Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-07 / 288. szám

WOT. december 7. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Idén 600-at adott el, jövőre 2400 hízott sertést ad el a bátaszéki Búzakalász Tsz A bátaszéki Búzakalász Tsz már megkötötte a sertéshizlalási és értékesítési szerződést 1961. első félévére az állatforgalmi vál­lalattal. A fél évre 1200 hízott­sertés értékesítésére szerződtek, havi 200-as ütemezésben. Azt ter­vezik a bátaszékiek, hogy alap­anyag vásárlásból és saját szapo­rulatból a jövő év második felé­ben is meghizlalnak 1200 sertést, így egész évben 2400 sertést ér­tékesítenek, négyszer annyit, mint amennyit az idén értékesítettek. A sertésértékesítés havonkénti ütemezése biztos alapot szolgál­tat majd a Búzakalász Tsz-ben arra, hogy a tagoknak rendszere­sen tudjanak pénzelőleget fizetni. Munkavédelmi őrséget alakítanak az építkezé­sek és építőanyagipari üzemek dolgozói Az Építő-, Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezete társadalmi munkavédelmi fel­ügyelőinek országos tanácskozá­sa határozatot hozott arról, hogy a balesetelhárítás és az egészség- védelem fejlesztésére csehszlo­vák tapasztalatok alapján ön­kéntes jelentkezőkből munkavé­delmi őrséget állítanak fel az építkezéseken és az anyaggyártó üzemekben. A cél az, hogy tár­sadalmi ellenőrzéssel segítsék az előírt biztonsági rendszabályok végrehajtását. 39 fő hapotl rendszeres pénzsegélyt 106 fő ingyenes gyógyszer-utal­ványt, 19 ingyenes csecsemő­kelengyét és 22-t utaltak szociális otthonba A városi tanács egészségügyi osztálya rendszeresen gondosko­dik az idős, munkaképtelen em­berekről. Részben azzal, hogy pénzsegélyben részesíti őket, részben ingyenes gyógyszer-utal­ványt juttat, vagy szociális ott­honba utalja azokat, akik egye­dülállóak, nincs olyan hozzátar­tozójuk, aki eltartásukat vál­lalná. A juttatott összeg termé­szetesen nem túl nagy, de arra elég, hogy a legszükségesebbek­kel ellássák magukat a rászo­rulók. Az idei évben harminckilencen kaptak rendszeres pénzsegélyt, ez ideig 49 150 forintot. Ezenkívül a téli tüzelő beszerzésére is kap­tak 10 700 forintot, rendkívüli segélyként. Tizenkilenc személynek jutta­tott ingyenes csecsemőkelengyét az egészségügyi osztály, huszon­két öreget utalt szociális otthon­ba és százhatan kaptak ingyenes gyógyszerutalványt. A százhat személy egy része egész évre kapta a gyógyszerutalványt, má­sik része pedig hosszabb-rövidebb időre. Esetenkénti gyógyszerutal­ványt kaptak például azok, akik csak alkalmi munkát végeznek. Az idén 80 000 forintot fordí­tanak összesen közsegélyezésre, de jövőre már 10 000 forinttal többet. Tehát — ha nem is sok­kal — nagyobb összegű segélyt tudnak nyújtani a rászorulóknak. Idénycsúcs a cukorgyárban Az Élelmezésügyi Minisztérium Cukoripari Igazgatóságán kapott tájékoztatás szerint az ország 11 cukorgyárában a szokásosnál ál­talában nyolc-tíz nappal előbb kezdték a gyártási idényt. — A gyárak a tavalyinál körülbelül negyvenezer vagonnal több répa feldolgozására készültek, s ez mintegy négy-négy és félezer vagonnal több cukrot jelent az országnak. Á TOLNÁI DIYÁTSZALON Nem könnyű 1 feladat egy kis || beszélgetésre le- ||| ülni Kellner An || nával, a tolnai divatszalon — pontosabban a Tolnai Ruházati M és Szolgáltató f§§ Ktsz női mére­tes részlegének vezetőjével. A p» vállalóhelyiség- ben egymásnak adják a kilin­cset a rende­lők. Most is pró­ba folyik, Stróbl József né selyem­gyári dolgozó te- dy-beer anyag­ból készülő ja­pánujjas, pár nappal ezelőtt megrendelt ka- • |§ bátjával végzik az első próbát. A megrendelő elégedett, telje­sen rábízza a dolgot a „szak­emberre”, hisz ő tudja, höl kell a kabáton igazítani. Az újságíró részéről egyelő­re csak a fényképezőgépnek le­het dolga. De szerencsére, köz­ben lehúzták a redőnyt, záróra van, beszélgethetünk is egy ke­veset. Az első kérdés: — Hányán keresik fel havonta a vállaló­helyiséget? — Ezerkétszázan-ezerötszázan is megfordulnak itt havonta. No, persze, ez úgy értendő, hogy mintegy háromszáz kü­lönböző ruhát készítünk, de az anyag idehozásától a kész ru­ha elviteléig négyszer-ötször jön el a megrendelő. — Tolnaiakból áll a szövet­kezet vevőköre? — Zömében tolnaiak. A gyá­rak, hivatalok, no meg a ter­melőszövetkezet dolgozói. De vannak távolabbi megrendelő­ink is. Sokan jönnek ide Szek- szárdról, Bátaszékről. A napok­ban küldtünk el Pécsre egy olyan ruhát, aminek az anya­gát szintén postán kaptuk. Az illető teljesen rám bízza a fa­zont, a méret már meg volt, próbára sem volt szükség. Teg­napelőtt Pestre vittem egy ná­lunk készült ruhát. A bizalom „titka”, hogy mindig a legú­jabb divat szerint dolgozunk... — Nos, ha már a divatnál tartunk, mi jellemzi a divat alakulását? — Mindig valami új, azaz „új módon” visszatérés a ré­gihez. Az idén a ruhák, szok­nyák, kabátok, vagy öt centi­vel rövidebbek lesznek, majd ekkor kicsit megállapodnak és következik a „lefutás”. Én a szakmában most érem meg a harmadik szoknya-lefutást. 1944-ben már kilógtak a tér­dek, utána jött megint a hosz- szú szoknya divatja. Egy erősen megviselt fran­cianyelvű divatlapot nézege­tünk. Tavalyinak vélem, any- nyira gyűröttek a lapok. Joósz Ferenc szövetkezeti elnök mo­solyogva jegyzi meg, — mu­tatva a dátumra —, hogy a párizsi „VOUG” 1960. novem­beri száma. Ennyire szétszed­ték már. Egyébként komoly harc folyt egy évvel ezelőtt a devizakeret . biztosításáért, míg végül az egyik értekezleten — ahol ismételten érveltek a tol­naiak, hegy a vidéknek leg­alább olyan fontos a legújabb divat felőli információ, mint a fővárosnak — a KISZÖV ré­széről jelenlevő Pollák elvtárs háromszor is aláhúzta jegyzet- füzetében, hogy „Tolnának di­vatlapot!” Azóta havonta meg­kapják a „VOUG”-ot. — Ritka eset — mondja a részlegvezető —, hogy valaki pontosan ilyen ruhát csináltat­na, inkább csak az alapelveket vesszük figyelembe. A hosszt, a derékvonal elhelyezését, a fazont. A többi már a mi dol­gunk. főként az, hogy két tel­jesen egyforma ruhát ne csi­náljunk, hisz még elképzelni is szörnyű, hogy mi lenne, ha az egyik megrendelőnk, nálunk készült ruháját több példány­ban látná valamelyik szórako­zóhelyen, vagy az utcán. Még akkor is, ha Szekszárdra, Pécs­re, vagy Bátaszékre egy-egy hasonló ruhát csinálunk, ügye­lünk arra, hogy azért ne le­gyen egyforma. Az utolsó kérdésre, mármint, hogy nem félnek-e a konfekció- ipar konkurrenciájától, moso­lyogva válaszol Kellner Anna. — Hét évvel ezelőtt ketten dolgoztunk a részlegnél. Ma a lltszám 13. Noha terjed a kon­fekcióáru, egyre jobbat ad a gyáripar is, az igények még gyorsabban nőnek. Igyekszünk még jobbat adni és főleg egye­di „gyártmányt”. Amit pedig tanuló-koromban már megta­nultam, ma is áll: Aki kerese­tét a női hiúságra alapozza, nem kell félnie az éhenhalás- tól. ö csak tudja, hisz szakértő. Kétszeresen is az. JANTNER JÁNOS Karácsonyi reprodukció­vásár az ország képcsarnokaiban A Képcsarnok Vállalat kará­csony előtt nagyarányú repro­dukció-vásárt rendez a buda­pesti és vidéki képcsarnokokban. A képzőművészet nagyjainak al­kotásairól készült reprodukciók­ból mindenütt kiállításokat ren­deznek. A külföldi mesterek mű­vei mellett megtalálhatók Mun­kácsy Mihály, Szinyei Merse Pál. Hollósi Simon, Lotz Károly, Csók István és más nagy magyar mű­vészek munkáinak valósághű másolatai. (30) Zsukov Geiger-számlálót tar­tott a kezében. A rendkívül ér- . zékeny műszer azonnal jelezte, ha a normálisnál magasabb ra­dioaktivitást sugárzó térségbe ér­tek. Eddig nem tapasztaltak kü­lönösebb veszélyt, azt azonban már megállapították, hogy a Mars felszínén jóval magasabb a radioaktivitás átlagértéke, mint a Földön. Már ez is kétségtelenül bizonyította, hogy a szerencsétlen bolygón borzalmas atom-kataszt­rófa játszódhatott le sok millió, vagy talán milliárd földi eszten­dővel ezelőtt. A kis expedíció lassan küzdöt­te magát előre a mély homok­ban, pedig a Marson a földi ér­telemben vett nehézkedési erő­nek csupán egyharmada érvé­nyesült, tehát jóval kisebb izom­erőre 'volt szükségük ahhoz, hogy útjukat a nehéz terepen megfe­lelő gyorsasággal folytassák. Az ismeretlen táj hatása, a furcsán puha és vonzó, mély homok, az állandó légmozgás azonban meg­nehezítette mozgásukat. Ezer métert tehettek már meg a kis kolóniától, melyet nagy előszeretettel neveztek »város­nak«, pedig nem állt egyébből, mint két légmentesen záródó műanyag-sátorból és a rögzítő- talpain nyugvó Kozmoszplánból. A homokos terep enyhén emel­kedett, és újabb kétszáz méter után, ha visszafordultak, már kissé alattuk látták a Kozmosz- plán ezüstösen fénylő testó. és a I ____£ S ASS ERVIN 77 11 Ialálböiyqfó 3­□ T r két sátrat, ahol Elisa és Remi- zov tartottak ügyeletet az uráli állomással kapcsolatot biztosító televízió- és rádiókészülékek mellett. Egyre közelebb jutottak a rom­város széléhez. A különös épü­letromok sötéten emelkedtek ki a pirosán fénylő háttérből, a Nap — mely nem sokkal látszott ki­sebbnek, mint a Földről — pon­tosan a szemükbe szórta sugarait, de korántsem elviselhetetlenül. Már útközben is megvolt ki- nek-kinek a maga feladata. Ko­vács Pista talajmintákat vett, kisebb kőzetdarabokat gyűjtött az övére illesztett zsákformájú tartóba, Donszkov filmfelvétele­ket készített és hordozható tele­víziós kamerájával állandó kap­csolatban volt Elisával, és a kis kolónia adókészülékén keresztül az uráli tudományos állomással is, ahol több tucat tudós figyel­te az expedíció útját. Zsukov a Geiger-számolóra összpontosítot­ta minden fi gyei-” át. K—en elég egy figyelmetlen rot-nat, és iyönnyen olyan mafias radioakti­vitású mezőbe hatolnak, ahol az életükkel játszanak. Már egészen közel jutottak a í .mvároshoz. amikor Zsukov pi­henőt rendelt el. Néhány percig pihentek csak, csupán addig; amíg Zsukov a mikrohullámú, hordozható, rádió adó-vevőn Eli­sával beszélt. — Elisa kedves, jelentse az ál­lomásra, hogy elértük a város szélét, — bár ezt gondolom, jól látják a televíziós ernyőn a Földön is... Indulunk tovább. A rádioaktivitás még mindig a megengedhető mérték alatt, bár a műszer mutatója egyre idege­sebben vibrál... Elisa gyorsan nyugtázta Zsu­kov szavait. — Máris jelentem, parancs­noki... Kérem, vigyázzanak ma­gukra... Zsukov elmosolyodott. Kovács Pista felé fordult, aki jól hal­lotta fülhallgatójában a parancs­nok szavait. — Elisa üzeni: vigyázzunk ma­gunkra!... Pista nafiy ugybuzgalommal Télapó-ünnepélyek Szekszárdon Városszerte Télapó-ünnepé­lyek voltak. A legtöbb bölcső­dében, napköziben Télapó-ün­nepélyt rendeztek a gyermekek legnagyobb örömére. Az ün­nepélyek megrendezéséből nem csak a nevelők vették ki ré­szüket, hanem a szülői munka- közösségek is, amint az a ha­sonló alkalmakkor immár szo­kásos. A Bezerédj utcai nap­köziben a Télapótól minden gyermek ajándékot kapott. A gyermekek énekkel és verssel köszöntötték az ajándékot hozó Télapót, aki egyben intelmek­kel látta el az »apróságokat«. Az újvárosi óvodában 10 fo­rint értékű ajándékcsomagot kapott 85 gyermek. Az aján­dékozáshoz a pénzt a szülői munkaközösség teremtette elő. A Kinizsi utcai bölcsődében több mint 50 gyermek kapott csokoládéból készült »Télapót«, nápolyit és kekszet. Ünnepélyt tartottak a kórházi óvodában is. Legtöbb bölcsődében és nap­köziben már megkezdték a ka­rácsonyi ünnepély előkészüle­teit. Előreláthatóan mindenütt sokkal nagyobb szabású ünne­pélyt, ajándékozást készítenek elő a mostaninál. A Télapó­ünnepélyek legtöbb helyen csak házi ünnepélyek voltak, azokon kevés szülő vett részt. A karácsonyi ünnepélyeket a szülők részvételével rendezik majd meg. Hí Egyesült Izzó legújabb fényforrása: a természetes fényt legjobban megközelíti) xenon-lámpa Az Egyesült Izzó mérnökei a már jól ismert fénycső és a hi­ganygőz lámpa után újabb kor­szerű világítótestet alakítottak ki, s ezzel az üzem idei gyárt­mányfejlesztési tervének egyik legérdekesebb pontját valósítot­ták meg. Elkészítették a 150, az -ezer, a kétezer és a hatezer wattos xenon lámpát. Ilyen égő­ket az egész világon csupán há­rom-négy gyár készít. A xenon lámpa előnye az eddigi fényfor­rásokhoz képest, hogy egyenletes fehér fényével a legjobban meg­közelíti a természetes fényt. — Ezért például igen jól hasz­nálható textilfestő és kikészítő üzemekben, textilgyárak labora­tóriumaiban, minőség-vizsgáló he­lyiségeiben, a gyógyszergyártás­nál, stb. folytatta tovább a talajminták gyűjtését, mintha nem is hallotta volna Zsukov szavait. De azért nagyon jól esett neki Elisa fél­tése... Micsoda nagyszerű lány — gondolta, de már Zsukov újból indulást parancsolt. ötven lépést tehettek, amikor elérték az első romokat. Leírha­tatlan és elmondhatatlan érzés kerítette hatalmába a három űr­hajóst. Egy ^távoli világ régen el­pusztult értelmes lényei által épített városban jártak! Kovács Pista apró acélkalapáccsal a fal- maradványokat kopogtatta. — Érdekes — szólt Zsukovhoz gégemikrofonján keresztül — ezek a falak teljesen ismeretlen, fémes, sziklaszilárd anyagból ké­szültek... Ezért érthető, hogy év­milliárdok romboló erejét is át­vészelték. A márványfényességű, karcol­hatatlan, különös anyagból hihe­tetlen erőfeszítéssel, csak apró lángvágóval tudtak egy egészen kicsi darabkát lemetszeni, hogy a kolónián laboratóriumi vizsgá­lat alá vethessék. Donszkov szor­galmasan forgatta körbe televí­ziós kameráiét, és Zsukovot messzire megelőzve, meggondo­latlanul rekivágott az útnak, beljebb, egyre beljebb a rom­város épületei közé. Amikor Zsu­kov észrevette Donszkov merész­ségét, azonnal megálljt paran­csolt. Elkésett. Csak annyit lát­tak, hogy Donszkov megtántoro- dik, elveszti egyensúlyát, és el­zuhan a trlaton. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents