Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-06 / 287. szám
Egy újítás a bürokrácia útvesztőjében Röpgyűlés I960. december 6. A Tolna megyei Népbolt Vállalat egyik «láthatatlan« dolgozója a 68 esztendős Sápszky Gyula. Nem a pult mögött végzi munkáját, hanem a szekszárdi 50-es bolt egyik szűk raktár- helyiségében, ahol 55 évvel ezelőtt kezdte a szakmát tanulni. Előrecsomagol. Azt a munkát végzi, amelynek egyre nagyobb a szerepe a kereskedelemben, az új árusítási formák elterjedésével. Nos, Sápszky bácsi nemcsak dolgozik, hanem — mint a mai világban egyre többen — töri is a fejét, hogyan lehetne a munkát ésszerűbben, jobban végezni, könnyebbé — és ami a kereskedelemben nagyon fontos — higié- nikusabbá tenni. Szerkesztett egy készüléket az élesztő adagolására. Most, amikor előrecsomagolás- sal bízták meg, rájött, hogy egy egészen egyszerű szerkezettel meg lehetne oldani az élesztőadagolás gépesítését. Csak néhány számítást kell elvégezni ahhoz, hogy a készülékkel pontos méretre lehessen vágni az adagokat. Az elsőn még kézzel kellett továbbítani az egykilós élesztőt befogadó szánt, a következőnél már egy korcsolyakulccsal hajtható fogaskerekes és fogasléces továbbító szerkezet oldotta meg az »előtolást«. A vályú szélén megjelölte a beosztást, a készülék elején egy guillotin-szerű szerkezettel vágta egyforma darabokra az élesztőt. Hónapokig »üzemelt« már a készülék, amikor a vállalati ellenőr útján a vezetőség is tudomást szerzett róla. Biztatták az újítót, hogy adja be újításnak, hiszen csak a megye 1 rr Ocsény Megyénkben már kevés olyan község van. amelyben a lakosság többsége rfiég egyénileg gazdálkodik. Azt már nem kell különösebben bizonyítani, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás határozott fölényben van az egyénivel szemben. Igaz, hogy az új termelőszövetkezetek még számos gonddal küzdenek, de még így is többre voltak képesek, mint az egyéni gazdaságok. Magasabb termésátlagokat értek el, mint az egyéni gazdák, így több gabonát, jószágot tudtak eladni az államnak. A tények bizonyítják ezt, ha összehasonlítjuk két község — mondjuk, öcsény és Báta — adatait, .mennyi terményt értékesítettek eddig az idén. területén több száz élelmiszer- boltban lehetne bevezetni. A szekszárdi tervezőiroda vezetője, Szabiár Béla mérnök, elkészítette a gép rajzát, majd azt — több szakvéleménnyel alátámasztva Sápszky Gyula elküldte a Belkereskedelmi Minisztériumba. Néhány idézet a szakvéleményekből: Dr. Major György, városi főorvos: »...A géppel biztosítani lehet az élesztő higiénikus adagolását. Kívánatos volna, hogy mindenütt bevezessék...« Halász István, kereskedelmi felügyelő: »Szükségesnek tartom bevezetését«. Pere István boltvezető: »A vevők nagy örömmel fogadják az ízlésesen csomagolt élesztőt...« A készülékkel pontosan — az előre meghatározott súlyú adagokra — lehet vágni az élesztőt, nem lesz morzsalékos, száraz a2 élesztő, nem bámul le. Azt lehet hinni, hogy a minisztériumban is örömmel fogadták az újítást és igyekeztek azon, hogy minél előbb bevezessék másutt is. Ezzel szemben az újító — és a vállalat is — hónapokig hiába várta a választ. Többszöri sürgetés után (az újítást március 18- án küldték fel) levélben közölték Sápszky Gyulával, hogy nem jó az újítás, különböző okok miatt. Erre az újító megírta, hogy van egy készüléke, amivel már hónapok óta dolgozik. Ha a rajzból nem lehet eligazodni, ő szívesen bemutatja a készüléket. Augusztus elején aztán felvitte a készüléket és megállapodtak a minisztérium egyik mérnökével, hogy — I kisebb módosításokkal, gyártásra és Báta negyedévben százhárom százalékát szállították, 244 mázsa vágómarha helyett eladtak 715 mázsát és az év végéig teljesítik a hízósertés értékesítési tervüket — 1972 mázsát — is. A termelő- szövetkezet 1100 sertést hizlalt, illetve hizlal, a tagok a háztáji gazdaságukban 642-őt. Baromfiból mintegy százhúsz mázsát értékesítenek. A tojásértékesítés terén az első negyedévben 129 százalékát, a második negyedévben 103 százalékát adták el a tervezett mennyiségnek. Tehát, ha a két község adatait összehasonlítjuk, láthatjuk, Báta mennyivel több árut termelt, mint Öcsény. B. I. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG is alkalmassá téve — elkészítik a gép prototípusát a Vendéglátóipari Berendezés és Felszerelés Javító Vállalat-tal (VIBEG). Sápszky Gyula pár napra rá megkapta a megrendelőlevél másolatát. Szeptember végére — többszöri érdeklődés után — értesítették az újítót, hogy kész a gép, meg lehet tekinteni a VIBEG-nél. Sápszky Gyula újból felutazott Pestre, azonban meglepődve látta, hogy a kész gép, — bár külsőre nagyon tetszetős, többek között minden darabja csillog a krómozástól, — de nem lehet használni. Kereskedői hasonlattal: Olyan, mint egy Berkel-mér- leg, aminek nincs mutatója. Lehet vele vágni az élesztőt, de nem adagolni, meghatározott súlyra, méretre. öt napot töltött ez alkalommal Pesten, kilincselt a minisztérium különböző főosztályain és a VIBEG-nél, mire megkapta az ígéretet, hogy a készüléken elvégzik az általa kért módosítást. Ok: a kétezer forintos keret kimerült, újabb megrendelés kell. A kivitelező vállalat művezetője szerint a hiba oka az, hogy nem kaptak rajzot, csak szóbeli utasítást. így ők nem felelhetnek a rossz kivitelezésért. Október közepén csomagot kapott Sápszky Gyula. Benne az általa felvitt készülék és az új, mellékelve egy levél, amely szerint leküldték a készüléket kipróbálásra és további kísérletezésre. A készüléken azonban semmi módosítást nem végeztek, használhatatlan. Az újító az elmúlt napokban felment Pestre most már saját költségén, — ezt már nem tudta a vállalat fedezni. Egésznapos vita után — miközben küldözgették ide, oda — kapott ígéretet, ugyanúgy, mint két hónappal ezelőtt, a készülék hibáinak kijavítására. A Tolna megy ai Népbolt Vállalat egyelőre nem tehet semmit, hiszen a minisztérium »foglalkozik« az újítással, az újítási javaslat elbírálása, kivitelezése nem »futhat« két vonalon, jóllehet, ha az újító nem a minisztériumhoz nyújtotta volna be, a vállalat saját hatáskörében már régen (és bizonyára olcsóbban) elkészíttette volna. Nincs azonban rendjén az, hogy a hatvannyolc éves újítónak kell ennyit szaladgálni az ügyben, amikor elsősorban a minisztérium feladata volna a2 újítás mielőbbi bevezetése. J. J. — Szaktársak! Hagyják abba a munkát! Röpgyűlést tartunk. — Faluközi József igazgató szavai után leállítják a zakatoló varrógépeket. Várakozón tekintenek az előadói asztallá kinevezett szabász-munkahely felé. Sejtik, valami rendkívüli eset miatt tart röpgyűlést a vállalat igazgatója. A szomszédos műhelyből is átjönnek a traktorosmellényt készítők, a ragasztók is megjelennek. — Húszezer forint kötbért kapott legutóbbi szállítmányunk. Húszezer forint, azt jelenti, hogy négy nappal kevesebb nyereség- részesedés jut maguknak. És az igazgató sorolja a hibákat. Százkilencvenegy mellény színcserés volt, nem volt rajta gomblyuk, a szőrme fedetlen volt, másodosztályúra értékelték. Hetvenegy mellény varrásbomlá- sos volt. Kettőszáznyolcvan ujjasmellény sem felelt meg a követelményeknek, leértékelték, kötbérezték. — Kártérítésre kötelezzük, a rossz munkát végző dolgozót. Egyesek miatt — maguk tudják, hogy kiről van szó — nem engedhetjük, hogn visszaminősítsék termékünket. De, hát maguk tudják, hogy mi a helyzet, jobban is talán mint én, mondják el véleményüket ezzel kapcsolatosan. — Nemcsak a dolgozón múlik a rossz munka — mondja Bóbis Ferenc — felveszik a fiatal leányt és már # teljesítményben dolgozik, nincs ideje tanulni sem, csak hajrá. — Na, nem mindenkinél — fiatal lány szól közbe. — A munkafegyelemmel van a legnagyobb baj — vélekedik a mellényszabó. — Örökké vitatkoznak a lányok, ha egy új gépet kapunk. Veszekedni, meg jól is dolgozni, egyszerre nem megy. — Vonják felelősségre a hanyagokat — hallom az egyik munkásnő hangját. — Ne csak azokat, a MEO is hibás, ö engedi át az árut. — Úgy kell meózni, mintha üzletből vennénk az árut. — Eddig nem osztályozták termékünket. — Ez a jó, hogy osztályozzák, nőnek az igények. — Tanulási időt kell adni az új dolgozónak. — A gépkarbantartókon is múlik a rossz vagy jó munka. — A nyáron elküldtünk egy csomó mellényt, rosszabb minőségű volt mint a mostani, senki nem reklamált. Közel ötven munkás, férfi és nő szoronkodik a műhelyben. Mindenki mondja véleményét. Szavaikból érzi az ember, hogy tudják, hibát követtek el, s ez visszahat, majd az év végén. — Amikor már-már úgy látszik, hogy mindenki kifogy a szóból, az igazgató ismét megszólal. — Arról van szó, szaktársak, fizessünk-e ezután is kötbért? — Nem, ne fizessünk! — Hát akkor tessék úgy dolgozni. A félévkor, amikor a mérleg elkészült, azt mondtuk, hogy két hét nyereséget már a félév után tudtunk volna fizetni. E kötbérezéssel ez négy nappal csökkent, ha továbbra is rosz- szul dolgoznak, lehet, hogy nyereség egyáltalán nem lesz. Tessék, válasszanak. Ismét felmorajlik a terem. Mindenkinek van szava, véleménye e »zsebet érintő-"' röpgyűlést témához. S a határozat végül is úgy születik meg, hogy egyetértenek az igazgatóval, jobban kell dolgozni, mert tudnak, ha akarnak, és a tervet is tudják teljesíteni, hisz csak hatvan mellényt kell naponta készíteni, és száz pár kesztyűt... A röpgyülésnek vége. Felzúgnak a varrógépek. Húszezer forinttal kevesebb nyereség- részesedés jut a dolgozóknak, ez tény, de az is biztos, hogy a nyereségrészesedés további csökkenését megelőzik a Simontornyai Vegyesipari Vállalat szűcs részlegének dolgozói. ]elentősen növekedett az államnak eladott tejmennyiség Fürgédén Fürgéd termelőszövetkezeti köz ség, alig kétéves fejlődése folyamán szembetűnő eredmények születtek az állattenyésztés és ezen belül elsősorban is a szarvas marhatenyésztés terén. A község lakói az átszervezés előtt az 1958-as évben 1556 hektoliter tejet adtak el az államnak. A termelőszövetkezet viszont 1960. szeptember 30-ig 1895 hektoliter tejet értékesített. A község termelőszövetkezeti lakóinak tejeíadásból származó összjövedelme a számítások szerint ebben az évben előreláthatóan 35 százalékkal emelkedik. A közelmúltban tartott ülést a szekszárdi járási tanács. Ezen az ülésen az őcsényi községi tanács elnöke számolt be arról, hogy a községbeli gazdák mennyi terménnyel, hússal, tejjel járultak hozzá az ország ellátásához. — Öcsény is a közé a néhány község közé tartozik, ahol a parasztok többsége még egyénileg gazdálkodik. Báta ugyanakkor termelőszövetkezeti község. A falu átalakulását számos probléma követte, a gazdálkodásban is voltak — sőt, még vannak is — kivetnivalók, mégis, a bátaiak jóval több terményt értékesítettek, mint az őcsényiek. (A két községnek körülbelül azonos nagyságú határa van.) A tanácsülésen elhangzott beszámoló szerint az őcsényiek 3067 mázsa kenyérgabonát, 28 mázsa — írd, és mondd: huszonnyolc mázsa — takarmánygabonát, 33 mázsa (!) burgonyát, 1083 hektoliter tejet, 65 mázsa baromfit, 185 940 tojást, 1147 mázsányi sertést, 395 mázsányi vágómarhát értékesítettek. Ugyanakkor a bátaiak csaknem mindenből túlteljesítették áruértékesítési tervüket. Eredetileg 4464 mázsa kenyér- gabona értékesítését tervezték, ugyanakkor eladtak 4622 mázsát, 1946 mázsa takarmánygabona he- , lyett értékesítettek 2805 mázsát. 135 mázsa burgonya helyett 1200 mázsát. Tejből az r'ső negyedévben a tervezettnek 129 százalékát, a második és a harmadik 29. — Be kell vallanunk, uraim — mondotta keserű szájízzel —, hogy a „Centaurus—6” megbukott ... Thomas Dixon, a kormánymegbízott felkattintotta arany cigarettatárcáját, rágyújtott. Az ópiu- mos füst egy szempillantás alatt bejárta a szobát. Dixon nem sietett, nem volt izgatott. Kényelmesen eltette tárcáját, élvezte kissé a kábító füstöt, és csak aztán erőltette magát arra, hogy szóljon valamit. — Az elnök személyes üzenetét hozom önöknek, uraim. Újabb kényelmes szippantás. — Az üzenet a következő: Azonnal dolgozzák át a „Centaurus—6” tervet. Az új tervben a Marsra érkezés időpontját mához 3 hónapra határozzák meg. Dixon keresztbe vetette a lábát, aztán még nagyobb kényelmet keresve helyezkedett el az öblös fotelben. McClay, Home, Brown és Cording megütközve néztek össze, aztán McClay színtelen, fakó hangon megszólalt. — Mister Dixon, kérem, fogadja el a lemondásunkat. Most Dixonon volt a meglepetés sora. — De tábornokom! Nem értem!! Home közbeszólt: — Mi sem értjük, Mister Dixon, az elnök üzenetét. Lehetetlen dologra nem vállalkozhatunk. Cording, a Titkos Szolgálat paL SASS ERVIN 7 tálhő Ltj gé \ □ rancsnoka felugrott. A szeme villámokat lövellt. — Tudja ön, Mister Dixon, hogy milyen technikai lehetőségeink vannak? Tudja, hogy olyan űrhajót, mint a vörösök Kozmoszplánja, esetleg másfél év múlva indíthatunk? Tudja, hogy még özön megoldatlan részproblémával bíbelődünk, olyanokkal, amelyeket odaát már rég megfejtettek?! Dixon nyugodtan és gúnyosan nézett a dühöngő tisztre. — Tudom. Úgy látszik, nemcsak a túdósaink tétlenkednek, hanem a Titkos Szolgálat is ... A kormánymegbízott hirtelen felállt. Szájából úgy pattogtak a szavak, mint a gépfegyversorozat. — Lemondásukat nem veszem figyelembe. A „Centaurus—6” tervet 24 órán belül dolgozzák át. Az új terv fedőneve: „Sziri- usz”. Gondoskodjanak arról, hogy 3 hónap múlva ‘különleges műszerekkel felszerelt, speciális amerikai űrhajó indul a Marsra. Egy pillanatnyi szünet után még hozzátette: — Úgy gondolom, semmiféle kérdésük nincs. Kezet nyújtott McClay tábornoknak. — Good by, tábornokom, uraim! ... Odakinn még megveregette a titkárnő piruló arcát, aztán gyorsliftbe lépett és két perc múlva már sebesröptű turboheli- kopteren repült Washington felé. Az amerikai televízió- és rádióállomások egy óra múlva rendkívüli hírt közöltek és óriási hűhóval harangozták be a Centrum közleményét. Nem sokkal később Moszkva televízió- és rádióállomásai is rendkívüli hírrel jelentkeztek: — „Az Egyesült Űrkutató Központ sajtófőosztálya jelenti: Pjotr Zsukov, a Marsra érkezett űrhajó parancsnoka gratulációját küldi McClay tábornoknak és sikert kíván a „Sziriusz”-terv megvalósításához. A Kozmoszplán űrhajósai — közölte Pjotr Zsukov — szívélyes örömmel várják amerikai kollégáikat az első, emberkéz-alkotta Mars-településen, a „Győzelem” kolónián; Amikor McClay elolvasta az elektronikus géptávírón érkezett sorokat, tehetetlen dühét Maryn, a titkárnőn töltötte ki, mert késlekedve kapcsolta rádiótelefonján az Elnöki Palotát. McClay elhatározta, hogy mégis lemond. Hastingsnek igaza volt. A kerék — ugyebár — odaát irgalmatlanul forog... * Nem felejtették el Tomasov figyelmeztetését: a műszerek is tévedhetnek! így aztán, amikor a Kozmoszplán utasai első távolabbi felderítő útjukra indultak a romváros irányában, az esetleges radioaktív sugárzás ellen kitűnően védő, különleges űr-ru- hát öltöttek ... Hárman voltak. Zsukov haladt az élen, utána Donszkov és végül Kovács Pista emelgette a lábát a vöröses színű homokban; Amerre csak a szemük ellátott, mindenütt ilyen vöröses-sárgás homok fedte a Mars felszínét és a felhők — érdekes Mars-ködök — színezete is ilyen vöröses-sárgás volt. A bolygó légköre, amely ben egy tized százaléknál is kevesebb az oxigén, mindig mozgásban volt. Iszonyú szélviharok támadtak, hogy aztán pillanatok alatt elcsendesedjen a lég, de ez a csendesség jóformán csak addig tartott, amíg a vöröses-színű homok-ködök leülepedtek, aztán újra szélroham korbácsolta szédítő magasságba a finom, puha homokot. (Folytatjuk.)
