Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-18 / 272. szám
ÍOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 19G0. november 18. <8 Egy füst alatt... A Garay téren végigmenve sokszor el-elnéztem, mennyire rontja a korzót az épület végéhez odaragasztott trafik. Hétfőn reggel meglepődve láttam, hogy munkások jelentek meg és a trafik lebontásához láttak. (Erre egyébként már vagy két évvel ezelőtt határozatot hozott a tanács végrehajtó bizottsága.) Azóta végre eltüntették az ott éktelenkedő trafikot s az épületben rendeznek be újat. Ha már ez a kis átalakítás megtörtént, bátorkodom néhány észrevételt tenni. Ha már a trafikot az épületben helyezik el, bizonyára egyúttal tatarozzák a homlokzatot is. — Mert annak idején, amikor az ékszerüzletet átalakították, azon a részen tatarozták, befestették a falat. Hanem ami már az 50-es csemegeüzlethez tartozik, az enyhén szólva ronda. Az eső lemosta a vakolatot, jókora darabokon csak a csupasz téglafal »virít-*. — Egy füst alatt el lehetne intézni tehát az épület tatarozását, nem kerülne túlságosan sokba. Nagyon vegyes érzéseket kelt az emberben a rendezett, szép kirakatok mellett éktelenkedő, lemál- lott vakolata fal. Egyáltalán nem a város központjához illő... Tehát, egyúttal el lehet végezni — bizonyára elvégzik — az épület tatarozását is. De semmiesetre sem úgy, mint a Szabadság Szálló épületében levő zöldségüzletnél. Az épülettömb szürke, de azért az üzlethez tartozó falfelületet befestették sárgára. Jövőre ünnepeljük városunk fennállásának 900. évfordulóját. Ez látsszon meg az ilyen »külsőségekben« is. B. * — A szekszárdi járás három községében — Tengelicen, Fácánkertben és Bátaszéken —, a Nőtanács közreműködésével kérdezz—felelek-estet rendeznek a takarékosság népszerűsítésével kapcsolatban. A szükséges előkészületek már megtörténtek. — A bonyhádi Petőfi Sándor általános gimnázium Irodalmi Színpada a nyári szünet után november 19-én este hét órakor ismét a közönség elé lép. Az eddigi szerepléseket figyelembe véve, ez a fellépés lesz a legnagyobb szabású. Az Irodalmi Színpad műsora irápti érdeklődésre jellemző, hogy a jegyek 95 százaléka elővételben elkelt. — Strandfürdőt építenek Si- montornyán a jövő évben. Ehhez az előkészületek már megkezdődtek az anyagbeszerzéssel. — Rövidesen a közönség elé lép Diósberényben az idén alakult tánczenekar. A községi tanács tízezer forinttal járult hozzá a felszerelés vásárlásához, de a község két termelőszövetkezete is hozzájárult anyagiakkal. — 360 millió forint értékű munkát végeztek tíz év alatt a Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói. Építettek 215 lakást, iskolákat, magtárakat, kenyérgyárat, bányász-lakótelepet és más, különböző épületeket. — Ramon Novarro, a volt híres filmsztár, aki ma 61 esztendős, kolostorba vonul. — Párosversenyt indítanak a dombóvári I. és II. számú téglagyár dolgozói a téli gépjavítások idejére. Céljuk a javítások határidő előtti elvégzése, kifogástalan minőségben. — Bábjátszó-, foto-, női kézimunka- és ezermester-szakkör működik a dalmandi általános iskolában. A szakköröket az állami gazdaság szakszervezeti bizottsága anyagiakkal is támogatja. Maszek-vállalkozás! SffifesS’A falon nagy, szembetűnő cégtábla lóg: »Éberling László ószeres.« Az ajtón készruhák lógnak, a járda két oldalán pedig sezlon, szék, kályha és megannyi használt dolog kelti fel rikító cégérként a járókelők figyelmét. Kicsit tűnődtem az utcán lévő használt holmik között, majd betuszkolt a kíváncsiság a tulajdonképpeni üzletbe, ami két helyiségből áll. Kíváncsi voltam, hiszen ez meglehetősen ritka üzletág, itt Bonyhá- don is véletlenül bukkantam erre a »maszekra«. Aki nem járt még ilyen üzletben, talán el sem tudja képzelni az itteni képet. Ahhoz, hogy egy kis ízelítőt is tudjak adni az összképből, mindenekelőtt gondoljunk az otthoni padlásunk egy zugára, ahova már nagypapánk nagypapája is felrakta az elavult holmikat, s azóta ez a terület kizárólag a limlom elhelyezésének célját szolgálja. Ehhez vegyük még azokat az új, többnyire törött, szakadt holmikat, amelyeket már nem tartunk a lakásunkban, de a padlásra esetleg még resteli- tük felvinni. Na már most mindezt képzeljük el sokszorosítva és két terembe összezsúfolva — akkor megközelítően a tiszteletre méltó Éberling László ószeres üzletét látjuk lelki szemeink előtt. Akad itt használt télikabáttól kezdve a bútorféleségeken és edényeken keresztül Balzac művéig minden. Elvileg mindez még használható, hiszen Éberling László azzal a határozott céllal gyűjtötte össze, hogy eladja, értékesítse. Ugyanis ez a hivatalos foglalkozása, neki ez a megélhetési forrása, ő erre »alapozza« a holnapját, csakhogy ... — Hogy megy az üzlet? — kérdezem, s mindjárt hangsúlyozom, hogy nem üzleti titkokat akarok ellopni, hiszen nekem nincs kedvem egy hasonló maszek-vállalkozáshoz. — Ne is tegye ezt — mondja Éberling László. — Ennek a mesterségnek már nincs jövője. A nyomaték kedvéért legyint: — Üzlet? Manapság még a legszegényebb cigánylány is új ruhát vesz a népboltban. Kérem, az emberek igényessége tönkretette a mi »szakmánkat«. Van módom bőven beszélgetni az üzletvezetővel. Hosszú ideig nem »zavar« bennünket senki — azaz rajtunk és a molyokon kívül más élőlény nincs az üzletben. Rövidesen kiderül, hogy az „ószeresség” nem lebecsülendő valami. Nagy és „tiszteletre méltó” múltú szakma ez. A felszabadulás előtt élte virágkorát, amikor a jobbmódú emberek nem tudtak annyi használt holmit vinni az ószereshez, hogy az ne tudta volna eladni. A munkásember többnyire az ószeresnél vásárolt ruhából öltöztette fel a családját és rendezte be lakását. — Kérem, én húszéves koromtól kezdve ószeres vagyok. Ha más nem is, de én tudom, hogy mennyivel más volt akkoriban az üzletmenet. Volt kuncsaft, de most... Csak eladni hoznának az emberek árut, de venni... Láthatja kérem... Pedig, nézze! Egy állványhoz vezet, amelyen egy csomó használt télikabát lóg. Egészen jó állapotban vannak, csak éppen, hogy használtak. — Némelyik már három éve itt van. Nem kell senkinek az ilyen, pedig potom pénz az ára. Látja ezt a kabátot? Már a molyok eszik meg... A rendőrség nem kötelezheti az embereket, hogy vegyenek használt holmit, ha egyszer van pénzül^ újra. Részvéttel nézem az öregedő üzletvezetőt, de még tanácsot sem tudok neki adni vállalkozásának fellendítésére. Elmeséli, hogy a kislánya időközönként összepakol egy csomó ruhaféleséget és elviszi a MÉH-hez, s ott kilóra értékesíti. Ez viszont okos ötlet, mert mielőtt a molyok teljesen megennék, papírt készíthetnek belőle. Egy asszony lép be. Na, végre itt az első vevő — gondolom és elhatározom, hogy én is segítem rábeszélni valami holmi megvételére. Miért ne segítsek alkalom- adtán egy maszek-vállalkozás fellendítésén is. Kár minden igyekezetért. Az asszony érdeklődni jött, hogy a használt kombinált szekrényükre akadt-e vevő, mert újat akarnak venni, s kellene otthon a hely. Az asszony egy munkásember felesége. Végre jön egy komoly vevő. Nem bonyhádi, hanem valamelyik községből jött. Munkaruha után érdeklődik s végül megvesz egy öltönyt — 300 forintért. Amikor elmegy, akkor látom az első mosolyt az üzletvezető arcán. — Ez igen... Ma ünnep volt... Az előbb beszéltem arról, hogy Éberling László erre a maszekvállalkozásra alapította a jövőjét, mert hiszen valamikor jól megélt belőle. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni: „íme egy ember Magyarországon, akinek a foglalkozása nem biztosítja a gondtalan életet és arra nem alapozhatja a jövőjét.” El kell ismerni: ézt a szakmát tönkretette a népi demokrácia. Boda Ferenc Takarékossági ankét Konyhádon A takarékossági napokkal kapcsolatban az elmúlt napokban aktívaülést tartottak Bonyhádon. A tanács, a népfront, a nőtanács, a KISZ, a földművesszövetkezet képviselői ekkor beszélték meg, hogy a maguk területén mit kell tenniök a takarékossági napok sikeréért, a pénztakarékosság jelentőségének szélesebb körben való megismertetéséért. Egymás után sorolták el a részvevők elgondolásaikat, segítségük módozatait. Balogh elvtárs, a népfront járási titkára például arról adott tájékoztatót, hogy a járás községi népfront bizottságai különböző üléseiken, megbeszéléseiken foglalkoznak a takarékosság gondolatának elmélyítésével. Ezen kívül komoly szervezési munkát is végeznek. Katona Sándor elvtárs, a járási tanács titkára azt javasolta, hogy a takarékosságra való mozgósító munka egységesítése érdekében, összefogó kapocs a tanácsokon belül megalakított takarékossági albizottságok legyenek. Ezt a megjelentek helyesléssel fogadták. Ezért november 19-re össze is hívják a járási állandó bizottságot a részletes feladatok megbeszélésére. A földművesszövetkezetek járási központja részéről Vörös elvtárs szintén megfelélő támogatást ígért. Célul tűzte ki a takarékossági napok alatt, hogy minél több szövetkezetben KST-k alakuljanak. Bodony elvtárs, a KISZ képviselője megállapította, milyen nagy feladatuk van az ifjúság takarékosságra nevelése terén. Az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalmon belül is foglalkoznak e problémával. Pethő Ede iskolai igazgató a gyerekek és szülők között végzett felvilágosító, mozgósító munkához ígért segítséget. Baricz Jó- zsefné, a nőtanács járási titkára az asszonyok már megindult munkájáról is beszámolt. Elmondotta, hogy Mázán, Gyorsok elvtársnő a bányaüzem nőtanács tagjaival a KST-tagok számának emelésén fáradoznak. A fentiekből kitűnik, hogy a bonyhádi szervek és szervezetek valóban szívügyüknek tekintik a takarékosság ügyét, amelynek gyümölcse mind az egyén, mind a közösség részére csak hasznos lehet. SZÍNHÁZ \\ Médeia Apróhirdetések Kossuth L. u. 18. sz. ház eladó, beköltözhető. (61) Ellenőri állásra szakképzett, gyakorlott munkaerőt keres a FÜSZÉRT Központ, Szekszárd. m Prémiumjavaslat — Icuka, most ne zavarjon bennünket senki. Egyszerűen »házon kívül vagyok« — adta ki az »ukázt« Bezzegfalvi Töhötöm, a Kört Négyszögesítő Vállalat igazgatója kissé molett titkárnőjének. — Mit tetszik csinálni, igazgató kartárs? — csicsergett Icu- ka, akinek kíváncsiságánál csak a Nagy vagy Csendes-óceán volt nagyobb. Hogy megfelelő hasonlattal éljünk... — Tetszik, tetszik — titokza- toskodott a mindenható igazgató. — A legszebb munka a vállalatnál. Azt hiszem, magácská- nak is tetszik majd... — Mi lesz az? — Egyelőre titok — emelte fel az ujját a mindenható igazgató és jelezte, hogy többet nem hajlandó elárulni. Azzal bevonult pazarul berendezett irodájába. Csakhamar belépett Kemence Kázmér, a főmérnök, Galugyák Jeromos, a főkalkulátor, Járomszögi Tihamér, a főkönyvelő. — Azért kértem a kartársakat, — fogadta őket Bezzegfalvi igazgató —, hogy kidolgozzuk a prémiumjavaslatot. Tudják a kartársak, negyedév vége van, és túlteljesítettük tervünket. — Úgy gondoltam, több szem többet lát, több száj többet mond, így nem vádolhat senki részrehajlással, így nem kételkedhet senki az igazságos elbírálásban. — Helyes... — Helyes... — Helyes... — visszhangzott háromszorosan az iroda. — Mert előfordult, hogy egyes demagógok holmi részrehajlást emlegettek az eddigi prémiumfizetéseknél — tette még hozzá az igazgató. — Tehát... Lássunk munkához. — Mindenki mondja el a véleményét, a vállalat minden dolgozójáról, s hogy mennyi prémiumot érdemel. — Tehát, Bezzegfalvi Töhötöm igazgató. Kétezer forint. — Egyetértünk... — Kemence Kázmér főmérnök. Kétezer... — Helyes... (Egyhangúlag.) — Galugyák Jeromos főkalku- látor. Kétezer... — Helyes... (Az előbbihez hasonlóan.) — Járomszögi Tihamér főkönyvelő. Vétezer. — Egyetértünk vele... (Úgy, mint fent.) — Békési Ilona. 1600 forint. — Helyes. — Nagy Jaffas művezető. 1200 fórumig t\ — Helyes. Így vették sorra a vállalat valamennyi dolgozóját. A vezetőktől lefelé egészen a kifutó fiúig, akinek javasolnak 100 forint prémiumot. Azokat a dolgozókat, akik a köröket négyszögesítették, per kopf 4—500 forint prémcsire terjesztették fel. — Hát akkor megvolnánk kartársaim —; dörzsölgette elégedetten a kezét az igazgató. — Most pedig azonnyomban elviszem a főigazgatósághoz, jóváhagyás végett. Az igazgató autóba vágta magát és nemsokára már ott állt a főigazgató előtt. — A prémium javaslatokat hoztam volna — olvadozott Bezzegfalvi. S nyújtotta a hosszú listát. — Mondd csak — nézett fel a főigazgató, miután a névsort végigolvasta —, nem gondoljátok szerénytelenségnek, hogy állandóan ti, vezetők szerepeltek legelöl. És ilyen összegekkel. A ti prémiumotokat miért nem bízzátok miránk? — De főigazgató elvtárs! — szólt ijedten Bezzegfalvi. — Hátha megfeledkeztek rólunk? BOGNÁR ISTVÁN A Pécsi Nemzeti Színház előadása Rendkívül tiszteletreméltó a Pécsi Nemzeti Színház vállalkozása. Előd nélkül tűzték színre Euripidész tragédiáját, hiszen a félévszázaddal ezelőtti két előadás semmiképp sem tekinthető olyan előzménynek, amely útmutatásul szolgálhatott volna napjaink bármely színházának. A rendezőknek és művészeknek nagy nehézségekkel kellett megküzdeniök, s hogy munkájukat teljes siker koronázta — Szekszárdon hosz- szú idők legnagyobb sikere — azt mutatja, hogy a pécsi színház számára már úgyszólván nincsenek megoldhatatlan feladatok. Hatalmas szenvedélyek csapnak össze a színpadon, de az előadás mindvégig megőrzi méltóságteljességét, mondhatni fenségességét. A kérdés úgy vetődhetnék fel: indokolt-e Euripidész tragédiájának szinre- hozatala, van-e érzelmi hatása is a mai nézőre, érti-e a mai néző a görög mitológia ismeretének hiányában, közvetlen élményként tud-e hatni? A kérdés így fel is vetődött, vitatkozni felette azonban elvont és ésszerűtlen lett volna. Válaszoljon az előadás. S íme itt a válasz. A rendezés tiszta, egyszerű. mindvégig hiteles, stílusos előadást teremtett. Az egyszerű díszlet jól illeszkedett az előadásba, jelezte a színt és ennél többre nem is volt szükség, a látványosságra való törekvés feltétlenül zavart volna. Csupán a kar szereplése keltett hiányérzetet. A kar szövegét a rendező a karvezetőkkel mondatta el, véleményünk szerint helyes lett volna a kar szerepeltetése. Eredetibb és hatásosaid) lett' volna ezáltal az előadás. A rendezés Katona Ferenc munkája. A címszereplő, Spányik Éva, minden idők legszebb és leghitelesebb szekszárdi alakítását nyújtotta. A kiváló kritika, amely a szekszárdi előadást megelőzte, előrevetítette a szekszárdi siker árnyékát, azonban még ebben a helyzetben is kiválót, váratlanul nagyszerűt alakított Médeia szerepében a nagyszerű színésznő, Spányik Éva, aki helyenként Bajor Gizire emlékeztetett. A roppant szenvedély,, a megcsúfolt és megalázott hitves és anya olyan alakítást nyert Spányik Éva produkciójában, amely felejthetetlen a szekszárdi közönség előtt. Iaszont, a hitvesét és gyermekeit elhagyó férjet Bánffy György alakította igényesen. A gyenge jellem plasztikus megformálást kapott alakításában. A siker méltó részese volt. — Gyimesi Tivadar alakítása kiváló volt, annak ellenére, hogy néha a külsőségek, a hatásosság keresése jellemezte. A többi művészek valamennyien kiválóan oldották meg feladatukat. Szólni kell még a fordításról, amely Kerényi Grácia munkája. A szép, a jól mondható szöveg nagy segítségére volt a művészeknek, s ezért a fordító méltó részese a sikernek. Legközelebb Lope de Vega: A kertész kutyája című művét mutatja be Szekszárdon a Pécsi Nemzeti Színház. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapfa Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja* a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20—10. 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21. 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 A
