Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-31 / 26. szám
«mi. január 31. tolná megye» tftrtrjSAG Ä Béri Balogh Adóm Tsz első közgyűlésén Meghalt Gál István elv társ Gál István elvtárs, bátai kommunista, a munkásmozgalom veteránja 1961. január 29-én, 59 éves korában, hosszas szenvedés után a szekszárdi kórházban elhunyt. Gál István elvtárs 1919. óta vett A megyeszékhely első számú tanácskozó helyiségét, a régi megyeháza nagytermét január 28- án az alsóvárosi szövetkezeti gazdák népesítették be. A Béri Balogh Ádám Termelőszövetkezet tulajdonosai, mintegy ötszázan, itt tartották első rendes közgyűlésüket. Tudván, hogy Szekszárd város e termelőszövetkezete csak kéthetes múltra tekint vissza, azt várná a kívülről szemlélő, hogy a vezetőség első beszámolója szűkszavú lesz. Ezt különben megerősíti a meghívó is, amely fő napirendi pontnak az alapszabály megvitatását hirdeti. Ám, kellemes csalódás éri az embert, ahogy hallgatja a vezetőség beszámolóját előterjesztő ifj. Hei- mann Ferenc szövetkezeti elnököt. — A tagság az alakuló közgyűlésen arra utasította a vezetőséget, hogy indítsuk be a közös munkát, szervezzük meg az adminisztrációt, lássunk hozzá a leltározáshoz, gondoskodjunk megfelelő főkönyvelőről, főagro- nómusról. A termelési tervek elkészítése céljából pedig vegyük fel a kapcsolatot illetékes megyei és városi vezetőkkel. Elmondhatom, hogy a vezetőség a közgyűlés megbízását teljesítette. A közös munka már folyik. Szerveztünk egy fuvaros-brigádot, amely dolgozik, a közösségnek hozza a hasznot. Idiglenesen a volt Almássy-féle cukrászdát rendeztük be irodahelyiségnek és már valamennyi tagot bejelentettünk az SZTK-ba, mivel ezt is sürgette a tagság. A leltározás maholnap befejeződik. Tudjuk, hogy 316 hold őszi búzavetésünk van, 500 birkát hoznak tagjaink magukkal a közösbe és összesen 192 lovat ajánlottak fel a szövetkezetnek. Nagy Ferenc személyében főkönyvelője, Bálint Jenő személyében főagronómusa van szövetkezetünknek. Elkészült a munkaerő-mérleg is. Eddig 338- an jelentették be, hogy minden nap részt kívánnak venni a közös munkában. Ez jó, mert .gyakorlatilag annyit jelent, nogy mindössze egy hold 400 öl kukorica megkapálása jut egy-egy tagra. Ebben nincsenek bent a családtagok, akik közül szintén már sokan jelentették be, hogy részt kívánnak venni a közös munkában — hangzott a szövetkezeti elnök beszámolója. Ifj. Heimann Ferenc tájékoztatta a tagságot arról is, hogy sokan vannak már, akik befizették a közös alap létesítésére meg szavazott aranykoronánkénti 15 forintot, és enne?; egy részéből a legközelebbi jövőben. tehergépkocsit vásárol a vezetőség Elmondotta továbbá, hogy a reális tervkészítésnek minden alapja megvan, mert a vezetőség illetékes szervektől megtudta, menynyi istállóépítési hitelt, mennyi építőanyagot kap a szövetkezet és milyenek a kilátások tenyészállat vásárlásra. Ennyié végzett tehát két hét alatt a szekszárdi Béri Balogh Ádám Tsz vezetősége. Pontosabban szólva ez szerepelt a beszámolóban. Mert arról „soronkívül” volt szó, hogy a vezetőség már gondoskodott arról is, hogy 90 lovat akár holnap közösbe vigyenek a tagok. Arról is „mellékesen-’, vita közben esett szó, hogy a gépállomással megbeszélte a vezetőség, mennyi traktort tudnak a közös gazdaság rendelkezésére bocsátani. Kidolgoztak A PÁRTÉLET HÍREI A cementipari vállalat dombóvári telepén a második műszakváltás után az üzemi ebédlőben gyülekeztek a dolgozók. Pufajkás férfiak és nők, gépkezelők és cementmunkások jöttek össze, hegy meghallgassák Horváth József, SZMT vezető titkár beszédét, aki szabad pártnap keretében a Moszkvai Nyilatkozatról tartott előadást. A csendet az üzem gépeinek zúgása zavarta csak, a jelenlévők nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták az előadót, aki a szocialista és munkáspártok egységéről, a nemzetközi helyzetről, a békéről és a gyarmati rendszer felbomlásáról beszélt. A pártnapon a férfiakon kívül szép számmal vettek részt nődolgozók. Őket a béke kérdése fogta meg. —* Nagyon sokat és sokszor kell beszélni a békéről, a béke védelméről — mondta az egyik nődolgozó. — Emlékszem még arra, amikor a II. világháború alatt a talpfatelítőt bombázták, milyen szörnyű félelmet álltunk ki. A III. világháború — ha kirobbanását nem sikerül megakadályozni — az atomkorszakban még borzalmasabb lesz. — Jó volt meghallgatni az előadást — mondja a másik. — Az előadó ismertette azokat a kérdéseket, amelyek nem voltak előttem világosak, hogy a háborúra spekulálókkal szemben milyen nagy erőt képvisel a békéért harcolók tábora. Bár, mint mondta, a háború veszélye fennáll mindaddig, amíg az imperializmus létezik, bízhatunk a béke védelmében, mert a világ milliói nem akarnak háborút. Hőgyészen, a tanács nagytermében volt pártnap. Az egybegyűltek előtt Pozsonyi Ignác elvtárs. a megyei pártbizottság munkatársa tartott tájékoztatót a kommunista és munkáspártok Moszkvai Nyilatkozatáról. 20. Ezekben a gondterhes napokban Matejkáné gyakran faggatta a tisztet, vajon mi bántja? De Borsiczky iparkodott megnyugtatni az asszonyt. Még ez az alakoskodás is ... Matejkáné azonban maga is kitalálta, mi bántja Borsiczkyt. % Borsiczky egy téli napon jókedvében találta Baltazár ezredest. Rászánta magát, hogy közbenjárását kéri a válóper meggyorsításához. Az ezredes hajlott a kérésre. Végre kitűzték a tárgyalást. De ez a tárgyalás korántsem töltötte be a főhadnagy mohó reményeit. Matej ka és Matejkáné közös megegyezéssel kívánták a házasság felbontását, s ennek a bíróság helyt is adott. De a közös szerzemény felosztása dolgában hiába hozott ítéletet a bíróság. Matejka konokul tagadta, hogy bármiféle vagyona volna. Matejkáné eszelősnek tűnő állításait a bíróság nem méltatta figyelemre, mert a pallérnak semmiféle kimutatható ingatlan vagy ingó vagyona nem volt. Sem a 'telekkönyvben, sem a takarékban nem szerepelt a neve. Matejkáné a válóperes végzéssel a kezében elájult. Borsiczky tehetetlen dühre gerjedt. Pokoli csávóba került. Legszívesebben kitekerte volna a pallér nyakát. Napokig szavát sem lehetett venni. Most mit mondjon a világnak, mit az ezredesének, aki még gratulált is a sikeres fejleményekhez, s a közeli házasságkötéshez, Mondja, hogy a pallér egy előzetes tervet, melyben a többi között szerepel, hogy 35 holdra szükséges egy pár ló a közösben. Gondoskodott a vezetőség raktárakról, ahova ma megkezdik összehordani a takarmányalapot, a minden egy hold közös használatba adott föld után megszavazott 10 kiló abrak- és 20 kiló szálastakarmányt. Kijelölték a szövetkezet majorközpontját, maholnap megkezdik szervezni az építőbrigádot, hogy mihelyt az idő megenyhül, kezdhessék az építkezést. Mint mondottam, a Béri Balogh Ádám Tsz első rendes közgyűlésének fő napirendi pontja az alapszabály megvitatása volt. Erről annyit, hogy a szövetkezeti gazdák nagy előrelátással ajánlottak módosításokat az alapszabályon, amely ma a közösség működésének maga alkotta törvénye. Az alapszabály megvitatása és „törvénybe iktatása” után megválasztották a brigádvezetőket, amelynek megtörténte után véget ért a Béri Balogh Ádám Tsz első közgyűlése. Utóiratként hadd számoljunk be egy kezdeményezésről, amiről a közgyűlés berekesztése után szereztünk tudomást . .. Arról, hogy a felsővárosi termelőszövetkezet elnöke — vendégként hívták meg a közgyűlésre — elmondotta, hogy náluk a közös állatállomány kialakítására indítottak egy moz- gamat, amelynek a lényege, hogy mindenki egy süldőt ad a közösbe — ingyen. Én-e Naríy Ferenc, a Béri Balogh Termelőszövetkezet könyvelője megjegyezte, hogy hasonló kezdeményezés náluk is szóba került, azzal a módosítással, hogy ki-ki tehetségéhez mérten vagy egy süldőt, vagy két tyúkot ad a közös állatállomány kialakítására. Ezt a kezdeményezést csak üdvözölni, követésre méltónak ajánlani lehet valamennyi szekszárdi termelőszövetkezeti gazdának és más termelő- szövetkezetnek is. Dorogi Erzsébet részt a munkásmozgalomban, a pártnak 1925. óta tagja. Gál István elvtársat a párt saját halottjának tekinti. Temetéséről későbbi időpontban történik intézkedés. Erről is beszélni kell• A tizenöt éves úttörőmozgalomról Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy mint a legfiatalabbak közé tartozó kollégista, részt vehettem a megye első úttörőcsapatának szervezésében s a napokban elmondhattam a velem egy házban lakó úttörő pajtásnak olyan mozzanatokat, amelyeket ő rendkívül fontosnak tart a forradalmi nyomolvasás szempontjából. Mert ma már ott tartunk, hogy az 1917-es, 1919-es és 1945-ös dicsőséges harcok" forradalmi nyomolvasói a saját mozgalmuk keletkezésének, fejlődésének nyomait kutatják, s fehér h"jú veteránok helyett a húszas .’.eket ti pró, első úttörőket kérdezgetik jegyzetfüzettel a kézben. A tizenöt évvel ezelőtt még rö- vidnadrágos emberkék felnőttek lettek. Az első úttörők közül sokan, amit az úttörőmozgalomban tanultak, tovább vitték magukkal az ifjúsági mozgalomba, ott tovább gazdagodtak tapasztalatokban, s ma már a párt tagjaiként, nem egy esetben pedig funkcionáriusaiként tevékenykednek. Felnövekedett egy generáció, amely a szabadság születésének hajnalán indult neki az életnek, a tanulásnak, amelyet az iskola padjaiban már nem mételyezett az irredentizmus, a nacionalizmus szelleme. Tizenöt évvel ezelőtt, alig egykét kevés létszámú csapat működött megyénkben, s ma a 202 csapat az általános iskolai tanulók 73,7 százalékát öleli magába. Tizenöt évvel ezelőtt a szívgárda és a cserkész szövetség vezetői nyíltan rágalmakat szórtak a kislétszámú, maroknyi úttörő- csapatra, most pedig az egész társadalom szeretetét és támogatását élvezi a legfiatalabbak mozgalma. Amikor legelőször mentünk a Balatonra vagonokban utaztunk, mert kevés volt a személyszállításra alkalmas vasúti kocsi, s vittük magunkkal a hátizsákban a krumplit, babot, zöldséget is, amit a szüléinktől gyűjtöttünk össze, sátrunk nem volt, s a Balaton melléki egyházi iskola, amely üresen állt, nem akart befogadni bennünket. Induláskor, már mozgásban volt a vonatunk, amikor az egyik szülő lélekszakadva szaladt ki az állomásra és leránci- gálta fiát a vonatról, mert ahogy mondta: »Biztos forrásból értesült, hogy Oroszországba viszik az úttörőket és egyiket sem engedik vissza többé«. Hol vannak már azok az emberek, akik felülnek efféle meséknek? Hol vannak már a szalmával bélelt vagonok? Falvaink- ban alig találni olyan úttörőt, aki ne látta volna a Balatont.- Nyáron megszokott mindennapi látvány, hogy piros nyakkendős, vidám arcú úttörők integetnek a kényelmes, vasúti kocsik ablakából: nyaralni mennek! Ma már senki sem vitatja, hogy az úttörőmozgalom nevelő, jellerhformáló munkája rendkívül nagy jelentőséggel bír a gyermeknevelés és a felnőtt életre való felkészítés szempontjából. Jórtéhány barátom, aki tizenöt évvél ezelőtt rövidnadrágos, lelkes úttörő volt és esküt tett egy emlékezetes, napsütéses napon a sportpályán a zászlóra, amit a párt ajándékozott a csapatnak, 1956-ban haláltmegvető bátorsággal, fegyverrel harcolt az ellenforradalom ellen! Nem lettek hűtlenek a zászlóhoz a legnehezebb napokban sem. Mozgalmi tevékenységük egyenes vonalú* töretlen pályán ívelt a gyermekkorból a felnőtt korba. —H— Horváth József: I ARANYKAUTKA IMIM I----------------------------------a ranya nélkül esze ágában sincs házasodni? Egyáltalán mit mondjon Máriának? Hogy únja, menjen a fenébe? Fogalma sem volt, mit kell most tennie. Még Per- lakytól sem kérhet tanácsot, neki sem mondhatja el, hogy minden a pénzsóvárság jegyében történt. Ivásnak adta a fejét. Hajnalig mulatozott a víg cimborákkal. Máriát teljesen elhanyagolta. Megtörtént, hogy napokig haza sem ment. Mária kétségbeesett. De elhatározta, hogy foggal-körömmel harcolni fog Borsiczky- ért. Harcolni hideg fejjel, könyörtelenül. Amikor Borsiczky meglátta az asszony metsző, hideg pillantását, amely úgy suhogott felé, mint egy kard penge, megdöbbent. Mintha hipnotizálná ez a nő. — Pipogya vagy! Miért adod fel a küzdelmet? — sziszegte az asszony forró indulattal. — Hatalom van a kezedben! A pallér is a hatalmadban van! Kény- szerítsd! Borsiczkynak zúgott a feje. Igaz! Még nem késő! Berohant a katonai parancsnokságra. Külön ordonánc vitte ki Matejkának a SAS-behívót. A Baltazár-ezred II/2. századának öreglegénysége szétszéledt eltávozásra. Csak a napos és Matejka András maradt a körletben. A napos, Kovácsik János, aki 48 éves fejjel öltött mundért, letelepedett Matejka mellé és cigarettát sodort egy pakli nyolcasból. — Mi lelt öregkomám, tán nem jutott a dinnyeföldből? — kedé- lyeskedett Kovácsik. — Nem mégy eltávozásra? Az ám, te nem is kérted? — Nem. — Csak elnézlek, cimbora, neked mindig lóg az orrod. Az előbb is, mondom, kifigyelem, hová nézel te folyvást? De nem nézel te bizony sehova. Nyomja valami a lelkedet? De hogy Matejka nem válaszolt, Kovácsik tovább csevegett: — Egyet se búsulj, komám, én mondom. Hát hiszen mindnyájunknak megvan a magunk baja, de azért ennyire... Mit hagy tál ott kint civilben? Feleséget? Szeretőt? No jó, csak kérdem. Mink meg csak eldekkolunk itt, Csókaváron, de mit szóljon az, akit kihajtottak a frontra? Aki a tulajdon mellével szedi a golyót. Ebben a mai világban tiszta szerencse, hogy itt szolgálhatunk. Csak tudnám, hogy meddig. Te, te mit gondolsz, meddig húzza még a német? Azt mond- ,lák, Fehérváron innét van a front. Márpedig akkor nem sokáig szívjuk mi a csókavári levegőt. , Matejka felkelt az ágy széléről, s kibámult az ablakon. Kovácsik csak a fejét csóválta. Szólni akart a megfásult, megkeseredett emberhez, de ordonánc jött rohanvást: — Van itt Matejka András honvéd? Maga az? A századparancsnokságra! Matejka belépett a századparancsnoki irodába. Meglepődött. Nem a századparancsnok, hanem Borsiczky főhadnagy ült az íróasztal mögött. Matejka kihúzta magát, szalutált. Borsiczky nyersen, erélyesen rászólt: — Miért nem jelentkezik? — Főhadnagy úr. Matejka András honyéd alázatosan jelentem, parancsára megjelentem! — Matejka András honvéd — ismételte kedvtelve, elnyújtottan a főhadnagy. Matejka érezte* mennyi gyűlölködő indulat búj- kál hanghordozásában. — Nagyon katonás! Nos, Matejka honvéd, hogyan ízlik a komisz? Magát kérdeztem! — Megkaptam a behívót, és .. * — A-lá-za-to-san je-len-tem! — mennydörgött a tiszt. — Alázatosan jelentem... — ismételte Matejka. (Folytatjuk^
