Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-31 / 308. szám

I960, december 31. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAO Új életet kexdett Jaksa János Pártnapot tartott Decsen Komócsin Zoltán eivtárs A HÁZ KÜLSŐRE IS RAN­GOS, jó módra vall, az udvar téglás. Itt, Őcsényben, a sárközi községben bármilyen nagy is a sár, Jaksa János udvarában tég­lákon jár az ember. <3 maga jó­képű, markánsarcú, józaneszű, középkorú ember. Tizenöt hold földön gazdálkodott. Tsz-be lé­péséről nem sokat beszélt. Olyan természetesnek veszi azt, hogy tegnap még egyéni gazda volt és ma szövetkezeti gazda, mint az évszakok váltakozását. — Beléptem. Szövetkezeti gaz­da vagyok, tudtam már két éve, hogy így lesz. Rohamosan vál­tozik körülöttünk a világ. Öcsény ben is sok minden változott, for­rong az élet, kitör szűk keretei­ből. Hátrafelé nem mehetünk, csak előre. Ez az élet rendje. Nem magáról beszél, inkább a faluról, a falu gondjairól, tervei­ről, a közösségről. Azért magá­ról is elejt egy-két szót. — Én is sok mindenben meg­változtam. Például megváltozott a véleményem a politikáról. Ed­dig a politikát olyan dolognak tartottam, amitől jobb távol ma­radni a parasztembernek. Visz- szahúzódtam én magam is, a gazdaságnak és családomnak él­tem. Nem szívesen mártottam magam bele a közösség ’dolgai­ba. Most egészen megdöbbentet­tek ezek a gyors változások Őcsényben. Tudtam, hogy öcsény is termel őrző vetkezeti község lesz. de nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan és ilyen szépen. Most, a szervezés idején ismer­kedtem meg a mai politikával, a politizálással. És rájöttem arra, hogy ennek a politikának óriási ereje van, mert ez a politika egyenlő az élettel. — Most azt mondom, ha azt akarjuk itt őcsényben, hogy jó legyen a szövetkezet, sokat kell politizálni. Az emberek nem egy­formák. Sok ember még most sem lát elég világosan, még most sem ismeri a szövetkezet lénye­gét, pedig már tagja neki. Ezek­kel az emberekkel sokat kell be­szélgetni, politizálni, vitatkozni és felvilágosítani őket. Jó az, ha az emberek tudják, hogy mit csi­nálnak és miért csinálják. Nem mindegy, tudatosan csinál-e va­laki valamit, vagy anélkül. Is­merje meg mindenki az élet mai célját. Jaksa János magától, saját ta­pasztalataiból ismerte fel a po­litikai munka jelentőségét a szö­vetkezetben. Nagyon világosan látja a maga módján ezt és le is vonja a következtetést. — A szövetkezetből élünk ez­után. Olyanná kell tenni a szö­vetkezetei, hogy jó életet adjon nekünk. Össze kell fogni, össze kell tartani. Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha sokat és jól politizálunk. SOKAT TÖPRENGETT EZE­KEN Jaksa János. Minden mon­data, minden gondolata megala­pozott. A politizálásról a gazdál­kodásra terelődött a szó. Amikor Jaksa Jánossal beszélgettem, az alakuló termelőszövetkezet még az első közgyűlés előtt állott, volt még egy-két olyan gazda is, aki nem döntötte el magában, vagy a családjában a nagy kér­dést. Egy ideig nyugodtan ültünk a széken, de amint a beszéd a gazdálkodásra terelődött, Jaksa János türelmetlenkedni kezdett. — Nyakunkban a sok tenniva­ló, a lovak elszaggatják az is­tállókban a köteleket és felesle­gesen eszik a takarmányt. Sür­gősen hozzá kell fogni a munká­hoz. Trágyát kell hordani, meg szántani, ami elmaradt a rossz időben, mert tél van már javá­ban és észre sem vesszük, itt lesz a tavasz! Érdekes, az ember akárkivel beszél őcsényben, mindenki azt Á tolnai munkások kulturális együttműködése Sokszor mondogatjuk, hogy a látszat néha csalhat. Ezt tapasz­taltam itt Tolnán is. Mert ki gondolná a selyemgyár valame­lyik munkásáról, munkásnőjéről, ha itt az üzemben munkaruhá­ban látja, hogy alkalomadtán es­ténként sok sikert aratott szín­játszó énekes, szavaló, vagy ép­pen lelkes zenekari tag. Ha személyesen nem is olyan sokan, de hírből már nemcsak Tolnán, de a megye több közsé­gében ismerik őket erről az olda­lukról is. Ez a széleskörű isme­retség, amint Bajza Anna kultúr- felelős elmondotta, nagyban kö­szönhető Szentgyörgyi Kálmán­nak, az Építők Tolnai Művelődé­si Háza igazgatójának, az ő szer­vező munkájának is. És akik ezt a sikert, a selyem­gyár és az építők művészeti együttese számára kiharcolták? Sok volna őket név szerint fel­sorolni, hiszen vannak legalább negyvenen. Az azonban bizonyos, hogy dicséretre méltó tevékenyt séget folytatnak. De még több azoknak a száma, akik »besegítenek«. Ugyanis az előadásokhoz nemcsak szöveg- és játéktudás kell ám. Ruhákat kell vasalni, igazítani, kezelni, azután díszleteket kell készíteni, ügye­lők, súgó, mind úgy hozzájárul a sikerhez, akárcsak a sminkelő vagy a fodrász-teendő ellátója. Sikersorozatuk néhány állomá­sa, a tolnaiakat nem is számítva: Szedresen például kétszer is ad­tak műsort a község dolgozóinak tiszteletére. Dombóvárott az épí­tőipari dolgozókat köszöntötték műsorukkal és legutóbb a taka­rékossági napok alkalmával lép­tek fel egy ankéton. Maradandó élményt szereztek a takarékos- sági napok alatt a bonyhádi és a paksi közönségnek is. Alig egy éve működik együtt a gyári és az építők művészeti csoportja. Lám a munkások, munkásnak kulturális együttnjű­ködése is gyümölcsöző volt, amit mutat a több mint tíz igen érté­kes, nagysikerű előadás. Az új év bizonyára új sikereket hoz majd, hiszen tervben van, hogy az ösz- szes tolnai művészeti csoportok egy irányítás alá kerülnek. (Sz) 18. HATODIK FELIRAT BICÓ ANDRÄS Félórája Mindszenty hercegprí­más beszélt a rádióban. Az emberek dermedten, hor­padt lélekkel ülnek a lapós, őszi szobákban. Belehajolnak a rádió- készülékek mély orgonazengésé­be, és hallgatnak. Kinn a fákon az ágak hátára fekszik az eső, a kocsma és a templom fényei sápadtan, bor­zon gva összeimbolyognak. November harmadika. Ezerkilencszázötvenhat. Este. Sós nyújtózkodik. Kikapcsolja a rádiót. Megy. Nem tudja, hová és miért, de megy, mert ha nem, ak­kor örökre ittragad a karcsúlábú széken, a bútorok sötét foltjai kö­zött. Megy. És szinte beesik Bicó András­hoz. Az öreg a konyhában üldögél. Alatta a sámli, előtte a szakajtó. Kemény kukoricagyöngyöket mór zsol. Az ajtónyitásra csak felüti a fejét. Petróleumlámpa ég. A kredenc előtt dagasztásra vár a kenyér­tészta. Szájbaragad a kovász sza­•7a. Az öreg morzsol. A sárga gyön­gyök átugranak a kezefején. Egy- ’-"Hvűen nézi. Sós a hosszúlábú asztal mellől maga alá húzza az egyik széket és az öreg közelében leül. mondja: „Olyan szövetkezetei le­het csinálni, amely párját rit­kítja a megyében”. így beszél Jaksa János is. — Őcsényben jó adottságok vannak a gazdálkodáshoz, de itt is megkívánja a föld a magáét. Az őcsényiek eddig is megad­ták neki, mert földszerető em­berek, s tudom, megadják neki ezután is. De már kezdeni kell, kezdeni, mert ha jó szövetkezetei akarunk már jövőre, akkor hoz­zá kell fogni a megteremtéséhez már most. A szervezés mellett most már a termelésre is fi­gyelmet kell fordítani. El kell dönteni, mi lesz például a sző­lővel. Én azt mondom, hogy a sok rossz, kiörgedett szőlőt nem érdemes megtartani, mert azzal csak sok munka lesz, de kevés | jövedelem származik belőle. Mi jobban értünk a növénytermesz- . téshez és az állattenyésztéshez, mint a szőlőhöz. Tehát ez a két ágazat álljon majd gazdálkodá- j sunk középpontjában. És az eddig nem politizáló Jaksa János ismét a politikai munkára tereli a szót. Arról be­szél, véleményeket kell cserélni és ha kialakul a helyes vélemény, akkor meg kell győzni erről az embereket. — Az agitációt ezután sem j szabad abbahagyni, hanem én , azt mondom, tovább kell fejlesz­teni és fokozni kell. Például meg ' kell magyarázni az embereknek, hogy ezután úgy lehetünk csak gazdagok, ha gazdag lesz a szö­vetkezet is. És azt is meg kell magyarázni, hogy főleg a mun­ka szerint mérjük most már a' javakat és az lesz itt Őcsény­ben a leggazdagabb, aki a leg­többet dolgozik. politizáld fmber lett JAKSA JÁNOSBÓL. Az új élet kizökkentette magányából, elszi­geteltségéből, gondjai, tervei, el­képzelései az egész község életé­be vágnak. őcsényben megtartották az el­ső közgyűlést. A közgyűlésen sok értékes gondolat született, amely­nek megvalósításáért érdemes lesz Jaksa Jánosnak politizálni. És most kell is neki politizál­nia, részt kell vennie a köz­ügyekben, mert hisz a közgyűlé­sen őt is a vezetőségbe válasz- j tották ..; | GYENIS JÁNOS I Jólsikerült pártnapot tartottak Decsen a községi művelődési ház nagytermében csütörtökön este. A pártnap előadója Komócsin Zol­tán elvtárs, az MSZMP Politi­kai Bizottságának póttagja, a KISZ Központi Bizottságának el­ső titkára volt, aki a kül- és bel­politikai helyzetről tájékoztatta a nagy számban megjelent hallga­tóságot. Komócsin elvtárs beszámolójá­ban többek között elemezte a mezőgazdaság helyzetét, a közös gazdálkodásra való áttérés tör­ténelmi szükségszerűségét, a szo­cializmus építése, a népgazdaság fejlődése és az egységes paraszt­ság kialakulása szempontjából. A továbbiakban foglalkozott a KISZ szerepével, a tsz-mozgalom meg­szilárdítása és a fiatalok jövőjö szempontjából. Értékelte a há­roméves terv eredményeit, ame­lyek a párt irányításával, a dol­gozók széleskörű összefogása és alkotó munkája eredményeként jöhettek létre. A feladatok ismertetésével kapcsolatban elmondta, hogy a béke védelme, a népgazdaság to­vábbi fejlődése, a dolgozók élet- színvonalának emelése, mind az iparban, mind a mezőgazdaság­ban elsősorban a munkaterme­lékenység emelésével függ össze. Komócsin Zoltán elvtárs be­széde végén a párt, a kormány és személy szerint Kádár János elvtárs üdvözletét tolmácsolta* amelyet a jelenlevők kitörő tappsal fogadtak. Ülésí tartott Ssckszárd város tanácsa Tegnap ülést tartott Szekszárd város tanácsa. Az ülés első napi­rendi pontja az 1960. évi község­fejlesztési terv végleges jóvá­hagyása az évközben történt mó­dosításokkal együtt. Ennek elő­adója dr. Nedók Pál vb. titkár volt. — Számos nagy jelentőségű terv került megvalósításra az idei évben — ismertette beszá­molójában —. viszont bizonyos tételeknél változtatni kellett az eredeti összegeken és számos olyan feladat valósult meg, amely még nem szerepelt az eredeti tervben. Ehhez járult az is, hogy a lakosság által végzett társadalmi munka értéke meg­haladta a tervezettet. Kedvezően alakultak a községfejlesztés be­vételei is. A községfejlesztési terv lénye­gesebb módosulásai: a Berzsenyi utca útépítése a tervezettnél 83 000 forinttal került kevesebbe. A sportpálya melletti út építésé­nek előirányzata 360 000 forint volt, ezt még 50 000 forinttal kel­lett növelni. A vásárcsarnok épí­tésére eredetileg 600 000 forintot terveztek az idén, de a kedvező időjárás lehetővé tette az építke­zés további folytatását, így még további 260 000 forint felhaszná­lása vált szükségessé. A vízveze­tékhálózat bővítése a tervezettnél 8000 forinttal kevesebbe, 94 500 forintba került. A beszámoló és a hozzá kap­csolódó felszólalások után a ta­nácsülés elfogadta a végrehajtó bizottság által beterjesztett ha­tározati javaslatot az 1960. évi községfejlesztési terv végrehajtá­sáról. A következő pontban a tanács­ülés Zsuró György helyett Simon Józsefet választotta meg a mező- gazdasági állandó bizottság el­nökévé. Ezután Németh József vb. el­nökhelyettes bejelentette, hogy a városi tanács egy hattonnás út­hengert, útfelszakító ekét, be‘on- keverőgépet és egyéb felszerelést kapott az útjavítások elvégzésé­hez. Az idén Szekszárdon tizen­három utcában végeztek útépí­tést: két utcában vállalati, tizen­egyben pedig városi kezelésben. Kalmár József vb. elnök a termelőszövetkezeti mozgalom, a szervezés legutóbbi eredményeit ismertette. Dr. Solymár Gábor a tanácsülés nevében köszönetét mondott a tanács dolgozóinak, egész évi munkájukért. Thiery Árpád: Feliratok egy történethez — Hallotta, Andris bátyám? Az öreg fel se néz. A szomorúság egyik szeméből a másikba ér. Múlt pénteken lefogta az öklöt, amely Csabaira akart sújtani. Most szerdán, a közgyűlésen felállt, halkan köszörülte a tor­kát. ö még most is emlékszik, hogy a terembe lógott a nyálkás este, és úgy érezte, hogy az előző pillanatban harapták át a torkát. Köszörülni kellett, és alig szorult ki belőle, hogy a szövetkezetét fel kell oszlatni, mert istennek nem tetsző intézmény ez. Azóta csak ül. Morzsol, hüm- mög. Líagy, sárga kukoricatáblá­kat lát a konyhaajtón és három napja nem jár harangozni. Három nap óta nem jár templomba. A mezőre se. A kettő egy. Ha nem megy a mezőre, akkor a templomba se, ha a templomba nem, akkor a mezőre se. A szomorúság egyik szeméből a másikba ér. Hallgatja a másik lélegzetét. Sűrű és nehéz. Becsukja a sze­mét, hogy jobban érezze. — Nem hallotta, Andris bá­tyám? — figyeli a másik hang­ját. Az öreg sárga, kukorica sze­mekkel nézi Sós Andrást. — Mit? — A hercegprímás félórája be­szélt a rádióban ... Szózatot mondott... Az öreg vár. Abbahagyja a morzsolást, le­csügged a keze. — Kicsoda beszélt a rádióban? T- Mindszenty ... Az öreg a fehér, kopasz falat nézi. Most nem érez semmit, mintha meghalt volna. Csak ül, és hallja a sűrű, nehéz lélegzetet. Néha előredől, visszahajlik. öregesen, hintázva, mintha az egész ember bólogatna. Nem érti, mi van. Szomorú az öregség. Tegnap még nem érezte, csak a tükör ho- mályosult el a szemében. — Mindszenty beszélt? — kér­di csendesen és felemeli a félig morzsolt kukoricacsövet. Forgat­ja, méregeti. Ereje nincs, hogy megmozdul­jon, hogy felkeljen, csak a lusta,, agyonütő szomorúságot érzi. Sós közelebb hajol. — Tudja, mit mondott? A gyér, sárga fényben összeér a két férfi árnyéka. Az öreg a fejét rántja. — Vissza fogják adni a magán- tulajdont! ... Érti? Tisztára ezt értettem belőle, de ezt is akarta mondani, csak kenetteljesen, ahogy papemberhez illik... A földeket, meg a többi mindent! — Hm... — morog az öreg és félrenéz. Tekintetét a szakajtóba ejti. — Mégis megszüntetjük a szö­vetkezetét ... — buktatja hang­ját bátortalanul Sós a csendben. Bicó András a másik ránetalan, várakozó arcát nézi. — Mást nem? Sós meghökkenve bámulja az öreget. — Nem elég ez? Bicó nem válaszol. Egyked­vűen morzsol. Sós nem érti az öreget. Megüt­közve nézi a ritmikusan mozgó, csontos, barna ujjakat, megnyúlt, hosszú arcát, melyre lomhán rá­simít a falra akasztott petróleum- lámpa halvány tekintete és az öreg szemében az apró, vörös tü­zeket. Sós nem érti. Valaki megbánt­hatta az öreget. Elhúzódik tőle és megütközve nézi kuszáit, vöröses bajuszát, az orra mellé gyúródó ráncokat, a keskeny, beharapott szájat. — Hát ez éppen elég, öcsém ... — bámul Bicó András a csend­ben. Sós nem válaszol. Csalódva hallgatja az öreget. — Még marad is belőle. — Mi? Hogyan érti? — Úgy, hogy nekünk is jut be­lőle. Magunkvalónak, vagy ahogy mostanában mondják, egyéniek­nek. Sós megemelkedik a széken. — Miről beszél? — Amiről te ... Hogy Mind­szenty a magántulajdont emle­gette ... Hogy te úgy érted: visz- sza kell adni... (Folyta tjukj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents