Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-08 / 289. szám
ÍOLNA MEG VEI NfiPtJJSAG I960, december S. A tanácsok lelkiismeretesen intézik a lakosság vitás ügyeit — Birtokháborítási ügyek a tanácsok hatáskörében —• — A megidézettek megjelentek? Ügy látom, igen. Leichner Tibor, a panaszos és Mucska Ernő, a panaszolt itt van. Jó, hát akkor kezdjük a tárgyalást. Először is a panasztevő mondja el részletesen sérelmeit. Ezekkel a szavakkal kezdte meg Sziget György, a bonyhádi községi tanács vb-titkára a bir- tokháborítási vita tárgyalását. Mintha egy bírósági tárgyaláson lettem volna, olyan szabályosan követték egymást az előírt mozzanatok. A PANASZ: Mucska Ernő megakadályozta, hogy a csapadékvíz lefolyhasson Leichner Tibor telkéről. Kövekből gátat emelt és a felgyülemlett víz átnedvesítette a lakást. A VÉDEKEZÉS: Mucska Ernő azért hordott köveket a víz útjába, mert a szomszédja szennyvizet öntött ki és az is oda folyt a telkére. Ezt akadályozta meg. Leichner pedig eltávolította a kerítésről azt a dróthálót, amelyet ő azért tett oda, hogy az felfogja a szemetet. A HATÁROZAT: A bonyhádi községi tanács vb- titkára kötelezte Mucska Ernőt, hogy a víz lefolyását a továbbiakban ne akadályozza meg. A köveket a víz útjából távolítsa el. Leichner Tibort pedig felszólította, hogy tartózkodjék a szennyvíz kiöntésétől. És végül az indokolás következett. A vb. titkára azért határozott így, mert senkinek sem áll jogában, hogy a csapadékvíz lefolyását akadályozza, még akkor sem, ha az a saját telkén folyik keresztül. A tárgyalás befejeződött. A volt ellenfelek megnyugodtak a titkár által hozott döntésben. Hogy véglegesen-e? — Azt majd a jövő dönti el. Miután a felek elmentek, arról érdeklődtem, hogy tulajdonképpen milyen tárgyalásnak voltam szem- és fültanúja. — A Polgári Törvénykönyv — amely ez évben május 1-én lépett hatályba — rendelkezik arról, hogy az egyszerű birtokháborítá- si vitákat a helyi tanácsoknak kell eldönteni. A tanácson belül pedig a titkároknak jutott ez a megtisztelő feladat. — Mit gondol, titkár elvtárs, miért kerültek a birtokháborítási ügyek a tanács hatáskörébe? — Nyilván azért, mert a, gyakorlat azt mutatta, hogy a birtokviták esetében az emberek legtöbbször először a tanácshoz fordultak segítségért. Tőlük várták a gyors intézkedést. És a bíróságokat is tehermentesíteni akarta a törvényhozó a kisebb ügyektől. — A határozatok meghozatalá- pál nincsenek jogi problémái? Hz életből lestük el Szép a szorgalom, de udvariassággal együtt Kedves Baranyai Klára, gimnázium I. c. osztályos tanuló! örömmel láttam a napokban a Nakról Szekszárdra robogó autóbuszon szorgalmát, amikor is igen nagy igyekezettel tanulta a buszban a történelmet. Szorgalmáért dicséretet érdemel. De szomorú volt látni és ezért udvariasságból nem érdemel dicséretet, hogy a Kakasdon felszálló és kórházba igyekvő, beteg férjét kísérő idős nénikének nem ad ta át a helyét. Maga és barátnője nyugodtan ülte végig az utat és könyvükbe temetkeztek, ahelyett, hogy átadták volna helyüket az idősebbeknek. Igazán úgy lett volna szebb, ha a szorgalom, az udvariassággal, a tisztelettudással is párosul. Major Mátyás levelező, Bonyhád — De igen, vannak bonyolult ügyek is. Azokat átteszem a járásbírósághoz. A törvény módot ad erre. — Engedje meg, hogy a gyakorlat során felmerült egy-két nehézséget is elmondjak. Lehet, hogy nagyon radikális vagyok, de olyan viták is vannak, amelyek tárgyalása közben az emberek vitatkoznak, kiabálnak, veszekednek egymással. Ilyen esetekben jó lenne, ha pénzbírságolási jogunk lenne. De erre nincs lehetőség. A másik probléma a 15 napos határidőből adódik. A rendelet ugyanis kötelezően előírja, hogy a panasz kézhezvételétől számított 15 napon belül intézkedni kell, ellenkező esetben a bírósághoz kell átadni az ügyet. Adódhatnak olyan körülmények is, hogy az egyszerű ügyekben sem tudunk határidőn belül intézkedni. Ilyenkor csupán a 15 napos határidő miatt kell a vitás ügyet a bíróságnak megküldeni. Ezek kezdeti nehézségek. A hosz- szabb gyakorlat majd talál megoldást rájuk nézve is. * összefoglalva a látottakat és hallottakat, megállapíthat juK, hogy a tanácsok jól végzik a rájuk bízott új feladatot. Több helyütt jártunk. Láttuk, hogy a végrehajtó bizottságok titkárai nem idegenkednek a nehéz, nem egyszer bonyolult viták eldöntésétől. Azt tartják szem előtt, hogy a lakosság kisebb vitás ügyei is lelkiismeretes, alapos kivizsgálást kívánnak, mert hiszen ezekből, a gyakran lebecsülő jelzővel ►►tyúkpereknek« mondott vitákból keletkezhetnek egy egész életre kiható viszálykodások, melyek bűn- cselekménnyé is fajulhatnak. (Steinbach) Javaslat a dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezetnek — kertgazdaság létesítésére Három évvel ezelőtt, mikor az ország népe a mezőgazdaság felé fordult, amikor mind több egyénileg gazdálkodó paraszt határozta el a termelőszövetkezeti útra lépést, a munkások is a maguk módján segítséget nyújtottak. Terven felül mezőgazda- sági gépeket készítettek, segítséget nyújtottak az új szövetkezetek gazdasági megerősödésében is. A dombóvári üzemekre, az üzemek dolgozóira is ez volt a jellemző. Segítették a szövetkezeteket, munkával, tanáccsal. Érdekes, hasznosnak ígérkező tervet dolgozott ki egy vasutasokból álló brigád. A tervet, nem fogadták el, de ahogy a szövetkezetek mindjobban rátérnek az árutermelésre, a terv megvalósítását az élet teszi majd szükségessé. A terv azt javasolta, hogy hasznosítsák a dombóvári állomáson, a vagonokból kikerülő trágyát. Dombóvár a Dél-Dunán- túl legnagyobb vasúti csomópontja. Naponta közel száz vagont fertőtlenítenek, amely abból áll, hogy azokat a vagonokat, amelyekben állatokat szállítottak, kitisztítják, ötven év óta, amióta a mosó néven ismert üzem működik, több ezer tonna trágya gyűlt össze. A trágya hasznosíHát ismét megértük, hogy reggelenként disznósivalkodásra ébredünk. ölik a jámbor állatokat, aztán pörkölik és feldarabolják. Feltöltik, megfüstölik, kisütik, meg a jó ég tudja mit nem csinálnak a kövérre hízott állattetemmel. Mázán is megkezdték a nagy öldöklést. E hír, mely a szerkesztő szerint csak mínuszosnak fogadható el, csak akkor fogadható el nagyobb jelentőségűnek, ha egy kis történetet is kerekítünk hozzá. Ez pedig nem esik nehezemre. Annál inkább, mert a történet adott, csak le kell írni. Hát én leírtam, úgy, ahogy volt. Olvasd, nyájas olvasó! Az idén, a sok testvér közül elsőnek Rudi vágott hízót. Vágott, mert volt miből, hisz három gömbölyödött az ólban. A bölléri teendőket ellátni az idő- sebik testvért, Románt hívták. Nem illik, hogy a gazda avassa magát a sok vérbe, van annak egyéb tennivalója is, ezek közül is legfontosabb az italról való gondoskodás. Még alig pirkadt, a sűrű ködön át az ólig sem lehetett láttása ez ideig még senkinek nem jutott eszébe. A mosóüzem mögött, kertészkedésre kiválóan alkalmas terület van. A Kapos és a mosóüzem között száz holdon lehetne kertgazdálkodást folytatni. A hatalmas mennyiségű trágya, mely itt évtizedek óta felhalmozódott, a föld tápértékét jelentősen megnövelné. Az öntözésre is lehetőség volna, hisz a Kapos egész évben vízzel tudná ellátni a kertészetet — csupán hérom-négy szivattyút, a hozzávaló csőrendszerrel kellene üzembeállítani. A dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezetnek kellene ezt a kínálkozó tervet megvalósítani. A kertgazdálkodás lehetővé tenné a jellegzetes dombóvári panasz megszüntetését, — hogy mintegy 100 nőt tudnának egész évben foglalkoztatni, a vasutas^ feleségek munkaalkalmat találnának. Az áru elszállítása is olcsó lenne, hisz csak a föld végébe kellene a terményt szállítani és ott vagonba rakni, s négy óra múltán már a pesti piacokon lehetne árulni a dombóvári termelőszövetkezet termékét. Bízunk abban, hogy a vasutasok által javasolt tervet megvalósítják a termelőszövetkezet tagjai, vezetői (P. i) Disznótor ni. A véres eseményre készülődök a meleg konyhában várták az idő jobbrafordulását. S hogy oszlassák valahogy a ködöt, no meg a látás is tisztuljon, pálinkával segítettek a bajon. Jó kisüsti szilvóriummal. Megvirradt, a nap is áttörte itt-ott a tejfehér ködöt, kezdődhetett a nagy hercehurca. Mert az volt a javából. Négyen kapaszkodtak a hízóba, négy emberrel forgolódott, mígnem Román valahogy eldöntötte és markolatig szúrta a kardnak is beillő szúrókést az áldozat puha torkába A disznó kimúlt. Megfürdették jó forró vízben, utána egy kicsit megpörkölték — jobb íze legyen majd a szalonnának. A feldarabolás és töltés már nem annyira érdekes, hogy részletezzem, hisz azt tudjuk mindannyian. Az ebéd sem érdemel különösebb említést, hisz a disznótoros ebéd, köztudottan az ebé dek ebédje. A vacsora — az meg a vacsorák vacsorája. Különösen, ha „FENEGYEREKEK 99 Napi- és hetilapokban, különböző fórumokon sok szó hangzik el arról, milyen nevelést kapjanak a fiatalok. A művelődésügyi minisztérium vitára bocsátotta az oktatási reform-tervezetet, amelyről pedagógusok, szülök — a társadalom minden rétegéből — mondták el véleményüket, milyen legyen az iskolai nevelés. — Az iskola neveljen a munkára is — ez az általános vélemény manapság. Szorgalmas, becsületes, a szocializmushoz hű, szüleit, embertársait szerető, segítő fiatalokat kell nevelni, és ez nemcsak az iskola ügye, hanem a szülőké, az ifjúsági szervezeté, a társadalomé is. Az ifjúság nagy többségéről elmondhatók a fent említettek. De van egy kisebb réteg, amely miatt az idősebbek véleménye, hogy a mai fiatalokra csak a dzsessz, a kihívó öltözködés, a csönadrág, a huligánkodás jellemző. Van egy réteg, amely azt hiszi, neki mindent szabad, amely az ifjúkorral járó virtuskodást nem tudja a sportpályákon, a színpadokon, a kirándulásokon, vagy a társadalmi munkában levezetni. Úgy, ahogyan arra a közelmúltban volt példa az egyik községben. Egy este hat fiatal — mint a falubeliek mondják, a szekszárdi gimnáziumba járnak — már nem bírt magával, elhatározta; megmutatják, hogy ők »fenegyerekek«. Elsős (!) gimnazista is volt köztük... Azzal kezdték, hogy az egyik ház udvarába beosontak és leszedték a nyári konyha kéményét. »Tevékenységüket« megzavarta ugyan egy incidens, de folytatták tovább. Az egyik fiúnak az apja éppen arra ment. Fia közreműködését a nemes cselekedetben két kiadós pofonnal jutalmazta, és hazazavarta. A másik öt azonban folytatta a huligánkodást. Mert tetteikkel bőven kimerítették ezt a fogalmat. Hogy mi volt a folytatás? Két postaládát leszakítottak a helyéről és beledobták az árokba. Az utcákon lévő padokat felszaggatták. Az egyik bolt vezetőjét azzal »tréfálták« meg, hogy egy hatalmas követ gördítettek a bejárathoz. A halottaskocsit kihúzták az utcára, az artézi kúthoz. Behatoltak az általános iskolába is, ott összeforgatták, döntögették a padokat, a fiú- SS leány-WC közfalát kidöntötték. Megtisztelték látogatásukkal az óvodát is. Ott éppen aznap festették az ablakokat és éjjelre nem csukták be. Ezeket az ablakokat leszedték és beledobálták a kútba. Mindezt betetőzték azzal, hogy az egyik háztól — ott lakodalomra készülődtek — elvittek két tortát és egy demi- zson bort. A két tortát odarakták egy másik ház küszöbére. Mondani sem kell, hogy az öt diák viselt dolgai hamarosan kitudódtak és a múlt héten nem is beszélt másról az egész falu. Mindezek után persze, annak kellene következni, hogy az öt fiú töredelmesen beismerte volna tettének súlyosságát. Nem ez történt. Az egyik flegmán kijelentette: — Úgysem lesz az egészből semmi. Az apám majd elsimítja. A falu azt várja, hogy ne »simítsák el«, már csak azért sem, mert a felsoroltakon kívül olyan dolgokat is elkövettek, amely ellene van a jóízlésnek, a leg alapvetőbb emberi magatartásnak. Nem kívánja senki, hogy a fejüket vegyék. De tettük nem maradhat megtorlatlanul, mert amíg a fiatalok tanulásához, szórakozásához rendszerünk megtett mindent, a huligánkodást nem lehet megfelelő büntetés nélkül hagyni. De nemcsak a fiatalokat kell elmarasztalni ebben az esetben, hanem a szülőket is. Azt a szülőt, aki úgy nevelte gyermekét, hogy az ilyen tettek elkövetése után szemrebbenés nélkül hivatkozhat az apja társadalmi helyzetére. Az iskolának, az ifjúsági szervezetnek, a szülőknek, az egész társadalomnak is okulnia kell ebből az esetből. Itt már nem lehet elválasztani az »én« ügyemet a »mások« ügyétől. Ha az az apa, aki gyermekét két atyai pofonnal jobb belátásra térítette — bár ellene vagyunk általában a testi fenyítésnek — a többi ifjú titánnak is leken néhány pofont, lehet, hogy elvette volna kedvüket a további huligánkodástól. Mint mondottuk, a fiatalokat jó szóval kell nevelni, de a hu- ligánkodó »fenegyerekekkel« szemben néha nem árt erélyesebb rendszabályokhoz is nyúlni, amikor megzavarják egy falu éjjeli nyugalmát. BOGNÁR ISTVÁN A csehszlovák Novák-vonósnégyes szereplése a modern zenei fesztiválon A nyugat-európai sajtó »megkövesedett avangard«-nak mondotta azt a modern zenei produkolyan jeles szakácstudományú asszonyok főzik, mint Román és Rudi felesége. A. torra húszán jöttek össze. Húsz terítéket raktak, az üzemétkezőből kölcsönkért hosszú, kecskelábú asztalra. És itt terítették ki a disznó legjobbját: or- jalevest, levesben főtt húst tormával, töltöttkáposztát, sült húst, sült kolbászt, hurkát, vesevelőt és a bort, öntözendő a jó zsíros falatokat... Késő estébe nyúlt a vacsora vége. Kora reggelbe a tor befejezése. Másnap, amikor ott jártam, hírt kaptam a nagy torról. Elfogyott fél disznó, negyvenöt liter bor, s amikor hazajövet, egyik igazgatónak mesélem a tort, csuda tudja, de ez az igazgató ismerte az ottani körülményeket, az ő gyárában történt az eset, csak annyit jegyzett meg: — Csak negyvenöt liter? Mi lett volna, ha a gyárvezető nem beteg? őszintén mondom, ezt nem tudom, de az biztos, hogy enni meg inni, azt tudunk, jó magyarosan, (Pálkovács) ciót, amely az idei Donaueschin- gen-i zenei fesztiválon bemutatásra került. Ezt a modern zenei fesztivált 1921 óta évenként megrendezik és kizárólag a legmodernebb zenei alkotások bemutatásának szentelik. A világ muzsikusainak és zeneértő közönségének szemében a Donaueschingen-i modem zenei fesztivál igen nagy jelentőségű, noha mindössze két napig tart, és ezáltal a világ legrövidebb zenei fesztiváljának mondható. Az idén bemutatott modern kompozíciók nem nyerték meg sem a kritikusok, sem a közönség tetszését. Két mű kivételével bizony ki is fütyülték őket. Az említett két mű Bohuszlav Martinu IV. vonósnégyese és Alois Hába XII. vonósnégyese volt. Mindkettő a csehszlovák Novák-vonósnégyes előadásában, amely ezúttal tizenhatodszor szerepelt Nyugat- Németországban. A fesztivál ösz- szes tudósítói nagy elismeréssel emlékeztek meg a cseh vonósnégyes technikájáról és finoman árnyalt előadóművészetéről. Pierre Boulez, az ismert francia zeneszerző a vonósnégyes tagjainak kijelentette, hogy: »önök voltak a fesztivál legkiemelkedőbb ven- déléig« 1
