerevetre. A férfi hirtelen behunyta a szemét. Úgy tett, mintha még mindig mélyen aludna. De amikor az asszony föléhajolt, hogy ismét felrázza, Bartalis elkapta karjával és ma­gához húzta a kerevetre. — Legyen esze, az istenért! — szisszent fel az asszony. — Az ajtó tárva-nyitva! — Zárja be! — suttogta Bar­talis és karjának szorítása máris felengedett. De az asszony talp- raszökött és kisiklott kezei kö­zül. Szótlanul tett-vett a szobá­ban. Bartalis lehiggadt és egy­kedvűen tápászkodott fel a kere- vetről. — Maga azt mondta, hogy fon­tos megbeszélése lesz fél hatkor — jegyezte meg az asszony. — Igen, már megyek. — A Komoródy-féle építkezés? — Nem, szívem, a kaszinóban várnak. Horváth József: ARANYKALITKA — Úgy? — biggyesztette ajkát az asszony. Gúny vibrált a hang­jában. A tagbaszakadt, energikus férfi elébe állt: — Maga nagyon jól tudja, drá­gám — mondta nyomatékkai, hogy a mai nehéz időkben fontos társadalmi kötelezettségeket is magamra kell vennem. Nem­csak üzletember vagyok, de en­nek a városnak legelső polgára is. Maga... maga nem büszke erre egy kicsit? Lopva sandított a feleségére, de Bartalisné szenvtelen, szobor­szerű arccal tett-vett körülötte. — Lizi — próbált az asszony szívéhez szólni a vállalkozó. 1943-at írunk. Háború van. Hális- tennek, maga ebből semmit sem érez. De másképp is lehetne... Én el tudom képzelni, hogy kint hempergek a fronton egy sáros fedezékben. De itthon vagyok, hát nem jobb így? Itthon va­gyok, mert a városnak szüksé­ge van rám. Hát nem látja, hogy nélkülem itt semmi sem törté­nik? Az asszony nem felelt, s amint Bartalis a tükör elé állt, fele­sége kisurrant a szobából. A vál­lalkozó vállat vont és sebesen felöltözött. Amint a kaszinóba menet ki­lépett a kapun, pillantásával még egyszer magához ölelte házának, s kertjének pompás panorámá­ját. Gyönyörködött. Ez a kúria volt a büszkesége, mindene. Ma­ga tervezte a kacsalábon forgó várat. Irdatlan pénzbe került az építkezés, de nincs is párja az egész vármegyében! A házszen- telőn ott tolongott a vármegye színe-java, és Bartalis határtala­nul élvezte, hogy mindenkinek leesett az álla. Egyesek azt hit­ték, hogy Bartalis egész vagyo­nát beépítette a házba. De akik közelről ismerték, tudták, hogy a ház vagyonának legfeljebb har- madát-negyedét képviseli. Bartalis a vármegye leggazda­gabb polgára volt. Építési nagy- vállalata ontotta az aranyat. Fe­lesége, Szentmarjay Eliz, a főis­pán húga, s e kitűnő családi kap­csolat révén Bartalis kapott meg minden nagyobb építkezést. Az ő költségvetését mindig roppant előnyösnek találta a vármegye, biztosra mehetett minden ver­senytárgyaláson. A jó rokonok nem voltak szűkmarkúak, de Bartalis sem, ha a rokonság elé­be tartotta a markát egy kis családi kölcsönért, »soha vissza nem adom« jeligére. A vállalkozó kényelmesen sé­tált a kaszinó felé. A csöndes ut­cákon derűs nyugalom lengede­zett körülötte. Még azt mondják* borzasztó a háború. De hiszen itt minden oly békés, oly nyugo­dalmas! Valóságos csoda ez a vérben fürdő Európa közepén. Az a meghitt társaság, amely­nek Bartalis, Réczey polgármes­ter, dr. Fekete alpolgármester* dr. Bozóky főorvos és Baltazár ezredes, a helyőrség parancsno­ka volt tagja, nem győzött fel­bámulni erre a csodára. Ezek a »realitásokat kereső«, liberális urak Sztálingrád után rájöttek* hogy Hitler elvesztette a játsz­mát. A kaszinó belső kis szalon­jában napról-napra megvitatták a politikai fejleményeket, kutat­ták a jövendő körvonalait. Ele­inte mindenki bizonytalanul me­redt a jövőbe, csak Bartalis volt magabiztos. S az ő hitvallása, optimizmusa lassacskán átragadt a többiekre is. Bartalis azt val­lotta, hogy jobb lett volna ugyan, ha győzedelmeskedik az »európai új rend«, ám így sem fenyeget tragédia, mert a háború után az angolszászok égisze alatt szépen folydogál majd a pompás magyar élet. Evégből nincs más teendő, mint mindent átvészelni, mindent átmenteni. Az uralkodó ősztály integritását éppúgy, mint a jövő anyagi alapjait. Kállay miniszter- elnök is ezt cselekszi, nemzeti méretekben. Nem hiába tartották őt a csókavári urak eszményké­püknek. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents