Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-17 / 297. szám
I960, december 17. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Az első közös év számvetése Kisdorogon A kisdorogi Március 15 Tsz tagjainak a most folyó gazdasági év igen nehéz volt. A falu parasztságának zöme ugyanis 1959. tavaszán jegyezte el magát az új életformával. A közös munka viszont nagyon nehezen indult be. Tavaly az őszi vetést például alig tíz szövetkezeti gazda végezte el. Az emberek egy része akkor még hitt annak a minden alapot nélkülöző mesének, hogy a szövetkezet a tagság részére képtelen lesz biztosítani akárcsak a mindennapi kenyeret, a háztáji állatok halomra döglenek, mert nem kapnak a közösből takarmányt, hiába minden erőfeszítés, a közös gazdaság alapjait belátható időn belül nem tudják megteremteni Kisdorogon. Nos, a gazdasági év maholnap lejár. Az élet most is, mint mindannyiszor igazolja, hogy az ellenség jóslatából nem lett semmi. Ellenkezőleg, a kisdorogi termelőszövetkezet egy év alatt MEGALAPOZOTT KÖZÖS GAZDASÁG lett, tagjainak átlagjövedelme magasabb, mint a falubeli egyéni gazdák átlagjövedelme volt. De nézzük ezt részleteiben. A szövetkezetnek megalakulásakor nem volt egyebe, mint 998 hold szántója, három tehene, négy üszője és mintegy 150 lova. Ott volt még az ellenforradalmárok álltai felgyújtott istálló, aminek csak a falai meredez- tek az ég felé. Meg ott volt a kastély, amely siralmas látvány volt akár kívülről, akár belülről nézte az ember. De voltak és napról-napra többen voltak — a tettre kész parasztemberek akiknek az ellenség rémhírei nem ingatták meg a fejlődés törvényszerűségébe vetett hitét. Józan eszük parancsa szerint munkához láttak. Amire beérlelte kalászát a búza, nem volt a tagok között olyan, aki az ellenség uszítására hallgatott volna, azok példáját követte Kisdorogon minden szövetkezeti paraszt, akik a közös gazdaság megalakulásától derekasan állták a sarat. A nehéz munka és az okos szó gyümölcsözött. A szövetkezet saját erejéből rendbehozta a major-központot, a kastélyt, a düle- dező istállókat és az állam segítségével kialakította a közös jószágállományt. Ma már a többi között 114 szarvasjószágot, és 282 sertést mond magáénak a kisdorogi szövetkezeti parasztság. Pontosan 208 600 forintot fordított a tagság saját erejéből a közös termelést szolgáló alapok megteremtésére. S ezek dacára Előadássorozatot indít a Hazafias Népfront [adományban A Hazafias Népfront Bonyhádi Bizottsága nemcsak a községben fejti ki felvilágosító, mozgósító tevékenységét. Nagy gondot fordítanak a külterületekre is. Itt ez a gondoskodás igen megbecsült hiszen távol a lakott helyektől mégis közvetlenebbül értesülnek az itt lakók a világ dolgairól. Ennek szellemében szervezte meg a bizottság az oktatást Tudományban. A községtől mintegy 4—5 kilométerre fekvő településen a hó 18-tól kezdődően nyolc előadásból álló sorozat indul be, amelyeket községi, párt- és állami vezetők, népfront bizottsági tagok tartanak majd. Az előadássorozat keretében a következő problémákkal imer- kednek meg Ladomány lakói. Hangzik el előadás a második ötéves tervről, a nemzetközi helyzetről, továbbá arról, hogy mikor jó egy tsz. vagy az apák felelőseiéről a gyermekek nevelésében. az új termésig minden kisdorogi szövetkezeti parasztnak bőségesen BIZTOSÍTOTT A KENYERE Jó volt az év járás, gondos gazda módjára művelték a földeket. ápolták az őszi vetéseket. Az eredmény: 12 mázsa 33 kiló búza termett minden hold földön, amennyi a kisdorogi határban még soha nem volt. Ebből jutott ahova csak kellett. A szövetkezet mindennemű kötelezettségének eleget tett, 840 mázsa búzát szabadon adott el az állam nak és három kilót kiosztottak minden munkaegységre. De még van a közös gazdaságnak 6 vagon gabonája, aminek egy részét még kiosztják, a másik részét pedig szabadon értékesítik. Tehát annak, aki szorgalmasan dolgozott a közösben, biztosítva van a kenyere. Akinek pedig a munkaegységre kiosztott meny- nyiség nem elég, az kap a szövetkezettől. Ilyenek elsősorban a nagycsaládosok, az idősebb szövetkezeti tagok és a nyugdíjasok, Nekik a földjáradékot is búzában adja ki a szövetkezet. Akinek megvan a kenyere, az pedig pénzben kapja a földjáradékot. Takarmányhiány miatt nem döglött meg egyetlen háztáji jószág sem Kisdorogon. Ellenkezőleg. A szövetkezet vezetőségének nagy gondja volt arra, hogy a háztájiban lévő jószágok takarmányellátása biztosítva legyen. Éppen ezért osztottak minden munkaegységre 2 kiló árpát, 2 öl lábonálló lucernát, 2 kiló takarmányrépát, 2 kiló étkezési burgonyát, takarmányburgonyát pedig annyit vitt mindenki a közösből, amennyire éppen szüksége volt. Kukoricából részesedésként közel 20 vagonnal kap a tagság. Kiosztottak még prémium címén 180 mázsa takarmányrépát, s 200 mázsa burgonyát. A közösből kapott takarmány tehát bőségesen elegendő lesz a háztáji állatoknak. Ha már itt tartunk, elmondhatjuk azt is, hogy az első közös év jövedelmével A TAGSÁG ZÖME ELÉGEDETT. Nem sokat, 30 fillér hijján 30 forintot osztanak egy munkaegységre. Egy átlagképességű szövetkezeti gazdának 300 munkaegysége van, ami 9000 forintot jelent. A háztájiból származó jövedelem — szerényen számítva — 4000 forint. Ez pedig gyakorlatilag annyit jelent, hogy átlagban több mint havi 1000 Ft jövedelme volt a közösből az idén egy-egy szövetkezeti tagnak Kis- lorogon, ami kezdetnek jó. Vannak persze, akik szorgalmasabbak az átlagnál és vannak, akik hanyagul végzik munkájukat. Menőn Szilveszternek például 500 munkaegysége van. ö 15 000 forint értéket kap a közösből. Kő ka Ágoston viszont csak 106 munkaegységet szerzett, ő csak 3180 forint értéket kap! Ferenc Vilmosnak pedig 300 munkaegysége volt, ő ennek arányában részesül a felosztható közös vagyonból. Úgy lesz teljes a kép, ha szót ejtünk arról is, hogy a társadalomnak mennyiben van haszna Kisdorog, termelőszövetkezeti községgé válásából. A Március 15 Tsz-re ilyen szempontból sem lehet panasz. Búzából az idén összesen 10 vagont ad el sza badon a tsz, többet mint a község bármikor eladott. Burgonyát 600, vetőburgonyát 534, kukoricát (májusi morzsoltra átszámítva) 500, cukorrépát 5500 mázsát adott el a szövetkezet. S minden hold földjéhez viszonyítva 58 liter tejet szállított a begyűjtőhelyre, négyszer többet, mint amit a terv előír. Húsárut az idén keveset, mindössze 60 mázsát adott a szövetkezet. De jövőre más lesz a helyzet e téren is, mert megvan az alapja, hogy húsáruból is többet adjon a közös gazdaság, mint hajdan a falu egyéni gazdaságai adtak. Mindent összegezve: Kisdorogon tehát a szövetkezet már az első esztendőben nemcsak, hogy a kenyeret biztosította tagjainak, hánem azt is, hogy jobban MEGTALÁLJA SZÁMÍTÁSÁT MINDENKI — aki szorgalmas —, mint egyéni kisgazdaságában. A háztáji állatok tartását és tenyésztését is lehetővé tette a tsz, mert bőségesen adott takarmányt, már az első esztendőben. Osztanak ősz szesen 30 forintot egy munkaegységre, ami nem sok ugyan, de ezzel párhuzamosan biztosították a gazdasági alapját annak, hogy jövőre ennél lényegesen több jusson. Dorogi Erzsébet „Mikor osztják a lapot?" A művezető a munkalapokat tölti. A lap rovatai egymás után telnek meg, s felkerül ide minden, ami igazolás arról, hogy a dolgozó egész hónapban, hol és mit dolgozott, s természetesen az sem hiányzik, hogy mennyi lesz a kereset. A művezetők ilyen elfoglaltsága megszokott ott, ahol kevés a dolgozó és adminisztrátort felesleges beállítani a mun- ka elvégzésére. Már ez is jó módszer. Még jobb módszert tudtam meg, amit a mázai téglagyárban hosszú évek óta már ’ eredményesen folytatnak. | Egy munkásnő jött az irodába. ! — Dezső bácsi, mikor osztják a lapot? i — Talán holnap, még nem végeztem az összessel. | Negyed óra múltán az egyik égető jön. — Dezsökém, készek a lapok? — Holnap; majd holnap osztom. Az első dekád közepén sok dolgozó megkérdezi így vagy másképpen, hogy mikor kaphatja meg a munkalapot. Érdekli a dolgozókat, hogy mit írnak a lapra, egyezik-e azzal, amit ők a munkások a kemencénél, füzetlapra, noteszba jegyeznek. A dolgozók azt is tudják, hogy mennyi munkabért kapnak fizetéskor, de ettől függetlenül érdeklődéssel várják a művezető által kiállított hivatalos munkalapot. Mint megtudom, ez a módszer nem új a, mázai téglagyárban. Évek óta rendszeresen, minden hónap hatodika táján, kiadják a munkalapok eredeti másolatát, és a dolgozónak nyolcadi- káig — két napig — van ideje arra, hogy esetleges észrevételét közölje, hogy még a fizetés előtt javítani lehessen a munkalapokon. Ez a módszer jó. Bizonyíték erre az is, hogy az idén még nem volt hibás munkalap-elszámolás. A dolgozók elégedettek az elszámolással. Ez a »reklamációt« megelőző módszer nem okoz különösebb többletmunkát, a fáradságért pedig jobb fizetést nem is lehetne kívánni, mint azt* hogy elégedettek a dolgozók! A lengyel! mezőgazdaság! szakiskola tanulói Szakcson ! Iskolánk tanulói legutóbb elindultak, hogy segítséget nyújtsanak a tsz-eknek. A mai osztályunk (II. b.) a szakcsi Uj Élet Tsz-be ment. Ahogy megérkeztünk, a tsz vezetőségétől érdeklődtünk a tsz élete felől. Az ered mények mellett tájékoztattak a hiányosságokról is. Mi azonban nem érdeklődni mentünk, hanem segíteni. Az agronómus elvtárstól kértük, hogy oda küldjön bennünket, ahol legnehezebb és legsür- i gősebb a munka. Közben megér- | keztek a gépkocsik és az univer- i zál traktorok és megtörtént a munkaelosztás: cukorrépa- és kukorica-szállítás. Négy napig dolgoztunk, és kezünk munkája nyomán sok kukorica felkerült a padlásra, gó- réba, a cukorrépa pedig az átvevőhelyre Ezután elköszöntünk. A tsz vezetői megköszönték a segítséget és mi is megköszöntük a szíves vendéglátást, a bőséges és ízletes ebédet. Azt hiszem, a tsz-nek is, nekünk is előnyös volt ez a munkával egybekötött kirándulás. Nekünk, akik mezőgazdasági szakemberek leszünk. hasznos volt, mert tapasztalatokat szereztünk, ami majd az életben segítségünkre lehet. Az elvégzett munkánk értékét (munkaegység alapján) ki is fizetik, ami a közös kiadásainkra nagyon jó lesz. Ahogy végigvitt a gépkocsi a községen, láttuk az újonnan épült modern kultúrházat és az emeletes iskolát. Ahogy néztük ezeket az épületeket, úgy tűnt az egyszerű falusi épületek mellett, mintha valamelyik városból csöppent volna oda egy kis részlet. Szakcson éppen úgy megtalálhatják a fiatalok a kulturális fejlődés lehetőségeit, a szórakozást, mint városban. Nagyon szép kezdeményezést láttunk a sperűkötő üzem felállításával, ahol állandóan két műszakban dolgoznak. Itt fiatal lányok dolgoznak, és arcukról látni lehet, a munkát nem tehernek látják, hanem büszkék rá, hogy dolgoznak. Büszkék is lehetnek* mert ez az üzem komoly jövedelmet jelent a tsz-nek. Mi kívánjuk a szakcsi Uj Élet Tsz-nek, hogy érjen el minél nagyobb eredményeket és virágozzék szövetkezetük. Ha kell, a jókívánság mellett jövőre is elmegyünk, hogy segítsünk a termelő munkában. Göndör Vendel II. b. osztály tanulója* Lengyel 7. — Hallgass! — sziszegi az arcába. Kiadja a parancsot. — Feküdj! Szétszóródnak. Most már kivehető, hogy valaki az istállóhoz közeledik. Az alak néha imbolyog, mintha göröngyről göröngyre szállna. Csabai rákiált: — Állj! A másik megáll. — Ki vagy? A hang — vékony kamaszhang — átúszik a szél hullámai között. — Elnök elvtárs! Én vagyok Németh Jani! Csabai elégedetlenül morog valamit a bajusza alatt, de meg kell fogóznia, nehogy elkapja a szél. Megkönnyebbült. — Mit akarsz? — Magával beszélni. — Üzenet? — Az. — Gyere előre — mondja és a bolondos eset jut eszébe, amikor egyszer, katonakorában, amikor a lőszerraktárnál őrségben állt, és az ellenőrző parancsnokot hason csúsztatta vissza, mert nem akarta megmondani a jelszót. A fiatalember eléri az istálló sarkát. Csabaiék már a fal mellett ülnek. — Mi van, öcsém? — kérdi az elnök. A kamasz csak néz, rémülő, szomorú szemekkel. — Este Devecserből kijött az az ember, aki délelőtt a kocsma előtt Thiery Árpád: Feliratok egy törtonefhez beszélt.. . összeharangozták a falut . .. Mindenki ott mászkál a szövetkezet kapujánál... Csabai hallgat. A kamasz szívében hosszúra nyúlik az ijedtség. Hangjában szánalom és bizonytalanság. — Mondja . . . igaz, hogy a szövetkezeti tagokat felakasztják? Csabai csak a kerek, sötét foltot látja. A kamasz fejét. Köp. — Magát már keresik — nyögi a kamasz. — Apádat még nem? A sötétség megérmül közöttük. — Még ... még nem. Csabai kinyújtózik, keskeny, friss mozdulatokkal feláll. — Ki keres engem? — kérdi. — Sokan.. . Fél órája Sós Andrást hallottam a piactéren. Azt kiabálta, hogy magát az égföld alól kerítsék meg és vigyék elé számadásra. Az elnök meghökken, mintha elgurult volna alóla a világ. — Micsodára vigyenek? — Hogy maga feleljen a bűneiért ... amiket nyolc éven át elkövetett, mert maga zsarnok volt, meg azt is mondta, hogy sztálinista. Csabai előrelép. Arcán megvé- konyul a bőr. A falu behúzódott az éjszakába és a cserepek alatt harsogva nevet a szél. — Téged ki küldött? — kérdi az elnök. — Magamtól jöttem ... Tudtam, hogy itt van. A harmadik őr borzongva gubbaszt a téglán. A fal mögötte mint puha, fehér lepedő fekszik. A harmadik őrt felszívta a fal. Csak árnyék. Szalai beá"t a földbe. Nyirkos tenyerébe csúszik a kasza. Félszemmel a közelben kócos bokrot keres, ahová a kiegyenesített ősi fegyvert dobja. Mert menni kell innen. Rohanni, kihúzni dermedt lábait a földből. Csabai nem mozdul, csak a kamaszt nézi. Árnyékát, teste sötét foltját. Tömzsi, rövidhajú gyerek. Apja nehéz, sós verejtékéből szült gyerek. — Apám kilép a közösből... — mondja a kamasz. Nem hallja a hangját és fénytelen izzadt felhők lógnak az égből. — A többi is kilép ... Maga még menekülhet. .. apám üzente — mondja csendesen a kamasz. — Mennyien lehetnek? — kérdezi az elnök és a fejében vörös karikák gurulnak. — Kik? — A szövetkezet előtt. A kamasz vállat von. — Kétszázan? ... Annyi biztos. Az elnök rágyújt. Az apró lob- banást a szél háromszor is kikapja a kezéből. Vállára veszi a puskát. A vászonszíjat tenyerébe markolja, ahogy újonc korában tanulta. Visszanéz. A nagy fehér, puha lepedőre, a ráragadt árnyékra, a kaszás Szálaira, de nem szól semmit. Megy. Előre. Könnyű mozdulatokkal átlépi a gödröket, mintha a széllel suhanna. A kamasz megvárja, míg az öreg kiér az országúira és tisztes távolságból követi. Á két őr már kereket oldott. S Csabai megy. Az országúton, vállra fűzött puskával, sapkája alól kihulló hajfürtökkel. Megy. Kocognak lábai alatt a kérges bakancsok és reszketnek körülötte az útszéli eperfák. Még nem tudja, hogy mi történik, csak érzi. Kegyetlen szorítással, erőszakos árnyékokkal. Napközben a rádió mellé ül, óvatos figyelemmel. Nagy Imrét hallgatja, és fehér aggodalom kapaszkodik ilyenkor a szívébe. Kalász Péter tegnap beszólt az ablakán, hogy vége a világnak, az úinak, jön a régi. Csak az arca hullámzott az ablakkeretben, s a régi. potrohos nagygazda szavai ügyetlenül csúszkáltak a szobában. Sárga fogakkal, reggeli hagymabűzzel. (Folytatjuk.)
