Tolna Megyei Népújság, 1961. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-20 / 17. szám

4 “TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG a 1061. január 20, Asszonyoknak — lányoknak Szolgáltatások a termelőszövetkezeti tagok számára Milyen előnyökkel jár, ha a feleség is tagként dolgozik ? GYÓGYSZER-ELLÁTÁS Az egészség helyreállításához szükséges gyógyszert ugyancsak a körzeti orvos, vagy a szakorvos, Vagy a rendelőintézeti orvos írja fel a betegnek. Az orvos által felírt gyógysze­rért, kötszerért és gyógyvízért a gyógyszertárban térítést kell fi­zetni. Ennek mértéke általában az eladási ár 15 százaléka, de leg­alább 50 fillér. Azért a gyógysze­rért, amelyet a kórház, rendelő- intézet vagy orvos az ellátmányá­ból ad a betegnek, nem kell térí­tést fizetni. Térítés nélkül, tehát teljesen in­gyen kapják a betegek: a fertőző betegségek megelőzéséhez szüksé­ges védő-oltóanyagokat, a gümő- kóros megbetegedések és a nemi betegségek gyógyításához szüksé­ges különleges gyógyszereket, az anya- és csecsemővédelmet szol­gáló gyógyszereket és tápszereket, az egyes különleges életmentő gyógyszereket, az anyatejet, va­lamint a vérátömlesztéshez szük­séges vért. A magánorvos rendelte gyógy­szer, kötszer és gyógyvíz ára csak kivételesen — igazolt sürgős szük­ség esetén — téríthető meg. A megtérítés iránti kérelmet az SZTK alközpontjához (kirendelt­ségéhez) kell benyújtani. Mellé­kelni kell hozzá: az orvos és a gyógyszertár igazolását is. kórházi ápolás A TAGNAK Az SZTK-val kötött megállapo­dás alapján díjtalanul járó kórhá­Di Tattudósítás Rövidesen itt a far­sang — vidámsággal, ka­cagással, tréfálkozással telített víg napok ezek. Még az öregek is megfia­talodnak a fiatalok de­rűs szertelenségei láttán. Bizony őket is elkapják egy_egy jelmezbálra való készülődés édes izgalom­mal teli percei. Szívesen segédkeznek leányaik, unokáik jelmezei elké­szítésénél. A sok egyéni ötlethez fni is szeretnénk két csi­nos jelmezzel szolgálni. Fekete-fehér taftból, vagy szatinból készült az l. rajzon látható ruha. A felsőrész kicsit hosszí- tott derekú, szoknyája kórglokniba szabott, és húzott. Vastag szemöl­dök-ceruzával bevonalaz­zuk, majd fekete filcből, vagy taftból a hangje­gyeket ráragasztjuk, vagy ráhímezzük. A szoknya aljára körbe apró fekete­fehér pomponokat var­runk. A süveget kemény papírból elkészítjük, a megfelelő formát majd anyaggal borítjuk. Babból, vagy pattoga­tott kukoricából készült a „hawai kisleány” jel­mez-ruhája (2. rajz.) Babból úgy készítjük, hogy veszünk különböző, élénk színű anilinfesté- ket, színenként tálakban felold­juk, a kívánt mennyiségű babot beletesszük, hogy a festékes víz ellepje, addig hagyjuk ázni, amíg a babok kellőképpen megszíneződ- nek. Nedvesen felfűzzük, majd lógatva, lassan megszárítjuk (nem kályhánál.) A babsorokat, füzéreket, színtelen lakkal fino­man bekenjük. Pattogatott kuko­ricát szintén felfűzzük, ha akar­juk, festékbe mártott ecsettel imitt-amott befesthetjük. Bármi­lyen élénkszínű anyagból készít­hetünk kis melltartót és nadrá­got. Kívánunk jó munkát és vi­dám szórakozást. Hálátlanság zi ápolás tartama általában leg­feljebb egy év, gümőkóros beteg­ség, valamint járványos gyermek- bénulás, illetőleg Little-kór ese­tében legfeljebb két év. Ha a termelőszövetkezet tagja az ápolásbavételt közvetlenül megelőző egy éven belül már ré­szesült kórházi ápolásban, ennek időtartamát levonják az újabb megbetegedés alapján járó kórhá­zi ápolás idejéből, kivéve az üze­mi baleset (foglalkozási betegség) és a szülés következtében igénybe vett kórházi ápolást, továbbá azt az időt, amit a tag beteg gyerme­kének ápolása, szoptatása vagy gondozása miatt kórházban töl­tött. Ha a biztosított a naptári évre szóló kórházi ápolási keretet már kimerítette, de betegségébe visz- szaesik, s újból kórházi ápolásra szorul, igényelheti az ingyenes kórházi ápolást, de ennek időtar­tama nem lehet több, mint ameny- nyit ugyanezzel a betegséggel ko­rábban kórházban töltött. A nők helyzetéről Nem könnyű az angol nők élete Egy hivatalos angol statisztikai kézikönyvből kiderül, hogy való­ban nem könnyű az átlagos angol háziasszony élete. Angliában a férjes nőknek kb. egyharmada ál­landóan „két műszakban” dolgo­zik. Csak nem egészen öt százaléka fogad takarítónőt, aki a nehe­zebb munkákat elvégzi. Mindösz- sze egy százalék tart állandó ház­tartási alkalmazottat. A legtöbb háztartásban nem csak a szokásos házimunkát végzik az asszonyok, hanem — a családfő több-keve­sebb segítségével — még a lakás kifestését, vagy egyes szobák ta­pétázását is. Az olasz nők egyenjogúságáért Az Olasz Nőszövetség január HM sajtóértekezletén Iotti parla­menti képviselőnő, a szövetség ve­zetőségi tagja kijelentette: „Az Olasz Nőszövetség nehéz, de ne­mes feladatot tűzött maga elé: a nők teljes felszabadítását, jogi és anyagi egyenjogúsítását.” Iotti kijelentette, hogy fokozó­dik a női munka jelentősége a termelésben. Az elmúlt év folya­mán több mint 123 000 nő kapcso­lódott be a termelőmunkába. Ennek ellenére 1960-ban is majd­nem mindenütt • alacsonyabb volt a női munka díjazása, mint a fér­fimunkáé. Nem egyenjogú a nő a családban sem. Az Olasz Nő­szövetség határozottan követeli a férfiak és nők alkotmányban le­rögzített egyenjogúságát — mon­dotta a képviselőnő. Felújítják a francia maneken­Talán nincs is súlyosabb bűn és visszaélés, mint a hálátlan­ság. Leginkább a szülőkkel szemben elkövetett hálátlanság. Van Tolna megyében egy kis község. Egy dolgos család egy apa és egy gürcölő anya tíz gyermeket nevel fel életében. A gyermekek, mint a szárnyraka- pott fecskék kirepültek a már szűknek bizonyuló családi fé­szekből. Az évek teltek, egyik gyermek a másik után köszönt el otthonról... És végül a két öreg csak két kisgyerekkel maradt otthon. A falubeliek azt mondják, hogy el­költözött, megnősült és férjhez ment gyerekeik eddig feléje sem néztek cf szülői háznak. Nem tá­mogatják az öregeket, nem kül­denek nekik semmit. Talán még el is felejtették, hogy valaha volt egy szerető apjuk és any­juk, akik a lelkűket is kitették értük. Azt mondják az emberek, hogy »ennek az asszonynak arany korona kellene a fejére, annyit dolgozott életében«. És lám a hála, a gyermeki szere tet hol van? Mint a patkó a ló lábáról, elveszett, észrevétlenül eltűnt a gyermekek leikéből a szülők iránti hála. Mert most még bírják egy darabig. Még dolgoznak, munkálkodnak. De mi lesz akkor, ha a kapanyél már nehézzé válik, amikor a de­rék már nem engedelmeskedik? Tudom jól, biztos vagyok abban, hogy az állam, a párt fog gon­doskodni valamilyen formában az elhanyagolt, elhagyott szülők­ről. De megoldás ez? Igen, az anyagiakra, a megélhetésre vo­natkozóan, megoldás. Megoldás, de nem elintézésmód a gyerme­kek részéről. A szülők, a még hátralévő néhány életévükben, örökké a gyermekek szívtelen­ségén fognak bánkódni. Mert ha teljes is az állami gondozás, sze­rető ellátás, hiányozni fog ne­kik a. család, az általuk felne­velt család, a gyermekek zsiva­ja, s az unokák gügyögése. Mind, akik a világon va­gyunk, mind gyermekek va­gyunk. Ígéretet kell tennünk arra, hogy sose felejtjük el szü­leinket. (BALÁS) gárdát A tavaszi divat bemutatására a francia divatházak egészen fiatal lányokat alkalmaztak. Az eddigi szokástól eltérőleg, nem az ismert manekeneken mutatják be a ta­vaszi divatkreációkat, hanem a szakmában tapasztalatlan, egész fiatal lányokon. A legérdekesebb manekent Jacques Esterei francia divattervező szerződtette: egy 17 éves arab lányt, akinek szőke ha­ja, és nagy fekete szeme van, és táncolni tanul Párizsban. Jasmina Kadi, az új maneken egyébként kijelentette, hogy Algírban divat­szalont akar nyitni és legfőbb cél­ja, hogy az észak-afrikai muzul­mán nőket európai módon öltöz­tesse. A német nők vásárolják a legtöbb harisnyát A düsseldorfi divatkutató inté­zet megállapítása szerint a német nők 1960-ban átlag évi 13 pár harisnyát vásároltak és ezáltal felülmúlták amerikai társnőiket, akiknek fogyasztása csupán 12 ^ár volt. Névadó ünnepség Pakson Kedves és családias ünnepség keretében rendezte meg Pakson a községi nőtanács Németh András, a Paksi Halászati Termelőszövet­kezet dolgozója újszülött kislányának névadó ünnepségét. Felvételünk azt a pillanatot örökítette meg, amikor Kreskay Teréz anyakönyvvezetö a fogadalmat ismerteti a keresztszülővel. Né­meth Máriával. Marika már többé a Marika nemrég múlott öt­éves, Tériké pedig hétéves. A gyermekkori élet örömeiről, szépségeiről ők keveset beszél­hetnének, ez náluk sajnos is­meretlen fogalom volt. Édes­anyjuk, édesapjuk elváltak egymástól, ők pedig mind a ketten az édesanyjuknál ma­radtak. Az édesanyjuk nap­számba jár és egyéb alkalmi munkát vállal, hogy fenn tud­ja tartani magát és két kis­lányát. — De ilyenkor kire szokta hagyni őket? — Egyedül hagyom, be szok­tam zárni mind a kettőt! De kire is hagyhatnám őket, mi­kor teljesen egyedül vagyok. — hangzik az elkeseredett vá­lasz az édesanya részéről. Valóban ez így nehéz hely­zet és elkeserítő, de nézzük mi lett a következménye. Vasárnap délután Szálkán, úgy 4 óra után, Marikát és Terikét az édesanyjuk ismét magukra hagyta és még mi­előtt elment hazulról, a tüzet jól megrakta fával, hogy el ne aludjon és a konyha ki ne hűljön. Ezután Marika és Té­riké a tűzzel játszottak. — Egyébként az édesanyjuk be­vallása és a szomszédok állí­tása szerint, náluk nem ez volt az első eset, hasonló mó­don már többször is játszot­tak, nem játszik tűzzel l Tériké iskolai könyvéből té­pett ki lapokat és a falról le­tépte a papír-falvédőt. A pa­pírdarabokból »cigarettát« csa vartok és azt, a tűzhely ajta­ját kinyitva, az izzó pará­zson gyújtogatták. Az égő pa­pírtól Marikának először a haja, majd pedig a ruhája is meggyulladt. A tűz tovább terjedni netfi tudott, mert a szomszédok megakadályozták. Marikát sú­lyos égési sebekkel a mentő azonnal kórházba szállította. Az orvosok törekvése azonban már eredménytelen volt. Ma­rika életét megmenteni nem tudták, kórházba szállítása, után két óra múlva meghalt. Ismét felvetődik a kérdés, mint ahogy ez felvetődött már több hasonló esetben. Vajon kit terhel a felelősség? Nem könnyű eldönteni, de annyi biztos, hogy a felelősség nem csupán az édesanyát terheli. Felelősség terheli az édesapát is, ha egyáltalán nevezhető annak, hogy ilyen embertelen mostoha sorsra juttatta gyer­mekeit, mely döntő ok volt ab­ban, hogy Marika elvesztette életét. Legyen ez az eset intő pél­da valamennyi szülő számára. VÁL PÁL Bonyhád „A jó katolikus nem issza a mohamedán kávét" A gondűző italok Bort, sört és más mámorító italokat évezredek óta készíte­nek. A kávé, a tea az európai ember életében csak néhány száz éves múltra tekinthet visz- sza. Az első teát Jáva szigeté­ről hozták holland kereskedők. »Isteni fűnek« nevezték, s nagy hasznot remélve, azt tanácsol­ták, hogy napi 40—50 csészét kell belőle fogyasztani, ez meg­hosszabbítja az ember életét. Szerencsére olyan drága volt, hogy csak a leggazdagabbak en­gedhették meg maguknak az ár­talmas luxust. A »koffát« vagy »kapovát« Törökországból, Egyiptomból hozták a franciák. »Elűzi a gon­dot, erősíti a gyomrot« — mondták a kávéról, így a jó­ízű ital hamarosan megjelent a francia király díszebédjén is. S ezek a díszebédek nem voltak akármilyenek. A francia ural­kodó ebédre négy tányér levest, egy egész fácánt, egy foglyot, nasí tányér salátát, egy tányér marhahúst, nagy szelet sonká­kat, gyümölcsöt, süteményt fo­gyasztott el. Hogyne esett volna jól erre a traktára a gyomor­nedveket izgató, emésztést segí­tő, illatos pörkölt kávé leve. Miután a divatot akkor a ki­rályi udvar irányította, nem telt bele sok idő, már a főnemesek, mágnások, sőt a polgárok is ká­vét kortyolgattak, Európa-szerte egymás után nyíltak a kávéhá­zak. A kávé ellenségei viszont azt találták ki, hogy »jó kato­likus nem issza a mohamedán ká­vét«. A kávé ízlett, s az efféle kinyilatkoztatások, korholások már nem sokat értek. A csokoládét még a kávé­nál is nagyobb bizalmatlanság­gal fogadták. Azt mondták, ége­ti a vért, nem ember, hanem disznó gyomrába való. Aligha­nem volt is ebben akkor vala­mi, mert az első mexikói cso­koládé kukorica, kakaóbab és bors keveréke volt, cukrot ak­kor még nem tettek kozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents