Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-24 / 303. szám
\ 1960. december 24. TOLNA MEGYEI NEPÜ.1SÄG S Ajánló sorok Erről is beszélni kell: Á bizalomról és az „apróságokról" Ünnepi növendékhangverseny a zeneiskolában kezet parasztjaiban. Az emberekkel való törődéssel, az apró-cseprő ügyekkel való foglalkozással kapcsolatban számos párttitkár elmondta észrevételét. Akad még olyan szövetkezeti vezető, aki amikor a szövetkezeti paraszt „apró” személyi problémájával fordul hozzá, dühösen legyint egyet. Nagy dolgokkal van elfoglalva. Nem szereti, ha apróságokkal zaklatják. De vajon az apróságok nincse- nek-e kihatással a nagy dolgokra? A dombóvári járás egyik községének szövetkezeti paraszt- embere felkereste a tsz-elnököt. Elmondotta, hogy hatvan kiló kukoricával megrövidítették, mert az irodán rosszul számoltak. Az elnök néhány kurta szóval „lerázta a nyakáról”. És mi lett az eredmény? Az illető, aki egyébként sok munkaegységgel rendelkezett, elkedvetlenedett. Keveset dolgozott. Elégedetlenkedett, Igazságot követelt. zúgolódott. „Kicsiny ügye” felkeverte a körülötte dolgozók lelkiállapotát is. Sértette az amberek igazságérzetét. S az „apróság” által okozott felháborodás vihara végül is a közgyűlésen robbant ki. A párttitkár segített. A szövetkezeti paraszt, akinek igaza volt, megkapta a 60 kiló kukoricát, amit követelt. Az emberek hálásak azok iránt, akik törődnek apró-cseprő dolgaikkal és ezzel tisztában kell lenni minden szövetkezeti vezetőnek, mindenkinek, aki embereket irányít, akire emberek vannak bízva. Nem lehet nagy dolgokat megoldani, ha behunyt szemmel megyünk el apróságok mellett. — H — gedi Juditot (zongora), Kaczián Jánost (ének), Ősi Gyöngyi és Zámbó István (hegedű-duó). And- róczky Józsefet (klarinét), Sólyom vári Magdát (hegedű), Lázár Editet (zongora), Faragó Endrét (ének), Szabadfi Máriát (ének), Klézli Erzsébetet (ének), Erszé- nyi Máriát és Szőnyi Erzsébetet (ének-duó), valamint Végh Lászlót (zongora) említjük meg, akik eredményes szereplésükkel leginkább kivívták a jelenlevők elismerését. A PUSZTÁN csak itt-ott lehet látni egy-két embert. A naki Uj Élet Tsz elnökét, Tölősi Antal elvtársat »futtában« láthattuk. Motorkerékpáron a faluba igyekezett. A cukorrépaszállítás ügyében volt sürgős intézni valója. — Kit keres az elvtársnő? — szólít meg tanácstalanságom láttán egy gumicsizmás, középkorú férfi, aki a hegynek tűnő cukorréparakás mögül kerül elő. — Kovács elvtársat keresem. — Melyik Kovácsot, mert itt több Kovács is van. Kovácsnak hívják a brigádvezetőt, az L.“Kovács Sándor elvtárs pedig a tsz párttitkár-helyettese. Most az a kérdés, hogy melyikkel óhajt az elvtársnő beszélni. — A párttitkár Kovács elvtárssal volna beszélni valóm, ha lenne olyan szíves és megmondaná, merre találom. — Lehet, hogy az istállók körül van, de az is lehet, hogy a magtárban dolgozik. Ö általában a »területen« mozog. Az irodában csak olyankor tartózkodik, amikor nagyon muszáj. Közben megismerkedünk. Nagy György, a »kalauzom«, az állattenyésztésben dolgozik. A beszélgetés során kitűnik, hogy aprólékosan. töviről hegyire ismeri a termelőszövetkezet vagyoni helyzetét, sőt szám szerint tudja azt is, hogy az elmúlt évhez viszonyítva mennyivel gyarapodott az állat- állomány. — Az elmúlt évben összesen 83 szarvasmarhánk, 229 sertésünk (és 15 lovunk volt. Az idei évben gyaranodtunk. Szépen felfutott az állatállomány. Jelenleg 159 szarvasmarhánk, 660 sertésünk és 58 lovunk van, a leltározó bizottság megállapítása szerint. NAGY GYÖRGY nemcsak a saját munkaterületén — az állattenyésztésben — tájékozott, hanem a növénytermelésben is. Számadatokat sorakoztat fel: Az elmúlt három esztendő a kereskedelemben a bolthálózat nagyarányú fejlődésének és az új eladási módszerek meghonosodásának időszaka volt. Míg 1957-ben 27 931 üzlettel rendelkezett a belkereskedelem, 1959. végén már 29 646-ra növekedett a boltok száma, 1960-ban pedig a harmincezret is meghaladta. A számítások szerint az elmúlt három esztendőben több mint kétezer új egységgel bővült a kereskedelmi hálózat. Az új üzletekben és vendéglátó helyeken elsősorban a külföldön már jól bevált új eladási módszereket, az önkiszolgálást, az önkiválasztást és a gyorskiszolgálást vezették be. Ez év végéig már 2711-re növekedett az új eladási módszerekkel dolgozó boltok száma hazánkban. Az üzletek forgalma átalakításuk óta 25 százalékkal növekedett. Pályázat nagyüzemi baromfiienyésztési épületek tervezésére A baromfihús- és tojáshozam növelésének feladata a tenyésztési és takarmányozási módszerek fejlesztésén kívül a nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek megfelelő, korszerű gépesített épületeket is igényel. A Földművelésügyi Minisztérium ezért országos pályázatot hirdet gépesített nagyüzemi baromfitenyésztési és tartási épületek terveire. A pályázaton tojóház és húscsibe- nevelő terveivel lehet részt venni. A benyújtás határideje: 1961. április 15. A pályázat részletes programját a Földművelésügyi Minisztérium építési, beruházási és ellátási igazgatóságán lehet átvenni, felvilágosítást a minisztérium baromfitenyésztési osztálya ad. — A cukorrépából és takarmányrépából rekordtermésünk volt az idén. A cukorrépából több mint 250 mázsa, az ötholdas ta; karmányrépatáblán pedig még ennél is nagyobb rekord volt, 510 mázsás holdankénti átlaggal. Nemcsak én, de a tőlem idősebb tagok is, mint Szabó József bácsi, aki már a hatvanadik évét tapossa, és suttyó legénykorától kezdve egészen a földosztásig itt cse- lédeskedett, nem emlékszik az ideihez hasonló termésre. A'beszélgetés egyre közvetlenebb hangú és egyre közelebb hoz bennünket. Nagy György hirtelen megáll, s minden átmenet nélkül mondja: — Elvtársnő! Szeretnék valamit kérdezni és a tanácsát kikérni egy igen nagy és fontos dologban. KISSÉ MEGLEPŐDTEM és nem kis érdeklődéssel vártam a fejleményeket. ö pedig egy ideig hallgatott, lehet, hogy a gondolatait rendezgette. Látszott rajta, hogy nehezére esik előhozakodni a »dologgal«, és jó idő eltelt, mire végre kimondta: — Elvtársnő, legyen szíves, adjon felvilágosítást, hogyan lehetnék én a pártnak a tagja. — Hát Nagy elvtárs még nem párttag? — Még nem, de szeretnék az lenni. — Szeretne? És miért nem lehet? Mi az akadálya? Szólt már az elvtársaknak szándékáról? — Igen, egyszer már beszéltem Gellén elvtárssal, a párt titkárával. Akkor azt mondtr. hogy majd még beszélünk róla. Közben elment pártiskolára, így az én ügyem megbeszélésére nem kerülhetett sor. — És miért nem szólt az L. Kovács elvtársnak, aki Gellép elvtársat helyettesíti? — Nem szóltam eddig, mert attól féltem,, hogy elutasítanak. A belkereskedelem az elmúlt három év eredményeit és tapasztalatait a jövőben hasznosítja. Az ezután megnyíló boltokat, ahol csak lehet, új rendszerűvé építik, a kereskedelmileg ellátatlan területeken létesítendő négy- százötven új üzlet pedig csaknem kivétel nélkül ön-, vagy gyors- kiszolgáló rendszerű lesz. 13. Nem volt föld. A nyolc holddal nem lehetett az egekre menni a felhőemberek közé. Feleség se hozott semmit. Csak a gyereket. Sok éjszakán érezte, hogy megfullad, torkába gurul nak a rögök, megfojtják. Bosz- szút állnak, mert hűtlen elhagyta őket. És apja mindig ott állt a kályha mögött, üres foltokkal az r cári. És integetett. Az üvegért nyúl, de mintha ködbe érne a keze. Most más. Beleborzong az ember az őszbe. Ha meghagyná a szövetkezetét, ő lenne az elnök, de nem kell. Csak föld kell., övé, senki másé! Gyűlöli Csabait. Ezért szaggatja most szét a szövetkezetei. Meg a földért, mert nem öröm az, ha mindenkié. Földet! Földet! Földet! És hatalmat! Az üvegért nyúl, aztán fejét az asztalra dönti. Verejték csorog róla. Mert mindent érez. Ott cikázik minden a bőre alatt. Süt, éget, perzsel és fáj. Vastag hullámokban zúg benne. Nem tudja mi, de nyugtalanítja. Ki kellene rohanni a földekre. Átkozott, hogy nem lát semmit, mert a föld áll a szemében. Megrázza a fejét. Kiköp a padlóra. Megvetően ’~áz. Arca kinyúlik a nyakából. Nézi a vendégeket. Az ablaknál Kalász Péter áll. Kezében oldalra dől a borospohár. Szótlanul nézi Sóst. Ha a — Elutasítják? Miért utasítanák el? — Ennek személyi okai vannak, s szálai visszanyúlnak I956-ra. — Talán csak nem a nemzeti bizottság elnöke volt? — Nem, nem én voltam, hanem a mostoha bátyám, de igazán és őszintén megmondhatom az elvtársnőnek, én sem voltam jobb, de rosszabb sem, mint a többi, megtévedtem. Az igaz, hogy amikor felvonulás volt, én is felvonultam, de a mi falunkban senkinek nem esett bántódása. Ez tartott engem eddig vissza attól, hogy szóljak párttagjelöltségem felvétele ügyében. No de éppen itt jön L. Kovács elvtárs, a párttitkár helyettese, ő is megmondhatja. hogy milyen ember vagyok. — Gyuri bácsi szorgalmas, becsületes ember. Igen szívén viseli a tsz ügyét — válaszol a kérdésekre Kovács elvtárs. — Az állat- tenyésztésben pedig lassan szak- tekintély lesz. Már a vitamin szérumot is be tudja adni a malacoknak injekció formájában, maholnap úgy dolgozik, mint egy állat- tenyésztési felcser — dicséri Nagy elvtársat a titkárhelyettes. — Na. nem zavarom tovább az elvtársakat, mert sürgős dolgom van. Az istállók bejáratához fertőtlenítő ládákat kell készíteni, mert a szomszédban felütötte fejét a száj- és körömfájás. Még egyszer megkérem az elvtársnőt, beszéljen az ügyemben — mondja búcsúzóul. SZÍVESEN eleget tettem a kérésnek, beszéltem L. Kovács Sándor pártt'tk ír-helyettessel. aki a maga részéről egyetért Nagy György kérésével. — Munkája után, amit a közösben végez, de osztályhelyzeténél fogva is közöttünk lenne a helye. A családi élete is rendezeti,. A mostohatestvére tetteiért pedig, véleményem szerint, őt nem lehet elmarasztalni. A magam részéről támogatom Nagy György kérését, de végső soron a taggyűlés dönt majd felvétele ügyében — mondotta. És ez így is van. A demokratikus centralizmus elve alapján a taggyűlés feladata dönteni arról, hogy kit vesz fel a párttagság soraiba. De mielőtt az Uj Élet Tsz kommunistái döntenek, tegyék mérlegre Nagy György eddig végzett munkáját. Vizsgálják meg, hogy a pozitív, vagy a negatív oldalra húz-e a mérleg serpenyője. És a pozitívumok mellé tegyék oda nyomatéknak ajánló soraimat. másik felnéz, követi tekintetével. A gombaszemeket. Tiszteli Sós Andrást. És fél tőle. Van ebben az emberben valami jeges, érdes -erő, nehéz ránézni, elfárad a tekintet. Megfagy. Sós visszahajtja fejét az asztalra. Ha tudná, hogy mi van és mi lesz. Csabaiék mást mondanak és mást mond a devecseri egyetemista. És úgy érzi, hogy az egész ország mellén átfonták a töltényhevedert, azt amelyik az egyetemista nyakában lóg. Érzi, hogy figyelik az emberek: Várják, hogy mit cselekszik. Ha beszél velük az utcán, vagy meglátogatja őket — belefürkésznek az arcába. Mosolyognak is, bátorítják is. De csak a szemükkel. Barica lép a kocsmába. Vézna emberke, szinte belibben az ajtón. A söntés elé áll. Rákönyököl. Kalász Péter közelebb lép. — Gyorsan lehajtja a maradék bort. — Hallom, hogy te is őrizted a közöst az éjjel... — mondja vigyorogva és tekintetét a másikéba akasztja. Kihívóan, követelőén. Barica végigméri, azután a kocsmároshoz fordul. — Kisfröccsöt. — Nem lopták el a közöst? — nevet Kalász a söntéspult másik A napokban részt vettem a dombóvári járási pártbizottságon a termelőszövetkezeti párttitkárok részére rendezett megbeszélésen. Sok szó esett a versenymozgalom kibontakozásának szükségszerűségéről, a premizálás körüli jó és rossz tapasztalatokról, a pártépítés feladatairól és a törvények betartásáról. Nekem a bizalommal és az apró-cseprő ügyekkel kapcsolatos állásfoglalás tetszett legjobban. Bízni kell az emberekben! Bízni a szövetkezeti tagságban. Bátran támaszkodni a becsületes emberre, még ákkor is, ha egykét kérdésben vitázik velünk! Meg kell kérdezni a szövetkezet tagjait. Fel kell használni az évszázados paraszti bölcsességet! — Az egybegyűlt párttitkárok személyes tapasztalataikból vett példákkal erősítették meg a bizalom fontosságának álláspontját. A bizalomra az emberek bizalommal válaszolnak. A bizalmatlanságra bizalmatlansággal. A szövetkezeti tagság és vezetőség közötti összhang megteremtésének fontos feltétele: a bizalom. Ahol ez hiányzik a vezetőkből, ott szakadás áll be, ahol pedig megszakad az összhang, ott elkerülhetetlenül feltűnnek a hibák. A szocializmus felépítése, a termelőszövetkezetek megerősítése csak a tömegek bevonásával lehetséges. A legjobb képességekkel rendelkező szövetkezeti elnök, vagy agronómus is csődöt mond, tehetetlenné válik, ha nem támaszkodhat a körülötte élő százak és ezrek bizalmára, ha nem igyekszik ezt a bizalmat kiérdemelni, ha egyedül dönt,' ha elkülönül, ha nem bízik a szövetA szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola fennállásának 5. évfordulója alkalmából a zeneiskola nagytermében ünnepi növendékhangversenyt rendezett. A hangverseny műsorán énekkari, zenekari, zongora, cselló, ének, fúvós számok szerepeltek és keresztmetszetét adták az iskolában folyó oktató-nevelő munkának. A hallottak közül a Liszt Ferenc kórus nyújtotta a legjobb teljesítményt Erkel: Napköszönszélénél. Barica maga elé húzza a poharat. — Mi köze hozzá? A kocsmáros a csap alá tartja a piszkos poharakat. — Ne osztozzanak! — Hiába őrzitek! — csap a pultra Kalász és szája szélére tapadnak a fogak. — Lesz nekem ahhoz közöm hamarosan... — Magának? Sós megemelkedik a széken. Barica fáradtan ejti a szavakat. — Lehet... de hogy meddig lesz hozzá köze, azt nem tudom. Maga, aki... emlékszik, amikor ide a szemem közé köpött egyszer, az úrnapi körmeneten?... Barica félretolja maga elől a poharat. Nem tudna most egy kortyot se lenyelni. Szűk a torka, a levegő is alig fér be rajta. Előrelép. Kalász elé. Az ablakból bezuhan a fény. Barica a régi nagygazda árnyékában áll. Reszketnek a szemei. Kalász visszahúzza a fejét. Támadást, vár. Keze a zsebében ökölben, görcsös szorítással. — Azért hívták haza a földesurat... mi? — sziszegi Barica, és hangja beleszúr a másik fülébe. Megdermed a kocsma. Sós feláll az asztalnál. Az arca sima és kifejezetien, nincsen rajta semmi, csak az orr és a két szem, meg a száj. Sehol egy szöglet, egy ránc, egy vonás. — Megállt benne Barica vékony, horpadt han^'a. A kocsmáros keze félúton a levegőben kapaszkodik. A hosszúnyakú üveg és a pohár között. Furcsa és idegen ez a kocsma. És imbolyognak a falak. Kalász Péter kiengedi az öklét. Kifolyt belőle az erő. All, és nézi a sovány emberkét. Nézi, mint a gyereket, aki most hazudta el a csínytevést. Sárga foga két szájszéle között lóg és szólna, de nem tud. Kinn az égen felhőket gombolyít a szél. — Nem értik? — süvölt a kis ember. — Hazahívták a földesurat! Barica háttal dől a söntésnek. Könyökére támaszkodik. — Még mindig nem értik? Állnak, mintha nem is tudnák! Hát maguk csinálták! Mit színészked- nek?... Sós odaugrik hozzá, megmarkolja mellén a kabátot. Kalász mosolyog már. Bölcsen, alattomosan. Csattan Sós hangja. — Ki van a faluban? Barica lerántja a hórihorgas ember kezét a melléről. — Mondtam... Kalász nevet. Irigyen, bizonytalanul. — Nem igaz ez... mese... — Ha nem hiszi, akkor menjen a gazdatiszt házához. Akár be is kopogtathat, ott találja.« (Folytatjuk.) Már kétezerhélszáztizenegy új rendszerű üzlet működik kazánkban tő,_ Bordal és Éljen a haza című művével. A szólószámok közül Pozsonyi Tgnácné Deutsch Jánost (trombita), Szeli. I. Thiery Árpád t Feliratok egy történekhez
