Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-27 / 23. szám

1961. január 27. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 8 Egy-két érdekesség a dunakömlődi Szabadság Tsz ez évi terveiből Készül még a zárszámadás, a könyvelés most állítja össze az előzetes mérleget a dunakömlődi Szabadság Tsz-ben. A figyelem azonban a múlt évről már az idei évre terelődik. A múlt évet jól zárják, ezt mindenki tudja, 40 forint körül lesz az egy munka­egység értéke. A tsz vezetői és a szövetkezet tagjai most mél­ázón dolgoznak: idén is úgy gaz­dálkodhassanak, hogy év végén, a zárszámadáskor ismét elégedetten állapíthassák meg eredményeiket A munkaigényes növé­nyek területét növelik A dunakömlődi Szabadság Tsz növeli a jól jövedelmező, munka- igényes növények területét, mert munkaerő helyzete ezt lehetővé teszi. Cukorrépa területét 5, ku­korica területét 45, zöldség terü­letét 29 holddal növeli meg. A cu­korrépa jól jövedelmez az idén is a tsz-nek. Egy holdról 236 má­zsás termést takarítottak be, s a 20 hold cukorrépa terméséből 245 000 forint bevételt nyertek, A kukoricaterület növelését az állattenyésztés fejlesztése, a zöld­ségfélék területének növelését a zöldségtermesztés jövedelmezősé­ge teszi indokolttá. Növelik a kenyérgabona vetésterületét is, az állattenyésztés fejlesztését előse­gítendő, a pillangósok arányát a múlt évi 8 százalékról 12,5 szá­zalékra emelik. Ugyanakkor 40 holddal csök­kentik a zab és 50 holddal az őszi árpa vetésterületét, tekintve, hogy e két növény termesztéséhez nincsenek kellő adottságai és így kívánja a helyes vetésforgó ki­alakítása is. Felnevelik az állatszaporulatot, tenyészállatokat értékesítenek A dunakömlődiek már eddig is szép eredményeket értek el az ál­lattenyésztésben. A sikerek egyik oka az is, hogy felnevelik állataik szaporulatát, sőt a háztáji gazda­ságokból is felvásárolják a feles­leges szaporulatot. Az állattenyésztés fejlettségét mutatja, hogy a múlt évben 105 tenyészkocát és nyolc tenyész- üszőt adtak el, idén pedig 150 te­nyészkocát és 25 tenyészüszőt ter­veznek értékesíteni. A tenyészál­latok értékesítésével segítik más tsz-ek állattenyésztésének fejlesz­tését is. A tenyészállatok mellett húsál­latokat is értékesítenek. A múlt évben 33 hízott marhát és 268 hízott sertést adtak el. Idén 31 hízott marhát, 488 hízott sertést és 100 ürüt terveznek eladni. Múlt évben az állattenyésztés be­„Parasztsors — parasztgond4 r« A Magyar Történelmi Társulat és a Hazafias Népfront kiadásá­ban egy igen jelentős mű látott napvilágot «Parasztsors—paraszt­gond« címmel. A mű, amely mint­egy 300 oldal terjedelmű, az 1919—1944. közötti magyar pa­rasztsorsról közöl egy egész sor hiteles adatot az Országos Levél­tár anyaga alapján. A művet Kiss Dezső állította össze és ő írta a dokumentumokhoz a beve­zető szöveget. A könyvben több Tolna megyei dokumentum is sze­repel. így például adatok vannak benne a fürgedi és bölcskei Da- rasztsorsról, parasztgondról A könyvet a Hazafias Népfront ter­jeszti és igen nagy az érdeklődés iránta. Jelentkezzenek a károsultak A rendőrség sorozatos csalásért őrizetbe vette Mitró Mihály, többszörösen büntetett szabóse­gédet, aki többek között Vácott, Szerencsen. Hevesen, Szikszón, Saiószentpéteren és Putnokon ru­hakészítést vállalt. Az átvett anyagot és ruhát értékesítette, majd az így szerzett pénzt elköl­tötte. Az eddigi megállapítás sze­rint tizenegy személyt károsított meg ilymodon és összesen 12 000 forint kárt okozott nekik. Á Budapesti Rendőrkapitány­ság kérj a károsultakat, hogy sze­mélyesen. vagy levélben jelent­kezzenek a következő címen: Bu­dapest, VIII. kerület, Tolnai La­jos utca 39. I. emelet 13. szám. Telefon: 131—210. vételei az összes bevételeknek több mint a felét adták. Az állattenyésztés további fej­lesztésének alapjait úgy teremtik meg, hogy idén 42-ről 50-re eme­lik az anyakocák. 280-ról 350-re az anyajuhok számát. A tehenek számát szerényebben, csak há­rommal emelik, a férőhely hiá­nya miatt. A helyi lehetőségek jó kihasz­nálását célozza a juhtenyésztés fejlesztése. Dunakömlődön ugyan­is 376 hold olyan legelő van, ame­lyet más célra nem tudnak fel­használni, csak juhok legeltetésé­re. Ezért az idén 400-ról 900-ra emelik a juhok számát. Elhelyezé­süket 600 férőhelyes juhhodály építésével biztosítják. Fejlesztik a munkaegységrendszert A múlt évben még idegenked­tek a dunakömlődiek a premizá­lástól. A megye tsz-einek kedvező tapasztalatai meggyőzték őket a prémiumrendszer előnyeiről, ezért idén helyesen alkalmazva a pre­mizálást a dunakömlődi adottsá­gokhoz. tovább fejlesztik a mun­kaegységrendszert. Úgy tervezik, hogy a terven felül termett ter­mékek 50 százalékát fizetik ki prémium címén. Premizálják a kukorica, a cukorrépa, a burgo­nya és a napraforgó termelését, mivel területeik nem egyformák, egyes területek között lényeges különbség van. a kapások terü­letét nem egyénekre, hanem bri­gádokra osztják ki. A prémiumot a brigádtagok között a teljesített munkaegységek arányában oszt­ják el. Növelik az eev munkaegységre adott havi e'ő'eg összegét is. Múlt évben 12 forintot, idén 15 forintot fizetnek havonként min­den teljesített munkaegységre. Idén 40 forint körül lesz egy munkaegység értéke, az idei évre pedig azt tervezik, hogy a terme­lés és áruértékesítés emelése nyo­mán felemelik a munkaegység ér­tékét 46 forintra. A dunakömlő­diek ezt meg is tehetik, mert oko­san. jól gazdálkodtak eddig is, idei évi terveik pedig azt mutat­ják. hogy ezután is így fognak gazdálkodni. I 211 vöröskeresztes egészségügyi állomás, 4 csoport és 187 segélyhely működik megyénkben Jelentős előrehaladást tett a vöröskereszt megyénkben az egészségügyi csoportok számának növelésében. Ezeknek tagjai kü­lönösen a tisztasági mozgalom ke­retében végeztek jó munkát. Ra­jonként beosztva rendszeresen el­lenőrzik az üzletek, piacok, böl­csődék tisztaságát. Az elmúlt év­ben a meglévő négy egészségügyi csoport mellé még négyet szervez­tek. így ma nyolc csoport műkö­dik. Az alapkiképzést már meg­kapták és most folyik továbbkép­zésük. A vöröskereszt által szervezett és működtetett egészségügyi egy­ségek sorába tartoznak az egész­ségügyi állomások is. 21 község­ben és számos üzemben 211 egészségügyi állomás működik. Az állomások szerepe is elsősor­ban a tisztasági mozgalom szer­vezése idején jelentős, de inkább kialakul területi munkájuk is. mint a felvilágosító, a szociális munka, valamint a propaganda anyagok szétosztása. Fontos feladatot látnak el a főútvonalak mellett szervezett segélyhelyek is. Számuk az el­múlt évben tizenkettővel szapo­rodott. Ezekkel együtt jelenleg a megye főútvonalai mellett 187 segélyhely működik. Állandó fel­szerelésükről szintén a vöröske- I reszt gondoskodik. Tsz-fiatalok a kultúra terjesztéséért A paksi Vörös Sugár Tsz KISZ-szervezetének fiataljai di­cséretre méltó munkát végeznek a kultúra területén, összefogtak a fiatalok és munka után a járá­si művelődési házban, a művésze­ti előadó segítségével Urbán Er­nő: Cseberből-vederbe című han­gulatos, egyfelvonásos vígjátékán kívül szavalatokat, énekszámokat és népi táncot tanultak. Céljuk az volt. hogyha sikerül vidám mű­soros estjük, a bevételt tanulmá­nyi kirándulásra fordítják. A járási művelődési házban legutóbb nagy érdeklődés mellett első ízben nyilvánosan — mutat­ták be a fiatalok munkájuk és fá­radozásuk eredményét. Most elhatározták, hogy műso­rukkal Dunakömlődre, Duna- | szentgyörgyre, esetleg Madocsara í is ellátogatnak és meghívják a I termelőszövetkezeti fiatalokat, hogy közös akarattal, összefogás- i sál hirdessék a szocialista kultú- j rát. lelkesítsenek és mozgósítsa- I nak a tavasz folyamán megrende- ! zésre kerülő kulturális seregszem- j lére. Az elért erkölcsi és anyagi siker eredményeként pedig egy ! kedves kirándulás élményé vel I gazdagodva kezdhessenek még nagyobb feladatok elvégzéséhez Tűsei oltott a kéményseprő Kékszínű Ikarus állt meg haj­nali ötkor Paks központjában, az italbolt előtt. Amikor tovább akart indulni Budapest felé, a ve­zető nem tudta, begyújtani a mo­tort. Papirossal, meg olajos ronggyal a motor alá gyújtott, de meggyulladt a motorból kicsöpö­gő üzemanyag is, pillanatok alatt lángbaborult a motor. A gépkocsi vezető nem vesztette el lélekje­lenlétét, a kocsin lévő tűzoltóké­szülék csövét a tűzre irányította és azzal próbálta eloltani. A ké­szülék azonban hamar kiürült, de a tűz nem aludt el. Nagyon megijedt az autóbusz vezetője, hiszen nem volt már tűzoltókészüléke, tehetetlenül nézte a tüzet. Pár pillanat telt el, mire Kriszt Antal, a fiatal kéményseprő ki­rohant az italboltból — éppen a kályhát tisztította ott — kezében a bolt tűzoltókészülékével. Bebújt az autóbusz alá és a készülék csövét a tűz fészkének irányítva sikerült azt eloltania. A sofőr nem akarta engedni, hogy alábúj­jon, félt, hogy fölrobban, de ő nem vette figyelembe az autó­busz vezetőjének figyelmezteté­sét. Dicséretet érdemel a derék ké­ményseprő, aki megmentette az értékes autóbuszt. S. K. Horváth József: ARANYKALITKA 18. Borsiczky könnyű szédülést ér­zett. Lázasan csillogott a szeme, úgy csüggött az asszony minden szaván. — De azt a pénzt is eltitkolta. Félt, hogy ha a világ tudomásá­ra jut a szerencséje, egy részét elkunyerálják. Engem is ütött, vert, hogy hallgassak a vagyo­núnkról, és mondjak le min­denről. Csak nemrég tudtam meg, hogy hol tartja a pénzét, kép­zeld, színaranyat vásárolt a pén­zen, s az aranyat elrejtette. Ami­kor lázadoztam, mindig odavág­ta: »Nemcsak az enyém, a tied is. Fele-fele«. De ez az aljas gazember most nem akarja kiad­ni a részemet. Pedig ma is kikö­veteltem tőle. Szóba sem állt ve­lem. De az az enyém! Én is kop­laltam érte. Csak a jó isten a megmondhatója, mennyit szen­vedtem én. Az asszonyt sírás fojtogatta Teljesen őszintén csengett a sza­va, amint ezt elbeszélte. Mintha szóról szóra hinné is az egészet Hinné? Igenis hiszi! Ez így van, ennek így kell lennie! — győz­ködte magát. Bor iczky szerelmesen magá­hoz vonta a zokogó Matejkánét. Óriási diadalérzet vett erőt rajta. Hiszen ez fejedelmi bér kitar­tásáért és fáradozásáért! Hej, papa, ha tudnád... Égető szomjúságot érzett. Ki­sietett, hogy igyék. Meg aztán időt is akart nyerni. Csak oko­san! Amikor visszatért, erőltetett nyugalommal fordult Máriához: — Nézd, kedvesem, nem taga­dom, nagyon meglepett, amit mondtál. De nekem te vagy a fontos, semmi más! El volt ragadtatva tulajdon szí­nészi képességeitől, miközben felfogta az asszony végtelenül hálás pillantását. — Ne, most ne szólj. Mától kezdve együtt fogunk élni, drá­gám. Ez most már a te otthonod, ne is gondolj többé arra az em­berre. Matejkáné megindultan közele­dett az őt szelíden, jóságosán fürkésző férfihez. Zokogva nyaká­ba borult. Kimondhatatlanul bol­dog volt, úgy érezte, hogy Bor­siczky önzetlensége határtalan. Majd rapszodikusan kiszabadítot­ta magát a tiszt öleléséből és mint egy vadult fúria, felszisz- szent: — Nem, édes, a jussomat nem hagyjuk. Annyi jár nekem, hogy egész életünkben gondtalanul él­hetünk belőle. Meg kell szerez­nünk a pénzemet, mindenáron! Én gazdag akarok lenni! És azt akarom, hogy te is gazdag légy! Ugye, megígéred, hogy megszer- zed a részemet? Borsiczky úgy tett, mint aki még csak nem is szívesen beszél erről. Gondterhelt arcot vágott, aztán, mintegy az asszony meg­nyugtatására, kijelentette: — Hát... nem bánom, de csak kedvedért, szépségem! Pedig elképzelhető, micsoda láz égett Borsiczky pénzsóvár lelké­ben. Alig várta a reggelt. A szo­kottnál is korábban ment be a parancsnokságra. Egy katonát hi­vatott az őrségből és egy pársoros levelet küldött Matejka András­nak. Töprengett, hogy nem vol­na-e jobb, ha személyesen ke­resi fel a pallért, de aztán mégis a levél mellett döntött. Elvégre nem mehet le abba a koszíészek- be, kültelekre. Egy m. kir. főhad­nagy. Röviden azt írta Matejká- nak, hogy fontos ügyben, saját érdekében még a mai napon ke­resse fel a katonai parancsnok­ságon. Matejkát a küldönc nem talál­ta otthon. A szomszédság bizta­tására elvitte Borsiczky levelét a pallér munkahelyére. A pallér­nak arcizma sem rándult, ami­kor a hevenyészett sorokat elol­vasta. Kemény volt már a szíve, mint a kőszikla. Neki ez a tiszt nem tehet már s° jót, se rosz- szat. Csak egy fél mondaton akadt fenn a gondolata. Azt ír­ja a főhadnagy úr, hogy »saját érdekében«. Keserű gúny villant a szemében. Ez már itt nálunk szokás — gondolta. — Minálunk »saját érdekében« dobják utcára a munkást, és talán még a na- lálos ítéletek indokolásában is ott szerepel a kitétel: »saját ér­dekében...« A déli, félórás ebédidőben fel­ment a parancsnokságra. Bor­siczky szíve nagyot dobbant, amikor az ajtónálló bejelentette a pallért. Legszívesebben eléje rohant volna, mégis megvárakoz­tatta. Ez mindig jó hatást tesz. Megpróbált felkészülni mondó- kájára. Csiszolgatta a mondato­kat. Mégis, amikor ott állt előtte a pallér és nyíltan, fürkészően a szeme közé bámult, elvesztette önbizalmát, torkában dobogott a szíve, izgult, mint egy kisdiák és kiszáradt a szájpadlása. — Nézze, Matejka úr — kezd­te —, én nem kertelek. Én szere­tem a feleségét, ő is szeret en­gem. Ez már fait accompli. Tud­niillik kész helyzet, ezen változ­tatni nem lehet. Kérem, ne gördítsen akadályt a válás, illetve házasságkötésünk elé. Matejka annyira egykedvűen fogadta ezt a bejelentést, hogy a tiszt valósággal megrettent. Ma­tejka még várt, hátha mást is akar mondani a tiszt, de Borsicz­ky hallgatott és tekintetét a szo­ba sarkára szegezte. Akkor a pal­lér szenvtelen hangon megszólalt: — Elmehetek, kérem? Borsiczky dühbe gurult: — ön nem felelt a kérdésem­re! — Kérem, ehhez nekem sem­mi közöm. Én semmiféle aka­dályt nem; gördítek. A volt fele­ségem azt tesz, amit akar. — Hát jó. Akkor hát megálla­podtunk, Matejka úr. Remélem, ön minden tekintetben tudja a kötelességét. Elhallgatott. Mátéiké megint megrémítette fénytelen, szenve­dély nélküli tekintetevei. Aztán mégis nekidurálta magát: — Természetesen arra gondo­lok, hegy közős háztartási szer­zeményüket meg kell vele oszta­ni. De úgy tudom, ön ezt megta­gadta. Mivel magyarázza ezt. Matejka vére felizzott. Tehát elárulta őt az asszony? Borsicz­ky felfogta ezt a kilövő indula­tot, s tovább folytatta: — Kérem, az ön vagyona, a szerzés valamennyi forrását te­kintve, tehát a gyűjtögetés, a ta­karékosság és a sorsjegynyere- mény is de jure felosztandó ja­vakat képez. Érti ön ezt, Ma­tejka úr? A pallér visszazökkent nyugal­mába. Tehát mégsem árult el semmit az asszony. Nem hát. — Majd megőrült! — Kérem, főhadnagy úr — szó­lalt meg határozott hangon a pallér —, én megtartom a sza­vamat. Nincs min osztozkodnom. Megmondtam, nem is másítom meg. Azzal sarkon fordult, s még mielőtt Borsiczky egyet is szólha­tott volna, kilépett a szobából. (Folytatjuk.}

Next

/
Thumbnails
Contents