Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-10 / 291. szám
VIL&G PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! f— Szombat 1960. december 10. X. évfolyam 291. szám * ARA: 50 FILLÉR A mezőgazdasági termelés erőteljes fellendítése a népgazdaság általános fejlődésének és a nép életszínvonala emelkedésének alapvető feltétele Kádár János elvtárs beszéde az országgyűlés ülésén Az országgyűlés pénteki ülésén folytatta a mezőgazdaság helyzetéről és az előttünk álló feladatokról szóló beszámoló vitáját. Részt vett az ülésen Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Benke Valéria, Csergő János, Czinege Lajos, Czottner Sándor, dr. DŐleschall Frigyes, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovács Imre, Losonczi Pál, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, dr. Sík Endre, Táusz János, Trautmann Rezső miniszterek. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti dipTisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A mezőgazdaság szocialista átalakulásának befejezése fejlődésünk jelenlegi szakaszában valamennyi belső kérdésünk közül a legnagyobb horderejű és minden tekintetben a fejlődés kulcsa. A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa megállapította, hogy a népköztársaság rendjének konszolidálása és megszilárdítása után rendszerünk további politikai erősítése mindinkább és döntően a soronlevő gazdasági és kulturális feladatok helyes megoldásától függ. Ami a gazdasági fejlődést illeti: ismeretes, hogy a Központi Bizottság múlt év márciusi határozata nagy visszhangot keltett az országban. Munkások, parasztok, értelmiségiek százezrei, miihói tették magukévá azt a jelszót, hogy gyorsítsuk meg hazánkban a szocialista építést. Ennek eredményeképpen nagy lendületet vett az ipari termelés fejlesztése, a mezőgazdasági termelés fejlődésnek indult, előrehaladtunk a közművelődésben, a művészeti és a tudományos élet területén is. Hároméves tervünk még nem fejeződött be, de az eddig ismert adatok szerint valószínű, hogy az ipari termelés növekedése meghaladja a 40 százalékot, a mezőgazdasági termelés pedig a 12 százalékot. A beruházás lényegesen nagyobb volt a tervezettnél. Külön kiemelem a mezőgazdasági nagygépek beszerzésére fordított összegeket. Az ország gépállománya — a traktorok, kombájnok és más mezőgazdasági nagygépek száma — tavaly csaknem egynegyedével, az idén pedig több mint 30 százalékkal növekedett. lomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A vita első felszólalója, Papp Laíos képviselő a mezőgazdasági építkezések helyzetéről, problémáiról szólott. Megemlítette többek között, hogy a párt és a kormány a felszabadulás óta minden évben jelentős összegeket bocsátott a termelőszövetkezetek, rendelkezésére, építkezéseik megvalósításához. Ezt a támogatást a termelőszövetkezeti mozgalomban bekövetkezett ugrásszerű fejlődés óta megsokszorozta. Ezután részletesen fejtegette, hogy a mezőgazdasági nagyüzemi építkezések helyes végrehajtásának milyen fontos feltétele a mezőgazdasági települések, majorok jó megtervezése. A telepítés-tervezés az idén már megkezdődött, azonban a helyi mező- gazdasági szakigazgatási szervek még nem ismerték fel e kérdés nagy jelentősségét, éppen Nem kérkedni akarok ezzel, csupán a fejlődés ütemét akarom érzékeltetni, hiszen aligha van ország, amely egymást követő két esztendőben ilyen mértékben emelte volna a mezőgazdasági nagygépek számát. A termelésben, a beruházásban elért nagyarányú fejlődés együtt járt az életszínvonal megfelelő emelkedésével. Önök tudják, hogy 1957 elején a dolgozók reálbére 14—16 százalékkal növekedett. Az utána következő időszak feladata volt, hogy ezt a reálbérnövekedést megfelelő termelő- munkával alátámasszuk. Teljes mértékben sikerült célunkat elérni, a tervezett hat százalék helyett kilenc szá- zalékbs az egy keresőre jutó reálbér emelkedés. A jövedelem növekedését tükrözi a fogyasztás is: három év alatt 20 százalékkal növekedett. Ez pedig nem csekélység. Mindent egybevetve: ha az év véAz ötéves terv egészével némiképpen más a helyzet, ötéves tervünket két évvel ezelőtt kezdtük kidolgozni. Közben olyan nemzetközi tárgyalásokat folytathattunk, amelyeknek eredményeképpen egy döntő vonatkozásban máris jobban állunk, mint bármely eddigi tervünk indulásakor: ötéves tervünkhöz több mint 70 százalékig biztosítottuk a nyersanyag- és energia- szükségletet és ami nem kevésbé fontos: a megfelelő rendeléseket is. A terv egésze azonban még nincs készen. Át kell dolgozni, de pontosan ellenkező okokból, mint amikről a Magyar Népközezért ma még elég vontatottan halad. Az építőipar a társadalmi ösz- szefogást is segítségül hívta és segítségül kapta a mezőgazdasági építkezések zavartalan lebonyolításához. Az idei munkák befejezésükhöz közelednek. A jelentések szerint az építőipari munkások ebben az évben is eleget tesznek a szocialista mezőgazdaság megteremtésében vállalt kötelezettségüknek: az építkezések legnagyobb része novemberben elkészült, a többit pedig a legrövidebb időn belül befejezik. A további feladatokról szólva elmondotta, hogy a tervezők és kivitelezők már készülnek az 1961. évi tennivalókra. Boros Gergely, Békés megye országgyűlési képviselője után Lombos Ferenc, Győr-Sopron megyei képviselő ismertette az első termelőszövetkezeti megye eredményeit, majd Kádár János elvtárs emelkedett szólásra. beszéde gén összegezzük majd a hároméves terv eredményeit, megállapíthatjuk, hogy az ország nemcsak visszajutott a szocializmus építésének egyenes útjára, hanem újabb nagy lendületet vett hazánkban a szocialista építőmunka. A hároméves terv teljesítésével és túlteljesítésével a magyar népi demokrácia, a párt és a nép összefogott ereje világraszóló győzelmet aratott. Ezzel elértük másik célunkat is, amely tudvalevőleg az volt, hogy új ötéves tervünkhöz magasabb és szilárdabb kiindulópontot, alapot teremtsünk. Népgazdaságunk mostani helyzete lehetővé teszi, hogy a iövő évben töretlenül haladjunk tovább előre. A jövő évi tervek kidolgozása befejezéshez közeledik, s így a gyárak minden valószínűség szerint a legközelebbi hetekben megkapják jövő évi tervüket. társaság ellenségei beszélnek. Arról van szó, hogy amikor mi — némi óvatossággal — a hároméves terv időszakára az ipari termelésben évenként hat-hét, legfeljebb nyolc százalékos fejlesztést terveztünk, a fejlődés pedig 11—12—13 százalék, akkor nyilvánvaló, hogy a fejlődés üteme új helyzetet teremt az ötéves terv szempontjából is. A korábbi elképzelések módosítását megköveteli az. a másik — Központi Bizottságunk és kormányunk szerint igen pozitív — tényező is, hogy az elmúlt két esztendő alatt olyan ütemet vett a mezőgazdaság szocialista átalakulása, ami legszebb reményeinket is meghaladja. Az ötéves tervet tehát átdolgozzuk. Ehhez két-három hónap szükséges még, de az átdolgozott új ötéves teiv — s ezt szeretném itt az országgyűlésnek és Kádár János ezután a termelékenység alakulásáról és a normákról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a termelékenység a hároméves terv időszakában kedvezőbben alakult, mint az azt megelőző években, de növekedése valamivel alatta maradt annak az aránynak, amit három év alatt szerettünk volna elérni. — Véleményem szerint — s ez nemcsak az én véleményem — két tényezőre vezethető ez visz- sza. Az egyik a normák nem helyes kezelése. Szeretném emlékeztetni a tisztelt országgyűlést arra, hogy 1957 elején, amikor Központi Bizottságunk és kormányunk kidolgozta gazdaságpolitikánk fő vonalait, elhatároztuk, hogy — figyelemmel mindarra a negatívumra is, amit az előző évek gyakorlata mutatott — a normák megállapításánál más módszert követünk, mint korábban. A normákat ugyanis a világon mindenütt fejlesztik, s ez így is lesz mindaddig, amíg szervezett emberi munka, termelő tevékenység lesz. Ezt azért mondom így, mert ellenségeink már megint hangoztatják: íme, »újból jönnek a normával". A korábbi években nálunk két-három, esetleg négyévenként kormányrendelettel, tehát az egész országban egyszerre, nagyjából azonos nívón rendezték a normákat, akkor ez óhatatlanul hátrányos lehet a dolgozók egyes kategóriájára. Mindenki tudja ugyanis, aki termeléssel foglalkozik, hogy a műszaki fejlődés nem egyszerre és nem azonos szinten jelentkezik az iparágak összességében. Ha tehát egyszerre azonos szinten rendezik a normákat az egész országban, akkor ez hátrányos lehet az olyan üzemben dolgozókra, ahol nem fejlődött arányosan a technika, vagy nem tartottak lépést a munkaszervezés korszerű követelményeivel. Ezért mi a normarendezés másik módját választottuk. Azt mondtuk, hogy a normarendezésnek folyamatosnak kell lennie. Tehát, ha egy termelési ágazat, vagy üzem — jobb munkaszervezéssel, vagy új gépek beállításával — megteremti a gyorsabb, könnyebb és jobb munka feltételeit, akkor ott a normákat is rendezni kell. Ez az igazságos, helyes út. — A gyakorlatban azonban mindez nem ment úgy, ahogy 1957-ben elhatároztuk. Miért nem? Gazdasági vezetőink egy részének gondolkozásában — taerről a helyről az egész dolgozó magyar népnek megmondani — a VII. kongresszuson elfogadott fő irányszámokon alapszik. Attól annyiban tér csak el, hogy valamennyi lényeges vonatkozásban magasabb célokat tűzünk ki, mint ahogy azt egy évvel ezelőtt terveztük. Ián az ellenforradalom egyik káros hatásaként — visszamaradt olyan ferde szemlélet, amely valamiféle népszerűtlen dolognak tekinti a normarendezést. Ezért nem módosították megfelelően a normákat olyan iparágakban, illetve gyárakban, ahol pedig az elmúlt három évben korszerűsítették a munkaszervezést, a technológiát, vagy jobb nyersanyagot kaptak. — Most óva intjük a gazdasági vezetőket mindenfajta kapkodástól; attól, hogy amolyan „dirr- durr bele” alapon egy-két hét alatt akarják megoldani mindazt, amit két-három esztendő alatt elmulasztottak. A szocialista építés és a dolgozó nép érdeke, hogy ezt a kérdést az előttünk álló évben körültekintően — és feltétlenül a dolgozókkal folytatott előzetes tanácskozások alapján — oldjuk meg. A másik tényező a gazdasági vezetés bizonyos nehézkessége. Állítom, hogy a mi gazdasági vezetésünk nem rossz. Lehetetlen is volna az ellenkezőjét mondani, amikor a hároméves terv ilyen eredményeiről adhatunk számot. Gazdasági vezetésünk mégis bizonyos javításra szorul. Szocialista hazánkban az élet viharos tempóban megy előre és ez természetesen nagyobb lendületet kíván általában a dolgozó emberektől. Több fejtörést, gondolkodást és az új helyzethez való alkalmazkodást mindenkitől, s méginkább a vezetőktől.- Vonatkozik ez elsősorban a gazdasági vezetőkre. Csaknem négy esztendő tapasz talata bizonyítja, hogy az általunk kidolgozott gazdasági irány elvek helyesek. Jól döntöttünk a megtermelt értékek elosztásáról, arról, hogy a megtermelt értékből mennyit fordítsunk a termelőerők fejlesztésére, mennyit fogyasztásra, s milyen iparágakban helyezzük el a beruházandó tőkét. Következetesen megvalósítottuk azt az egyik fő gazdaság- politikai elvünket is, hogy a szocializmus építése együtt járjon a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Enélkül ugyanis nem lehet szocialista társadalmat építeni. Nem egészen következetes azonban a gazdaságpolitikai elvek érvényesítése a mindennapok gyakorla(Folytatás a 2. oldalon.) Kádár János elvtárs A fejlődés üteme új helyzetet teremt A termelékenység és a normák
