Tolna Megyei Népújság, 1960. december (10. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-20 / 299. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG I960, december 20, Fiatalok a gépállomáson Brückner Ferenc, a Bonyhádi Gépállomás igazgatója munkájába temetkezve ült az asztalánál. Nemrég jött csak haza, végigjárta néhány szövetkezet határát, megnézni, hogyan tudnak dolgozni a traktorosok. Ezen az őszön alaposan kijutott a gondokból — az időjárás miatt. A gépek alig tudtak haladni a felázott földeken. Az egyik szövetkezet földjén két Hoffherr húzott egy ekét, két ekefejjel. Nem csoda, hogy annyi traktor mondta fel a szolgálatot. Kúp- lungtörés.., kuplungtörés, és megannyi más hiba. Ugyancsak megnövekedett az alkatrészfelhasználás. Kopogtattak az ajtón. — Ki az ördög lehet már megint? — gondolta, majd hangosan kiszólt: — Szabad! Két fiú lépett be, két szerelőtanuló. Harmadévesek. — No, mi baj, fiúk? — Nincs semmi... Ha ráérne igazgató elvtárs, lejönne egy kicsit a műhelyhez. „— Miért? — Gondoltunk valamit, és széretnénk, ha az igazgató elvtárs is megnézné, megmondaná, hogy meg lehet-e csinálni. — Na, menjünk. Amíg a műhelyhez értek, a két fiú elsorolta, hogy mit gondoltak ki. — Átnéztük az ócskavasakat, • és találtunk benne olyan alkatrészeket, amelyeket még fel lehetne újítani. Azt szeretnénk, ha az igazgató elvtárs is megnézné, megmondaná a véleményét, megcsinálhatjuk-e. A KISZ-vezetőségválasztáskor vál laltuk, hogy ahol csak lehet, takarékoskodunk az anyaggal, az alkatrészekkel. igazgatónak a kiszemelt alkatrészeket. — Itt van például ez a DT— 413-asba való kuplung. A rugókat kellene felcserélni, új békanyelveket ... — Ezt is fel lehet még újítani... — Emezt is kár lenne még eldobni az ócskavas közé. — Jól van fiúk, csak csináljátok. Ha olyan alkatrészt találtok, amit érdemes még megjavítani, csak szóljatok nekem, vagy a főmérnök elvtársnak ... A két fiú munkához látott. És nemcsak ők, hanem a műhelyben dolgozó többi fiatalok is. Az első kezdeményezés óta már több DT-kuplungot, hengerfejet újítottak fel, tettek használhatóvá, amely egyébként az ócskavas közé került, volna. Ifj. Brückner Ferencnek például feltűnt, hogy a szovjet vetőgépek fogaskerekei gyakran törnek. Mit lehetne tenni, hogy a törések megszűnjenek? — Mi lenne, ha felfúrnánk, és perselyeznénk? Meg kell próbálni ... Azóta megszűntek a törések. Van is becsülete a fiataloknak a Bonyhádi Gépállomáson. — Igazán lelkesek, szorgalmasak ezek a fiatalok. A KISZ- kongresszus tiszteletére vállalták, hogy takarékoskodnak az alkatrészekkel, ezt meg is valósították — mondja az igazgató. — Olyan dolgokra is felfigyelnek, amelyek mellett az öreg, tapasztalt szakemberek elmennek. Nem azért mondom ezt. mintha az idősek nem lennének jó szakemberek. Azt szeretném, ha továbbra is azon lennének, Amihez nem mit lehetne még felújítani, továbbra is felhasználni. A gépállomás vezetősége jutalmakkal is honorálja igyekezetüket. Kovács Géza bácsi, a műhely- vezető is jó véleménnyel van a fiatalokról. — Nem mondhatok rájuk semmi panaszt. Mind a nyolc tanuló szorgalmas, igyekszik elsajátítani a szakmát is. Viszont kell is, hogy értsék, mert a gépállomáson olyan munkásokra van szükség, akik sok mindenhez értenek. — Nehéz itt a KISZ-szervezet munkája — mondja ifj. Brückner Ferenc. — A traktorosok kint dolgoznak a szövetkezeteknél, ritkán jönnek be a gépállomásra. Főleg a műhelyben dolgozó fiatalokra épül a szervezet, de azok dolgoznak is szívesen. Mióta az új vezetőség van, fellendült a munka. Itt ez az anyagtakarékossági mozgalom, s most szombaton ismerkedési estet rendeztünk. A fiatalok meghívták barátaikat, szüleiket. Jól éreztük magunkat, némi kis bevételhez is jutottunk. Táborozásra akarunk pénzt gyűjteni. Magas, esőkabátos traktoros szakítja félbe beszélgetésünket, alkatrésszel a kezében. — Légy szíves, esztergáld ezt le... Ifj. Brückner Ferenc befogja az alkatrészt, beállítja a gépet. Vadonatúj, bolgár gyártmányú, alig egy hónapja állították munkába. Öröm az ilyennel dolgozni egy fiatal esztergályosnak. Bognár István fér kétség;: Az igazgató arca felderült, ahogy a két fiatalra nézett. Nem hiába szorgalmas, igyekvő gyerekek, lám, mi mindenre kiterjed a figyelmük. — Jól van fiúk, majd meglátjuk, mit érdemes még feljavítani. — Úgy gondoltuk, a többiekkel együtt, hogy munkaidőn túl, társadalmi munkában javítanánk meg... Neigittler László és Hüber János egymás után mutogatták az Kellemes karácsonya , és boldog új éve lesx I Nász Ferenc pusztahencsei lakos, a Biritói Állami Gazdaság dolgozója a lottó 52. játékhetén 2 834 086 számú szelvényével négyes találatot ért el. Nyereményének összege 133 464 forint. Nász Ferenc elmondotta, hogy 1956 óta lottózik, váltakozó szerencsével. Kettős találata már többször volt, de előfordult, hogy hármas is akadt. A szerencsés lottózó 38 éves, szerencsés lottózónak négy gyermeke van. A Biritói Állami Gazdaság Földes-pusztai üzemegységében mint tehenész dolgozik. Azt is megkérdeztük Nász Fe- renctől, hogy mire szándékozik költeni a nagy összegű nyereményt. Kilencvenezer forintot a takarékba helyez, a többiből pedig ruhát vásárol. A nyereményt előreláthatóan szilveszter napján fizetik ki a boldog nyertesnek. A szomszéd asztalnál idős — öltözékük után ítélve — falusi házaspár ül. A férj lehet, úgy hatvan éves, a feketekendős nénike talán ötvenöt. Beszélgetnek. A férfi előtt kisfröccs, a néniké előtt sör... Nem ivott még belőle, csak nézi és néha megtapogatja a poharat, mintha arról akarna meggyőződni, hogy valóban ott van-e? A teremben meglehetősen meleg van, de kabátját vagy kendőjét egyik sem tette még le és nem is mutat semmi jel arra, hogy ily módon akarnának kényelembe helyezkedni. Feltűnő, hogy sűrűén nézegetnek az egyik asztal felé, ahol népes társaság szórakozik. Vannak a két összetolt asztal körül vagy nyolcán, s sűrűén koccintják össze poharaikat, mintha valamit, vagy valakit ünnepelnének... Igen, valakit, mert a poharakat minden alkalommal valaki felé eme ük és ennek a valakinek az egészségére isznak. Rövidesen nyilvánvalóvá válik az is, hogy ki az ünnepelt, amikor egy sovány, hosszúnövésű fiatalember föláll: »Isten éltesse a mi kedves Juditunkat sokáig. Legyen nagyon boldog. Ezt kívánja névnapja alkalmából Lacika...« Az idős házaspár egymásra mosolyog, mintha megbocsátás, öröm villanna fel a szemükben, de mindez csak egy pillanatig tart. Névnap — Fáradt vagyok, — mondja a néni, miközben az ünnepelt fiatalasszony hátrapillant, a két öreg felé, majd föláll és hozzájuk siet. Jól hallani a beszélgetésüket. A néni szólal meg: — Lá-. nyok, elfáradtunk. Nem bánom, ha maradtok, de mi hadd menjünk haza... A fiatalasszony arcát egy kis pír önti el, ujjai idegesen — talán anélkül, hogy maga is észrevenné — belemarkolnak az asztalterítő sarkába: — Megyünk mi is nemsokára... Szívesen odahívnám anyukáé- kat is, de... — gondolkodik, mintha a szavakat keresné mondanivalójához — legalább öltöztek volna fel egy kicsit szalonképesebben.... Győzőt az idegesítené, ha így odajönnének és fönnakadna a hangulat... Megyünk mi is nemsokára. — Hoztunk egy sült récét is lányom, itt a melegen meg talál romlani. A fiatalasszonyt nagyhan- gúan visszakövetelik az ünneplők. A nyurga fiatalember, aki az előbb Lacikának nevezte magát, feléje kiált, hogy inni szeretnének, de az ünnepelt nélkül nem lehet. — Ideküldöm Győzőt — mondja a fiatalasszony és visz- szasiet a társasághoz. Az idős bácsi bütykös újjai között néhányszor megforgatja a poharat, aztán megszólal: — Úgy látszik rosszkor jöttünk... Talán vissza kellene mennünk. A fia, éppen akkor lép hozzájuk és hallja az utolsó szavakat. Válaszol is. — Ugyan édesapám, dehogy... Csak, tudja, ezek a vendégek olyanok, hogy elmenne a kedvük, ha most maguk is odajönnének, mert azt hinnék, hogy édesapám nem tud mulatni. Pedig dehogynem... én tudom... Isznak valamit? Egy kis édeset?... Pincér! — Nem fiam. Nem iszunk!... Mérnök mind? A munkatársaid? — Igen, nagyrészük..: No igyanak papa, majd jövünk. . Az öreg a fia után néz, aki visszaül az asztalhoz, aztán egyhajtásra kiissza kisfröccsét és a feleségére néz: — Menjünk! — Határozott, ellentmondást nem tűrő kemény hangon mondja, de halkan, hogy a népes asztaltársaság nem hallhatja... Meg sem látják, amikor a néni kézbevéve kosarát kilép az étterem ajtaján, mögötte pedig botjára támaszkodva kiballag az öreg. anélkül, hogy csak vissza is nézne. ... A vasútállomáson láttam őket viszont. A férfi tekintete haragos volt, valami nagy eltökéltséget sugárzott, az asz- szony pedig csendesen sírdogált, s könnyeit lemosta az apró szemekben permetező eső... Buni Géza TANUL A KIS CSALAD Talán nem is olyan kicsi. Tizenhat ember. Tizenhat pedagógus. Persze vér szerint nem családtagok ők, de lélekben igen. Kétségtelen, nem lehet úgy tanítani, hogy a pedagógus ne lenne tájékozott, ne ismerné a legújabbakat, ne ismerné azt a küzdelmet, melyet az emberiség legki- válóbbjai folytattak mindazok megvalósulásáért, amelyekben már nekünk szerencsénk van élni..: A PEDAGÓGUSNAK minden körülmények között szüksége van mind szakmai, mind politikai képzettségre. Azért is jönnek össze a különböző tanuló csoportok, mert kötelességüknek tekintik az önképzést. „Tanulj, hogy taníthass!’’ — vaílják. Tolnán is működik egy ilyen kis csoport. Vezetője Oláh Mihály. Tanár, fiatal ember. Még innen a három X-en. Pakson tanít. Történelem—földrajz szakos. A csoport tagjai: 14 nő és (mutatóba) egy férfi. A Párttöirténet első évfolyamának hallgatói. Céljuk: önképzés útján jobban, igazabban tanítani. Ilyen csoport százszámmal akad az országban. Miért van az, hogy ezt a csoportot külön is érdemes megemlíteni? Azért, mert testvérek ők a szó legnemesebb értelmében. KEMÉNY. KOMOLY VITÁK alakulnak ki a problémák felvetése során. Gondolkodó csoport, amely az emberi „kíváncsiság” szemszögével — mindent tudni akar. Mikor, miért? Mi az oka? Van-e bizonyos kérdésekben ellenvetés? Bizony van! De szeretik „megrágni” a dolgokat. Az „ex catedra” kijelentéseket konkrétumokkal erősítik meg, adatokkal támogatják. Kételkednének, ezért teszik? Nem! Erről nincs szó! Úgy akarják befejezni az évet, hogy minden kérdést tisztán lássanak. — Ne értsenek félre! Nem azért teszek ellenvetést, mert „luciferi'1 álláspontot képviselek. Azért, mert bizonyos problémákat így vethetnek fel a kis település dolgozói, ahol tanítok. Nekem erre feltétlenül válaszolnom kell. Azt szeretném, ha válaszom tökéletes lenne. így nyilatkozik közülük egy fiatal pedagógusnő. Majd még kiegészítőleg teszi hozzá: — Hogyan is adhatnék helyes választ, ha bizonyos dolgok még előttem sem teljesen tisztázottak: Nem is érti ezt félre senki. A kartársnő előtt a viták folyamán megvilágosodik a „rejtély,”, PATTOG A VÉLEMÉNY. Ellenvéleménnyel is találkozunk; Aztán a vélemények kicserélése után megszületik a most már egységes álláspont, állásfoglalás; Az arcok felderülnek. Együtt örül a közösen végzett jó munkának a kis család. A szemináriumvezetőnek mégis van egy komoly kérdése: — Úgy vegyék át a legközelebbi anyagot a kartársak, hogy az apróbb részletek között találják: meg a nagy mondanivalót, a lényeget. A kívánság jogos, indokolt; Lássák meg a kis cseppekben a tengert! Nagy munka készítette elő a munkásságot feladata megvalósítására. Meg kellett tanulniuk, hogyan lehet a hatalom átvétele után azt meg is tartani!? Ezt tanulják a kis család tagjai. Ilyen szellemtől áthatva akarnak tanítani, nevelni. Jól fogtak hozzá. Ilyen előkészület után joggal várunk tőlük szép eredményt, Bati ötéves a Szekszárdi Zeneiskola Ma délután 6 órakor jubileumi növendékhangverseny lesz öt esztendő egy ember életében sem hosszú időszak. Még kevésbé az egy intézmény életében. A Szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola fennállásának ötéves évfordulója mégis arra késztet bennünket, hogy foglalkozzunk ezzel az évfordulóval. öt esztendővel ennekelőtte, 1955 egyik decemberi estéjén a volt Április 4 Kultúrotthon emeleti kistermében összegyülekezet szülők és érdeldődők előtt jelentette be Kóbor Antal, a művelődésügyi minisztérium zeneiskolai osztályának vezetője a szekszárdi zeneiskola megnyitását. Az évfordulóra emlékezve, örömmel állapíthatjuk meg azt, hogy az akkor elvetett mag szép hajtást hajtott. Akkor az engedélyezett keretet (200 fő) sem lehetett teljesen feltölteni, ma már a bonyhádi fiók- intézménnyel együtt 350 körül jár a növendékek száma és a zeneiskola növendéke lenni a mindenünnen megnyilvánuló igény miatt is szinte kitüntetésszámba megy. Kezdetben az intézménynek 6 főhivatású tanára volt. Jelenleg 12 főhivatású tanár és 6 óraadó áll a megye egyetlen zeneiskolájának a rendelkezésére. A zeneiskola részére biztosított S szobából, egy nagy és egy kisteremből álló épület szűk lett az iskola számára. A szolfézsoktatást már a 11. számú általános iskolába kellett áttelepíteni. Zongora, hegedű, cselló, ének, fúvós tanszak áll a tanulóifjúság rendelkezésére és az intézet 2 fúvóstanárának áldozatos munlcája nyomán 40 tagú, sok sikert aratott fúvószenekara van a szekszárdi úttörő mozgalomnak. A zeneiskola hatósugara kiterjed az egész megye területére is. A zeneiskola megszervezése óta indultak meg újra a megyeszékhelyen a hangversenyek és az a körülmény, hogy a megye nagyobb községeiben is hangversenyéletről lehet beszélni annak köszönhető, hogy az iskola tanárai vidéken is minden alkalmat megragadnak arra, hogy hintsék a komoly muzsilca magjait. A növendék-hangversenyek, a zeneiskola növendékzenekara, ifjúsági és felnőtt énekkara a nehézségek ellenére is egy-egy kedves színfoltja a város kulturális éleiének. Az iskola élén kezdettől fogva Husek Rezső áll. Fáradhatatlanul dolgozik az intézményért is és a zeneművészetért is. Egyszer zongoraművész, máskor zongoratanár, ismét máskor felügyelő és igazgató egy személyben. A testület tagjai is — anélkül, hogy egyenként felsorolnánk őket — mind igyekszenek tudásuk legjavát nyújtani ahhoz, hogy a szekszárdi növendékek közül mennél többen kerüljenek zenei gimnáziumba, vagy a zeneművészeti szakiskolába. Az évforduló alkalmából köszöntjük az iskola nevelőtestületét és ifjúságát. Kívánjuk, hogy az intézmény még sok-sok születésnapot érjen meg az esztétikai nevelést szükségesnek és fontosnak tartó szekszárdi és Szek- szárd környéki szülők örömére. * A zeneiskola igazgatósága ezúton is közli, hogy az iskola fennállásának ötödik évfordulója alkalmából december 20-án, kedden este 6 órai kezdettel a zeneiskola nagytermében ünnepi növendékhangversenyt rendez, amelyre minden érdeklődőt szeretettel hív és vár. Belépődíj nincs. O. I.
