Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-25 / 21. szám

1961. január 25.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

3

Két gazdaság — két munkásszállás

A munkásszállások lakói éppen olyan kulturális igényekkel rendelkező dolgozók, mint azok. akik lakóhelyükön: községben, vagy városban dolgoznak és nagyobb lehetőségük nyílik szociális és kulturális igényeik kielégítésére. Éppen ezért fokozottabb gondot kell fordítani azokra, akiket munkájuk egy állami gazdaság üzemegységébe köt.

Társadalmi rendszerünk törődik ezekkel az emberekkel, mert rendeletileg előírja a munkás- szállás lakói részére a kényelmes lakóhely, a pihenési és szórakozási lehetőség legmesszebbmenő biztosítását. Ehhez megvannak az anyagi erőforrások is, csak az a kérdés, hogy melyik gazdaságban hogyan törődnek a munkásszállások lakóival, a gazdasági és pq- litikai vezetők hogyan viselik szívükön dolgozótársaik igényeit.

fl Kanacsi

állami Gazdaságban

20 ipari tanulót 4 szobában helyeztek el. A munkásszállás másik négy szobájában a gazdaság agronómusai és gyakornokai laknak. Az ipari tanulók és agro- nómusok szobáiba öröm belépni. Katonás rend, és a legnagyobb tisztaság mindenhol. A szobákat otthonossá tették, mindegyikben megtalálható a rádió, újság és egyéb szórakozási lehetőség. Az ágyakon, asztalokon a gazdaság könyvtárából kölcsönzött könyvek, képeslapok, újságok azt mutatják, hogy a munkásszállás lakói igényes és mindig többet tudni akaró emberek. A művelődéshez, a szórakozáshoz a könyveken kívül a szépen berendezett klubhelyiség is rendelkezésükre áll, ahol sakkozhatnak, televíziót nézhetnek, olvashatnak, szórakozhatnak és tanulhatnak. A gazdaságban élénk tevékenységet

fejt ki a KISZ-szervezet Is. A fiatalokat színjátszó, tánc- és énekcsoportba szervezik, készülnek a kulturális szemlére. Február első napjaiban műsorral egybekötött táncestet rendeznek, amelyen biztosan részt vesz a gazdaság apraja-nagyja.

A gazdaság igazgatója, a szak- szervezeti bizottság titkára, a gazdaság párttitkára, és KISZ-tit- kára olyan emberek, akik azt szeretik, ha dolgozótársaik művelődnek, szervezeti életet élnek és kultúráltan szórakoznak. Vadai Mihály igazgató elvtársnak ^ a gazdaság irányításából adódó nagy elfoglaltsága mellett még arra is van ideje, hogy színjátszó csoportot tanítson, énekkart vezessen és együtt szórakozzék a ' dolgozókkal. A gazdaság párt- I titkára és szb.-titkára arra is gondol, hogy esténként gyakran elbeszélgessen a munkás- szállás lakóival. Úgy élnek itt, mint egy nagy család, amelyben 1 a családfő szerepét a gazdasági és politikai vezetők töltik be. Figye- | lemmel kísérik a fiatalok iskolai ! előmenetelét, szakmai fejlődését, j Ha valahol hiányosságot tapasz- I talnak, azonnal intézkednek. Itt I a dolgozók jól érzik magukat,

| hallgatnak vezetőikre és a gazda- 1 ság ügyeit a maguk ügyének tekintik.

Miért nincs így

B Biritói

Állami Gazdaságban?

Ott ugyancsak vannak a munkásszállásnak lakói, vannak gazdasági vezetők, van szakszervezeti bizottság és pártszervezet is. Ebben a gazdaságban egy nagy szobába helyezték el a munkás- szállás lakóit. Szobájuk elhanyagolt. A mész már régen megfekeMunkások voltak a szekszárdi TIT-klub első vendégei

Elkészült Szekszárdon, a volt Április 4. Kultúrotthonban a TIT klubja. A klubban hétfőn munkásokat fogadtak az értelmiségi • ek, a klub építőit: kőműveseket, festőket, villanyszerelőket.

A TIT Elnökség és a szekszárdi értelmiség nevében Kaszás Imre tanár üdvözölte az egybegyűlt munkás elvtársakat, megköszönte nekik azt a gondos munkát, amellyel ezt szép, reprezentatív

A régi isz-ek március, az újak május végéig megkapják a szeriás épiileiek faanyagénak nagy részéi az erdőgazdaságoktól

Az erdőgazdaságok az idén 7500, olcsón felépíthető szerfás épület faanyagával segítik a termelőszövetkezeteket. A fakitermelő brigádok és az erdészeti rakodók dolgozói mindenütt munkához láttak. A szállításokat úgy kívánják megoldani, hogy a sző vetkezetek már a nagy tavaszi munkák beindulása előtt megkap ják a faanyagot. Főleg a sertés- fiaztatókhoz, süldőszállásokhoz, hizlaldákhoz szükséges ányagot akarják mielőbb eljuttatni a közös gazdaságokba, mert ezekre van legelőször szükség. A továbbiakban folyamatosan szállítják a baromfiólak, csibenevelők, növendékmarha-istállók és egyéb gazdasági épületek faanyagát.

Az erdőgazdaságok úgy osztják be munkájukat, hogy a régebbi szövetkezetek március, az újak pedig május végéig megkaphassák az előreszabott faelemeket az építkezés megindításához. Az ÉRDÉRT Vállalat az idén is útbaindítja vándorbrigádjait, s a szakképzett ácsok elsősorban az újonnan alakult termelőszövetkezetek'- n segítenek, hogy az épülete' ;■ mielőbb tető alá hozhassák.

klubot elkészítették. Létai Menyhért tanár Erkel Ferencről tartott nagy tetszéssel fogadott előadást.

Az üdvözlő beszéd és az előadás elhangzása után a jelenlevő értelmiségiek a késő esti órákig elbeszélgettek a munkás elvtársakkal.

tedett a falon, a szobát nem takarítják, nem szellőztetik, áporodott a levegő. Pedig művelődésre, rendes elhelyezésre váró emberek itt is a munkásszállás lakói, akik szeretnének jobb körülmények között lakni, csak ehhez nem biztosítják a lehetőségeket. A dolgozók igényességét mutatja az is, hogy szívesen nézik a televíziós előadásokat, olvassák a könyveket, de még a rádiót is hallgatnák, ha lenne a szobájukban. Úgy néz ki, mintha a gazdaság anyagi ereje nem bírná a rendesebb elhelyezés biztosítását. Nem így van ez, mert ha egy másik »munkásszállást« néz meg az ember, azt gondolná, hogy ez nem is ehhez a gazdasághoz tartozik. Van öt szolja, még a tehenészet és ipari tanulók szobáján kívül, amelyben rend, tisztaság, futószőnyeg, rádió, ablakfüggöny, kényelmes ágyak vannak, mint egy szállodai szobában... No, de kik laknak ezekben? Azok, akiknek kötelességük lenne a fizikai dolgozók és ipari tanulók emberhez méltó elhelyezéséről gondoskodni. A főkönyvelő, a főmérnök, a könyvelők, az adminisztrátorok, akik ugyanúgy, mint a másik munkásszállás lakói, lakóhelyük távolsága miatt laknak a gazdaságban.

Nem azellen akarok szót emelni, hogy miért rendezték be ilyen szépen a gazdaság felszereléséből ezeket a munkásszállásokat, de szólpi akarok az ellen a tűrhetetlen megkülönböztetés ellen, amely ebben a gazdaságban tapasztalható. Vajon nem lenne-e jobb véleményük a dolgozóknak vezetőikről. ha róluk is ugyanúgy gondoskodnának, mint saját magukról? Miért nézi el mindezt a pártszervezet és a szakszervezeti bizottság? Nem lakhatna vajon az egyik dolgozó kicsit szerényebb körülmények között azért, hogy a másik dolgozó részére is kényelmes helyet lőhessen biztosítani? Azt hiszem, hogy azt az egy szobát is. amelyben a fizikai dolgozók laknak, be lehetne szépen rendezni. Nem kerülne sok pénzbe, csak emberségre és a dolgozókkal való törődésre lenne szükség.

Ennyi különbség van két gazdaság között, ahol a lehetőségek és adottságok egyformák, csak a vezetők különböznek egymástól.

E«t í*d Mihály

Milyen legyen a% tgasi férfi f

Itt ülnek előttem a padban. Előttük papír. írnak. Olyan »dolgozatot«, amire nem kell ráírni a nevüket, sőt a megszokott és kialakult írásformát is megváltoztathatják.

Közvéleménykutatás van. S ők nagyon komolyan veszik a dolgot.

Végignézek az osztályomon. Gondolkodó arcok, összeráncolt szemöldökök, könyöklő »révede- zők«. Az egyik mennyezetre néz. Másik a ceruzáját vizsgálgatja. A papíron mindegyiknél ez a kérdés áll: »Milyen legyen az igazi férfi?«

Lássuk, milyen legyen az eszményi férfi, milyennek képzelik és akarják az igazi férfit a 17—18 éves ipari tanulók? Az a négy lány és huszonegy fiú, akik bizony kicsit meglepődtek, mikor ezt a kérdést tettem fel. (Pedig teljes titoktartás mellett — és utólag bizonyosan megbocsátják nekem azt, hogy mégis publikálom közös titkunkat.)

Az egyik így ír: »...ez a kérdés sokat foglalkoztat. Én az igazi férfit a következőképpen képzelem el: a szépség sohasem fontos. Elsősorban: becsület az életben, a munkahelyen, a családban. Hűség az eszméhez, amely szerint él, és dolgozik. Én úgy érzem, hogy az igazi férfi minden cselekedetének, gondolatának és szavának őszintének, tisztának és igaznak kell lennie«. Majd alább: »...legyen olyan, aki tevékenységével nemcsak családját, hanem az egész emberiséget kívánja szolgálni és boldogítani«.

Frappáns megfogalmazás. Meglepően jó és őszinte követelés. S az összefonódó és mégis külön- külön meglévő egység: a közélet, a munkahely, a család világos meglátása a becsület és az eszme fényében. S még egy! A mai lányok túlnyomó többségének ideálja a szép és kisportolt fiú. S őnála: »a szépség sohasem fontos...« Meglepő, ho"v a 25 tanuló közül egy írja azt, hogy: »...a férfi szép legyen...« Persze nemcsak ezt követelve és kiemelve, hanem többek között.

Szép számmal lelhetők fel a válaszokban a humanizmus és a szocialista embertípus jellemzői. Például: »...mindig kész segíteni, és nem büszke arra, hogy valami

nagyobb feladatot elvégzett.« —• Majd lejjebb: »Nem a maga jobblétéért, hanem mások boldogulásáért él és harcol«.

Egy másik: »Az eszményi férfi legyen tanulnivágyó, s végül legyen a szocializmust építő haza hű fia és harcosa«.

Másik tanuló nyilatkozata: »...legyen hű hazájához, tisztelje és becsülje annak elhatározásait, programját, öntudatos. Becsületesen él és dolgozik. Tiszteletben tartja a kormányt és a párt vezetőit. Együtt érez az elnyomás alatt élő népekkel«.

És még egy írás: »Az igazi, eszményi férfi teljesíti társadalmunk követeléseit, és jó szívvel fogadja azokat«. Persze a fogalmazás nem teljesen világos, azon ban érezni lehet azt, hogy ez az ipari tanuló arra céloz, hogy ha valamit el kell végeznünk, meg keli tennünk a haza, a társadalom érdekéért, azt jó szívvel, önzetlenül kell hogy tegyük.

És még egy fontos dolog: az osztály többsége elítéli az »ízléstelen öltözködésű huligánokat és jampecokat«, az alkoholistákat, a minden cél nélkül élőket, és az olyanokat, akik vándormadár módjára mennek egyik munkahelyről a másikra. Viszont nagyon sok ilyen jelző és kifejezés olvasható a papírokon: »legyen életcélja«, »udvarias«, »kedves«, »őszinte«, »öntudatos«, »ízlésesen öltözködik«, »törekszik az általános műveltség megszerzésére«, »helytállás a munkában«, »önzetlen«, »komoly«, »megbecsüli az öregeket«, »szereti családját«, »hű hazájához, a párthoz, a néphez«, »becsületes«.

Meglepő? Igen. Meglepő, de ezt vártam tanulóimtól. Talán nem ilyen egységesen, ilyen megfontoltan, ilyen világos és tudatos megfogalmazásban. Hiszen olyan sokat hallunk a »mai fia- talok«-ról.

Higgyünk a fiatalokban. Úgy mint egyik diákom hisz abban, hogy »az igazi emberről én azt hiszem, hogy tudja: Kubában és Kongóban mi a helyzet, hány szputnyikot lőttek fel, és végül tudjon arról is beszélni, hogy a parasztság miért választja a közös gazdálkodást«.

KELEMEN ZOLTÁN

16.

— Azt az egyet nem. Minden egyebem a tied lehet. Nézz ide, éltünk, ahogy éltünk, de emberi életet éltünk, összetartoztunk, és mindenben számíthattunk egymás ra. Aztán jött az arany és mivé lettünk? Én nem is tudom, mi történt velünk. De azóta nem azt tesszük, amit szeretnénk és ameny nyi kitelik tőlünk. Úgy bizony feleség. Valahogy úgy érzem, mint ha átkot vettünk volna a fejünkre. Nem adom ki a részedet, mert nem veszem a lelkemre, hogy egészen belepusztulj.

Matejkáné felháborodottan nekiesett az urának:

— Mi csőd a ostobaság! Mit dumálsz te nekem? Az arany felét add ide! Megígérted! Vagy meg akarsz rabolni? — Gyilkos gúny és iszonyatos düh villant az asz- szony hangjában: — Hát ha nem adod, majd lesz, aki elveszi!

Mintha vipera mart volna a húsába. Matejka felugrott és torkán ragadta az asszonyt:

— Elárultál, te, te ... mocsok. Megöllek!

Az asszony sikoltott volna, de a pallér tenyere a szájára tapadt. Csak a szemével és a fejével jelezhette, hogy nem, nem beszélt a kincsről. Matejka elengedte, s megremegett a felin- dultságtól.

— Hát persze, hogy befogod a szádat — mondta tagoltan, rekedtesen. — Mert ha elárulsz, te is ott végzed, ahol én! Rabolt pénz ám ez, jól tudod! És ha a szeretődnek fecsegsz, hát csak csináld,

Horváth József:

ARANYKALITKA

majd megszerzi az az aranyai nélküled is, s megnézheted, kel- lesz-e még neki! De egyet mondok: hagyd az aranyat, ne is gon dőlj rá többé, mert minden lépés csak még több bajt hoz rád. És azt se feledd, hogy akármi is történjék, én az aranyat sem szép szóra, sem erőszakra elő nem adom, inkább sírba viszem. Ne is erőltesd. Én a szavamat meg szoktam tartani. Most aztán eredj. Intézd úgy, hogy többé ne találkozzunk.

Matejkáné ismerte annyira az urát, hogy felfogja: most már

kár minden szóért. A pallér, legalábbis ezúttal, nem fog engedni.

— Hát jó, elmegyek — forrongott, miközben megragadta a kilincset. — De ne hidd, hogy megszabadulsz az adósságodtól, Matejka. Ha a te aranyad rosszat hoz rám, akkor rád is rosszat hoz. öt rossz neked, ha meg akarsz rabolni engem. Gondold meg Matejka. még nem késő. Találkozunk!

Gondolt egyet, s nekiállt, hogy összekapkodja néhány holmiját. Matejka elfordult, rá sem nézett többé. Akkor sem nézett fel, ami

kor az asszony elment. Még égj óra hosszáig üldögélt. Aztán fel- tápászkodott, s kiment a fáskamrába. Egy régi rozsdás vaskályha állt a kamra szögletében, rajta mindenféle lim-lom. A pallér leszedte a cókmókot, leemelte a vaskályha karikáit és rendre kiszedte belőle a tíz aranyrudat. Megtörölte a rudacskákat, s bevarrta egy vászonzsákba. Aztán kőműves ládájába rejtette a csomagot és magához vett egy kur- tanyelű ásót.

Elindult az erdő felé. Tizenegy óra lehetett, az utcák néptelenek voltak, senkivel sem találkozott.

Az erdő szegélyén túl jókora tisztás terült el. Annak elején egy hatalmas, magányos tölgyfa ágaskodott. Matejka már napokkal ezelőtt kinézte ezt a helyet. Most egyenesen odatartott.

A fa tövében letette a ládát és ásni kezdett. A gödör mélyült. A pallér kiemelte a ládából a zsákot. Leguggolt, hogy elhelyezze a gödör mélyén. De még egy darabig a kezében tartotta a kincset. Mintha egy láthatatlan erő visszatartotta volna. Ujjai görcsösen fonódtak a vászonzsákra.

Hát ez lett vége! Meg kell válni tőle... Itt ásítozik előtte egy kis fekete gödör, mindjárt elnyeli az ő aranyát... Hát ezért hajszolta egy életen át? Ezért... Úgy érezte, egy kicsit önmagát is eltemeti ebbe a gödörbe. Álmait, reménységeit mindenesetre;

Elhelyezte a gödör mélyén a zsákot és befödte az üreget. Néhány száz méterrel odébb gyep- téglákat vágott ki és ráhelyezte a friss hantra.

Sokáig állt ott mozdulatlanul, mint a szomorú szívű szerető halott kedvese sírja fölött. Vajon látja-e még az aranyát? Erre csak tompa kétségbeejtő nemmel tudott felelni. De hátha .. . ? Egyszer talán eljön majd érte.

Ösztönösen rátapodott a gyeptéglákra, hogy minél szorosabban eggyéolvadjanak a környező réttel. Nehogy valaki felfedezze a gödör titkát. Nem, ez egyedül az ő titka. S'amíg él, nem mond le róla semmi áron!

Hajnalodott, amikor sárosán, gyűrötten hazaérkezett.

Borsiczky tíz óra tájban nyitott ba lakására. Kitűnő hangulatban volt. Titokban abban reménykedett, hogy Matej kánét még ott találja. De a tisztiszolga egy levélkét adott át neki:

„Drágám! Ma nem találkozunk. A jövőnkről van szó! Légy türelmes, óriási meglepetést készítek neked. Szédülni fogsz! Hol nap délelőtt Kulhaneknél várlak. Ezer csók: Máriád”.

(Folytatjuk.)

t