Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-03 / 2. szám
TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1961. január Sí Néhány történet az elmúlt évből Lapozgatás jegyzetfüzetemben Hemingway és a spanyolok Ernest Hemingway óriási felháborodást váltott ki Spanyolországban. A lapok nagy cikkekben kirohantak ellene és különösen a bikaviadalokkal foglalkozó »szaklapok« szinte forrtak a dühtől. »Hem szeretjük, hogy közöttünk él, elkeveredik népünk közé, sétál utcáinkon, velünk étkezik és velünk együtt élvezi a napsugarat« — írta például az egyik lap. A vita eredetileg a torreádorok körül robbant ki, de később az író baloldali nézeteit is belevonták a dologba. Az egész akkor kezdődött, amikor He- migwaynek a torreádorokról szóló »A veszélyes nyár« című tanulmánya megjelent a Life című folyóiratban. A könyv beszámol Louis Miguel Deminguin és sógora, a fiatalabb Antonio Ordonez terreádor közötti óriási versengésről. Hemingway arra a következtetésre jut, hogy Ordonez, minden idők. legnagyobb matadora. Véleménye szerint Dominguin már túl öreg, semhogy konkurrenciát jelentsen neki. Legfőképpen az gerjesztette haragra a spanyolokat, hogy az író úgy emlékezett meg Mano- lete matadorról, akit a spanyolok nemzeti hősüknek tekintenek, mint olyan torreádorról, aki olcsó trükköket alkalmazott, mivel a közönség ezt kívánta meg tőle. A sajtó azzal vádolja Heming- wayt, hogy Ordonez biztatására járatta le Manoletet, aki így akarta növelni saját tekintélyét. * — Vásárcsarnok épül Szekszárdion. A munkálatok még tavaly megkezdődtek, a lakosság társadalmi munkával segíti az építkezést. Már eddig mintegy 50 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek. — Negyvenhárom szakályi dolgozó parasztasszony tapasztalatcsere-látogatást tett a közelmúlt- bon a Zomba, szentgál-pusztai termelőszövetkezetben. Ezek az asz- szonyok a közelmúltban tértek a szövetkezés útjára. Most behatóan tanulmányozták a jóhírű, példásan gazdálkodó tsz életét. Sári József elvtárs, a termelő- szövetkezet elnöke ismertette a szövetkezet gazdálkodását. A szakályi parasztasszonyok nagy elismeréssel nyilatkoztak a tsz-ben látottakról, hallottakról* •— Szekszárdon, a Kossuth Lajos utcában egy lakóépületet tatarozott, hozott helyre a Szekszárdi Városi Tanács, községfejlesztési alapból; A lakóépület helyrehozására mintegy 40 000 forintot fordítottak. — A televízió műsora: 18.00: Iskolások műsora. 19.15: TV-hír- adó. 19.30: Muzsikáról mindenkinek. 19.55: Légy boldog Irina! Szovjet film; Apróhirdetések Eladó ház, 600 öles telekkel, 3 szoba, összkomfort és mellék- helyiségek. Mözs, Sztálin u. 129. 35/1960 Jó állapotban lévő fekete Da- núvia sürgősen eladó. Tolna, Malom utca 2. (138) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20—10, 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési dí* egy hónapra M H Lapozgatok a jegyzetfüzetemben. Látszólag céltalanul. De aka ratom ellenére is amolyan mérlegfélét készítek. Mérlegelem, hogy mit is jegyeztem fel az elmúlt egy év alatt, s mit írtam meg ebből, és miért? Ráakadok néhány sietve odafirkantott gondolatra, amely mindeddig nem érett meg bennem arra, hogy elmondtam volna. Amolyan naplóféle ez a füzet, ahová nemcsak a hivatalos kiküldetések tapasztalatait írtam be, hanem azt is, amit sétáim alkalmával láttam — arra gondolva, hogy egyszer talán hozzáadhatom valamihez. Még azt is feljegyeztem, hogy a fiam ma egy éve megkérdezte tőlem, hogy miért olyan jókedvűek a bácsik ott az utcasarkon. Néhányan ugyanis még délelőtt 10 órakor is az óévet búcsúztatták. És visszafelé jövet, amikor egy pocsolyában két fiatalembert pillantott meg — amint igen nagy nyugalommal üldögéltek 4s szundikáltak, mintha kényelmes fotelben nyújtóznának — megkérdezte, hogy miért teszik... Hazudtam neki. Azt mondtam, hogy szaladtak és elestek, s most fáj a lábuk. (Te is mindig rohansz, így fogsz járni egyszer). Ha megmondom őszintén, hogy berúgtak, hall egy fogalmat, amit nem tud hova tenni és tovább faggat, hogy mi az, hogyan kell csinálni és miért9... :;. Van itt még néhány nehezen olvasható sor .;. „Utcaseprők .;.” Ja igen!;;; Hazafelé jövet, hajnalban, még egy kissé mámorosán a szilveszteri hangulattól, utcaseprőkkel találkoztunk, akik fázósan lendítették hosszúnyelű seprőjüket, mely elől riadva menekült nagy halomba a sok szemét, amit az óév utolsó napján elszórtak a járókelők. Volt ott minden: tombolajegy, ruhatári cédula, tortamara- dékos szalvéta és színes papírsapka . .. Vajon ők hol és hogyan szilvesztereztek? Otthon egy liter bor mellett este 10-ig. Utána pedig lepihentek. — ön uram, rossz néven vette volna, ha ma egész nap itt látja ezt a sok szemetet az utcán. Nem? — hangzott egyikük válasza, feltett kérdésemre. * i:: Jegyzetfüzetem lapjait annak idején a következő néhány oldalon vastagon áthúztam, jeTörtént az óesztendőben, a karácsonyi ünnepek utáni első munkanap éjszakáján. Színhely: A Siónak Harc és Szekszárd közti szakasza. Szereplők: A hórihorgas Rőt, a köpcös Barak, a fehérhajú Páter és a bőbeszédű Cirák. Mindnégyen ipari üzemben dolgoznak, azonban az utóbbi időben igen szoros kapcsolatba — és barátságba — kerültek a harci gazdákkal, akik közül nem egy az ő felvilágosító szavukra írta alá a belépési nyilatkozatot a termelőszövetkezetbe. így történt aztán, hogy amikor Harcon megkezdődött a disznóvágások szezonja, az egyik újdonsült téesz-tag — emlékezi ve a »négyekétől kicsikart ígéretre, márminthogy eljönnek majd a disznótorba, üzent, hogy itt az idő, ma levágták a hízót, este várják őket. Annak rendje, módja szerint megérkeztek, jóllaktak a finomabbnál finomabb falatokkal, amikre igen jól csúszott a hegy leve. Különösen most, amikor annyira összezsúfolódtak az »okok az ivásra«. Köszönteni a Jánosokat, Istvánokat, inni az új életre. Mire közeledett az éjfél, hőseink még éppenhogy meg tudták különböztetni a fehéret a vöröstől (már a bort). Elindultak hazafelé. János bácsi, a révész a kocsmában volt. — Ne kívánják, hogy átvigyem magukat. Először is, a hivatalos lezve, hogy amit ide jegyeztem, már megírtam. De néhány oldallal később pár sor magára hívja figyelmemet...” Január 21. Dal- mand..; Egy lány .;Ennyi az egész. Igen, emlékszem, ekkor avatták az év egyik legjelentősebb Tolna megyei létesítményét, a hibridüzemet: Dalmandon. S a lány? ... A lány fiatal, szőke, egy kissé darabos mozgású teremtés volt, aki már az építkezésen is dolgozott és örömmel újságolta, hogy az üzem beindulása után is itt fog dolgozni... Csak mint újdonsült ismerősök beszélgettünk, jegyzetfüzet nélkül, s beszélgetésünk elején nem, is gondoltam arra, hogy valamikor megírom eszmecserénket... A lány mindeddig még csak nem is látott gyárat, vagy üzemet belülről. A legnagyobb gép, aminek közelébe került, mozdony volt, a dombóvári vasútállomáson. És most ő itt fog dolgozni, az is lehet, hoigy a laboratóriumban .. . Félszegen mondta, hogy ő biz nem sokat ért az ilyesmihez, de majd megtanulja. Ha kell elmegy tanfolyamra is, mert a szülei már abba is beleegyeztek ... A szülei, akik valamikor cselédek voltak, s akik elő szőr hallani sem akartak arról, hogy Jeányuk az üzemben dolgozzon, s akik később nem kis büszkeséggel mondták — először csak a közelebbi rokonság körében, később már az egész falu előtt —, hogy leányuk hol fog dolgozni. De hogy ott dolgozzon, tanulni kell neki... Hadd tanuljon: jó feje volt az iskolában is... ... Áthúzott sorok, rongyos lapok a jegyzetben. Azután egy dátum: „Szeptember 29, csütörtök ..-: Pista bácsi ...” Igen, erre jól emlékszem, a történetet sem kell elolvasnom ... Pista bácsival a mezőn találkoztam. Először azt hittem róla, hogy mezőőr, s úgy is kezdtem vele a beszélgetést. Megkérdeztem, hogy nem lopják-e a kukoricát, meg hasonló dolgokat, amelyek a mezőőri munkát érintik. Később aztán kiderült, hogy ő nem mezőőr, sőt egyelőre semmilyen funkciót nem tölt be a mezőn, csak éppen nézelődik ..; Csak azt nézi, hogy mit csinálnak a többiek .:. Úgy gondoltam, nem kell magyarázatot kérnem tőle, hogy ő miért nem dolgozik, mert már idő lejárt, másodszor pedig: Piros ultim van, nem hagyom itt. Ellenben ott a ladik, menjenek át vele. A ladikot hamar megtalálták, beszálltak, de Barák felkiáltott: Nincs evező. Keressük meg — így Rőt. Addig keresték az evezőket, míg észrevették, hogy a ladik elindult. — Visz a víz bennünket! — Mi lesz velünk?! — Segítsünk magunkon. Evezzünk partra! — De nincs evező! — Evezzünk a kezünkkel! Hasztalan volt minden igyekezet, a kézzel való evezés nem befolyásolhatta a nehéz vasladik haladásának irányát. Hőseink — — miután hol »eveztek«, hol a ladik fenekén lapították, kiszámították, hogy már körülbelül a Sió-torkolat felé járhatnak. — Mi lesz velünk, ha hajóval találkozunk — így Cirák. — Majd lámpával jelzek, így ni, — körözött az alig pislákoló zseblámpával Barák. — Te marha, a vizen nem úgy kell jelezni, mint az országúton — így a hórihorgas Rőt. — Mely ötök ismeri a hajós jelzéseket — kérdezi Páter. Kiderült, hogy egyikük sem ismerős a vízi »közlekedési szabályokkal«. A Sió — úgylátszik, megszánta a kétségbeesett — és most már a félelemtől egyre józanabb — előbb szóbakerült magas kora, köszvényes lábai, s nem éppen legjobb egészsége .... De egyszer- csak elkezdett beszélni, mint aki megsértődött, hogy nem kérdezik, és csak azért is elmondja, ami a lelkét nyomja. — Tudja meg az elvtárs, hogy én nem vagyok tagja a szövetkezetnek. — Elhallgatott, mintha rosszallásomat várná, azután folytatta... — Én azt mondtam tavaly télen, hogy nem írok alá. A földemet ráírattam a fiamra, — az be is vitte — de én kí- vülmaradtam. Megfogadtam, hogy többet a lábamat se teszem ki a határba, mert nem akarom látni, hogy mit művelnek ott közösen ..; Szent fogadalom volt... Nézett oda, túl, a rét mögött elterülő mezőre és most nem is hozzám beszélt, hanem csak úgy magának, vagy a fáknak, füveknek, annak az árokba dobott mezsgyecöveknek, amit az első közös szántáskor dobtak ide félre. Mély fájdalom volt a hangjában. Ö, aki egész életét a mezőn töltötte, aki hajnalban már a határban hallgatta a pacsirta énekét és este a csalogány dala volt a búcsúztatója, ő fogadta meg azt, hogy soha többé nem megy ki oda..;; Inkább a ke-, nyérről mondott volna le, az se hiányozna ennyire .; j — Megtartottam sokáig — fordult ismét hozzám — mert azt hittem, hogy majd kérlelni fognak. De mindenki annyira el volt foglalva a közös tennivalókkal, hogy senki nem gondolt rám. És tudták azt is, hogy állni szoktam a szavamat;;. Ballagtunk át a réten, a gőzölgő, friss szántás felé, ahol vagy tíz fogat szántott, összekaroltunk, mert fájt az öregnek a lába, s a nagy beszélgetésben észre sem vettük, hogy már a szántás végénél állunk, ahol a brigádvezető éppen akkor emelte ki az ekét a földből. Kezetráztunk, s míg én beszélgetésbe elegyedtem vele, az öreg komor tekintettel figyelte az izzadt lovakat. — Forduljon egyet addig bátyám, nehogy megfázzanak a lovak .:. — szól oda neki a brigádvezető és hozzátette: — Ha meg nem sértem. — Hát ami azt illeti, izzadtak — kapott az öreg megfeledkezve magáról az eke szarva után és beállt a barázdába ..; társaságot, besodorta a ladikot az egyik holtágba. »Föld!... Föld... — kiáltottak mind a négyen és a következő pillanatban partot ért a »hajó«. Kiugrottak, majd észrevették, hogy csak hárman vannak. Hova tűnt Páter? — Nincs sehol, biztosan a vízbe esett. Gyerünk, keresni. — Itt vagyok, ne keressetek — hangzott a ladik mélyéről. Kiderült, hogy Páter a földetérés pillanatában belekapaszkodott a parton egy bokorba, hogy ezzel »kösse ki« a ladikot, de a ladik lendülete nem fékeződött le, így a bokor töve szakadt ki a földből, a leleményes »hajós« pedig visszahuppant a ladik fenekére. Következett a tájékozódás. Balra: Víz. Jobbra: Szintén víz. — Lakatlan szigetre vetődtünk. Egy félóra múlva derült ki, hogy a sziget csak félsziget. Kisétáltak a partra, ahol hamarosan rájöttek, hogy a hatos úton vannak, mégpedig Szekszárdtól nem messze, Harsányt Jóska csár dójánál. A négy sáros, bőrig ázott — és most már színjózan »tengerész« gyalog jött be Szekszárdra, Szerencséjükre gyorsan kaptak taxit, ami nyolcvan forintért hazavitte őket Bonyhádra. így esett meg a nagy kaland éjjel a Sión. J. L Lesodorta a daru az'emeletről A Mészáros Lázár utcában épülő bérház második emeletén dolgozott Weintraub József 26 éves kőművessegéd. Téglát raktak éppen, amikor a daru hátulról lesodorta. Weintraub Józsefnek annyi lélekjelenléte volt, hogy próbált megkapaszkodni az állványzatban, és az esést csökkentette az is, hogy a lépcsőházba zuhant. Eszméletlenül, agyrázkódással szállították kórházba. Az agyrázkódáson és néhány zúzódáson kívül nem történt komolyabb baja. A NAGY CSALÁD Domány Tibor, a faddi gyermekotthon igazgatója levelet vesz elő íróasztala fiókjából és olvasni kezdi. »Kedves Igazgató Elvtárs! Nem felejtettem el, amit mondott: hogy az élet nem játék. Szívesebben mennék a karácsonyi szünetben Faddra, mint a nővéremhez«. A levél olyan, mintha fiú írta volna az apjához. Tartós érzelmi kapcsolatról tanúskodik. A fiú* aki kinőtt a nevelőotthonból,- visszavágyik a meleg, barátságos családi körhöz hasonló nevelőintézethez, amelyhez szorosabb kapcsolat fűzi, mint rokonaihoz. — Hová kerülnek növendékeik a nyolc általános iskola elvégzése után? — Szétszóródnak a szélrózsa minden irányába. Van, amelyik tovább tanul és diákotthonban nyer elhelyezést, s van, aki ipari szakmát választ és ipari otthonba kerül. — Akad olyan, aki visszatér látogatóként az otthonba? — Sokan vannak. Most is itt tölti 12 egykori diákunk a téli vakációját. A legtávolabb lévők közül az egyik Győrből, a másik Csongrádiéi, a harmadik Pécsről jött haza Faddra. — A gyermekek nagy része, ha felnő* akkor is a mi otthonunkat tekinti családi körének. —t—.-----*-----A tárgyalóteremből: Lopásért 3 év és hathénapi börtönbüntetés Masinka József hétszeresen büntetett előéletű. Mindannyiszor lopás miatt került a bíróság elé. Ez év augusztusában feleségével együtt elmentek Vajtára, rokoni látogatásra. Visszafelé jövet, Masinka József Paksról gyalog indult Madocsára, a felesége pedig autóbusszal folytatta útját tov4bb. Ugyanis nem volt elég pénzük az autóbuszra. Útközben Masinka József öez- szetalálkozott egy férfivel, akivel különböző helyeken 4 liter bort. ittak meg. Ezután Masinka egyedül folytatta útját a 6-os úton. Mikor a dunakömlődi halászcsárda elé ért, letért az útról és lefeküdt. Megvárta, míg a halász- csárda környéke elcsendesedett. Mikor meggyőződött arról, hogy a csárdában már nem tartózkodik senki, az épület két méter magas kőkerítésén bemászott a vendéglő udvarába. Ezután az étterem ajtaját, majd pedig a sön- tésbe vezető ajtót kifeszítette. A söntésben, egy üvegszekrény fiókjában megtalálta az üzlet aznapi bevételét, s a fiókban lévő 15 000 forint körüli összeget ellopta. Masinka József az ellopott pénz egy részét különböző személyeknek szétosztogatta, a többit pedig elitta. A paksi járásbíróság dr. Martin István büntetőtanácsa Masinka Józsefet, társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett lopás miatt 3 év és hathónapi börtönbüntetésre ítélte. Mielőtt családi házat épít, keresse fel a Szekszárdi Építőipari Szövetkezetei (Rákóczi u. 15. szám). Vállalunk családi ház építést, tatarozást, felújítást, magánosok részére 5 százalék engedményt adunk. (84) Buni Géza KALAND A SIÓN
