Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-22 / 19. szám
1961. január 22. TOIA’A MEGYEI NÉPÜJSAG Beszélgetés a tűz körül Láttuk és meg is győződtünk arról, hogy jó munkát végeztek, mert akárhogy kerestük is — pedig kerestük ám — még csak véletlenül sem találtunk gazo'; földet, bár tisztában voltunk azzal, hogy a Népszabadság Tsz-ben kevés a férfi munkaerő. Még az irigy sem mondhat mást: „Le a kalappal a tsz minden tagja előtt”, — és ahogy ezt mondta, hangjából a parasztember mértéktartó elismerése érződött. — Nálunk, az új tagok közi!1 már többen „felvették” a munkát — mondja Ralogh Vendel brigádvezető, miközben jegyzet füzetébe beírta a jelenlévők ne vét, a munkaegység-elszámolás végett. — Vagyunk már többen olyanok, akik január elseje óta do! gozunk, és jóleső érzés látni azt, hogy napról-napra hogyan erősödik a tsz vérkeringése. — Ezt Mayer István mondta, aki, mint új tag. a tsz-elnökhelyettes tisztjét tölti be. KÖZBEN VÉGET ÉRT A „DELELÉS”. Z. Kovács Gyula egy vastagabb faágat vetett a tűzre. Mint mondotta: — azért, hogy az asszonyok időközben melengethessék fázós kezeiket. A harminctagú munkacsapat óiból munkához látott. Mi pedig elköszöntünk tőlük, de hangjuk, évődésük elkísért utunkon. — Ne sajnálja a fejszét, nagyobbat csapjon oda, Gyula bátyám! — biztat egy asszonyhang, amelyre készen volt a válasz is: — Gyerünk, asszonyok, mert este lesz. P-né AZ ÉRTEKEZLET SZÜNETÉBEN beszélgető csoportok alakultak ki. Az egyik ilyen csoport központjában Csapó Jánosné, a regölyi Népszabadság Tsz munkacsapatának vezetője állt. — A mi tsz-ünkben a tagok bizakodóak, mert az idei évben — annak ellenére, hogy az időjárás következtében némi termés- kiesésünk volt — az egy munkaegység értéke 35—40 forint között lesz — mondotta. A Csapóné körül csoportosult más tsz-beli asszonyok kérdéseket tettek fel, s ez a beszélgetésnek bizonyos tekintetben tapasztalatcsere-jelleget is adott. Érdeklődtek többek között aziránt, hogyan vonják be az asz- szonyokat a vezetésbe és hogyan veszik ki részüket a közös munkából. — Nálunk a tsz minden munkavégzésnél számíthat az asszonyokra — mondotta Csapóné és ezt megerősítette Dobos Mária és Lesz Marika is, akik ugyancsak mint munkacsapat-vezetők dolgoznak a tsz-ben, és eddig közel 200 munkaegységet szereztek. Ezeket a feljegyzéseket a női munkacsapat-vezetők értekezletén készítetten, amelyet a megyei nőtanács szervezésében tartottak Szekszárdon. Akkor megígértem a Népszabadság Tsz mun kacsapat-vezetőinek, hogy alkalomadtán meglátogatom őket. így került sor az újabb találkozásra, amikor személyesen is alkalmam adódott arra, hogy munka közben találkozzam a Nép- szabadság Tsz szorgalmas asszonyaival. ANNAK ELLENÉRE, hogy hideg volt, és a hőmérő higanyszála mínusz 6 fokot mutatott, a ház körül kevés asszonnyal találkoztam. Ahogy Balogh Vendel brigádvezető elmondotta, az asszonyok az egy kilométer távolságra levő kiserdőben dolgoznak, famunkát végeznek. — Ha nem sajnálja a fáradságot az elvtársnő, szívesen elkísérem — ajánlotta készséggel. Útközben a termelőszövetkezet életéről, a község átszervezése folytán beállott változásokról beszéltünk. — Még nincs teljes képünk tsz-ünk növekedéséről, de számításaink szerint körülbelül 300 taggal és közel 2000 hold földterülettel gyarapodtunk — mondotta és hangjából az öröm érzése csengett ki. A KISERDŐ KÖRNYÉKÉT élénk beszéd és hangos nevetés zaja verte fel. Éppen ebédidő volt és a famunkások a tűz körül ettek — melegedtek. Lehettek vagy harmincán férfiak, asz- szonyok, vegyesen. És amikor az asszonyok munkája iránt érdeklődtem, a jelenlévő férfiak szinte kórusban mondták: — Aranyat ér az asszonyok munkája! — Maguk még nem is tudjál:, de nem is tudhatják, hogy mit dolgoztunk tavasztól idáig. Maguk még nem régóta vannak közöttünk — mondta az asszonyok közül az egyik. — Az igaz — válaszol a tűz körül guggoló Kugler Antal. — Mi, akik itt vagyunk — mutat férfitársaira —, csak január elseje óta vagyunk tagjai a tsz- nek. De azt hiszi, nem figyeltük meg, hogyan dolgoztak a nyáron? Kijelölték a termelőszövetkezetek törzs-lóállományát Az elmúlt évekhez képest növelni kell a csikószaporulatot Az állami méntelepek főálla! tenyésztői sorra járták a termelő szövetkezeteket és gondos felül vizsgálat után tájkörzetek szerint kijelölték a közös gazdaságok te nyésztésre alkalmas lovait. A szakemberek számítása szerint az idén jelentősen fokozni kell a csikószaporulatot, vagyis az előző évekhez képest több, legalább ötvenezer kancát kell fedeztetni hogy a gépesítés mellett szükséges mezőgazdasági igaerő-állo- mány pótlásáról gondoskodhassanak. A lóállomány csökkentésének ' mértékéről, illetve az utánpótlás, szükségességéről szólva a Föld- j művelésügyi Minisztérium lótenyésztési igazgatóságán elmon-! dották, hogy csak a gépesítés ara- j nyában szabad csökkenteni a lóállományt, s a hazai és külföldi ta- . pasztalatok egyaránt azt mutatják — még kellő gépesítés mellett is, — legalább 30—40 holdanként érdemes megtartani egy pár lovat, elsősorban a rossz időjárás okozta nehézségek áthidalására. Felvétel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára A Színház- és Filmművészeti Főiskola igazgatósága az 1961/62. tanévre felvételt hirdet a színész, színházi rendező és filmoperatőri tanszakokra. Felvételre érettségi bizonyítvánnyal lehet jelentkezni. Rendezőknél előny a más pályán szerzett ok- j levél. Korhatár a színészeknél 17—22, a többi tanszakon 18—25 I év. A felvételi kérvényeket, a saját és szülei adatait tartalmazd életrajzzal és igazoló okiratokká' vagyoni és kereseti kimutatás, is kola vagy munkahely ajánlás," 1961. március 1-ig kell beküldc ni a főiskola igazgatóságához (Bu dapest, VIII., Vas utca 2/c.) A határidőn túl érkező kérvényeket az igazgatóság nem veszi figyelembe. . A tilosak versenye A szükség törvényt, ■ szokást bontott. A múlt év őszén, amikor sokszor hetekig esett az eső, akkor volt szükség a régi szokást megbontani. Az áztatósok lényegében már befejezték az éves tervet. Néhány száz mázsa kender várt még áztatásra, de a medencéket nem tudták berakni, mert lassan ázott a kender, még lassabban száradt. Az egész gyárterületet beterítették kenderrel. Oda is sátoroztak, ahova nem lett volna szabad, de első a népgazdasági érdek, még ha kis szabálytalanság árán is, de biztosítani kell a terv teljesítését. így következett be, hogy bár megbüntették a gyárvezetőt kétszáz forintra, de teljesítették az áztatási tervet. Igaz viszont, hogy addig sok minden történt. De kezdjük az elején, melyet követ majd a tilósok versenye — még napjainkban is. Október derekán hét teljes napot nem dolgoztak a gyárban. Hét napig álltak a gépek. Aki csak mozogni tudott, a szárító területen volt, kötözték, forgatták, szárították a kendert, hogy mielőbb védett helyre, kazalba vigyék az 1961-es év nyersanyagát. Hősies munka volt ez, csakúgy, mint áztatás idején. A hét nap alatt sikerült megmenteni a nyersanyagot, de több mint ötven mázsa késztermékkel maradtak adósak. Másfél hónap volt az év végéig vissza. Ez pedig azt jelentette, hogy naponta ötven, hatvan kilóval több készárut kell termelni a tizenkét tilosnak. A lemaradás pótlása szinte a lehetetlenséggel határos. A gyár vezetői mégis összehívták a munkásokat: »Emberek, próbáljuk meg a lehetetlent/« Megpróbálták... A tilósokat két brigádba osztották. Hat főt az erősebbek kjj- zül külön, hatot a közepesekből külön. Célprémiumot ígértek az első három-három helyezettnek. Minden héten értékelték a versenyt. Minden szombaton, a műszak végén közölték, hogy menynyire közelítették meg a lemaradást, meg azt is, hogyan áll a verseny. így ment ez az év végéig. Percnyi pihenőre nem álltak meg a gépek. S az év utolsó napján, amikor összesítették a termelési eredményeket, megtudták, hogy tizennyolc mázsát pótoltak a lemaradásból, de az elegendő volt az éves terv teljesítéséhez. S annak rendje, módja szerint kifizették az elsőknek a prémiumot. A minap találkoztam a gyár vezetőivel. Ismét szóba került az év végi verseny, a tilósok versenye. — Emlékszik, milyen verseny volt akkor? — Hogyne! — Most még különb van annál... Pedig nem ígértünk prémiumot. Hiába, ezek a tilósok, ha egyszer belekóstolnak a versenybe, nincs ami abbahagyassa velük a vetélkedést... Igaz, ezt mi sem, d ■ ők sem akarják! Naponta 400 seprűt gyártanak SZAKOSON Egy hónappal ezelőtt hírül adtuk, hogy a szakcsi Uj Élet Tsz- ben megkezdték megyénk első seprűgyárának üzemeltetését. Akkor úgy tervezte a közös gazdaság vezetősége, hogy két műszakban gyártják a seprűket, mert a szövetkezethez nagyon sok megrendelés érkezett A két műszakot azonban eddig nem szervezték meg, mert a tagság erejéből nem futotta, sok volt a mezei munka. De a seprűgyártás megy, egy műszakban napi nyolc órát dolgoznak az üzemben. Minden nap átlagban 400 új seprű hagyja el a szakcsi termelőszövetkezet üzemét. A múlt hét végéig már 10 000 cirokseprűt gyártottak és szállítottak el a termelő- szövetkezetből. Az iregszemcsei kísérleti intézetben láttuk Asszonyok. lányok hajolnak a hosszú asztalok fölé — válogatják a szuper-elit takarmányborsó-vetőmagot. Hát ők mivel foglalkoznak? Napraforgómagot fejtenek ki a héjából az olajtartalom meghatározásához. Az egyik lány morzsol, a másik a kukoricacső hosszúságát méri, a harmadik a csutka súlyát. Egyik hibridkukorica-fajta szem— csutka arányát mérik. Készül a talajtani térkép. Az intézet tájkutatói többéves munkát végeznek. A körzetükhöz tartozó területen táblánként meghatározzák, mit lehet azon a legeredményesebben termeiig
