Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-06 / 5. szám

J961. január 6. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO 8 A sióagárdi Sióagárd népe elzárkózva élt a Sárköz, Mezőföld és a tolnai dombvidék találkozásánál. A község kedvező földrajzi, köz- gazdasági helyzete sok kiakná­zatlan lehetőséget rejtett és rejt még ma is magában. A fejlődés azonban lassú volt itt mindig. Sióagárd makacsul elzárkózott, megőrizte régi szokásait, kultúrá­ját, népművészetét és társadalmi, gazdasági berendezkedését. A földművelés ezen a részen mint­egy másfél évszázaddal ezelőtt bontakozott ki, s a nép tehet­sége, szorgalma, rátermettsége ellenére lényeges változás nem történt azóta a föld művelésé­nek a módjában. Nem véletlen tehát, hogy Sió- agárdon csak ezen a télen moz­dultak meg az emberek. Most azonban nagy lendülettel és nagy akarással mozdultak meg, hogy kiszabadítsák magukat év­százados béklyóikból és kiemel­kedjenek az elmaradottságból. Egy-két család kivételével az egész község határozott Sióagár- don is a szövetkezésről. Köz­gyűlésre készülődnek már az emberek, olyan gyűlésre, ami­lyen ebben a faluban még talán sohasem volt: az egész falut ma­gába foglaló, az egész falu ügyei ről döntő, az egész falu életé­nek jövőjét meghatározó gyűlés­re. Mindenki a szövetkezésről beszél A tanács házában úgy nyü­zsögnek, mint a méhkasban. Em­berek jönnek-mennek: kucsmás fiatal és idősebb férfiak, ken­dős, főkötős asszonyok az ala­kuló termelőszövetkezet ügyeiről, tagosításról, nyugdíjról, beteg­segélyezésről érdeklődnek, veze­tőkre, agronómusra, a közös munkák megkezdésére tesznek javaslatokat. A tanácsi vezetők* kel, a szervező bizottsággal alig lehet szót váltani. Az - utcán népes csoportok vi­tatkoznak. Megálltam egy ilyen csoportnál, Molnár István állt a kör közepén, ő vitte a szót, s kö­rülötte embergyűrű, Gabriel Ist­ván, Takács József, Finta Ist­ván, Virág Mihály és sokan má­sok. Az utcán haladók megáll­tak, közbeszóltak, mint egy vi­tafórumon. A régi athéni piacon lehetett ez így. Virág Mihály arról beszél, hogy aranykorona után kellene kivetni a közös alaphoz való hozzájárulást, mert hisz az után kapják meg a föld járadékot is. Takács József meg azt mondja, egy tsz kell a faluban, az egész falut, mintegy 3000 holdat ma­gába tömörítő szövetkezet há­rom üzemegységgel. S hozza az érveket is mindjárt: kevesebb vezető kell, kevesebb iroda s így nem lesz vita a földek elosz­tásánál, jobban ki lehet használ­ni az adottságokat. Molnár Ist­ván arról szól, hogy jó tenyész­állatok vannak a faluban, ebből kell majd létrehozni a tsz törzs- állományát. Pattognak a szavak, az embe­rek élénkek, érdeklődőek, véle­ményüket nem rejtik véka alá. A kocsmában is az alakuló szövetkezetről beszél mindenki, aki ide egy pohár sörre, vagy egy fröccsre betér. Grénus Já­nos arról szól, lehet, hogy reg­geltől a sötétedésig is eltart majd az első közgyűlés, de hadd tart­son, hisz alaposan kell itt meg- hányni-vetni a dolgokat, ha kell, még a hajszálat is el kell hasí­tani. Alaposan és demokratiku­san kell megfontolni az új veze­tők megválasztását. Az emberek bizakodása Minden szóból, minden be­szédből az emberek jövőbe te­kintése és bizakodása sugárzik. Kilián János bácsi az állatte­nyésztés nagy fontosságát hang­súlyozza, mindenkit erről akar meggyőzni. Mert itt Sióagárdon megterem a jó széna, sokat hoz a kukorica és alom is lesz a bú­zaszalmából. Sok nagy istálló van itt. Neki, Kilián Jánosnak is van olyan istállója, hogy belefér 15 növendékmarha, ö szívesen átengedi a közösnek ezt az is­tállót, meg mások is. Grénus Já­nos azt mondja, hogy nagy paj­ták is vannak a faluban, nyári istállókat kell azokba berendez­ni. Knöller József bognár apjá­val és anyjával együtt lépett a tsz-be. Ő az iparosok műhelyé­nek megszervezéséről gondolko­dik. Arról, hogy kell majd egy központi műhely, ahol összedol­gozik a bognár, kovács, meg az asztalos. Úgy mondanak el Sióagárdon ezek az emberek minden tervet, hogy bíznak is megvalósításában. Grénus János, Kilián János, Knöller József és mások is hang­súlyozzák, hogy az első lépése­ket kell nagyon megfontolni, nagy felelősséggel kell a közös munkát, a közös gazdálkodást megkezdeni, a vezetőket megvá­lasztani, mert ettől sok függ. Az első jó lépések hozzák majd meg a munkakedvet, s ha ez meglesz, akkor semmiben sem lesz hiány. Elejtett szavakból is kisugárzik az emberek bizakodása, helyes életszemlélete. Ocskovics Jáno- séknál fát segítettünk kidönteni. Azt mondja Ocskovics János: »Ma még tsz-tagok vagyunk, de szövetkezeti gazdák leszünk, ha megkezdjük a közös munkát«. Tóth János bácsi hét év óta be­teg. Cukorbeteg, a tüdejével, meg a szívével is baj van. Hét év alatt 35 000 forintot költött orvosi kezelésre, gyógyszerre. Azt mondja, ha csak az évi or­vosi kiadást takarítja meg, akkor is jól jár a termelőszövetkezettel. Honnan jönnek, hova mennek? A sióagárdiak megindultak az új úton. Megindultak nagy fele­lősséggel, szép tervekkel és sok bizakodással. Nagy változást hoz a faluban az új élet. Mindenekelőtt nagy gazdasági változásokat. A Sió és a Sárvíz adta lehetőségeket elaprózott erői vei kicsiny gazdaságokkal nem tudták eddig jól kihasználni. — Most majd összefogva öntözőte­lepeket, halastavakat létesítenek és meghonosítják a rizstermelést. Fellendül az eddig is híres ál­lattenyésztés, új üzemágak, új termelési kultúrák honosodnak meg Sióagárdon. Nagy társadalmi változások is várhatók. Megszűnnek a sok he­lyen fellelhető feudális marad­ványok, megszűnik az »ősi föld nimbusza«, az embereket nem földjük, hanem munkájuk, eszük és a közösért való lelkesedésük alapján ítélik majd meg. Meg­szűnnek a kultúra terjedésének béklyói, a babonák, az előítéle­tek és az az elv: »Minek tanul­jak? Apám még ennyit sem tu­dott és mégis megélt«. Megvaló­sul a nők, a fogadott gyerekek és a családon belül egyéb aláren­deltségi viszonyban élő szemé­lyek teljes egyenjogúsága, nem­csak hivatalosan, de ténylegesen is. Sióagárd végre belekerült népi demokráciánk lüktető életébe. Most vesz irányt a szebb, boldo­gabb holnap, a szocializmus felé. Gy. J. Egyetlen község sincs már Tolna megyében, ahol nem működik mozi Csaknem másfél millió forint a Szekszárdon 1960-ban végzett társadalmi munka értéke Sokszor elhangzott már az a megállapítás, mennyit fejlődött Szekszárd az utóbbi években. A fejlődésben nagy része van ma­gának a város lakosságának, fia­talnak, öregnek egyaránt. Évről- évre tekintélyes társadalmi mun­kával segítik a város fejlődését. Közreműködnek különböző léte­sítmények építésében, virággal ültetik be az utcákat — sokat és eredményesen dolgoznak. Most készült el a számvetés a szekszárdiak által 1960-ban vég­zett társadalmi munkáról. Meglepő a számadat: 1 401 847 Újra beindul a nők Az elmúlt évekhez hasonlóan, a mostani télen is fokozott gondos­kodással foglalkozik a tolnai nő­tanács a község asszonyainak és lányainak tanulásával, ismereteik bővítésével. Ezt szolgálja a most is megszervezett főzőtanfolyam. Közben természetesen a nőket érdeklő problémákról is szó esik. Még inkább szolgálja az isme­retek bővítését a január második felében meginduló nők akadémiá­ja. Ezek az előadássorozatok Tol­nán is igen jól beváltak. Tavaly is közel 300 hallgatója volt az előadásoknak. Az idén is témagazdag előadá­sokra kerül sor. Néhányat pél­dául: Nevelési tárgyú lesz a „Szülők és gyermekek viszonya”, forint az értéke, majdnem kétszerese az 1959. évinek. A munkákat, amelyekben a la­kosság közreműködött, hosszan lehetne sorolni. A vásárcsarnok építése, a Dózsa sportpálya, a pa- rásztai gátépítés, a tanácsháznál az emeletráépítés, a Kölcsey, a Petőfi, az Árpád, a Berzsenyi ut­cában útépítés, — tekintélyes munka mindegyikben. Ezek csu­pán a lényegesebbek. De érdemes megemlíteni azt. hogy a parkosítás értéke — amelyet ki-ki a maga háza előtt végzett — 150 000 forint. akadémiája Tolnán különös tekintettel, ha a gyer­mek műveltebb, mint a szülők. Igen érdekesnek ígérkezik a „Munkáshétköznapok” és a „Csa­ládi életek”-ről szóló előadás is. Kulturális tárgyú előadás köz­ben ismerkednek meg a tolnai asszonyok Verdi életével és mun­kásságával. Hallanak ezenkívül előadást Semmelweissről, az anyák megmentőjéről is. Ezután a takarékosság jelentőségét, fel­adatait beszélik meg. S az akadé­mia befejezéseként a Nemzetközi Nőnap ünnepségeit tartják meg március 8-án. Ugyancsak a nők tudásának növelése érdekében indul be a napokban a hat előadásból álló baromfitenyésztési tanfolyam is. Több mint tízezer könyvtár Az ország lakosságának mintegy tizenhat százaléka könyvtár­látogató — Huszonhárom művelődési autó járja a tanyavilágot A legutóbbi statisztikák tanú­sága szerint mind a tanácsi, mind a szakszervezeti könyvtárak tag­jainak száma meghaladja a nyolc- százezret. A tanácsok kezelésé­ben lévő kölcsönzőket 855 863-an látogatják. Az ország lakosságá­nak több mint tizenhat százaléka könyvtárlátogató. A sok százezres olvasótábor 10 031 könyvtár között oszlik meg. Kiszámították, hogy ha­zánkban átlagosan mintegy 895 lakosra jut egy könyvtár. A háló­zat azonban nem arányos. A vá­rosok külső negyedeinek és a ta­nyavilágnak a lakói sokáig »mos­tohagyerekek« voltak. Az elmúlt években jelentősen javult a hely­zet: 1958-ban üzembehelyezték a művelődési autókat, amelyeknek száma ma már eléri a huszonhár­mat. Ezek a gördülő könyvtárak bejárják a nehezen megközelít­hető, kicsiny falvakat, a tanyákat, s hónapról hónapra felfrissített könyvgyűjteményt visznek ma­gukkal. — Apagyilkos neo-náci. Az amerikai Iowa államban a 18 éves John Rose-t 18 évi börtön­re ítélték, miután hosszas taga­dás után bevallotta, hogy idén májusban lelőtte az édesapját. A fiatalember barátai és iskolatár­sai tanúvallomásukban kijelen­tették, hogy John többször fe­nyegetőzött, hogy lelövi apját, amiért elégette Hitler-képekkel teli albumát és horogkeresztes zászlaját. Thiery Árpád: Feliratok egy történethez Az elmúlt év is jelentős fejlő­dést hozott a megye mozi hálóza­tának bővítésében, korszerűsíté­sében. A múlt évben érte el a megyei moziüzemi vállalat, hogy a megye valamennyi községében működik már mozi. A jelentő­sebb puszták és kültelkek közül is csupán Cseresznyés pusztát és a Mőcsényhez tartozó Zsibriket kell bekapcsolni a mozihálózat­ba. Tavaly indult be Bátaapátiban — ahol mozihelyiséget és műve­lődési otthont létesített a község lakossága — a normálfilmes, fix mozi. Fürgéd ugyancsak tavaly kapott normálfilmes, fix-mozit. Már a megelőző években is mű­ködött keskenyfilmes filmszínház Alsónyéken, Kurdon, Nagyszoko- lyon és Bölcskén. Ezeken a helye­ken a keskenyfilmes mozi helyett a jövőben normálfilmes, sőt Kurdon szélesvásznú mozi mű­ködik majd. A normálfilmes meg­oldásról szélesvásznúra alakítot­ták át a bátaszéki filmszínházat Is. Azzal, hogy megyénk valameny- nyi községében rendszeresen tar­tanak mozielőadásokat, sőt a leg­több helyen önálló filmszínházat hoztak létre, a jövőben még na­gyobb lehetőség lesz a mozik kor­szerűsítésére, szépítésére, kényel­mesebbé tételére. A jövőben is támaszkodni kívánnak a helyi erőkre, a helyi lehetőségek fel- használása ugyanis — mint erre az elmúlt években is számos pél­da volt — gyorsítja a mozihóló­zat fejlesztését. Tavaly már megkezdték a be­rendezések korszerűsítését, javí­tását, a többi között kétezer új széket kaptak megyénk filmszín­házai. Megkezdődött a mozik fa­lainak „gyékényesitése”, amely egyrészt a termek akusztikáját javítja, másrészt szépíti a film­színházakat. Kölesden, Dunaköm- lődön, Dunaszentgyörgyön, és Al­sónyéken végezték el tavaly a gyékényesítést. Két-három évig tart, míg valamennyi mozira sor kerül. Megyeszerte befejeződött a munka, amelynek az volt a célja, hogy egységesen rendezzék be egységes feliratokkal, fotószekré­nyekkel és díszítésekkel lássák el az előcsarnokokat. Kínálat van sertésből Az állatforgalmi vállalat bony­hádi kirendeltsége az elmúlt év utolsó hetében jó eredményeket ért el az állatfelvásárlás terén. Az 1960. év 52. hetére a beüte- mezés szerint 160 sertés és 40 vá­gómarha felvásárlása volt elő­irányozva. Ezzel szemben sertés­ből százhatvanötöt, vágómarhá­ból pedig negyvennégyet vásárol­tak fel, illetve szállítottak el a bonyhádi járásból. A bonyhádi járásban egyéb­ként kínálat van sertésből: több mint 200 hízott sertés vár eladás­ra. 23. Az öreg fáradtan legyint. — Maguk ezt nem értik. Csend. Négyen kiosonnak a teremből. Nő a szürke emberke a szín­padon. Feje a felhőket éri. De talán az ég sötét kárpitját is. — Mi akkor nagyon szegények voltunk... Sokat éheztünk... Nem volt se ruhánk, se kenyerünk... Akkor télen bementem Pápára, és a hentes előtt elcsordult a nyálam... Én ezt nem tudom el­felejteni... Nekem olyan itt min­den, ebben a közösben, mint a szülőanyám. Kiül az öreg szemébe a bánat Szép, kerek, ezüstös cseppekben. — Van olyan ember, aki le­köpi az anyját?... Rongy ember az. Az emberek hallgatása megöli Kalászékat. Megöli bennük a gyűlöletet. Azok csak állnak közrefogva, fehéren, és az izzadt csend, meg az öreg a színpadon — összegyűrik bennük a szándé­kot. — Én benne maradok a szö­vetkezetben, ha kell egyedül is.. — mondja az elnök vigasztala­nul. — Engem csak akkor leheJ innen kitenni, ha megölnek... Ezt megérthetik... Megmozdul, lemászik a szín­padról. Az emberek elé áll. Elveszik a vállalt között. A padlóra néz, csendesen szakítja magából a só­hajokat, aztán felemeli a fejét. — És most felakaszthatnak, ha van szívük hozzá... Senki nem mozdul. Csabai ácsorog egy ideig, aztán elindul. Érzi, hogy valaki eléje áll. A harmadik szomszédja, a nagy, húsos ember, Keserű Már ton. Nem tudja üt-e majd ez az ember vagy simogat, de már nem bánja mi lesz. Fáradt, és aludni szeretne. Nagy horkanásokkal, kiölelő karokkal, szelíd kék ál­mokkal. Keserű ujjával megböki az el­nök mellét. — Nem vagyunk mi mindnyá­jan gazemberek-— morogja ked­vetlenül. — Azt mondta, hogy mi nem értjük magukat... Jó. De maga se ért bennünket, hogy néha kiugrik az emberből a szív a föld után... Keserű felrántja a szemöldö­két és mintha csodálkozna a párnázott arc. — Aztán... Elhallgat. Röstelkedve a fejét lóbálja, krákog. Kezet nyújt. Bütykös, eres, sohasimogató kezét. — Isten áldja... Csabai elindul. Megy, halk, egymás elé rakott, puha léptekkel és mintha vele menne az élet. Fényes mosoly van a szívében. Megáll. Maga elé néz. Vállat von és tovább megy. Nem szól, nem fordítja a fejét, nem int, csak megy. Suhan, köny- nyü léptekkel. Mintha valaki elé menne. Bi­zalommal, derűs várakozással. Csak ahol a szeme összeér, ott a sarokban lóg a kerek, ezüstös csepp. Az ajtóban megáll. Visszanéz. Megnézi ezt a termet, amely soha nem lesz ilyen. Más volt tegnap és más lesz holnap. De ilyen, mint most, soha nem lesz. És viszi magában a termet. Az emberekkel együtt. Bucsi felnyúl a színpadra a vaspálcáért. Kabátja alá dugja és az elnök után ballag. Aztán Szücsék mennek. Hallgatagon, fáradtan. Mennek, kifelé az éjszakába, a csillagok közé. Kifelé a történetből. (Véfi&J I

Next

/
Thumbnails
Contents