Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-09 / 290. szám

VtLÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! r Á■; MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A ME&VF! TANÁCS LAPJA A mezőgazdaság helyzetéről és az feladatokról szóló beszámoló az országgyűlés előtt Péntek I960. december 9. X. évfolyom 290. szóm vitája Az országgyűlés csütörtökön folytatta tanácskozását. Részt vett az ülésen Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Münnich Ferenc a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula Kiss Károly, Marosán György Rónai Sándor, Somogyi Miklós az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Gáspár Sándor, Szir­mai István, az MSZMP Politika' Bizottságának póttagja, Ben ki Valéria, Csergő János, Czinege Lajos, Czottner Sándor, dr. Dole- schall Frigyes, Kisházi Ödön Kossá István, Kovács Imre, Lo- sonczi Pál, dr. Nezvál Ferenc Nyers Rezső, dr. Sík Endre, Tausz János, Trautmann Rezső minisz­terek. A diplomáciai páholyokban he­lyet foglalt a budapesti diplo­máciai képviseletek számos ve­zetője és tagja. Az ülést Vass Istvánná, az or­szággyűlés alelnöke nyitotta meg majd az országgyűlés megkezdte a mezőgazdaság helyzetéről és a? előttünk álló feladatokról szóló beszámoló tárgyalását. LosoncziPál földművelésügyi miniszter beszéde Losonczi Pál földművelésügy miniszter bevezetőben hangsú lyozta, hogy az elmúlt két esz tendőben lényegesen meggyorsul' a mezőgazdaság szocialista át­alakulásának üteme: a két évvel ezelőtti 30,7 százalékkal szemben ma már a nagyüzemi gazdálko dásra alkalmas szántóterület hét venhét százaléka a mezőgazda­ság szocialista szektorához tarto­zik. Dolgozó népünk ma jobban él mint a felszabadulás előtt. Több élelmiszert fogyasztunk, de mé; többet akarunk adni, főleg hús félékből, tejtermékből tojásból és gyümölcsből. Minden adottságunk megvan ahhoz, hogy a fokozódó igényeket is kielégítsük. Jó az éghajlat, s a termőtalaj, paraszt­ságunk szorgalmas. A nagyüzemi gazdálkodás kiszélesítésével tehát megnyílik a lehetőség a termelés nagyobb arányú fellendítésére. — Majd így folytatta: — Immár saját tapasztalataink alapján mondhatjuk: ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelést — kü­lönösen az árutermelést — a kö­vetkező években jelentősen növel­hessük, ahhoz tovább kell erősí­teni és szélesíteni a mezőgazda­ság szocialista szektorát, A kormány tehát elérkezett­nek látja az időt arra, hogy a termelőszövetkezeti gaz­dálkodásnak az egész ország­ra való kiterjesztésével lé­nyegében befejezzük a mező- gazdaság szocialista átszerve­zését. Ezzel az életszínvonal további, tervszerű növelését biztosítjuk, s a szocialista vi­szonyokat szélesítjük hazánk­ban. — Mezőgazdaságunk szocialista átszervezésének befejezését lehe­tővé teszi az a körülmény, .hogy meglévő termelőszövetkezeteink zöme már megszilárdult. Jelen­tős részük több árut ad az or­szágnak, mint korábban ugyan­arról a területről az egyénileg gazdálkodó parasztok adtak. A termelőszövetkezetek eredményét a még egyénileg dolgozó parasz­tok is látják. Az újat, a jövőt illetően elsősorban az a gondolat foglalkoztatja őket, hogyan alakul majd életük a termelőszövetke­zetekben, milyen megélhetést biztosíthatnak családjuknak. Úgy gondolom, ezeket a parasztembe­reket kötelességünk felkeresni a télen, s kicserélni gondolatainkat, elképzeléseinket a jövőjüket ille­tően. Az idei év eredményei A földművelésügyi miniszter marad a tervezettől — a tavalyi ezután az idei gazdasági év ered- szint körül mozog. ményeiről beszélt, — A mezőgazdaság átszervezé­sében ez év elején újabb nagy lépést tettünk előre. Ezzel dön­tően túlsúlyra jutott mezőgazda­ságunkban a szocialista szektor. Az idei eredmények feljogosíta­nak bennünket arra, hogy a szö­vetkezetek termelésének további növekedésére számítsunk. Isme­retes, hogy nem kevesen voltak olyanok, akik a termelés nagy­arányú visszaesésére számítottak. Tévedtek. Az idei év döntő volt a szocialista viszonyok megerősö­dése szempontjából és — bár az új gazdálkodásra való áttérés sok kezdeti nehézséggel jár — ered­ményesen fejezzük be ezt azévet. A számvetésnél nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az időjárás ebben az évben nem kedvezett a mezőgazdasági termelésnek. Tavaly ősszel szá­razság gátolta az őszi munkákat, majd télvégi — hónélküli — erős fagyok, a nyári aszály, most ősz­szel pedig a szokásosnál kétszer- te több csapadék a legjobb gaz­daságokat is próbára tette. A kedvezőtlen időjárás és a kezdeti nehézségek ellenére mezőgazda­ságunk össztermelése megközelíti a múlt évi kiugró eredményt, felvásárlásunk pedig — bár el­Ezután részletesen ismertette a mezőgazdasági termelés és felvá­sárlás idei alakulását. — A búza termésátlaga a ta­valyi 9,8 mázsával szemben az idén 9,7 mázsa. Az állami gazda­ságok a tavalyi 13,5 mázsás át­laggal szemben az idén 14 mázsát termeltek, az egyéni parasztok termésátlaga viszont — amely tavaly 1,2 mázsával maradt az or­szágos átlag alatt — az idén 2,3 mázsával kevesebb az országos átlagnál. Kedvező, hogy a kukorica ve­tésterülete az idén tovább növe­kedett és — az egyes vidékeken mutatkozó aszály ellenére — az össztermés megközelíti a tavalyi szintet. Burgonyaellátásunkban a tavalyi gyenge termés miatt ko­moly zavarok mutatkoztak. Az idén tíz százalékkal nagyobb ve­tésterületen, mintegy 50 000 va­gonnal több termést takarítottunk be mint tavaly, s ez lehetővé te­szi a zavartalan ellátást. Cukorrépa-termésünk kedvező­en alakult. Nagyobb volt a vetés­terület, így mintegy 40 000 vagon­nal több termés várható, mint tavaly. A zöldségtermelés hason­ló a tavalyihoz. A zöldségtermelő terület 70 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz, a szerző­dött területen 85 százalékos az arány. Ez fokozott követelményt támasztott a kereskedelmi szer­vek munkája iránt. Az idén erre még nem voltak kellően felké­szülve, ezért a piacon néhány­szor zavarok mutatkoztak a zöld­ségellátásban. Nem egy esetben kifogásolható volt az áruk minő­sége is. Elsősorban azért, mert a felvásárlók és az értékesítők még mindig nem fordítanak kellő fi­gyelmet a minőség megóvására. — Gyümölcstermésünk az idén gyengébb a tavalyinál. A legfontosabb gyümölcstermő vidé­keken kedvezőtleii' volt az idő­járás a virágzás idején. Nem kedvezett az időjárás a szőlőter­melésnek sem. A rendkívüli esős ősz nagyon megnehezítette a betakarítási munkálatokat. Ez gátolta a szö­vetkezeti parasztok munkáját is, s így — bár a társadalom min­den rétege segítségükre sietett — elhúzódott az őszi termésbetaka­rítás és a kenyérgabona vetése is. Őszi árpából és őszi takar­mánykeverékből többet vetettünk, mint tavaly, őszi kenyérgabona­vetésünk viszont nyolc százalék­kal elmaradt a tervezettől. Az elvetett búzaterület mintegy ti­zenöt százalékán — közel 300 000 katasztrális holdon — nagyhoza­mú, főleg szovjet búzafajtákat vetettünk. Az a feladat, hogy azokon a területeken, ahol a tavaszi búza kielégítő termést ad, azzal pótoljuk az elmaradt őszi vetést. Javasoljuk a termelőknek, hogy jövőre nagyobb területen vessenek napraforgómagot, amely nek árát kormányzatunk jelentő­sen felemelte. így a termelők megtalálják számításukat. A napraforgó termelése a takar­mányozás szempontjából is fon­tos. — Egyes területeken nagy kárt okozott az aszály. Főleg azokat a termelőket érintette érzéke­nyen, akik tavaszi szántásba ve­tették a kapásokat. Az őszi szán­tásokba vetett kapásnövények nem sínylették meg annyira az aszálykárt. Az idei tapasztalatok alapján azt javasoljuk termelő­szövetkezeteinknek, hogy szán­tóföldjeik egészén végezzenek mélyszántást. Eddig 1 820 000 ka­tasztrális holdon fejezték be ezt a munkát. Most, amikor az őszi vetés lényegében véget ért, min­den traktor és fogat is — mély­szántson <& jövő évi jobb termés érdekében. Az állattenyésztés helyzete A földművelésügyi miniszter ezután az állattenyésztés hely­zetét ismertette. — Az állatállomány alakulását érdemes összehasonlítani az 1958. októberében készült ada­tokkal, amikor még nem kezd­tük el a mezőgazdaság nagyará­nyú átszervezését. Szarvasmarha- állományunk 1958. októberétől ez év márciusáig 1,7 százalékkal csökkent. Azóta változatlan. — Márciustól 70 000 darabbal nőtt a termelőszövetkezeti tagok kö­zös, illetve háztáji gazdaságában levő szarvasmarha-állomány. — Sertésállományunk két év alatt 2,6 százalékkal csökkent. Tavaly sok kocát vágtak le, s ennek el­lensúlyozására a földművelésügyi minisztérium akkor nem tette meg a megfelelő intézkedéseket, így ez év márciusában kevesebb kocánk volt, mint az utóbbi években bármikor. Azóta szá­mos intézkedést hoztunk. Ezek hatására októberre már 159 000 darabbal nőtt a kocák száma, s ezzel az utóbbi évek legmaga­sabb októberi állományát is túl­haladtuk. Jóval több a malac is. de ennek kedvező hatása csak a jövő év második felében érez­hető a felvásárlásban. Sertésállományunk 54 száza­léka, a kocáknak pedig 65 százaléka a termelőszövetke­zetek közös, illetve a tagok háztáji gazdaságában van, s ez lehetőséget ad az állomány további növelésére. A baromfitenyésztés és a baromfihús-fogyasztás más or­szágokhoz viszonyítva elég nagy­arányú hazánkban. Tizenegy kiló baromfihús jut egy főre, s ezzel a fogyasztással a világon a má­sodik helyet foglaljuk el. A baromfitenyésztés eddig ná­lunk döntően kisüzemi jellegű volt. Ezért elő kell segítenünk a nagyüzemi baromfitenyésztés megteremtését, illetve fejleszté­sét. Ennek egyik feltétele a kel­tető-kapacitás növelése, vala­mint a meglevő kisparaszti is­tállók kihasználása nagyüzemi baromfitenyésztésre. Ezenkívül korszerű baromfitelepeket is lé­tesítünk. Több gyári takarmány- keverékről, úgynevezett baromfi­tápról kell gondoskodnunk. — Enélkül ugyanis gazdaságtalan a nagyüzemi baromfitenyésztés. A felvásárlás helyzete Felvásárlásunk a tavalyi körül mozog. Kenyérgabonából — a kisebb termés ellenére — eddig 4 százalékkal, burgonyából 60 százalékkal, zöldségből 8 száza­lékkal, vágómarhából 9 száza­lékkal, tejből 4,5 százalékkal többet vásároltunk fel, mint ta­valy november végéig. Ugyan­akkor kevesebbet vásároltunk fel gyümölcsből, vágósertésből, ba­romfiból és tojásból. Sokan úgy gondolják, hogy az egyes cik­kekben mutatkozó piaci ellátási nehézség oka a termelőszövetke­zetek szervezése. Ezzel szemben az az igazság, hogy termelőszö­vetkezeteink — bár zömük még alig egy-két éves — már megfe­lelő részt adnak az ország ellá­tásához. Állami gazdaságaink pe­dig kenyérgabonából a készletek mintegy 30 százalékát adták, ser­téshúsból ugyancsak 30, vágó­marhából 20, tejből pedig 27 szá zaléknyi részesedéssel járulnak hozzá az ország ellátáshoz. Ez­zel szemben a felvásárlási ter­vek teljesítésénél elmaradás mu­tatkozik az egyéni parasztok vi­szonylatában. Ha tehát a ter­melőszövetkezetek fejlesztésével nem haladtunk volna előre ilyen arányban, felvásárlási gond­jaink még jelentősebbek volná­nak. Ezután arról beszélt a minisz­ter, hogy a felvásárlási árakat olyan szinten alakítottuk ki, amely megfelelő jövedelmet biz­tosít a parasztságnak, elfogadha­tó a fogyasztók számára is. Be­szélt az állam segítségéről, majd hangsúlyozta, ahogyan a paraszt­ság elvárja az ipartól, hogy lás­sa el a falut megfelelő áruval, uwanúgy ez fordítva is érvé­nyes. Szövetkezeteink zöme jól gazdálkodik A földművelésügyi miniszter a továbbiakban megállapította, egész mezőgazdasági termelé­sünk fejlesztésének legfonto­sabb feltétele: milyen gyor­san tudjuk megszilárdítani, illetve eredményesen gazdál­kodó nagyüzemekké fejlesz­teni a meglevő, illetve az ez­után alakuló termelőszövet­kezeteket. Vannak már számottevő ered­ményeink, azonban van még ten­nivaló is bőven. — Szövetkezeteink zöme jól gazdálkodik. A közeljövő egyik fontos feladata a ma még gyen­ge szövetkezetek megszilárdítása. A szövetkezeti elnököket — akik egyszerű parasztemberekből let- I tek ezerholdas gazdaságok irá­nyítói — tovább képezzük, hogy alkalmassá tegyük őket a fel­adatok elvégzésére. Most, a télen minden szövet­kezeti elnököt tovább kép­iünk. •Volt idő, amikor szövetkezeteink idegenkedtek a szakemberektől. Azóta megváltozott a helyzet: a jó szakembert várják és meg­becsülik. Ezért továbbra is kül­dünk a termelésben jártas szak­embereket — elsősorban a még gyengén működő szövetkeze­teinkbe. — A kezdeti nehézségek elle­nére termelőszövetkezeteink fej­lődése jónak mondható. Ország­szerte sok olyan fiatal szövetke­zetünk van, amelyek már első éves munkájukkal — akár a ter­melési eredményeket, akár a ta­gok jövedelmét nézzük — ma­guk mögött hagytak régi szövet­kezeteket is. Sok tehetséges pa­rasztember bizonyította be, hogy képes több ezer holdas nagyüzemi gazdaság vezetésére. Tisztelt képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy innen küldjem forró üdvözletem az eredményes munkát végző termelőszövetkezeti vezetők­nek, a becsületesen dolgozó (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents