Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-03 / 285. szám

I860, december 3. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Jól jövedelmez a szerződéses növénytermesztés a várdombi Egyetértés Tsz-nek Az 1250 hold szántóföldön gaz­dálkodó várdombi Egyetértés Termelőszövetkezet viszonylag sok:. 21 féle növényt termelt az idén, előre megkötött szerződések alapján. Az év lassan lejár, a termések zömét betakarították, hozzávetőleg tiszta kép van arról, hogy jól, avagy kevésbé jártak jól a szövetkezeti tagok egyik vagy másik szerződéses növény megtermelésével. Ha mindent egybevéve vizsgálónk, akkor kiderül, hogy a szövetke­zetnek jó üzlet a szerződéses termelés. A gazda­ság főkönyvelője ugyanis kimu­tatja, hogy a most folyó gazda­sági évben mintegy másfélmillió forint jövedelmet biztosított a szerződéses termelés. Pedig a szántóterületnek csak negyed ré­szét foglalták el a különböző szerződéses növények. A környé­ken hagyományos növényfélesé­gek közül legjobban fizetett a sörárpa, az étkezési borsó, a cu­korrépa és a káposzta. A 45 hold sörárpa termése 207, a 20 hold étkezési borsó termése 95, a 10 hold káposzta termése pedig kö­zel 100 ezer forinttal növelte a gazdaság pénzbevételét. A cukor­mázsa a holdankénti átlagtermés. De a szállítás még folyamatban van, így nem tudták megmon­dani, hogy mennyi lesz az ebből származó összjövedelem. Foglalkozott Sárközben a szövetkezet a ritkaságszámba menő növények termelésével is. A gaz­daságban volt például öt hold anyarozs, aminek a terméséért 40 000 forintot kapott a tagság. Szóval a legtöbb szerződéses nö­vény termesztése kifizetődő a gazdaságban. De volt olyan is, amire ráfizettek Ez a lucernamag termelése. A 25 mázsa lucernamagért mindössze mondd és írd 845 forintot utalt át a szövetkezet számlájára a mag­termeltető vállalat. Pedig ez esetben is a törvényes szabályok szerint járt el a vállalat, nem csapta be a szövetkezetét. De a lucernamag annyira szemetes volt. hogy nem járt érte több. A várdombiak ezellen nem is fel­lebbeztek, de tanulságképpen le­vonták azt a tényt, hogy a lucer­namag jövedelmező termesztésé­répa is jól sikerült, hiszen 220 I hez ma nincsenek meg a gazda­Tagjelöltség nélkül... „...a budapesti, illetve a me gyei pártbizottságok jóváha. gyásával kivételesen megokolt esetben tagjelöltség nélkül, vagy a tagjelöltségi idő letelje előtt is fel lehet venni párt­tagokat." (Szervezeti szabály­zat.) Néhány héttel ezelőtt a fenti határozat szellemében döntött a megyei pártbizottság. Molnár- Fe­renc elvtárs, a bonyhádi Ezüstka­lász Tsz elnöke és Tóth Gyula elvtárs, a tsz állattenyésztési, bri­gádvezetőjének soronkívüli tag­felvételéről. Mindketten becsülete­sen végzett munkájukkal, a ter­melőszövetkezetek megszilárdítá­sában kifejtett tevékenységükkel váltak méltókká a párttagságra. Tagfelvételükkel az Ezüstkalász Tsz-ben új pártszervezetet lehe­tett létrehozni. — Örömmel vettem a pártbizott­ság döntését, amelynek alapján jelöltség nélkül párttag lehettem. Azelőtt is igen nagy tisztelettel viseltettem a párt iránt, mert lépten-nyomon azt tapasztaltam, hogy a párt a nép boldogulásá­ért harcol. Eddig mint párton- kívüli dolgoztam, most pedig mint párttag segítem a párt po­litikájának végrehajtását — mondja szép, ízes, székely beszé­dével Molnár elvtárs. — Tudom — folytatja —, hogy a pártta­goktól többet vár a tagság, de tisztában vagyok azzal is, hogy mint vezetőnek és mint kommu­nistának sokszor a népszerűtlen­nek látszó feladatot is meg kell oldani. Munkám végzésében min­denkor azt tartom szem előtt, hogy amikor a párt nevében szó­lok, a tiszta igazságot mondjam. hogy időközben elállt az eső, s a tagság körében mozgósítani kellett a munka végzésére. Vé­gigkopogtattuk a tsz-tagok há­zát, úgyszólván álmukból „ver­tük fel” tagjainkat. Nem volt hiábavaló a munkánk, jöttek is dolgozni szép számmal. Vagy egy másik alkalommal, amikor késő este a cukrot kellett kirakni a vagonból. Az irodában már nem •volt más, mint a tsz-elnök, a párttitkár, a főkönyvelő és a zetoros. Nem kellett álláspénzt fizetni a vagonért, mert mind a négyen olyan derekasan fogtak munkához, hogy két-három óra leforgása alatt biztonságba he­lyezték a tsz cukorjárandóságát. Három párttaggal beszélgettem. Közülük kettő soron kívül tagje­löltség nélkül került a pártba. A beszélgetés során igen helyesen nem használtak nagy szavakat. Olyanok voltak, mint máskor, hónapokkal ezelőtt, csak vala­mivel bátrabbak és céltudatosab­bak. Pozsonyiné * — ...... s ágon belül az adottságok. Ezért lucernamag-termeléssel jövőre nem is foglalkoznak. Ha már itt tartunk, elmondjuk azt is, hogy a várdombi termelő- szövetkezetben — csakúgy mint megyénk más közös gazdaságai­ban — folyamatban vannak a jövő évi tervkészítések. A szerző­déses növénytermelés jelentős szerepet kap jövőre is a szövetke­zetben. Felsorolni sok lenne, hogy miből mennyit vetnek, mennyi áruféleség értékesítésére kötöttek és kötnek szerződést De, hogy mi a helyzet, azt érzé­keltetni lehet egyetlen számadat­tal. Azt ugyanis a szövetkezeti narasztok már eldöntötték, hogy jövőre 2 millió forint értékű növényt termelnek szerződésesen. Ebben van étke­zési burgonya, káposzta, fűszer- paprika, cukorrépa, árpa és kü­lönböző gyógynövények. Az anya­rozs termelését nyolcszorosára növelik. Lesz borsósmenta, digi- tálisz és harminc holdon kö­ménymagot is termel a gazdaság. Megkérdeztük a főkönyvelőtől, hogy milyen tapasztalataik van­nak a szerződtető vállalatok mun­kájával kapcsolatban. Semmi okuk a panaszra. A vállalatok minden esetben a megállapodá­sok szerint jártak el. Nem csap­ták be a szövetkezetei, de nem is tudnák becsapni, mert ismerjük mi is a rendelkezéseket — hang­zott a főkönyvelő, Orbán elvtárs válasza. Dorogi Erzsébet Mélyfúrású kút épül Gyulajon Gyulaj községben még az idei évben 200 ezer forintos költség­gel egy mélyfúratú kút épül. A kút fúrási munkálatait az elmúlt hónap második felében kezdték meg. Eddig 64 méter mélységet értek el. A talajtani kutatások és az eddigi fúrások eredményei úgy mutatják, hogy bőséges mennyi­ségű és jó ivóvízre van kilátás. Ezek figyelembevételével a köz­ségi tanács úgy tervezi, hogy egy­millió-hétszázezer forintos költ­séggel törpevízművet létesítenek Gyulajon. A vízmű építéséhez a lakosság 500 000 forint értékű társadalmi munkával járul hozzá. Követendő példa A KISZ soron következő kongresszusának nagy mozgósító ere­je van országszerte. A földműves szövetkezeti mozgalom ifjúsága is magáévá tette a kongresszusra való méltó felkészülés ügyét. A napokban levelet kaptunk a dunaszentgyörgyi Béke Ifjúsági Szö­vetkezettől, s úgy gondoljuk, lelkes levelüket a nagy nyilvános­ság is érdeklődéssel olvassa. »Mi, ötvenen a dunaszentgyörgyi Béke Ifjúsági Szövetkezet úttörő tagjai örömmel üdvözöljük és munkafelajánlással köszönt­jük a decemberben összeülő KISZ-kongresszust. Ebből az alka­lomból a következő felajánlásokat tesszük: kertészeti brigádunk 300 öl terülexen dísz-faiskolát létesít. Itt különféle díszfákat, cser­jéket, bokrokat nevelünk és szaporítunk, községünk utcáinak, te­reinek parkosítása céljából. Gyümölcstermelő brigádunk részt vesz a helyi Ezüstkalász Tsz erdőtelepítési munkáiban: ezer fa­csemete elültetését vállaljuk. A hasznos madarak téli élelmére madárodúkat és etetőket készítünk, ezeket a tsz gyümölcsösében helyezzük el. Gondoskodunk az eleség folyamatos pótlásáról. — Dísznövénytermesztő, parkosító, erdőtelepítö és madárvédelmi munkánkkal községünk szépítéséhez, hazánk gazdaságának gyara­pításához akarunk hozzájárom. Meggyőződtünk, hogy ezen sze­rény munkafelajánlásunkkal is hozzájárulunk a szocializmus épí­téséhez és a KISZ kongresszusának méltó megünnepléséhez«. Ennyi a levél. Tartalmához úgy véljük — fölösleges kom­mentárt fűzni. Sok sikert kívá­nunk a munkához, minden duna­szentgyörgyi fiatalnak. Biztosak vagyunk benne, hogy becsülettel helytállnak. Fertőszögi Béla Tolna megyei székely telepesek népművészete Kiállítás a szekszárdi múzeumban December 4-én, vasárnap dél­előtt nyílik meg a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban a »-Tol­na megyei székely telepesek nép­művészete« című kiállítás. A meg­nyitó beszédet Vadóc Kálmán, a megyei tanács művelődésügyi osz­tályának munkatársa tartja. A kiállítás anyagát már össze­állították, a rendezés is megtör­tént, így lemérhető annak értéke. Sokkal többet ad a kiállított anyag, mint amennyit a kiállítás címében ígér. Sőt nem is a nép- művészeti anyagában legerősebb, noha jól válogatott anyag, hanem ennél is értékesebb, hogy a kiállí­tás — amennyire szerény keretei megengedik — nyomon követi a székelység történetét a homályba vesző eredettől napjainkig. Az ismertetésből megtudjuk, hogy a székelység eredetére sem­mi biztos támpontunk nincs. Régi krónikáink a hunok ivadékainak tartják őket, a legújabb kutatá­sok szerint azonban ez elfogad­hatatlan. Felmerült a bolgár— török, avar és kabar származás lehetősége is. Nyelvemlékeik, a legrégebbiek is, kivétel nélkül magyar nyelvűek. Térképeken szemléltetik a székelyek vándor­lásának útjait, a hányattatásokkal i teli múlt egyes állomásait jól szemlélteti a kiállítás. Köztük a tragikus emlékű madéfalvi vesze­delmet. Ha teljes ismeretet nem is tud nyújtani a kiállítás a székely­ség múltjáról és jelenéről, az anyag jó válogatása és csoporto­sítása hozzásegít ismereteink bő­vüléséhez. Térkép mutatja be azt, hol laknak ma megyénkben a szé­kely telepesek, akik most már végleg otthonra találtak és ha­zánk többi népeihez hasonlóan kiveszik részüket a szocialista építőmunkából. Igényes válogatás a bemutatott népművészeti anyag. A rende­zőknek volt gondjuk rá, hogy a bemutatott párnák, abroszok, fes- tékesek (szőttesek), bundák mel­lett fényképek adjanak bővebb anyagot a népviseletről. Figye­lemre méltó munka Székely Al­bert már régebbről ismert négy fafaragása. Egy székely faház kicsinyített mását is bemutatják a kiállítás keretében (Lőrincz Imre istensegítsi háza), a háztu­lajdonos munkája. Néhány, a szé­kelység kultúráját feldolgozó nép­dalgyűjteményt is bemutatnak, s mellettük Dégh Linda híres ka- kasdi népmese-gyűjteményét. He­lyet kapott a kiállított tárgyak, népművészeti alkotások, történeti emlékek között Lőrinczné, Nyisz- tor Márta portréja (Lőrinc Vitus, Tolna megyei festőművész alko­tása). ötven évvel ezelőtt Lő- rincznétől sok népdalt gyűjtött Kodály Zoltán. Noha az anyag megérdemelt volna szélesebb kereteket is. a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a szekszárdi múzeum dicséretes munkát végzett, a ki­állítás megrendezésével. (— i) (27) Kuzmics rövid szünetet tar­tott, és ezt azonnal fel is hasz­nálta a Magyar Távirati Iroda tudósítója egy kérdésre. — Kérem, Kuzmics elvtárs, rendkívül érdekelne, hogy az űrhajó utasai hogyan bizonyítot­ták be Szklovszki feltevésének reális valóságát? — Egyszerűen, barátaim. A Kozmoszplán — mondhatnánk — közvetlen megfigyeléseket vé­gezhetett. Amikor jelentésüket Földre továbbították, Marstól való távolságuk nem volt több 1 millió kilométernél. Ha szeren­csénk lesz, barátaim, akkor ha­A párt- I marosan megkapjuk az űrhajó bár még ! Marsra érkezésének hírét is... — De lássuk az előbbi kérdést. Azt mondtam tehát, hogy űrha­jósaink valójában közvetlen meg­figyeléseket végezhettek. így van Sztepán Groncsevics? Az öreg tudós sűrűn bólo­gatott. — Pontosan. Kuzmics tovább beszélt. — Megfelelő tudományos mű­szerekkel megállapították, hogy a Phobos is és a Deimos is — üres testek, és szabályos gomb­ai akúak! Százötven újságíró és tudósí­tó hördült, fel újfa. Néhányan kirohantak, hogy lápjukkal máris közöljék a szenzációs hírt. Ami­kor újból viszonylagos csend Tóth Gyula elvtárs is jelen volt a beszélgetésnél, ö a követ­kezőket mondotta: — szervezet megalakulása, kislétszámú — nagyon hasznos volt. Bátrabbak és bizakodóbbak vagyunk, s az a tudat, hogy párt­tagok vagyunk, munkánk végzé­se közben is sarkall bennünket. Szőcs Géza elvtárs, a pártszer­vezet titkára, aki időközben megérkezett, szintén bekapcsoló­dott a beszélgetésbe. — Az bizonyos, hogy a párt- szervezet megalakulása óta min­degyikünkben nőtt a felelősség- érzet. A tsz-tagok többet várnak tőlünk és mi igyekszünk többet tenni. Emlékeznek — fordul a két új párttag felé — hogyan ta­lálkoztunk össze az elmúlt hét péntekjén, reggel fél 6 órakor. Anélkül, hogy összebeszéltünk volna, egv gondolat vezetett ben- | uralkodott már a teremben, Kuz- nünket. Arról volt ugyanis szó, 1 mics még megjegyezte: — Szklovszki 1960-ban még csak feltételezte azt, hogy a Marson két-három milliárd év­vel ezelőtt egészen más lehetett a helyzet, mint most. Arról be­szélt, hogy abban az időben a Marson értelmes lények élhettek, és igen magas kulturális színvo­nalat értek el. Fejlődésük meg­határozott szakaszán minden bi­zonnyal túljutottak bolygójuk ha­tárán is. A Földnél sokkal kisebb vonzású Marsról különben is sokkal könnyebb feladat az űr­hajó indítása, mint a Földről. — Nos, mi már a Kozmoszplán indulása előtt az Ikarusz II. ku­tatórakéta egyetlen felvételéből tudtuk azt, hogy ez a feltevés — valóság. A Marson valóban éltek értelmes, magas kultúrájú lények, és — sajnos — mindennek atom­robbanás vetett véget... Ennek tudatában talán már nem is olyan nagy szenzáció annak is kétségtelen ismerete, hogy a Mars két holdja, a Phobos és a Deimos mesterséges égitestek... — mosolygott a százötven új­ságíróra Igor Kuzmics. Egy amerikai újságíró még mindig megkockáztatott egy kér­dést. — Milyen megdönthetetlen bi­zonyítékuk van arra, hogy a ku­tatórakéta felvételén látható vá­rosromok atomrobbanás ered­ményei? — Tudom, hogy önöknek ez a legnagyobb probléma — mondot­ta Kuzmics — és itt valameny- nyien tudjuk azt is, hogy miért. Nem hiszem, uram, hogy ezzel kancsolatos hosszú előadásomat szívesen végighallgatnák vala­mennyien, hiszen amit az em­ber egyszer tud, azt nem szereti unos-untalan ismételgetni és hall­gatni. Elégedjen meg azzal, hogy mi, és önök közül itt a legtöb­ben kétségtelenül bizonyítottnak látjuk az atompusztulás tényét. Kérem, forduljon interjúért az Amerikai Űrhajózási Centrum nukleáris főszakértőjéhez, Brown ezredeshez, biztosan tudom, hogy kimerítő bizonyítékokkal szol­gálhat lapja és olvasói számára... A sajtóértekezlet ezzel véget ért. Az újságírók és sajtótudósí­tók azonban még mindig nem távoztak el, és valóban, szeren­cséjük volt! A központ sajtőfő- osztályának egyik fiatal munka­társa vékony papírszeletkét ho­zott és nyújtott át Igor Kuzmics- nak. Százötven szenzációra éhes újságíró fordult a sajtófőnök fe­lé, aki nem is váratott sokáig magára, és azonnal felolvasta a kapott közleményt. — Az uráli tudományos állo­más jelentése szerint a Kozmosz­plán 30 perc 15 másodperc múl­va eléri a Mars felszínét, nem messze a kutatórakéta által fel­derített romváros szélétől. A je­lentés öt perce érkezett, tehát mór mindössze 25 perc 15 másod­perc választ el bennünket egy olyan nagyszerű pillanattól, amelyről évszázadokig beszélni fog a világ minden lakója... A felbolydult méhkas semmi­ség volt ahhoz képest, ami a saj­tóértekezlet termében lejátszó­dott. A tudósítók, újságírók a központ rádiótelefonokkal és rá- dióeletrcmikus géptávírókkal fel­szerelt nemzetközi osztályára ro­hantak, hogy a Föld minden kon­tinensén perceken belül tudomást szerezzenek a világtörténelem eddi°i legóriásibb győzelméről... (Folytatjuk^ 0'

Next

/
Thumbnails
Contents