Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-24 / 20. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961 Hruscsov elvtárs beszéde az SZKP Központi Bizottságának teljes üli (Folytatás az 1. o-ldalról.) sének fejlesztésében. Hangoztatta, hogy a szűzföldek meghódítása eredményeként jelentős mértékben emelkedett az országban a szemestermények hozama. Jelentősen emelkedett a sze- mesterménybeszerzés színvonala is. Hozzáfűzte: Az igények any- nyira megnövekedtek, hogy ma már új módon kell felvetni az állami szemesterménytartalékok fokozásának kérdését. Annyi szemesterményt kell termelnünk, amennyi az ország fejlődésének távlatait figyelembe véve szükséges. Hruscsov adatokat idézett, amelyek szerint az állam valamennyi szemestermény-szükség- letének kielégítésére a közeljövőben 4 200 000 000 púdra kell emelni az évi szemestermény- beszerzést. Kijelentette, hogy ez a feladat teljesen reális, s a Szovjetunióban hatalmas lehetőségek vannak a szemestermény- termelés növelésére. Ezek a lehetőségek valamennyi növényfajta, és mindenekelőtt a kukorica terméshozamának emelésében rejlenek. A kukorica szemester- mény-termelésünk emelésének fő tartaléka — hangsúlyozta Hruscsov, majd elemezte azokat a tényezőket, amelyek Ukrajnában, az orosz föderációban, a moldvai SZSZK-ban és Grúziában biztosítják a szemestermények termelésének növelését. Rámutatott: ha ötmillió hektár kukorica vetés- területről hektáronként átlag ötven mázsa szemesterményt takarítanának be, az állam több mint egymilliárd púd szemestermény- nyel többet vásárolhat fel. »Állattenyésztésünknek éppen arra van szüksége«. A szónok bírálta az ukrajnai szemestermény-gazdálkodás hiányosságait és hibáit. Hangsúlyozta, hogy az ukrán szemester- ménytermelés gyenge eredményei nem annyira a kedvezőtlen időjárási viszonyokból adódnak, mint inkább abból, hogy nem foglalkoznak kellőképpen az emberekkel. A fő kérdés a vezetés, a szervező munka — mondotta Hruscsov. Hruscsov ezután kijelentette: Nem mondhatunk egymásnak csupán kellemes dolgokat, egymás szemébe kell mondani az igazságot. Meg kell érteni, hogy a vezetők hibái és helytelen cselekedetei a kolhoztagokat sújtják. Ha valaki nem érti a dolgát, ha nem tudja megszervezni munkáját, adja át helyét a hozzáértő embereknek. A következő években — mondotta — a Szovjetunió feketeföld- övezetén túleső vidékein legalább 500—600 millió púddal lehet emelni a szemestermények hozamát. Feltétlen ki kell használni ezt a tartalékot. Az említett területeken a vetésterületek körülbelül harminc millió hektárt tesznek ki. A szűzföldek meghódításának programja A szűz- és parlagföldek problémájáról szólva Hruscsov hangoztatta, hogy az államnak a szűz- és parlagföldek feltörésére fordított kiadásai teljes egészükben, sőt messze azon túl is megtérültek. A párt az egész nép támogatásával megvalósította a szűzföldek meghódításának nagy programját. Negyvenegy millió hektár új földet fogtunk művelés alá. Több száz nagy" s'zóvhóZ létesült. A szűzföldi sztyeppék valósággal újjászületnek. 1945-től 1960-ig a Szovjetunió azokról a területekről, ahol művelés alá vették a szűz- és parlagföldeket, az 1949—53. évek átlagos begyűjtése szintjéhez viszonyítva további 6 300 000 000 púd szemesterményt nyert. Az állam ugyanezen idő alatt az említett vidékekről 4,9 millió tonnával több húst (élősúlyban), 15,3 millió tonnával több tejet, 352 000 tonnával több gyapjút vásárolt fel. Ha az államnak a szűzföld' meghódításából származó bevételeiből leszámítjuk a szűzföldekre fordított beruházásokat, kiderül, hogy az állam csupán az áru formájában nyert szemesterménnyel nemcsak hogy fedezi a szűzföldek vidékének valamennyi mezőgazdasági jellegű beruházását, hanem ezen túlmenően, 1954—1960- ban több mint harminckét milliárd rubel tiszta jövedelemhez jutott. — Ilymódon a szűzföldek visz- szafizették a meghódításukra fordított kiadásokat és nagymértékben hozzájárulnak a felhalmozáshoz. Országosan az állam által beszerzett gabonamennyiség négy ven százalékát az új termőföldek adják. A jövőben megoldásra váró feladatokról szólva Hruscsov hangsúlyozta, hogy az új földeken állandó kádereket kell nevelni. Hozzáfűzte, hogy ezzel egyidejűleg helyesebben kell felhasználni a régi mezőgazdasági területek által a szűzföldeknek nyújtott segítséget. Az állattenyésztés fejlesztése N. Sz. Hruscsov a továbbiakban a szovjet állattenyésztés fejlesztésének kérdéseiről szólva emlékeztetett arra, hogy az SZKP Központi Bizottságának 1953 szeptemberi plénuma után sok minden történt a mezőgazdaság ezen ágának fejlesztéséért. 1960-ban a társadalmi tulajdonban lévő jószágállomány megnövekedett és jóval többet vásároltak fel az állati termékekből is. Az 1959. évihez viszonyítva a beszerzett hús 372 ezer tonnával, a tej 1 382 000 tonnával, a tojásból 828 000 000 darabbal volt több. Ugyanakkor megállapította, hogy az utóbbi időben csökkent a figyelem az állattenyésztés iránt. A múlt évben az állat- tenyésztési termékek termelésének növekedése elmaradt a hétéves tervben kitűzött feladatok mögött. Az a tény, hogy egyes köztársaságok és területek az állattenyésztési termékek termelését illetően egyhelyben topognak, sőt feladják a már meghódított pozíciókat, kizárólag azzal magyarázható, hogy csökkent a felelősségérzet a párt által kitűzött feladatok megoldásával szemben. Az OSZSZSZK-ban, Ukrajnában és Belorussziában 1960-ban a hústermelés növekedése kisebb mint 1959-ben volt. Ennek nem az időjárási viszonyokban rejlik a magyar'"'-1'', hanem nb' hogy gyengült a figyelem az állattenyésztés, a szervező munka iránt — hangsúlyozta Hruscsov. Megjegyezte, hogy bár nagy lehetőségek vannak a juhtenyésztésre, mégis több köztársaságban a juhtenyésztés fejlesztése nem áll jól. Kijelentette, semmivel sem lehet igazolni, hogy a kolhozokban és a szovhozokban csökkent a baromfihús-termelés növekedése. Példákat idézett, amelyek bizonyítják, milyen nagyszerű lehetőségek vannak a Szovjetunióban a baromfitenyésztésre és hangsúlyozta, hogy ki kell használni a lehetőségeket. Az SZKP Központi Bizottságának 1953. szeptemberi plénuma után jó eredmények mutatkoztak a tejtermelésben — állapította meg ezután Hruscsov, de hozzáfűzte, hogy sok terület és köztársaság nem tartotta meg az e téren elért színvonalat, mert gyengült a figyelem a tejelő állattenyésztés iránt. A tejtermelés növekedésének üteme meglassult, sőt sok területen csökkent. — Ha nem tesszük meg a szükséges intézkedéseket, akkor nehézségeink támadnak a tejtermelésre vonatkozóan a hétéves tervben előírt feladatok teljesítése körül, — hangsúlyozta Hruscsov, majd kijelentette: ahhoz, hogy teljesíthessük a hústermelés hétéves tervét, a hátralévő öt év folyamán biztosítani kell, hogy országos viszonylatban a hústermelés növekedése évenként 1 465 000 tonna legyen. Ez a szám reális — mondotta. — Ha jól dolgoznak, még ennél magasabb ütemet is el lehet érni. A hétéves terv hátralevő éveiben biztosítani kell azt is, hogy a termelés évente 8 700 000 tonnával növekedjék. Hruscsov hangsúlyozta: az állattenyésztés terén a fő feladat a tehénállomány gyarapítása és a tehenek hozamának növelése. Közölte, hogy az 1954-től 1960-ig tér jedő időszakban a tehénállomány a gazdaságok minden kategóriájában 25 millióról 34,7 millióra növekedett, vagyis a szaporulat 38 százalék volt. Országos vi szonylatban a tehénállomány 1957—58-ban 4 300 000-rel, 1959— 60-ban pedig 1 400 000-rel gyarapodott. Hogy ötvenmillió tehenünk legyen — a tehenek számát a hátralévő öt év alatt tizenöt millióval kell növelni, vagyis évente átlag hárommilliós gyarapodást kell biztosítani. Ez telje- síhető feladat. Az állattenyésztés további fellendítésének legfontosabb feltétele a jó takarmányozás — jelentette ki, majd megjegyezte, hogy az utóbbi években a kolhozokban és szovhozokban széles körben bevezették a kukoricatermelést és növekedett a takarmánytermelés. 1960-ban 186 millió tonna silótakarmányt tároltak, vagyis huszonöt százalékkal többet, mint 1959-ben. Mégis, figyelembe véve az állattenyésztés terén megoldandó feladatokat, a tárolt takarmánymennyiség korántsem elegendő. Minden kolhozban és szovhozban ugyanúgy mindent el kell követni a takarmánytermelésért, mint a gabonatermelésért. Hruscsov elvtárs ezután így folytatta: — A mezőgazdasági termelés újítóinak tapasztalatai felbecsülhetetlen jelentőségűek a termelékenység emelése szempontjából. A munka termelékenysége fejlődésünk legfőbb mutatója. Több terméket kevesebb munkaráfordítással — ez az a cél, amelynek elérésére kell fordítanunk erőfeszítéseinket: A párt megnőtt — folytatta Hruscsov — a párt erős. Felnőttek az emberek. Ezért bátran le kell váltani a kudarcot vallott egyéneket, akik nem tudnak vagy nem akarnak úgy dolgozni, ahogyan kell, nem képesek meglátni az újat, nevelni és felkarolni az új emberek millióit. Az igazi vezetők megmutatják képességeiket, a párt által megjelölt nagy feladatok megvalósítására tudják mozgósítani a kolhozparasztokat, a szovhozok dolgozóit. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a fiatal kádereket nevelni és támogatni kell. De gondoskodni kell a tapasztalt, régi káderekről is, értékelni kell őket — fűzte hozzá. Tapintatosan és figyelmesen kell foglalkozni a j káderekkel, jobban fel kell használni képességeiket és tapasztalataikat. Értékelni kell az embereket, értékelni kell a tapasztalt emberek tudását, az idős, tapasztalt kádereket társítani kell a fiatalokkal. Pártunk a kommunizmus építésének gigászi feladatait vázolja fel és valósítja meg — folytatta. Most az a fő feladat, hogy megszervezzük az embereket, hogy a munkához való kommunista viszony és a szocialista együttélés szabályainak betartása szellemében végezzünk naponta mélyreható nevelőmunkát a tömegek körében. A kapitalizmus csökevényei ellen engesztelhetetlen harcra van szükség és ebben a harcban a társadalmi ráhatást a szigorú adminisztratív intézkedésekkel kell egyesíteni. A fő dolog azonban — az emberek nevelése — hangsúlyozta Hruscsov. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára arra is felhívta a figyelmet, hogy fokozni kell a harcot a pazarlás ellen, a takarékosságért, a közpénzek jobb felhasználásáért. Helytelennek tartom — mondotta —, amikor egyes vezetők nem elsőrendű jelentőségű létesítmények építéséért lelkesednek. Elvtársak! Az egész párt,, az egész nép lelkesedéssel és forró helyesléssel fogadta az SZKP XXII. kongresszusának összehívásáról szóló határozatot. A XXII. kongresszus elfogadja majd az új pártprogramot: a kommunizmus építésének programját. A városokban és falvakban széles körben kibontakozik a párt- kongresszus tiszteletére indított szocialista verseny. A mostani plénumon kitűzött feladatok végrehajtása, a hétéves terv határidő előtti teljesítése még jobban gyarapítja majd be- zánk erejét, hatalmát, még magasabbra emeli pártunk, országunk tekintélyét az egész haladó emberiség előtt. Pártunk Lenin dicső és legyőzhetetlen zászlaja alatt, sohasem látott egységben és összeforrottságban halad XXII. kongresszusa felé. Elvtársak! A plénumon megvitattuk a mezőgazdaság további fejlesztésének kérdéseit. Ez a vita megmutatta az újabb sikerek útját. Kiderült, hogy egyes elvtársaink az elért sikerek alapján kissé elbizakodottak és az utóbbi két évben rosszabbul dolgoztak. Ámde, milyen gazdag leli‘vfőségeink vannak! Ha értékeljük a lehetőségeket, mindent józanul és behatóan mérlegelünk, ha bíráló szemmel nézzük munkánkat, akkor gyorsan kiküszöI böljük ezeket a hit 1 biztosabb, szilárdabb léptekkel haladunk előre, fejlődésünk újabb magaslatai felé. önök tudják, elvtársak, hogy én optimista vagyok és meggyőződésem, hogy a most következő öt év alatt utolérjük az Egyesült Államokat az egy lakosra jutó mezőgazdasági termelésben. Az egész kérdés azon fordul meg, hogyan szervezzük meg a munkát. így például ahhoz, hogy Amerikát utolér’”'- a hústermelésben, elegendő, hogy száz hektár mezőgazdasági területként vágósúlyban 42 mázsa húst termeljünk. 1959-ben száz hektárra 17 mázsa hús jutott. Ámde, elvtársak láthatják, hogy sok kolhoz, még a múltban elmaradottak is, két év alatt olyan színvonalat érhet el a hústermelésben, hogy minden száz hektár földterületre nyolcvan, sőt helyenként száz mázsa hús jut. Mindenkit felszólítunk, hogy hazatérve megfelelő módon magyarázza meg az embereknek a rájuk váró feladatokat, velük együtt határozzák meg, milyen útón-módon érik el a plénumunk határozatában kijelölt újabb magaslatokat. Ebben az irányban jó munkát kell végeznie minden párt- és tanácsi szervezetnek, szakszervezetnek és ifjúsági szervezetnek. A központi bizottság elnökségében mi megállapodtunk abban, ho!"’ a legközelebbi napokban én magam Ukrajnába utazom, majd látogatást teszek Észak-Kauká- zusban, Grúziában. Azt hiszem, eljutok majd Voronyezsbe, a szibériai és kazahsztáni szűzföldekre, a Távol-Keletre is. Azon leszek, hogy ezek a látogatások ösztönzőleg hassanak a mezőgazdasági termelés fokozására. Ahová eljutok majd, természetesen a hibákat is megbírálom, meg ne sértődjenek emiatt. Ahhoz, hogy az embereket újabb munkahőstettekre lelkesítsük, mindig meg kell mondani nekik az igazat, meg kell mutatni, milyen úton-módon lehet elérni nagy eredményeket. Ha ez megtörténik, akkor az emberek bíznak, lelkesedéssel dolgoznak, úi sikerekre törekszenek! Bennünk, kommunistákban megvan a bátorság, hogy mindig megmondjuk az igazat az embereknek, a népnek. Hazánkban megvannak az anyagi lehetőségek ahhoz, hogy még magasabbra emeljük népgazdaságunkat, megteremtsük a termékek bőségét a nép számára. A szovjet nép erejében bízva, Lenin hagyatékához híven, szilárd léptekkel halad előre, a nagy cél, a kommunizmus felé. A Kínai Kommunista Párt határozata a moszkvai értekezletről Peking: (MTI) Mint már jelentettük, Pekingben január 14. és 18. között lezajlott a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 9. kibővített ülése. Az alábbiakban ismertetjük a moszkvai értekezletről és a gazdasági kérdésekről szóló beszámoló alapján elfogadott határozat főbb pontjait. Határozat a moszkvai értekezletről A Központi Bizottság meghallgatta Teng Hsziao-ping főtitkár beszámolóját a kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960. novemberében tartott értekezletéről és megelégedéssel vette tudomásul a Liu Sao-csi vezette kínai pártküldöttség munkáját, teljesen magáévá tette a Moszkvai Nyilatkozatot és Kiáltványt. A határozat megállapítja: A marxisták, a leninisták sohasem állították, hogy a szocialista forradalomhoz szükségszerűen az államok háborúján át vezet az út. A szocialista országok mindig kitartottak a békés együttélés és a békés verseny politikája mellett, síkra szálltak azért, hogy a nemzet!-"zi vitákat tárgyalásokkal rendezzék, szót emeltek a leszerelésért, a nukleáris fegyverek betiltásáért, a katonai tömbök feloszlatásáért, a külföldi katonai támaszpontok megszüntetéséért, a nyugatnémet és a japán militarista erők felélesztésének meghiúsításáért. A szocialista országok és elsősorban a Szovjetunió békejavaslatai világszerte kivívták az emberiség helyeslését és támogatását. A Kínai Kommunista Párt és a kínai nép mindig is legfontosabb feladatának tekintette és tekinti a világbéke megoltalmazását, a békés együttélés megvalósítását, egy újabb világháború megakadályozását. A jövőben is támogatjuk a többi szocialista országot és minden békeszerető országot és népet a világbéke megvédel- mezéséért, a világháború megakadályozásáért vívott szívós harcban. A határozat méltatja a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, majd megállapítja: a modern revizio- nizmus még mindig a fő veszély a nemzetközi kommunista mozgalomban. Ugyanakkor szembe kell szállni a valóságtól és a tömegektől elrugaszkodott dogmatikus és szektás irányzatokkal is. A kínai és a szovjet párt egységéről szólva a határozat megállapítja: a nemzetközi kommunista mozgalomban a Szovjetunió nagy kommunista pártja a legnagyobb múltú és a leggazdagabb tapasztalatokkal rendelkező élcsapat. A Kínai Kommunista Párt mindig állhatatosan törekedett és törekszik a két párt, a két ország egységének megőrzésére és megszilárdítására, úgy véli, hogy ezt a kínai és a szovjet nép, a világ valamennyi népének alapvető érdekei is megkívánják. Az imperialistáknak sohasem fog sikerülni az a reménytelen kísérletük, hogy megbontsák a két ország egységét.
