Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-22 / 19. szám
19C 1. január 22. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 9 Asszonyhűség Az ablakot megrázta a szél, száraz levelek ütődtek az üveghez, mintha valaki megkocogtatta volna. Döbbenten néztünk egymásra. Már harmadszor kérdezte meg tőlem, hogy a kaput becsuktam-e, és én harmadszor válaszoltam igennel, de mind bizonytalanabbul. Keveset beszéltünk. A csend olyan súllyal nehezedett ránk, hogy szinte fojtott. Pedig azért jöttem, mert beszédünk volt egymással. Sokat akartam beszélni, sokat mondani és sokat megtudni. Nem mertem elkezdeni... Talán attól féltem, hogy mindaz igaz lesz, amit mondani fogok. Csak néztam az órát, melyen mintha rohant volna a nagymutató. Az előbb még csak fél nyolc volt, most pedig már negyed kilenc. Mielőtt ide jöttem, elhatároztam, hogy nem maradok itt. Akkor még világos délután volt... Mondanivalómat hűvösen akartam előadni, de ahogy próbáltam közeledni a pillanathoz, hogy megszólaljak, egyre lázasabb izgalom kerített hatalmába. Az ablakon túl hideg szél nyargalt és az esőcseppek között hópelyheket kergetett. Ha kimegyek az utcára, elkapnak és megkérdezik tőlem, mit keresek ilyenkor késő este az utcán... Két hete még gondtalanul sétáltunk esténként a park árnyas fái alatt, vállunkra esett néha egy-egy száraz levél. Mit sem törődtünk vele. Vetkőztek a fák. Ahogy néztem Mártát, mindez eszembejutott... Szép nyári, őszi estéink, délutánjaink... Mennyi szép álmunk volt... Néztük az épülő, karcsú bérhá- zakat, hosszú percekig álltunk a játszótér mellett, figyeltük hogyan hintáznak a gyerekek. Tekintetünkkel követtük a hinta lengését, s lopva, hogy a gyerekek észre ne vegyék, megszorítottuk egymás kezét. — Miért nem beszélsz? Úgy szakadt Márta szava a csendbe, mintha az ablakot zúzták volna be. — El kell mennem! És amikor ezt kimondtam, már féltem, hogy nem fogom felelősségre vonni. Tiltakozott. Hová mennék? És miért?... Zsebemben a párttagsági könyvvel?... Ismernek, tudják rólam, hogy ki vagyok. És elhurcolnak, vagy agyonlőnek. Holnap reggel senki nem kérdezi meg, hogy ki tette, és miért. És ha megkérdezik, azt fogják mondani, hogy nem álltam meg, amikor felszólítottak, menekülni akartam. Igaza volt... De nem fogadliatom el kö- nyörülotből nyújtott segítségét... Mert ha igaz, akkor csak kö- nyörületből teszi és számomra nagyon megalázó lenne elfogadni. Később túlságosan megvetném érte magamat. Odaállt elém és karját a nyakam köré fonta: — Laci! Miért vagy ilyen? — Csak... Ez a legegyszerűbb és a leg- kevesebbetmondó válasz. Azt hitte, félek, hogy bejönnek az utcáról és itt találnak. Próbált megnyugtatni, hogy akárhol bujkálok sehol nem leszek ilyen biztonságban, mint itt. Mert ha valaki jön, a há- tulsó ajtón' eltávozhatok a fáskamrába, ahol senkinek sem jut eszébe keresni. Úgy tettem, mintha megnyugodnék. s hogy magyarázatát adjam korábbi idegességemnek, azt mondtam, hogy délután lijt- tam Zókát, aki valamikor nyilas volt és most ő a nemzetőrség parancsnoka és jelentős szerepet kapott a nemzeti bizottságban is. — Gondolod, hogv éppen téged keres? — kérdezte. — Nem hiszem. Megnyugodott... Még mosolygott is. Az ablak alatt sóhajtozott a körtefa és néha reccsent az ablak, amikor nekifeszült a szél. Vetkőzni kezdett. Először a blúzát tette le... Azután várt. Ilyenkor oda szoktam mögéje lépni, hogy megcsókoljam a vállát. Most nem. Visszanézett rám a válla fölött, egy kicsit csalódottan, azután kilépett a szoknyából és bebújt a paplan alá. Egészen az áliáig felhúzta és nézett. Nagy, szürke, nedves szemeivel hívott. Én meg visszanéztem rá. Ha most odalépek hozzá, megfogom a nyakát... és csontos újjaim görcsösen szorítják mind addig, amíg megfullad. Itthagv- nám, talán soha nem tudnák meg. hogy én voltam... — Gyere! Majdnem parancsoló volt a hangja... és én eloltottam a villanyt. Csendesen szuszogott, s amíg feléje közeledtem, azon gondolkoztam, hogy vajon hány másodpercig bírná levegő nélkül. Sötét van, még csak nem is kellene végignéznem, hogyan fullad meg... Remegett a lábam és a térdeim összeverődtek, ahogy álltam az ágy mellett és körmeimet a tenyerembe véstem... Mezítelen vállunk összeért és tudtam, hogy most átöleli a nyakamat, térdemet két kemény combja közé szorítja és azt mondja: látod milyen hideg a lábam? Melegítsd meg. Meleg, puha karját lefejtettem a nyakamról és nem fordultam feléje... A kéményben idegesitően dudált a szél. — Furcsa vagy — mondta. — Egy hete valakivel karonfogva sétáltál! Szigorú és bántóan kemény volt a hangom. Éreztem, hogy megremeg a válla. — Igen... Nem tagadta. Jobban szerettem volna, ha úgy kell bebizonyítani neki. hogy láttam az egészet. Szerettem volna durván rendreutasítani. Szerettem volna, ha hazudik. — És csókolóztál ÍS..; — Igen... A fekete, fülledt sötétben, nyitott szemeim előtt ezernyi szürke karika járt szédítő ke- ringőt. Dobolt valami a fülemben és a fejem jobban zúgott, mint ott kint a körtefa ágai között a szél. Mit mondjak? Ha tagadna... de nem tagad. Olyan természetes nyugalommal mondta ki kétszer is az igent, mintha arról beszélgettünk volna, hogy megjön a tél és tüzelőt kell majd vennünk ha összeköltözünk. Egyedüli lehetőség maradt számomra, hogy elmegyek. Ki az utcára, ahová ilyenkor senkinek sincs kedve, vagy bátorsága kilépni, csak a fegyveresen cirkáló ellenforradalmároknak. Ki a zuhogó esőbe, hogy hideg cseppjei lehűtsék lázamat. És fogjanak el. Vigyenek a nyilas elé. Azzal fogom kezdeni, hogy szemközt köpöm. Ha azért nem ölne meg. mert párttitkár vagyok a gyárban, majd megölne ezért... Jobb is lesz. így. Felültem és az. ingem után tapogattam a sötétben. — Mit csinálsz? — El akarok menni. — Nem! — Engedj el, mert... — fényé getö volt a hangom, de nem tudtam, hogv mivel akarom megfenyegetni. — Nem engedlek. Felült ő is, fázósan görnyedve, és éreztem, hogy a vak sötétben keres a tekintetével. Már a térdünk sem ért össze. Halálosan néma csend szomlt közénk, csak a liheg ősünk hallatszott és az ablak előtt a szél rázta kegyetlenül a körtefát — Szeretlek. Félve súgta, és mezítelen karja a nyakamat kutatta, hogy magához vonjon, hogy lerántson a meleg paplan alá... Soha nem ütöttem meg még nőt... De most, a tenyerem csattanva csapódott puha arcához. Felszisszent. Nevettem. Akkor is nevettem, amikor az.t mondtam, hogy ha még egyszer azt mondja, hogy szeret ismét megütöm, és ahányszor mondja, annyiszor... Nem tudtam volna mást mondani, ami jobban bántja. — Szeretlek — súgta halkan. És ismét megütöttem... Forró, sörös és talán dagadt volt az arca. Halkan sírt, amikor hátra- hanyatlott a párnára. Vártam. Arra vártam, hogy szóhoz jusson a meglepetéstől, kapcsolja föl a kis éjjeíilámpát az ágy fölött és mondja az.t, hogy takarodjak. Halkan szipogott. Én meg ültem. Elfelejtettem, hogy fázom és rettenetesen üres volt a mellem. Mintha mindent kitéptek volna belőle. Megpróbáltam elképzelni magam előtt a sötétben őt. Hogyan fekszik? Talán még mindig úgy, ahogy ijedtében hátrahanyatlott? Kezét égő arcára szorítja és könv- nyei végigfolvnak az ujjal között és jóleső hideggel hűtik az arcát? Éppen ott csókoltam meg először, valamikor régen, ahol most megütöttem. Nagyon rég volt. egy éjjel. Táncoltunk és felnézett rám, a szemembe és a fejét odahajtotta a vállamra. Én meg megcsókoltam az arcát. Hogy megijedt akkor. Nem a csóktól, csak hogy meglátják... Eey idő óta már úgy éltünk, mintha feleségem lett volna. Az ellenforradalom siettetett bennünket. Éppen erre az időre terveztük az esküvőt, s ha ez közbe nem ion. már nászúton lennénk a Mátrában. És most? Még mindig szirvoe... Ha abbahagyja, el fog küldeni. Csak mér küldene... Megmozdult... Sóhajtott, ahogy nagy elhatározásuk után sóhajtanak az emberek. Kezem tétován elindult, a sötétben az ingem után... Véletlenül hozzáértem a könyökéhez. Nem kaptam el... Agyamban egymást űzték a gondolatok... Most elmegyek... Ki tudja, hová?... Olyan furcsa volt arra gondolni, hogv fölkelek mellőle és soha többet nem jöhetek ide vissza. Úgy éreztem, soha nem tudnám megszokni az estét nélküle, ö úgy hozzátartozott számomra az estéhez, akár a sötét, vagy a csillagok. És a mellemben kongott az üresség. Azzal a két pofonnal, amit neki adtam, kilöktem magamból az emberséget, megfagyott ereimben a meleg vér. s most minden megál't. Égy pillanatig ott kint a szél is. Csak a fejemben rohantak egyre vészítőbben a gondolatok, hogy menni kell... hogy ö sír... Szipogásával írvegtellstí a világ... Most ez a náthás szipogó s volt minden... De hirtelen az is megszűnt. — Feküdj le, mert megfázol... Váratlanul hirtelen jóleső me- 'eggel töltötték be a szobát Márta szrvai. mintha kintről, messziről hullottak volna Ide, s ez a meleg elborított, simogatott, ingerlő csiklandozással borzolta az idegeket. És tehetetlenül, nagyon elhagyottan buktam oda két meleg, puha karja közé és megéreztem, hoey mi volt bennem az a jéghideg üresség: a fé’elem, hogy soha nem melegítenek már ezek a karok, nem ad nyugtot fe— Ügyeletes orvos: 1961. január 22-én dr. Scherer Sándor, Beloiannisz utca 27. Telefonszáma: 26—88 — Huszonnégy lakásos bérház építését kezdik meg körüibelül egy hónap múlva Szekszárdon, a Mészáros Lázár utcában. A munkálatokat a Komlói Állami Építőipari Vállalat végzi. — A szekszárdi kendergyár 467 ezer forint tiszta nyereséggel zárta az elmúlt évet. Jelentősen túlteljesítették a tervüket, ami főként abból adódott, hogy az eddig értékesített termékeknek mintegy 90 százaléka elsőosztályú volt. — Megfejtették a maya indiánok írását. A Szovjet Tudományos Akadémia tudósai elektronikus számológép segítségével megfejtették a Drezdában és Madridban őrzött maya indián kéziratokat. Ez az írás egyike ama keveseknek, amelyet eddig még senkinek sem sikerült megfejteni. A szovjet tudósok munkája során maya nyelven írott naptárak, vallási szertartások leírásai, vadásztörténetek, továbbá méhészetről, me- aőgazdaságról, templomépítésről szóló írások kerültek napvilágra. — Nyolcszáz melegágy! ablakkal fejleszti a tél folyamán kertészetét a tolnanémedi Kossuth Termelőszövetkezet tagsága. A tsz-nek eddig is jól jövedelmező kertészete volt. Az elmúlt évben például a megye egyik legjobb kertészete volt a tolnanémedi. Eddig 740 melegágyi ablakot használtak. — Döbröközön 1960-ban községfejlesztési alapból 200 ezer forintot fordítottak egy mély árok oldalfalainak megkötésére. Az idei évben még további 200 ezer forintot fordítanak községfejlesztési alapból erre a célra, és ezzel telMrv^vY)TtTaYm.orrtTry»rryrm^»Twm; Nagy dörög és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet bikácsi 2. sz. vegyesboltjába egy-személyes BOLTVEZETŐT 30—35 000 Ft-os havi forgalommal, azonnali belépéssel keres. Lakást biztosítani nem tudunk. (94) Apróhirdetések Eladó Szekszárd. Rákóczi 84 számú ház, 300 öles telekkel. Részben beköltözhető. Érdeklődni szombat délután és vasárnap. (90) Értesítés! A népbolt vállalat értesíti a vásárlókat, hogy a 24. számú vasbolt 1961. január hó 23-tól február hó 5-ig leltároz. Gáz és lőszerkiadást szerdán és szombaton délelőtt. 8—11 óráig eszközlünk a boltnál. (93) jes egészében befejezik a munkálatokat. Az árok esőzések idején nagy veszélyt jelentett, és most megoldódik ez a probléma. — Az általános gimnáziumok fenntartására az idei évben mintegy 730 ezer forinttal többet fordítanak Tolna megyében a megyei tanács költségvetési előirányzata szerint, mint az elmúlt évben. Ebből fedezik többek között az 1961-es évre engedélyezett egy új tanulócsoport kiadásait. — A „Tizenöt füzér pénz” című drámát, amelyet egy kínai író alkotott, ma este mutatja be Szék szárdon az Állam} Faluszínház művészegyüttese. A dráma egy XIII. századbeli történetet dolgoz fel. Magyarországon először az Állami Faluszínház mutatja be és Tolna megyében, elsőnek Szekszárdon. — Vöröskeresztes vezetőségválasztó taggyűlést tartanak kedden este 7 órai kezdettel Kakasd községben. A gyűlés keretében dr. Zoltán Vilmos, bonyhádi nőgyógyász főorvos egészségügyi előadást tart. — Négymillió férőhely az NDK turistaszállóiban. A Német Demokratikus Köztársaságban sok híve van a turisztikának. Fiatalolt és korosabbak egyaránt szívesen ismerkednek a köztársaság legszebb tájaival, a Thüringiai erdőben, az Érchegységben, a „szász- Svájc”-nak nevezett Elba mentén és más festői vidékeken. Sok külföldi turista is ellátogat az NDK- ba. A turistáknak mind több turistaszálló és szétszedhető turistaház áll rendelkezésére. A férőhelyek számát 1960-ban négymillióra bővítették. — A televízió műsora: 10.00: Nyomolvasó kamera. 10.05: Országjáró úttörők Vas megyében. 11.00: Téli hangulat. 17.00: Utazás a Föld körül. Csehszlovák kisfilm. 17.20: 3. sz. Magyar Híradó 17.30: Nemzetközi asztalitenisz verseny. 19.00: Élőújság. 19.50: Vasárnapi vers. Majd: Verdi: Rigolet to, Olasz operafilm. 4 Eladó egy családi ház, 400 öles gyümölcsössel. Beköltözhető. Állomáshoz közel. Bátaszék, Orbán utca elején (5 szám). (101) A kaposvári MERT kirendeltség felvesz gabona, tsrménydo- hány, bor és hal vizsgálatokban, valamint kesztyüiparban jártas szakembereket. Felveszünk gépész- és eiektromosipari mérnököket. Nyugdíjasok is jelentkezhetnek. Jelentkezés levélben is történhet, önéletrajz mellékelésével. Címünk: -Kaposvár, Kossuth Lajos u. 10. (78) Pécsi, belvárosi, jó állapotban lévő ház áron alul, alkalmilag eladó. Érdeklődés: dr. Dini'o, Dombóvár, Erzsébet ut 2. (85) Rövid, fekete, kereszthúros, pér. céltőkés. körpáncélos, hárompedá- i )os bécsi zongora eladó. Surányi. | Döbrököz. Telefon: 17. (1Ó3) automata biliárdasztalok ► ► bérelhetők \ havi 300.- Ft ► ► Belkereskedelmi Kölcsönző ► V.. Budapest. IX.. Közrak► tár ú. 30. Telefon: 336—499. jerőnek védő ölelése. j Eladó egv jó állapotban lévő így csak jóanyám tudott rr°g ?50 köbcentis DIÍW motorkerék bocsájtani... ~~r. Szekszárd. Szluha Gvörgv " <B) ! 13. ’ (102, t (97) « UiUÁAAAAAAUáaáAiiáéAiáUám TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG * Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja felelős szerkesztő: Peírits Ferenc <iadio: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: 5ze' •-zárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20-10. 20—11 !<érzu' ci Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 4ó. Telefon: 21—21, 25—72 ^elslős vezető: Széli István Terjeszd a Megye- Pos*a !-nető a helyi prálo' I OiOlokné* kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11
