Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-04 / 3. szám

1961. január 4. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 8 „Ha összetartunk, biztos a győzelem” Újabb termelőszövetkezet alakult Ounaföldváron Az új év első belépő tsz-tagja Bátaszéken: Csonka János Az óesztendőt közel kétezer dunaföldvári lakos búcsúztatta, mint újdonsült termelőszövetke­zeti gazda. Az 1960-as év utolsó napján már a Bölcskei utcabeliek Dunagyöngye néven új termelő­szövetkezetet alakítottak. E ter­melőszövetkezet alakuló gyűlésén jelentették be a falu vezetői, hogy Dunaföldvár is termelő­szövetkezeti község lett. Még a múlt évben postára adták a megyei tanács elnökének cím­zett levelet is, amelyben kérték a tagosítás engedélyezését. Hasonló dunaföldvári eseményt jegyzett fel a krónikás az új év első munkanapján is. 260, ed­dig egyénileg gazdálkodó pa­raszt újabb közös gazdaságot ala­kított, amely a Virágzó nevet viseli. Az elkövetkezendő felada­tok megbeszélésére a kultúrház- ban összesereglett szövetkezeti gazdák tanácskozását a falu leg­idősebb embere, Horváth Mihály nyitotta meg. A 94 esztendős gazda, mint termelőszövetkezeti tag szólt az egybegyűltekhez. A magyar nép történelmének egy- egy dicső szakaszára emlékezett. Beszélt az 1848-as szabadságharc eseményeiről, majd az 1919-es Tanácsköztársaságról. Fiaim, mint apátok azt mondom, egyet­értéssel induljunk el az új úton. Soha ne tévesszétek szem elől: ha összefogunk, biztos a győze­lem, — E szavakkal fejezte be rögtönzött beszédét Horváth Mi­hály bácsi. A munkában és tisztességben megöregedett parasztember nagy hatással volt gazdatársaira. In­telmét elfogadva, alapos megfon­tolással döntötték el, hogy kire bízzák a közel 3000 holdas kö­zös gazdaság elnöki tisztségét, Jendrelovics Ferencre esett a választás, akinek a megjelenését közfelkiáltással követelte a gyű­lés. Jendrelovics Ferencnek ugyanis nem volt szándékában részt ven­ni az alakuló gyűlés munkájában. Mint a községi tanács agronómu- sa végezte az e napra ütemezett munkát De mert hívták, szíve­sen jött, megtisztelésnek vette, hogy bizalmat szavazott a Virág­zó Termelőszövetkezet parasztsá­ga. A szóbanforgó termelőszövet­kezet alakuló gyűlése a továb­biakban úgy zajlott le, mint másutt. Megválasztották a veze­tőséget, az állandó és ideiglenes bizottságokat, a brigádvezetőket, és megállapodtak abban, hogy a lehető legrövidebb időn belül el­kezdik a közös munkát. Dunaföldvárott az új és a ré­gi szövetkezeti parasztok prog­ramja továbbra is eseménydús. Tegnapra hirdették meg a tíz- esztendős Alkotmány Termelőszö vetkezet rendkívüli közgyűlését, amelynek egyetlen napirendi pontja volt: szavazni az új be­lépők felvételéről. Több százan ugyanis azzal írták alá a belé­pési nyilatkozatot, hogy az Al­kotmány Tsz-hez csatlakoznak. Holnapra pedig újabb termelő- szövetkezet alakulása van kitűz­ve a községben. — Még ezen a héten szeret­nénk pontot tenni arra, hogy me lyik új szövetkezeti gazda, me­lyik termelőszövetkezethez tarto­zik, mert a közeli hetekben még sok mindent meg kell beszélni a szövetkezet vezetőivel, rengeteg elintézni való van a tavaszi munkák megkezdéséig — mon­dotta Bíró József, a községi ta­nács végrehajtó bizottságának el­nöke. Hírül adhatjuk már azt is, hogy a 13 000 hold földdel ren­delkező dunaföldvári termelőszö­vetkezeti tagok kérésének eleget téve, hétfőn megkezdte munkáját a földrendező bizottság. Horváth Árpád, járási földrendezővel az élen, szakemberekből álló bizott­ság munkálkodik máris a duna­földvári határ nagytábláinak ki­alakításán. — Mikor kezdik el a szövet­kezetek éves tervének elkészíté­sét? — tettük fel a kérdést Zse­bők Jánosnak, az óesztendő utol­só napján alakult Dunagyöngye Tsz elnökének. — Mi máris tervezünk. Főleg zöldség- és gyümölcstermeléssel akarunk foglalkozni. A többi kö­zött 300 holdat vetünk be korai zöldborsóval. Akarunk termelni spenótot és egyéb zöldségfélé­ket. Ezen elképzeléseink alapján a terveket rövidesen papírra vet­jük — kaptuk a választ. — Dunaföldvár Tolna megye legnagyobb zöldségtermelő köz­sége. Budapest évi spenótszük- ségletének 40 százalékát eddig is a dunaföldváriak termelték meg. Ezen kívül a szomszédos sztálin- városi ipari munkásokat csak­nem teljesen Dunaföldvár látja el zöldségfélékkel. Ezt alapul vé­ve terveznek a termelőszövetke­zetek, amihez — ha arra szük­ség lesz — mi is szívesen adunk szaktanácsokat — jelentette. ki Szániel Imre, a MÉSZÖV mező- gazdasági osztályvezetője. — A kívülálló szakemberek segítségét nem tudják nélkülöz­ni a dunaföldvári termelőszövet­kezetek sem. Ez természetes. Ilyen irányú ígéretet már kap­tunk is sok helyről. A kertészeti főiskola tanári kara például el­vállalta a dunaföldvári termelő- szövetkezetek ez évi terveinek formába öntését. A megyei ta­nács és a járási tanács szakem­berei pedig állandóan részt vesz­nek községünk most folyó törté­nelmének nagy eseményeiben — mondotta búcsúzóul Bíró József, a községi tanács elnöke. Dorogi Erzsébet Hétszáz ismeretterjesztő filmet kölcsönzött az elmúlt évben a megyei filmtár Az ismeretterjesztő munka színvonala emelésének egyik leg fontosabb tényezője a jó szem­léltetés. A szemléltetés legelter­jedtebb és legbeváltabb formája az előadás témájához kapcsolódó filmek vetítése. Ennek érdesében hozták létre a megyei filmtárat, amely az elmúlt esztendőben a szekszárdi városi művelődési ház kezelésében működött. A műkö­dés eredményes volt, amit az is bizonyít, hogy egy esztendő alatt1 702 filmet kölcsönöztek, ebből 230 mezőgazdasági tárgyú, 160 technikai. 312 pedig egyéb isme­retterjesztő jellegű volt. Első­sorban a megye művelődé :i ott­honai igényelték a filmeket, de kisebb számban a megyei ta­nács mezőgazdasági osztálya is. Jelenleg 245 filmmel rendel­kezik a filmtár. de 1961-ben újabb száz filmmel bővítik. Első­sorban a választék növelésére fordítanak nagy gondot. z új év első munkanap­jának reggelén egy fia­talember nyitotta be a bátaszéki Búzakalász Termelő­vetkezet irodájának ajtaját. Is­merősként jött ide, mert járt már itt, most mégis zavartnak látszott... Eljött vele a bátyja is, aki régóta tagja már a szövetke­zetnek, s akinek az istállók kö­rüli munkában szokott segíteni ez a fiatalember, aki most ott állt az elnök előtt. — Boldog új évet... — Boldog új évet... Pillanatnyi néma csend, az­után a fiatalember kísérője megszólal. Elmondja jöttük okát, hogy a Jánosnak megtetszett ezen a nyáron a szövetkezeti munka és úgy határozott, hogy belépne... Az elnök mosolyog, talán arra gondol, hogy nagyon jól kezdő­dik ez az év, de gondolatát, nem mondja ki. Elővesz egy belépési nyilatkozatot, hellyel kínálja a vendégeket, tollat nyújt a fiatal­embernek... — Tessék töltse ki. ha végképp úgy döntött... — Is­meri a munkáját, tudja, hogy nyer vele a közös gazdaság. Ed­dig is sokat ért a segítsége. A fiú alig tizenhét éves, de ki­néz húsznak. Fejlett, erős növé­sű, s fellépésében határozottság van. De most, mintha megremeg­ne a keze, amint írja a nyilatko­zatot. — Neve?... Csonka János. — Lakása?... — Bátaszék, Ma­gyar utca 29. * ... A legifjabb tsz-tagot otthon, családja körében találtam meg Nemcsak szülei, akikkel együtt él, hanem a népes rokonság is ott szorongott a konyhában, az asztal körül. Akinek nem jutott hely, az az ágyszélen ült, s aki­nek ott sem, az állt a fal mel­lett, vagy az ajtónak támaszkod­va. Volt közöttük tsz-tag, vil­lanyszerelő, háztartásban, dolgozó és leendő szövetkezeti tag is­mert János már megkezdte az agitációt, s az első napon ta­pasztaltak arra engednek követ­keztetni, hogy eredményesen fogja végezni munkáját. — Miről beszélgettek, amikor beléptem? Miről másról, mint a nagy el­határozásról, és János, a család legfiatalabb tagja ült az asztal­főn... Mint családfenntartó... Hisz a jövőben ő gondoskodik mind­hármuk — rokkant apja és édes- anyja megélhetéséről is. A tehenészetben dolgozik, a növendékek mellett. Az új év el­ső munkanapján már hivatalosan is megkezdte a munkát, bár dol­gozott január elsején is, de ak­kor még nem írta alá a belépési nyilatkozatot. A család a jövőt tárgyalja. Mennyi lesz a fiú keresete, mit kell belőle venni, mit termelnek a háztáji földön, amelyet édes­anyja művel majd meg? Gondok, amelyek most már ennek a fiatalembernek a vál­lára is nehezednek, de nem tö­rik meg, sőt büszke, hogy visel­heti őket. És amikor a még tá­volabbi jövőről beszélgetünk, ar­ról, hogy végleg az állattenyész­tésben akar-e maradni, elárulja, hogy van egy titkos vágya, amelynek itt a szövetkezetben látja megvalósulását. — Ha elmúlok tizennyolc éves, traktoros szeretnék majd lenni... — mondja. Később a mindennapi munká­ról, az elfoglaltságról esik szó, amit a növendékmarhák gondo­zása jelent a fiatalembernek. El­mondta, hogy reggel öt órától este nyolcig tart a munkája, ter­mészetesen közben van szabad ideje is, amit nyáridőben majd horgászásra szeretne felhasznál­ni. Az egyik rokon nevetve meg­jegyezte, hogy ha este nyolcig dolgozik, akkor mi lesz a lá­nyokkal? — Egy jól kereső tsz-tagot megvárnak a lányok nyolc után is. Nem félek, hogy nem találom meg őket... De azzal most még rá is érek — hangzott a meg­kezdett válasz. ... Amikor az asztalról elfo­gyott már az ennivaló, a beszél­getés a befejezéshez közeledett, a fiú bátyja nevetve felém for­dult... — Beírja ám azt is, hogy én agitáltam meg. Mert mellet­tem szerette meg a szövetkeze­tét. Ha én nem viszem magam­mal, nem ismerkedik meg mel­lettem az ottani munkával, ta­lán elkallódott volna másfelé... — Ezután pedig én agitálok a rokonságon belül — mondta az újdonsült tsz-tag, s néhány perc múlva valóban olyan agitációs vita folyt közte és az egyik kí­vülálló rokon között, hogy öröm volt hallgatni... BUNI GÉZA ' Thiery Árpád: Feliratok egy történet'hez Megkezdték működésüket a KISZ járási revíziós bizottságok A nemrég megválasztott bony­hádi járási KISZ revíziós bi­zottság eddig 16 alapszervezeten belül vizsgálta felül a gazdasági munkát. Az észlelt hiányosságok kijavításának módszereivel kap­csolatban hasznos tanácsokkal látták el az alapszervezeteket. A paksi járás KISZ revíziós bizottsága néhány nappal ezelőtt megtartott ülésén elkészítette 1961. I. félévi munkatervét. A revíziós bizottság úgy határozott, hogy havonként 5 alapszervezet mozgalmi életét vizsgálja meg. Tsz-közi politechnikai műhelyt rendeznek be Tamásiban Tamásiban működik Tolna megye egyetlen gimnáziuma, ahol 54-1-es oktatási forma mel­lett, kísérletként mezőgazdasági szakközépiskolai oktatás is folyik. A szakközépiskolások a Fornádi Állami Gazdaságban sajátítják el a gyakorlati ismereteket. A poli­technikai tanításban részt vevő diákok a gyakorlati munkát eddig a község három termelőszövetkezetében külön- külön végezték. Most a Vörös Szikra Tsz javaslatára a három termelőszövetkezet elhatározta, hogy közösen állít fel egy poli­technika' műhelyt, s ugyanakkor megfelelő földterületet is bizto­sít a diákoknak. 21. Este gyűlés lesz. A rádió csak zenét sugároz egész nap, az emberek fülében még Nagy Imre hajnali szavai sodródnak. Hová megy az élet? Beleáll a halálba? Senki nem tudja. Este. Az egyetemista ráül a sötét­ségre. Nem szól, nem búcsúzko- dik, de elmegy. Az utcán utána néznek. Kisuhan a faluból, a nap után. Nyugatra. S mintha ismét kikapcsolták volna a falut a világ vibráló idegrendszeréből. A művelődési otthon zsúfolt. Cigarettafüst és halk szófosz­lányok. A poros, száraz színpadon ke- resztbetett lábakkal az asztal, mögötte a székek. Üresen. Hátul állnak. Néznek és áll­nak. És fújják a füstöt, halkan a szavakat is. Sós András a szíve alatt hord­ja a nyolc holdat, és az éjszaká­ba akarja szórni az ezerkétszá­zat. A közöst. A szövetkezet könyveit varja. Egykedvűen támasztja a falat a kályha mellett. Kalász odagurul hozzá. Ő is a falnak dől, nézi az emberedet. — Bicó nem jött el — morog­ja. Sós körülnéz, pedig tudja, hogy Bicó András nem jött el. Nem is fog eljönni. — Tényleg nem jött — mond­ja csendesen. Kalász a torkát köszörüli. — Nehéz ember az öreg. — Az. Kalász teleszájjal ásít. — Akkor ma osztás lesz?- Az — Itt helyben? — Itt. Kalász féloldalt a másikra lopja a tekintetét. — És az oroszok? Sós a füstöt bámuja. — Talán fél? — Amig a többi bátor...? Kalász roskadva ingatja a fe­jét. — Barczai úr tényleg elment? — kérdezi később. — Tényleg... Szikár, lompos paraszt kiált az első padsorból. — Mikor kezdjük már? Sós a kezével int. — A könyveket várjuk!!! — Soká hozzák... — sóhajt Kalász. Sós nem válaszol. Az amerikai katonákra gondol. A fegyverek fekete bordáira, nagy, sárgatestű traktorokra és a szíve alatt hor­dott fekete rögökre. A nyolc holdra. A terem ajtajában Csabai áll. Vállára vetett rövid kabátban. Mögötte Bucsi, Szűcs, Barics, Cifra és Jónás. Csend. Sós felébred az álmodozásból, az ajtóra néz, és elsápad. Az ajtóhoz lép. — Minek jöttek? — sziszegi az elnök arcába. Csabai összehúzza a szemét. — A könyvek helyett — és a homlokára mutat — ez éppen annyi ... sőt, még beszélni is tud... A patkolókovács kiugrik a padsorból. Ujjai az elnök kar­jába harapnak, és meglódítja az öreget. — Akkor lódulj a színpadra! Csabai a lendülettől a színpad felé tántorog, Bucsiék mögé sodródnak. Csabai háttal a falhoz támasz­kodik. Most pillanatokon múlik min­den. Csak addig kell kitartani, amíg a szovjet csapatok ideér­nek. Forróbb, ádázabb a hangulat, mint a tanácsház előtti téren volt. Vad árnyékok ugrálnak a kö- rülállók szemében, és most va lami olyat kell csinálni, ami az emberek szívéhez szól. Mert' an szívük, csak befedték. Sós nyers dühhel felkiált. —Emberek! Az ilyenek miatt folyik most a magyar vér! — Igaza van! — zúg egy vé­kony hang a tömegből. — Dobják ki innen! — Lékeljük meg a fejét! A padsorok inognak, mine a rendülő hegy csúcsa. Sót át akar törni Bucsiék mel­lett, de Szűcs elkapja a kezét. Sós kirántja magát, iszonyú, megborzadt erővel és Csabai fe’é indul. — Te piszkos oroszbárenc! Hiába jönnek a barátaid! —- kiáltja. Az elnök a színpadhoz hátrál, hogy kikerülje a hórihorgas em­bert. Néhány padsor felbomlik. Sós a zsebébe kotor. — Te!!! — üvölt Szűcs, és fel­rántja Sós kezét. Kezében bics­ka. Karcsú, kecses ívű, íekete- nyelű bicska. — Bicskázunk? — csikorog a fejek között Bucsi hangja, és a kabátja alatt szorongatott vas­doronggal a bicskát tartó kézre sújt. . Sós felnyög, meggörnyed, pa­naszosan nyöszörög. Kezét a .á- bai közé szorítja. Felbomlik a rend. Kalászéi:, a patkolókovács és rpég néhányan kitörnek a padok közül. Sós ép kezét rázza az elnökre. — Üssétek agyon a nyomorul­tat! Kalászék Csabaira rohannak. Az elnök hátraugrik. A szín­pad széléhez szorul, kabátja le­csúszik a válláról. Mindenki a színpad körül to­long. — Most mondd te utolsó, hogy a béresből urakat, az urakból meg bérest csináltok! ,— süvölt Kalász hangja. Fenyegetnek a kiáltások és mintha egyetlen torok kiáltaná, pedig sok szái, csak hangtalanul, tehetetlenül mozog. iTol? táljuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents